Munkáit szemlélve nyilvánvaló a rokonság korábbi belga művészek alkotásaival. Műveiben Ensor szkatalogikus/trágár humora, Magritte szigorú abszurdizmusa és Broodthaersnek a művészeti világ hallgatólagos szabályrendszere iránti érdeklődése visszhangzik. Delvoye művészete a paradoxont dicsőíti, mely a belga szürrealista tradíción alapul, két eltérő elem és/vagy idea összekapcsolásán egyetlen műben. A delfti porcelán stílusában festett gázpalackok, a tikfából faragott, barokk mintákkal díszített betonkeverő, a közösülés aktusait ábrázoló színes üvegablakok vagy a gótikus katedrálisok csipkeszerű stílusában áttört munkagépek sajátos módon idézik elmúlt századok művészetét.
Változatos alkotói módszere az egyszerű rajztól a valódi tetoválásig, a kitömött állatoktól a bronzöntvényig, az installációtól az élő malacokig, az ajakrúzs-nyomatoktól a röntgenfotókig terjed. Még ha alkotásai gyakran súlyosak, óriási méretűek is, játékosan csapongó asszociációkat kelt a tárgyak, jelenségek ironikus megközelítése.
A részletesen kidolgozott Harley-Davidson- és Walt Disney-mintákkal tetovált disznók mellett minden bizonnyal legismertebb műve a Cloaca (2000-2007), melynek eddig 8 változatát készítette el. A nagyméretű installáció az emberi emésztési rendszert modellező bonyolult gépezet. Van szája, gyomra, patkóbele, hasnyálmirigye, különböző enzimeket tartalmazó palackok tartoznak hozzá és egy futószalag, ami rendszeres etetés mellett naponta szállítja az ürüléket, más szóval „végterméket”.