{"id":400351,"date":"2006-09-27T22:00:00","date_gmt":"2006-09-27T21:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400351"},"modified":"2022-04-13T20:52:55","modified_gmt":"2022-04-13T19:52:55","slug":"utoirat-egy-jovohoz","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/documenta12-folyoirat-projekt\/utoirat-egy-jovohoz","title":{"rendered":"Ut\u00f3irat egy j\u00f6v\u0151h\u00f6z"},"content":{"rendered":"

Bora G\u00e1bor <\/strong><\/p>\r\n

Ut\u00f3irat egy j\u00f6v\u0151h\u00f6z <\/strong><\/h3>\r\n

1502-ben Amerigo Vespucci azt hirdette, hogy az \u00fajonnan felfedezett f\u00f6ld nem \u00c1zsia r\u00e9sze, hanem Mundus Novus<\/em>, \u00faj vil\u00e1g, egy \u00faj kontinens. 1539-ben pedig a mai Mexico Cityben m\u00e1r nyomda m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Ha ma a dolgok hasonl\u00f3 sebess\u00e9ggel haladn\u00e1nak, akkor \u2013 figyelembe v\u00e9ve a m\u00e9di\u00e1ban bek\u00f6vetkezett v\u00e1ltoz\u00e1sokat a priorit\u00e1sok tekintet\u00e9ben \u2013 az idei Big Brothert a Holdr\u00f3l k\u00f6zvet\u00edten\u00e9k. A modern l\u00e9t \u00f6nfelfog\u00e1s\u00e1hoz olyannyira hozz\u00e1tartoz\u00f3 k\u00e9pzetek, mint a gyorsul\u00f3 id\u0151 , a mindig n\u00f6vekv\u0151 sebess\u00e9g, ritmusok \u00e9s taktusok, azaz az id\u0151felfog\u00e1sok \u00f6sszess\u00e9ge, mintha vesz\u00edtettek volna evidenci\u00e1jukb\u00f3l.<\/p>\r\n

Egyfel\u0151l, az id\u0151 szegment\u00e1l\u00e1sa a kult\u00fara minden ter\u00fclet\u00e9n a gyorsul\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1ba mutat, amint ez tapasztalhat\u00f3 a filmklippek hossz\u00e1nak r\u00f6vid\u00fcl\u00e9s\u00e9ben, vagy abban, ahogy a tv-h\u00edrek egyre r\u00f6videbb egys\u00e9gekben szerkesztetnek meg: szinte minden a gyorsabb ritmusok \u00e9s taktusok fel\u00e9 halad . A szeletelt id\u0151 metszetei egyre v\u00e9konyabbak. Megfigyelhet\u0151 ez a folyamat abban is, ahogy a kult\u00fara konstru\u00e1lja szegmenseit, \u00fajabb hat\u00e1rokat, \u00fajabb korszakokat jel\u00f6lve ki. M\u00e1sfel\u0151l azonban, tal\u00e1n van abban valami, ahogy Hume szkeptikusan kezeli a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek id\u0151beli tagoz\u00f3d\u00e1s\u00e1nak ismeretelm\u00e9leti megb\u00edzhat\u00f3s\u00e1g\u00e1t: az id\u0151ben egym\u00e1sra k\u00f6vetkez\u00e9s t\u00e9nye nem alap\u00edt ok-okozati viszonyt \u2013 legkev\u00e9sb\u00e9 tal\u00e1n mag\u00e1t az id\u0151t illet\u0151en. Az id\u0151 szegment\u00e1l\u00e1s\u00e1ban be\u00e1llt v\u00e1ltoz\u00e1sokb\u00f3l (abb\u00f3l, hogy egym\u00e1sra k\u00f6vetkeznek \u00e9s ahogyan egym\u00e1sra k\u00f6vetkeznek) nem lehet k\u00f6vetkeztetni mag\u00e1nak az id\u0151nek a sebess\u00e9g\u00e9re. Egy zenei hasonlattal \u00e9rz\u00e9keltetve : rendk\u00edv\u00fcl gyors ritmusok \u00e9s taktusok valami nagyon lass\u00fat, majdnem mozdulatlant produk\u00e1lhatnak, p\u00e9ld\u00e1ul egy hangf\u00fcgg\u00f6nyt (soundscape). (\u00c1m ez csak hasonlat: a lassan mozg\u00f3, majdnem mozdulatlan, amit a gyors temp\u00f3 fel\u00e9p\u00edt, e temp\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt vagy alatt \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 \u2013 mert nem is biztos hogy val\u00f3j\u00e1ban ott van \u00e9s hallhat\u00f3\u2026; ez a \u201em\u00f6g\u00f6tt\u201d \u00e9s \u201ealatt\u201d csak a zenei id\u0151re vonatkozik, nem transzport\u00e1lhat\u00f3 a kult\u00fara id\u0151-str\u00e1tumaira.) Az id\u0151szeletel\u00e9s, szegment\u00e1l\u00e1s j\u00f6v\u0151re, jelenre, m\u00faltra egyar\u00e1nt vonatkozhat, s mivel a str\u00e1tumok aligha f\u00fcggetlenek egym\u00e1st\u00f3l, az egy helyen t\u00f6rt\u00e9nt v\u00e1ltoz\u00e1s feltehet\u0151leg hat\u00e1ssal van m\u00e1s helyekre is. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha egy olyan radik\u00e1lis szegment\u00e1ci\u00f3r\u00f3l van sz\u00f3, mint a k\u00f6zelm\u00falt r\u00e9gm\u00faltt\u00e1 kinevez\u00e9se melyet T.J. Clark megfigyel\u00e9se fogalmaz meg: \u201eA modernizmus a mi antikunk, az egyetlen, mellyel rendelkez\u00fcnk.\u201d1<\/a><\/p>\r\n

A modernizmus, mint radik\u00e1lisan a m\u00falthoz tartoz\u00f3 \u2013 ez ak\u00e1r egy k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9s is lehet abban, ahogyan a kult\u00fara itt \u00e9s mostja az \u00f6ntudat, \u00f6nreflexi\u00f3, \u00f6nazonoss\u00e1g biztons\u00e1gosabb \u00e1llapot\u00e1t megtermeli: a pozit\u00edv elhat\u00e1rol\u00e1s, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 posztmodern verzi\u00f3k ut\u00e1n (ezek tal\u00e1n nem bizonyultak elegend\u0151nek, tal\u00e1n maguk is elavultak) az antikviz\u00e1ci\u00f3 ink\u00e1bb tagad\u00e1sra \u00e9p\u00fcl\u0151 elhat\u00e1rol\u00e1s. \u201e(\u2026) M\u00e1r a modernista m\u00falt is romok halmaza, \u00e9p\u00edtkez\u00e9s\u00e9nek logik\u00e1j\u00e1t t\u00e1volr\u00f3l sem \u00e9rtj\u00fck.\u201d2<\/a> Clark le\u00edr\u00e1sa azonban egy\u00e1ltal\u00e1n nem sz\u00e1nd\u00e9kozik egy ilyen fajta, biztons\u00e1gosabb \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l val\u00f3 tudat ideol\u00f3gi\u00e1ja lenni, m\u00e9g t\u00e1volr\u00f3l sem. \u201eEz nem az\u00e9rt van \u00edgy, mert egy \u00faj korba l\u00e9pt\u00fcnk. (\u2026) Ellenkez\u0151leg, \u00e9ppen mert a \u201emodernit\u00e1s, melyet a modernizmus hirdetett, v\u00e9g\u00fcl is el\u00e9rkezett, v\u00e1ltak olvashatatlanokk\u00e1 azok a reprezent\u00e1ci\u00f3s form\u00e1k, melyeket eredetileg megalap\u00edtott.\u201d3<\/a><\/p>\r\n

A moderniz\u00e1ci\u00f3 az a folyamat, mely a modernizmus diszkontinuit\u00e1s\u00e1hoz vezetett. A moderniz\u00e1ci\u00f3 kontinuus ideje el\u00e9rkezett a modernizmus kiz\u00e1r\u00e1s\u00e1hoz, befejezettnek \u00e9s r\u00e9gm\u00faltnak nyilv\u00e1n\u00edt\u00e1s\u00e1hoz, ami azonban \u00f6nn\u00f6n folyamatoss\u00e1g\u00e1ban nem k\u00e9pvisel t\u00f6r\u00e9st. Az antikk\u00e1 nyilv\u00e1n\u00edt\u00e1s \u00f6nmag\u00e1ban nem mond ki t\u00f6bbet, mint azt, hogy igen, ez az id\u0151 szegment\u00e1l\u00e1sa. Nem egy ok-okozati viszonyra refer\u00e1l, hanem \u2013 Hume \u00e9rvel\u00e9s\u00e9nek a folytat\u00e1s\u00e1ra utalva, mely szerint az egym\u00e1srak\u00f6vetkez\u00e9sek ok-okozati viszonyokk\u00e9nt val\u00f3 felfog\u00e1sa a gyakorlathoz, a cselekv\u00e9shez tartozik \u2013 a gyakorlat sz\u00fcks\u00e9gleteire: az itt \u00e9s most egys\u00e9g\u00e9nek fenntart\u00e1sa, s\u0171r\u0171bb szegment\u00e1l\u00e1sra, az id\u0151szeletek elv\u00e9kony\u00edt\u00e1s\u00e1ra \u00f6szt\u00f6n\u00f6z. Ett\u0151l kezdve viszont a k\u00e9rd\u00e9s nem annyira az, hogy mi, vagy mit jelent ez az id\u0151-gazd\u00e1lkod\u00e1s, operacionalit\u00e1s, eml\u00e9kezet-technika \u2013 ez \u00edgy m\u00e1r nem jelens\u00e9g, ink\u00e1bb szimpt\u00f3ma.<\/p>\r\n

Ez az \u00edr\u00e1s megmarad a jelens\u00e9gekn\u00e9l, mint jelens\u00e9gekn\u00e9l. Ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert a jelens\u00e9gek m\u00e1r \u00f6nmagukban is ellentmond\u00e1sosak. Ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert \u2013 tal\u00e1n \u00e9ppen szimpt\u00f3ma jelleg\u00e9n\u00e9l fogva \u2013 megannyi elk\u00f6telezetts\u00e9g \u00e9s \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1s \u00f6vezi a jelens\u00e9get, mely r\u00e9gm\u00faltat, megk\u00f6zel\u00edthetetlent \u00e9s inkommenzur\u00e1bilisat alkot az alig elm\u00falt modernizmusb\u00f3l.<\/p>\r\n

