Rejtett öltés

2014. október 29. – december 5.
MegnyitóOpening: 2014. október 28. 19:00
Jay Tan In the Future című objektje a felfüggesztett elemei finom egyensúlyán alapuló absztrakt szobor, mely Alexander Calder mobiljai után készült szabadon. A szobrászat formai logikája és fogalmai közé, mely a mozdulatlanságon, a merevségen alapszik, Jay olyan kiszámíthatatlan esztétikai faktorokat integrál, mint a mozgás és a változás. A művész egyúttal immaterializálja is a művészeti tárgyat azáltal, hogy olyan anyagokat épít be a művébe, amelyek elbomlanak és egy idő után el is veszítik kezdeti alakjukat. Műve állandó mozgásban van, nemcsak a felfüggesztéseken alapuló szerkezete miatt, hanem azért is, mert a mű élő anyagaiban állandó érési és bomlási folyamatok zajlanak le. A rögzítés nélküli tárgy feszültsége éppen ebben áll: a kényes egyensúlyi helyzet egy kiszámíthatatlan folyamaton áll vagy bukik.

Ugyanezt a típusú balanszírozást és a megzabolázhatatlan anyag mozgását választotta Klenyánszki Csilla legújabb fotóinak fő témájául. Klenyánszki rögzítés nélküli felépítményeit a fotó médiumán keresztül merevíti bele az időbe. A kiállításon bemutatásra kerülő három kép egy nagyobb sorozat része, amelyet a művész szöuli rezidencia programja alatt kezdett el, de korábbi Good Luck című sorozatához is szervesen kapcsolódik. A kutatás központi témája a folyadék, annak mozgása és tárolóeszközeinek transzformálása, illetve az azzal való játék. Új sorozatában megpróbálja megváltoztatni a folyadékok mozgását, illetve a tárolóeszközök szerepét, és létrehoz egy új egyensúlyt, egy új típusú kapcsolatot a kettő között, amihez önmaga alkotói módszereihez hűen különböző egyszerű technikákat és médiát használ fel.

Klenyánszkihoz hasonlóan a kézzel épített kép, a barkács-megközelítés és a kortárs fotókollázs ma oly népszerű műfajával kísérletezik Femke Dekkers is. Dekkers szobrászati kompozícióival az emberi szem megtévesztését tűzte ki célul maga elé, fotóin a tökéletes egyensúlyt keresi a véletlenszerű és a megtervezett szituációk között. A művész hétköznapi, egyszerű anyagokat használ a zsírkrétától a tapétán át egészen a kartondobozokig azért, hogy megépítse azokat a díszleteket, amelyek eredményei például a Painted Picture című sorozatában láthatóak, és amelyeken a mélység és a percepció illuzionista játékának áldozataivá válunk.