Paradox erőtér II.

2024. február 21. – március 16.
MegnyitóOpening: 2024. február 20. 20:00
MegnyitjaRemarks by: Gaál József
KurátorCurator: Tóth Ádám

Ameddig a forma minden esetben leírható fogalmak vizuális segédleteként funkcionál, addig a definiálhatónál sokkalta tágabb kereteket teremtő absztrakció a képzőművészet örök kívülállója marad. A kiutat a megingathatatlan, szilárd belső imagináció kínálja fel, amely Szikszai Károlyt és Nádler Istvánt egyaránt mozgatja. Ugyan eltérő módon, mégis mindketten a formakereső nonfiguratív tradíció ellenmondásokkal terhelt világában találták meg önmagukat és – stiláris és tartalmi különbségeik ellenére – váltak az intuitív érzékenység jelentékeny képviselőivé.

Nádler István szabadon örvénylő lírai gesztusai egy olyan középre konvergáló erőteret hoznak létre, amely a két ellentétes oldal feloldásából következő szakrális harmónia megteremtésére hivatott. A közepet egyesítő aktusának célja – a formai szabadságot szimbolizáló hol spirálszerű, hol könnyed mozdulattal felvitt fekete ecsetvonásai által – a centrum egyben tartása, a kibillenésre hajlamos fent és lent szoros kötésének megőrzése. A két ecset használata látszólag behatárolhatatlan teret biztosít a nagyívű gesztusoknak, melyek összekapcsolódva egy pöttyökből álló aurával konzisztens egyensúlyi állapotot teremtenek.

Ezzel szemben Szikszai Károly Chaïm Soutine nyomdokait követő urbánus „tájképei” szigorú formarendjének domináns erővonala biztonságos távolságot tart a geometrikus absztrakció mindenkori formatökélyétől. Az élesen kontúrozott felismerhetőség határán billegő, indulatokkal teli ábrázolásmódjának drámai elementarizmusa tagadja a narrativitás minden változatát, tartózkodik a direkt közlésektől. A foltokból, kontúrokból felépülő sejtelmes, komor tájképzetei, áttűnései nehezen verbalizálható, mégis poétikai jellegű drasztikus ábrázolások; a sötétséggel, a hanyatlással vívott belső harc fantazmagóriába hajló monokróm kivetülései.

A Godot Galéria és a Tér-Kép Galéria együttműködése révén megvalósuló kiállítások a két művész gyökeresen eltérő alkotói felfogását tükröző vizuális formanyelvének párhuzamba állításán keresztül az absztrakció hagyományait kitágító, annak határait feszegető párbeszéd megteremtésére vállalkozik.