A modernr\u0151l \u00f6nmag\u00e1t lev\u00e1laszt\u00f3 posztmodern teljesen nyugodtan folytatta a trad\u00edci\u00f3val val\u00f3 szak\u00edt\u00e1s trad\u00edci\u00f3j\u00e1nak egyes elemeit. P\u00e9ld\u00e1ul azt, ahogyan a m\u0171v\u00e9szetvil\u00e1gban m\u00e9g mindig a leg\u00fajabb a leg\u00e9rv\u00e9nyesebb \u00e9s a leg\u00e9rdekesebb. \u00c1m, ha figyelmen k\u00edv\u00fcl marad a \u201eminden ami modern, egykor posztmodern volt\u201d \u00e9rve, akkor mindaz, ami a modernizmusban biztos\u00edtotta ennek a magatart\u00e1snak az \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t, ma m\u00e1r nem \u00e9rv\u00e9nyes: az eg\u00e9sz magatart\u00e1s visszahanyatlik a m\u0171v\u00e9szetvil\u00e1gra mag\u00e1ra. Ugyanis, legal\u00e1bbis a modernista m\u00edtosz szerint, a leg\u00fajabb nem att\u00f3l volt a leg\u00e9rdekesebb, hogy az itt \u00e9s mosthoz tartozik, hanem att\u00f3l, hogy a j\u00f6v\u0151vel \u00e9rintkezik, prognosztikus. Ma viszont az \u00e9rv\u00e9nyess\u00e9g teljesen az itt \u00e9s mosthoz k\u00f6t\u00f6tt, az egyetlen szempont az aktualit\u00e1s, ami (egyel\u0151re) kev\u00e9s a m\u0171v\u00e9szetvil\u00e1g jelens\u00e9geinek magyar\u00e1zat\u00e1hoz.<\/p>\r\n

Teljesen k\u00f6zhelyes megfogalmaz\u00e1sban, a modern vil\u00e1g \u2013 az, amelyet a modernizmus \u201epropag\u00e1lt\u201d \u2013 sz\u00e1m\u00e1ra a t\u00e9r a sebess\u00e9g f\u00fcggv\u00e9nye, az id\u0151 f\u00fcggetlen v\u00e1ltoz\u00f3, az id\u0151 feletti kontroll a terek feletti kontroll felt\u00e9tele. A modernizmusok \u2013 \u00e9s f\u0151k\u00e9nt ezeknek avantgard, neoavantgard, posztneoavantgard csoportjai \u2013 radik\u00e1lisan a gyorsul\u00e1ssal , a sebess\u00e9ggel azonosultak, c\u00e9ljuk szerint saj\u00e1t koruk el\u0151tt j\u00e1rtak, egy meghat\u00e1rozatlan j\u00f6v\u0151 fel\u0151l tekintve az itteket \u00e9s a mostokat. Mindez k\u00f6zhelynek sz\u00e1m\u00edt, eg\u00e9szen az anekdotikus szintig.4<\/a> (Ett\u0151l azonban m\u00e9g egy\u00e1ltal\u00e1n nem lesz evidensen igaz, hogy val\u00f3ban ebb\u0151l \u00e1llna a modernizmus, s\u0151t. A k\u00f6zhelyszer\u0171 n\u00e9zetek viszont minden bizonnyal hozz\u00e1j\u00e1rulnak ahhoz, hogy a leg\u00fajabb, a j\u00f6v\u0151h\u00f6z legk\u00f6zelebb ker\u00fcl\u0151 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9rdekes legyen.) A modernista \u2013 \u00e9s f\u0151leg avantgard \u2013 itt \u00e9s most a j\u00f6v\u0151ben, egy r\u00e9szben fikt\u00edv id\u0151ben f\u00fcrd\u00f6tt; az itt \u00e9s most nem a t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 szint\u00e9n fikci\u00f3kt\u00f3l \u00e1titatott hagyom\u00e1nyok \u00e1ltal mutattatott \u00e9s \u00e9rtelmeztetett, hanem a m\u00e9g neml\u00e9tez\u0151 fel\u0151l. A \u201evil\u00e1g megismerhet\u0151s\u00e9g\u00e9nek operat\u00edv eszm\u00e9i\u201d5<\/a> teh\u00e1t projekt\u00edvek, hipotetikusak, extrapolat\u00edvak, experiment\u00e1lisak voltak. A tradici\u00f3val val\u00f3 szak\u00edt\u00e1s trad\u00edci\u00f3j\u00e1ban l\u00e9tezett egy hipotetikus, \u201eexperiment\u00e1lis\u201d kont\u00ednuum a j\u00f6v\u0151 fel\u00e9. A posztmodern \u00e9ppen ezt a kontinuumot f\u00fcggeszti fel. (A szinte m\u00e1r m\u0171faja szerint is modernista XX. sz\u00e1zadi science-fiction j\u00f6v\u0151je a cyberpunk felbukkan\u00e1s\u00e1val k\u00f6zelj\u00f6v\u0151v\u00e9 v\u00e1lt \u2013 s\u0151t, az\u00f3ta egyre ink\u00e1bb egy meghat\u00e1rozatlan id\u0151 majdnem jelen\u00e9ben, egy alternat\u00edv jelenben j\u00e1tsz\u00f3dik.) A j\u00f6v\u0151 modernista horizontj\u00e1t az id\u0151t egyre kisebb szeletekre szegment\u00e1l\u00f3 kult\u00fara teh\u00e1t hamarabb t\u00e1vol\u00edtja el, mint mag\u00e1t a modernista m\u00faltat.<\/p>\r\n

A gondolatmenet folytat\u00e1sa viszont tal\u00e1n kev\u00e9sb\u00e9 k\u00f6zhelyes: A modernizmus antikvit\u00e1s\u00e1nak kev\u00e9sb\u00e9 metaforikus \u00e1tirata el\u0151\u00e9rzetem szerint az, hogy az itt \u00e9s most, melyben \u00e9l\u00fcnk, a modernizmus radik\u00e1lisan meg nem val\u00f3sult j\u00f6v\u0151je. A modernizmus antik, mert a j\u00f6v\u0151nek az a horizontja, melyet tartalmazott, ma, itt \u00e9s most, \u00fcres. Az itt \u00e9s most a modernizmus j\u00f6v\u0151j\u00e9hez k\u00e9pest egy alternat\u00edv, m\u00e1sik m\u00falt j\u00f6v\u0151je. Ez a sz\u00f6veg ennek az el\u0151\u00e9rzetnek az artikul\u00e1ci\u00f3ja k\u00edv\u00e1n lenni.<\/p>\r\n

Az itt \u00e9s most a modernista j\u00f6v\u0151dimenzi\u00f3 felf\u00fcggeszt\u00e9s\u00e9vel \u00e9s a modernista m\u00falt r\u00e9gm\u00faltt\u00e1 t\u00e9tel\u00e9vel robosztus itt \u00e9s mostt\u00e1, robosztus jelenn\u00e9 v\u00e1lik. Ez\u00e9rt is tartottam sz\u00fcks\u00e9gesnek azzal ind\u00edtani, hogy a szegmensek felgyorsults\u00e1ga m\u00e9g nem minden. Olyan sebess\u00e9g ez, amelynek \u2013 mivel a modernizmus j\u00f6v\u0151orient\u00e1lt id\u0151dimenzi\u00f3ja m\u00e1r nem r\u00e9sze \u2013 nincs vektora. H\u00e1tha az itt \u00e9s most, ahhoz, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n itt \u00e9s most legyen felt\u00e9telezi a nem ittet \u00e9s a nem mostot. Azaz robosztuss\u00e1ga tal\u00e1n nem minden, ami elmondhat\u00f3 r\u00f3la.<\/p>\r\n

Gilles Deleuze a Difference & Repetition<\/em> egy \u00e9rvel\u00e9s\u00e9ben teszi filoz\u00f3fiai fogalomm\u00e1 Samuel Butler Erewhon-j\u00e1t, mint az eredend\u0151 \u201enowhere\u201d, seholsem, extenzi\u00f3j\u00e1t az itt \u00e9s most, \u201ehere and now\u201d fel\u00e9.6<\/a> Az \u201eErewhonok\u201d az itt \u00e9s mostok korrel\u00e1tumai. \u201eEl\u0151sz\u00f6r is, ezek a val\u00f3s\u00e1gos tapasztalat felt\u00e9telei \u00e9s nem csup\u00e1n egy lehets\u00e9ges tapasztalat\u00e9i. Ilyen \u00e9rtelemben, mivel nem ny\u00falnak t\u00fal az \u00e1ltaluk determin\u00e1lton (azon, amit meghat\u00e1roznak) , \u00fajraegyes\u00edtik a szerencs\u00e9tlen\u00fcl sz\u00e9tv\u00e1lt eszt\u00e9tika k\u00e9t \u00e1g\u00e1t: a tapasztalat form\u00e1ir\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 elm\u00e9letet a m\u0171alkot\u00e1ssal, mint k\u00eds\u00e9rletez\u00e9ssel.\u201d7<\/a><\/p>\r\n

Ahol az eszt\u00e9tika, mint az \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s tana \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet, mint k\u00eds\u00e9rletez\u00e9s kontinuit\u00e1st alkot: a l\u00e9tez\u0151 tapasztalat(ok) felt\u00e9telei. (Nem a lehets\u00e9ges tapasztalatok felt\u00e9telei, mert akkor ezek a felt\u00e9telek eszm\u00e9kre \u00e9s fogalmakra lenn\u00e9nek felf\u00fcggesztve, nem eszt\u00e9tikaiak lenn\u00e9nek.) A l\u00e9tez\u0151 tapasztalatok itt \u00e9s mostja megform\u00e1ltt\u00e1, \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151v\u00e9 \u00e9s elgondolhat\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik, \u00e9rtelmess\u00e9 (vagy hangs\u00falyozottan \u00e9rtelmetlenn\u00e9) rendez\u0151dik az experiment\u00e1ci\u00f3 hipotetikus, projekt\u00e1lt, extrapol\u00e1lt, azaz fikt\u00edv mozzanatokat tartalmaz\u00f3 seholsemje \u00e1ltal. Az Erewhon Deleuze-i implement\u00e1ci\u00f3ja \u00e9s fogalomm\u00e1 t\u00e9tele nem tartalmazza (legal\u00e1bbis nem felt\u00e9tlen\u00fcl tartalmazza) az itt \u00e9s most meg\u00e9lt \u00e1llapota \u00e9s a seholsem fikci\u00f3ja egym\u00e1sra vonatkoz\u00e1sainak modernista specifikumait (az ir\u00e1nyults\u00e1got, a sebess\u00e9get, egy\u00e1ltal\u00e1n az id\u0151dimenzi\u00f3(k) kit\u00fcntetett szerep\u00e9t). Csak a k\u00eds\u00e9rletez\u0151, fikt\u00edv seholsem \u00e9s a meghat\u00e1rozatlan itt \u00e9s most viszony\u00e1t mutatja fel. Kicsit konkr\u00e9tabban: valami kell, hogy legyen, ami azt okozza, hogy nyilv\u00e1nval\u00f3 fikci\u00f3k ugyan\u00fagy foglalkoztatnak minket, bele\u00e9l\u00e9st, de m\u00e9g ink\u00e1bb interpretat\u00edv aktivit\u00e1st gener\u00e1lnak, mintha re\u00e1lisak lenn\u00e9nek, noha csak fikci\u00f3kr\u00f3l van sz\u00f3, vagy fikt\u00edv \u00e9s val\u00f3s elemek (seholsemek \u00e9s itt \u00e9s mostok) k\u00e9tes kever\u00e9k\u00e9r\u0151l. Nem azt jelenti ez, hogy adott lenne a fikci\u00f3ban egy sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 kiny\u00fal\u00e1s a val\u00f3shoz, avagy a val\u00f3s lenyomatai, eml\u00e9kei ott lenn\u00e9nek a fikci\u00f3ban, hanem ink\u00e1bb azt, hogy konkr\u00e9t \u00e9s adott fikci\u00f3k konkr\u00e9tan \u00e9s adottan l\u00e9trehoznak korrel\u00e1ci\u00f3kat, konvergenci\u00e1kat \u00e9s eml\u00e9knyomokat. Ez az \u00edr\u00e1s ezeknek a felt\u00e9teleit igyekszik megk\u00f6zel\u00edteni.<\/p>\r\n

