{"id":400373,"date":"2007-01-11T23:00:00","date_gmt":"2007-01-11T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400373"},"modified":"2007-01-11T23:00:00","modified_gmt":"2007-01-11T23:00:00","slug":"az-orom-vegul-elmaradt","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/kritika\/az-orom-vegul-elmaradt\/","title":{"rendered":"Az \u00f6r\u00f6m v\u00e9g\u00fcl elmaradt"},"content":{"rendered":"
\n\n\n

 <\/p>\n\n\n

Karácsony elõtt éppen aktuális a család \n témát játékba hozni. Idõszerû, jó \n üzleti fogás, és – mint mondják – egyszerre \n szól a szeretetrõl és az ünnepi hangulatról, \n amely intim és kollektív egyben. Bár mindkettõt \n elcsépeltük még akkor, amikor szokássá és \n szolgáltatássá avanzsálódtak lelkünkben \n az úgynevezett meghitt pillanatok. Ez persze nem róható \n fel hibaként, hisz természetes velejárója az életnek \n ugyanúgy, mint szeretnivaló dolgaink megmutatásának \n igénye.<\/p>\n\n

A Családlátogatás<\/em> cím ígéretesnek \n mutatkozik. Kétféle elõképet indukál. Az \n egyik, amikor a „mindenki volt gyerek” apropóján valamiféle \n iskolai feeling<\/em> képzõdik az emberben: a család \n élménye gyermekként, a felnõttek világához \n való viszonyunk, iskola, megfelelés, nyomasztás, az osztályfõnök \n vagy iskolaigazgató leleplezõ látogatása, rákérdezések, \n ellenõrzés – érdekes felfedezõkörút \n lenne a mindenki régmúlt világában. Ez lenne talán \n az érdekesebb. <\/p>\n

A másik elõkép – utólag kiderül, éppen \n a megfogalmazás módja miatt – kevésbé izgalmas, \n fõleg ha az anyaság és család fogalmaival egybekelt \n harmóniára gondolunk, de még inkább arra, amit ebbõl \n láttatni szokás. Az idill szavát. A Családlátogatás<\/em> \n az utóbbi kategóriába tartozik, ahol nemcsak nem lehet \n megtudni semmi újat, de egyenesen elhasznált, megfáradt \n pillanatok támaszkodnak a galéria falának. Ki kíváncsi \n ezekre a pillanatokra, amelyekben csak azt láthatjuk, amit magáról \n mindenki mutatni szeret? Ehhez nem kell galériába menni. A mismásolás \n sûrû szövete borítja be a kapcsolatokat és az \n ezekhez rendelt család-fogalmakat, alig akadnak kivételek. <\/p>\n\n

Vagy mégis a nézõben volna a hiba, mert olyasmit gondol \n a mûvészetrõl, ami feszegeti látszatvilágunk \n jól leszögelt értékrendjeit? Kár lenne nem \n tudomást venni azokról a folyamatokról, amelyek átstrukturálják \n értékpreferenciáinkat, és idõnkét \n botladozva ugyan, de mégiscsak erõltetett menetben üzennek \n hadat az értékek állandóságának, vagy \n egyáltalán az állandóságnak a változással \n szemben. <\/p>\n\n

Önmagában azért persze egyetlen mûvet és mûvészt \n sem lehetne elmarasztalni, hogy egy a számára aktuális \n és kézenfekvõ témához nyúl. A kérdés \n inkább a hogyan és a miért. Hat fiatal festõnõ \n – Csiszér Zsuzsi, Dobribán Fatime, Gazdag Ágnes, \n Hajdú Kinga, Kovács Lola, Nemes Nikolett – kiállításán \n a kurátori válogatás értelmében a téma \n tehát adott.<\/p>\n\n

