Közelítő adat

Gyenis Tibor kiállítása

Bár Gyenis választott médiuma a fotográfia, soha nem tanulta azt. Végzettségét tekintve okleveles festőművész, meghatározó szobrászati érdeklődéssel, s ezért úgy alakította fotográfiai munkásságát, hogy abban valamilyen mértékben jelen legyen a szobrászati tevékenység, amely saját megfogalmazása szerint: „érvényes hiátus a térben”. Egy térrészlet elkülönítése a tér többi részétől (a protézisek szerepeltetése, vagy a testtorzítások is ide sorolhatóak) tehát kiemelt fontossággal bír az életműben.

A szobrászaton kívül még egy döntő hatású élmény az, amely a mai napig meghatározza Gyenis alkotói attitűdjét: a boncolásé. Egyetemista korában, mintegy inspiráció gyűjtésként a diplomamunkájához, állatok boncolásával foglalkozott. Egy alkalommal egy ormányos medve lett ezen művelet tárgya. A nyúzás végén a lehántott bőr és a test az ormányon keresztül érintkezett egymással, s ez az egymástól elvált, de még egymásba „kapaszkodó” test és bőr képe: tartalom, és a rajta lévő, azt már nem kitakaró „lepel” egymástól elkülönült, mintegy csókolózó pozitúrája volt az élmény, amely a későbbi analitikus alkotásmód egyik kiindulópontjaként értelmezhető. Ebből az analitikus alkotói módból fakadó precíz, ám a befogadót direkt felrázó, és elbizonytalanító képi világa, és a képek tárgyiasultsága (kiállítótér/múzeum falaira szánt műalkotás státusza) előhívja, és kötelezővé teszi a fotografikus táblakép fogalmának kibontását is.

Tóth Balázs Zoltán