{"id":400058,"date":"2002-03-26T23:00:00","date_gmt":"2002-03-26T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400058"},"modified":"2002-03-26T23:00:00","modified_gmt":"2002-03-26T23:00:00","slug":"loopni-vagy-nem-loopni","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/kritika\/loopni-vagy-nem-loopni\/","title":{"rendered":"Loopni vagy nem loopni?"},"content":{"rendered":"
\r\n\r\n\r\n

 <\/p>\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n\r\n

\r\n\"Alex<\/a>
\r\n\"Hanna<\/a>
\r\n\"Pekka<\/a>\r\n<\/div>\r\n\r\n\r\n\r\n

The seducer was seducing you into seducing him<\/b> (loopni vagy nem loopni)
A fenti c\u00edm Pekka Niskanen videofilmj\u00e9nek\r\nkulcsmondata, \u00e1m egyben a BLICK New Nordic Film&Video mozg\u00f3k\u00e9p-v\u00e1logat\u00e1s c\u00edmek\u00e9nt is bev\u00e1lna. A Ludwig M\u00fazeumban 2002 m\u00e1rcius\r\n9-10-\u00e9n rendezett vet\u00edt\u00e9s anyag\u00e1ul szolg\u00e1l\u00f3 kazett\u00e1t a Moderna Museet Stockholm \u00e9s a NIFCA (The Nordic Institute of Contemporary Art)\r\nk\u00f6z\u00f6sen szerkesztette kett\u0151 az egyhez kur\u00e1tori fel\u00e1ll\u00e1sban. A 2001. okt\u00f3ber\u00e9ben h\u00e1romezer p\u00e9ld\u00e1nyban kiadott kazett\u00e1t egy kis\r\nform\u00e1tum\u00fa katal\u00f3gus k\u00eds\u00e9ri, amelynek a kur\u00e1torok \u00e1ltal jegyzett el\u0151szav\u00e1b\u00f3l kider\u00fcl, hogy negyven m\u0171v\u00e9sz \u00f6tven munk\u00e1j\u00e1t tartalmazza,\r\nolyan v\u00e1logat\u00e1sban, amelyet nem annyira tematikai, mint ink\u00e1bb szerkezeti megk\u00f6t\u00e9sek jellemeznek, nevezetesen egy m\u00fazeumi ig\u00e9nyeket\r\nkiel\u00e9g\u00edt\u0151, azok vet\u00edt\u0151- \u00e9s ki\u00e1ll\u00edt\u00f3tereiben egyar\u00e1nt haszn\u00e1lhat\u00f3 anyag \u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1sa volt a c\u00e9l. E sz\u00e1nd\u00e9k kinyilv\u00e1n\u00edt\u00e1sa mindj\u00e1rt a\r\nm\u0171fajelm\u00e9let kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9be katapult\u00e1lja gondolatainkat, ti. m\u00e1r ezen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 anyagok egy kazett\u00e1n val\u00f3 puszta egy\u00fcttl\u00e9te is igen\r\n\u00e9lesen veti fel a vide\u00f3 kultur\u00e1lis funkci\u00f3j\u00e1nak k\u00e9rd\u00e9seit. Legf\u0151k\u00e9ppen pedig azt, hogy melyek azok a m\u0171vek, amelyek a mozg\u00f3k\u00e9p\r\nt\u00f6rt\u00e9neti trad\u00edci\u00f3it v\u00e1llalj\u00e1k fel egy\u00e9rtelm\u0171 \u201esingle screen\u201d magatart\u00e1ssal, igen kev\u00e9s m\u0171fajspecifikus karakterrel, \u00e9s mely alkot\u00e1sok\r\nszor\u00edtkoznak a vide\u00f3 auton\u00f3m kifejez\u0151eszk\u00f6zeinek haszn\u00e1lat\u00e1ra, mik\u00e9nt f\u00e9rnek meg ugyanabban a m\u00e9diumban, ugyanazon kazett\u00e1n, \u00e9s\r\nvajon azonos vet\u00edt\u00e9si \u00e9s befogad\u00f3i szitu\u00e1ci\u00f3t ig\u00e9nyelnek-e? <\/p>\r\n\r\n