A modern, vagy m\u00e9g ink\u00e1bb modernista specifikum az itt \u00e9s most seholsemj\u00e9t ink\u00e1bb sehol semmikor (nowhere ever) form\u00e1ban mutatja. Azaz, az experiment\u00e1ci\u00f3 \u00e9s a meg\u00e9lt, a tapasztalati egys\u00e9ge, azaz a tapasztalat felt\u00e9tele (mely felt\u00e9tel teljes\u00fcl\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl az itt \u00e9s most tapasztalata m\u00e9g nem tapasztalat) sokkal ink\u00e1bb tempor\u00e1lis, mint spaci\u00e1lis. Hipot\u00e9zisei, konjekt\u00far\u00e1i, projektumai nem annyira a m\u00faltra (az \u00e1thagyom\u00e1nyozott, a trad\u00edci\u00f3), hanem ink\u00e1bb az alternat\u00edv jelenekre, (a jelen, az itt \u00e9s most mint m\u00e1skor, mint m\u00e1s kor) \u00e9s m\u00e9g ink\u00e1bb a j\u00f6v\u0151re ir\u00e1nyulnak. Az itt \u00e9s most hiposztaz\u00e1lt, idegen jelenekb\u0151l \u00e9s f\u0151leg j\u00f6v\u0151kb\u0151l v\u00e1lik egy\u00e1ltal\u00e1n tapasztalatt\u00e1.<\/p>\r\n

A t\u00e9r \u00e9s id\u0151 vet\u00fcletei, melyeket M. M. Bahtyin t\u00f6rt\u00e9netileg elemez (\u00e9s azok is, amelyeket nem elemez) t\u00f6bbek teh\u00e1t, mint a fikci\u00f3k rendjei: a kronotoposzok a l\u00e9tez\u0151 tapasztalatok felt\u00e9teleik\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u0151 szervez\u0151d\u00e9sek, rendez\u0151d\u00e9sek. \u00c9ppen Bahtyin anal\u00edzisei mutatj\u00e1k, hogy ezek a rendek el\u00e9g sokf\u00e9l\u00e9k lehetnek, ahogyan a v\u00e1ltoz\u00f3 l\u00e9tez\u00e9s a l\u00e9tez\u00e9s \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s\u00e9t \u00e9s elgondol\u00e1s\u00e1t is v\u00e1ltoz\u00e1sokra k\u00e9szteti (avagy, ahogy a l\u00e9tez\u00e9s elk\u00e9pzel\u00e9sei \u00e9s elgondol\u00e1sai maguk is l\u00e9tez\u00e9st produk\u00e1lnak). Jelenek, m\u00faltak, j\u00f6v\u0151k hat\u00e1rai, egym\u00e1sra hat\u00e1sai, tartalmaik \u00e9s jelent\u0151s\u00e9g\u00fck is cs\u00faszk\u00e1lhat. P\u00e9ld\u00e1ul a m\u00fal\u00f3 id\u0151 inszignifik\u00e1ns, irrelev\u00e1ns lehet a hellenisztikus kalandreg\u00e9nyben, amennyiben a h\u0151s\u00f6k kora nem v\u00e1ltozik, b\u00e1rmennyi kalandon menjenek is kereszt\u00fcl, egy hipotetikus itt \u00e9s mostban l\u00e9teznek, ak\u00e1rmikor \u00e9s ak\u00e1rhol is legyenek. Amennyire meglep\u0151nek tal\u00e1lhatja ezt egy mai olvas\u00f3, ugyanannyira meglep\u0151 lenne egy hellenisztikus olvas\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra az, ahogy a modernizmusban a terek fokozatosan al\u00e1rendel\u0151dnek az id\u0151knek, a t\u00e1vols\u00e1g az el\u00e9rhet\u0151s\u00e9g id\u0151tartam\u00e1nak f\u00fcggv\u00e9nye, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 terek szimultaneit\u00e1ssal k\u00f6ttetnek \u00f6ssze, vannak id\u0151s\u00edkok, de aligha vannak t\u00e9rs\u00edkok. A k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetek kronotoposzai is tempor\u00e1lis oper\u00e1torokt\u00f3l hemzsegnek. Az avantgard saj\u00e1t kora el\u0151tt j\u00e1r, az itt \u00e9s mostot egy hipotetikus j\u00f6v\u0151b\u0151l tekinti (mely azonban nem az itt \u00e9s most trendjeinek egyszer\u0171 meghosszabb\u00edt\u00e1sa, ez m\u00e9g nem lenne elegend\u0151 az itt \u00e9s most megragad\u00e1s\u00e1hoz); k\u00e9pek k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9nek id\u0151tartama v\u00e1lik mag\u00e1v\u00e1 a k\u00e9pp\u00e9, mint ahogy a szeml\u00e9l\u00e9s ideje, a befogad\u00e1s temporalit\u00e1sa is a kronotoposz alkot\u00f3r\u00e9sze.<\/p>\r\n

Ha teh\u00e1t m\u00e1r az id\u0151, mint a l\u00e9tez\u0151 tapasztalatok lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek legfontosabb \u00e1gense sem evidens, \u00e9rdemes egy pillanatra megn\u00e9zni, hogyan alakulnak ki az id\u0151k\u00f6zpont\u00fa kronotoposzok.<\/p>\r\n

Az id\u0151 \u00e9s a t\u00e9r r\u00f6vid t\u00f6rt\u00e9nete a korai modern kort\u00f3l napjainkig<\/h3>\r\n

Az els\u0151 vil\u00e1gatlasz, a Theatrum Orbis Terrarum <\/em>(Antwerpen,1570) parergonj\u00e1hoz Abraham Ortelius Ut\u00f3pia t\u00e9rk\u00e9p\u00e9t is elk\u00e9sz\u00edtette.8<\/a> Az atlasz egy enciklop\u00e9dikus v\u00e1llakoz\u00e1s volt, mely \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6tte \u00e9s \u00fajrarajzolta a rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 legmodernebb t\u00e9rk\u00e9peket. Nincs rajta Avalon, sem Prester John f\u00f6ldje, sem fejn\u00e9lk\u00fcli emberek. Van viszont egy-k\u00e9t az\u00f3ta fikt\u00edvnek bizonyult sziget \u00e9s \u2013 tal\u00e1n kiz\u00e1r\u00f3lag d\u00edsz\u00edt\u0151 sz\u00e1nd\u00e9kkal \u2013 megjelennek fikt\u00edv l\u00e9nyek is9<\/a>. Adott, hogy nem minden adott, vannak ismeretlen, felt\u00e9rk\u00e9pezetlen ter\u00fcletek. Valamint adottak a mercatori projekci\u00f3 geometrikus ar\u00e1nyai. Azaz l\u00e9teznek a fel\u00fcletek, de nincsenek t\u00f6k\u00e9letes ismeretek arr\u00f3l, mi tal\u00e1lhat\u00f3 e fel\u00fcletek egy r\u00e9sz\u00e9n. Az ismeretlen ter\u00fcletek \u00fagy v\u00e1lhattak k\u00e9pfel\u00fcletett\u00e9, atlassz\u00e1, hogy valamivel, valamennyire ben\u00e9pes\u00fclnek: ismertek v\u00e1ltakoznak majdnem biztosokkal , val\u00f3sz\u00edn\u0171ekkel \u00e9s tal\u00e1nokkal. A mozg\u00e1s az ismeretlen ismert \u00e1ltali behat\u00e1rol\u00e1sa. Csakis a hipotetikus, kik\u00f6vetkeztetett, felt\u00e9telezett bevon\u00e1s\u00e1val v\u00e1lhat Atlassz\u00e1, szeml\u00e9letess\u00e9, rendd\u00e9. A hipot\u00e9zisek a re\u00e1lis vil\u00e1g kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9sei a lehets\u00e9ges fel\u00e9 (m\u00e1r nem fant\u00e1ziavil\u00e1g re\u00e1lis elemekkel, hanem ford\u00edtva: a ter\u00fclet, fel\u00fclet ott van \u2013 k\u00e9rd\u00e9s, mi fedi?). Ilyen \u00e9rtelemben a megb\u00edzhat\u00f3an ismert, a re\u00e1lis (a tudhat\u00f3s\u00e1g itt \u00e9s mostja), a term\u00e9szet , az \u00e1br\u00e1zolt t\u00e9nyek \u00e9s a fikt\u00edv, az emberi k\u00e9pzelet r\u00e9szben \u201emodern\u201d m\u00f3don egym\u00e1s ellent\u00e9tei, r\u00e9szben viszont premodern vagy \u201eamodern\u201d m\u00f3don k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pontokat foglalnak el egy folyamatos sk\u00e1l\u00e1n.<\/p>\r\n

