† Najmányi László

(* 1946. 02. 09. – † 2020. 06. 27.)

74 éves korában elhunyt Najmányi László író, képzőművész, színház- és filmrendező, performer,  díszlettervező és zenész.

Najmányi László 1946-ban az ausztriai Hermagor fogolytáborában született. Az 1970-es évek elejétől kezdve írással, experimentális színházzal foglalkozott, filmet forgatott, az elsők között készített videót Magyarországon. 1972 és 1976 között a Kovács István Stúdióban rendezett, párhuzamosan a veszprémi Petőfi Színháznak dolgozott díszlettervezőként, de tervezett a Pécsi Nemzeti Színháznak, valamint az Ódry Színpad, a Vígszínház, a Pesti Színház, a Radnóti Színház, a Szigligeti Színház, a Csiky Gergely Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, a győri Kisfaludi Színház, a Népszínház, a Honvéd Művészegyüttes számára is. Filmje, A császár üzenete is ebben az időszakban (1975) készült. 1977-ben alapította meg Molnár Gergellyel az első magyar punkzenekart, a Spionst. 1978-ban az együttes tagjaival Párizsba emigrált, majd Torontóban és New Yorkban élt. 1996 óta több ízben újra Magyarországra látogatott, az ezredforduló környékén végleg hazatelepült.

„Eseménydús, hosszú életem volt. Számos politikai rendszerben, 4 kontinens 12 országában éltem. 60 éves koromig 116 lakásban laktam. Dolgoztam segédmunkásként, asztalosként, tapétázóként, szobafestőként, férfiprostituáltként, mérnökként, díszlettervezőként, színházi- és filmrendezőként, színészként, zenészként, zeneszerzőként, festőművészként, szobrászként, íróként, újságíróként, belsőépítészként, faültetőként a prérin, meteorológusként az északi sarkkörön túl, voltam babysitter, csavargó, katona, tolvaj, koldús, történelemkutató és antropológus.

Egy apró, Karib tengeri szigeten, a Grenada államhoz tartozó Carriacou-n, 47 évesen éreztem először otthon magam. Másodszor két évvel később, Indonéziában tapasztaltam ugyanezt az érzést. Sokéves hontalanság után New York fogadott be. Független gondolkodónak tartom magam. Zsidó vagyok, mint mindenki. A rastafariánus vallás ajánlásait követem. Az időben hiszek. A direkt demokrácia híve vagyok. Utazó, történetmondó vagyok. 40 év próbálkozás után, 60 évesen tudtam először könyvet publikálni Magyarországon.”

https://youtu.be/TOPACrDgwNw

R.I.P.

Fotó: Hamarits Zsolt
Fotó: Hamarits Zsolt


Najmányi László búcsúztatása

Kedves mindenki!

2020. augusztus 8-án összejövetelt tartunk, ahol szívesen látjuk mindazokat, akik számára fontos volt Najmányi László. A megemlékezésre bárki hozhat majd magával olyan vele kapcsolatos zenéket, szövegeket vagy személyes emlékeket, amiket szíven megosztana másokkal. A helyszín Ladányi Georg műterme, Népsziget, Zsilip utca 9 (Hajdani MAHART hajójavító). Délután 5 órától számítunk a résztvevők érkezésére.

„Az európai, különösen a magyarországi búcsúszertartásokra jellemző álszent képmutatás miatt nem járok temetésekre, még a saját temetésemre sem fogok elmenni, ha egyáltalán lesz ilyen. Nincs kedvem azok kenetteljes, az elhunytat magasztaló beszédeit hallgatni, akik életében rosszul bántak az illetővel. Nem hiszem el, hogy a testnek, amelyből kiszállt a lélek, bármi köze lenne ahhoz, akit búcsúztatnak, azon túl, hogy az elköltözött benne lakott egy ideig. Mintha egy albérletet vagy hegedűtokot siratnánk meg nagy pompával, amikor testet temetünk.” – Najmányi László

Laci akaratát tiszteletben tartva a család nem szervezett nyilvános temetési eseményt. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy azoknak, akiknek hiányozni fog, alkalma legyen az együttlétre, az emlékezésre, a test rabságából kiszabadult szellem ünneplésére, élő színházra. Mindenkinek vérmérséklete szerint.

Ugyanakkor ez nem „a hivatalos” búcsúztató, nem kizárólagos, és egészen biztos, hogy nem mindenki pont így vagy ebben a körben szeretne búcsúzni tőle. Lesznek, akiknek az időpont vagy a helyszín jelent akadályt. Az is biztos, hogy Najmányi László szerteágazó kapcsolatrendszerét lehetetlen feladat az általa küldött köremailek címzettlistáiból reprodukálni. Lesznek olyanok, akiket nem, vagy nem időben ér utol ennek az összejövetelnek a híre. Éppen ezért bátorítunk mindenkit, hogy nyugodtan szervezzen alternatív emlékezéseket, olyan formában, körben, tartalommal, amit megfelelőnek ítél.