{"id":400341,"date":"2006-08-03T22:00:00","date_gmt":"2006-08-03T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400341"},"modified":"2022-03-30T13:41:18","modified_gmt":"2022-03-30T12:41:18","slug":"latogatok-a-dohanytarto-mackonal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/kritika\/latogatok-a-dohanytarto-mackonal\/","title":{"rendered":"L\u00e1togat\u00f3k a doh\u00e1nytart\u00f3 mack\u00f3n\u00e1l"},"content":{"rendered":"
\r\n\r\n\r\n\r\n

 <\/p>\r\n\r\n

Szögezzük le: a székesfehérvári Szent István\r\n Király Múzeum Narratíva cím\u0171 kiállításán\r\n a kvalitásos m\u0171vek kiválasztása és egymás\r\n mellé helyezése végig nem gondolt koncepcióval\r\n párosul, aminek eredményeképpen létrejön\r\n egy zavaróan értelmezhetetlen produktum.<\/p>\r\n

Már a kiállítás jól cseng\u0151 címe\r\n is félrevezet\u0151: nincs elbeszélés, nincs történet,\r\n csak olyan, önkényesen kiválasztott m\u0171vek, melyeken\r\n valamilyen formában szövegek találhatók. Igényes\r\n válogatás kép és írás, m\u0171\r\n és szöveg kapcsolatáról: nagyszer\u0171 összeállítás\r\n egy lehetséges könyvbe, de nem egy kiállításra.\r\n <\/p>\r\n

Pedig a többször is elkezd\u0151d\u0151 kiállítás\r\n f\u0151 terme jól indul: Várnai Gyula ugyanebben a teremben\r\n kiállított, egy heisenbergi tételen alapuló installációjának\r\n – „A valóság attól függ\u0151en más\r\n és más, hogy megfigyeljük-e vagy sem.<\/a>” – a\r\n fotódokumentációjával, azaz egy idézet\r\n idézetével. Míg e m\u0171 legalább viszonyba\r\n kerül önnön történetével és a térrel,\r\n a többi alkotás önmagába forduló zárvány\r\n marad.<\/p>\r\n\r\n

Egymás mellé helyezhetünk ugyan hatvanas évek végén,\r\n hetvenes évek elején készült m\u0171veket, létrehozván\r\n egy „nagy öregek” szekciót, csak éppen nem\r\n történik semmi. Lakner László pop-art (Engedelmesen<\/em><\/a>)\r\n és Tót Endre ironikus (Talpra magyar avantgarde<\/em><\/a>) festménye\r\n legalább a korszak magyarországi politikai és m\u0171vészeti\r\n állapotáról elárul valamit. Ha viszont egy lélekállapot\r\n kivetülésének nyomát, egy szarkazmustól sem\r\n mentes kalligrafikus m\u0171vet (Frey Krisztián: Minden csak múlandó\r\n hasonlat<\/em>) ütköztetünk egy jellegzetesen konceptuális,\r\n dichotómián (art – not art) alapuló, mini-színpadon\r\n zajló jelenetsorral (Perneczky Géza: Concept like commentary<\/em>),\r\n akkor csak ennyit állapíthatunk meg: milyen különböz\u0151\r\n m\u0171vészi magatartások léteztek már akkor\r\n is!<\/p>\r\n\r\n