A \u201emodern alkotm\u00e1ny\u201d (mely a modernit\u00e1s \u00e9s nem a modernizmus \u201ealkotm\u00e1nya\u201d) Bruno Latour \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9ben \u201ea \u2019purifik\u00e1ci\u00f3\u2019 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel k\u00e9t teljesen k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 ontol\u00f3giai z\u00f3n\u00e1t alak\u00edt ki: az emberi l\u00e9nyek\u00e9t egyfel\u0151l, a nem emberi l\u00e9nyek\u00e9t m\u00e1sfel\u0151l.\u201d10<\/a> A k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s kiz\u00e1r\u00e1s l\u00e1tsz\u00f3lag paradox m\u00f3don el\u0151seg\u00edti a \u2019hibridek\u2019, az emberi \u00e9s a dologi \u00e1gensek kevered\u00e9seinek l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9t \u00e9s tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t; ezek a hibridek produk\u00e1lt\u00e1k az ismereteket val\u00f3j\u00e1ban \u2013 ez az \u201ealkotm\u00e1ny\u201d m\u00e1sik \u00f6sszetev\u0151je.11<\/a> \u00c1m ez m\u00e9g egy k\u00e9s\u0151bbi t\u00f6rt\u00e9net: Latour Robert Boyle \u00e9s Thomas Hobbes elm\u00e9leteinek elemz\u00e9s\u00e9n kereszt\u00fcl mutatja be a modern alkotm\u00e1ny embrion\u00e1lis \u00e1llapot\u00e1t, amikor a p\u00f3lusok elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u0151ben vannak. Hobbes a tudom\u00e1nyt t\u00e1rsadalmi c\u00e9lkit\u0171z\u00e9sek nev\u00e9ben matematikailag defini\u00e1lja, mik\u00f6zben Boyle bevezeti a k\u00eds\u00e9rleti eredm\u00e9nyek igazol\u00e1s\u00e1t egy jogi gyakorlat \u2013 tiszteletben \u00e1ll\u00f3 polg\u00e1rok tan\u00faskod\u00e1sa \u2013 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel. \u201e(\u2026) Boyle olyan \u00e9rvel\u00e9si m\u00f3dszert v\u00e1lasztott \u2013 a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t \u2013 amelyet a r\u00e9gi skolasztikus trad\u00edci\u00f3 megvetett. (\u2026) Ahelyett, hogy logikai, matematikai vagy retorikai megalapoz\u00e1st keresett volna m\u0171v\u00e9hez, Boyle egy jogi sz\u00ednezet\u0171 metafor\u00e1ra t\u00e1maszkodott: a tett helysz\u00edn\u00e9re \u00f6sszeh\u00edvott, hitelt \u00e9rdeml\u0151, j\u00f3m\u00f3d\u00fa, megb\u00edzhat\u00f3 tan\u00fak m\u00e9g akkor is bizony\u00edthatj\u00e1k egy t\u00e9ny (t\u00e9ny\u00e1ll\u00e1s) l\u00e9t\u00e9t, ha nem ismerik annak val\u00f3di term\u00e9szet\u00e9t.\u201d12<\/a> Voltak\u00e9ppen mindkett\u0151 hibrid, \u00e1m az egyik kiz\u00e1r\u00f3lag tudom\u00e1nyos ismeretk\u00e9nt, a m\u00e1sik a t\u00e1rsadalom elm\u00e9letek\u00e9nt mutatkozik be, kiz\u00e1rva a hibrideket. A modern alkotm\u00e1ny sikeress\u00e9ge \u00e9s operacionalit\u00e1sa \u00e9ppen a hibridek elm\u00e9leti kiz\u00e1r\u00e1s\u00e1ban \u00e9s gyakorlati sokszoros\u00edt\u00e1s\u00e1ban \u00e1ll.13<\/a><\/p>\r\n

Ortelius atlasza sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e9g l\u00e9teznek \u00f6sszekevert, hibrid, nem egy\u00e9rtelm\u0171 helyzetek. Az atlasz a tud\u00e1s \u00e9s a k\u00e9pzelet kontinuit\u00e1sa, mely r\u00e9szben igyekszik polariz\u00e1lni a kett\u0151t, r\u00e9szben pedig \u00e9rtelmezi e kontinuit\u00e1st. A f\u00f6ld fel\u00fclet\u00e9hez perif\u00e9rikusan hozz\u00e1tartozhat Ut\u00f3pia, mert vannak m\u00e9g m\u00e1s \u201eelk\u00e9pzelt szegletek\u201d is. Az Erewhon a kontinuum r\u00e9sze; terek \u00e9s id\u0151k viszony\u00e1nak tekintet\u00e9ben az elk\u00e9pzelt szegletek visszaszorul\u00e1sa a j\u00f6v\u0151 dimenzi\u00f3ja, m\u00edg az ismeret \u00e9s a fikci\u00f3 rel\u00e1ci\u00f3ja, mint ut\u00f3pia, Erewhon, kiz\u00e1r\u00f3lag t\u00e9rbeli (illetve fel\u00fcleti, Ut\u00f3pia az atlasz fel\u00fclet\u00e9nek egy alternat\u00edv szelet\u00e9t foglalja el).<\/p>\r\n

K\u00f6zel \u00e1ll ez a renesz\u00e1nsz rendhez, ahol maga a rend v\u00e1lik jelent\u00e9ss\u00e9; a kontroll\u00e1lt t\u00e9r a tudott t\u00e9r; az ide\u00e1lis, idealiz\u00e1lt (perspekt\u00edva szerint rendezett) terek a l\u00e9tez\u0151 terek \u00e9rtelmez\u00e9sei, foglalatai. A renesz\u00e1nsz kontroll\u00e1lt k\u00e9pfel\u00fcletekkel, geometrikus rendekkel kiz\u00e1rni l\u00e1tszik a terekbe betelep\u00fclt \u201etal\u00e1n igen tal\u00e1n nem\u201d lehets\u00e9ges vil\u00e1gait (illetve behelyettes\u00edti a geometrikus rend kontroll\u00e1lta ide\u00e1lis v\u00e1rosaival). A renesz\u00e1nsz formaliz\u00e1lja, kanaliz\u00e1lja a fikci\u00f3t, ut\u00f3pia t\u00e9rk\u00e9pe tiszta tartalom. Az organiz\u00e1ci\u00f3 rendje fel\u00fcl\u00edrja az \u00e1br\u00e1zolt hovatartoz\u00e1s\u00e1nak rendj\u00e9t: Heinrich W\u00f6lfflin kateg\u00f3ri\u00e1iban kifejezve, a renesz\u00e1nsz linearit\u00e1s (vonalszer\u0171s\u00e9g) az \u00e1br\u00e1zolt dolgok geometrikus \u00e1t\u00edr\u00e1sa; a rendez\u00e9s fel\u00fcletek szerint t\u00f6rt\u00e9nik, a perspektivikus projekci\u00f3knak megfelel\u0151en; a forma z\u00e1rt, a kompoz\u00edci\u00f3 rendezi a k\u00e9p hat\u00e1rai \u00e9s ar\u00e1nyai szerint a bennefoglalt dolgokat.14<\/a> Mindezek a rendez\u00e9si elvek sz\u00fcks\u00e9gtelenn\u00e9 teszik az \u00e1br\u00e1zolt hovatartoz\u00e1s\u00e1nak (re\u00e1lis, t\u00f6rt\u00e9neti, fikt\u00edv) figyelembev\u00e9tel\u00e9t. Maga a rendez\u00e9si elv az igaz, a rendezett st\u00e1tusza kev\u00e9sb\u00e9 l\u00e9nyeges.<\/p>\r\n

Mindez alapjaiban v\u00e1ltozik meg a barokkban, ahol \u2013 ism\u00e9t W\u00f6lfflin kateg\u00f3ri\u00e1ival \u2013 a dolgok nem vonalszer\u0171ek, hanem \u201efest\u0151iek\u201d, a kont\u00farok, k\u00f6rvonalak felold\u00f3dnak a f\u00e9ny \u00e9s \u00e1rny\u00e9k effektusaiban. A barokk nem a dolgok el\u0151zetes ismerete seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel fogalmaz (a t\u00e1rgyak nem v\u00e1lnak el k\u00f6rnyezet\u00fckt\u0151l, minden \u201emintegy a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l k\u00fczdi el\u0151 mag\u00e1t\u201d), a fest\u0151is\u00e9g az \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s \u00e9s nem az ismeretek szerint rendezi \u00e1br\u00e1zol\u00e1sait. Ugyan\u00edgy, a k\u00e9p hat\u00e1rai \u00e9s ar\u00e1nyai nem a k\u00e9pben foglalt dolgok hat\u00e1rai \u00e9s ar\u00e1nyai. Ez az egyik fontos elv, mely a renesz\u00e1nsz egys\u00e9ges\u00edt\u0151 t\u00f6rekv\u00e9s\u00e9vel szemben ink\u00e1bb tematiz\u00e1lja az \u00e1br\u00e1zolt itt \u00e9s mostja \u00e9s a lehets\u00e9ges, de nem aktualiz\u00e1lt viszony\u00e1t. Az elk\u00e9pzelhet\u0151 az, ami esetleg lehets\u00e9ges, esetleg l\u00e9tez\u0151 is, off screen<\/em>, az aktu\u00e1lisan \u00e1br\u00e1zolton k\u00edv\u00fcl. De tal\u00e1n az aktu\u00e1lisan \u00e1br\u00e1zolt nem m\u00e1s, mint utal\u00e1s a lehets\u00e9ges \u00e9s tal\u00e1n l\u00e9tez\u0151 fel\u00e9. Ugyan\u00edgy, a legpuszt\u00e1bb fikci\u00f3 off screenje a re\u00e1lis fel\u00e9 ny\u00falik ki. A val\u00f3s terek ilyen m\u00f3don mindig lehets\u00e9ges terekre utalnak. Lez\u00e1ratlanok, nyitottak a lehets\u00e9ges fel\u00e9. Sem a k\u00e9pfel\u00fcleten k\u00edv\u00fcli terek , sem az azon bel\u00fcliek nem kanaliz\u00e1ltak vagy szankcion\u00e1ltak.<\/p>\r\n

A m\u00e1sik l\u00e9nyeges elvet W\u00f6lfflin a \u201eplanarit\u00e1s\u201d, s\u00edkokban szerkeszt\u00e9s \u00e9s m\u00e9lys\u00e9g, t\u00e9rbelis\u00e9g ellent\u00e9t\u00e9ben fogalmazza meg. Mivel a barokk t\u00e9rben szervez, ez\u00e9rt egys\u00e9gess\u00e9 tesz; de nem szervezi a teret, ez\u00e9rt a forma nyitott (a renesz\u00e1nsz z\u00e1rt form\u00e1j\u00e1val szemben.) Mik\u00f6zben a m\u00e9lys\u00e9g szerkeszt\u00e9si elv, a vertikalit\u00e1s megint csak tematikus elvv\u00e9 v\u00e1lik, a t\u00e9r nyitotts\u00e1ga m\u00e9lys\u00e9g, ahol a megjelen\u00edtett \u00e9s a nem megjelen\u00edtett hat\u00e1rai elmos\u00f3dnak, nemcsak horizont\u00e1lisan, de vertik\u00e1lisan is. Az apote\u00f3zis barokk t\u00e9m\u00e1ja a legegyszer\u0171bb p\u00e9lda erre. Az aktu\u00e1lis \u00e9s a lehets\u00e9ges, a f\u00f6ldi \u00e9s az \u00e9gi, az ismert \u00e9s az ismeretlen, itt \u00e9s most \u00e9s Erewhon k\u00f6z\u00f6tt folyamatoss\u00e1g l\u00e9tezik, ugyanazon l\u00e1ncolatok, sz\u00e9ri\u00e1k r\u00e9szei.<\/p>\r\n

