A FUTURITY NOW! jeligéjű idei transmediale társszervezőjeként a Collegium Hungaricum Berlin adott helyet a fesztivál versenyprogramjában is szereplő Coincidence Engines magyar vonatkozású audio-vizuális installációnak.
A The User kanadai művészpáros alkotása Ligeti György zeneszerző Poéme Symphonique c. művének állít emléket a CHB kiállítótereiben. A száz darab metronómra íródott szinfónia egy akusztikus poén, a gépszerű muzsika abszolút betetőzése, mivel magát a zenét a beállított gépek komponálják. Az alkotói szándék szerint a száz metronóm kattogása tömbzenét alkot, melyből ugyan kihallhatók az egyes kattanások, ám mégis egyfajta álló zene jön létre, ami egy tömbként jelenik meg „szemünk” előtt.
Thomas McIntosh és Emmanuel Madan pontosan ezt az álló zenét vizualizálja, jeleníti meg „szemünk” előtt építészeti keretbe foglalt órák segítségével. A műfaját tekintve envirement első része, az Universal People’s Republic Time 1245 darab összehangolt ébresztőórából álló komplex „zenei” tér-alkotás – egy ketyegő amfiteátrum. Az univerzális és az egyéni idő találkozásának színtere ez – az individuum belépve saját szívverésének ritmusát hangolhatja a nyomasztó óraművek járásához. A művészek a hétköznapi időmérő szerkezet újraértelmezésével túlléptek annak hétköznapi funkcióján: egy egységes idő- és zenegépet hoztak létre.
A mű kristálytisztán illeszkedik a transmediale koncepciójába, melynek „futurity now” jeligéjét H.G. Wells Az időgép c. sci-fi regényéből kölcsönözték.
A Coincidence Engines II. a Moholy- Nagy Galériában látható, a két mű azonban egymás komplementere: különböző perspektívából szemlélteti az egyidejűség és a véletlenszerűség összefüggéseit. Míg az elsőnél az órák egyidejű ketyegése, az Approximate demarcator of constellations in other cosmos c. installációnál számítógéppel beprogramozott órák random, véletlenszerű megvilágítása idéz elő audio-vizuális élményt.
A Coincidence Engines méltó emléket állít Ligetinek, ennek az állandóan kísérletező zeneszerzőnek, aki egész életét tette rá, hogy a zene univerzumának egyre távolabbi szegleteibe jusson és juttasson – Ligeti a jövő zeneszerzője volt.
„...Egy nem túlságosan késői kor, ahol az ember még ember, de amelyben korunk nagy kérdőjeleire már megtalálták a feleletet, és megoldották jelenünk kínzó problémáit„– ez a Jövő, legalább is H. G. Wells szerint. A 2010-es művészetért és digitális kultúráért fesztivál célkitűzése ennek jövőnek az aktualizálása, a művészek, tudósok, média-aktivisták és gondolkodók pedig nem kis kihívás elé vannak állítva. Most nem az a kérdés, hogy milyen jövő vár ránk, hanem hogy mit tartogatunk a jövő számára itt és most. A feladat nem egyszerű – a jövő jelene a tét.
Popovich Viktória
A „The User” tagjai Thomas McIntosh, építész és installációművész, valamint Emmanuel Madan, zeneszerző és hangművész. A duó széleskörű nemzetközi hírnevét az úttörő Silophone and Symphony for Dot Matrix Printers projektjével szerezte, mely a technológiai rendszerek, a kultúra és az emberi tapasztalat nem mindennapi újragondolása. Névválasztásuk technokrata társadalmunk gyakori kifejezésére, a Felhasználóra (The User) esett. A „user” terminus által az egyéniség tárgyiasul és általános eszménnyé redukálódik. A tömegtermelés elve és nagyságrendje az egyén individualitásának beszűkítését eredményezi, megköveteli az általános anonimitást, korlátozz a szubjektív tevékenységet és a kreativitást.