81 éves korában elhunyt Jimmie Durham amerikai szobrász, költő.
Az elmúlt évtizedekben világhírnévre tett szert kő, csont és más talált anyagok felhasználásával épített invenciózus szobraival, melyek a gyarmatosítás történetét vizsgálják. Gyakran anekdotikus tömörségű műveiben a hitelesség kérdését feszegette, megkérdőjelezve a nyugati művészeti intézmények működésmódját, elutasítva azt a felfogást, hogy az ember identitása könnyen megérthető lenne.
Durham az 1970-es évek amerikai indián civil mozgalmainak egyik kulcsfigurája volt, aktivistaként és diplomataként. Magát cherokee származásúnak vallotta. Évtizedekkel később néhány aktivista azonban megkérdőjelezte a hátterét, mondván, nem volt bejegyzett tagja egy szervezetnek sem, amelyek hivatalosan a cherokee törzsek leszármazottait képviselik.
A nyolcvanas évek közepén ezt írta magáról: „Cherokee művész vagyok, aki arra törekszik, hogy olyan cherokee művészetet alkosson, amelyet ugyanolyan univerzálisnak és korlátok nélkülinek tartanak, mint bármely fehér ember művészetét.”
A támadások és az újonnan hozott amerikai törvények egyik passzusa kapcsán (Indian Arts and Crafts Act, 1990) ezt a nyilatkozatot küldte Art in America szerkesztőségének 1993-ban: „Nem vagyok Cherokee. Nem vagyok amerikai indián. Ez összhangban van az Egyesült Államok legújabb törvényeivel, mert nem vagyok jegyzett tagja egy rezervátumnak vagy amerikai indián közösségnek sem.”
1986-ban bemutatott, híres Önarcképének lábrészén szerepel egy felirat: „A bőröm valójában nem ilyen sötét, de biztos vagyok benne, hogy sok indiánnak rézszínű bőre van”.
A nyolcvanas évek elején előbb New Yorkba, majd Mexikóba költözött. A kilencvenes évek óta Európában élt, Berlinben és Nápolyban tartott fenn műtermet. Noha az Egyesült Államokban sokáig nem állított ki, a világ számos múzeumában nyílt önálló kiállítása. Rendszeres meghívott résztvevője volt a legnagyobb szabású csoportos kiállításoknak, biennáléknak. 2019-ben a Velencei Biennálé Arany Oroszlán Életműdíját vehette át.