A m\u0171vek k\u00e9t nagy csoportra \u00e9s egy saj\u00e1tos halmazra oszthat\u00f3k. Vannak a \u201esingle screen\u201d, saj\u00e1t filmid\u0151vel rendelkez\u0151, meglehet\u0151sen\r\nhagyom\u00e1nyos dramatikai szerkezet\u0171, klasszikus, vagy azt j\u00e1tsz\u00f3\/arra r\u00e1j\u00e1tsz\u00f3 alkot\u00e1sok egyfel\u0151l, illetve a defini\u00e1latlan tartam\u00fa,\r\nism\u00e9tl\u0151d\u00e9sekre \u00e9p\u00fcl\u0151, install\u00e1ci\u00f3ba k\u00edv\u00e1nkoz\u00f3 alkot\u00e1sok m\u00e1sfel\u0151l. <\/p>\r\n\r\n

El\u0151bbiek befogad\u00f3ikt\u00f3l egy\u00e9rtelm\u0171en mozil\u00e1togat\u00f3i magatart\u00e1st v\u00e1rnak el (els\u00f6t\u00e9t\u00edtett terem, r\u00f6gz\u00edtett sz\u00e9ksorok, mozdulatlan\r\nszeml\u00e9l\u00e9s), ut\u00f3bbiak alkot\u00e1saikat t\u00e9rbeli szeml\u00e9l\u00e9sre sz\u00e1nj\u00e1k, id\u0151belis\u00e9g\u00fck saj\u00e1ts\u00e1gosra form\u00e1l\u00e1sa \u00e1ltal. El\u0151bbi a mozi, ut\u00f3bbi a m\u00fazeum\r\nparadigm\u00e1ib\u00f3l \u00e9p\u00edtkezik. K\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy a k\u00e9t csoport k\u00f6z\u00f6tti alapvet\u0151 k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g a narrat\u00edv\u00e1hoz val\u00f3 viszonyban rejlik. M\u00edg az els\u0151\r\ncsoportba tartoz\u00f3 m\u0171vek a lehets\u00e9ges narrat\u00edv\u00e1k metaforikus mut\u00e1nsait id\u00e9zik fel kimer\u00edthetetlen gazdags\u00e1g\u00fa r\u00e9szletess\u00e9ggel, az\r\nut\u00f3bbiak az explicit t\u00f6rt\u00e9netmond\u00e1s \u00e9lvezet\u00e9t\u0151l megfosztva magukat \u00e9s n\u00e9z\u0151iket minim\u00e1lis eszk\u00f6z\u00f6kkel t\u00f6rekszenek vil\u00e1gos, n\u00e9ha\r\nprogramszer\u0171 mondand\u00f3juk el\u0151ad\u00e1s\u00e1ra. Alapvet\u0151 k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g kett\u0151j\u00fck k\u00f6z\u00f6tt a saj\u00e1t id\u0151belis\u00e9g\u00fckh\u00f6z val\u00f3 viszonyuk. A miniDv form\u00e1tum\r\nelterjed\u00e9s\u00e9nek hat\u00e1s\u00e1ra napjainkban hihetetlen burj\u00e1nz\u00e1snak indult videom\u0171v\u00e9szeti alkot\u00f3l\u00e1z v\u00e9gterm\u00e9kei m\u00fazeumi k\u00f6rnyezetbe,\r\nki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9rbe ker\u00fclve is meg\u0151rzik e kett\u0151ss\u00e9g\u00fcket: rengeteg olyan vide\u00f3t l\u00e1tni, er\u0151szakkal \u201et\u00e9rbelies\u00edtett \u00e1llapotban\u201d, gal\u00e9riafalra vet\u00edtve,\r\namelyek sokkal ink\u00e1bb s\u00f6t\u00e9t termekbe, alkalomszer\u0171 \u00e9s egyszeri vet\u00edt\u00e9sre k\u00edv\u00e1nkoznak. A vide\u00f3 napjainkban egy igencsak sokszer\u0171,\r\ndefini\u00e1latlan \u00e9s k\u00f6ztes kultur\u00e1lis funkci\u00f3t t\u00f6lt be, \u00e9s emancip\u00e1ci\u00f3s t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek alakul\u00e1s\u00e1ra a m\u00fazeumok, gal\u00e9ri\u00e1k er\u0151s hat\u00e1st\r\ngyakorolnak. Ugyanis ezen nem id\u0151alap\u00fa m\u0171vek befogad\u00e1s\u00e1ra, bemutat\u00e1s\u00e1ra \u00e9s forgalmaz\u00e1s\u00e1ra tervezett kultur\u00e1lis \u00e9s fizikai terek jellege,\r\nelv\u00e1r\u00e1saik \u00e9s technikai adotts\u00e1gaik t\u00e1rgyias\u00edtj\u00e1k a vide\u00f3t, \u00e1tvitt \u00e9s konkr\u00e9t \u00e9rtelemben egyar\u00e1nt.<\/p>\r\n\r\n