Mint ahogy az ezredforduló végén is. Ezért, ha\r\n egymással csak formális viszonyban álló (t.i.\r\n szöveget is tartalmazó), ugyanakkor túlságosan er\u0151s,\r\n autonóm m\u0171veket teszünk ki egymás közelségének,\r\n akkor nehezen várható el, hogy diskurzusba lépjenek egymással.\r\n Csontó Lajos 1999-ben készült enigmatikus sorozata (Mindent\r\n értek, Apa<\/em>; Istenem<\/em><\/a>; Hamis h\u0171ség<\/em>;\r\n Türelem<\/em>; Maradj még<\/em>), Imre Mariann varrott betonja\r\n és aláírás-mintás hálóinge,\r\n Eperjesi Ágnes atlétái, Gerber Pál ironikus-patetikus\r\n „kreatív m\u0171vésze<\/a>”, Baglyas Erika szappandarabkái\r\n (Purifer<\/em><\/a>), Benczúr Emese monoton hímzése a MÁV\r\n feliratos szalagon (Munka közben az utazásra gondolok<\/em><\/a>)\r\n megannyi különálló mini-tárlat. Az értelmezés\r\n kifürkészhetetlen útjai csupán az egyes m\u0171vekben\r\n rejl\u0151 narratívákon indulhatnának el: nincs az\r\n együttállásból kibomló váratlan és\r\n új fordulat, nem villannak fel eddig fel nem ismert jelentésárnyalatok.\r\n Regisztrálhatjuk, hogy vannak egyéni kézjeggyel és\r\n karakterisztikus formanyelvvel bíró, atomizált alkotók\r\n – akik itt, ebben az esetben társaságban is magányosak\r\n maradnak. <\/p>\r\n\r\n

Egy történet narrátora több típusú\r\n elbeszél\u0151i pozíciót is felvehet. Az egyes szám\r\n els\u0151 személy\u0171 Én elbeszél\u0151 a legritkább\r\n esetben (például önéletrajzoknál) azonos\r\n az alkotóval mint emberrel. Míg a fent említett m\u0171vek\r\n éppen a túlságosan telített szemantikai mez\u0151\r\n létezése (továbbá a kiállítás\r\n rendez\u0151inek hibája) miatt maradtak egymagukban, addig találhatunk\r\n a kiállításon két, még inkább önmagába\r\n zárkózó m\u0171vet. Amikor az alkotó önmagát\r\n mint egyéni problémáival küszköd\u0151 személyt\r\n tematizálja (Nagy Kriszta<\/a>, Szépfalvi Ágnes), akkor az\r\n exhibicionizmussal elfedett egyedülvaló történeteket\r\n még kevésbé lehet más m\u0171vek fénytörésében\r\n értelmezni – bár az is igaz, hogy ily módon éppen\r\n e m\u0171vek simulnak bele maradéktalanul a kiállítás\r\n hívószavába.<\/p>\r\n\r\n

E hívószó kiötl\u0151i, a kiállítás\r\n rendez\u0151i is alkotó módon viszonyultak produktumukhoz.\r\n Az méltányolandó és kedves gesztus, hogy Gerber\r\n Pál autóbusz oldalára írt szentenciáinak\r\n fotódokumentációját (Vaj, amely ok nélkül\r\n romlik<\/em>; Föld, amely kapálás nélkül\r\n sarjad<\/em>) a lépcs\u0151házban helyezték el –\r\n így, ha a m\u0171 nem is, a látogató legalább\r\n mozog az alkotás befogadása közben. Az már kevésbé,\r\n hogy a kortárs csoportos kiállítás határait\r\n kitágították a képtár alsó szintjére\r\n is. Az egyébként igen színvonalas népm\u0171vészeti\r\n kiállításba beemelt Tót Endre szövegfestményt\r\n (Semmi sem semmi<\/em>) a vitrin üvege mögül szomorúan\r\n nézi egy medve formájú, pipadohány tárolására\r\n alkalmas edény. Már megint egy látogató. A szokásosnál\r\n kicsit tovább marad – de ett\u0151l még nem lesz közös\r\n történetünk. <\/p>\r\n\r\n\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  Szögezzük le: a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Narratíva cím\u0171 kiállításán a kvalitásos m\u0171vek kiválasztása és egymás mellé helyezése végig nem gondolt koncepcióval párosul, aminek eredményeképpen létrejön egy zavaróan értelmezhetetlen produktum. Már a kiállítás jól cseng\u0151 címe is félrevezet\u0151: nincs elbeszélés, nincs történet, csak olyan, önkényesen kiválasztott m\u0171vek, melyeken valamilyen formában szövegek találhatók. Igényes […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630337,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-400341","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-kritika"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400341","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400341"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400341\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2021717,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400341\/revisions\/2021717"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630337"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400341"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400341"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400341"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}