Az egzotikus tárgyak a 19. század végéig leginkább, mint etnográfiai emlékek szerepeltek a Nyugat gyűjteményeiben, a törzsi művészet tárgyait az avantgárd és a modernizmus emelte be elsőként a művészeti diskurzusba, a primitivizmus fogalmán keresztül.
A tárgyak egyszerű formálása, a geometrikus díszítés, a primitív mintázás és kifinomult formarend harmóniája óriási hatást gyakorolt a 20. század új utakat kereső modern művészetére, legyen szó festészetről, szobrászatról, vagy grafikáról. Picasso munkássága óta a primitív, a törzsi művészet az európai művészettörténeti hagyomány része, formai és szellemi inspirációs forrás.
A Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítása ezt a kérdéskört járja körbe. Olyan alapkérdésekből indul ki, hogy vajon a törzsi alkotásokat művészetnek látja-e az etnográfus, aki ismeri e tárgyak a törzsi kultúrában betöltött funkcióját? Művészetet lát-e benne a mai néző vagy csupán érdekes etnográfiai tárgyat, egy alig ismert távoli világnak a tárgyi emlékét?
A törzsi kultúra és tárgyai ma már a művészeti diskurzus autonóm részét képezik, együtt az etnográfiai megközelítés sajátos perspektíváival. A fehér falak előtt megjelenő fekete testek, az alkotók névtelensége, a gyűjtés és a megmutatás politikai és poétikai dimenziói új és új értelmezési lehetőségeket kínálnak. A kiállítás, mely a Néprajzi Múzeum gazdag nemzetközi gyűjteményének anyagából válogat, ilyen értelmezésekre tesz kísérletet.