Kaliczka Patrícia, Kovács Olívia és Csató József kapták 2013-ban az Esterházy Művészeti Díjat.
A 2009 tavaszán, az Esterházy Magánalapítvány által létrehozott Esterházy Művészeti Díjat az UNIQA támogatásával kétévente ítélik oda három-három alkotónak. A díjat, amely fejenként ötezer euróval jár, negyven év alatti magyar festőművészek kaphatják meg. A beküldött pályázatokból a szakmai zsűri válogat, ennek eredményeképp tizenhárom művész munkái kerültek kiállításra a Szépművészeti Múzeumban. A kiállító művészek: Batykó Róbert, Csató József, Galambos Áron, Jagicza Patrícia, Kaliczka Patrícia, Karsai Dániel, Kis Róka Csaba, Kovács Olívia, Nemes Márton, Pintér Gábor, Szabó Klára Petra, Szinyova Gergő, Zékány Dia.
A szakmai zsűri tagjai: Dr. Hegyi Lóránd, Dr. Alexander Tolnay, Niklai Judit, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, Vitus Weh valamint a díj alapítója, az Esterházy Magánalapítvány részéről Dr. Ottrubay István és a díj főszponzora, az UNIQA részéről Othmar Michl.
A három díjazott művész:
Kaliczka Patrícia (1988, Balassagyarmat), 2007-2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, mestere Gaál József.
„A festés számomra harc a káosszal a katarzisért; egy mód arra, hogy megszüntessem az elválasztódást saját magam és a „többi” között: mert a megfesteni kívánt dolgok megfigyelése közben elfeledkezem az időről, és csak a tér marad. Rádöbbentem, hogy – lévén olajfestéket használok –, minden képet ezerszer át-, vagy újra lehet festeni. Hibalehetőség kizárva.”
Kovács Olívia (1986, Budapest, 2007-2013 Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, mesterei Losonczy István és Ernszt András
„Három éve kezdtem el fotóval foglalkozni a festészetemben, amikor Édesanyám egyszer csak nekem adta régi családi fényképeit. Mintha azzal, hogy nem nála vannak a képek, mintegy határvonalat húzna a múlt és a jelen között, mintha le akarná zárni a múltat és a feldolgozást másra bízná. A fényképek legnagyobb része az 1970-es, -80-as években készült, témájukat tekintve teljesen hétköznapiak. A sorozat, amelyben elkezdtem feldolgozni a családi fényképeket, a Mások múltja címet kapta. A képek készítése közben olvastam György Péter Apám helyett című munkáját, ami nagy hatással volt rám. A képek kisméretűek, a vakráma ehhez képest vastag. Ezzel egyfajta objekt jelleget is szerettem volna kölcsönözni a képeknek („emlékdoboz”). A festmények széle színes, amivel a múltból való kiemelésüket szerettem volna hangsúlyozni, illetve a múlt és jelen határvonalának dilemmáját érzékeltetni.”
Csató József (*1980, Mezőkövesd), 2000-2006 Magyar Képzőművészeti Egyetem, mestere Maurer Dóra.
„Képeimen igyekszem felszínre hozni magamból azokat a mélyen gyökerező élményeimet, érzéseimet, melyekről azt gondolom, talán másokra is olyan ősi elcsodálkozással hatnak, mint rám. A színekkel történő játszadozás mindennapi élményt nyújt, minden kép a következőnek ágyaz meg.“