Magyarországon első alkalommal mutatkozik be Shirin Neshat egyéni kiállítással, mely a kiválasztott két alkotással jól reprezentálja a művész mozgóképes életművét.
A ’90-es éveket az Elragadtatás (Rapture, 1999) című kétcsatornás videóinstalláció képviseli, a 00-ás éveket pedig a Zarin (2005) című darab, mely része egy öt videóból álló (Mahdokht, Zarin, Munis, Faezeh, Farokh Legha), egy-egy női karaktert megjelenítő sorozatnak.
Ez a projekt szolgált alapul a Nők férfiak nélkül (2009) című filmhez, Shahrnush Parsipur 1989-ben írt, azonos című regénye nyomán. A Zarin kiválasztása a sorozat öt darabja közül nem véletlenszerű: a társadalom szélére/peremére szorított, majd abból kimenekülő prostituált szerepét a valószínűleg sokak által már ismert film- és színházi színész, Tóth Orsi játssza.
Mindkét mű azonos érzékenységgel közelít hasonló társadalmi kérdésekhez, de míg az Elragadtatást inkább szürreális hatású stilizált képek, addig a Zarint realistább megközelítés jellemzi. Neshat műveinek nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az iráni, illetve az iszlám társadalmi berendezkedés visszásságaira, különösen a nők helyzetére.