Méla Madonna

2011. május 20. – június 25.
MegnyitóOpening: 2011. május 19. 18:00
Méla Madonna és „társai” – valójában variáns „klónjai”, közel-távoli rokonságban álló, konkrét és elmosódó, mégis felismerhető vonásokat, habitusokat, archetípusokat hordozó, a sorsközösség okán is nagycsaládot alkotó „nőtagok”, számos álmatag és agilis Madonna bukkan fel Szemethy Orsolya legújabb festménysorozatának tárlatán.

Nagy családi és művészettörténeti, kultúrtörténeti tabló rajzolódik ki, vetül a vásznakra – akárha mozivásznakra, hisz képeire (a csendesen elmélázó családanyák meghitt jeleneteire is) jellemző a folyamatos mozgás, mintha mozivászon előtt állnánk. Festő és grafikus egyben – a nyugtalanul cikázó, kanyargó vonalak és a kontúrok közé szorított erős színek kavalkádja, a harsány „színtér” és „hangszín” „mögötti” finom részletbeli megoldások, a legújabb képek új, „klasszikusan-akadémikusan” homogén, fekete hátterei egyesítik látásmódjának kettősségét (melyek egyébként külön is érvényesülnek festészetével egyenrangú grafikai ábrázolásain, illusztrációin).

Szemethy Orsolya festményei karikaturisztikus ábrázolások, melyek vaskos, de bájos humorral, szemtelenül, mégis mindig őszintén és karakteresen (a festő és modelljei kifejezésében egyaránt) vallanak egy, a clown-klón mosoly-(ál)arca mögötti, roppant érzékeny, önkereső belsőről.

Ki vagy te? Kérdezi Szemethy Orsolya a széria egyik legelső képén, közvetlen, nagyon személyes (ön)ábrázolásként, melynek ellenpólusai legújabb művészettörténeti feldolgozásai, nőfőszereplőinek közvetett, szinte szimbolikus jellem-, szerep- és identitáskeresése. Akár konkrét, ismert festmény (festménytípus, téma, modell) parafrázisáról, akár ezen túlmutató, általános jegyeket mutató modellről van szó, a nők vagy feminin szereplők végigvonulnak Szemethy albumának lapjain, a galéria falain.

Mitológiai, bibliai, allegorikus, szimbolikus vagy konkrét jelenetek, alakok – mindig kikacsintó, a képből kikandikáló, elmélázó, saját szerepüket, helyüket, sőt személyiségüket firtató nők, akik ott sem voltak… önmaguk számára.

Vagy mégis – utóbb talán bebizonyosodott, sorsuk, küldetésük kiteljesítésével, hogy mégis ott voltak, és volt rendeltetésük, aktivitásuk is a történetben? Mert mégis dominánsak, mindenütt jelenvalóak, és semmi sem így történt volna, ha valóban hiányoztak volna. Keresd a nőt – keresd önmagad. Akár a mostani tárlaton – szellemképeik rebbennek a képeken, bármilyen konkrét, kontúros legyen ez a kép: Méla Madonnák, spirituális szereplők csupán. És ez a legtöbb, mindenekelőtt.

Iványi Bianca