Amint azt a v\u00e1logat\u00e1s szerkeszt\u0151i is \u00edrj\u00e1k, a narrat\u00edva \u201em\u00e9g mindig\u201d d\u00f6nt\u0151 fontoss\u00e1g\u00fa sok m\u0171v\u00e9sz alkot\u00e1s\u00e1ban, n\u00e9ha dokumentarista\r\n(Katarina Eisemann: Cecilija’s hus), n\u00e9ha home-video (Estella Burga, Anna J\u00fal\u00eda Fridbj\u00f6rnsdottir), n\u00e9ha pedig j\u00e1t\u00e9kfilm attit\u0171ddel (Hanna\r\nMiettinen, Bjargey Olafsdott\u00edr). \u00c1m hi\u00e1ba a d\u00f6bbenetesen t\u00e1rgyszer\u0171 dr\u00e1mai \u00e1rnyal\u00e1s (Cecilija’s hus), a meghat\u00f3 m\u0171gonddal, hiteless\u00e9ggel\r\n\u00e9s a kivitelez\u00e9s mesteri apr\u00f3l\u00e9koss\u00e1g\u00e1val t\u00e1rsul\u00f3 megejt\u0151 tisztas\u00e1g\u00fa naiv mes\u00e9l\u0151kedv (The rose of the railroad), vagy a sz\u00e1nd\u00e9kolt \u00e9s\r\nmesterk\u00e9lt szem\u00e9lyess\u00e9g (Jean), ezen alkot\u00e1sok m\u00e9giscsak a mozi kistestv\u00e9r\u00e9nek kiss\u00e9 s\u00e9rt\u0151d\u00f6tt, kiss\u00e9 \u00f6ntudatos szerepk\u00f6r\u00e9be\r\nbonyol\u00f3dnak, amelynek f\u0151 argumentuma, hogy l\u00e1m csak, kis k\u00f6lts\u00e9gvet\u00e9sb\u0151l, terjeszt\u0151i \u00e9s sug\u00e1rz\u00e1si hatalmi szerkezeteken k\u00edv\u00fclrekedve\r\nis lehet ig\u00e9nyes mozg\u00f3k\u00e9pet k\u00e9sz\u00edteni. S\u0151t, esetenk\u00e9nt egy akkora kos\u00e1rdaru+fahrtp\u00e1ly\u00e1ra \u00e9p\u00edtik r\u00e1 az egysz\u00e1l snittet (Saarela: Redeemer),\r\nhogy a v\u00e9geredm\u00e9ny komplex, v\u00e1gatlan kameramozg\u00e1sa m\u00e9g Jancs\u00f3 Mikl\u00f3s jeleneteit is lepip\u00e1lja. E munk\u00e1k t\u00f6bbs\u00e9ge abban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik\r\negy \u00e1tlagos mozi- vagy t\u00e9v\u00e9filmt\u0151l, hogy narrat\u00edv\u00e1jukban bizonyos m\u00e9rt\u00e9k\u0171 \u00f6nreflexi\u00f3 fedezhet\u0151 fel: az ironikus narrat\u00edv\u00e1t\u00f3l (Tobias\r\nAnderson) az \u00e9rzelmesen kereszt\u00fcl (Miettinen), az abszurdig (Olafsdott\u00edr: False Teeth), maxim\u00e1lis teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nt egy-egy b\u00e1gyadt \u00e9s\r\ner\u0151tlen geges\u00edtett t\u00e1rsadalomkritikai fricsk\u00e1val \u00edzes\u00edtve (Perborg: Perfume Manufacture). A m\u0171faj \u00e1tmeneti identit\u00e1szavar\u00e1b\u00f3l ered\u0151 l\u00e1tens\r\nszorong\u00e1s n\u00e9ha tetten \u00e9rhet\u0151, mint a Jean-ban ahol a Brackage-i hagyom\u00e1nyb\u00f3l \u00f6r\u00f6k\u00f6lt absztrakt strukturalista filmk\u00e9sz\u00edt\u0151i