{"id":400539,"date":"2007-11-04T23:00:00","date_gmt":"2007-11-04T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400539"},"modified":"2007-11-04T23:00:00","modified_gmt":"2007-11-04T23:00:00","slug":"orulok-hogy-nem-vagyok-tot-endre","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/kritika\/orulok-hogy-nem-vagyok-tot-endre\/","title":{"rendered":"\u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy nem vagyok T\u00f3t Endre"},"content":{"rendered":"
\n\n\n

 <\/p>\n

A Trafó Galéria októberi kiállítása egy Martin Kippenberger mű (Lieber Maler, mal mir mit Herz und Verstand<\/em>) címét kölcsönözte. A kiállítás meghívóján is szereplő rajzon két keresztbe tett szerszámot láthatunk – egy ecsetet szív alakú sörtékkel és egy ceruzát, amelynek radírgumiját egy piciny agyacska helyettesíti. A festők általában kézzel festenek (kivéve, akik e végtag hiányában más testrészüket használják, de erről később), a szív és értelem idecitálása pedig nemcsak két, egymást kizáró festő magatartás (az érzelgős giccsfestészet és a hűvös, analitikus konceptualizmus) finom kigúnyolása, hanem a festészet mai státuszára irányuló, bújtatott kérdés is. A harmincas éveik elején járó kiállító művészek többsége nem festő (zömük az intermédia szakhoz kötődik), ezért állításaikat (műveiket) kevésbé befolyásolják a festészettel kapcsolatos (az oktatásban, a múzeumokban és galériákban, illetve a műtárgypiacon jelenlevő) kötöttségek. Az alig 44 évesen elhunyt német művészre való hivatkozás egyrészt utal a Kippenberger munkásságát meghatározó műfaji szabadságra (nem beszélve arról a különleges definíciójáról, mellyel önnön művész voltát jellemezte)(1)<\/a>, másrészt arra a módszerre, amely az individuális és elszigetelt alkotás helyett a közös munkát helyezte előtérbe. <\/p>\n

A kiállítás előzménye 2003 táján kereshető, amikor a Stúdió Galériában Kaszás Tamás és Loránt Anikó közös kiállításán (Csináld úgy, hogy jó legyen<\/em>) a kiállítóhely mint közösségi tér megteremtésére törekedtek. A többek között Mécs Miklós közreműködésével felépített Gyermek foglalt ház makett<\/em>ben egy privát térnek tűnő, de a közösségi, kreatív életmód minden kívánalmának megfelelő teret hoztak létre (a kiadványok és plakátok, teadélutánok és filmvetítések mind egy nyitott találkozóhely létrejöttét szolgálták), amely elsősorban a túlságosan steril művészeti intézményrendszerek ellenében, azok alternatívájaként működött. A kollektivitás a Trafóbeli kiállításon csak tovább erősödött – az alkotók nevét nem műveik mellett, hanem egy alaprajzvázlaton megjelölve olvashattuk –, olyannyira, hogy a harmadik terem<\/a> művei már szinte egyáltalán nincsenek szignálva. <\/p>\n

A kiállítóhely terét is kibővítette az alkotócsoport – az egyetlen légterű termet négy, egymástól elváló „szobává” alakította, amelyekhez (és néhány mű installálásához) a Műcsarnoktól „levetett”, újrahasznosított anyagokat használtak fel. A termeket elválasztó fal egy helyen át is van törve, s a résen „áttüremkedik” az egyik mű. Csákány István [aki az idei Prágai Biennálén A Lomnici-csúcs rekonstrukcióját<\/em> (2004-2007) építette meg] és Szörényi Beatrix talányos konstrukciójának elölnézete<\/a> leginkább egy falábakon álló piramis formáját – ahol az alsó szint képsora leginkább egy amerikai kertváros egyenházaira, a középső kép egy tojások (vagy tojásfejek?) között kibukkanó szupermenszerű alakra, míg a felső egy szoknyában álló lábra emlékeztet –, a hátulnézet viszont egy lombos fa kontúrját idézi fel. A „mi van a mű mögött ?” kérdés lehetséges válaszaival (pl. mesterségbeli tudás, ész, lélek, „valóság”) szemben itt csak néhány faléc, míg egy másik élő „videotudósítás”<\/a> szerint – amely több, egymásnak háttal összekapcsolt festmény közötti résre fókuszál – a nagy büdös semmi látható. De lehet ott akár egy kisméretű nyomtatvány is – ilyen például a portugál Hugo Canoilas Tanulj, okulj, engedelmeskedj<\/a><\/em> című munkájának előképe, amelyen a szöveghez egy redukált, jövőbe meredő, szocreálosan tipikus munkásarc kapcsolódik. A festmény mögött itt egy másik mű, illetve a feldolgozatlan múltra történő utalás áll – amely minden iróniájával szemben sem zárja ki egy újbaloldali, antiglobalista, anarchista politikai értelmezés lehetőségét. <\/p>\n

