<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
A huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9n \u2014<\/em> el\u0151sz\u00f6r Franciaorsz\u00e1gban, majd Oroszorsz\u00e1gban \u00e9s Hollandi\u00e1ban \u2014<\/em> elkezdett megjelenni egy strukt\u00fara, amely az\u00f3ta is a modernista t\u00f6rekv\u00e9sek emblematikus p\u00e9ld\u00e1ja a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetben. A h\u00e1bor\u00fa el\u0151tti kubista fest\u00e9szetben felbukkan\u00f3, majd egyre szigor\u00fabb\u00e1 \u00e9s k\u00e9zzelfoghat\u00f3bb\u00e1 v\u00e1l\u00f3 r\u00e1cs t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt a modern m\u0171v\u00e9szet hallgat\u00e1s ir\u00e1nti v\u00e1gy\u00e1t, az irodalommal, a t\u00f6rt\u00e9netmond\u00e1ssal, a besz\u00e9ddel szembeni ellens\u00e9gess\u00e9g\u00e9t hirdeti. A r\u00e1cs felt\u0171n\u0151 hat\u00e9konys\u00e1ggal v\u00e9gezte el ezt a munk\u00e1t. A v\u00e1laszfal, amelyet a l\u00e1t\u00e1s \u00e9s a nyelv m\u0171v\u00e9szetei k\u00f6z\u00e9 emelt, szinte teljes sikerrel z\u00e1rta be a vizu\u00e1lis m\u0171v\u00e9szeteket a tiszta vizualit\u00e1s birodalm\u00e1ba, \u00e9s v\u00e9dte meg \u0151ket a besz\u00e9d behatol\u00e1s\u00e1val szemben. A m\u0171v\u00e9szetek persze dr\u00e1g\u00e1n megfizettek ez\u00e9rt a siker\u00e9rt, mert az er\u0151d\u00edtm\u00e9ny, amelyet a r\u00e1cs alapjaira \u00e9p\u00edtettek, egyre ink\u00e1bb gett\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt. A kritika \u00e1ltal\u00e1nos int\u00e9zm\u00e9ny\u00e9b\u0151l egyre kevesebb hang sz\u00f3lalt fel a kort\u00e1rs k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szet t\u00e1mogat\u00e1sa, \u00e9rt\u00e9kel\u00e9se vagy elemz\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben.<\/p>\r\n M\u00e9gis nyugodtan kijelenthetj\u00fck, hogy a modern eszt\u00e9tikai termel\u00e9s eg\u00e9sz\u00e9n bel\u00fcl egyetlen forma sem tartotta fenn mag\u00e1t ilyen f\u00e1radhatatlanul, s maradt ennyire ellen\u00e1ll\u00f3 a v\u00e1ltoz\u00e1ssal szemben. Nemcsak a r\u00e1cs kutat\u00e1s\u00e1nak szentelt karrierek sz\u00e1ma leny\u0171g\u00f6z\u0151, hanem az a t\u00e9ny is, hogy kutat\u00e1s enn\u00e9l kev\u00e9sb\u00e9 term\u00e9keny talajt sosem v\u00e1laszthatott volna. Amint arra Mondrian tapasztalata t\u00f6bb mint bizony\u00edt\u00e9k, \u00e9pp a fejl\u0151d\u00e9s az, aminek a r\u00e1cs ellen\u00e1ll. De \u00fagy t\u0171nik, senkit sem t\u00e1ntor\u00edtott el ez a p\u00e9lda, \u00e9s a modernista gyakorlat tov\u00e1bbra is csak termeli a r\u00e1csokat.<\/p>\r\n A r\u00e1cs m\u0171k\u00f6d\u00e9se k\u00e9tf\u00e9lek\u00e9ppen nyilv\u00e1n\u00edtja ki a modern m\u0171v\u00e9szet moderns\u00e9g\u00e9t. Az egyik t\u00e9rbeli, a m\u00e1sik id\u0151beli. T\u00e9rbeli \u00e9rtelemben a r\u00e1cs a m\u0171v\u00e9szet birodalm\u00e1nak auton\u00f3mi\u00e1j\u00e1t hirdeti. Lap\u00edtott, geometriz\u00e1lt, rendezett, antinatur\u00e1lis, antimimetikus, antirealista. Ilyen a m\u0171v\u00e9szet, amikor h\u00e1tat ford\u00edt a term\u00e9szetnek. Koordin\u00e1t\u00e1ib\u00f3l ad\u00f3d\u00f3 laposs\u00e1g\u00e1ban a r\u00e1cs az eszk\u00f6ze annak, hogy kiszor\u00edtsa a val\u00f3s dimenzi\u00f3it \u00e9s azokat egyetlen fel\u00fclet later\u00e1lis kiterjed\u00e9s\u00e9re cser\u00e9lje. Szervez\u0151d\u00e9s\u00e9nek \u00e1ltal\u00e1nos szab\u00e1lyszer\u0171s\u00e9ge nem ut\u00e1nz\u00e1sb\u00f3l, hanem eszt\u00e9tikai d\u00f6nt\u00e9sb\u0151l ered. A r\u00e1cs rendje a tiszta viszonyok\u00e9 s \u00edgy az egyik m\u00f3dj\u00e1t k\u00e9pviseli annak, hogy megtagadjuk a term\u00e9szetes t\u00e1rgyaknak azt a k\u00f6vetel\u00e9s\u00e9t, hogy saj\u00e1tos rendj\u00fck lehessen; a r\u00e1cs \u00e1ltal a viszonyok az eszt\u00e9tikai mez\u0151ben k\u00fcl\u00f6n vil\u00e1got alkotnak, mely a term\u00e9szetes t\u00e1rgyakhoz k\u00e9pest el\u0151zetesnek \u00e9s ugyanakkor v\u00e9glegesnek mutatkozik. A r\u00e1cs a m\u0171v\u00e9szet ter\u00e9t egyszerre auton\u00f3mnak \u00e9s autotelikusnak nyilv\u00e1n\u00edtja.<\/p>\r\n Az id\u0151 dimenzi\u00f3j\u00e1ban a r\u00e1cs az\u00e1ltal a modernit\u00e1s jelk\u00e9pe, hogy egy olyan forma, amelyik minden\u00fctt jelen van a mi<\/em> sz\u00e1zadunk m\u0171v\u00e9szet\u00e9ben, m\u00edg az el\u0151z\u0151 sz\u00e1zad m\u0171v\u00e9szet\u00e9ben sehol, de sehol nem jelenik meg. A reakci\u00f3k nagy l\u00e1ncolat\u00e1t, amelyben a modernizmus a tizenkilencedik sz\u00e1zad er\u0151fesz\u00edt\u00e9seib\u0151l megsz\u00fcletett, egyetlen nagy v\u00e1ltoz\u00e1s v\u00e9g\u00fcl elszak\u00edtotta. A r\u00e1cs \u201efelfedez\u00e9s\u00e9vel\u201d a kubizmus, a de Stijl, Mondrian, Malevics… olyan helyen k\u00f6t\u00f6ttek ki, amely t\u00e1vol esett mindent\u0151l, ami el\u0151tte volt. Vagyis a jelenben landoltak, \u00e9s minden m\u00e1s m\u00faltnak lett nyilv\u00e1n\u00edtva.