gesztusok\r\nhelyez\u0151dnek vissza az ironikusan szentiment\u00e1lis, \u00e9s \u00f6nleleplez\u0151en \u0151szinte besz\u00e9lybe. Ez esetben p\u00e9ld\u00e1ul ak\u00e1r a filmnyelv rev\u00edzi\u00f3j\u00e1r\u00f3l is\r\nbesz\u00e9lhetn\u00e9nk, hiszen, mint ismeretes, a strukturalista film egyik alapsz\u00e1nd\u00e9ka a narrat\u00edv\u00e1t\u00f3l \u00e9s line\u00e1ris filmid\u0151t\u0151l val\u00f3 elszakad\u00e1s volt,\r\n\u00e9s form\u00e1inak megszem\u00e9lyes\u00edtett narrat\u00edv megid\u00e9z\u00e9se k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl ahhoz hasonl\u00edthat\u00f3, mintha egy Lucio Fontana Concetto Spatiale m\u0171v\u00e9nek\r\ngesztus\u00e1t mint a v\u00e1sznon ejtett \u201esebet\u201d (sic!) pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nk a ma fest\u00e9szeti trad\u00edci\u00f3j\u00e1ba – mondjuk naturalista eszk\u00f6z\u00f6kkel – \u00e1temelni.<\/p>\r\n\r\n

A metanarrat\u00edv\u00e1knak mind\u00f6ssze k\u00e9t olyan darabj\u00e1t lelt\u00fck fel, amelyek a t\u00f6rt\u00e9netmond\u00e1snak egy-egy hiteles alternativ\u00e1j\u00e1t mutatj\u00e1k\r\nfel. Az egyik a c\u00edmid\u00e9zetet tartalmaz\u00f3 A girl bathing in a kitchen sink Pekka <\/b>Niskanent\u0151l, egy igen saj\u00e1tos szerkezet\u0171\r\nkamaradr\u00e1ma, amely az abszurd \u00e9s cinema verit\u00e9 hat\u00e1rvonal\u00e1n egyens\u00falyoz, millim\u00e9ter-pontoss\u00e1g\u00fa snittekkel, t\u00f6k\u00e9letesen \u00e1tgondolt\r\nfahrtp\u00e1ly\u00e1kkal, \u00e9s a p\u00e1rbesz\u00e9dek \u00e1ltal tagolt szerkezet olyan krist\u00e1lyos tisztas\u00e1g\u00e1val, amely b\u00e1r els\u0151 l\u00e1t\u00e1sra nem hordoz a mozifilmhez\r\nk\u00e9pest gy\u00f6keresen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 tartalmat, a pl\u00e1noz\u00e1s \u00e9s szerkeszt\u00e9s ritmusainak rezonanci\u00e1ja \u00e1ltal saj\u00e1tos \u00e9s karakteres videomin\u0151s\u00e9get\r\nteremt meg, amelyet koronak\u00e9nt tet\u0151z be a p\u00e1rbesz\u00e9d utols\u00f3nak elhangz\u00f3 k\u00e9rd\u00e9s-v\u00e1lasza (Mi a szabads\u00e1g maximuma? – k\u00e9rdi a l\u00e1ny\r\nmosogat\u00f3kagyl\u00f3ban \u00fcld\u00f6g\u00e9lve. – Egy mosogat\u00f3kagyl\u00f3ban f\u00fcrd\u0151 l\u00e1ny, v\u00e1laszolja a partner.) A m\u00e1sodik eml\u00edt\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 alkot\u00e1s egy\r\nanim\u00e1ci\u00f3 (Tobias Anderson: 879), amely abban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik, az am\u00fagy sz\u00e9p sz\u00e1mban jelen lev\u0151 hasonl\u00f3 m\u0171faj\u00fa darabok \u00f6sszess\u00e9g\u00e9t\u0151l,\r\nhogy azon t\u00fal, hogy bizonyos fajta m\u0171fajspecifikus kritikai reflexi\u00f3t hordoz, azt nem ironikusan (Ronny Hansson), sem pedig fanyar\r\nabszurdba menek\u00fclve (Cecilia Lundkwist) teszi, hanem egy eg\u00e9szest\u00e9s mozifilm (A Hitchcock: \u00c9szak-\u00e9szaknyugat) teljes k\u00e9pi\r\nt\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek, \u00f6sszes jelenet\u00e9t, dr\u00f3tv\u00e1zk\u00e9nt v\u00e9gigrajzolva, 3 perces tartamra felgyors\u00edtva, kritikai l\u00e1t\u00f3mezej\u00e9be \u00f6nmag\u00e1t is belevonja.