A kiállítás retrospektív visszatekintésben azt vizsgálja, hogy mit jelentett a Stúdió egykor és mit jelent ma? Mit lehet kezdeni több évtizedes távlatból a sok esetben erősen terhelt múlttal? Hogyan feszült egymásnak a kísérletező szellem a hatalomhoz való lojalitással? Mennyit ér ma az egykor központilag irányított művészeti közeg akkori produkciója? Hogyan lehetett az átpolitizált mindennapok mellett autonóm műveket létrehozni?
A kiállítás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója megalapításától a rendszerváltásig tekinti át az egyesületi formában ma is létező intézmény múltját és egykori szerepét. A Kádár-korszak sajátos intézményének története archívumi anyagokon, kiállítás-dokumentációkon, kiadványokon, plakátokon és fotókon keresztül elevenedik meg. A kiállítást a reprezentatív helyszíneken megvalósult kollektív seregszemlék, illetve a hetvenes évek elejétől a Bajcsy-Zsilinszky úton nyílt, alig negyven négyzetméternyi Stúdió Galériában rendezett egyéni és kisebb csoportos tárlatok tagolják, ezek mentén mutatja be a megidézni kívánt harminc évet.
A kiállítás második fele az egykori tagok munkáit tartalmazó Stúdió Gyűjteményből mutat be speciális válogatást. Ebből a több mint 500 darabot számláló műtárgykollekcióból eddig nagyrészt „best of” jellegű válogatások valósultak meg, olyan művészek fiatalkori alkotásait felsorakoztatva, akik ma a legismertebb, beérkezett mesterek sorába tartoznak. Szakítva ezzel a hagyománnyal, ezen az intézménytörténeti kiállításon a tematikus blokkokba rendezett válogatás inkább elfeledett, ismeretlenül csengő nevekre és szokatlan, atipikus művekre fókuszálva vet egy friss pillantást az elfekvőben lévő – de jobb sorsra érdemes – anyagra.