<\/p>\r\n Messzire kell visszautaznunk a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, hogy r\u00e1csok kor\u00e1bbi p\u00e9ld\u00e1ira bukkanjunk. A tizen\u00f6t\u00f6dik \u00e9s a tizenhatodik sz\u00e1zadba kell visszat\u00e9rn\u00fcnk, a perspekt\u00edv\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 \u00e9rtekez\u00e9sekhez \u00e9s Uccello, Leonardo vagy D\u00fcrer rendk\u00edv\u00fcli tanulm\u00e1nyaihoz, amelyek az \u00e1br\u00e1zolt vil\u00e1gra a perspekt\u00edva h\u00e1l\u00f3j\u00e1t vetett\u00e9k annak szerkezeti v\u00e1zak\u00e9nt. De a perspekt\u00edva tanulm\u00e1nyok val\u00f3j\u00e1ban m\u00e9gsem a r\u00e1csok korai esetei. A perspekt\u00edva m\u00e9giscsak a val\u00f3s\u00e1g tudom\u00e1nya volt, nem az att\u00f3l val\u00f3 elt\u00e1volod\u00e1s m\u00f3dja. A perspekt\u00edva annak demonstr\u00e1ci\u00f3ja volt, hogy a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a reprezent\u00e1ci\u00f3ja mik\u00e9nt k\u00e9pezhet\u0151 le egym\u00e1sra, annak, hogy a festett k\u00e9p \u00e9s referense hogyan viszonyul egym\u00e1shoz val\u00f3j\u00e1ban – l\u00e9v\u00e9n az els\u0151 a m\u00e1sodikr\u00f3l val\u00f3 tud\u00e1s egy form\u00e1ja.<\/p>\r\n A r\u00e1cs minden jellemz\u0151j\u00e9ben ellent\u00e9tes ezzel a viszonnyal, m\u00e1r eleve megsz\u0171nteti azt. A perspekt\u00edv\u00e1val ellent\u00e9tben a r\u00e1cs nem egy szoba, egy t\u00e1j vagy egy alakcsoport ter\u00e9t k\u00e9pezi le egy festm\u00e9ny fel\u00fclet\u00e9n. S\u0151t, ha valamit, akkor mag\u00e1nak a festm\u00e9nynek a fel\u00fclet\u00e9t k\u00e9pezi le. Olyan \u00e1tvitel ez, amelyben semmi sem cser\u00e9l helyet. A fel\u00fclet fizikai tulajdons\u00e1gai, mondhatn\u00e1nk, ugyanannak a fel\u00fcletnek az eszt\u00e9tikai dimenzi\u00f3ira k\u00e9pez\u0151dnek le. \u00c9s ez a k\u00e9t s\u00edk \u2014<\/em> a fizikai \u00e9s az eszt\u00e9tikai \u2014<\/em> bizony\u00edtottan ugyanaz a s\u00edk: koextenz\u00edv, \u00e9s a r\u00e1cs abszcissz\u00e1i \u00e9s ordin\u00e1t\u00e1i r\u00e9v\u00e9n koordin\u00e1lt. Ha \u00edgy n\u00e9zz\u00fck, a r\u00e1cs v\u00e9gs\u0151 soron puszta \u00e9s cs\u00f6k\u00f6ny\u00f6s materializmus.<\/p>\r\n De ha a r\u00e1cs a materializmusr\u00f3l sz\u00f3l is \u2014<\/em> \u00e9s l\u00e1tsz\u00f3lag \u00e9rtelmesen nem is lehet r\u00f3la m\u00e1shogyan besz\u00e9lni \u2014<\/em>, a m\u0171v\u00e9szek m\u00e9gsem \u00edgy besz\u00e9ltek r\u00f3la soha. Ha kinyitjuk b\u00e1rmelyik \u00e9rtekez\u00e9st – p\u00e9ld\u00e1ul a Plasztikus m\u0171v\u00e9szet \u00e9s tiszta plasztikus m\u0171v\u00e9szet<\/em> vagy A t\u00e1rgy n\u00e9lk\u00fcli vil\u00e1g<\/em> c\u00edm\u0171t -, azt tal\u00e1ljuk, hogy Mondrian \u00e9s Malevics nem a v\u00e1szonr\u00f3l, a pigmentr\u0151l, a grafitr\u00f3l, vagy az anyag b\u00e1rmely m\u00e1s form\u00e1j\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l. L\u00e9tr\u0151l, vagy Elm\u00e9r\u0151l, vagy Szellemr\u0151l besz\u00e9lnek. Az \u0151 szempontjukb\u00f3l a r\u00e1cs csak egy l\u00e9pcs\u0151 az Univerz\u00e1lis fel\u00e9, \u00e9s nem \u00e9rdekli \u0151ket, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik alant, a Konkr\u00e9tban. Vagy, hogy egy aktu\u00e1lisabb p\u00e9ld\u00e1t vegy\u00fcnk, gondolhatunk Ad Reinhardtra, aki \u201ea m\u0171v\u00e9szet az m\u0171v\u00e9szet\u201d elv\u00e9hez val\u00f3 kitart\u00f3 ragaszkod\u00e1sa ellen\u00e9re v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis kilenc fekete n\u00e9gyzetb\u0151l \u00e1ll\u00f3 r\u00e1csokat festett, amelyekben a mot\u00edvum, mely elker\u00fclhetetlen\u00fcl felbukkan, a g\u00f6r\u00f6g kereszt. Nincs olyan nyugati fest\u0151, aki ne lenne tiszt\u00e1ban a kereszt alak\u00fa forma szimbolikus erej\u00e9vel \u00e9s a spiritu\u00e1lis utal\u00e1s Pand\u00f3ra szelenc\u00e9j\u00e9vel, amely azonnal megny\u00edlik, amint valaki haszn\u00e1lja azt.<\/p>\r\n Nos, a r\u00e1cs m\u0171v\u00e9szetbe val\u00f3 beemel\u00e9s\u00e9hez k\u00f6thet\u0151 ambivalenci\u00e1ban, teh\u00e1t abban, hogy egyfel\u0151l az anyaghoz, m\u00e1sfel\u0151l a szellemhez kapcsol\u00f3dik, j\u00f3l l\u00e1that\u00f3, hogy korai alkalmaz\u00f3i egy olyan dr\u00e1ma r\u00e9szeseiv\u00e9 v\u00e1lnak, amely messze t\u00falmutat a m\u0171v\u00e9szet ter\u00fclet\u00e9n. A dr\u00e1ma sz\u00e1mos form\u00e1t \u00f6lt\u00f6tt \u00e9s sz\u00e1mos helyen ker\u00fclt megrendez\u00e9sre. Az egyik egy b\u00edr\u00f3s\u00e1g volt, ahol a huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9n a tudom\u00e1ny hadakozott Istennel, \u00e9s minden kor\u00e1bbi precedens ellen\u00e9re gy\u0151z\u00f6tt. Az eredm\u00e9ny, ahogy arr\u00f3l a vesztes f\u00e9l k\u00e9pvisel\u0151je \u00e9rtes\u00edtett minket, a legsz\u00f6rny\u0171bb k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1r: az eredm\u00e9ny minden bizonnyal az lesz, hogy \u201eaki szelet vet, vihart arat.\u201d Nietzsche m\u00e1r kifejezte ezt kor\u00e1bban \u00e9s valamelyest komikusabb vet\u00fclettel, amikor \u00edgy \u00edrt: \u201eEgykoron azon igyekeztek, hogy eljussanak az ember csod\u00e1latos volt\u00e1nak \u00e9rz\u00e9s\u00e9hez, \u00fagy, hogy k\u00f6zben isteni sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00e1ra mutogattak: ez ma m\u00e1r tiltott \u00fat, mert ajtaj\u00e1ban majom \u00e1ll (\u2026). [1]<\/a> A tizenkilencedik sz\u00e1zadi tudom\u00e1ny fel\u00fcgyelete alatt v\u00e9gbemen\u0151 szakad\u00e1s a szellem \u00e9s az anyag k\u00f6z\u00f6tt e Majomper r\u00e9v\u00e9n huszadik sz\u00e1zadi iskol\u00e1s gyerekek t\u00f6rv\u00e9nyes \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt. De term\u00e9szetesen nem kev\u00e9sb\u00e9 lett a huszadik sz\u00e1zadi m\u0171v\u00e9szet \u00f6r\u00f6ks\u00e9ge is.