{"id":400687,"date":"2010-01-23T23:00:00","date_gmt":"2010-01-23T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400687"},"modified":"2022-06-21T18:04:20","modified_gmt":"2022-06-21T17:04:20","slug":"az-emancipalt-nezo","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/az-emancipalt-nezo\/","title":{"rendered":"Az emancip\u00e1lt n\u00e9z\u0151"},"content":{"rendered":"
\r\n

Jacques Ranci\u00e8re<\/p>\r\n

Szinte mindenki, akit szeretek, \u00e9s kontextus alap\u00fa, jobb h\u00edj\u00e1n kritikainak mondott m\u0171v\u00e9szettel foglalkozott az elm\u00falt \u00e9vekben, legyen b\u00e1r m\u0171v\u00e9sz vagy kur\u00e1tor (magamat is ide\u00e9rtve), \u00e1tesett valamif\u00e9le v\u00e1ls\u00e1gon, amit k\u00f6zvetve az ilyen m\u0171v\u00e9szet glob\u00e1lis t\u00faltermel\u00e9si v\u00e1ls\u00e1ga okozott. T\u00fal nagy lett ir\u00e1nta a kereslet, t\u00fal sok lett a hang k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, t\u00fal rutinszer\u0171ek a s\u00e9m\u00e1i, elj\u00e1r\u00e1sai, t\u00fal er\u0151s az \u00f6ntudata. Ezt a m\u0171v\u00e9szetet, amely eredetileg a kort\u00e1rsi politika \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet k\u00e9pmutat\u00e1sa gerjesztette d\u00fchb\u0151l t\u00e1pl\u00e1lkozott, a diskurzus kitart\u00f3 munk\u00e1val (\u00e9s nem kev\u00e9s k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9ssel a m\u0171v\u00e9szek r\u00e9sz\u00e9r\u0151l) belevitte a j\u00f3raval\u00f3s\u00e1g (l\u00e1sd m\u00e9g „t\u00e1rsadalmi \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g”) csapd\u00e1j\u00e1ba. Ann\u00e1l pedig kev\u00e9s kasztr\u00e1l\u00f3bb dolog van, mint mikor az ember j\u00f3raval\u00f3k\u00e9nt k\u00e9nytelen gondolni mag\u00e1ra.<\/p>\r\n

T\u00fal a szubjekt\u00edv sz\u00e1lon, az v\u00e9lhet\u0151leg nem megy n\u00e9mi meghasonl\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, hogy kritikai m\u0171v\u00e9szetet bankok szponzor\u00e1ljanak kitart\u00f3an. Miut\u00e1n viszont a szponzor\u00e1l\u00e1s remek dolog, c\u00e9lszer\u0171 a „kritikai” fogalm\u00e1t (\u00e9s mag\u00e1t a kritik\u00e1t…) finomra hangolni. Mi sem j\u00f6n jobban kap\u00f3ra ilyenkor, mint egy tisztess\u00e9gben meg\u0151sz\u00fclt, marxista h\u00e1tter\u0171 politika-filoz\u00f3fus, aki a kritik\u00e1t veszi kritika al\u00e1 – m\u00e9g mindig jobb ez, mint ha az Auton\u00f3m M\u0171v\u00e9szet SC valamelyik drukker\u00e9nek kellene elhinn\u00fcnk, hogy valami baj van vele. Az ember egyszerre megbocs\u00e1t\u00f3 lesz: eln\u00e9zi az \u00f6regnek, ha n\u00e9ha k\u00e9ptelens\u00e9geket besz\u00e9l a k\u00e9pekr\u0151l, kibogozhatatlann\u00e1 magyar\u00e1z evidenci\u00e1kat, ha hivatkoz\u00e1sai \u00e9s indulatai olykor nyomon k\u00f6vethetetlenek.<\/p>\r\n

A kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szeti szc\u00e9na teh\u00e1t Le partage du sensible<\/i> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyve megjelen\u00e9s\u00e9t k\u00f6vet\u0151en (magyarul: Eszt\u00e9tika \u00e9s politika<\/i>, M\u0171csarnok, Budapest, 2009., ford. Jancs\u00f3 J\u00falia) \u00f6lbe kapta Jacques Ranci\u00e8re-t, \u00e9s k\u00f6rbehordozta bienn\u00e1l\u00e9kon, art-faireken \u00e9s szimp\u00f3ziumokon, terminusait katal\u00f3gusok, portfoli\u00f3k sz\u00e1zaiban id\u00e9zte. Olyan, a kult\u00fara tekint\u00e9lyes szf\u00e9r\u00e1it k\u00e9pvisel\u0151 szent teh\u00e9n lett bel\u0151le is, amilyenek el\u0151tt a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szeti diskurzus id\u0151r\u0151l-id\u0151re tiszteletteljesen megnyitja a kapuit, majd be is csukja m\u00f6g\u00f6tt\u00fck, hogy felv\u00e1gottat gy\u00e1rtson bel\u0151l\u00fck. \u00cdgy j\u00e1rt az eg\u00e9sz posztmodern francia filoz\u00f3fia, Danto, Negri, Agamben, \u00e9s m\u00e9g sorolhatn\u00e1nk.<\/p>\r\n

Ranci\u00e8re recikl\u00e1l\u00e1s\u00e1nak egyik p\u00e9ld\u00e1ja lehetne Claire Bishopnak az exindexen Somogyi Hajnalka ford\u00edt\u00e1s\u00e1ban \u00e9s bevezet\u0151j\u00e9vel magyarul is megjelent cikke (A kollabor\u00e1ci\u00f3 \u00e9s el\u00e9gedetlenei<\/i><\/a>), amelyben a szerz\u0151 alaposan leh\u00fazza a keresztvizet a kollaborat\u00edv m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatokr\u00f3l, \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban az „etikai fordulatr\u00f3l”. \u00c9rvel\u00e9s\u00e9ben Ranci\u00e8re egyik legfontosabb gondolata visszhangzik, miszerint a „k\u00e9pek etikai rezsimje”, amelyhez a balos avantg\u00e1rd \u00e9s a mai kritikai-aktivista m\u0171v\u00e9szet a tartalom privilegiz\u00e1l\u00e1s\u00e1val t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en visszat\u00e9rt, a modernit\u00e1s vil\u00e1g\u00e1t kirajzol\u00f3 eszt\u00e9tikai rezsimet megel\u0151z\u0151, hierarchikus, fegyelmez\u0151, az egyenl\u0151s\u00e9get \u00e9s az emancip\u00e1ci\u00f3t tagad\u00f3 kult\u00fara term\u00e9ke volt, amelyen m\u00e1r a romantika t\u00fall\u00e9pett.<\/p>\r\n

Sz\u00f6gezz\u00fck gyorsan le: Ranci\u00e8re az\u00e9rt rehabilit\u00e1lta az eszt\u00e9tika fogalm\u00e1t, hogy ezzel kimentse a kritika lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t abb\u00f3l az ingov\u00e1nyos konszenzusb\u00f3l, amely j\u00f3 ideje megb\u00e9n\u00edtja. Ranci\u00e8re a k\u00e9prombol\u00f3, \u00f6nmag\u00e1ba fordul\u00f3, meghasonlott, \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l retteg\u0151 kritikai m\u0171v\u00e9szetet t\u00e1madja, illetve annak t\u00fal\u00e9l\u0151 v\u00e1ltozat\u00e1t, a „konszenzu\u00e1lis” kritik\u00e1t, amelyben a mai kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet esszenci\u00e1j\u00e1t tal\u00e1lja. Azt a kritikai m\u0171v\u00e9szetet, amely meghasonlotts\u00e1g\u00e1ban lemondott a k\u00e9pekr\u0151l \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netekr\u0151l, \u00edgy csak a felemelt ujja maradt, amellyel k\u00eds\u00e9ri a magvas kritikai igazs\u00e1gokat. Hab a tort\u00e1n, hogy ezen igazs\u00e1gok j\u00f3 r\u00e9sze nem m\u00e1s, mint a kritika lehetetlens\u00e9g\u00e9nek apr\u00f3l\u00e9kos \u00e9s reiter\u00e1lt bizony\u00edt\u00e1sa.<\/p>\r\n

Hogy akarva-akaratlan mi ellen m\u0171k\u00f6d\u00f6tt-m\u0171k\u00f6dik a komolyan vehet\u0151, mert v\u00e9res k\u00f6r\u00f6mmel kikapart kritikai m\u0171v\u00e9szet, az j\u00f3r\u00e9szt vil\u00e1gos: a katarzis ellen. A katarzis, Guy Debord ut\u00e1n szabadon, l\u00e1tsz\u00f3lagos megtisztul\u00e1s a polg\u00e1ri-kapitalista vil\u00e1g ressentiment-j\u00e1t\u00f3l, ami lehet\u0151v\u00e9 teszi az e vil\u00e1gban val\u00f3 folytat\u00f3lagos r\u00e9szv\u00e9telt. Hogy hov\u00e1 tal\u00e1lt vissza a poszt-kritikai m\u0171v\u00e9szet, \u00e9s maga Ranci\u00e8re, az is vil\u00e1gos: a katarzishoz. A glob\u00e1lis m\u0171v\u00e9szeti szc\u00e9na Jacques Ranci\u00e8re-nek k\u00f6sz\u00f6nheti, hogy \u00fajra lehet „L\u00e9lek” c\u00edmmel ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sokat rendezni (l\u00e1sd Manifesta 7<\/a>) an\u00e9lk\u00fcl, hogy az embernek esetleg n\u00e9mi fasizmust v\u00e1gn\u00e1nak a fej\u00e9hez.<\/p>\r\n

