Az 1980-as években neodadaista műveik alapját akciók, happeningek alkották, performanszokat, manifesztumokat adtak elő. Ebben az időben készült műveik a lengyel hazafias művészetet támadták, valamint a szocializmus életmódjának abszurditását érzékeltették. Két független folyóiratot is kiadtak, az egyik a neveletlen és gátlástalan humorú Tango magazin, amelynek több száma megtalálható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményében is.
A 80-as évek végén a neodadaista megközelítés egyesült a posztmodern érdeklődésükkel; híres műalkotások paródiáit, fotó- és filmutánzatokat, élőképeket (Botticelli-, Delacroix-, és Goya-persziflázsokat) készítettek. Áthágtak minden konvenciót, a banalitást súrolva keltettek botrányt, ugyanakkor épp a banalitást emelték a művészet szintjére. A szarkazmus, az abszurditás, a szatíra és a humor munkáik alapvető jellemzője.
Megrögzött és javíthatatlan avantgardisták. A csoport öröksége, gazdagsága, eredetisége mindig az ellenálláson alapult: azon, hogy ellentétben álltak az általános normákkal. A rendszerváltás után is az aktuális szociális és kulturális őrületekből merítettek inspirációt, témáik közé vallási és társadalmi kérdések tartoznak, kritikával illetik a lengyel valóságot, a fogyasztói társadalmat. Mára a Lódz Kaliska tagjai a kortárs lengyel művészeti szcéna meghatározó alakjai.
Több éves tevékenységüknek – mivel sosem hódoltak be az uralkodó stílusoknak és tendenciáknak – mindig sok ellenzője és kritikusa volt. Ugyanakkor a konvencionálistól eltérő projektjeiknek, melyek a performansz művészet vagy az abszurd színház határán mozognak, számos lelkes rajongója is van. Történelmi parafrázisokat ábrázoló, megrendezett fotóik elkészítéséhez önkénteseket szoktak bevonni, így a művészi alkotás sok ember számára válik átélhetővé. A fotográfia művészi kifejezésmódjuk kiindulópontja és alapeszköze.
Székesfehérváron a Vesszenek a férfiak! című, egyik legutóbbi (2009-es) művészeti projektjüket mutatják be. A sorozat 14 nagyméretű fotográfiából áll, amely nőket ábrázol nehéz fizikai munka közben, olyan szakmákban, amelyeket tipikusan férfiak űznek (pl. aszfaltozás, kőfejtés, favágás).
A fotó-sorozatot a kortárs kultúra és különösen a kultúrának az a szegmense inspirálta, amelyet olyan fogalmakkal asszociálunk, mint a gender vagy a feminizmus. A mű bemutatása a társadalmi szerepekről és tabukról szóló párbeszédhez is vezethet. A nők a képeken meztelenek, mint a klasszikus és romantikus festményeken – nimfákra, istennőkre, tündérekre emlékeztetnek -, csupán védőruhát és sisakot hordanak.
Az elmúlt évtizedekben a nők társadalmi és kulturális helyzete folyamatosan átértékelődik, újabb értelmezések és összefüggések keletkeznek. A Lódz Kaliska projektje reflektál erre a folyamatra. A nők mindig is fontos szerepet játszottak a csoport munkáiban, nemcsak mint az inspiráció forrásai, hanem mint számos kérdés és probléma megjelenítői.
A 2. Futurista kiáltvány (az 1909-es Futurista kiáltvány aktualizált változata) a kiállítás szerves része, mely – a csoportra jellemzően – felforgató módon kommentálja a bemutatott fotókat.
2. Futurista kiáltvány
Mi, négyen férfiak,
a Lódz Kaliska tagjai,
a hím fajta képviseletében
leszögezzük, amint következik:
1. a nemek szerinti elkülönülés volt, van, és lesz
2. a nők más faj, mint a férfiak
3. a kettő közti különbség hatalmas
4. és azt megszüntetni,
figyelmen kívül hagyni,
meghaladni nem lehet
Mi, négyen férfiak,
megtestesítve önnön hím fajtánkat
Kinyilvánítjuk
a nők iránti csodálatunkat
anyai bölcsességükért
nőstényi találékonyságukért
eredendő finomságukért
anyaméhi keservükért
hüvelyi érzékenységükért
elfogadván a túlélés hatalmát:
a Nő Isteni Lény
Mi, a (fent említett) négy férfi
fajtánk képviselőiként
Kimondjuk bátran,
a hím alacsonyabb rendű faj:
testi gyengeségében
végzetes döntésképtelenségében
a holnaptól való félelmében
piti behódolásában
önző társas hajlamában
idegengyulölő türelmetlenségében
alanyi következetességében
határtalan bírhatnékjában
és egyetemes csúfságában
a férfi
a természet hibája és a társadalom tragédiája
Mi, négyen férfiak,
megmaradván hím fajtánk képviseletében
tehetetlenül állunk szemben e helyzettel
alázattal vágyakozva
oly tettek végrehajtására, mint:
nedvekkel üdíteni ajkunk
combok ölelésébe alélni
fart pucsíttatni
mellek súlya alatt meghajolni
mellbimbót merevíteni
a nyak ívéhez felnőni
csípőt simogatni
a hüvely melegébe bújni
Tudjuk:
a Szamothrákéi Niké
volt
van
és mindig lesz
és szebb mint egy
szaros versenyautó
kirittyentett
kipufogócsöve
2006. október 10-e/ 2009
Marek Janiak
Lódz Kaliska
(fordította: Erhardt Miklós)