Gyenis Tibor nagy kiterjedésű és igen összetett kulturális rendszerekről, pontosabban ökoszisztémákról készít zavarba ejtő, fotografikus képeket. Művein szinte mindig hibrid szerveződések és átmeneti jelenségek láthatók, amelyek az emberi és a nem-emberi (állati, növényi, inorganikus) létformák határain mozognak. A fotografikusan dokumentált ökoszisztémák (kisvárosi utca, erdei táj, laboratórium, építkezés) élő és élettelen komponensei fura, szokatlan formákba rendeződnek. A virágládák, a géncsövek, az ipari hulladékok és fogyasztási cikkek igen-igen meglepő dolgokat művelnek a képeken, olyan mintázatokban rendeződnek, amelyek egy fejlett nem (feltétlenül) emberi intelligencia működésére utalnak. Vagy legalábbis ilyen fajta illúziót keltenek a nézőben a képzőművészeti jellegű tárgy- és képalkotás különféle módszereinek felhasználásával.
Ebben a prózai és földhöz ragadt regiszterben maradva kijelenthető, hogy Gyenis művészeti akciói és fotói olyan technológiák, politikai, etikai és ismeretelméleti problémákra reflektálnak, mint a klónozás, a génmanipuláció, a plasztikai sebészet vagy éppen a környezetszennyezés és a környezeti katasztrófák. Ezek a problémák maguk is hibrid problémák, és a különféle valós (fizikai, biológiai) és szimbolikus (tudományos, politikai, kulturális) rendszerek keveredésére vezethetők vissza. Ha már rendszerekről esik szó, akkor szinte kikerülhetetlen a számítógép korszakának deklarálása. A digitális kód és a mesterséges intelligencia (a Turing-teszten innen), a hardware és a software napjainkban nemcsak a tudományban és a technológiában (a harcászattól a szórakoztatóiparig) játszik domináns szerepet, de metaforikusan is modellértékűen az emberi gondolkodást is alapvetően befolyásolja.
A tudomány kutatás és a technikai kép természetesen önálló, de egymástól elválaszthatatlan rendszereket alkot. Mindkét szisztéma alapvető célja a valóság megértése és leképezése, azaz egyszóval a reprezentáció. Ebből is adódik, hogy manapság a kép korszaka majdnem olyan elterjedt szlogen a kultúra leírásában, mint az információs társadalom vagy a globalizáció. Ráadásul mindhárom területen komoly jelek utalnak arra, hogy az informatikai, a reprezentációs és a politikai rendszerek – minden ellenkező híreszteléssel szemben – távolról sem tökéletesek. És nemcsak azért nem tökéletesek, mert nem tudják maradéktalanul leírni és képviselni a valóságot, hanem azért sem, mert ha szerves anyag kerül egy mechanikus rendszerbe, akkor az előbb-utóbb tönkremegy. A tévedés, a hiba és a nem-teljesség a szisztémák organikus része, és mindenekelőtt abból adódik, hogy a mechanika és a logika nehezen birkózik meg a különféle (élő és élettelen) komponenseket tartalmazó hibrid rendszerekkel.
A hiba azonban többnyire csak határesetekben jelentkezik! Gyenis Tibor éppen ilyen határeseteket, átmeneti helyzeteket, hibrid állapotokat hoz létre és örökít meg fotografikusan. Művei ebből adódóan a számítógép hibaüzeneteihez (system error) hasonlítanak, nem annyira válaszokat kínálnak, mint inkább kérdéseket tesznek fel. Miért rendeződik a hulladék és az élelmiszer dekoratív, geometrikus formákba? Mit is jelent az, ha genetikailag módosított növényeink nem várt dolgokat produkálnak? Vagy az, ha genetikai tudásunkkal éppenséggel saját magunkat módosítjuk? És hogyan reagálunk arra, ha esztétikusan megtervezett, ergonomikus használati tárgyaink szokatlan formációkba rendeződnek? Vagy arra, ha kiderül, hogy az emberi intelligencia és kultúra csupán egy félresikerült kísérlet eredménye? Mi ez az egész akkor? Rendszerhiba? Mutáció? Vagy egyszerűen csak evolúció?
Hornyik Sándor