\u00c1m az apote\u00f3zis fentj\u00e9nek a barokkban van lenti megfelel\u0151je is. A barokk tipikus gondolata a f\u00f6ld alatti terek, vil\u00e1gok elk\u00e9pzel\u00e9se, az imm\u00e1r el\u00e9g j\u00f3l ismert f\u00f6ldfel\u00fclet alatti vil\u00e1gok a lehets\u00e9ges terr\u00e9numai . Legismertebb p\u00e9lda erre Athanasius Kircher m\u0171ve, a Mundus subterraneus, quo universae denique naturae divitiae <\/em>(1664\u20131678), amelyben megfigyel\u00e9seken alapul\u00f3 meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sok vegy\u00fclnek tradicion\u00e1lis hitek magyar\u00e1zataival \u00e9s spekul\u00e1ci\u00f3kkal. Az \u00e1rap\u00e1lyt a m\u00e9lyben l\u00e9v\u0151 tengerek mozg\u00e1sa okozza; a m\u00e9lys\u00e9g tereiben tal\u00e1n fellelhet\u0151ek olyan, vagy hasonl\u00f3 l\u00e9nyek, amilyeneket a mitol\u00f3gia le\u00edr. A lehets\u00e9ges, a bizonytalan, a fikci\u00f3 vertik\u00e1lisan rendez\u0151dik: fent vagy lent. Teh\u00e1t a barokk f\u00f6ldalatti vil\u00e1gokban is gondolkodott, mik\u00f6zben tematiz\u00e1lta a felfel\u00e9 \u00edvel\u00e9st is (ahogy a balett jellegzetes ellen\u00e1ll\u00e1sa a t\u00f6megvonz\u00e1snak is barokk von\u00e1s). Lebeg\u00e9s, rep\u00fcl\u00e9s, antigravit\u00e1ci\u00f3… Az itt \u00e9s most kiterjeszt\u00e9sei lefel\u00e9 \u00e9s felfel\u00e9 is l\u00e9teznek. A rend terek rendje, a korai modernit\u00e1s kronotoposzai spaci\u00e1lisak; a r\u00e9gm\u00falt, p\u00e9ld\u00e1ul a r\u00e9gi mitol\u00f3gi\u00e1k l\u00e9nyei esetleg nem is m\u00faltban, hanem ebben a t\u00e9rbeli szervez\u0151d\u00e9sben l\u00e9tezhetnek. A modern temporalit\u00e1s megjelen\u00e9se a korai modernit\u00e1s lez\u00e1r\u00e1sa \u2013 \u00e9s mint l\u00e1tni fogjuk, neg\u00e1ci\u00f3ja \u2013 a barokk spaci\u00e1lis rendet alak\u00edtja a temporalit\u00e1s rendj\u00e9v\u00e9, lentj\u00e9t m\u00faltt\u00e1, fentj\u00e9t j\u00f6v\u0151v\u00e9.<\/p>\r\n

\u201eAz antik \u00e9s modern vit\u00e1ja\u201d (ez az elh\u00faz\u00f3d\u00f3 disputa arr\u00f3l, hogy a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g vajon kiz\u00e1r\u00f3lag antik mint\u00e1k k\u00f6vet\u00e9se \u00e1ltal val\u00f3s\u00edthat\u00f3-e meg) tal\u00e1n nem is vezetett egyik f\u00e9l gy\u0151zelm\u00e9hez sem , a dilemma mintegy bel\u00fclr\u0151l old\u00f3dott fel, akkor, amikor a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g abszol\u00fat fogalm\u00e1t lassank\u00e9nt felv\u00e1ltotta a bel\u00e1t\u00e1s, hogy az antik \u00e9s a modern m\u0171vei, mint k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 korokhoz tartoz\u00f3ak \u00edt\u00e9lhet\u0151ek meg a sz\u00e9p relat\u00edv eszm\u00e9je szerint.15<\/a> Ez a bel\u00e1t\u00e1s vezetett az antik t\u00f6k\u00e9letes m\u00e1ss\u00e1g\u00e1nak, inkommenzurabilit\u00e1s\u00e1nak t\u00e9tel\u00e9hez , melyet J. J. Winckelmann fogalmazott meg els\u0151k\u00e9nt. \u00d6sszehasonl\u00edthatatlan, tal\u00e1n ut\u00e1nozhat\u00f3, de nem folytathat\u00f3. A modern itt \u00e9s mostj\u00e1hoz k\u00e9pest az antik az abszol\u00fat m\u00falt, modernk\u00e9nt m\u00e1r nem \u00e9rthet\u0151.16<\/a> A kult\u00fara id\u0151beli t\u00e1vlatai egy \u00faj dimenzi\u00f3t nyertek, egy abszol\u00fat m\u00faltat, t\u00fal egy \u201eNagy V\u00e1laszt\u00f3vonalon\u201d.<\/p>\r\n

Winckelmann t\u00e9telei megfelelnek a term\u00e9szet idej\u00e9nek abszol\u00fat m\u00faltj\u00e1r\u00f3l alkotott korabeli bel\u00e1t\u00e1soknak. Kircher barokk rendj\u00e9ben a f\u00f6ld m\u00e9lye lehets\u00e9ges vil\u00e1gok tere volt; k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, hogy a m\u00e9lys\u00e9g, a f\u00f6ld m\u00e9lye nem annyira hatalmas barlangrendszereket, f\u00f6ld alatti tengereket \u00e9s ismeretlen l\u00e9nyeket tartalmaz, hanem id\u0151t, m\u00falt id\u0151t, m\u00e9ly id\u0151t [deep time] , az id\u0151 akn\u00e1j\u00e1t . A geol\u00f3giai id\u0151, melyet James Hutton el\u0151sz\u00f6r a XVIII. sz. v\u00e9g\u00e9n fogalmazott meg, m\u00e1r egy hossz\u00fa sor felfedez\u00e9s \u00e9s hipot\u00e9zis k\u00f6vetkezm\u00e9nye, melyeket val\u00f3sz\u00edn\u0171leg Nicolaus Steno 1669-es Prodromus<\/em>-a ind\u00edtott el, ahol nemcsak a geol\u00f3giai str\u00e1tumokat \u00edrja le, hanem a fossz\u00edli\u00e1k biol\u00f3giai eredet\u00e9t is megfogalmazza. Winckelmann \u00e9s Hutton nyit\u00e1sai az id\u0151 m\u00e9lys\u00e9ge fel\u00e9 feltehet\u0151en ugyanannak a t\u00f6rt\u00e9netnek a r\u00e9szei, amikor is az \u201e\u00e9rett\u201d modern id\u0151felfog\u00e1s keletkezik.<\/p>\r\n

Ezzel azonban csak r\u00e9szben j\u00f6tt l\u00e9tre a modernista kronotoposzok k\u00e9szlete. Ha a m\u00e9ly id\u0151, az id\u0151akna a m\u00faltra utal, akkor lehets\u00e9ges egy id\u0151lift, egy felfel\u00e9 halad\u00f3 t\u00e9rid\u0151, mely a j\u00f6v\u0151: e m\u00e1sik r\u00e9sz, a j\u00f6v\u0151 kronotoposza, eszk\u00f6zt\u00e1r\u00e1hoz tartozik az experiment\u00e1ci\u00f3, az anticip\u00e1ci\u00f3, a divinat\u00f3rikus \u00e9s a t\u00f6red\u00e9k, mint az itt \u00e9s mostban eg\u00e9szk\u00e9nt m\u00e9g nem l\u00e9trehozhat\u00f3 forma, melynek j\u00f6v\u0151 ideje nem a trendek meghosszabb\u00edt\u00e1sa, hanem egy meghat\u00e1rozatlan j\u00f6v\u0151belis\u00e9g. Mindezek szinte egyszerre bukkannak fel a XIX. sz\u00e1zad els\u0151 \u00e9veiben, f\u0151leg, de nem kiz\u00e1r\u00f3lag Novalis \u00e9s Friedrich Schlegel j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l, hogy azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb a modernista ir\u00e1nyzatok felhaszn\u00e1lj\u00e1k, vagy \u00fajraalkoss\u00e1k \u0151ket.17<\/a><\/p>\r\n

A modernizmus teh\u00e1t a korait\u00f3l \u00f6nmag\u00e1t megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u0151 modernit\u00e1s k\u00e9t produktum\u00e1t, a m\u00e9ly id\u0151t \u00e9s az antik \u00e9s modern inkommenzur\u00e1bilit\u00e1s\u00e1t t\u00fckr\u00f6zi. Ami elv\u00e9sz a f\u00f6ldalatti vil\u00e1gokban \u2013 m\u00e9ly t\u00e9r helyett m\u00e9ly id\u0151 \u2013 az visszanyer\u0151dik az id\u0151tengely radik\u00e1lis kett\u00e9oszt\u00e1s\u00e1val: az antik folytathatatlan, m\u00e1r csak az\u00e9rt sem folytathat\u00f3, mert a modern \u00e9s k\u00f6zte kiz\u00e1r\u00f3lag a reflexi\u00f3 k\u00f6zvet\u00edthet.<\/p>\r\n

A modern, majd modernist\u00e1v\u00e1 v\u00e1l\u00f3 kronotoposz operacionalit\u00e1sa abban \u00e1ll, hogy a fikt\u00edv \u00e9s a re\u00e1lis viszonya egyre ink\u00e1bb id\u0151beli viszonny\u00e1 alakul, addig a pontig, amikor az antikvit\u00e1s teljes m\u00e1ss\u00e1ga, \u00f6sszehasonl\u00edthatatlans\u00e1ga alapj\u00e1n objektiv\u00e1lja az antikot (\u00e9s kirekeszti a korai modernit\u00e1st); m\u00e1r nincs k\u00f6zvetlen k\u00f6z\u00fcnk hozz\u00e1, nem vagyunk benne, nem tudjuk \u00e9s nem is lehet folytatni. A v\u00e1laszt\u00f3vonal egy\u00e9rtelm\u0171. Ugyanakkor az antik nemcsak tudom\u00e1ny, hanem k\u00e9pzelet t\u00e1rgya is lesz. \u00c1m mivel k\u00f6zben tudom\u00e1ny t\u00e1rgya is, ez\u00e9rt a k\u00e9pzelet \u00e9s a tud\u00e1s hat\u00e1rai kontroll alatt \u00e1llnak.18<\/a> Ennek mint\u00e1j\u00e1ra a j\u00f6v\u0151 is lev\u00e1lt az itt \u00e9s mostr\u00f3l, a re\u00e1lis \u00e9s a lehets\u00e9ges igazi j\u00e1t\u00e9kter\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt. A modernizmus kronotoposza \u00e9ppen ez: a fikt\u00edv, a lehets\u00e9ges \u00e9s a val\u00f3s\u00e1gos rel\u00e1ci\u00f3ianak megszervez\u00e9se, megszerkeszt\u00e9se a radik\u00e1lis m\u00falt, a k\u00f6zelm\u00falt, a jelen \u00e9s a j\u00f6v\u0151 viszony\u00e1ban. \u00c1m a j\u00f6v\u0151 v\u00e9g\u00fcl elm\u00falt, m\u00e9g miel\u0151tt el\u00e9rkezett volna.<\/p>\r\n