<\/p>\r\n A szent \u00e9s a prof\u00e1n k\u00f6z\u00f6tt megny\u00edlt abszol\u00fat szakad\u00e9kot l\u00e1tv\u00e1n a modern m\u0171v\u00e9sz nyilv\u00e1nval\u00f3an az egyik \u00e9s a m\u00e1sik kifejez\u00e9sm\u00f3d k\u00f6zti v\u00e1laszt\u00e1s k\u00e9nyszer\u00e9vel szembes\u00fclt. A r\u00e1cs k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tan\u00fas\u00e1ga az, hogy a v\u00e1lasz\u00fatn\u00e1l a m\u0171v\u00e9szet megpr\u00f3b\u00e1lt mindkett\u0151 mellett d\u00f6nteni. A tizenkilencedik sz\u00e1zad egyre ink\u00e1bb de-szakraliz\u00e1lt ter\u00e9ben a m\u0171v\u00e9szet a vall\u00e1si \u00e9rz\u00fcletek mened\u00e9k\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt; \u00e9s lett, ahogy maradt is, a hit vil\u00e1gi form\u00e1ja. B\u00e1r a tizenkilencedik sz\u00e1zad v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g ny\u00edltan lehetett besz\u00e9lni err\u0151l az \u00e1llapotr\u00f3l, a huszadik sz\u00e1zadbra megengedhetetlenn\u00e9 v\u00e1lt, \u00edgy m\u00e1ra le\u00edrhatatlanul zavarba ejt\u0151nek tal\u00e1ljuk, ha a m\u0171v\u00e9szetet<\/em> \u00e9s a szellemet<\/em> ugyanabban a mondatban eml\u00edtik.<\/p>\r\n A r\u00e1cs k\u00fcl\u00f6n\u00f6s ereje, a modern m\u0171v\u00e9szet specializ\u00e1lt ter\u00e9ben val\u00f3 kiv\u00e9telesen hossz\u00fa \u00e9lete e sz\u00e9gyen f\u00f6l\u00f6tti uralkod\u00e1s\u00e1nak potenci\u00e1lj\u00e1b\u00f3l fakad: hogy egy \u00e9s ugyanazon id\u0151ben k\u00e9pes elfedni \u00e9s felfedni azt. A modern m\u0171v\u00e9szet kultusz-szer\u0171 ter\u00e9ben a r\u00e1cs nemcsak mint embl\u00e9ma, hanem mint m\u00edtosz is szolg\u00e1l. Mert a m\u00edtoszokhoz hasonl\u00f3an nem \u00fagy kezeli a paradoxont vagy ellentmond\u00e1st, hogy feloldja a paradoxont vagy megsz\u00fcnteti az ellentmond\u00e1st, hanem \u00fagy fedi el \u0151ket, hogy l\u00e1tsz\u00f3lag (de csak l\u00e1tsz\u00f3lag) meg is sz\u00fcnteti. A r\u00e1cs mitikus ereje k\u00e9pess\u00e9 tesz minket arra, hogy azt gondoljuk, a materializmus (vagy n\u00e9ha a tudom\u00e1ny vagy a logika), amivel szemben \u00e1llunk, ugyanakkor a hitben (vagy az ill\u00fazi\u00f3ban, vagy a fikci\u00f3ban) val\u00f3 felold\u00f3d\u00e1st is biztos\u00edtja sz\u00e1munkra. Reinhardt vagy Agnes Martin munk\u00e1i ennek az er\u0151nek a p\u00e9ld\u00e1i lenn\u00e9nek. \u00c9s ennek az er\u0151nek az egyik fontos forr\u00e1sa az, hogy a r\u00e1cs, mint m\u00e1r eml\u00edtettem, r\u00e1n\u00e9z\u00e9sre olyan hars\u00e1nyan modern, hogy \u00fagy l\u00e1tszik, nem hagyott mened\u00e9khelyet, r\u00e1n\u00e9z\u00e9sre nem hagyott semmi teret a tizenkilencedik sz\u00e1zad maradv\u00e1nyainak az elrejt\u0151z\u00e9sre.<\/p>\r\n Felvet\u00e9sem miatt, miszerint a r\u00e1cs sikere [2]<\/a> valamilyen m\u00f3don \u00f6sszef\u00fcgg m\u00edtoszk\u00e9nt val\u00f3 fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9vel, persze azzal v\u00e1dolhatnak, hogy t\u00falfesz\u00edtek egy gondolatot, hiszen a m\u00edtoszok t\u00f6rt\u00e9netek, \u00e9s mint minden narrat\u00edva, ezek is az id\u0151ben bontakoznak ki, m\u00edg a r\u00e1csok nem csak eleve t\u00e9rbeliek, de olyan vizu\u00e1lis strukt\u00far\u00e1k is, amelyek hat\u00e1rozottan elutas\u00edtanak mindenfajta narrat\u00edv vagy szekvenci\u00e1lis olvasatot. De a m\u00edtosz fogalma, amelyet itt haszn\u00e1lok, a strukturalista elemz\u00e9si m\u00f3dra t\u00e1maszkodik, amely r\u00e9v\u00e9n a t\u00f6rt\u00e9net szekvenci\u00e1lis jellemz\u0151i \u00e1trendez\u0151dnek \u00e9s t\u00e9rbeli szervez\u0151d\u00e9st tudnak alkotni. [3]<\/a><\/p>\r\n Az\u00e9rt teszik ezt a strukturalist\u00e1k, mert meg akarj\u00e1k \u00e9rteni a m\u00edtoszok funkci\u00f3j\u00e1t; \u00e9s e funkci\u00f3t ellentmond\u00e1sok kezel\u00e9s\u00e9re tett kultur\u00e1lis k\u00eds\u00e9rletnek tekintik. A t\u00f6rt\u00e9net t\u00e9rbeli elrendez\u00e9s\u00e9vel – p\u00e9ld\u00e1ul f\u00fcgg\u0151leges oszlopokba – k\u00e9pesek megjelen\u00edteni az ellentmond\u00e1s jellemz\u0151it, \u00e9s megmutatni, hogy ezek hogyan alapozz\u00e1k meg egy adott mitikus t\u00f6rt\u00e9net k\u00eds\u00e9rleteit arra, hogy az ellent\u00e9tet narrat\u00edv\u00e1val kend\u0151zz\u00e9k el. \u00cdgy a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 teremt\u00e9sm\u00edtoszok elemz\u00e9se sor\u00e1n Levi-Strauss egy konfliktusra bukkan az ember eredet\u00e9r\u0151l mint az autocht\u00f3ni\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 kor\u00e1bbi elk\u00e9pzel\u00e9sek (az ember a f\u00f6ldb\u0151l sz\u00fcletett, mint a n\u00f6v\u00e9nyek) \u00e9s a k\u00e9t sz\u00fcl\u0151 k\u00f6z\u00f6tti szexu\u00e1lis kapcsolatr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 k\u00e9s\u0151bbiek k\u00f6z\u00f6tt. Mivel a hiedelem kor\u00e1bbi form\u00e1i szentek \u00e9s s\u00e9rthetetlenek, fenn kell \u0151ket tartani m\u00e9g akkor is, ha s\u00e9rtik a j\u00f3zan \u00e9sz szexualit\u00e1sr\u00f3l \u00e9s sz\u00fclet\u00e9sr\u0151l vallott n\u00e9zeteit. A m\u00edtosz funkci\u00f3ja az, hogy mindk\u00e9t<\/em> n\u00e9zetet egyfajta para-logikus felf\u00fcggeszt\u00e9sben tartsa.