A kiállítás címének választott, az Európa Kiadó „Tengerpart” című dalából kiragadott sorok jelzik, hogy a tárlaton bemutatott alkotások az érzékszerveinkkel felfogható anyagi „valóság” és a festészeti, üvegtechnikai eljárásoknak köszönhetően létrejövő metafizikai jelenségek, illúziók határán mozognak.
A különböző technikákat alkalmazó három művészben közös az avantgárd és neoavantgárd művészeti törekvések, főként a pop-art, az op-art és az absztrakt festészeti hagyományok ismerete, amely tendenciák stílusjegyei beépítve, olykor csak idézve, reminisztencia formájában, de átértelmezve, újszerűen, egy korszerű vizuális nyelven keresztül jelentkeznek a műveken.
Az alkotások, elsősorban geometrikus absztrakt motívumainak szín- és formavariációi, rétegei illuzionisztikus, többdimenziós „tereket” hoznak létre, sokszor a digitális képalkotást, tervezést is bevonva a vizuális játékba.
Kóródi Zsuzsanna munkái – amelyek egyszerre tekinthetők képeknek, objekteknek és reliefeknek – irizáló, vibráló felületeivel az op-art művészeti örökségét értelmezik újra. Kóródi a tradicionális üveg és a kortárs digitális technológiák összehangolásával hozza létre optikai illúzióit. Folyamatosan új tartalmi és technikai ötletek, megoldások hajtják, reflektálva felgyorsult világunkra és az egyre inkább teret nyerő virtuális létformára.
Kusovszky Bea a festészet eszközeivel, de a tervezési folyamatok során a digitális képalkotás módszereit is alkalmazva hozza létre a pop-artban gyökerező moiré-effektszerű pontrendszerekből és gradiens színátmenetekből építkező műveit. Az egymásra helyezett és egymáson elcsúsztatott rétegek között létrejövő képmélység a végtelen érzetét kelti, újabb dimenziókat nyitva meg. Legújabb, papírgyűrődések illúzióját keltő képei esetében a művészt a vonalak egymáshoz való viszonyának ritmusa, a vonalak vastagságával való játék, és az így létrejövő fény-árnyék hatások érdeklik.
Somody Pétert a festmények felületének kialakítása, a különféle matériák egymáshoz való viszonya, és az általuk létrehozott esztétikai minőség foglalkoztatja, a műalkotás anyagának adottságaiból tárja fel a benne rejlő szubsztanciát. Az átgondolt, de sokszor ösztönösen a vászonra felvitt geometrikus és biomorf alakzatokból összeálló viszonyrendszer szabad asszociációknak ad teret.