Vonalozó Intézet

2009. szeptember 12. – október 30.
MegnyitóOpening: 2009. szeptember 11. 19:30
MegnyitjaRemarks by: Mártonfi Attila
Tibor Zsolt számára a ceruzarajz jelenti a kiindulópontot. A kisebb mérettől a hatalmas, egész falat beborító formátumig terjedő papír alapú munkákkal párhuzamosan projektor, diavetítő és különböző nyersanyagok, esetenként objektek felhasználásával térspecifikus installációkat készít. Ezekben is a ceruzarajz játssza a főszerepet, amely többnyire közvetlenül a falra vagy az adott helyszínen talált felületekre kerül.

Az APRoPODIUM galéria esetében a tér specifikuma elsősorban abból adódik, hogy magán hordozza vendéglátóipari előéletének nyomait. A művész ezért itt ezeket a sajátosságokat is figyelembe véve dolgozott. A művek nagy része a különböző tértagoló elemek (oszlopok, hatalmas pult, gépszekrény, kétlépcsős pódium) által felszabdalt tér rejtett, periférikus szögleteit felhasználva építkezik.

A rajzot és vetített diát kombináló Koordináta és a Sivatag az ablakmélyedésben, a címadó Vonalozó Intézet a pódiumot tagoló lépcsőfokhoz simulva egy sarokban, a Lila rajz a kazánszekrény ajtaján, az Anagramma az egykori bárpult falán található. A Sexposed az előző kiállítás során fölszerelt fali képeslaptartót használja föl.

Az anyaghasználat változó. A tintaceruza, grafit és pasztell a leggyakoribb: különböző hordozókon, papíron, miliméterpapíron, falon, kazánszekrényen. A ceruzával, tintaceruzával készült rajzok pontos, száraz, tervrajzszerű vonalhálókból építkeznek. Minden más formai elem mintha ezekhez képest, ezek okán kapna létjogosultságot.

Szerepük abból áll, hogy a rajz számára teremtenek kontextust, viszonyítási alapot. A vetített képek formai elemei és a fénnyel telített felületeik szabályos záróvonalai, az adottnak tűnő, szerepükre mégis tudatosan kijelölt hordozók szerkezeti elemei, a művész által gyakran alkalmazott ragasztószalag-csíkok, hangsúlyos diszperzit festéksávok vizuális koordinátarendszerként működnek. Kijelölik a kereteket és megteremtik az arányrendszert.

Bár az egyes művek autonóm mikroszituációkat teremtenek, az azonos formai logika révén kapcsolatba kerülnek egymással és egy egységes, nagy léptékű, a galéria teljes terét magába foglaló térinstallációt hoznak létre. A formák következetes rendszerének köszönhetően úrrá lesznek a galéria terhelt, szabdalt terén.