A nekifeszülést, a kiélezett helyzeteket bergsoni értelemben vett nevetésbe oldja fel, illetve meg a három szerző. Az absztrakt, “színtelen”, és a mindent magába nyelő színek használata a grafika és a fotó, mint médiumok viszonyára is rákérdeznek.
Csontó Lajos privát fotóalbumának fekete-fehérbe fordított képeinek motívumait írja át és kombinálja rajzba. Gábor Imre kíméletlen iróniával mond ítéletet korunk redukált vizuális kommunikációjáról. Vincze Ottó finom eleganciával, líraian kombinálja a grafikai jeleket egy kvázi-narratívát kerekítve képei köré.