<\/p>\r\n A m\u00edtosz id\u0151beli dimenzi\u00f3j\u00e1nak megs\u00e9rt\u00e9se teh\u00e1t a struktur\u00e1lis elemz\u00e9sek eredm\u00e9nyeib\u0151l v\u00e1lik igazolhat\u00f3v\u00e1: nevezetesen, hogy a t\u00f6rt\u00e9net szekvenci\u00e1lis el\u0151rehalad\u00e1sa nem felold\u00e1st, hanem elfojt\u00e1st eredm\u00e9nyez. Vagyis az adott kult\u00fara sz\u00e1m\u00e1ra az ellentmond\u00e1s igen er\u0151teljes, amely nem fog elt\u0171nni, csak \u00fagymond a f\u00f6ld al\u00e1 ker\u00fcl. A strukturalista elemz\u00e9s f\u00fcgg\u0151leges oszlopai teh\u00e1t azon kezelhetetlen oppoz\u00edci\u00f3k felt\u00e1r\u00e1s\u00e1t szolg\u00e1lj\u00e1k, amelyek el\u0151mozd\u00edtott\u00e1k a m\u00edtosz l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9t. Ezt az elj\u00e1r\u00e1st a pszichoanal\u00edzis\u00e9vel \u00e1ll\u00edthatn\u00e1nk p\u00e1rhuzamba, ahol az \u00e9let \u201et\u00f6rt\u00e9net\u00e9t\u201d hasonl\u00f3k\u00e9ppen \u00fagy tekintik, mint kor\u00e1bbi ellentmond\u00e1sok felold\u00e1s\u00e1ra tett k\u00eds\u00e9rletet, melyek azonban ett\u0151l m\u00e9g a tudattalan strukt\u00far\u00e1j\u00e1ban megmaradtak. Mivel elfojtott elemk\u00e9nt vannak jelen, ez\u00e9rt a konfliktus v\u00e9gtelen ism\u00e9tl\u00e9s\u00e9t seg\u00edtik el\u0151. \u00cdgy a f\u00fcgg\u0151leges oszlopoknak \u2014<\/em> a \u201et\u00f6rt\u00e9net\u201d t\u00e9rbelies\u00edt\u00e9s\u00e9nek \u2014<\/em> a m\u00e1sik alapvet\u0151 \u00e9rtelme az, hogy l\u00e1ssuk, a t\u00f6rt\u00e9net egyes jellemz\u0151i (a strukturalista elemz\u00e9sn\u00e9l ezeket mit\u00e9m\u00e1knak nevezz\u00fck) hogyan mer\u00fclnek el egym\u00e1st\u00f3l f\u00fcggetlen\u00fcl a t\u00f6rt\u00e9nelmi m\u00falt m\u00e9ly\u00e9re. A pszichoanal\u00edzis eset\u00e9ben ez az egy\u00e9n m\u00faltja; a m\u00edtoszelemz\u00e9sben ez a kult\u00fara vagy a t\u00f6rzs m\u00faltja.<\/p>\r\n \u00cdgy b\u00e1r a r\u00e1cs nyilv\u00e1nval\u00f3an nem egy t\u00f6rt\u00e9net, m\u00e9gis egy strukt\u00fara, m\u00e9ghozz\u00e1 olyan strukt\u00fara, amely megengedi, hogy a tudom\u00e1ny \u00e9s a spiritualizmus \u00e9rt\u00e9kei k\u00f6z\u00f6tti ellentmond\u00e1s fenntartsa \u00f6nmag\u00e1t a modernizmus tudat\u00e1ban, vagy ink\u00e1bb tudattalanj\u00e1ban, valami elfojtott dologk\u00e9nt. Ez\u00e9rt a r\u00e1cs tov\u00e1bbi elemz\u00e9s\u00e9ben – hogy elfojt\u00f3 k\u00e9pess\u00e9g\u00e9nek teljes siker\u00e9t l\u00e1thassuk -, ak\u00e1r k\u00f6vethetj\u00fck is az im\u00e9nt eml\u00edtett k\u00e9t elemz\u00e9si elj\u00e1r\u00e1s p\u00e9ld\u00e1j\u00e1t. Ez azt jelenten\u00e9, hogy le kell \u00e1snunk az ellentmond\u00e1s minden pontj\u00e1n, le, eg\u00e9szen t\u00f6rt\u00e9nelmi alapj\u00e1ig. Nem sz\u00e1m\u00edt, hogy a tizenkilencedik sz\u00e1zadi m\u0171v\u00e9szetben a r\u00e1cs mennyire nem volt jelen, m\u00e9gis ezekbe a t\u00f6rt\u00e9nelmi alapokba kell hatolnunk, hogy megtal\u00e1ljuk forr\u00e1sait.<\/p>\r\n Nos, b\u00e1r maga a r\u00e1cs l\u00e1thatatlan a tizenkilencedik sz\u00e1zadi fest\u00e9szetben, egy bizonyos fajta szakirodalomb\u00f3l, amelyre a fest\u00e9szet fokoz\u00f3d\u00f3 figyelmet ford\u00edtott, nem teljesen hi\u00e1nyzik. Ez a fiziol\u00f3giai optika irodalma. A tizenkilencedik sz\u00e1zadra az optika tanulm\u00e1nyoz\u00e1sa k\u00e9t r\u00e9szre szakadt. Egyik fele a f\u00e9ny \u00e9s fizikai tulajdons\u00e1gainak elemz\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e1llt: mozg\u00e1sa; f\u00e9nyt\u00f6r\u00e9si tulajdons\u00e1gai, ahogyan lencs\u00e9ken \u00e1thalad; az a tulajdons\u00e1ga, hogy sz\u00e1mszer\u0171s\u00edthet\u0151 vagy m\u00e9rhet\u0151. Az ilyen vizsg\u00e1latok v\u00e9gz\u00e9sekor a tud\u00f3sok felt\u00e9telezt\u00e9k, hogy ezek a jellemz\u0151k a f\u00e9nynek mint olyannak a jellemz\u0151i, azaz a f\u00e9nynek, ahogy az emberi (vagy \u00e1llati) \u00e9szlel\u00e9st\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl l\u00e9tezik.<\/p>\r\n Az optika m\u00e1sik \u00e1ga az \u00e9szlel\u0151 mechanizmus fiziol\u00f3gi\u00e1j\u00e1ra \u00f6sszpontos\u00edtott; \u00fagy foglalkozott f\u00e9nnyel \u00e9s sz\u00ednnel, ahogyan l\u00e1tjuk. Az optik\u00e1nak ez az \u00e1ga volt az, amelyik a m\u0171v\u00e9szeket k\u00f6zvetlen\u00fcl foglalkoztatta.<\/p>\r\n B\u00e1rmi legyen is az inform\u00e1ci\u00f3forr\u00e1suk \u2014<\/em> legyen az Chevreul, Charles Blanc vagy Rood, Helmholtz vagy ak\u00e1r Goethe [4]<\/a> \u2014<\/em>, a fest\u0151knek egy saj\u00e1tos t\u00e9nnyel szembe kellett n\u00e9zni\u00fck: a fiziol\u00f3giai erny\u0151, amelyen kereszt\u00fcl a f\u00e9ny az emberi agyba jut, nem \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3, mint az ablak\u00fcveg; hanem, mint egy sz\u0171r\u0151, egy sor saj\u00e1tos torz\u00edt\u00e1st eredm\u00e9nyez. Sz\u00e1munkra emberi \u00e9szlel\u0151k\u00e9nt \u00e1thatolhatatlan szakad\u00e9k t\u00e1tong \u201eval\u00f3di\u201d sz\u00edn \u00e9s \u201el\u00e1tott\u201d sz\u00edn k\u00f6z\u00f6tt. Meglehet, meg tudjuk m\u00e9rni az els\u0151t, de a m\u00e1sodikat akkor is csak tapasztalni tudjuk. \u00c9s ez t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt az\u00e9rt van \u00edgy, mert a sz\u00edn mindig k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1sban \u00e1ll a t\u00f6bbivel – egy sz\u00edn mindig hat\u00e1ssal van a szomsz\u00e9dj\u00e1ra. M\u00e9g ha csak egyetlen sz\u00ednt n\u00e9z\u00fcnk is, akkor is van k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1s, hiszen az ut\u00f3k\u00e9p retin\u00e1lis gerjeszt\u00e9se az els\u0151 sz\u00edningerre egy m\u00e1sodik, komplementer sz\u00edningert fog r\u00e1vet\u00edteni. A komplementer sz\u00ednek eg\u00e9sz \u00fcgye, a sz\u00ednharm\u00f3ni\u00e1k eg\u00e9sz \u00e9p\u00edtm\u00e9ny\u00e9vel egy\u00fctt, amelyet a fest\u0151k ennek alapj\u00e1n \u00e9p\u00edtettek fel, teh\u00e1t a fiziol\u00f3giai optika k\u00e9rd\u00e9se volt.