Al\u00e1bbi sz\u00f6veg egy el\u0151ad\u00e1s; h\u00e1rom \u00e9ve jelent meg az Artforum Ranci\u00e8re-k\u00fcl\u00f6nsz\u00e1m\u00e1ban, majd lett k\u00e9s\u0151bb az Emancip\u00e1lt n\u00e9z\u0151<\/i> (Le spectateur \u00e9mancip\u00e9<\/i>, 2008.) c\u00edm\u0171, a k\u00e9p \u00e9s a kritikai gondolat viszontags\u00e1gait taglal\u00f3 essz\u00e9-gy\u0171jtem\u00e9ny c\u00edmad\u00f3 darabja. B\u00e1r kiindul\u00f3pontja a sz\u00ednh\u00e1z, olvashat\u00f3 mint egyfajta kalauz is: viszonylag k\u00f6zvetlen hangon kapjuk meg bel\u0151le a Ranci\u00e8re-i eszt\u00e9tika-filoz\u00f3fia alapfogalmait.<\/p>\r\n

Mit\u0151l kell emancip\u00e1lni a n\u00e9z\u0151t? Ranci\u00e8re v\u00e1lasza r\u00f6viden \u00edgy adhat\u00f3 meg: a modernizmust\u00f3l, illetve att\u00f3l, amiv\u00e9 a modernizmus a m\u00falt sz\u00e1zad elm\u00e9leti vit\u00e1i sor\u00e1n lett. Abb\u00f3l indul ki, hogy a romantika nem ideggyenge emberek kivonul\u00e1sa volt a racion\u00e1liss\u00e1 lett vil\u00e1gb\u00f3l, hanem val\u00f3di forradalom: az egyenl\u0151s\u00e9g forradalma, egy\u00fattal a val\u00f3di modernit\u00e1s kezdete. Egyik f\u0151 t\u00e9tele, hogy a kritikai modernizmus nem vette \u00e9szre, mennyire radik\u00e1lis volt m\u00e1r kezdeteikor, mikor megtal\u00e1lta mag\u00e1nak az egyenl\u0151s\u00e9g „m\u00e9dium\u00e1t”, \u00e9s tov\u00e1bbi (felesleges) pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sai a radikaliz\u00e1l\u00f3d\u00e1sra pepecs szakosod\u00e1st, rossz lelkiismeretet, illetve kivagyi aktivizmust hoztak j\u00e1t\u00e9kba. Ranci\u00e8re m\u00edtoszokat rombol, \u00fagy mint a spekt\u00e1kulum m\u00edtosz\u00e1t, az egy\u00e9n al\u00e1vetetts\u00e9g\u00e9nek m\u00edtosz\u00e1t, a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g m\u00edtosz\u00e1t, az aranykor m\u00edtosz\u00e1t – \u00e9s nem utols\u00f3sorban saj\u00e1t mesterei\u00e9t, Althusser\u00e9t, Debord-\u00e9t.<\/p>\r\n

Ranci\u00e8re ugyanazt tette a kort\u00e1rs eszt\u00e9tik\u00e1val – vagy azzal, amit a helyett a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szeti glob\u00e1lia \u00edr\u00e1sk\u00e9nyszere produk\u00e1l -, amit a hetvenes \u00e9vekben az eur\u00f3-marxizmussal: azzal rehabilit\u00e1lta, hogy irtani kezdte a dogm\u00e1it, v\u00e9gigkopogtatta a s\u00ednp\u00e1rokat, amelyeken a konzum-dialektika m\u00e1gnes-vas\u00fatjai futnak, \u00e9rinthetetlen hierarchi\u00e1kra \u00e9s evidenci\u00e1kra k\u00e9rdezett r\u00e1, l\u00e1tsz\u00f3lagos r\u00e9szletk\u00e9rd\u00e9seket helyezett az el\u0151t\u00e9rbe, hogy \u00fajra haszn\u00e1lhat\u00f3v\u00e1 tegye a.): a t\u00e1rsadalmi harchoz; b.): az alkot\u00e1shoz \u00e9s a befogad\u00e1shoz. A mai t\u00e1rsadalom- \u00e9s m\u00e9dia-kritikai m\u0171v\u00e9szet baloldali, marxista gy\u00f6ker\u0171, s mint ilyen, a „k\u00e9pmutat\u00e1sra” (a f\u00e9tisre) k\u00e9prombol\u00e1ssal v\u00e1laszol.<\/p>\r\n

Marx nem \u00edrt eszt\u00e9tik\u00e1t, s az \u00edgy mutatkoz\u00f3 elm\u00e9leti hi\u00e1nyt a k\u00f6vet\u0151i, els\u0151sorban Benjamin, Adorno vagy Luk\u00e1cs foltozgatt\u00e1k, a maguk m\u00f3dj\u00e1n (Benjamin a m\u0171v\u00e9szi sz\u00e9pet nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel lefasiszt\u00e1zta, Luk\u00e1cs pedig a szocialista realizmus munkat\u00e1bor\u00e1ba utalta). T\u00e1voli rokonuk, Guy Debord kifejezett m\u00f3don a k\u00e9pet nevezte meg f\u0151b\u0171n\u00f6sk\u00e9nt („A spekt\u00e1kulum maga a t\u0151ke, a felhalmoz\u00f3d\u00e1s olyan fok\u00e1n, hogy k\u00e9pp\u00e9 v\u00e1ltozik” A spekt\u00e1kulum t\u00e1rsadalma<\/i>). A n\u00e9z\u0151 emancip\u00e1ci\u00f3j\u00e1t\u00f3l elv\u00e1laszthatatlan teh\u00e1t a k\u00e9p emancip\u00e1ci\u00f3ja.<\/p>\r\n

Eszt\u00e9tika \u00e9s politika, auton\u00f3m \u00e9s elk\u00f6telezett m\u0171v\u00e9szet antagonizmus\u00e1t feloldva Ranci\u00e8re mintha valamif\u00e9le \u00faj dilettantizmust propag\u00e1lna, amely megbontja az \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 feloszt\u00e1s\u00e1t (a minden korban adott „j\u00f3zan\u00e9sz” diktat\u00far\u00e1j\u00e1t), folytonosan \u00fajraosztja a szerepeket; mert az emancip\u00e1ci\u00f3 bizony „on-going” projekt.<\/p>\r\n

Erhardt Mikl\u00f3s<\/p>\r\n<\/div>\r\n

\r\n

 <\/p>\r\n

El\u0151ad\u00e1somnak „Az emancip\u00e1lt n\u00e9z\u0151” c\u00edmet adtam. Felfog\u00e1somban a c\u00edm mindig nagy kih\u00edv\u00e1s. Azt felt\u00e9telezi, hogy egy-egy kifejez\u00e9snek volna \u00e9rtelme, hogy volna valami kapcsolat elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt terminusok k\u00f6z\u00f6tt, egyben teh\u00e1t olyan fogalmak, probl\u00e9m\u00e1k \u00e9s elm\u00e9letek k\u00f6z\u00f6tt is, amelyek els\u0151 pillant\u00e1sra nincsenek semmif\u00e9le k\u00f6zvetlen viszonyban egym\u00e1ssal. A v\u00e1lasztott c\u00edm bizonyos \u00e9rtelemben a zavar jele, amely akkor fogott el, amikor Marten Spangberg engem k\u00e9rt fel, hogy tartsam meg ennek az akad\u00e9mi\u00e1nak a „hangad\u00f3” el\u0151ad\u00e1s\u00e1t. Azt mondta, vezessem be \u00e9n a „n\u00e9z\u0151s\u00e9gr\u0151l” val\u00f3 kollekt\u00edv gondolkod\u00e1st, mivel igen nagy hat\u00e1st tett r\u00e1 A tudatlan iskolamester<\/i> [Le Maitre ignorant (1987)] c\u00edm\u0171 k\u00f6nyvem. Morfond\u00edrozni kezdtem, vajon mif\u00e9le kapcsolatban \u00e1llhat itt egym\u00e1ssal ok \u00e9s okozat. Ennek az akad\u00e9mi\u00e1nak az a c\u00e9lja, hogy egy\u00fcv\u00e9 hozza a m\u0171v\u00e9szet, a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s a performansz ter\u00fclet\u00e9r\u0151l \u00e9rkezetteket, hogy megvitass\u00e1k, mit jelent ma a n\u00e9z\u0151s\u00e9g k\u00e9rd\u00e9se. A tudatlan iskolamester<\/i> pedig l\u00e9nyeg\u00e9ben egy francia professzor, Joseph Jacotot k\u00fcl\u00f6nc elm\u00e9let\u00e9n \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sors\u00e1n val\u00f3 medit\u00e1ci\u00f3. Jacotot a tizenkilencedik sz\u00e1zad elej\u00e9n az eg\u00e9sz akad\u00e9miai vil\u00e1got felbolygatta, azt \u00e1ll\u00edtv\u00e1n, hogy az egyik tudatlan szem\u00e9ly megtan\u00edthat egy m\u00e1sik tudatlannak olyasmit, amit maga sem tud. Ezzel deklar\u00e1lta a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 intelligenci\u00e1k egyenl\u0151s\u00e9g\u00e9t, \u00e9s a kapott b\u00f6lcsess\u00e9g elv\u00e9vel szemben emancip\u00e1ci\u00f3s oktat\u00e1si elvek bevezet\u00e9s\u00e9t k\u00f6vetelte az als\u00f3bb n\u00e9poszt\u00e1lyok tan\u00edt\u00e1s\u00e1ba. Elm\u00e9lete a tizenkilencedik sz\u00e1zad k\u00f6zep\u00e9n feled\u00e9sbe mer\u00fclt, de az ezerkilencsz\u00e1znyolcvanas \u00e9vekben arra jutottam, fontos volna feleleven\u00edteni, mintegy k\u00f6vet dobva a k\u00f6znevel\u00e9s \u00e9s annak politikai t\u00e9tjei k\u00f6r\u00fcl poshad\u00f3 \u00e1ll\u00f3v\u00edzbe. De ugyan mi hasznot hajthat a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szeti dial\u00f3gusban valaki, akinek a m\u0171v\u00e9szeti univerzuma legink\u00e1bb D\u00e9moszten\u00e9sz, Racine \u00e9s Poussin nev\u00e9vel jellemezhet\u0151?<\/p>\r\n

