Várnai változatos médiumhasználatot alkalmazó vizsgálódásainak kiindulópontja legtöbbször egy nagyon egyszerű, hétköznapi jelenség vagy dolog. Redukált eszköztár, egyszerű elrendezés, összepárosítás és elhagyás jellemzi tárgyait és képeit (vetítések). Főként különböző használati tárgyakból alkot installációt, tárgykollázst.
Konceptualitás, költőiség és akkurátus eszkábálás egyszerre sajátjai tárgyegyütteseinek. Munkáinak fontos eleme a jelek, szövegek és tárgyak egymásra vonatkozása, az illúziókeltés és megsemmisítés.
Számos műve épül fizikai jelenségek köré; – filozófiai mélységgel és humorral. Több munkájában a látogató is műalkotó tényezővé válik, amikor saját, térbeli mozgása révén hoz létre együttállást/képet.
Várnai gyakorta foglalkozik ismeretelméleti problémákkal, a világ megismerhetősége műveinek egyik alapkérdése. A hulladék, a talált tárgyak és helyzetek újrahasznosításának esztétikája kíséri alkotásait.