Egy nõ számára mi volna elementárisabb élmény, \n mint megtapasztalni azt az önmagában megrendítõen \n erõs és ösztönös momentumot, amely egy életre \n szól, mit csak az ismer, aki maga is átélte: az anyaság \n érzését. 2006-ban a család, anyaság témái \n éppen azok a kérdéses és egyúttal érdekes \n területek, amelyek inogni látszanak. Azok, amelyek változnak \n a változás természete szerint, mi magunk mégis másmilyennek \n kívánjuk látni ezeket. Éppen ezért csalódott \n a szerzõ, hisz ami csak egy nõ privilégiuma, azt talán \n egy mûvésznõ tudná a leghitelesebben közvetíteni. \n<\/p>\n

Mit jelent ma az anyaság, mit jelent életet adni az önáldozat \n vagy a karrierek és sikertörténetek eresze alatt? A szavak, \n amelyekkel lefedjük ezeket: szeretet, harmónia, intimitás \n – változatlanok, nem találtunk új szavakat rájuk. \n Formailag egybevágnak, csak a jelentés és tartalom nem \n állja ki az idõ próbáját. A galéria, \n illetve a kurátor felelõssége, hogy az egyébként \n nagyon aktuális témához milyen érvek mentén \n válogat mûveket vagy mûvészeket, hogy a kiállítás \n mit mutat meg abból, ami megmutatható lenne. Egy tárlat \n témája, gondolati felütése akkor képes érvényre \n jutni, ha a kiállított mûvek hitelesen állnak a koncepció \n mellé, önmagukban hordozzák a lehetséges jelentések \n sokszínûségét, és ezek viszonylagosságát \n is.<\/p>\n

Ehhez képest nyilván nem lebilincselõ olyan képeket \n nézni, amelyek nem a jelentésekkel, csak a látszattal vannak \n elbûvölve, lefoglalva, és egyúttal ki is merülnek \n ebben. A kiállított képek csak képek maradnak. Jelenlétük \n nem vesz el, nem ad hozzá semmit a felvetett témához. Az \n értetlenség rügyei serényen sarjadnak anélkül, \n hogy szeretnénk.<\/p>\n

Csiszér Zsuzsi festményei láttán mindig az jut \n az eszembe, hogyan lehetséges ilyen technikai tudás birtokában \n ennyire üresen tartani egy képet. Létezik, hogy a gondolat \n elkerülje az elmélyült alkotómunkát? Mozdulat<\/em><\/a>, \n Torna<\/em><\/a> \n (2006) címû képei bizonyos értelemben a helyükre \n kerülnek, ha a koncepciót tartjuk szem elõtt. De talán \n helyükön vannak a kurátor, galerista szemszögébõl \n nézve is, hisz eladható mûvekrol van szó, harmonikusan \n kidolgozottak, lehelet finomak, feszes kompozícióval.<\/p>\n

Hajdú Kinga Tavasz<\/em><\/a> \n címû festménye (2006) a legletisztultabb az összes \n közül, egyszerre balzsamozza a tekintetet a tradicionális festészet \n képi világa – ami önmagában meghaladott is lehet \n – de egyúttal valami korszerû hang is kiszüremlik a \n liliomot érintõ kezecskék közül – érezni, \n hogy a harmadik évezredben készült. Ebben a kontextusban \n mégis képes semmitmondó maradni, ha csak nem a szépséget \n arcon suhintó irónia szólamai szüremlenek át \n a festékfelületen.<\/p>\n

Kovács Lola Fehér \n alvók<\/em><\/a> – Fekete \n alvók<\/em><\/a> (2005) képpárja gondolatában a legszebb, \n de a címrõl a képekre fordítván a tekintetet, \n 2006-ban azt állapíthatjuk meg, hogy a valóság impresszionista \n hangvételû megfeleltetésén túl semmi új \n nem fogalmazódik meg. A mûvésztõl még két \n print is látható a kiállításon a Vérfonal \n I., II.<\/em>, (2006), melyek inkább mondanak valami lényegest \n az ember családban betöltött helyzetérõl, szerepérõl \n vagy eleve elrendeltségérõl, mint két festménye. \n A felvillanó gondolat és e nyomatok falra kitett képi világa \n azonban kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a körülötte lévõ \n festmények közhelyei mellett érdemben szólni tudjon.<\/p>\n