Mikor azonban jobban belegondoltam, eszembe jutott, hogy maga a t\u00e1vols\u00e1g – minden egy\u00e9rtelm\u0171 viszony hi\u00e1nya Jacotot elm\u00e9lete \u00e9s a n\u00e9z\u0151s\u00e9g mai k\u00e9rd\u00e9se k\u00f6z\u00f6tt – ak\u00e1r m\u00e9g szerencs\u00e9s is lehet. Lehet\u0151s\u00e9get adhat ugyanis arra, hogy radik\u00e1lisan elt\u00e1volodjunk azon elm\u00e9leti \u00e9s politikai el\u0151feltev\u00e9sekt\u0151l, amelyek – m\u00e9g ha posztmodern \u00e1larcban is – mind a mai napig al\u00e1d\u00facolj\u00e1k a sz\u00ednh\u00e1zr\u00f3l, el\u0151ad\u00e1sr\u00f3l \u00e9s n\u00e9z\u0151s\u00e9gr\u0151l foly\u00f3 legt\u00f6bb vit\u00e1t. Az a benyom\u00e1som t\u00e1madt, hogy igenis lehets\u00e9ges \u00e9rtelmet adni e viszonynak, ha megpr\u00f3b\u00e1ljuk sz\u00e9tsz\u00e1lazni azon el\u0151feltev\u00e9sek p\u00f3kh\u00e1l\u00f3j\u00e1t, amelyek a n\u00e9z\u0151s\u00e9g k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s politika viszony\u00e1t taglal\u00f3 vita strat\u00e9giai metsz\u00e9spontj\u00e1ba helyezt\u00e9k, \u00e9s felv\u00e1zolni annak a gondolkod\u00e1sm\u00f3dnak a sz\u00e9lesebb mint\u00e1zat\u00e1t, amely hossz\u00fa ideje keretezi sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s spekt\u00e1kulum (1)<\/a> politikai k\u00e9rd\u00e9sfelvet\u00e9seit (a fogalmakat itt igen \u00e1ltal\u00e1nos \u00e9rtelemben haszn\u00e1lom, hogy helyet adjanak a t\u00e1ncnak, a performansznak \u00e9s mindenfajta olyan el\u0151ad\u00e1snak, amelyet szerepet j\u00e1tsz\u00f3, cselekv\u0151 testek val\u00f3s\u00edtanak meg, kollekt\u00edv k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra).<\/p>\r\n

A t\u00f6rt\u00e9nelem sor\u00e1n a sz\u00ednh\u00e1z k\u00e9rd\u00e9s\u00e9ben f\u00f6llobbant sz\u00e1mos vita \u00e9s pol\u00e9mia rendk\u00edv\u00fcl egyszer\u0171 ellentmond\u00e1sra vezethet\u0151 vissza. Nevezz\u00fck ezt a n\u00e9z\u0151 paradoxonj\u00e1nak, amely alkalmasint j\u00f3val fontosabbnak bizonyulhat, mint a sz\u00edn\u00e9sz j\u00f3l ismert, egyszer\u0171 fogalmakkal \u00f6sszefoglalhat\u00f3 paradoxonja. Nincs sz\u00ednh\u00e1z n\u00e9z\u0151 n\u00e9lk\u00fcl (legyen ak\u00e1r egyed\u00fcl \u00e9s rejtve, mint A t\u00f6rv\u00e9nytelen fi\u00fa<\/i> Diderot-f\u00e9le k\u00e9pzeletbeli el\u0151ad\u00e1s\u00e1ban [1757]). A n\u00e9z\u0151s\u00e9g ugyanakkor rossz dolog. N\u00e9zonek lenni annyit tesz, mint n\u00e9zni az el\u0151ad\u00e1st. N\u00e9zni pedig k\u00e9t okb\u00f3l is rossz. El\u0151sz\u00f6r is, a n\u00e9z\u00e9st a tud\u00e1s ellent\u00e9t\u00e9nek tartjuk. N\u00e9zni annyi, mint egy l\u00e1tszat el\u0151tt \u00e1llani an\u00e9lk\u00fcl, hogy ismern\u00e9nk a felt\u00e9teleket, amelyek az illet\u0151 l\u00e1tszat, vagy a m\u00f6g\u00f6tte rejl\u0151 val\u00f3s\u00e1g l\u00e9trej\u00f6tt. M\u00e1sodszor, a n\u00e9z\u00e9st a cselekv\u00e9s ellent\u00e9t\u00e9nek tartjuk. Aki az el\u0151ad\u00e1st n\u00e9zi, az a sz\u00e9k\u00e9hez van k\u00f6tve, semmi hatalma sincsen a beavatkoz\u00e1sra. N\u00e9z\u0151nek lenni annyit jelent, mint passz\u00edvnak lenni. A n\u00e9z\u0151 el van v\u00e1gva a tud\u00e1s k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t\u0151l, ahogy el van v\u00e1gva a cselekv\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t\u0151l is.<\/p>\r\n

A diagn\u00f3zisb\u00f3l k\u00e9t, egym\u00e1ssal ellent\u00e9tes k\u00f6vetkeztet\u00e9s vonhat\u00f3 le. Az els\u0151, hogy a sz\u00ednh\u00e1z \u00e1ltal\u00e1ban v\u00e9ve rossz dolog, az ill\u00fazi\u00f3 \u00e9s a passzivit\u00e1s sz\u00ednpada, amelyet el kell vetn\u00fcnk, annak a kedv\u00e9\u00e9rt, amit megtilt: a tud\u00e1s\u00e9rt \u00e9s a cselekv\u00e9s\u00e9rt – a tud\u00e1s aktus\u00e1\u00e9rt \u00e9s a tud\u00e1s \u00e1ltal vez\u00e9relt aktus\u00e9rt. Plat\u00f3n r\u00e9ges-r\u00e9gen szint\u00e9n erre k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jutott: a sz\u00ednh\u00e1z az a hely, ahol tudatlan embereknek szenved\u0151 emberek l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t k\u00edn\u00e1lj\u00e1k. Ami a sz\u00ednpadon zajlik: p\u00e1tosz, egy betegs\u00e9g megnyilatkoz\u00e1sa, v\u00e1gy \u00e9s f\u00e1jdalom betegs\u00e9g\u00e9\u00e9, amely nem m\u00e1s, mint az alany \u00f6n-megoszt\u00e1sa, a tud\u00e1s hi\u00e1ny\u00e1nak k\u00f6vetkezm\u00e9nye. A sz\u00ednh\u00e1zi „akci\u00f3” nem m\u00e1s, mint e betegs\u00e9gnek egy m\u00e1sik betegs\u00e9g, az \u00e1rnyakat n\u00e9z\u0151 tapasztalati l\u00e1t\u00e1s betegs\u00e9ge \u00e1ltal val\u00f3 \u00e1tvitele. A sz\u00ednh\u00e1z az embereket betegg\u00e9 t\u00e9v\u0151 tudatlans\u00e1g \u00e1tvitele a tudatlans\u00e1g m\u00e9dium\u00e1n, az optikai ill\u00fazi\u00f3n kereszt\u00fcl. Ez\u00e9rt h\u00e1t j\u00f3 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g az olyan, amely nem engedi meg a sz\u00ednh\u00e1z k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s\u00e9t; olyan, amelynek kollekt\u00edv er\u00e9nyei k\u00f6zvetlen\u00fcl \u00e9p\u00fclnek be a tagjai \u00e9l\u0151 ir\u00e1nyults\u00e1gaiba.<\/p>\r\n

Logikus k\u00f6vetkeztet\u00e9snek t\u0171nik. Azonban tudjuk, hogy leggyakrabban m\u00e9gsem ezt vont\u00e1k le. A legk\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesebb konkl\u00fazi\u00f3 \u00edgy hangzik: A sz\u00ednh\u00e1zzal n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g j\u00e1r, \u00e9s n\u00e9zni rossz dolog. Ez\u00e9rt teh\u00e1t \u00faj sz\u00ednh\u00e1zra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, amelyben nincs n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g. Olyan sz\u00ednh\u00e1zra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, ahol a – theatron<\/i> sz\u00f3 implik\u00e1lta – optikai viszony egy m\u00e1sik viszonynak vettetik al\u00e1, amelyet a drama<\/i> sz\u00f3 implik\u00e1l. A drama<\/i> jelent\u00e9se cselekv\u00e9s, akci\u00f3. A sz\u00ednh\u00e1z olyan hely, ahol \u00e9l\u0151 testek m\u00e1s \u00e9l\u0151 testek el\u0151tt val\u00f3s\u00edtanak meg valamely cselekv\u00e9st. Ut\u00f3bbiak esetleg lemondtak a hatalmukr\u00f3l. De az \u0151 hatalmukat is tartalmazza el\u0151bbiek el\u0151ad\u00e1sa, az azt fel\u00e9p\u00edt\u0151 intelligencia, az \u00e1ltala k\u00f6zvet\u00edtett energia. A sz\u00ednh\u00e1z val\u00f3di \u00e9rtelme ezen a cselekv\u0151 hatalmon \u00e1ll vagy bukik. A sz\u00ednh\u00e1zat vissza kell vezetni val\u00f3di l\u00e9nyeg\u00e9hez, amely \u00e9ppen az ellenkez\u0151je annak, amit \u00e1ltal\u00e1ban sz\u00ednh\u00e1zr\u00f3l gondolunk. A c\u00e9l a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g n\u00e9lk\u00fcli sz\u00ednh\u00e1z, az olyan sz\u00ednh\u00e1z, ahol a n\u00e9z\u0151k t\u00f6bb\u00e9 nem n\u00e9z\u0151k, ahol tanulnak valamit, ahelyett, hogy k\u00e9pek pr\u00e9d\u00e1j\u00e1v\u00e1 v\u00e1ln\u00e1nak, \u00e9s ahol passz\u00edv n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gb\u0151l egy kollekt\u00edv el\u0151ad\u00e1s akt\u00edv r\u00e9sztvev\u0151iv\u00e9 lesznek.<\/p>\r\n

