Rajzold a pénzed

Sok évvel ezelőtt Meyer Saphiro még amellett érvelt, hogy radikális különbség van a művészet kereskedelmi és szellemi értéke között, és figyelmeztetett, hogy ennek felszámolása komoly értékválsághoz vezethet.

Mára a nemzetközi művészetben a kereskedelmi érték egyre inkább elhatalmasodik a szellemi értékeken, sőt néha úgy tűnik, meg is határozza azokat. A pénzben lehetséges egzakt mérhetőség felváltotta a művészet esztétikai, etikai, kognitív, érzelmi és morális értékrendszerét. A pénz egzisztenciálisan értelmezhetőbb, mint a művészet, előbbi garantálja utóbbi értékét.

Mert a modern világban a pénz a közös nevező, az általános csereeszköz, amely ugyan fizikai valójában csak szimbolikus értékkel bír, mégis korlátlanul funkcionál, mert az emberek valamilyen közös, bizalmi egyezmény alapján hisznek benne.

Napjaink késő kapitalista társadalmaiban, a zakatoló világválság idején egyértelműen látható, hogy a morális érték létjogosultsága mindinkább háttérbe szorul, és a gazdasági értékrendszer bizonyul a legfontosabbnak.

Ezzel párhuzamosan a jelenlegi krízis kiszámíthatatlansága egyre több kérdés megfogalmazására kényszerít, és ennek egyik hozományaként a kortárs művészetben az utóbbi években megnövekedett a pénz létének és felhasználásának különböző szempontjait feszegető, értelmező, pellengére állító munkák száma.

Igaz az, hogy újabban a pénz legitimálja a művészetet? Igaz, hogy már a művészet áll a pénz szolgálatában? Vajon egy műtárgy abszolút értéke, alapvető magyarázata valóban az árában rejlik?

Farkas Roland ezt a közös nevezőt, ezt a mágikussá vált papírdarabot helyezte kiállításának fókuszába. A kiállítótérben két műegyüttest láthatunk: a Change című videóinstallációt és a Rajzold a pénzedet, ami egy „megtisztított” bankjegyeket újrahasznosító in situ projekt. A tárlat része az utcafront felől olvasható futófény is, amely a pénz kommunikációs értékét kiaknázva igyekszik becsalogatni a járókelőket.

A művész legújabb alkotásainak kiindulópontja a defláció és a gazdasági logikával való szembeszegülés. A Stúdió Galéria terében egy frontális pénzügyi kontextussal találkozhatunk, amelyben az NKA-tól elnyert, valóban látható támogatáshoz a tágabb környezetet a kulturális és gazdasági bizonytalanság tető-, vagyis mélypontja szolgáltatja.

A megnyitó esemény alkalmával a közönség tagjai aktív alkotók, mecénások, játékosok lehetnek, és opcióval szállhatnak be a kiállítást kiteljesítő performaszba. Sebő Ferenc vezényletével fejezhetik majd be Farkas Roland műalkotásait, és (magától értetődően) pénzért cserébe vihetik tovább a rezisztens művészi gesztust.

Farkas Roland fő elfoglaltsága, hogy megkérdőjelezze mind a művészi, mind a gazdasági-politikai jelenségeket – s ennek érdekében már számtalanszor nyúlt a társadalom bebetonozott szegmenseihez, individuális szokásainkhoz.

A Rajzold a pénzed kiállításában mesterien fordítja visszájára Andy Warhol ismert frázisát a következőképpen: Pénzt veszteni művészet, mással dolgoztatni művészet, a rossz üzlet pedig a legnagyobb művészet!

Stenczer Sári