Napos Oldal

A mosoly segédegyenesei

2009. szeptember 18. – október 16.
MegnyitóOpening: 2009. szeptember 17. 18:00
KurátorCurator: Csizek Gabriella
A kiállítás képei a finom, szinte rejtőző iróniától a szokatlan, olykor abszurd képzettársításokon, a képtelen valósághű megörökítésén és a nyelv képes kifejezéseinek láthatóvá tételén keresztül járja körbe azon lehetőségeket, amitől mosoly születhet bennünk. Fakadhat meglepődésből vagy akár a ráismerés öröméből.

Megmutatják a "kizökkent világ" szépségét, kuszaságát, abszurditását olykor zavaró harsányságát más esetben, pedig titkos harmóniáját.

Barakonyi Szabolcs a vidéki élet realizmusának báját semmiségeknek tűnő részletekből építi fel, iróniával is fűszerezve azt. Erőteljes színeivel, kompozícióival meseszerűvé teszi az amúgy nem éppen mindig vidám mindennapokat ott, "ahol még a madár sem jár".

Elek Judit Katalin valóság-kép-kockái a bennünk őrzött emlékképek mintáját követik és fogalmazzák olykor újra. Időnaplójában sétálgatva, fontos és mindennapi, meglepő és ismerős pillanatokban bontakozik ki élete, miközben ráismerhetünk a magunkéra is.

Erdei Krisztina képein a látszólag összefüggéstelen dolgok egymással kapcsolatba kerülve markáns véleményt mondanak közvetlen környezetünkről és rólunk is, néha fanyar, gyakran humoros, de mindenképpen karakteres érzelmi, gondolati tartalommal telítve és az őt ért élmények esszenciáját közvetítve.

Gerhes Gábor szigorú egyszerűséggel megépítve, képpé teszi gondolati-nyelvi rendszerünket. Az állítások, a kifejezések jelentéstartalmának képben való sajátos humorú megmutatása elgondolkodtat és meghökkent.

Hangay Enikő festői részleteket lel mindennapjaink rendezetlen világában; formák, színek rejtett összefüggésrendszerében mutatja meg a természet jelenlétét mindig és mindenütt.

Szász Lilla portréi egy zárt, saját szabályrendszerű világba vezetnek el bennünket. Az arcok, az emberi karakterek megmutatásához a környezet erőteljessége, képi elemeinek abszurditása szinte díszletté válva tartoznak hozzá.

Kudász Gábor Arion akár portrét készít derűs eseményekrol csaknem belesimulva a történésekbe, akár a valóságban talált helyzetek abszurditását mutatja meg, mindig a klasszikus képalkotás módszerét követi.