A fordulatnak k\u00e9tf\u00e9le \u00e9rtelmez\u00e9se alakult ki, amelyek elviekben egym\u00e1s kib\u00e9k\u00edthetetlen ellent\u00e9tei, m\u00e9gis gyakran keverednek mind a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1sban, mind az azt legitim\u00e1l\u00f3 diskurzusban. A n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get egyr\u00e9szt fel kell szabad\u00edtani a n\u00e9z\u0151 passzivit\u00e1sa al\u00f3l, akit vonz a vele szemben el\u0151\u00e1ll\u00f3 l\u00e1tszat, \u00e9s aki azonosul a sz\u00ednpadi szerepl\u0151kkel. Valami furcsa spekt\u00e1kulummal kell szembes\u00edteni, amely rejt\u00e9lyk\u00e9nt mutatkozik meg el\u0151tte, \u00e9s megk\u00f6veteli t\u0151le, hogy kutassa a k\u00fcl\u00f6n\u00f6ss\u00e9ge \u00e9rtelm\u00e9t. Ki kell r\u00e1ntani a passz\u00edv n\u00e9z\u0151 szerep\u00e9b\u0151l, bele a tud\u00f3s\u00e9ba, aki jelens\u00e9geket figyel meg \u00e9s az okaikat kutatja. M\u00e1sr\u00e9szt, a n\u00e9z\u0151nek el kell ker\u00fclnie a puszta megfigyel\u0151 szerep\u00e9t, aki mozdulatlanul, \u00e9rintetlen\u00fcl \u00e1ll egy t\u00e1voli spekt\u00e1kulum el\u0151tt. Ki kell \u0151t szak\u00edtani megt\u00e9veszt\u0151 hatalmi poz\u00edci\u00f3j\u00e1b\u00f3l, be kell vonni a sz\u00ednh\u00e1zi akci\u00f3 m\u00e1gikus er\u0151ter\u00e9be, ahol a racion\u00e1lis n\u00e9z\u0151 szerep\u00e9vel j\u00e1r\u00f3 privil\u00e9giumok helyett a sz\u00ednh\u00e1z val\u00f3di \u00e9letenergi\u00e1it tapasztalhatja meg.<\/p>\r\n

A fenti k\u00e9t paradigmatikus hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1st sz\u00e1munkra Brecht epikus sz\u00ednh\u00e1za, illetve Artaud kegyetlen sz\u00ednh\u00e1za jelen\u00edti meg. A n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek egyr\u00e9szt m\u00e9g jobban el kell t\u00e1volodnia, m\u00e1sr\u00e9szt le kell mondania minden t\u00e1vols\u00e1gr\u00f3l. Egyr\u00e9szt a n\u00e9z\u00e9se m\u00f3dj\u00e1t egy jobb n\u00e9z\u00e9si m\u00f3dra kell cser\u00e9lnie, m\u00e1sr\u00e9szt oda kell hagynia mag\u00e1t a n\u00e9z\u0151i poz\u00edci\u00f3t. A sz\u00ednh\u00e1z megreform\u00e1l\u00e1s\u00e1nak projektje szakadatlanul a t\u00e1voli vizsg\u00e1l\u00f3d\u00e1s \u00e9s a vit\u00e1lis megtestes\u00fcl\u00e9s k\u00e9t p\u00f3lusa k\u00f6z\u00f6tt hull\u00e1mzott. Ez annyit jelent, hogy az \u00faj sz\u00ednh\u00e1z keres\u00e9s\u00e9t t\u00e1mogat\u00f3 el\u0151feltev\u00e9sek ugyanazok voltak, amelyek a sz\u00ednh\u00e1z elvet\u00e9s\u00e9t t\u00e1mogatt\u00e1k. A sz\u00ednh\u00e1z reformerei val\u00f3j\u00e1ban megtartott\u00e1k a plat\u00f3ni pol\u00e9mia terminusait, a sz\u00ednh\u00e1znak a platonizmust\u00f3l k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6z\u00f6tt alternat\u00edv fogalma alapj\u00e1n rendezve \u00fajra azokat. Plat\u00f3n a sz\u00ednh\u00e1z k\u00f6lt\u0151i \u00e9s demokratikus k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9t szembe\u00e1ll\u00edtotta az „igaz” k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ggel: egy olyan, koreografikus k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ggel, amelyben senki sem mozdulatlan n\u00e9z\u0151, amelyben mindenkit egy matematikai ar\u00e1nyok meghat\u00e1rozta k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi ritmus mozgat.<\/p>\r\n

A sz\u00ednh\u00e1z reformerei choreia<\/i> \u00e9s theatron<\/i> plat\u00f3ni ellent\u00e9t\u00e9t a sz\u00ednh\u00e1z igazi \u00e9l\u0151 l\u00e9nyege \u00e9s a „spekt\u00e1kulum” szimul\u00e1kruma ellent\u00e9t\u00e9be \u00f6lt\u00f6ztett\u00e9k \u00e1t. A sz\u00ednh\u00e1zb\u00f3l az a hely lett, ahol a passz\u00edv n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek a saj\u00e1t ellent\u00e9t\u00e9be kell fordulnia – egy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e9l\u0151 test\u00e9v\u00e9 kell lennie, amely a maga l\u00e9telv\u00e9t jelen\u00edti meg. Ennek az akad\u00e9mi\u00e1nak a c\u00e9lkit\u0171z\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt olvasni, hogy „a sz\u00ednh\u00e1z maradt az egyetlen hely, ahol a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g k\u00f6zvetlen m\u00f3don konfront\u00e1l\u00f3dhat \u00f6nmag\u00e1val mint k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ggel”. Ha a mondat \u00e9rtelm\u00e9t lesz\u0171k\u00edtj\u00fck, puszt\u00e1n a sz\u00ednh\u00e1z kollekt\u00edv k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9t \u00e1ll\u00edtjuk szembe egy m\u0171v\u00e9szeti ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s egy\u00e9ni l\u00e1togat\u00f3j\u00e1val, vagy a mozifilmet n\u00e9z\u0151 egy\u00e9nek halmaz\u00e1val. Azonban a mondat egy\u00e9rtelm\u0171en t\u00f6bbre utal: arra, hogy a „sz\u00ednh\u00e1z” az \u00e9l\u0151 testk\u00e9nt felfogott k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g neve. A sz\u00ednh\u00e1z a „k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g mint saj\u00e1t jelenl\u00e9t” ide\u00e1j\u00e1t hordozza, szemben a reprezent\u00e1ci\u00f3 t\u00e1vols\u00e1g\u00e1val.<\/p>\r\n

A n\u00e9met romantik\u00e1t\u00f3l kezd\u0151d\u0151en a sz\u00ednh\u00e1z fogalma az \u00e9l\u0151 k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g gondolat\u00e1val t\u00e1rsult. A sz\u00ednh\u00e1z \u00fagy jelent meg, mint a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g egyfajta eszt\u00e9tikai – azaz \u00e9rz\u00e9ki – alkotm\u00e1nya, ahol a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g mint \u00e9l\u0151 gesztusok \u00e9s attit\u0171d\u00f6k k\u00e9szlete, mint a t\u00e9r \u00e9s az id\u0151 birtokbav\u00e9tel\u00e9nek egyik \u00fatja, mindenfajta politikai form\u00e1t \u00e9s int\u00e9zm\u00e9nyt megel\u0151z; k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g mint performat\u00edv test, form\u00e1k \u00e9s szab\u00e1lyok appar\u00e1tusa helyett. \u00cdgy teh\u00e1t a sz\u00ednh\u00e1z fogalma az eszt\u00e9tikai forradalom romantikus fogalm\u00e1val t\u00e1rsult: egy olyan forradalom\u00e9val, amely nemcsak a t\u00f6rv\u00e9nyeket \u00e9s az int\u00e9zm\u00e9nyeket v\u00e1ltoztatja meg, de \u00e1talak\u00edtja az emberi tapasztal\u00e1s \u00e9rz\u00e9ki form\u00e1it is. A sz\u00ednh\u00e1zi reform meg\u00faj\u00edtja a sz\u00ednh\u00e1z hitel\u00e9t, az\u00e1ltal, hogy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi gy\u00fclekezetk\u00e9nt vagy cerem\u00f3niak\u00e9nt kezeli. A sz\u00ednh\u00e1z olyan gy\u0171l\u00e9s, ahol az emberek tudatos\u00edtj\u00e1k a helyzet\u00fcket \u00e9s megvitatj\u00e1k az \u00e9rdekeiket – mondan\u00e1 Brecht, Piscator ut\u00e1n szabadon. A sz\u00ednh\u00e1z olyan cerem\u00f3nia, ahol a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g a saj\u00e1t energi\u00e1i birtok\u00e1ba ker\u00fcl, \u00e1ll\u00edtan\u00e1 Artaud. Ha a sz\u00ednh\u00e1zat az igaz k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g megfelel\u0151j\u00e9nek tartjuk – a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e9l\u0151 test\u00e9nek, szemben a mim\u00e9zis ill\u00fazi\u00f3j\u00e1val -, akkor nem lep\u0151dhet\u00fcnk meg azon sem, hogy a sz\u00ednh\u00e1zat val\u00f3di l\u00e9nyeg\u00e9hez visszavezet\u0151 k\u00eds\u00e9rlet a spekt\u00e1kulum kritik\u00e1j\u00e1nak elm\u00e9leti alapj\u00e1ra \u00e9p\u00fcl.<\/p>\r\n