Nemes Nikolett Habcsók,<\/em> valamint Björknek<\/em><\/a> \n címû képei (2003) a kiállítás azon \n pontjai, amikor konkrétan a talajvesztés fenyeget, hisz ami leginkább \n elõhívódik e képek láttán, az a tinédzserek \n giccsvilága, de sajnos nem olyan vehemenciával, amivel a festmény \n igazán pikírtté válna. Nem teljesen világos \n számomra (látván Nemes Nikolett legújabb festményeit \n pl: Alvóváros), a kurátori koncepció létrejöttekor \n melyik volt az a pillanat, amikor eldõlt, hogy a 2003-ban készült \n – témájukban sem éppen idevágó – \n giccsfestmények bekerülnek a kiállítás anyagába, \n konkrétan a Családlátogatás<\/em> koncepcióba.<\/p>\n

Gazdag Ágnes Babaportré<\/em>i (2006) elõképektõl \n terhesek, hogy ne menjünk nagyon messzire, csak a Deák Erika Galériáig: \n Moizer Zsuzsa korai dekomponált akvarellfejei hívódnak \n rögtön elõ– ami mögött egyébként \n szintén korábbi elõképek vannak. Éppenséggel \n témába vágó felvetés, elég, ha a mindenkori \n csecsemõképekre gondolunk bármely családi fotóalbumból.<\/p>\n

Dobribán Fatime pasztózus festõi gesztusai azok, amelyeket \n gyakran látunk a mûvészeti egyetemeken harmad- vagy negyedéves \n festõhallgatók év végi kiállításán. \n Angyali \n jelenlét I.<\/em><\/a>, II.<\/em><\/a>, \n (2003) valamint Végül \n az öröm<\/em><\/a> (2004) címû képei nem vesznek \n el semmit a kiállítás színvonalából, \n de nem is adnak hozzá.<\/p>\n

A kiállításon összességében olyan érzés \n alakul ki az emberben, mintha manapság nem lenne mit festeni, de ha talál \n is a mûvész valamit, rögtön a kifejezés problematikusságával \n van dolgunk. A képek témájára közhelyesen rímelõ \n kijelentés lenne a kiüresedés emlegetése (egy kapaszkodóval \n kevesebb). Ahogy végigpásztázzuk a kiállítást, \n valamiért az a gyanúnk támad, mintha megint egy olyan bemutató \n jött volna létre, ami nem hiányozna, ha nem valósult \n volna meg, de így sem zavar sok vizet. Nem egyedi eset.<\/p>\n

A tárlat vitathatatlanul legfõbb érdeme az idõzítés. \n Karácsony, szeretet, család, meghitt, intim pillanatok. Csupa \n nagybetûs dolgok. A szavak megmaradtak. Csak a szavak maradtak meg. Jelentéseik \n és a hozzá rendelt értékek újraszabott mértéket \n találtak maguknak. Hol üzlet, hol érdek, hol szolgáltatás, \n hol önámítás, és néhol a személyes \n drámák, és életutak mögött ki-kikandikál \n ebbõl a csomagból a nagybetûs szavak kisbetûs igazsága. \n Errõl viszont nem üzent semmit a kiállítás.<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  Karácsony elõtt éppen aktuális a család témát játékba hozni. Idõszerû, jó üzleti fogás, és – mint mondják – egyszerre szól a szeretetrõl és az ünnepi hangulatról, amely intim és kollektív egyben. Bár mindkettõt elcsépeltük még akkor, amikor szokássá és szolgáltatássá avanzsálódtak lelkünkben az úgynevezett meghitt pillanatok. Ez persze nem róható fel hibaként, hisz természetes […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630369,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-400373","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-kritika"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400373","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400373"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400373\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630369"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400373"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400373"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400373"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}