2021. március 1.-én, 69 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Almási Gertrúd festőművész.
A szentendrei Vajda Lajos Stúdió köréhez tartozott. A kilencvenes évek elején kezdett festeni, 1995 óta kiállító művész. Munkáit a festői és grafikus elemek harmonikus, ám mégis nyugtalanító együttélése jellemzi.
Jelentősebb egyéni kiállításai: 1995: Limes / Etel, Téli Galéria, Szentendre; Lángokban áll a kikötő, Rét Galéria, Budapest; Az armorikai part, Bercsényi Klub, Budapest; 1996: Búzavíz, Home Galéria, Budapest; Állítás, Waldorf Óvoda, Budapest; 1997: Más hajók, más vitorlák, Vajda Lajos Stúdió, Szentendre; Függöny, Dalmát pince, Szentendre; 1999: Nyomás, szakítás, Ökokollégium, Budapest; Nyílt víz, Aktív Art Galéria, Szentendre; 2001: Föld, fa, labda, Liget Galéria, Budapest; 2009: Vajda Lajos Stúdió, Szentendre; 2011: Tükörhelyzetek két kortárs életműben, Miskolci Galéria (fe Lugossy Lászlóval); 2013: Azt hiszed, hogy van időd? Liget Galéria, Budapest; 2018: Maigret / Jean Gabin, P’art Mozi, Szentendre
„Hamvas Béla a Karnevált 1948-1951 között írta, és miközben sógora kertjét művelte, kiváltott földműves igazolvánnyal. Én 1951-ben születtem, a távoli Pusztaföldváron. 1974-ben költöztem Szentendrére, és az akkor rendkívül izgalmas szellemi és gyakorlati műhelyt jelentő Vajda Lajos Stúdió vonzáskörébe kerültem. Fiatal énemnek hihetetlen megtiszteltetést jelentett már csak látni is Barcsay Jenőt, Deim Pált. Erős irodalmi hatást Hamvas Béla Karnevál című regényétől kaptam. 1985-ben jelent meg. A pácban mindenki benne van – olvastam, és a regény, mint sorskatalógus felvillanyozott. Télen olvastam a könyvet, és felfedező utakat tettem az akkor még nagyon kieső Bükkös-patak mellett. Forrásra bukkantam, és a hó között, a jeges patakparton zölden burjánzó növények kisérték a forrást a befagyó patakba. Különös módon az akkoriban cseppet sem forgalmas Paprikabíró utcában (az utca végében egy kis közben állt a házunk) ködös napokon gondoltam: – itt járt előttem Hamvas Béla – a képzelet valósága metszette a valós idő valóságát. Később megtudtam, hogy Hamvas Béla Pirkék szomszédja volt a Málna utcában. Itt kavarognak, a falba simulnak ezek az árnyak. Itt tanultam meg, hogy a markáns, nagy tudású személyiségek – “a lélek ügynökei” egészen egyszerűen, közvetlenül lépnek elém, szólítanak meg. Előhívják belőlem azt az időnként rejtőzködő tudást, hogy (bárcsak) ne komolyan, hanem őszintén vegyem magam.”
*
*
Azt hiszed, hogy van időd? Liget galéria, Budapest