Mi a spekt\u00e1kulum l\u00e9nyege Guy Debord elm\u00e9let\u00e9ben? A k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9ge. A spekt\u00e1kulum a l\u00e1t\u00e1s uralma. A l\u00e1t\u00e1s k\u00fcls\u0151dleges. A k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9g egyben az ember megfoszt\u00e1sa a saj\u00e1t l\u00e9t\u00e9t\u0151l. „(Az ember) min\u00e9l ink\u00e1bb szeml\u00e9l, ann\u00e1l kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9l” – mondja Debord. Ez hangozhat ak\u00e1r anti-platonikusnak is. Val\u00f3ban, a spekt\u00e1kulum kritik\u00e1j\u00e1nak legf\u0151bb forr\u00e1sa term\u00e9szetesen Feuerbach vall\u00e1skritik\u00e1ja. Ez t\u00e1mogatja – az igazs\u00e1g mint el-nem-k\u00fcl\u00f6n\u00fclts\u00e9g romantikus gondolata. De ez a gondolat maga szinkronban marad Plat\u00f3nnak a mimetikus k\u00e9pet illet\u0151, megvet\u0151 v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9vel. A Debord \u00e1ltal kritiz\u00e1lt kontempl\u00e1ci\u00f3 nem m\u00e1s, mint a sz\u00ednpadi vagy mimetikus kontempl\u00e1ci\u00f3, amelyet a megosztotts\u00e1g v\u00e1lt ki. „Az elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s a spekt\u00e1kulum alf\u00e1ja \u00e9s \u00f3meg\u00e1ja” – \u00edrja. Ebben a s\u00e9m\u00e1ban az, amire az ember tekintete szegez\u0151dik, nem m\u00e1s, mint a t\u0151le ellopott aktivit\u00e1s; saj\u00e1t l\u00e9nyege, amely elszakadt, idegenn\u00e9 lett t\u0151le, ellene fordult egy olyan kollekt\u00edv vil\u00e1gban, amelynek val\u00f3s\u00e1ga nem m\u00e1s, mint az ember saj\u00e1t megfosztotts\u00e1ga.<\/p>\r\n

Ebbe a perspekt\u00edv\u00e1ba helyezve nincs ellentmond\u00e1s az \u00f6nn\u00f6n igaz l\u00e9nyeg\u00e9t megval\u00f3s\u00edtani k\u00e9pes sz\u00ednh\u00e1z kutat\u00e1sa \u00e9s a spekt\u00e1kulum kritik\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tt. A „j\u00f3” sz\u00ednh\u00e1z \u00fagy t\u00e9telez\u0151dik, mint amely csak az\u00e9rt mutatja fel az elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt val\u00f3s\u00e1g\u00e1t, hogy elnyomja azt, hogy a sz\u00ednh\u00e1zi form\u00e1t a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e9letform\u00e1j\u00e1v\u00e1 alak\u00edtsa. A n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g paradoxona egy olyan szellemi viszonyul\u00e1s r\u00e9sze, amely \u00f6sszhangban van a sz\u00ednh\u00e1z plat\u00f3ni elvet\u00e9s\u00e9vel – a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9rdek\u00e9ben. Ez a keret egy sor olyan k\u00f6zponti gondolat k\u00f6r\u00e9 \u00e9p\u00fcl, amelyeket k\u00f6zelebbr\u0151l meg kell vizsg\u00e1lnunk, l\u00e9nyeg\u00e9ben az alapjukhoz kell hozz\u00e1ny\u00falnunk. Egy teljes viszonyk\u00e9szletr\u0151l besz\u00e9lek, amely n\u00e9h\u00e1ny kulcsfontoss\u00e1g\u00fa megfeleltet\u00e9sen \u00e9s szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1son nyugszik: sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, l\u00e1t\u00e1s \u00e9s passzivit\u00e1s, k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9g \u00e9s elk\u00fcl\u00f6n\u00fclts\u00e9g, medi\u00e1ci\u00f3 \u00e9s szimul\u00e1krum megfeleltet\u00e9s\u00e9n; kollekt\u00edv \u00e9s individu\u00e1lis, k\u00e9p \u00e9s \u00e9l\u0151 val\u00f3s\u00e1g, aktivit\u00e1s \u00e9s passzivit\u00e1s, \u00f6nbirtokl\u00e1s \u00e9s elidegened\u00e9s szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1n.<\/p>\r\n

A megfeleltet\u00e9sek \u00e9s szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1sok ilyen k\u00e9szlete a b\u0171n \u00e9s a megv\u00e1lt\u00e1s rafin\u00e1lt dramaturgi\u00e1j\u00e1ba fut ki. A sz\u00ednh\u00e1z ellen az a v\u00e1d, hogy a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get passzivit\u00e1sba d\u00f6nti, annak ellen\u00e9re, hogy saj\u00e1t l\u00e9nyege a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00f6n-tev\u00e9kenys\u00e9ge volna. Ez\u00e9rt h\u00e1t azt a penitenci\u00e1t r\u00f3ja mag\u00e1ra, hogy a vissz\u00e1j\u00e1ra ford\u00edtsa a saj\u00e1t hat\u00e1s\u00e1t, a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get pedig k\u00e1rtalan\u00edtsa, visszaszolg\u00e1ltatva az \u00f6ntudatukat \u00e9s az \u00f6n-tev\u00e9kenys\u00e9g\u00fcket. A sz\u00ednpadb\u00f3l \u00e9s a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1sb\u00f3l \u00edgy egyfajta eleny\u00e9sz\u0151 medi\u00e1ci\u00f3 lesz a spekt\u00e1kulum t\u00e9telezte rossz \u00e9s az igazi sz\u00ednh\u00e1z er\u00e9nyei k\u00f6z\u00f6tt. A sz\u00ednh\u00e1z olyan el\u0151ad\u00e1sokat \u00e1ll\u00edt kollekt\u00edv k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ge el\u00e9, amelyek c\u00e9lja megtan\u00edtani az egyes n\u00e9z\u0151nek, hogyan hagyhat fel a n\u00e9z\u0151s\u00e9ggel, \u00e9s v\u00e1lhat egy kollekt\u00edv tev\u00e9kenys\u00e9g performer\u00e9v\u00e9. T\u00f6rt\u00e9nhet ez \u00fagy, a brechti paradigma alapj\u00e1n, hogy a sz\u00ednh\u00e1zi medi\u00e1ci\u00f3 tudatos\u00edtja a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gben a t\u00e1rsadalmi szitu\u00e1ci\u00f3t, amelyen maga a sz\u00ednh\u00e1z l\u00e9te nyugszik, \u00e9s arra k\u00e9szteti \u0151ket, hogy ennek megfelel\u0151en cselekedjenek. Illetve, az Artaud-i s\u00e9ma alapj\u00e1n, r\u00e1b\u00edrhatja \u0151ket, hogy adj\u00e1k fel a n\u00e9z\u0151 poz\u00edci\u00f3j\u00e1t: t\u00f6bb\u00e9 nem a spekt\u00e1kulummal szemk\u00f6zt foglalnak helyet; az el\u0151ad\u00e1s k\u00f6rbeveszi, a cselekm\u00e9ny beszippantja \u0151ket, s \u00edgy \u00fajb\u00f3l a kollekt\u00edv energi\u00e1ik birtok\u00e1ba ker\u00fclnek. A sz\u00ednh\u00e1z mindk\u00e9t esetben \u00f6nfelsz\u00e1mol\u00f3 medi\u00e1ci\u00f3.<\/p>\r\n

Ez az a pont, ahol a szellemi emancip\u00e1ci\u00f3 fogalmai \u00e9s javaslatai bel\u00e9pnek a k\u00e9pbe, \u00e9s seg\u00edtenek \u00fajrakeretezn\u00fcnk azt. Az \u00f6nfelsz\u00e1mol\u00f3 medi\u00e1ci\u00f3 gondolata persze nem ismeretlen sz\u00e1munkra. Ugyanarr\u00f3l a folyamatr\u00f3l van sz\u00f3, mint a pedag\u00f3giai rel\u00e1ci\u00f3 eset\u00e9ben. A pedag\u00f3giai folyamatban a tan\u00e1r feladata felsz\u00e1molni a t\u00e1vols\u00e1got a saj\u00e1t tud\u00e1sa \u00e9s a tudatlanok tudatlans\u00e1ga k\u00f6z\u00f6tt. A tan\u00edt\u00e1soknak \u00e9s a gyakorlatoknak az a c\u00e9ljuk, hogy folyamatosan cs\u00f6kkents\u00e9k a r\u00e9st tud\u00e1s \u00e9s tudatlans\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt. A tan\u00e1rnak azonban, ahhoz, hogy cs\u00f6kkenthesse a t\u00e1vols\u00e1got, sajn\u00e1latos m\u00f3don folytonosan \u00fajra is kell termelnie. Mindig egy l\u00e9p\u00e9ssel a tudatlans\u00e1g\u00e1t elvesz\u00edt\u0151, tudatlan di\u00e1k el\u0151tt kell j\u00e1rnia, hogy a tudatlans\u00e1got a megfelel\u0151 tud\u00e1ssal helyettes\u00edthesse. Ennek oka egyszer\u0171: a pedag\u00f3giai s\u00e9m\u00e1ban a tudatlan szem\u00e9ly nem puszt\u00e1n az, aki nem tudja, amit nem tud; egyben az is \u0151, aki nem tudja, hogy mit nem tud, ahogy azt sem, hogy hogyan tudhatn\u00e1 meg. A tan\u00e1r nem puszt\u00e1n az, aki pontosan tudja, amit a tudatlan nem; azt is tudja, hogyan tegye azt tudhat\u00f3v\u00e1, mikor \u00e9s hol, mif\u00e9le protokoll szerint. A pedag\u00f3gia egyr\u00e9szt \u00fagy \u00e1ll el\u0151, mint objekt\u00edv \u00e1tviteli folyamat: egyik tud\u00e1sdarab a m\u00e1sik ut\u00e1n, egyik sz\u00f3 a m\u00e1sik ut\u00e1n, egyik szab\u00e1ly vagy tant\u00e9tel a m\u00e1sik ut\u00e1n. E tud\u00e1snak \u00fagymond k\u00f6zvetlen\u00fcl kellene \u00e1tmennie a tan\u00e1r fej\u00e9b\u0151l, vagy a k\u00f6nyv lapjair\u00f3l a di\u00e1k fej\u00e9be. De ez az egyenletes \u00e1tvitel egyenl\u0151tlens\u00e9gi viszonyon alapul. Csak a tan\u00e1r ismeri az „egyenletes” \u00e1tvitel megfelel\u0151 m\u00f3dj\u00e1t, idej\u00e9t \u00e9s hely\u00e9t, mert tud valamit, amit a tudatlan sose fog, hacsak nem lesz bel\u0151le is tan\u00e1r; valamit, ami az \u00e1tadott tud\u00e1sn\u00e1l is fontosabb: ismeri a pontos t\u00e1vols\u00e1got tudatlans\u00e1g \u00e9s tud\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt. A meghat\u00e1rozott tudatlans\u00e1g \u00e9s a meghat\u00e1rozott tud\u00e1s k\u00f6zti pedag\u00f3giai t\u00e1vols\u00e1g val\u00f3j\u00e1ban metafora. A tudatlan di\u00e1k \u00fatja \u00e9s a tan\u00e1r \u00fatja k\u00f6z\u00f6tti radik\u00e1lis szakad\u00e1s metafor\u00e1ja, azaz a k\u00e9tf\u00e9le intelligencia k\u00f6zti radik\u00e1lis szakad\u00e1s\u00e9.<\/p>\r\n