\r\nGesztus\u00e1nak l\u00e1tens heroizmus\u00e1val a t\u00f6rt\u00e9netmes\u00e9l\u00e9sre ir\u00e1nyul\u00f3 l\u00e9nyegi k\u00e9rd\u00e9st siker\u00fcl feltennie, hogy ti. sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171-e az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s\r\na vide\u00f3 id\u0151alap\u00fa jellege \u00e9s narrativit\u00e1s\u00e1nak immanenci\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tt. (Munk\u00e1ja Bill Viola 49. Velencei Bienn\u00e1l\u00e9n is szerepl\u0151 legut\u00f3bbi\r\nmunk\u00e1ival mutat t\u00e1voli rokons\u00e1got, ahol viszont az id\u0151 t\u00f6m\u00f6r\u00edt\u00e9s\u00e9vel ellent\u00e9tben annak kit\u00e1g\u00edt\u00e1sa k\u00e9pezte a metanarrat\u00edva gerinc\u00e9t, \u00e1m a\r\nMester eset\u00e9ben a majd \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g temp\u00f3j\u00e1ra f\u00e9kezett id\u0151 magtapasztal\u00e1s\u00e1nak revelat\u00edv erej\u00e9t jelent\u0151s m\u00e9rt\u00e9kben cs\u00f6kkentette az\r\nikonikusan benne rejl\u0151 p\u00e1tosz.)<\/p>\r\n\r\n

A v\u00e1logat\u00e1s m\u00e1sodik csoportj\u00e1t k\u00e9pezik azok a m\u0171vek, amelyek a vide\u00f3-identit\u00e1s problematikus k\u00e9rd\u00e9sk\u00f6r\u00e9t kiss\u00e9 leegyszer\u0171s\u00edtve az\r\neszt\u00e9tiz\u00e1l\u00e1s taktik\u00e1j\u00e1t alkalmazz\u00e1k, a narr\u00e1lni vagy nem narr\u00e1lni hamleti k\u00e9rd\u00e9st a loopni vagy nem loopni paradigm\u00e1j\u00e1val helyettes\u00edtve.\r\nEbben a – szerkeszt\u0151k \u00e1ltal \u201eatmospheric loop\u201d-nak nevezett – m\u0171fajban a t\u00f6rt\u00e9netmond\u00e1s problematikuss\u00e1g\u00e1t az id\u0151alap\u00fa k\u00e9pi\r\nm\u0171fajokra jellemz\u0151 filmid\u0151k\u00e9nt defini\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9neti kateg\u00f3ria kiiktat\u00e1sa \u00e1ltal v\u00e9lik megoldhat\u00f3nak. Mint ismeretes \u201eloop\u201d-nak (angol:\r\nciklus, hurok) azt a szerkeszt\u00e9si elvet nevezz\u00fck, amely sor\u00e1n egy kisebb m\u00e9ret\u0171 szekvencia, (eset\u00fcnkben mozg\u00f3k\u00e9p) eleje \u00e9s v\u00e9ge oly\r\nm\u00f3don van technikailag \u00e9s a narrat\u00edve elvarrva, hogy alkalmass\u00e1 teszi \u0151t egy modul\u00e1ris szerkezetben val\u00f3 automata m\u0171k\u00f6d\u00e9sre, az\u00e1ltal,\r\nhogy a k\u00e9pi t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s folyamatoss\u00e1g\u00e1nak l\u00e1tszat\u00e1t kelti, a m\u0171vet pedig folyamatos lej\u00e1tsz\u00e1sra alkalmasnak, vagyis \u00e9ppen olyannak,\r\namilyennek egy gal\u00e9riabeli vet\u00edt\u00e9snek lennie