Szobrászaton innen és túl

A kortárs művészetben a különböző műfajok váltakozva jutnak irányadó szerephez. A szobrászatról a figyelem az ezredfordulón elterelődött a kétdimenziós alkotások, például a fotó vagy a print, illetve a technikát alkalmazó művek felé. A jövő felé tekintő művészettörténész szakma azonban a művészet felfrissülésének lehetőségeit kutatva épp az ilyen, „műtermi alkotások” felé orientálódik tudva, hogy a lappangásban fejlődő területek határozhatják meg az elkövetkező évtized arculatát. A szobrászat tendenciáinak átfogó képét adó millenniumi kiállítás is azért válik érdekessé, mert egy jelenleg kevéssé szerepeltetett ágazat arculatát mutatja. A bemutatás igénye azonban felveti a definíció szükségességét: kérdés, hogy a három dimenziót igénybe vevő művek hogyan viszonyulhatnak ma a többi médiumhoz, illetve hogyan határozhatják meg önnön műfaji határaikat. A választ a kérdésekre maguk a művek adják meg. A bemutatón az értelmezés legszélesebb spektruma jelenik meg, láthatunk hagyományos értelemben megalkotott plasztikákat, amik posztamensen kiállítva járhatók körül, de megjelennek nagyobb elrendezések, installációk is, amelyek a néző térbeli mozgásával a „belső szemlélés” lehetőségét teremtik meg. A formai sokoldalúság a témaválasztás sokszínűségével párosul: a hagyományos műfajok továbbélésének egyik lehetősége az ábrázolás tárgyának megválasztásának újszerűségében keresendő. A „Szobrászaton innen és túl” kiállítás szervezése két részből áll. A meghívott művészek körét pályázat útján kiválasztott alkotók névsora teszi teljessé.

Orosz Péter/Petrányi Zsolt