A tan\u00e1rnak tudnia kell, hogy az \u00fagynevezett tudatlan di\u00e1k, aki szemben \u00fcl vele, val\u00f3j\u00e1ban egy sor dolgot tud, amiket mag\u00e1t\u00f3l tanult, avval, hogy a k\u00f6rnyez\u0151 vil\u00e1got n\u00e9zte \u00e9s hallgatta, hogy \u00e9rtelmet tal\u00e1lt abban, amit l\u00e1tott \u00e9s hallott, hogy ism\u00e9telgette, amit \u00edgy v\u00e9letlen\u00fcl megtanult, hogy amit felfedezett, \u00f6sszevetette azzal, amit m\u00e1r tudott, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. A tan\u00e1rnak tudnia kell, hogy a tudatlan di\u00e1k, ugyanezekkel az eszk\u00f6z\u00f6kkel m\u00e1r v\u00e9gigment azon a tanul\u00e1si folyamaton, amely minden tov\u00e1bbi alapja: megtanulta az anyanyelv\u00e9t. Csakhogy a tan\u00e1r sz\u00e1m\u00e1ra mindez csak a tudatlan tud\u00e1sa, egy kisgyermek tud\u00e1sa, aki v\u00e9letlenszer\u0171en l\u00e1t \u00e9s hall, esetlegesen vet \u00f6ssze \u00e9s hib\u00e1z r\u00e1, \u00e9s rutinszer\u0171en ism\u00e9telget, an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e9rten\u00e9 az ok\u00e1t a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeknek, amelyeket megfigyel \u00e9s reproduk\u00e1l. A tan\u00e1r dolga teh\u00e1t, hogy v\u00e9get vessen ennek a tal\u00e1lgat\u00f3sdinak, ennek a tapogat\u00f3dz\u00e1snak. Az \u0151 dolga megtan\u00edtani a di\u00e1knak a tud\u00f3 tud\u00e1s\u00e1t, s ezt a maga m\u00f3dj\u00e1n teszi – progressz\u00edv m\u00f3dszerrel, amely kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6l minden tapogat\u00f3z\u00e1st \u00e9s v\u00e9letlent, amely rendben, az egyszer\u0171t\u0151l az \u00f6sszetettebb fel\u00e9 haladva, elmagyar\u00e1zza a t\u00e9teleket, aszerint, hogy mit k\u00e9pes a di\u00e1k – a kor\u00e1nak vagy t\u00e1rsadalmi h\u00e1tter\u00e9nek \u00e9s a t\u00e1rsadalmi elv\u00e1r\u00e1soknak megfelel\u0151en – meg\u00e9rteni.<\/p>\r\n

A tan\u00e1r birtok\u00e1ban l\u00e9v\u0151 els\u0151dleges tud\u00e1s a „tudatlans\u00e1g tud\u00e1sa”, amely a k\u00e9t intelligencia-forma k\u00f6zti radik\u00e1lis szakad\u00e1s el\u0151feltev\u00e9se. Ez egyben az els\u0151dleges tud\u00e1s is, amelyet a di\u00e1kj\u00e1nak \u00e1tad: annak tud\u00e1s\u00e1t, hogy csak el\u0151zetes magyar\u00e1zat ut\u00e1n \u00e9rtheti meg a dolgokat, annak tud\u00e1s\u00e1t, hogy mag\u00e1t\u00f3l nem k\u00e9pes a meg\u00e9rt\u00e9sre. Ez pedig a di\u00e1k saj\u00e1t k\u00e9ptelens\u00e9g\u00e9nek a tud\u00e1sa. Ily m\u00f3don a progressz\u00edv oktat\u00e1s v\u00e9get nem \u00e9r\u0151 beigazol\u00e1sa a kiindul\u00f3pontj\u00e1nak: az egyenl\u0151tlens\u00e9gnek. Az egyenl\u0151tlens\u00e9g v\u00e9gtelen beigazol\u00f3d\u00e1s\u00e1t nevezi Jacotot elbut\u00edt\u00e1si folyamatnak. Az elbut\u00edt\u00e1s ellent\u00e9te az emancip\u00e1ci\u00f3. Az emancip\u00e1ci\u00f3 az intelligencia egyenl\u0151s\u00e9g\u00e9nek beigazol\u00f3d\u00e1si folyamata. Az intelligencia egyenl\u0151s\u00e9ge nem az intelligencia minden megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1nak egyenl\u0151s\u00e9ge, hanem az intelligencia egyenl\u0151s\u00e9ge, minden megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1ban. Annyit jelent, hogy nincs szakad\u00e9k k\u00e9t intelligencia-forma k\u00f6z\u00f6tt. Az emberi \u00e1llat mindent megtanul, ahogy az anyanyelv\u00e9t megtanulta, ahogy megtanult \u00e1tv\u00e1gni az \u0151t k\u00f6r\u00fclvev\u0151 dolgok \u00e9s jelek erdej\u00e9n, hogy elfoglalja a hely\u00e9t embert\u00e1rsai k\u00f6z\u00f6tt – megfigyel\u00e9ssel, egyik dolognak a m\u00e1sikkal, a jelnek a t\u00e9nnyel, egyik jelnek a m\u00e1sikkal val\u00f3 \u00f6sszevet\u00e9s\u00e9n, \u00e9s az el\u0151sz\u00f6r v\u00e9letlen\u00fcl szerzett tapasztalatok megism\u00e9tl\u00e9s\u00e9n kereszt\u00fcl. Ha a „tudatlan”, aki nem tud olvasni, csak egyetlen dolgot is tud eml\u00e9kezetb\u0151l – lett l\u00e9gyen az egy szer\u00e9ny im\u00e1ds\u00e1g -, azt k\u00e9pes \u00f6sszevetni ugyanannak az im\u00e1ds\u00e1gnak pap\u00edrra vetett szavaival. Jelr\u0151l jelre haladva fel tudja fedezni a tudott \u00e9s a nem tudott k\u00f6z\u00f6tti hasonl\u00f3s\u00e1got. K\u00e9pes r\u00e1, ha l\u00e9p\u00e9sr\u0151l-l\u00e9p\u00e9sre megfigyeli, ami a szeme el\u0151tt van, ha kimondja, amit l\u00e1tott, \u00e9s igazolja, amit mondott. A tudatlant\u00f3l a hipot\u00e9ziseket fel\u00e1ll\u00edt\u00f3 tud\u00f3sig ugyanaz az intelligencia m\u0171k\u00f6dik: az, amely alakzatokat k\u00e9pez \u00e9s vet \u00f6ssze, hogy a szellemi kalandjait k\u00f6z\u00f6lje, \u00e9s hogy meg\u00e9rtse, amit egy m\u00e1sik intelligencia v\u00e1laszul megpr\u00f3b\u00e1l k\u00f6z\u00f6lni vele.<\/p>\r\n

Minden tanul\u00e1s els\u0151 felt\u00e9tele a ford\u00edt\u00e1s k\u00f6lt\u0151i munk\u00e1ja. A szellemi emancip\u00e1ci\u00f3, Jacotot felfog\u00e1s\u00e1ban, a ford\u00edt\u00e1s \u00e9s a visszaford\u00edt\u00e1s egyenl\u0151 hatalm\u00e1nak tud\u00e1sa \u00e9s kinyilv\u00e1n\u00edt\u00e1sa. Az emancip\u00e1ci\u00f3ban az elbut\u00edt\u00e1s\u00e9val ellent\u00e9tes t\u00e1vols\u00e1ggondolat jelenik meg. A besz\u00e9l\u0151 \u00e1llatok egym\u00e1st\u00f3l t\u00e1voli \u00e1llatok, akik megpr\u00f3b\u00e1lnak a jelek erdej\u00e9n kereszt\u00fcl kommunik\u00e1lni. A „tudatlan tan\u00e1r” – a tan\u00e1r, aki nem tud az egyenl\u0151tlens\u00e9gr\u0151l – a t\u00e1vols\u00e1gnak ezt az \u00e9rtelm\u00e9t tan\u00edtja. A t\u00e1vols\u00e1g nem maga az \u00f6rd\u00f6g, amit el kellene puszt\u00edtani. A t\u00e1vols\u00e1g a kommunik\u00e1ci\u00f3 norm\u00e1lis felt\u00e9tele. Nem szakad\u00e9k, amelynek \u00e1thidal\u00e1s\u00e1ra szak\u00e9rt\u0151t kellene sz\u00f3l\u00edtani. A t\u00e1vols\u00e1g, amelyet a „tudatlannak” be kell j\u00e1rnia, nem a saj\u00e1t tudatlans\u00e1ga \u00e9s a tan\u00e1r tud\u00e1sa k\u00f6z\u00f6tti t\u00e1vols\u00e1g, hanem a tudott \u00e9s a nem tudott, de ugyanazon elj\u00e1r\u00e1ssal megtanulhat\u00f3 k\u00f6zti t\u00e1vols\u00e1g. A „tudatlan tan\u00e1rnak” nem kell tudatlannak lennie ahhoz, hogy a di\u00e1kj\u00e1t \u00e1tseg\u00edtse ezen a t\u00e1vols\u00e1gon. Csak le kell v\u00e1lasztania a tud\u00e1s\u00e1t a tan\u00e1rs\u00e1g\u00e1r\u00f3l. Nem a maga tud\u00e1s\u00e1t adja \u00e1t a di\u00e1knak. Befel\u00e9 vezeti \u0151ket az erd\u0151be, besz\u00e1moltatja \u0151ket a l\u00e1tottakr\u00f3l, arr\u00f3l, amit a l\u00e1tottakr\u00f3l gondolnak, beigazoltatja vel\u00fck azt, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. Amit „nem tud”, az a k\u00e9tf\u00e9le intelligencia k\u00f6zti szakad\u00e9k, azaz a tud\u00f3 tud\u00e1sa \u00e9s a tudatlan tudatlans\u00e1ga k\u00f6z\u00f6tti kapocs. B\u00e1rmely t\u00e1vols\u00e1g a v\u00e9letlen dolga. Minden szellemi aktus v\u00e9letlenszer\u0171en k\u00f6telet ver a tudatlans\u00e1g egy form\u00e1ja \u00e9s a tud\u00e1s egy form\u00e1ja k\u00f6z\u00f6tt. A t\u00e1vols\u00e1g ilyen k\u00e9pzet\u00e9re semmif\u00e9le t\u00e1rsadalmi hierarchi\u00e1t nem lehet \u00e9p\u00edteni.<\/p>\r\n