A j\u00f6v\u0151 t\u00f6rt\u00e9nete napjainkt\u00f3l a modernizmusig<\/h3>\r\n

Thomas Pynchon reg\u00e9nye, a Gravity\u2019s Rainbow<\/em> (1973) p\u00e9ld\u00e1tlan pontoss\u00e1ggal tematiz\u00e1lja a modern id\u0151k ter\u00e9t \u00e9s a modern terek idej\u00e9t. A c\u00edm, a \u201egravit\u00e1ci\u00f3 sziv\u00e1rv\u00e1nya\u201d voltak\u00e9ppen az \u00edv, a ballisztikus p\u00e1lya lefel\u00e9 tart\u00f3 szakasz\u00e1ra utal. [rain bow, az \u00edvben zuhan\u00f3]. A m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa befejez\u0151 szakasz\u00e1ban tov\u00e1bbra is robban\u00f3fejjel ell\u00e1tott rak\u00e9t\u00e1k, V2-esek hullanak Londonra. A becsap\u00f3d\u00e1sok helye kisz\u00e1m\u00edthatatlan, m\u00e9gis \u00fagy t\u0171nik, van valaki, vagy valakik, aki(k) nem sokkal a becsap\u00f3d\u00e1sok el\u0151tt azok sz\u00ednhely\u00e9n j\u00e1rt(ak). Konspir\u00e1ci\u00f3 r\u00e9sze ez, vagy l\u00e9tezik olyan k\u00e9pess\u00e9g, mely el\u0151re jelezheti e helyeket? Ahogy p\u00e9ld\u00e1ul az Enigma<\/em> k\u00f3dj\u00e1nak megfejt\u00e9se sikeresnek bizonyult, h\u00e1tha lehets\u00e9ges a rak\u00e9t\u00e1k becsap\u00f3d\u00e1si hely\u00e9nek el\u0151rejelz\u00e9se is. A ballisztika barokk tudom\u00e1nya tal\u00e1lkozik itt azzal a k\u00f6vetelm\u00e9nnyel, hogy t\u00fall\u00e9pjenek ezen a tudom\u00e1nyon. A ballisztika a t\u00e9rid\u0151 szervez\u00e9se, ahol a t\u00e9r id\u0151pillanatokat tartalmaz, ezek \u00f6sszegz\u00e9s\u00e9b\u0151l sz\u00e1m\u00edthat\u00f3 ki a p\u00e1lya. Ha l\u00e9tezik kronotoposz<\/em>, akkor ez az. A t\u00e9r minden egyes szelet\u00e9hez egy, az id\u0151 \u00e1ltal meghat\u00e1rozott momentum rendelhet\u0151 hozz\u00e1, a v\u00e1ltoz\u00e1s, a ballisztikus p\u00e1lya \u00e1llapotok \u00f6sszegz\u00e9se. Minden statikus, \u00e1m a pillanatok \u00f6sszeadhat\u00f3k \u00e9s mozg\u00e1st eredm\u00e9nyeznek.19<\/a> Nem lehet tudni, m\u00e9g mindig a t\u00e9r, vagy a terek azok, amelyek a mozg\u00e1st \u00e9s ezzel az id\u0151t meghat\u00e1rozz\u00e1k, avagy az id\u0151belis\u00e9g domin\u00e1l. Ez a bizonytalans\u00e1g \u2013 id\u0151k terekben, vagy terek id\u0151kben \u2013, ez az eld\u00f6nthetetlens\u00e9g a reg\u00e9ny saj\u00e1t tere \u00e9s ideje. Lehet-e egy l\u00e9p\u00e9ssel tov\u00e1bbjutni az anticip\u00e1ci\u00f3, a kisz\u00e1m\u00edtott j\u00f6v\u0151 fel\u00e9? Pynchon tematiz\u00e1lja a modern id\u0151felfog\u00e1st \u00e9s ezt \u00e9ppen t\u00e9rbelies\u00edt\u00e9ssel teszi. L\u00e9trehoz egy \u2013 a reg\u00e9ny sz\u00e1m\u00e1ra \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u2013 kronotoposzt, ahol a j\u00f6v\u0151 tud\u00e1sa a ballisztika t\u00f6rv\u00e9ny\u00e9n t\u00fall\u00e9p\u0151 tud\u00e1s lenne. A j\u00f6v\u0151 \u2013 mint a sci-fi irodalom nagy r\u00e9sz\u00e9ben az antigravit\u00e1ci\u00f3 \u2013 felfel\u00e9 van; a sziv\u00e1rv\u00e1ny \u00edv\u00e9nek lesz\u00e1ll\u00f3 \u00e1ga mintegy a j\u00f6v\u0151 fel\u0151l csap le a jelenbe. (Az \u00edr\u00f3 \u2013 nem el\u0151sz\u00f6r \u00e9s nem utolj\u00e1ra \u2013 mintha maga is prognosztiz\u00e1lna: a v\u00e9gtelen\u00fcl s\u00fcrg\u0151s most, a fenyegetetts\u00e9g imperat\u00edvusza, az itt \u00e9s most robusztus \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9se, mely elnyomja az alternat\u00edv terekben \u00e9s id\u0151kben tett kir\u00e1ndul\u00e1sok aktualit\u00e1s\u00e1t, a kock\u00e1zat t\u00e1rsadalm\u00e1nak m\u00e1ra nyilv\u00e1nval\u00f3 \u00e1llapot\u00e1t vet\u00edti el\u0151re, az\u00e9t az \u00e1llapot\u00e9t, melyet teoretikusan val\u00f3sz\u00edn\u0171leg Ulrich Beck fogalmazott meg el\u0151sz\u00f6r \u2013 1986-ban.20<\/a>) A kock\u00e1zat aktualit\u00e1sa miatt er\u0151s \u2019most\u2019 minden megk\u00f6zel\u00edt\u00e9st legitim\u00e1l; a modern rend, mely \u2013 l\u00e1tsz\u00f3lag sikeresen \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00edtett el hipot\u00e9zist \u00e9s fikci\u00f3t, teljesen felbomlik, \u00f6sszeroppan: minden hipot\u00e9zis lehet. A fizik\u00e1n \u00e9s a matematik\u00e1n t\u00fal minden, (pavlovi) pszichol\u00f3gia, szex, m\u00e9diumok, szinkronicit\u00e1s, b\u00e1rmi, ami esetleg k\u00e9pes el\u0151re jelezni a becsap\u00f3d\u00e1sok helyeit, \u00e9rdekes lesz. Walter Benjamin a Passagen-Werk<\/em> egy Proustr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 gondolatmenet\u00e9ben felveti, hogy \u201ea fel\u00e9bred\u00e9s pillanata azonos lenne \u2019a megismerhet\u0151s\u00e9g mostj\u00e1val\u2019, miko r is a dolgok val\u00f3di, sz\u00fcrrealisztikus arculatukat mutatj\u00e1k.\u201d21<\/a> Az itt \u00e9s most imperat\u00edvusz, mely \u00e9ppen imperat\u00edvusz volta miatt al\u00e1rendeli mag\u00e1t egy science-fiction szer\u0171 Erewhon tal\u00e1njainak \u00e9s esetlegjeinek. A \u201esz\u00fcrrealista\u201d mozzanat az \u00e1lomszer\u0171 logika, mely olyan kapcsol\u00e1sokat (vagy ezek eg\u00e9sz h\u00e1l\u00f3zat\u00e1t) hoz(za) l\u00e9tre, melyeket az \u00e9brenl\u00e9t itt \u00e9s mostja elutas\u00edt.<\/p>\r\n

Martin Kippenberger kilencvenes \u00e9vekben k\u00e9sz\u00edtett munk\u00e1ja, a Metro-Net World Connection<\/em> a 2003-as Velencei Bienn\u00e1l\u00e9n is bemutat\u00e1sra ker\u00fclt. A teremben (egy v\u00e1zlaton t\u00fal) egyetlen, a metr\u00f3h\u00e1l\u00f3zatokb\u00f3l j\u00f3l ismert l\u00e9gakna l\u00e1that\u00f3, az alant \u00e1trobog\u00f3 szerelv\u00e9ny hallhat\u00f3, a nyom\u00e1sk\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g miatt fels\u00fcv\u00edt\u0151 sz\u00e9l pedig \u00e9rezhet\u0151 volt. A l\u00e9tez\u0151, vizu\u00e1lisan \u00e9s audi\u00e1lisan tapasztalhat\u00f3 t\u00e9r megnyitott egy l\u00e1thatatlan, fikt\u00edv teret \u2013 hasonl\u00f3t, mint a kircheri Mundus subterraneus<\/em> \u2013 a Velence alatt \u00e1trobog\u00f3 f\u00f6ldalatti ter\u00e9t, egy fikci\u00f3t, mely sokkal ink\u00e1bb terek, mint id\u0151k k\u00e9pzet\u00e9t mozg\u00f3s\u00edtja. Kippenberger egy, az eg\u00e9sz f\u00f6ldgoly\u00f3t beh\u00e1l\u00f3z\u00f3 metr\u00f3rendszert k\u00e9pzelt el, \u00e1m Velenc\u00e9ben \u00fagy t\u0171nik ennek nincs \u00e1llom\u00e1sa, csak \u00e1thalad alatta\u2026<\/p>\r\n