kell. Hasonlatos teh\u00e1t a f\u00fcrd\u0151szobacsemp\u00e9hez, amivel viszont az id\u0151ben lehet folyamatos,\r\ntetsz\u0151leges m\u00e9ret\u0171 fel\u00fcletet kialak\u00edtani. A \u201emozi-e vagy k\u00e9p\u201d ambivalenci\u00e1j\u00e1t e m\u0171vek sikeresen feloldj\u00e1k, \u00e1m loop jelleg\u00fckb\u0151l ad\u00f3d\u00f3an\r\nk\u00e9ptelenek az id\u0151 k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re megfelel\u0151k\u00e9ppen reflekt\u00e1lni, hiszen majdhogynem \u00e1ll\u00f3k\u00e9pek, amelyeknek a legnagyobb csapd\u00e1t az \u00fan.\r\neszt\u00e9tiz\u00e1lt k\u00e9pi kvalit\u00e1s \u00e1ll\u00edtja. (Maria Friberg, Soren Dahlgaard, Ulf Rollof)<\/p>\r\n\r\n

Az els\u0151 bekezd\u00e9sek egyik\u00e9ben eml\u00edtett saj\u00e1tos halmazba tartoz\u00f3 munk\u00e1k hordozz\u00e1k az igaz\u00e1n revelat\u00edv \u00e9lm\u00e9nyt. Ezek ugyanis olyan\r\nm\u0171vek, amelyek az alc\u00edm\u00fcnkben felvetett k\u00e9rd\u00e9s megv\u00e1laszol\u00e1s\u00e1nak les\u00fajt\u00f3 felel\u0151ss\u00e9ge el\u0151l kib\u00fajva, az is-is v\u00e1lasz alternat\u00edv\u00e1j\u00e1val \u00e9lnek,\r\nmindk\u00e9t el\u0151bbi videok\u00e9sz\u00edt\u0151i alap\u00e1ll\u00e1s pozit\u00edvumait magukban hordozz\u00e1k, \u00e1m sikeresen kiker\u00fclik a lehets\u00e9ges csapd\u00e1kat. Ezek ugyanis\r\nterm\u00e9szetes loopokb\u00f3l \u00e9p\u00edtkeznek. A legjellemz\u0151bb darab a (A. Gutke: Transition), amelyben egy r\u00f6gz\u00edtett kamera\u00e1ll\u00e1sb\u00f3l l\u00e1tjuk egy\r\nPontiac Firebird sasmad\u00e1rral d\u00edsz\u00edtett motorh\u00e1zfedel\u00e9t, amint egy erd\u0151n kereszt\u00fclhajtva az \u00fatmenti f\u00e1k suhan\u00f3 k\u00e9pe t\u00fckr\u00f6z\u0151dik rajta, vagy\r\nNordahl Kanonja, amelyhez egy tengerparti vid\u00e1m, feltehet\u0151leg enyh\u00e9n ittas embercsoport viselked\u00e9s\u00e9nek nagy t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt rejtett\r\nfelv\u00e9tele szolg\u00e1ltatta az alapanyagot. A majdhogynem szerkesztetlen hossz\u00fa snitten a tal\u00e1lt narrat\u00edva t\u00f6lti ki a t\u00f6rt\u00e9netmes\u00e9l\u00e9s hely\u00e9t, az\r\nemberi viszonyul\u00e1sok \u00e9s \u00e9rzelemvil\u00e1g komplexit\u00e1s\u00e1nak meghat\u00f3 \u00e1m szem\u00e9lytelen bemutat\u00e1sa kiv\u00e1l\u00f3 alternat\u00edv\u00e1t k\u00edn\u00e1l a mes\u00e9l\u00e9sen t\u00fali\r\nmegjelen\u00edt\u00e9shez, valamint a filmid\u0151 tagolatlans\u00e1g\u00e1nak az el\u00e9r\u00e9s\u00e9hez. Hasonl\u00f3 szerkezet\u0171, \u00e1m b\u0151vebben manipul\u00e1lt az a darab (Lotte\r\nKonow Lund: Walk on Boys), amelyben k\u00e9t, szint\u00e9n az arctalans\u00e1g t\u00e1vlat\u00e1ban l\u00e1that\u00f3 szerepl\u0151 a j\u00e1rd\u00e1n mag\u00e1nyosan baktatva minduntalan\r\n\u201ev\u00e9letlen\u00fcl\u201d \u00f6ssze\u00fctk\u00f6zik, s a n\u00e9z\u0151nek hossz\u00fa percekre van sz\u00fcks\u00e9ge ahhoz, hogy kis \u00e1rulkod\u00f3 jelekb\u0151l felismerje, val\u00f3j\u00e1ban ah\u00e1ny kis\r\nbaleset, annyi t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, teh\u00e1t egyik v\u00e9letlen sem azonos a m\u00e1sikkal: nem egy mechanikus, hanem egy manipul\u00e1lt loopot l\u00e1tunk.