A Meanoia jelentésbeli fordulatot, szemléletváltást, az egész belső természet, intellektuális, érzelmi és erkölcsi irányának és cselekvésének változását, de különösen lelki megtérést jelent. Valóságos nyelvi és teológiai tragédiaként egy olyan gondolkodásbeli fordulatot fejez ki, amely alapvető viselkedésbeli és életmódbeli változást eredményez. A belátást és az igazság megértését követő irányváltást, a világról és önmagunkról alkotott képünk átalakulásával egyidejűleg megjelenő szeretet új módját fejezi ki. Továbbá nem csupán a szándék és a cél megváltozására utal, hanem a változás módjára is. A metanoia ezáltal egy új jövőképet vázol fel előttünk, hiszen egy megszokásainkon túli, kívül eső („meta-„) területre kalauzol bennünket, ahol észlelésünk megváltozik. Jelentésének megértése a tanulás, a fejlődés mélyebb jelentésének megragadása.
A kiállított alkotók művészetében a belső és a külső világ ütközése során elérkezett egy olyan pont, ahol a gondolkodási folyamatok megváltoztatása kiemelt fontosságúvá vált – a korlátaikon való felülemelkedés a belső szükségletből történő önkifejezés egy új formáját, művészeti nyelvét hozta létre, legyen az a tér metafizikus elváltozása, a különféle talált tárgyak, ideák különleges műgonddal megtervezett, könnyed, organikus és geometrikus szobrokban vagy térbenyúló festett objektekben materializálódott absztrakciója, a formák és a kompozíciós elvek megtartása vagy épp teljes elhagyása annak érekében, hogy a vászon a művész élményeit, érzéseit és a festék fizikai és kifejező tulajdonságai iránti rajongását szűretlenül, spontán gesztusok által fogadhassa be. Mindez már túlmutat a formák világán.
Kiállító művészek: Nagy Zsófia Magdolna, Tollas Erik, Plank Antal Mirones, Sipos Alíz Menta, Hardi Ágnes