Pán Imrét a magyar közönség, mint a MA folyóirat köréhez tartozó költőt, az IS dadaista kiadvány létrehozóját, vagy az Európai Iskola egyik alapító-teoretikusát ismeri, aki nélkül Kassák Lajos párizsi kiállításai sem jöhettek volna létre. Időszaki kiállításunk a Magyarországon kevésbé ismert franciaországi tevékenységének fontos periódusára fókuszál, melyben Victor Vasarely kapta az egyik főszerepet.
Pán Imre 1957-ben költözött végleg Párizsba, és 1972-ben bekövetkezett haláláig száznegyvenöt egyedi grafikákat tartalmazó bibliofil kiadványfüzetet adott ki, köztük tizennégyet, „Signe”, „Morphèmes”, illetve „Mini-Musée” – című sorozataiból Vasarely művészetének szentelt.
A kiállítás anyagának javát, közös albumaik Vasarely-rajzai, -kollázsai, -akvarelljei és szerigráfiák alkotják, illetve a művész 1930 és 1960 között készített grafikai művei, melyek egykor Pán gyűjteményébe tartoztak és Franciaországból érkeztek.
Kiállítások szervezője, művészeti tanácsadó, kiadó, szerkesztő, műkereskedő és műgyűjtő, mind Pán Imre posztjai voltak Budapesten és Párizsban. Poétikus hajlamának köszönhetően művészeti íróként is érzékeny módon rezonált kortársainak alkotásaira, talán legérzékenyebben a magyar származású op art „créateur” univerzumára:
„Vasarely képei olyanok, mint a vetítővászon, amelyre a spektrum a világűr játékát vetíti. Vasarelynél ez a kozmikus ritmus rendkívül emberivé válik, oly módon, mintha egy különleges szeizmográf egyszerre rajzolná fel a gravitációs terek mozgását és az elámult néző szívdobogását.”