\r\nHarmadj\u00e1ra pedig mindenk\u00e9ppen eml\u00edt\u00e9sre \u00e9rdemes Salla Tykka Power c\u00edm\u0171 vide\u00f3ja. A fiatal finn videom\u0171v\u00e9szn\u0151t vil\u00e1gszerte ismertt\u00e9\r\ntette a 2001-ben az Arsenal\u00e9ban vet\u00edtett Lasso c\u00edm\u0171 munk\u00e1ja, b\u00e1r annak \u00e1rtatlan \u00e9s kiss\u00e9 szentiment\u00e1lis szubverzivit\u00e1sa meg sem\r\nk\u00f6zel\u00edtette az itt l\u00e1that\u00f3 darab kvalit\u00e1sait. Fekete-feh\u00e9ren zajlik egy boxmeccs a szerz\u0151 \u00e9s egy hatalmas f\u00e9rfi ellenf\u00e9l k\u00f6z\u00f6tt, keszty\u0171kkel,\r\nprofi \u00f6k\u00f6lv\u00edv\u00f3 szerel\u00e9sben. T\u00f6k\u00e9letes bevil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1val, ritmus\u00e1nak kiegyens\u00falyozott pontoss\u00e1g\u00e1val \u00e9s hangulat\u00e1nak l\u00e9legzetvisszafojtott\r\nszab\u00e1lyoz\u00e1s\u00e1val egy olyan id\u0151n k\u00edv\u00fcli sodr\u00e1st siker\u00fclt megteremtenie, amely teljes pontoss\u00e1ggal jelen\u00edti meg a vide\u00f3 identit\u00e1s\u00e1nak ma\r\nmegfogalmazhat\u00f3 l\u00e9nyeg\u00e9t: olyan elektronikus k\u00e9pfolyam, amely n\u00e9zhet\u0151 \u00f3r\u00e1kig, percekig, \u00e1m ak\u00e1r egyetlen kock\u00e1j\u00e1nak kivet\u00edt\u00e9se is\r\nhordozza az id\u0151ben kiteljes\u00fcl\u0151 m\u0171 l\u00e9nyeg\u00e9t. <\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  The seducer was seducing you into seducing him (loopni vagy nem loopni) A fenti c\u00edm Pekka Niskanen videofilmj\u00e9nek kulcsmondata, \u00e1m egyben a BLICK New Nordic Film&Video mozg\u00f3k\u00e9p-v\u00e1logat\u00e1s c\u00edmek\u00e9nt is bev\u00e1lna. A Ludwig M\u00fazeumban 2002 m\u00e1rcius 9-10-\u00e9n rendezett vet\u00edt\u00e9s anyag\u00e1ul szolg\u00e1l\u00f3 kazett\u00e1t a Moderna Museet Stockholm \u00e9s a NIFCA (The Nordic Institute of Contemporary Art) […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630058,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-400058","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-kritika"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400058","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400058"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400058\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630058"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400058"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400058"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400058"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}