<\/p>\r\n A fiziol\u00f3giai optik\u00e1r\u00f3l \u00edrt \u00e9rtekez\u00e9sek egyik \u00e9rdekess\u00e9ge, hogy r\u00e1csokkal illusztr\u00e1lt\u00e1k \u0151ket. Mivel egy folytonos mez\u0151ben r\u00e9szecsk\u00e9k k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1s\u00e1t k\u00edv\u00e1nt\u00e1k demonstr\u00e1lni, ez\u00e9rt a mez\u0151t a r\u00e1cs modul\u00e1ris \u00e9s ism\u00e9tl\u0151d\u0151 struktur\u00e1l\u00e1s\u00e1val elemezt\u00e9k. Teh\u00e1t a m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra, aki a l\u00e1t\u00e1sr\u00f3l val\u00f3 ismereteit a tudom\u00e1ny ir\u00e1ny\u00e1ban k\u00edv\u00e1nta b\u0151v\u00edteni, a r\u00e1cs a tud\u00e1s m\u00e1trixak\u00e9nt szolg\u00e1lt. Absztrakci\u00f3ja r\u00e9v\u00e9n a r\u00e1cs a tud\u00e1s egyik alapt\u00f6rv\u00e9ny\u00e9t k\u00f6zvet\u00edtette \u2014<\/em> az \u00e9szlel\u00e9si erny\u0151 k\u00fcl\u00f6nv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1t a \u201eval\u00f3di\u201d vil\u00e1gt\u00f3l. Mindezek ismeret\u00e9ben nem meglep\u0151, hogy a r\u00e1cs \u2014<\/em> mint a l\u00e1t\u00e1s infrastrukt\u00far\u00e1j\u00e1nak jelk\u00e9pe \u2014<\/em> a neoimpresszionista fest\u00e9szet egyre hat\u00e1rozottabb \u00e9s l\u00e1that\u00f3bb von\u00e1s\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt, ahogy Seurat, Signac, Cross \u00e9s Luce elm\u00e9ly\u00fclt a fiziol\u00f3giai optika tan\u00edt\u00e1saiban. Ahogyan az sem meglep\u0151, hogy min\u00e9l ink\u00e1bb alkalmazt\u00e1k ezeket a tan\u00edt\u00e1sokat, ann\u00e1l \u201eabsztraktabb\u00e1\u201d v\u00e1lt a m\u0171v\u00e9szet\u00fck, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben \u2014<\/em> ahogyan a kritikus F\u00e9lix F\u00e9n\u00e9on megfigyelte Seurat munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1val kapcsolatban \u2014<\/em> a tudom\u00e1ny elkezdte kitermelni a maga ellent\u00e9t\u00e9t is, a szimbolizmust.<\/p>\r\n Maguk a szimbolist\u00e1k hajthatatlanul elleneztek b\u00e1rmif\u00e9le kapcsolatot m\u0171v\u00e9szet \u00e9s tudom\u00e1ny, s\u0151t a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a \u201eval\u00f3s\u00e1g\u201d k\u00f6z\u00f6tt. A szimbolizmus t\u00e1rgya a metafizikai meg\u00e9rt\u00e9s volt, nem a h\u00e9tk\u00f6znapi; a mozgalom a kult\u00fara azon aspektusait t\u00e1mogatta, amelyek ink\u00e1bb \u00e9rtelmez\u00e9sei, mintsem ut\u00e1nzatai voltak a val\u00f3s\u00e1gnak. \u00c9s \u00edgy a szimbolista m\u0171v\u00e9szet lenne az utols\u00f3 hely, gondolhatn\u00e1nk, ahol a r\u00e1csok ak\u00e1r csak kezdetleges v\u00e1ltozat\u00e1t kereshetn\u00e9nk. De ism\u00e9t t\u00e9vedn\u00e9nk.<\/p>\r\n A r\u00e1cs a szimbolista m\u0171v\u00e9szetben ablakok form\u00e1j\u00e1ban jelenik meg, melyekn\u00e9l az ablakt\u00e1bl\u00e1k anyagi jelenl\u00e9te az ablakbord\u00e1k geometrikus tagol\u00e1s\u00e1n kereszt\u00fcl fejez\u0151dnek ki. Az ablakok ir\u00e1nti szimbolista \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171en a tizenkilencedik sz\u00e1zad elej\u00e9re \u00e9s a romantik\u00e1ra ny\u00falik vissza. [5]<\/a> \u00c1m a szimbolista fest\u0151k \u00e9s k\u00f6lt\u0151k kez\u00e9ben ez a k\u00e9p hat\u00e1rozottan modernista ir\u00e1nyba fordul. Az ablak tapasztalata ugyanis egyszerre transzparens \u00e9s hom\u00e1lyos.<\/p>\r\n Transzparens k\u00f6zvet\u00edt\u0151k\u00e9nt az ablak beengedi a f\u00e9nyt \u2014<\/em> vagy a szellemet \u2014<\/em> a szoba s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00e9be. De az \u00fcveg nemcsak \u00e1tengedi a f\u00e9nyt, hanem vissza is t\u00fckr\u00f6zi. \u00c9s \u00edgy az ablak tapasztalata a szimbolista sz\u00e1m\u00e1ra t\u00fck\u00f6r\u00e9 is v\u00e1lik – amely megfagyasztja \u00e9s bez\u00e1rja az \u00e9nt saj\u00e1t megkett\u0151z\u00f6tt l\u00e9t\u00e9nek ter\u00e9be. Foly\u00e9kony \u00e9s megdermedt; a glace<\/em> franci\u00e1ul \u00fcveget, t\u00fckr\u00f6t \u00e9s jeget jelent; transzparenci\u00e1t, hom\u00e1lyoss\u00e1got \u00e9s vizet. A szimbolista gondolkod\u00e1s asszociat\u00edv rendszer\u00e9ben ez a likvidit\u00e1s k\u00e9t ir\u00e1nyba mutat. El\u0151sz\u00f6r a sz\u00fclet\u00e9s \u00e1raml\u00e1sa fel\u00e9 \u2014<\/em> a magzatv\u00edz, a \u201eforr\u00e1s\u201d \u2014<\/em>, de azt\u00e1n a st\u00e1zisba, avagy a hal\u00e1lba fagy\u00e1s fel\u00e9 \u2014<\/em> a t\u00fck\u00f6r term\u00e9ketlen mozdulatlans\u00e1ga. Mallarm\u00e9 sz\u00e1m\u00e1ra k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen ilyen komplex, polisz\u00e9mikus jelk\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00f6tt az ablak, amelybe a \u201eval\u00f3s\u00e1g m\u0171v\u00e9szett\u00e9 krist\u00e1lyosod\u00e1s\u00e1t<\/em>\u201d [6]<\/a> is kivet\u00edthette. Mallarm\u00e9 Les Fen\u00eatres<\/em> c\u00edm\u0171 verse 1863-b\u00f3l sz\u00e1rmazik; Redon legevokat\u00edvabb ablaka, a Le Jour<\/em> 1891-ben jelent meg, a Songes<\/em> c\u00edm\u0171 k\u00f6tetben.<\/p>\r\n Ha az ablak az ambi- vagy multivalencia m\u00e1trixa, \u00e9s az ablakok keresztl\u00e9cei – a r\u00e1cs – seg\u00edtenek l\u00e1tni, f\u00f3kusz\u00e1lni erre a m\u00e1trixra, akkor \u0151k maguk a szimbolista m\u0171alkot\u00e1s szimb\u00f3lumai. Olyan t\u00f6bb szint\u0171 reprezent\u00e1ci\u00f3k\u00e9nt m\u0171k\u00f6dnek, amelyen kereszt\u00fcl a m\u0171alkot\u00e1s utalhat a L\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 form\u00e1ira, s\u0151t \u00fajra alkothatja azokat.