Párbeszéd

A Deák Erika Galéria őszi szezonnyitó kiállításán ismét fiatal művészek munkáit mutatja be. Az alapkoncepció szerint olyan művészek munkáit állítják ki párokban, akik eddig nem szerepeltek közösen. A párokat egy fiatalabb, kevésbé ismert és egy ‘idősebb’, befutottabb művész alkotja. A művészeti életben egy-egy ‘generációt’ – nem koruktól, inkább ismertségüktől függően – képviselő művészeket együtt bemutatva, összefüggésbe hozva érdekes párbeszédeket eredményezhet, és ezzel együtt újabb, frissebb megközelítést tesz lehetővé. A kiállításon résztvevő párok :

Szűcs Attila – Iski Kocsis Tibor
Muntadas – Esterházy Marcell
Braun András – Follárd Barbara
Kósa János – Kovách Gergely
Nagy Kriszta –  Kupcsik Adrián

Szűcs Attila fátyolos, irracionális közegű festményei izgalmas feszültséget alkotnak Iski Kocsis Tibor valósághű, ám racionálisnak csak első látásra tűnő képeivel. Mindketten a figuratív festészet területén mozognak, mégis eltérő, egyéni világot jelenítenek meg képeiken.
A spanyol médiaművész Muntadas megfigyelései a médiaesemények, médiahelyszínek jelentésváltozásaira vonatkoznak, a médiumok szerepét boncolgatja általuk. Esterházy Marcell talált fotókkal – szintén már megtörtént, talált életszituációkkal – dolgozik, melyeket számítógéppel történő művészi beavatkozásaival  kommentál. Mindkét művész munkái érzékeny szociológiai érdeklődést mutatnak.
Braun András élénk színű optikai játékai a vásznon, a motívumok ismétlődései, ritmusai jól rímelnek Follárd Barbara anyag- és fényrétegződéseket, a transzparencia jellegét, hatásait vizsgáló – szerialitást szintén nem nélkülöző  – printjeivel.
Kósa János és Kovách Gergely munkáiban a művészettörténeti előzményekkel való diskurzus, a parafrázisokban kifejeződő alkotásmód fűz közös szálakat. Míg Kósa munkái a festészet által okozott ‘problémák’ ironikusabb megfogalmazásai, Kovách Gergely plasztikái érzékeny reakciók a szobrászat elemi kérdésére, a tér és test viszonyára.
Nagy Kriszta legújabb festményei remixek. Saját munkáinak személyes elemei együtt szerepelnek a globális, popkultúra vizuális tömegcikkeivel, tetoválásokkal, japán képregényelemekkel. Kupcsik Adrián tetovált gyümölcseivel már korábban is érintette a divatosnak, populárisnak számító testfestés, tetoválás szerepváltoz(tat)ását a képzőművészet területén, rámutatva ezáltal a jelentések, értékek képlékenységére.