\u00c1m megnyithat e fikt\u00edv t\u00e9r egy sokkal szubjekt\u00edvebb dimenzi\u00f3t is, egy id\u0151belit: az egykori Kelet-Berlin alatt \u00e1th\u00faz\u00f3 k\u00eds\u00e9rtetvonatok eml\u00e9k\u00e9t. Ezek a szell\u0151z\u0151 r\u00e1csozat\u00e1n \u00e1llva ugyan\u00fagy hallhat\u00f3ak voltak, s a fels\u00fcv\u00edt\u0151 l\u00e9g\u00e1ram is \u00e9rezhet\u0151 volt. Egy kommunik\u00e1ci\u00f3s eszk\u00f6z, mely egy m\u00e1sik vil\u00e1grendhez tartozott \u2013 \u00e9s ex-kommunik\u00e1lt, mert Kelet-Berlinben nem volt meg\u00e1ll\u00f3ja (illetve volt, de nem \u00e1llt meg; nem a vonat volt k\u00eds\u00e9rtetvonat, az \u00e1llom\u00e1sai voltak k\u00eds\u00e9rtet\u00e1llom\u00e1sok.) K\u00e9t vil\u00e1grendszer, melyek ebben az egy momentumban nem territori\u00e1lisan k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztek, hanem r\u00e9tegesen, azaz sz\u00fcks\u00e9gk\u00e9ppen id\u0151belileg. \u00c9s val\u00f3ban, a l\u00e9tez\u0151 szocializmus tervezett j\u00f6v\u0151je \u2013 legal\u00e1bbis az ideol\u00f3gia szintj\u00e9n \u2013 eg\u00e9szen m\u00e1shogy rendezte\/szervezte a m\u00faltat \u00e9s a jelent, mint a kapitalizmus t\u0151zsdei \u00e1rfolyamokb\u00f3l kik\u00f6vetkeztethet\u0151 j\u00f6v\u0151felfog\u00e1sa. Csak \u00e9ppen ford\u00edtva t\u00f6rt\u00e9nt, az akkor felsz\u00edni r\u00e9teg v\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9netiv\u00e9, imm\u00e1r a m\u00e9g nem m\u00e9ly, de m\u00e9ly\u00fcl\u0151 id\u0151h\u00f6z kapcsol\u00f3dva.<\/p>\r\n

Az asszoci\u00e1ci\u00f3 szubjektivit\u00e1s\u00e1hoz k\u00f6zel maradva: mi\u00e9rt mer\u00fcl fel az id\u0151tengely? Nem el\u00e9g tal\u00e1n a tiszt\u00e1n t\u00e9rbeli imagin\u00e1ci\u00f3? Egy, a modernizmusban r\u00f6gz\u00fclt reflex lenne az, hogy sz\u00fcks\u00e9ges egy id\u0151beli referencia? \u00c9s tov\u00e1bb\u00e1: mi\u00e9rt nem a j\u00f6v\u0151 fel\u00e9 ir\u00e1nyul az asszoci\u00e1ci\u00f3? A vil\u00e1got beh\u00e1l\u00f3z\u00f3 metr\u00f3 konceptje tal\u00e1n eredetileg ut\u00f3pikus, legal\u00e1bbis mozzanataiban ut\u00f3pikus lehetett; 2003-ban m\u00e1r mintha nem l\u00e9tezne az a j\u00f6v\u0151felfog\u00e1s, amelybe ez a koncept belef\u00e9rne. Vagy azt jelenti ez, hogy \u00e9n, aki visszafel\u00e9 asszoci\u00e1ltam az id\u0151ben, magam is felold\u00f3dtam a jelenben, melyben a posztmodernek \u00e1ll\u00edt\u00f3lag feloldj\u00e1k a j\u00f6v\u0151t? (\u201eThe future is now\u2026\u201d.) Avagy, mi\u00e9rt nem egy alternat\u00edv jelen bukkan fel, ahol a fikt\u00edv t\u00e9r egy alternat\u00edv, a val\u00f3snak ismert mell\u00e9 rendelt temporalit\u00e1st gener\u00e1l, p\u00e9ld\u00e1ul, hogy Velence, egykori szerep\u00e9vel ellent\u00e9tben, nem k\u00f6zvet\u00edt \u00e9s kereskedik messzi t\u00e1jak fel\u00e9, de val\u00f3sz\u00edn\u0171leg m\u00e9g j\u00f3 viszonyban sincs a vil\u00e1ggal, melyet metr\u00f3vonalak h\u00e1l\u00f3znak be, ami abb\u00f3l l\u00e1that\u00f3, hogy a metr\u00f3nak itt nincs meg\u00e1ll\u00f3ja.<\/p>\r\n

A t\u00e9rbeli fikci\u00f3 ideje lebeg, megmarad szubjekt\u00edvnek \u2013 tal\u00e1n ez foglalja \u00f6ssze a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get a m\u0171 koncepci\u00f3j\u00e1nak, (a kilencvenes \u00e9vek eleje) \u00e9s 2003-as ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa k\u00f6z\u00f6tt eltelt id\u0151t \u2013 nem kapcsol\u00f3dik egy\u00e9rtelm\u0171 kronosz a toposzhoz, m\u00e9g \u00fagy sem, hogy egy \u00fcres, jelent\u00e9s \u00e9s tartalommentes id\u0151 rendel\u0151dne hozz\u00e1. Egy id\u0151, amikor semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik.<\/p>\r\n

In the year 2046, a vast rail network spans the globe. A mysterious train leaves for 2046 every once in a while. Every passenger going to 2046 has the same intention: They want to recapture lost memories, because nothing ever changes in 2046. Nobody really knows if that’s true, because nobody’s ever come back. Except me<\/em> .22<\/a><\/p>\r\n

Ahogy Kippenbergern\u00e9l, Wong Kar-Wai-n\u00e1l is s\u00ednek h\u00e1l\u00f3zz\u00e1k be a gl\u00f3buszt, \u00e1m a f\u00f6ld felett, nem pedig a f\u00f6ld alatt h\u00faz\u00f3dnak. Ami k\u00f6z\u00f6s, az a mai glob\u00e1lis kommunik\u00e1ci\u00f3, a XIX. sz\u00e1zad minden bizonnyal legink\u00e1bb emblematikus technol\u00f3gi\u00e1j\u00e1ban megfogalmazva. A film bevezet\u0151 mondatai \u2013 melyek eg\u00e9szen az \u201eexcept me\u201d elhangz\u00e1s\u00e1ig egy narr\u00e1tor besz\u00e9d\u00e9nek t\u0171nnek \u2013 t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6s, sz\u00fcrrealista, \u00e1lomszer\u0171 \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9seket, kapcsol\u00e1sokat tartalmaznak (mik\u00f6zben egy urb\u00e1nus t\u00e1jon v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 szerelv\u00e9nyek haladnak \u00e1t). 2046 az \u00e9vsz\u00e1m, ameddig Kina ig\u00e9rete szerint Hong-Kongban \u201esemmi nem t\u00f6rt\u00e9nik\u201d, ami annyit tesz, hogy nem k\u00e9nyszer\u00edtenek ki t\u00e1rsadalmi v\u00e1ltoz\u00e1sokat. Ez a \u201dsemmi nem t\u00f6rt\u00e9nik\u201d az addig helyett az akkor \u00e1llapot\u00e1ba csap \u00e1t, 2046-ban nem t\u00f6rt\u00e9nik semmi. 2046-ban vonatok indulnak el 2046-ba: ugyanis 2046 egy szektor neve is egyben, ahov\u00e1 a vonat tart, teh\u00e1t t\u00e9rbeli viszony\u00edt\u00e1si pont. \u201enothing ever changes in 2046 <\/em>\u201d, teh\u00e1t nem a 2046-os \u00e9vet jel\u00f6li hanem a szektort. A film viszont j\u00f3r\u00e9szt a m\u00faltban, a hatvanas \u00e9vekben j\u00e1tsz\u00f3dik, \u00e9s kider\u00fcl, hogy 2046 egy sz\u00e1llodai szoba sz\u00e1ma, teh\u00e1t nem j\u00f6v\u0151h\u00f6z, hanem a m\u00falthoz tartozik.<\/p>\r\n

A film a jelent (k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl 2004), az ittet \u00e9s mostot j\u00f6v\u0151k idejeinek \u00e9s tereinek, valamint a m\u00falt elveszett eml\u00e9keinek rendszer\u00e9be z\u00e1rja. A hatvanas \u00e9vekb\u0151l szeml\u00e9lve a ma itt \u00e9s mostja egy j\u00f6v\u0151, mely nem val\u00f3sult meg \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u00fcleg nem is fog soha. A m\u00faltbeli j\u00f6v\u0151 a m\u00e1ban Erewhon, egy sehol semmikor. \u201eLost memory\u201d. Egy Erewhon, melynek megjelen\u00edt\u00e9se csak off screen<\/em>, csak a m\u00falt \u00e9s egy j\u00f6v\u0151beli id\u0151\/hely, 2046 \u00e1ltal lehets\u00e9ges; ez az id\u0151\/hely is egy tov\u00e1bbi, meghat\u00e1rozatlan j\u00f6v\u0151 referenci\u00e1ja, mert ha ebbe az id\u0151be \u00e9s ebbe a szektorba utazik valaki, akkor lehet, hogy azt a 2046-hoz k\u00e9pesti j\u00f6v\u0151b\u0151l teszi. A j\u00f6v\u0151 egy hely , ahol (amikor?) semmi nem t\u00f6rt\u00e9nik. Ez az a hely, ahol elfelejtett eml\u00e9kek t\u00e1rol\u00f3dnak. A j\u00f6v\u0151 eml\u00e9kezet, a modern eml\u00e9kezete.<\/p>\r\n

A jelen, az itt \u00e9s most, nemcsak nem robosztus, de megjelen\u00edthetetlen, kiz\u00e1r\u00f3lag sehol semmikorok eg\u00e9sz rendszer\u00e9n kereszt\u00fcl \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151, mint egy barokk \u201eoff screen\u201d, lehets\u00e9ges vil\u00e1g.<\/p>\r\n

*<\/p>\r\n

Az id\u0151 elgondol\u00e1s\u00e1nak, az id\u0151\/t\u00e9r viszonyok elgondolhat\u00f3s\u00e1g\u00e1nak az a szervezete, mely \u00e9ppen az antik \u00e9s a modern vit\u00e1j\u00e1nak eredm\u00e9nyek\u00e9pp, \u00e9ppen a modernizmust lehet\u0151v\u00e9 tev\u0151 kronotoposzokban alapoz\u00f3dott meg, m\u00e1r nem t\u0171nik adottnak. Ilyen \u00e9rtelemben a modernizmus nem v\u00e1lik antikk\u00e1 \u00fagy, ahogy az antik antikk\u00e1 v\u00e1lt. A modern nem annyira az antik fel\u00e9, mint a meg nem t\u00f6rt\u00e9nt j\u00f6v\u0151k fel\u00e9 refer\u00e1l, mintha alternat\u00edv, lehets\u00e9ges vil\u00e1gok j\u00f6v\u0151k\u00e9pe(i) lenne(\u00e9nek), m\u00e1r csak az\u00e9rt is, mert m\u00edg a lehets\u00e9ges vil\u00e1gok kronotoposzaiban volt j\u00f6v\u0151k\u00e9p, ebben a re\u00e1lisban kev\u00e9sb\u00e9 van. Ek\u00f6zben be nem k\u00f6vetkezett j\u00f6v\u0151k, jelenek (melyek elveszett eml\u00e9kek), vektor n\u00e9lk\u00fcl gyorsul\u00f3 id\u0151k mellett \u00fagy l\u00e1tszik, felbukkannak a premodernb\u0151l vagy a korai modernit\u00e1sb\u00f3l ismert lehets\u00e9ges terek, az itt \u00e9s most seholsemjei, Erewhonok, mint a l\u00e9tez\u0151 tapasztalatok felt\u00e9teleik\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u0151 szervez\u0151d\u00e9sek. Tal\u00e1n \u00f6v\u00e9k a j\u00f6v\u0151.<\/p>\r\n