<\/p>\r\n Nem hiszem, hogy t\u00falz\u00e1s lenne azt \u00e1ll\u00edtani, hogy minden huszadik sz\u00e1zadi r\u00e1cs m\u00f6g\u00f6tt – mint egy trauma, amelyet el kell fojtani – egy optikai \u00e9rtekez\u00e9s \u00e1lc\u00e1j\u00e1ban par\u00e1d\u00e9z\u00f3 szimbolista ablak rejt\u0151zik. Ha ezt felismerj\u00fck, azt is meg\u00e9rthetj\u00fck, hogy a huszadik sz\u00e1zadi m\u0171v\u00e9szetben m\u00e9g ott is vannak \u201er\u00e1csok\u201d, ahol nem sz\u00e1m\u00edtan\u00e1nk r\u00e1: p\u00e9ld\u00e1ul Matisse m\u0171v\u00e9szet\u00e9ben (az Ablakok<\/em>), amelyik a r\u00e1csot csak a papiers d\u00e9coup\u00e9s<\/em> utols\u00f3 szakasz\u00e1ban ismeri el ny\u00edltan.<\/p>\r\n Bivalens strukt\u00far\u00e1ja (\u00e9s t\u00f6rt\u00e9nete) miatt a r\u00e1cs teljesen, s\u0151t, \u00f6r\u00f6mteljesen skizofr\u00e9n. Tan\u00faja voltam \u00e9s r\u00e9szt vettem arr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 vit\u00e1kban, hogy a r\u00e1cs centrifug\u00e1lis vagy centripet\u00e1lis jelleg\u0171 m\u0171alkot\u00e1st j\u00f6vend\u00f6l-e. [7]<\/a> A r\u00e1cs nyilv\u00e1nval\u00f3an minden ir\u00e1nyban a v\u00e9gtelens\u00e9gig terjed. B\u00e1rmilyen hat\u00e1r, amelyet az adott festm\u00e9ny vagy szobor szab neki, a r\u00e1cs logik\u00e1ja szerint csak \u00f6nk\u00e9nyesnek tekinthet\u0151. A r\u00e1cs tulajdons\u00e1gainak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en az adott m\u0171alkot\u00e1s puszt\u00e1n t\u00f6red\u00e9knek t\u0171nik, egy v\u00e9gtelen\u00fcl nagy sz\u00f6vetb\u0151l \u00f6nk\u00e9nyesen kiv\u00e1gott apr\u00f3 darabnak. \u00cdgy a r\u00e1cs a m\u0171alkot\u00e1son t\u00falra is kihat, a keret\u00e9n t\u00fali vil\u00e1g tudom\u00e1sul v\u00e9tel\u00e9re k\u00e9nyszer\u00edt benn\u00fcnket. Ez a centrifug\u00e1lis olvasat. A centripet\u00e1lis term\u00e9szetesen az eszt\u00e9tikai t\u00e1rgy k\u00fcls\u0151 hat\u00e1rait\u00f3l befel\u00e9 halad. A r\u00e1cs ebben<\/em> az olvasatban mindannak a re<\/em>-prezent\u00e1ci\u00f3ja, ami a m\u0171alkot\u00e1st elv\u00e1lasztja a vil\u00e1gt\u00f3l, a k\u00f6rnyez\u0151 t\u00e9rt\u0151l \u00e9s m\u00e1s t\u00e1rgyakt\u00f3l. A r\u00e1cs a vil\u00e1g hat\u00e1rainak introjekci\u00f3ja a m\u0171 belsej\u00e9be; a kereten bel\u00fcli t\u00e9r \u00f6nmag\u00e1ra val\u00f3 lek\u00e9pez\u00e9se. Olyan ism\u00e9tl\u00e9si m\u00f3d ez, amelynek tartalma mag\u00e1nak a m\u0171v\u00e9szetnek a konvencion\u00e1lis term\u00e9szete.<\/p>\r\n Mondrian munk\u00e1ss\u00e1ga, a sokf\u00e9le \u00e9s egym\u00e1snak ellentmond\u00f3 olvasataival egy\u00fctt, t\u00f6k\u00e9letes p\u00e9ld\u00e1ja ennek a vit\u00e1nak. Amit az egyedi festm\u00e9nyen l\u00e1tunk, az vajon csak egy sejtetett folytonoss\u00e1g egy r\u00e9sze, vagy a festm\u00e9ny auton\u00f3m, szerves eg\u00e9szk\u00e9nt \u00e9p\u00fcl fel? Mondrian \u00e9rett st\u00edlus\u00e1nak vizu\u00e1lis vagy formai k\u00f6vetkezetess\u00e9ge \u00e9s elm\u00e9leti kijelent\u00e9seinek szenved\u00e9lyess\u00e9ge miatt azt gondolhatn\u00e1nk, hogy az ilyen munk\u00e1knak v\u00e1lasztaniuk kellene a k\u00e9t lehet\u0151s\u00e9g k\u00f6z\u00fcl; \u00e9s mivel a v\u00e1lasztott lehet\u0151s\u00e9g a m\u0171v\u00e9szet term\u00e9szet\u00e9re \u00e9s c\u00e9ljaira vonatkoz\u00f3 meghat\u00e1roz\u00e1st is tartalmaz, ez\u00e9rt azt gondolhatn\u00e1nk, hogy egy m\u0171v\u00e9sz biztosan nem akarja zavaross\u00e1 tenni a k\u00e9rd\u00e9st azzal, hogy l\u00e1tsz\u00f3lag mindk\u00e9t lehet\u0151s\u00e9get v\u00e1lasztja.<\/p>\r\n Mondrian m\u00e9gis pontosan ezt teszi. Vannak bizonyos festm\u00e9nyek, amelyek hihetetlen\u00fcl centrifug\u00e1lisak, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a 45 fokkal elford\u00edtott v\u00e1sznakon l\u00e1that\u00f3 f\u00fcgg\u0151leges \u00e9s v\u00edzszintes r\u00e1csok – a keret \u00e9s a r\u00e1cs k\u00f6z\u00f6tti kontraszt sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en a t\u00f6red\u00e9k \u00e9rzet\u00e9t kelti, olyan, mintha egy ablakon kereszt\u00fcl n\u00e9zn\u00e9nk egy t\u00e1jat, az ablak kerete kil\u00e1t\u00e1sunkat \u00f6nk\u00e9nyesen megcsonk\u00edtja, de soha nem ingatja meg bizonyoss\u00e1gunkat abban, hogy a t\u00e1j folytat\u00f3dik azon t\u00fal is, amit \u00e9ppen l\u00e1tunk. M\u00e1s m\u0171vek azonban, ak\u00e1r ugyanezen \u00e9vekb\u0151l is, \u00e9pp ennyire hat\u00e1rozottan centripet\u00e1lisak. A r\u00e1csot alkot\u00f3 fekete vonalak ezeken a festm\u00e9nyeken sohasem \u00e9rhetik el a m\u0171 k\u00fcls\u0151 peremeit, \u00e9s ez a cez\u00fara a r\u00e1cs k\u00fcls\u0151 hat\u00e1rai \u00e9s a festm\u00e9ny k\u00fcls\u0151 hat\u00e1rai k\u00f6z\u00f6tt arra k\u00e9nyszer\u00edt benn\u00fcnket, hogy az egyiket teljesen a m\u00e1sikba foglaltnak l\u00e1ssuk.<\/p>\r\n Mivel a centrifug\u00e1lis \u00e1ll\u00e1spont a m\u0171alkot\u00e1s \u00e9s a vil\u00e1g elvi folytonoss\u00e1g\u00e1t \u00e1ll\u00edtja, a r\u00e1cs haszn\u00e1lat\u00e1nak sz\u00e1mos m\u00f3dj\u00e1t t\u00e1mogathatja, e folytonoss\u00e1g tiszt\u00e1n absztrakt kinyilv\u00e1n\u00edt\u00e1s\u00e1t\u00f3l kezdve eg\u00e9szen a \u201eval\u00f3s\u00e1g\u201d elemeib\u0151l \u00e9p\u00edtkez\u0151 projektekig, ahol a val\u00f3s\u00e1g mibenl\u00e9te t\u00f6bb\u00e9 vagy kev\u00e9sb\u00e9, de absztrakt m\u00f3don van elgondolva. \u00cdgy a spektrum absztraktabb v\u00e9g\u00e9n a vizu\u00e1lis \u00e9szlel\u00e9si mez\u0151 (Agnes Martin vagy Larry Poons r\u00e1cshaszn\u00e1lat\u00e1nak egyik aspektusa) vagy a hangviszonyok (Patrick Ireland r\u00e1csai) kutat\u00e1s\u00e1t tal\u00e1ljuk, ahogy viszont a kev\u00e9sb\u00e9 absztrakt fel\u00e9 haladunk, az ember alkotta jelrendszerek v\u00e9gtelen b\u0151v\u00fcl\u00e9s\u00e9nek t\u00e9m\u00e1j\u00e1t tal\u00e1ljuk (Jasper Johns sz\u00e1mai \u00e9s \u00e1b\u00e9c\u00e9i).