A kiállítás címében rejlő felszólításra („fessél nekem”) játszik rá Kaszás Tamás műve, aki a feketére festett negyedik teremben, a kicsit horrorisztikus sötétszobában<\/a> állított ki egy olyan triptichont<\/a>, amelyet felkérésére mások festettek meg. Kaszás, akinek vannak a kiállításon saját festményei – még ha ezek korábban is készültek, kivéve a mostani pszeudo-akvarell-sorozat<\/a>ot –, egyszerre figurázza ki a képmegrendelők és a festőnek nevezett kisiparosok feudális\/kapitalista viszonyát, illetve sajátítja ki mint ötletgazda a kész művet. Kristóf Krisztián a nagymamáival készített interjút, hogy megtudja, akadt-e életükben olyan festmény, amelyhez ragaszkodtak. A beszélgetésben elhangzó, a festészetre vonatkozó, a művészeti elméletekről természetesen mit sem sejtő, legtöbbször közhelyes, de néhol roppant mulatságos felvetések nyomán két festményt készített, melyeket aztán a nagymamák társaságában le is fotózott. A képek persze nem teljesítik be az elvárásokat <\/a>– inkább felülírják, „elkenik” őket. <\/p>\n

A Trafóban megrendezett Kippenberger-átirat lényegi gondolatát a Szájjal és Aggyal Festő Művészek<\/a> valósították meg. A kiállításon az Európa térképén kapálódzó, kiskutya alakú Magyarország<\/a>gal szereplő Fischer Judit és Mécs Miklós által jegyzett tömörülés célja, hogy harcoljon a középszerű, tartalmatlan, virtuózan megfestett művek ellen, s utalva a nyilvánvalóan önterápiás célból szájjal és lábbal festő, ám a mindennapi vizuális kultúrában a kéretlen naptárak révén erősen felülreprezentált emberek ténykedésére, mindezt ironikus módon eltúlozza: „a szájjal és aggyal festők leginkább nem festenek”. A SZAF az invenció híján levő művészek számára nyújt egyfajta szolgáltatást: a festészettel kapcsolatos, meg nem valósított művészeti ötleteinek jegyzékét Mécs videofelvételen mutatta be az érdeklődőknek. A cetlikről felolvasott\/megmutatott ötletbombák között – pl. ecseteknek készített különböző frizurák, Üdvözöljük Magyarországon tábla vége – számos, a művészet intézményrendszerére vonatkozó, kritikus-gunyoros sziporka is található, kezdve a zéró-típusú kiállított mű adjusztálásán (nem létező kép előtt tolongó, lefizetett tömeg, mint maga a mű), XX. századi híres festők munkáinak más méretben történő megfestésén keresztül a konkrét utalásokig (Beuys feliratú bajusz) és művészi védjegyek kiforgatásáig. Örülök, hogy nem vagyok Tót Endre – olvasható egy cédulán, Örülök, hogy nem vagyok Tót Endre – látható a manipulált fotó Mécs internetes blogjában. Kár, pedig megvettem volna az ötletet. <\/p>\n

1<\/a> „I am a spendthrift, animator, showman, a show-off, ring-leader, and compère.”<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  A Trafó Galéria októberi kiállítása egy Martin Kippenberger mű (Lieber Maler, mal mir mit Herz und Verstand) címét kölcsönözte. A kiállítás meghívóján is szereplő rajzon két keresztbe tett szerszámot láthatunk – egy ecsetet szív alakú sörtékkel és egy ceruzát, amelynek radírgumiját egy piciny agyacska helyettesíti. A festők általában kézzel festenek (kivéve, akik e végtag […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630486,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-400539","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-kritika"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400539","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400539"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400539\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630486"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400539"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400539"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400539"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}