Kettő az egyben

Goran Radovanović kiállítása

Megnyitó: 2008. november 25., 19.00
Megnyitja: Bojár Iván András
Kurátor: Kerekes Anna

Megtekinthető: 2008. december 2.
Minden nap: 18.00-02.00

Corvintető, Budapest 1082, Blaha Lujza tér 1-2.

Goran Radovanović kiállításán 3 mikro-narrációból álló videoanyagra épülő installáció kerül bemutatásra, melyek mindegyike az épülethez kapcsolódik – jelentős pillanatait illusztrálva a Corvin történetének: az első mozgólépcső, az első utcai lámpával ellátott tér és az első mozgó reklám, melyek mára már hétköznapossá váltak a nagyobb áruházaknál. Ezek a képernyőn megjelenő elfelejtett történetek egy, a homlokzatra utaló burkolat mögé vannak rejtve. Ki kell ásnod vagy lyukat kell fúrnod, hogy rájuk találj!

„Míg az átmeneti társadalmak hajlamosak a közelmúlt szimbólumait (szándékosan vagy sem) eltörölni, siettetni, felmerül a kérdés, hogy mindent el kellene-e feledni? Bizonyos szimbólumok és tárgyak mélyen beleivódtak kollektív tudatalattinkba, de nem tudjuk, mit is kezdjünk velük, hogyan élesszük fel őket és erősítsük meg újra értékeiket, azért, hogy ezek a közelmúltunkról való számadássá váljanak és, hogy egyesüljenek saját és globális populáris kultúránk kirekesztő testével. Budapest központjában a Corvin áruház szolgál példaként arra, ami időben közeli és ugyanakkor igen távoli, minden budapesti ismeri ezt az épületet, és többé-kevésbé a múltját is, de nagyon kevesen keresik a választ arra, hogyan illik a város jelenébe és jövőjébe.

A régi, csapdába ejtett homlokzat felett az alumínium függöny burkolásként szolgál, melynek felületére vászonként rögzített hirdetőtáblák és (fény)reklámok feszülnek. E között a két sík között az épület számára igen kicsi a tér „önmaga kifejezésére”, egy élettel teli része Budapest identitásának. Az alumínium homlokzat csapdába ejtette a múltat és a jelenben senyved, de hol van, milyen időhöz tartozik, vagy még inkább, mikor fog Budapest kollektív lelkiismeretébe beleilleni, a jelenben vagy a jövőben?

A projekt célja, hogy megpróbálja átalakítani a homlokzatot, felhasználni vizuális elemeit, hogy új formát alkosson és kifejezze értékét, egyediségét. Ha minél több ember tekint majd a homlokzatra úgy, mint Budapest nélkülözhetetlen részére, talán megjelenik védetté nyilvánításának szándéka és akkor az eredeti homlokzat is meg fog jelenni. Talán a társadalom tudatossá válik mindkét történelmi réteget tekintve és talán hasonlóképpen tisztelni kezdi azokat.

A homlokzatot Batka István formálta újra 1966-ban, talán most jött el ismét az ideje újbóli felélesztésének, akár szimbolikusan, felhasználva esztétikáját posztereken, csomagolási terveken, printeken, enteriőrökön és még sok minden máson. A homlokzat így érhetné el maximális potenciálját, márkává válva, márkát teremtve.”

Goran Radovanović

Goran Radovanović a stuttgarti Akademie Solitude, a József Attila Kör és az ACAX | Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda együttműködésében megvalósuló Opening the Closed Shops műteremprogram vendége. 1985-ben született Breźicében, Szlovéniában. Kétéves korától Belgrádban élt, majd 2004-ben beiratkozott az újvidéki Művészeti Egyetem média tanszékére. A gyermekkorától jelen levő, a képregények iránti, valamint a később kialakult, a szocialista építészetre irányuló érdeklődése (ez az építészeti stílus jellemezte egyébként a városrészt, ahol a művész felnőtt) nagy hatással volt esztétikájára és grafikus kifejezésmódjára. Későbbi együttműködése kísérleti elektronikus zenészekkel a kép és hang közötti viszony kísérleti videókban történő vizsgálatára sarkallta.