Mi vajon t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk relevanci\u00e1ja a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t illet\u0151en? A dramaturgok manaps\u00e1g r\u00e9g nem azzal t\u00f6ltik az idej\u00fcket, hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sz\u00e1j\u00e1ba r\u00e1gj\u00e1k a t\u00e1rsadalmi viszonyokat illet\u0151 igazs\u00e1got \u00e9s az uralom felsz\u00e1mol\u00e1s\u00e1nak legj\u00e1rhat\u00f3bb \u00fatjait. De nem el\u00e9g elvesz\u00edteni az ill\u00fazi\u00f3kat, hiszen az ill\u00fazi\u00f3veszt\u00e9s gyakran \u00e9ppen arra b\u00edrja a dramaturgot vagy az el\u0151ad\u00f3kat, hogy fokozz\u00e1k a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre nehezed\u0151 nyom\u00e1st: tal\u00e1n \u0151 majd tudni fogja, mi a teend\u0151 – ha az el\u0151ad\u00e1s megv\u00e1ltoztatta, ha kiemelte passzivit\u00e1s\u00e1b\u00f3l \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi vil\u00e1g akt\u00edv r\u00e9sztvev\u0151j\u00e9v\u00e9 tette. Ez az els\u0151 olyan pont, amelyben a sz\u00ednh\u00e1z reformerei osztoznak az elbut\u00edt\u00f3 pedag\u00f3gusokkal: a k\u00e9t poz\u00edci\u00f3 k\u00f6zti szakad\u00e9k gondolat\u00e1ban. M\u00e9g ha a dramaturg vagy az el\u0151ad\u00f3 nem is tudj\u00e1k pontosan, mit v\u00e1rnak a n\u00e9z\u0151t\u0151l, azt legal\u00e1bb tudj\u00e1k, hogy valamit biztosan tennie kell: passzivit\u00e1sb\u00f3l aktivit\u00e1sba v\u00e1ltani.<\/p>\r\n

De mi\u00e9rt nem ford\u00edtjuk meg a dolgot? Mi\u00e9rt ne gondolhatn\u00e1nk ebben az esetben is, hogy pontosan a t\u00e1vols\u00e1g kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6l\u00e9s\u00e9re tett k\u00eds\u00e9rlet alkotja mag\u00e1t a t\u00e1vols\u00e1got? Mi m\u00e1s\u00e9rt azonos\u00edtan\u00e1nk a mozdulatlan \u00fcl\u00e9s t\u00e9ny\u00e9t az inaktivit\u00e1ssal, ha nem abb\u00f3l az el\u0151feltev\u00e9sb\u0151l, hogy az aktivit\u00e1st szakad\u00e9k v\u00e1lasztja el az inaktivit\u00e1st\u00f3l? Mi\u00e9rt azonos\u00edtan\u00e1nk a „n\u00e9z\u00e9st” a „passzivit\u00e1ssal”, ha nem abb\u00f3l az el\u0151feltev\u00e9sb\u0151l, hogy a n\u00e9z\u00e9s a k\u00e9p vagy a l\u00e1tszat n\u00e9z\u00e9s\u00e9t jelenti, azt, hogy el vagyunk v\u00e1gva a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l, amely mindig a k\u00e9p m\u00f6g\u00f6tt van? Mi\u00e9rt azonos\u00edtan\u00e1nk a hall\u00e1st a passz\u00edv l\u00e9ttel, ha nem abb\u00f3l a feltev\u00e9sb\u0151l, hogy a cselekv\u00e9s a besz\u00e9d ellent\u00e9te, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb? Ezek az ellent\u00e9tp\u00e1rok – n\u00e9z\u00e9s\/tud\u00e1s, n\u00e9z\u00e9s\/cselekv\u00e9s, l\u00e1tszat\/val\u00f3s\u00e1g, aktivit\u00e1s\/passzivit\u00e1s – j\u00f3val t\u00f6bbek, mint logikai szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1sok. Ezt nevezem \u00e9n az \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 feloszt\u00e1s\u00e1nak – helyek, illetve az adott helyekhez tartoz\u00f3 k\u00e9pess\u00e9gek vagy k\u00e9ptelens\u00e9gek feloszt\u00e1s\u00e1nak. M\u00e1sk\u00e9ppen mondva, ezek az ellent\u00e9tp\u00e1rok az egyenl\u0151tlens\u00e9g alleg\u00f3ri\u00e1i. Ez\u00e9rt lehets\u00e9ges az egyes poz\u00edci\u00f3knak tulajdon\u00edtott \u00e9rt\u00e9ket megv\u00e1ltoztatni an\u00e9lk\u00fcl, hogy maguknak az ellent\u00e9tp\u00e1roknak a jelent\u00e9se megv\u00e1ltozna. P\u00e9ld\u00e1ul meg lehet v\u00e1ltoztatni az als\u00f3bbrend\u0171 \u00e9s a fels\u0151bbrend\u0171 poz\u00edci\u00f3j\u00e1t. A n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get \u00e1ltal\u00e1ban az\u00e9rt n\u00e9zik le, mert nem csin\u00e1l semmit, mik\u00f6zben a sz\u00ednpadon \u00e1ll\u00f3 sz\u00edn\u00e9sz – vagy a munk\u00e1s odakint – csin\u00e1l valamit a test\u00e9vel. De ugyanilyen k\u00f6nny\u0171 megford\u00edtani a dolgot, \u00e9s azt \u00e1ll\u00edtani, hogy aki tesz valamit, aki munk\u00e1t v\u00e9gez a test\u00e9vel, egy\u00e9rtelm\u0171en alacsonyabb rend\u0171, mint az, aki n\u00e9zni k\u00e9pes – azaz, aki k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 gondolatokat m\u00e9rlegelhet, el\u0151re l\u00e1thatja a j\u00f6v\u0151t, glob\u00e1lis n\u00e9z\u0151pontb\u00f3l szeml\u00e9lheti a vil\u00e1got. A poz\u00edci\u00f3k megcser\u00e9lhet\u0151k, de a strukt\u00fara nem v\u00e1ltozik. Ami sz\u00e1m\u00edt, val\u00f3j\u00e1ban mind\u00f6ssze a k\u00e9t kateg\u00f3ria k\u00f6zti ellent\u00e9t \u00e1ll\u00edt\u00e1sa: van a n\u00e9pess\u00e9gnek egy olyan fele, amely nem teheti azt, amit a m\u00e1sik fele megtehet. K\u00e9pess\u00e9g az egyik oldalon, k\u00e9ptelens\u00e9g a m\u00e1sikon.<\/p>\r\n

Az emancip\u00e1ci\u00f3 a szemben\u00e1ll\u00f3 elvb\u0151l indul ki, az egyenl\u0151s\u00e9g elv\u00e9b\u0151l. Avval veszi kezdet\u00e9t, hogy elvetj\u00fck a n\u00e9z\u00e9s \u00e9s a tev\u00e9s k\u00f6zti ellent\u00e9tet, \u00e9s meg\u00e9rtj\u00fck, hogy a l\u00e1that\u00f3 feloszt\u00e1sa maga is r\u00e9sze uralom \u00e9s al\u00e1vettet\u00e9s konfigur\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak. Akkor kezd\u0151dik, mikor r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy a n\u00e9z\u00e9s is olyan tett, amely ezt a feloszt\u00e1st igazolja vagy m\u00f3dos\u00edtja, \u00e9s hogy a „vil\u00e1g \u00e9rtelmez\u00e9se” m\u00e1r a megv\u00e1ltoztat\u00e1s\u00e1nak, az \u00fajrakonfigur\u00e1l\u00e1s\u00e1nak az eszk\u00f6ze. A n\u00e9z\u0151 akt\u00edv, ahogy a di\u00e1k vagy a tud\u00f3s is: megfigyel, kiemel, \u00f6sszevet, \u00e9rtelmez. Amit megfigyel, \u00f6sszekapcsolja azzal a sok mindennel, amit m\u00e1s szinteken, m\u00e1sfajta terekben megfigyelt. A k\u00f6ltem\u00e9nyb\u0151l, amelyet el\u0151adnak neki, l\u00e9trehozza a saj\u00e1t k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9t. Ha k\u00e9pes a saj\u00e1t t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t mondani a t\u00f6rt\u00e9netr\u0151l, amely el\u0151tte zajlik, maga is r\u00e9szt vesz az el\u0151ad\u00e1sban. \u00c9s akkor is, ha k\u00e9pes visszacsin\u00e1lni, meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tenni az el\u0151ad\u00e1st – p\u00e9ld\u00e1ul tagadni a testi energi\u00e1t, amelyet annak itt \u00e9s most kellene \u00e1tadnia -, \u00e9s puszta k\u00e9pp\u00e9 alak\u00edtani azt, \u00f6sszek\u00f6tv\u00e9n valami m\u00e1ssal, amit egy k\u00f6nyvben olvasott, amit \u00e1lmodott, amit meg\u00e9lt vagy elk\u00e9pzelt. \u0150k az el\u0151tt\u00fck j\u00e1tsz\u00f3d\u00f3 el\u0151ad\u00e1s t\u00e1voli n\u00e9z\u0151i \u00e9s \u00e9rtelmez\u0151i. Annyiban k\u00f6vetik az el\u0151ad\u00e1st, amennyiben t\u00e1vol vannak t\u0151le.<\/p>\r\n

