A Karinthy Szalonban Schild Tamás egy évekkel korábban fotografált sorozatát ismerhetjük meg, melynek a Mészárszéki Anzix címet adta. A képek valóban mészárszékeken születtek. A néző azonban alapvetően ne éles, véres, naturalista, dokumentarista látványvilágra számítson: a fotográfusi szándék nem adott pillanatnyi történések megörökítése, sokkal inkább egy transzponált valóságé; inkább kérdésfelvetések, mint válaszok.
Aki valaha ölt már meg bogarat, készült rá és vett részt disznóölésen, ismer egyfajta borzongást. Vagy aki csak látott megnyíló testet, a titkot, a csodát, ami feltárul, megint csak ismer egy másmilyet, borzongással vegyes áhítatot. Hogyan viszonyulunk a mészárlás gesztusához? A következményekhez? Az események melyik szereplői oldalán állunk? Hol a határ, térben, időben és szereplőkben?
Lehetséges jelentésrétegeit az alkotó évekig dolgozta fel önmaga számára. Most, amikor nézők elé tárja, a nagyméretű nyomatok mellett a külön teremben több változatban, eltérő sorrendű vagy válogatású, más-más hangsúlyú és értelmezési lehetőséget kínáló vetített képsorokkal teszi artikuláltabbá és árnyaltabbá a megrázó élményt.