Peter Kubelka: Az ehető metafora


 

Jonas Mekas beszélgetése Peter Kubelkával

Az ehető metafora – Peter Kubelka előadása – BBS Toldi mozi, 2000. 03. 21

     Az ehető metafora I.

     Az ehető metafora II.

Szabó Eszter Ágnes beszámolója az eseményről


Veszem a bátorságot….
este kb.: 3/4 8.
Peter Kubelka elkezdi előadását a Toldi Moziban.
Eltelik egy óra és a tekintélyt parancsoló őszülő idősődő férfi még mindig az anyatejről és a szederszedésről BeSZéL!!!
a Kultúra-a Paradicsom… Kanál nyalogatás.
Kb.: 3/4 9. tojás feltörés, 2 db.
Magyar tojás- Spanyol olajbogyó- olasz oliva olaj.
Suta, félkész majonéz készül a homogenitás bizonyitására.
Sajtok majszolása, nyalogatása az időtényező bizonyitására.
Több darab hús, ill kolbász, valamint joghurtos doboz, szék, fal végignyalogatása szintén az időtényéző jelénlétének bizonyitására.
Dr Kellog ekkor bemutatja a vegetariánus farkast, aki undorodva fordul el a nyers hústól… (Promenád a gyönyörbe) a tápanyagfelvétel nem üdvözitő az tekézéssel szemben. az idősödő ősz didaktától nem tudjuk meg, hogy miért…

a válasz benne van az előadás egészében. Peter Kubelka ezzel az előadással pontosan az ellenkezőjét bizonyitotta annak, amit mondott. ott állt egyedül szemben a közönségével és beszélt, harapdált, nyalogatott, mindezt a látványt és élményt pedig tápanyagul szánta. Szerintem a tápanyagfelvétel és az evés között az a különbség, hogy az egyik individuálisan müködik, a másik pedig kollektiv. Ha ez csak egy kicsit is közelit ehhez, amit gondolok, akkor Peter Kubelka egyrészt súlyos individualista akciót mutatott be, ami ellentmond az ételek és étkezés kommunikáció voltának, amit maga is kihangsúlyozott. Valójában a két és fél óra múltával véget érő patetikus kultúrtörteneti előadás úgy ért véget, hogy a kommunikáció lehetősége fel sem merült.

Felhivom a figyelmet, hogy az ott elhangzottak olvashatók:
Massimo Montanari: Éhség és bőség európa országaiban.
Valamint aki látta:
Étel, Ital, Férfi, Nő
Szeress Mexikóban
Babette lakomája
A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője
A nagy zabálás
stb….
Valamint olvasta Kurt Vonnegut, Boris Vian konyveit és különböző szakácskönyveket…
…és evett már kinai, japán, indiai, orosz, stb ételeket. Nyaralt a nagymamájánál, evett már meleg lekvárt friss kenyérrel… annak ösztönös, biztos tudása kell, hogy legyen ezekről a dolgokról.

Nekem bztos tudásom van arról, hogy nem úgy van, ahogy gondolom… ezt jelezte a közönség idősebb generációjának reakciója, akik számára a főzés és művészt párhuzam forradalmi gondolatként hatott Kubelka szájából. Itt jegyzem meg azt a fatális tévedést, hogy a merőkanállal szemben a furulya jelképezte a MűVéSZeTet, vagyis az ételeket alárendelte a zenének, kivéve egyetlen effektust, a végén az ” összecsendül két pohár…”-t (amelyből egy szerencsés néző részesült) amit Vető János 1982-ben megfestett és ami a legszebben még mindig a Jégkrémbalett c. filmben ismétlődik újra és újra.
Szóval talán az lehet a tanulság, hogy becsüljük meg jobban magunkat!
Mindenki Művész!!!
éljen!!! éljen!!!