Szentendre, 2019. május 25. – szeptember 1.
Kiállítások:
Dmitrij Kavarga: Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus, MűvészetMalom (Bogdányi utca 32.)
Nagy Kriszta x-T: Csipke Rózsika halott, MűvészetMalom (Bogdányi utca 32.)
Eva Schlegel: un-limited, MűvészetMalom (Bogdányi utca 32.)
Csurka Eszter: Alpha, MűvészetMalom (Bogdányi utca 32.)
Csizik Balázs, Kondor Attila, Stefan Osnowski, Schmied Andi, Szabó Kristóf: Paradise City – a város öt olvasata, Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum (Bogdányi utca 10.)
Babos Zsili: Egy madár álma, Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum (Bogdányi utca 10.)
Lukáš Musil: Szellemek, Vajda Múzeum (Hunyadi utca 1.)
Halász Péter Tamás: Tripod, Vajda Múzeum (Hunyadi utca 1.)
Nagy Barbara: A takaró, Vajda Múzeum (Hunyadi utca 1.)
Boros Viola: Az öröklét álma, Városi Vendégház (Fő tér 12.)
Díszletek közt – Szentendrei Teátrum 50, Szentendrei Képtár (Fő tér 2–5.)
Koronczi Endre: ExtrémAlvás, Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kerítése
Florin Ştefan: Morpheus, Barcsay Múzeum (Dumtsa Jenő utca 10.)
Forgács Péter: Álom Inventárium és Kölcsönös analízis, Barcsay Múzeum (Dumtsa Jenő utca 10.)
Magyar szürrealizmus, Ferenczy Múzeum (Kossuth Lajos utca 5.)
Hugyecsek Balázs: Fa-fűrész, Bizottság liget (Kossuth Lajos utca 23–25.)
Gwizdala Dáriusz: Circulator, Bizottság liget (Kossuth Lajos utca 23–25.)
„Erről álmodtam én…” Irodalmi hősök álmai, tizenkét belvárosi helyszín
Vajda 111, Vajda Lajos Stúdió (Péter Pál utca 6.)
Az Art Capital Közép-Kelet-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiválja, amelynek idén negyedik alkalommal ad otthont Szentendre. Az idei fesztivál címe: Régi és új álmok. Szentendre belvárosában most tizenkilenc tematikusan kapcsolódó kiállítás, ezekhez kapcsolódóan pedig ötvenkét önálló program várja a látogatókat.
Idiosz kozmosz
Az álom a művészet cinkostársa. Álmunkban mindannyian művészek vagyunk: ilyenkor rendhagyó, sokszor szimbolikus képek, meghökkentő történetek, izgalmas asszociációk jönnek létre, amelyek autonóm módon viszonyulnak az éber állapotban megélt világunkhoz. Az álomképek szembetűnő hasonlóságot mutatnak a művészi alkotásokkal. Ahogyan Novalis írta, a műalkotásban „az álom világgá változik, s a világ álom lesz örökre.”[*]
A műalkotások kimeríthetetlen gazdagságát a műélvezet sokféle módja jeleníti meg: minden befogadás, minden értelmezés szükségképpen más, még akkor is, ha az eltérések sokszor elenyészően kicsinek látszanak. Noha az álmokat is lehet kategorizálni, egyik meghatározó jellemzőjük, hogy megélt formájukban kizárólag hozzánk kötődnek. Ébren másokkal osztozunk a világunkban, ám az álmunk csak a miénk. Benne vannak a félelmeink, a vágyaink, a múltunk – sokak szerint a jövőnk is. Két és félezer évvel ezelőtt Efezusban egy görög bölcs, Hérakleitosz olyan idiosz kozmosznak, azaz egyéni univerzumnak nevezte az emberi álmot, amely mások által birtokolhatatlan. Ma sem gondoljuk másként. Az álom az egyes ember beláthatatlanul gazdag, óriási birodalma, alighanem az egyedüli kincse, amit senki nem vehet el tőle.
Az idei Art Capital arra vállalkozik, hogy ebből a roppant gazdagságból, a legmélyebb emberi vonatkozások „tudattalan” hordozójából valamit megmutasson – a művészet révén. A kiállítások és a programok nem a pszichoanalízis révén meghonosodott szempontok mentén közelítenek az álom témájához, hanem mindenekelőtt az emberi szabadságnak azokra az izgalmas odüsszeáira fókuszálnak, amelyekről az álomtapasztalatok tanúskodnak. Amikor a művészetben álmodónak képzeljük magunkat, a képzeletünk teremti meg azt az álomhoz hasonlatos, eredendő állapotot, melybe szívesen térünk vissza újra és újra – ha tudunk. A műélvezethez ugyanis nem csak a befogadó kegyelmi állapotára van szükség, hanem azt megelőzően jó művek, s azoknak perspektívát adó szituációk (például izgalmas kiállítások) kellenek. Szentendre, a képzőművészet magyar fővárosa ez utóbbiakból most olyan gazdagságot kínál, amelyben minden művészetkedvelő örömét lelheti.
Gulyás Gábor, az Art Capital főkurátora