Swierkiewicz Róbert szinkretista montázsainak ihletője az „Eltemetett” budai középkori nagyzsinagóga, illetve az annak feltárásáért folyó küzdelem, amelyben több civilszervezet és magánszemély fogott össze, hogy felhívják a figyelmet az egyedülálló épségben megmaradt, 6 méteres falakkal álló, Mátyás király építészei keze nyomát viselő, hatalmas méretű föld alatti műemlékre.
Az 1964-ben Zolnay László által felfedezett és Scheiber Sándor által beazonosított nagyzsinagóga ásatási kutatóárkát még akkor visszatemették, teljes feltárására pedig azóta sem került sor. A Buda visszafoglalásakor (1686) beomlott épület romjai alól előkerült, az ostrom alatt legyilkolt zsidó áldozatok maradványait Scheiber Sándor vezetésével exhumálták és a Kozma utcai Izraelita temetőbe vitték. Sírjuk felett héber feliratos emlékkő áll.
Swierkiewicz Róbert Harminhárom imája nemcsak a nagyzsinagóga falai közt védelmet kereső ártatlan áldozatokért és az őket befogadó szakrális épület feltárásáért, hanem a mindenkori háborúk elől menekülő védtelenekért is szól.
A kiállítás megnyitója az előző, a nagyzsinagógát bemutató történeti kamarakiállítás záróeseménye is egyben. A feltárásért alakult Összefogás célja ezzel az, hogy egymásba fonódó programokkal, akciókkal, szakmai és művészeti eseményekkel ébren tartsa és egyre szélesebb körben népszerüsítse a Nagyzsinagóga ügyét.