<\/p>\r\n Tov\u00e1bb haladva a konkr\u00e9t ir\u00e1ny\u00e1ba, olyan munk\u00e1kkal tal\u00e1lkozunk, amelyek a \u201eval\u00f3s\u00e1got\u201d fotogr\u00e1fiai integerek ment\u00e9n szervezik (Warhol, \u00e9s m\u00e1s m\u00f3don, Chuck Close), valamint olyan munk\u00e1kkal, amelyek r\u00e9szben elm\u00e9lked\u00e9sek az \u00e9p\u00edt\u00e9szeti t\u00e9rr\u0151l (p\u00e9ld\u00e1ul Louise Nevelson). A h\u00e1romdimenzi\u00f3s r\u00e1cs (most m\u00e1r h\u00e1l\u00f3) itt az \u00e1ltal\u00e1ban vett \u00e9p\u00edt\u00e9szeti t\u00e9r elm\u00e9leti modelljek\u00e9nt \u00e9rtelmez\u0151dik, melynek egy kis darabja anyagi form\u00e1t \u00f6lthet. Ezen az ellenp\u00f3luson olyan munk\u00e1k vannak, mint Frank Lloyd Wright dekorat\u00edv projektjei \u00e9s a de Stijl st\u00edlus\u00e1ban alkot\u00f3k m\u0171vei, mint Rietveld vagy Vantongerloo. (Sol LeWitt moduljai \u00e9s h\u00e1l\u00f3i ennek egy k\u00e9s\u0151bbi megnyilv\u00e1nul\u00e1sa.)<\/p>\r\n A centripet\u00e1lis gyakorlatra mindennek term\u00e9szetesen az ellenkez\u0151je igaz. A centripet\u00e1lis \u00e1g, amely a m\u0171 fel\u00fclet\u00e9re mint valami teljes \u00e9s bel\u00fclr\u0151l szervez\u0151d\u0151 dologra tekint, arra t\u00f6rekszik, hogy ne dematerializ\u00e1lja a fel\u00fcletet, hanem azt mag\u00e1t tegye l\u00e1that\u00f3v\u00e1. Itt ism\u00e9t azon furcsa paradoxonok egyik\u00e9vel tal\u00e1lkozunk, amelyek a r\u00e1cs haszn\u00e1lat\u00e1ban l\u00e9pten-nyomon felbukkannak. Annak eredete, hogy a m\u0171 a kereten t\u00fali vil\u00e1ghoz \u00e9s annak strukt\u00far\u00e1j\u00e1hoz \u00a0igazodik, \u00fagy t\u0171nik, a tizenkilencedik sz\u00e1zadi tudom\u00e1nyos gondolkod\u00e1sm\u00f3dhoz vezethet\u0151 vissza, \u00e9s \u00edgy mag\u00e1ban hordozza \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9nek pozitivista vagy materialista jelleg\u00e9t. Ezzel szemben a kereten bel\u00fclre \u00f6sszpontos\u00edt\u00e1s, b\u00e1rmennyire is terhelt a m\u0171alkot\u00e1s tiszt\u00e1n konvencion\u00e1lis \u00e9s autotelikus \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9vel, \u00fagy t\u0171nik, tiszt\u00e1n szimbolista eredet\u0171, \u00e9s \u00edgy el\u0151h\u00edvja mindazokat az \u00e9rtelmez\u00e9seket, amelyeket a \u201etudom\u00e1nnyal\u201d vagy a \u201ematerializmussal\u201d szemben szoktunk felhozni, s amelyek a m\u0171veket szimbolikus, kozmol\u00f3giai, spiritu\u00e1lis, vitalista m\u00f3don olvass\u00e1k. Pedig tudjuk, hogy mindez \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben nem igaz. E logika r\u00f6vidre z\u00e1r\u00e1sa r\u00e9v\u00e9n a kereten bel\u00fcli r\u00e1csok \u00e1ltal\u00e1ban sokkal materi\u00e1lisabb\u00e1 v\u00e1lnak (vegy\u00fcnk olyan k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 p\u00e9ld\u00e1kat, mint Alfred Jensen \u00e9s Frank Stella); m\u00edg a kereten t\u00falra koncentr\u00e1l\u00e1s gyakran a fel\u00fclet dematerializ\u00e1ci\u00f3j\u00e1val, az anyag vill\u00f3dz\u00e1ss\u00e1 vagy implicit mozg\u00e1ss\u00e1\u00a0 val\u00f3 felold\u00f3d\u00e1s\u00e1val j\u00e1r. \u00c9s azt is tudjuk, hogy ez a skizofr\u00e9nia teszi lehet\u0151v\u00e9 sok m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra – Mondriant\u00f3l kezdve Albersen \u00e1t Kellyig \u00e9s LeWittig -, hogy a r\u00e1csra egyszerre mindk\u00e9t m\u00f3don gondoljon.<\/p>\r\n Amikor a r\u00e1cs m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t \u00e9s jelleg\u00e9t \u00e1ltal\u00e1ban a modern m\u0171v\u00e9szet ter\u00fclet\u00e9n bel\u00fcl t\u00e1rgyaltam, olyan szavakhoz folyamodtam, mint elfojt\u00e1s<\/em> vagy skizofr\u00e9nia<\/em>. Mivel ezeket a kifejez\u00e9seket itt egy kultur\u00e1lis jelens\u00e9gre \u00e9s nem egy\u00e9nekre alkalmazzuk, term\u00e9szetesen nem a sz\u00f3 szerinti, orvosi \u00e9rtelm\u00fckben \u00e9rtj\u00fck \u0151ket, hanem csak analogikusan: az egyik dolog szerkezet\u00e9t a m\u00e1sik dolog szerkezet\u00e9hez hasonl\u00edtva. Rem\u00e9lhet\u0151leg az anal\u00f3gia elemei vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1ltak a r\u00e1cs mint eszt\u00e9tikai t\u00e1rgy \u00e9s mint m\u00edtosz p\u00e1rhuzamos strukt\u00far\u00e1inak \u00e9s funkci\u00f3inak t\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1b\u00f3l.<\/p>\r\n \u00c1m az anal\u00f3gi\u00e1nak egy tov\u00e1bbi aspektus\u00e1t m\u00e9g ki kell emeln\u00fcnk, m\u00e9gpedig azt, ahogyan a pszichol\u00f3giai terminol\u00f3gia a t\u00f6rt\u00e9nelmi <\/em>fogalmakt\u00f3l bizonyos t\u00e1vols\u00e1gra van \u00e9s m\u0171k\u00f6dik. \u00dagy \u00e9rtem ezt, hogy egy pszichol\u00f3giai \u00e1llapotnak mindig az etiol\u00f3gi\u00e1j\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk, nem pedig annak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l. A t\u00f6rt\u00e9nelem, ahogy a sz\u00f3t \u00e1ltal\u00e1ban haszn\u00e1ljuk, az esem\u00e9nyek id\u0151beli viszony\u00e1t felt\u00e9telezi, az elker\u00fclhetetlen v\u00e1ltoz\u00e1s \u00e9rzet\u00e9t, ahogyan egyik esem\u00e9nyt\u0151l a m\u00e1sikig haladunk, \u00e9s a v\u00e1ltoz\u00e1s kumulat\u00edv