Ileana Pintilie, Iris Dressler, Hans D. Christ előadásai
2010. február 12., péntek, 17-21h
MKE, Intermédia Tanszék (Budapest, Kmety György utca 27. )
(Az előadások angol nyelvűek)
_____________________________________________________________
Iris Dressler & Hans D. Christ: Subversive Practices
A stuttgarti Württembergischer Kunstvereinben bemutatott Felforgató gyakorlatok kiállítás – aminek az anyagaiból egy válogatás jelenleg a Trafó Galériában megtekinthető – azokra a kísérleti és konceptuális művészeti gyakorlatokra öszpontosít, melyek a katonai diktatúrák és a kommunista rendszerek hatása alatt szökkentek szárba Európában és Latin-Amerikában az 1960-as és a 1980-as években. A több, mint nyolcvan művészi állásfoglalást felmutató kiállítást egy tizenhárom fős nemzetközi kurátorcsoport hozta létre a Kunstvereinnel szoros együttműködésben, két éves munkafolyamat során. A stuttgarti kiállítás nagyjából nyolcvan művésztől több mint háromszáz művet mutatott be.
A kiállítás kilenc szekciója a művészi munka körülményeire és stratégiáira fókuszál az NDK-ban, Magyarországon, Romániában, a Szovjetunióban, Spanyolországban, Chilében, Brazíliában, Argentínában és Peruban, s mindezeket a rájuk nehezedő kulturális és politikai elnyomás különböző vonatkozásaival együtt mutatja be. Ennek során az eltérő környezet helyi és időbeli sajátosságaira, valamint a közöttük fennálló összefüggésekre egyforma hangsúly esik.
A project mögötti hálózat egy korábbi kutatási projekre “Élő (radikális) emlékezet. VIVID [RADICAL] MEMORY” vezethető vissza, amely az University of Barcelona, a Württembergischer Kunstverein és budapesti C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány együttműködésében valósult meg. Mintegy ennek a kutatási projektnek a folytatásaként a Felforgató gykorlatok kiállítást a Württembergischer Kunstverein hozta létre együttműködve a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvánnyal és San Sebastian-i Arteleku kulturális központtal.
A kiállítás felvállalja a konceptuális művészet kiterjesztett értelmezésének és a térkép átrajzolásának kísérletét, melyek megalapozása jóval túlmutat az anglo-amerikai kánon határain. Erre való tekintettel a vonatkozó interdiszciplináris, kollaboratív és szociopolitikai adottságok különös hangsúlyt nyertek – azaz a vizuális művészet, a politika, a társadalom, az akadémia, az építészet, a formatervezés, a tömegmédiumok, az irodalom, a tánc, a színház, az aktivizmus stb. közötti paradigmaeltolódások, melyek ezekből az adottságokból következtek.
Mindezen túl a fókusz olyan művészi gyakorlatokra esik, melyek nemcsak a művészet konvencionális fogalmára, intézményeire, a művészet és a közönség kapcsolatára vonatkozó radikális kérdéseket fogalmaztak meg, hanem ugyanakkor felforgató módon keresztezték a cenzúra struktúráit és szembehelyezkedtek a fennálló hatalmi rendszerekkel. Itt a test, a nyelv és a nyilvános tér képviselik az ellenállás sarkalatos eszközeit, szimbolikus és performatív értelemben egyaránt. A médiumok és a terjesztő csatornák kisajátítása pedig – különösen a postaszolgálaté – szerteágazó hálózatok létrehozásában töltött be kitüntetett szerepet (Kelet-)Európa és Latin-Amerika között.
Ahelyett, hogy a kiállítás egy széles körű, homogenizált párbeszédet kezdeményezett volna, inkább néhány specifikus kérdésre és problémára reflektál. A rendezése során az egyes országok kurátorai saját elképeléseik szerint, egyénileg kialakított bemutatási modellek szerint dolgoztak. Különféleképpen közelítették meg az efemer, a gyakran idő és helyspecifikus műalkotások bemutatásának a problémáját. Eképpen a kiállítás formális szinten, mint egy polifonikus szabadfutásként, egy többdimenziós feltérképezésként is megélhető.
Ileana Pintilie: Korlátok közt. Menekülés a koncepcióba
Két eset: Ion Grigorescu és Dan Perjovschi
Az 1965 és 1989 közötti időszakot Romániában Nicolae Ceauşescu Kommunista Pártjának hatalomra kerülése és az egyszemélyi diktatúra lassú, de előre látható kiteljesedése jellemezte. A politikai hatalom által támogatott, és az annak ideológiáját illusztráló hivatalos művészettel szemben több alkotó is inkább túlélési technikákat dolgozott ki, és amennyire lehetett, kerülte a kommunista mainstream kiállításait.
A távolság megteremtésének útja a személyes témákon át vezetett, amelyek azonban az ország politikai helyzetét is tükrözték: a test (Ion Grigorescu) mint az egyéniség és bensőségesség végső megjelenési formája, szemben a politikailag elszennyezett köztérrel, a diktatúrába forduló politikai kontextus kritikai recepciójával. Az új kifejezési formák lehetőségét megteremtő kísérleti gyakorlatok alapvetően rövid életű formákra, az iróniára és a társadalomkritikára irányultak.
Ezen hivatalosan el nem ismert művészi gyakorlatok közt megtalálható volt a kísérleti fotográfia és film is, amelyek új, váratlan képi megoldásokkal szolgáltak. Az ötletek és koncepciók gyakran a folyamat képi megjelenítését célozták, és filmek sorozata, a természetben megvalósított performanszok vagy az ezeket az eseményeket megörökítő fényképek igyekeztek megragadni egy-egy gondolat fejlődését.
Bár viszonylag elszigetelten dolgoztak, a román művészeknek néha sikerült kiállítaniuk alternatív helyeken, kultúrházakban, esetleg saját otthonukban, stúdiójukban. Mások megpróbáltak szabadon és rendhagyó módon kommunikálni egymással, amihez a levélművészet (mail art) olyan független, ironikus és bomlasztó médiummal szolgált, amely kikerülte a cenzúrát (Dan Perjovschi).
A kommunizmus bukása után látványosabbá vált Dan Perjovschi fejlődése, mivel a művész performanszai nyilvánosak lettek, és igyekezett folyamatos kapcsolatot tartani nézőivel. Ezt kezdetben egyfajta konceptuális performansz tette lehetővé, később pedig a rajzolás mint performansz, amely párbeszédet feltételez a nézőkkel, folyamatos viszonyt. Művei a megformált, múzeumi műtárgyakkal szemben lettek múlékony munkák, előadások.
További információ:
http://www.wkv-stuttgart.de/en/programme/2009/exhibitions/subversive/
http://subversive.c3.hu/
http://trafo.hu/statics/trafo_galeria