Vojnich Erzsébet képei evidenciák. Nincs történetük, pedig emberlakta helyszíneket ábrázolnak többnyire: kívül vannak az időn, kívül a történeteken. Képei helyek, talán ismerős helyek, mert emlékeztetnek: magányosságra, vágyakozásra, a vágy utáni vágyakozásra. Állunk képei előtt, és tudjuk, ismerős helyen vagyunk. Üressége otthonos. Öröktől fogva itt vagyunk, öröktől fogva vagyunk. A magány nem fáj, csak van. Vagyunk. Nincs előtte és nincs utána: tömény metafizika. Nincs szüksége ideológiai támfalakra, Vojnich képei öröktől fogva léteznek. Azok is, amiket még nem festett meg.
Michelle Degré
