Mindhárom művész kiállított alkotásai a falfelülettel játszva szólítják meg a látogatót. Tanja Koljonen assemblage-felvételei, Szörényi Beatrix rajz és objekt kombinációi, Szász György falhoz illesztett, de a galéria terébe is benyúló háromdimenziós építészeti elemei taglalják a fal és a falak által körülhatárolt tér kapcsolatát.
A művész és művészettörténész végzettségű Szász György munkáiban nem véletlenül van jelen a szobrászati törvények ismerete és tisztelete, még akkor is, ha ez a tisztelet éppen a törvények megszegését eredményezik.
Konceptuális indíttatású műveivel Szörényi Beatrix a kép és szöveg egymásra hatását, s így a jelentések átváltoztatásának problematikáját feszegeti. Munkáiban a kitakarással – maszkolással – elérhető változtatásokat vizsgálja, például egy épületfotón egy másik lap hiányzó (negatív) részei jelennek meg pozitív formaként.
Hasonlóan Szörényi munkáihoz, Tanja Koljonen alkotásaiban is felmerül a szöveg és kép korrelatív kapcsolata, illetve a kivonás vagy a letakarás gesztusa. Egyes művei egyfajta fordított kollázsok, ahol nem egy síkra illeszt különböző motívumokat, hanem kivágással eltávolítja a szöveg egyes részeit, azaz kivon a síkból bizonyos elemeket.