1<\/a> T.J. Clark, Farewell to an Idea: Episodes from a History of Modernism<\/em>, Yale University Press 1999, 3.o. (Modernism is our antiquity, in other words; the the only one we have.)<\/p>\r\n

2<\/a> uo, 2.o. (… that already the modernist past is a ruin, the logic of whose architecture we do not remotely grasp.)<\/p>\r\n

3<\/a> uo, 2. o. [This has not happened, in my view, that we have entered a new age. (\u2026) On the contrary, it is just because the \u201dmodernity\u201d which modernism prophesied has finally arrived that the forms of representation it originally gave rise to are now unreadable.]<\/p>\r\n

4<\/a> P\u00e9lda lehet erre, ahogy Rosalind Krauss \u2013 nem minden ir\u00f3nia n\u00e9lk\u00fcl \u2013 megeml\u00edti, hogy Frank Stella egy baseballj\u00e1t\u00e9kost tartott a legnagyobb \u00e9l\u0151 amerikainak, mert az \u0151 l\u00e1t\u00e1sa a leggyorsabb. In: The Optical Unconscious<\/em>, October Books, MIT Press, NY, 1993, 7. o. Tal\u00e1n m\u00e9g sokatmond\u00f3bb egy r\u00f6vid p\u00e1rbesz\u00e9dr\u00e9szlet Jim Jarmusch Coffee and Cigarettes<\/em>-j\u00e9b\u0151l (2003, az eml\u00edtett epiz\u00f3d, a Strange to meet you<\/em> 1986-os) \u201eI like to drink a lot of coffee before I go to sleep so I can dream faster. I can dream like when they put a camera on the Indy 500… when they put a camera in the car, and it’s just whipping by like that. Dream after dream after dream after dream.\u201d<\/p>\r\n

5<\/a> ibid., 1.o. (What idea of the world’s availability to knowledge would they reckon the vanished imagemakers had operated with? )<\/p>\r\n

6<\/a> Gilles Deleuze, Difference and Repetition<\/em> (1967), Athlone Press 1994, 285 o.<\/p>\r\n

7<\/a> uo.<\/p>\r\n

8<\/a> Paul Binding, Imagined Corners: Exploring the World’s First Atlas<\/em>, Headline Book Publ., 2003, 13.o. (Az viszont tiszt\u00e1zatlan, val\u00f3ban ott k\u00f6z\u00f6ltetett-e a t\u00e9rk\u00e9p, m\u00e1r itt is keveredik a fikt\u00edv \u00e9s a val\u00f3s, az Atlasz itt \u00e9s mostja ut\u00f3pia seholsem\u00e9vel.)<\/p>\r\n

9<\/a> Ami nem z\u00e1rja ki, hogy egy ilyen, fikt\u00edvnek bizonyult sziget kir\u00e1lya az atlasz szerint megt\u00e1madta Izlandot, akik viszont t\u00e1mad\u00e1s\u00e1t visszavert\u00e9k. Ibid. 241.o.<\/p>\r\n

10<\/a> Latour, Bruno, Sohasem voltunk modernek: Szimmetrikus antropol\u00f3giai tanulm\u00e1ny<\/em>. Budapest, Osiris, 1999, 27. o.<\/p>\r\n

11<\/a> Mely \u201ea \u2019transzl\u00e1ci\u00f3\u2019 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel hoz l\u00e9tre eg\u00e9szen \u00faj tipus\u00fa l\u00e9tez\u0151kb\u0151l, a term\u00e9szet \u00e9s a kult\u00fara hibridjeib\u0151l \u00e1ll\u00f3 kever\u00e9keket\u201d. Ibid.<\/p>\r\n

12<\/a> Uo. 38-39. o.<\/p>\r\n

13<\/a> \u201eMin\u00e9l elgondolhatatlanabb\u00e1 tessz\u00fck a hibrideket, ann\u00e1l ink\u00e1bb lehets\u00e9gess\u00e9 v\u00e1lik a keresztez\u0151d\u00e9s\u00fck \u2013 ez a modernek paradoxona\u2026\u201d ibid, 29. o. A \u201emodern alkotm\u00e1ny\u201d purifik\u00e1ci\u00f3s gyakorlatai a m\u0171v\u00e9szet modernista elm\u00e9leteiben is \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151ek.<\/p>\r\n

14<\/a> Heinrich W\u00f6lfflin, Renaissance und Barock<\/em>. Eine Untersuchung \u00fcber Wesen und Entstehung des Barockstils in Italien.<\/em> M\u00fcnchen, 1888.<\/p>\r\n

15<\/a> Jau\u00df, Hans Robert, \u201e\u00c4stetische Normen und geschichtliche Reflexion…\u201d, in: Perrault, Charles, Parall\u00e8le des Anciens et des Modernes<\/em>, M\u00fcnchen, Eidos, 1964; 8-64. o.<\/p>\r\n

16<\/a> Az a kezd\u0151d\u0151 \u00e9rthetetlens\u00e9g, mely a modernizmus abszol\u00fat t\u00e1vols\u00e1g\u00e1t jelzi, m\u00e1r Sir Joshua Reynoldsn\u00e1l is parodisztikus megfogalmaz\u00e1st kap. \u201eA Keletre utaz\u00f3k besz\u00e9lik el, hogy amikor megk\u00e9rdezik az ottani orsz\u00e1gok tudatlan lak\u00f3it a pomp\u00e1s \u00e9p\u00edtm\u00e9nyek m\u00e9g fennmaradt romjair\u00f3l, egykori nagys\u00e1guk \u00e9s r\u00e9ges-r\u00e9g odaveszett tudom\u00e1nyuk e melankolikus eml\u00e9km\u0171veir\u0151l, a v\u00e1laszuk mindig \u00edgy sz\u00f3l: azokat var\u00e1zsl\u00f3k \u00e9p\u00edtett\u00e9k. [\u2026] [D]urva \u00f6sszeegyezhetetlens\u00e9get \u00e9rz\u00e9kel saj\u00e1t k\u00e9pess\u00e9gei \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet azon bonyolult alkot\u00e1sai k\u00f6z\u00f6tt, melyeket messzemen\u0151en k\u00e9ptelen felfogni; \u00e9s felt\u00e9telezi, hogy ekkora hi\u00e1tust csak term\u00e9szetfeletti k\u00e9pess\u00e9g hidalhat \u00e1t.\u201d Discourses on Art<\/em>, San Marino, Cal., Huntington Library, 1959, 94. o.<\/p>\r\n

17<\/a> Ennek az igen v\u00e1zlatos le\u00edr\u00e1snak kicsit teljesebb\u00e9 t\u00e9tele p\u00e9ld\u00e1ul az a transzform\u00e1ci\u00f3, melynek az antik \u00e9s modern fogalm\u00e1t Friedrich Schiller veti al\u00e1 (a Na\u00edv \u00e9s szentiment\u00e1lis k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l<\/em> c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1s\u00e1ban), amennyiben a reflekt\u00e1latlan (naiv) magatart\u00e1s ink\u00e1bb az antik saj\u00e1tja, a reflekt\u00e1l\u00f3, szentiment\u00e1lis pedig a modern, z\u00e1r\u00f3jelek k\u00f6z\u00e9 t\u00e9ve azt a korszakot, melyet ma korai modernnek nevez\u00fcnk.<\/p>\r\n

18<\/a> Ez megfelel annak, amit Latour purifik\u00e1ci\u00f3nak nevez.<\/p>\r\n

19<\/a> \u201e\u2026 az egym\u00e1srak\u00f6vetkez\u00f4 \u00e1ll\u00f3k\u00e9pek gyors felvillan\u00e1sai, melyek mozg\u00e1s l\u00e1tszat\u00e1t keltik\u201d \u2013 azaz a mozg\u00f3film elve \u2013haszn\u00e1ltatott, ami\u00f3ta \u201dLeibniz, a kalkulus felfedez\u00e9s\u00e9hez vezet\u00f4 \u00faton ugyanezt az elvet alklamazta hogy \u00e1gyugoly\u00f3k leveg\u00f4ben le\u00edrt p\u00e1ly\u00e1it felossza.\u201d Thomas Pynchon, Gravity’s Rainbow<\/em> (Penguin Classics,\u00a0 New York : Penguin Books, 1995) 407. o.<\/p>\r\n

20<\/a> Risikogesellschaft. Auf dem Weg in eine andere Moderne<\/em>. Suhrkamp, Frankfurt Am, 1986.<\/p>\r\n

21<\/a> Walter Benjamin: Gesammelte Schriften V. 1., Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1991. 578. o. \u2013 Tal\u00e1n T.J. Clark m\u00e1r id\u00e9zett megfogalmaz\u00e1sa, \u201eidea of the world’s availability to knowledge\u201d is Benjamin e mondat\u00e1ra refer\u00e1l, \u00e9ppen, mert a modernista m\u0171vek a mostban egy, a mostb\u00f3l meghat\u00e1rozatlan j\u00f6v\u0151 fel\u00e9 kiny\u00fal\u00f3 felfog\u00e1sa, mely \u00e9rthetetlenn\u00e9 v\u00e1l\u00f3ban van.<\/p>\r\n

22<\/a> Wong Kar-Wai, 2046<\/em> (2004)<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Bora G\u00e1bor Ut\u00f3irat egy j\u00f6v\u0151h\u00f6z 1502-ben Amerigo Vespucci azt hirdette, hogy az \u00fajonnan felfedezett f\u00f6ld nem \u00c1zsia r\u00e9sze, hanem Mundus Novus, \u00faj vil\u00e1g, egy \u00faj kontinens. 1539-ben pedig a mai Mexico Cityben m\u00e1r nyomda m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Ha ma a dolgok hasonl\u00f3 sebess\u00e9ggel haladn\u00e1nak, akkor \u2013 figyelembe v\u00e9ve a m\u00e9di\u00e1ban bek\u00f6vetkezett v\u00e1ltoz\u00e1sokat a priorit\u00e1sok tekintet\u00e9ben \u2013 az […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630347,"parent":400392,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[11],"tags":[],"class_list":["post-400351","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400351","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400351"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400351\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2022131,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400351\/revisions\/2022131"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400392"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630347"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400351"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400351"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400351"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}