hat\u00e1s\u00e1t, amely \u00f6nmag\u00e1ban is min\u0151s\u00e9gi, \u00edgy hajlamosak vagyunk a t\u00f6rt\u00e9nelemre fejl\u0151d\u00e9sk\u00e9nt<\/em> tekinteni. Az etiol\u00f3gia viszont nem fejl\u0151d\u00e9selv\u0171. Sokkal ink\u00e1bb egy konkr\u00e9t v\u00e1ltoz\u00e1s \u2014<\/em> a betegs\u00e9g megszerz\u00e9s\u00e9nek \u2014<\/em> k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit vizsg\u00e1lja. Ebben az \u00e9rtelemben az etiol\u00f3gia ink\u00e1bb olyan, mintha egy k\u00e9miai k\u00eds\u00e9rlet h\u00e1tter\u00e9t kutatn\u00e1nk, azt k\u00e9rdezve, hogy az elemek egy adott csoportja mikor \u00e9s hogyan j\u00f6tt \u00f6ssze \u00fagy, hogy egy \u00faj vegy\u00fcletet hozzon l\u00e9tre, vagy kicsapjon valamit egy folyad\u00e9kb\u00f3l. A neur\u00f3zisok etiol\u00f3gi\u00e1j\u00e1hoz felvehetj\u00fck az egy\u00e9n \u201et\u00f6rt\u00e9net\u00e9t\u201d, hogy felt\u00e1rjuk, mi vezetett a neurotikus strukt\u00fara kialakul\u00e1s\u00e1hoz, de amint a neur\u00f3zis kialakult, kifejezetten tilos \u201efejl\u0151d\u00e9sben\u201d gondolkodnunk, helyette ism\u00e9tl\u0151d\u00e9sr\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk.<\/p>\r\n A r\u00e1cs huszadik sz\u00e1zadi m\u0171v\u00e9szetben val\u00f3 megjelen\u00e9s\u00e9r\u0151l is ink\u00e1bb etiol\u00f3giailag, mintsem t\u00f6rt\u00e9nelmileg kell gondolkodnunk. Bizonyos k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek vegy\u00fcl\u00e9se a r\u00e1cs kicsap\u00f3d\u00e1s\u00e1t eredm\u00e9nyezte, s ezzel eszt\u00e9tikai \u00e9rt\u00e9kre tett szert. Besz\u00e9lhet\u00fcnk arr\u00f3l, hogy mik ezek a dolgok, \u00e9s hogyan j\u00f6ttek \u00f6ssze a tizenkilencedik sz\u00e1zad folyam\u00e1n, majd a huszadik sz\u00e1zad els\u0151 \u00e9vtizedeiben kijel\u00f6lhetj\u00fck a k\u00e9miai vegy\u00fcl\u00e9s pillanat\u00e1t. De amint a r\u00e1cs megjelenik, \u00fagy t\u0171nik, igencsak ellen\u00e1ll a v\u00e1ltoz\u00e1snak. Mondrian vagy Albers \u00e9rett id\u0151szaka j\u00f3 p\u00e9lda erre. K\u00e9sei munk\u00e1ss\u00e1guk \u00e9vtizedeit senki sem jellemezn\u00e9 fejl\u0151d\u00e9sk\u00e9nt<\/em>. De azzal, hogy a vil\u00e1gukban nem l\u00e1tunk fejl\u0151d\u00e9st, nyilv\u00e1nval\u00f3an nem vonjuk meg t\u0151le a min\u0151s\u00e9get. Nincs sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 kapcsolat a j\u00f3 m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a v\u00e1ltoz\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, b\u00e1rmennyire is arra vagyunk kondicion\u00e1lva, hogy ezt gondoljuk. S\u0151t, ahogy a r\u00e1csr\u00f3l egyre \u00e1tfog\u00f3bb tapasztalatot szerezt\u00fcnk, r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy az egyik legmodernebb dolog benne az, hogy k\u00e9pes paradigmak\u00e9nt vagy modellk\u00e9nt szolg\u00e1lni a fejl\u0151d\u00e9sellenes, narrat\u00edvaellenes, antihistorikus l\u00e9tez\u00e9s sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\r\n Ez nem csak a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetben, hanem az id\u0151beli m\u0171v\u00e9szetekben is megt\u00f6rt\u00e9nt: p\u00e9ld\u00e1ul a zen\u00e9ben \u00e9s a t\u00e1ncban. Nem meglep\u0151 teh\u00e1t, hogy mik\u00f6zben ezen a t\u00e9m\u00e1n elm\u00e9lked\u00fcnk, a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vadra egy olyan performansz-projektet jelentettek be, amely Phil Glass, Lucinda Childs \u00e9s Sol LeWitt k\u00f6z\u00f6s munk\u00e1j\u00e1n alapul: zene, t\u00e1nc \u00e9s szobr\u00e1szat a r\u00e1cs mindenki sz\u00e1m\u00e1ra hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151 ter\u00e9ben.<\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>\r\n <\/p>\r\n Ford\u00edtotta: R\u00e9dey-Webb Hanna<\/p>\r\n Eredeti megjelen\u00e9s: October<\/em>, Vol. 9 (Summer, 1979), pp. 50-64<\/p>\r\n [1]<\/a> Horv\u00e1th G\u00e9za ford\u00edt\u00e1sa<\/p>\r\n [2]<\/a> A siker itt egyszerre h\u00e1rom dologra utal: egy puszt\u00e1n kvantitat\u00edv sikerre, \u00e9rtve ez alatt a sz\u00e1zadban r\u00e1csot haszn\u00e1l\u00f3 m\u0171v\u00e9szek sz\u00e1m\u00e1t; egy kvalitat\u00edv sikerre, amely r\u00e9v\u00e9n a r\u00e1cs a modernizmus n\u00e9h\u00e1ny legnagyobb m\u0171v\u00e9nek m\u00e9dium\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt; \u00e9s egy ideol\u00f3giai sikerre, mivel a r\u00e1cs k\u00e9pes – b\u00e1rmilyen min\u0151s\u00e9g\u0171 m\u0171ben – megtestes\u00edteni a Moderns\u00e9get.<\/p>\r\n [3]<\/a> L\u00e1sd, Claude L\u00e9vi-Strauss: Struktur\u00e1lis antropol\u00f3gia<\/em>, Osiris kiad\u00f3, Bp., 2001, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u201eA m\u00edtoszok strukt\u00far\u00e1ja\u201d c\u00edm\u0171 fejezet.<\/p>\r\n [4]<\/a> Michel-Eug\u00e8ne Chevreul: De la loi du contraste simultan \u00e9des couleurs. <\/em>P\u00e1rizs, 1839, az angol ford\u00edt\u00e1sa 1872-ben; Charles Blanc: Grammaire des arts du dessin. <\/em>P\u00e1rizs, 1867, az angol ford\u00edt\u00e1sa 1879-ben; Ogden N. Rood: Modern Chromatics. <\/em>New York, 1879, a francia ford\u00edt\u00e1sa 1881-ben; Hermann von Helmholtz: Handbuch der physiologischen Optik. <\/em>Lipcse, 1867; Johann Wolfgang von Goethe: Farbenlehre. <\/em>1810, az angol ford\u00edt\u00e1sa 1840-ben.<\/p>\r\n [5]<\/a> L\u00e1sd: Lorenz Eitner: The Open Window and the Storm-Tossed Boat: an Essay in the Iconography of Romanticism,<\/em> Art Bulletin<\/em>, XXXVII, 1955. december, 281-290.<\/p>\r\n
\r\n