1. Megváltoztatja -e a művek befogadását, értelmezését és kritikai megközelítését a tematika komplexitása, társadalmilag kényes mivolta?

A kérdés, értelmezésem szerint arra kérdez rá, hogy a tematizált kontextus hogyan befolyásolja a művek befogadását. Nyilván ez azokra a művekre érvényes, amelyek nem erre az alkalomra jöttek létre. Ez egy nagyon fontos kérdés, ami magában rejti a kurátori hatalom vagy önkény problematikáját. A bizonyos szándék szerinti kontextusba helyezés a mű egy erőteljes interpretációját adja, kiemeli bizonyos aspektusait, míg másokat elfed. Több olyan művész szerepel a kiállításon, akiknek a művészete kapcsán az elmúlt rendszer elhallgatott bizonyos elemeket.

2. Hogyan illeszkedik a holokauszt reprezentációja a kurátor-hívószó-művészi reakció produktív gépezetébe?

Ha jól értem, a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyire lehet eredményesen felkérni művészeket arra, hogy egy bizonyos tematikára dolgozzanak ki műveket. Szerintem ez a holokauszt esetében ez kifejezetten kívánatos volt, hiszen nagyon kevesen vannak, akik a szűkebb és tágabb – politikai és társadalmi problémákat felvető – témával egyébként is foglalkoznak a művészetükben. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben ez külön kihívás volt a művészek számára, hiszen társadalmi felelősségtudatukat szólította meg a tematika.

3. Mennyiben tartja érvényesnek a téma megjelenítését a kiállításon bemutatott művek által?

Születettek jó művek a kiállításra és számos, a kontextusba jól illeszthető mű látható. A kiállítás létrejötte és a művészek ilyen széles körben való aktivizálása nagy eredmény. A kurátori team szubjektív döntései természetesen érvényesülnek a válogatásban.

4. Miként hat vissza a holokauszthoz fűződő viszonyunkra, ahogyan azt a kiállítás a tolerancia-intolerancia szélesebb kontextusában mutatja be?

Azt gondolom, hogy a kiállítás nagy előnye, hogy nem kísérli meg azt, amirol már aktualitását illetően lekéstünk, a tragikus történelmi esemény feldolgozását. A kérdésre közhelyes választ lehet csak adni: ma csak így lehet megközelíteni egy ilyen történelmi távlatban került témát, amelyet a ma élők közül is a legtöbben csak elbeszélésből ismernek (sőt vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a holokauszt egy nem valós esemény elnevezése). A másik nyilvánvaló dolog pedig az, hogy az intolerancia ma is ugyanolyan aktuális, mint 60 évvel ezelőtt és úgy tunik, ma sem tudunk sokkal eredményesebben fellépni ellene.

A kiállítás a képzőművészet felértékelése ügyében a szélesebb közönség felé is tesz egy fontos lépést. Megmutatja, hogy az a kortárs kultúra olyan területe, amely képes felelős kommentárokat megfogalmazni olyan ügyekről, amelyekben mindannyiunk érintett.

Hegyi Dóra