Ez a m\u00e1sodik kulcsmozzanat: a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g annyira l\u00e1t, \u00e9rez \u00e9s \u00e9rt meg valamit, amennyire a saj\u00e1t k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9t \u00edrja, ahogy a k\u00f6lt\u0151 tette, ahogy a sz\u00edn\u00e9sz, a t\u00e1ncos vagy az el\u0151ad\u00f3 teszi. A dramaturg azt szeretn\u00e9, hogy ezt vagy azt l\u00e1ss\u00e1k, ezt vagy azt \u00e9rezz\u00e9k, ezt vagy azt a tanuls\u00e1got vonj\u00e1k le a l\u00e1tottakb\u00f3l, hogy ezt vagy azt tegy\u00e9k annak hat\u00e1s\u00e1ra, amit l\u00e1ttak, \u00e9reztek \u00e9s meg\u00e9rtettek. Ugyanabb\u00f3l az el\u0151feltev\u00e9sb\u0151l indul ki, mint az elbut\u00edt\u00f3 tan\u00e1r: az egyenletes, torz\u00edt\u00e1smentes \u00e1tvitel el\u0151feltev\u00e9s\u00e9b\u0151l. A tan\u00e1r felteszi, hogy a di\u00e1k \u00e9ppen azt tanulja meg, amit \u0151 megtan\u00edt neki. Ez az \u00e1tvitel tan\u00e1ri fogalma: van valami az egyik oldalon, az egyik agyban vagy az egyik testben – tud\u00e1s, k\u00e9pess\u00e9g, energia -, amit \u00e1t kell vinni a m\u00e1sik oldalra, a m\u00e1sik ember fej\u00e9be vagy test\u00e9be. Az el\u0151feltev\u00e9s szerint teh\u00e1t a tanul\u00e1si folyamat nem puszt\u00e1n az ok\u00e1nak – a tan\u00edt\u00e1snak – az okozata, hanem mag\u00e1nak az oknak az \u00e1tvitele: amit a di\u00e1k megtanul, az a tan\u00e1r tud\u00e1sa. Az ok \u00e9s az okozat ilyen azonos\u00edt\u00e1sa az elbut\u00edt\u00e1s elve. Ezzel ellent\u00e9tben, az emancip\u00e1ci\u00f3 elve ok \u00e9s okozat sz\u00e9tv\u00e1laszt\u00e1sa. Ebben rejlik a tudatlan tan\u00e1r paradoxona. A tudatlan tan\u00e1r di\u00e1kja azt tanulja, amit a tan\u00e1ra nem tud, mivel a tan\u00e1r arra vezeti, hogy keressen valamit, \u00e9s hogy vegyen sz\u00e1mba mindent, amit az \u00faton tal\u00e1l, mik\u00f6zben a tan\u00e1r csak azt ellen\u0151rzi, hogy val\u00f3ban keresi-e. A di\u00e1k a tan\u00e1ra tud\u00e1s\u00e1nak k\u00f6vetkezt\u00e9ben tanul meg valamit. De nem a tan\u00e1ra tud\u00e1s\u00e1t tanulja meg.<\/p>\r\n

A dramaturg \u00e9s az el\u0151ad\u00f3 nem akarnak „megtan\u00edtani” semmit. S\u0151t, manaps\u00e1g mintha j\u00f3csk\u00e1n tartan\u00e1nak is att\u00f3l, hogy a sz\u00ednpadot ok\u00edt\u00e1sra haszn\u00e1lj\u00e1k. Mind\u00f6ssze a tudatoss\u00e1g egy form\u00e1j\u00e1nak, valami \u00e9rz\u00e9s vagy akci\u00f3 erej\u00e9nek akarnak helyet csin\u00e1lni. De tov\u00e1bbra is azzal az el\u0151feltev\u00e9ssel \u00e9lnek, hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g azt \u00e9rzi vagy \u00e9rti meg, amit bele\u00edrtak a sz\u00f6vegbe vagy az el\u0151ad\u00e1sba. Ok \u00e9s okozat egyenl\u0151s\u00e9g\u00e9t – azaz egynem\u0171s\u00e9g\u00e9t – felt\u00e9telezik. Mint tudjuk, az ilyen egyenl\u0151s\u00edt\u00e9s egyenl\u0151tlens\u00e9gen nyugszik. Azon az el\u0151feltev\u00e9sen, hogy l\u00e9tezik tulajdonk\u00e9ppeni tud\u00e1s \u00e9s tulajdonk\u00e9ppeni gyakorlat, tekintettel a „t\u00e1vols\u00e1gra” \u00e9s az annak felsz\u00e1mol\u00e1s\u00e1ra el\u0151\u00e1llt eszk\u00f6z\u00f6kre. Az ilyen t\u00e1vols\u00e1g k\u00e9t form\u00e1ban jelentkezik. Ott van egyr\u00e9szt az el\u0151ad\u00f3 \u00e9s a n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g k\u00f6zti t\u00e1vols\u00e1g, de ott van az el\u0151ad\u00e1sban mag\u00e1ban inherens t\u00e1vols\u00e1g is, amennyiben az nem m\u00e1s, mint medi\u00e1ci\u00f3s „spekt\u00e1kulum”, amely a m\u0171v\u00e9sz gondolata \u00e9s a n\u00e9z\u0151 \u00e9rz\u00e9sei \u00e9s \u00e9rtelmez\u00e9se k\u00f6z\u00f6tt \u00e1ll. Ez a spekt\u00e1kulum egy harmadik terminus, amelyre a m\u00e1sik kett\u0151 – a m\u0171v\u00e9sz \u00e9s a n\u00e9z\u0151 – hivatkozhat, de amely lehetetlenn\u00e9 tesz mindenfajta „egyenletes” vagy „torz\u00edt\u00e1smentes” \u00e1tvitelt. K\u00f6zvet\u00edt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, \u00e9s a harmadik terminusnak ez a k\u00f6zvet\u00edt\u00e9se kulcsfontoss\u00e1g\u00fa a szellemi emancip\u00e1ci\u00f3 folyamat\u00e1ban. Kell \u00e1llnia valaminek a tan\u00e1r \u00e9s a di\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, az elbut\u00edt\u00e1st megakad\u00e1lyozand\u00f3. Ugyanaz, ami \u00f6sszek\u00f6ti, el is kell, hogy v\u00e1lassza \u0151ket. Jacotot a k\u00f6nyvet t\u00e9telezte ekk\u00e9nt a k\u00f6ztes dologk\u00e9nt. A k\u00f6nyv az az anyagi dolog, egyar\u00e1nt idegen tan\u00e1rt\u00f3l \u00e9s di\u00e1kt\u00f3l, amelyen kereszt\u00fcl beigazolhat\u00f3, amit a di\u00e1k l\u00e1tott, amir\u0151l besz\u00e1molt, \u00e9s amit arr\u00f3l gondol, amir\u0151l besz\u00e1molt.<\/p>\r\n

Ez annyit jelent, hogy a szellemi emancip\u00e1ci\u00f3 paradigm\u00e1ja vil\u00e1gosan szemben \u00e1ll az emancip\u00e1ci\u00f3 egy m\u00e1sik gondolat\u00e1val, amelyre gyakorta \u00e9p\u00edtett\u00e9k a sz\u00ednh\u00e1zi reformot, \u00e9s ahol az emancip\u00e1ci\u00f3 az elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s sor\u00e1n elveszett \u00f6nmagunk visszaszerz\u00e9s\u00e9re ir\u00e1nyul. A spekt\u00e1kulum debordi kritik\u00e1ja m\u00e9g Feuerbach kritik\u00e1j\u00e1n nyugszik, amely szerint a reprezent\u00e1ci\u00f3 maga az elidegened\u00e9s: az emberi l\u00e9ny elt\u00e9pi mag\u00e1t\u00f3l \u00f6nn\u00f6n emberi l\u00e9nyeg\u00e9t, \u00e9s \u00e9gi vil\u00e1got alkot, amelynek a val\u00f3s\u00e1gos emberi vil\u00e1g al\u00e1vettetik. Ugyan\u00edgy t\u00e1volodik, idegenedik el t\u0151l\u00fcnk az emberi tev\u00e9kenys\u00e9g l\u00e9nyege a spekt\u00e1kulum k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9g\u00e9ben. A „harmadik terminus” k\u00f6zvet\u00edt\u00e9se \u00edgy az elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s, a megfosztat\u00e1s \u00e9s az \u00e1rul\u00e1s eset\u00e9nek min\u0151s\u00fcl. A sz\u00ednh\u00e1z olyan k\u00e9p\u00e9ben, amelynek alapja ez a spekt\u00e1kulum-felfog\u00e1s, a sz\u00ednpad k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9ge mint valami \u00e1tmeneti \u00e1llapot jelentkezik, amelyet meg kell haladni. E k\u00fcls\u0151dlegess\u00e9g meghalad\u00e1sa lesz teh\u00e1t az el\u0151ad\u00e1s t\u00e9losza. Ez a program azt k\u00edv\u00e1nja meg, hogy a n\u00e9z\u0151 \u00e1lljon a sz\u00ednpadon, az el\u0151ad\u00f3 pedig az audit\u00f3riumban \u00fclj\u00f6n. Azt k\u00f6veteli, hogy a k\u00e9t t\u00e9r k\u00f6zti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get mag\u00e1t sz\u00fcntess\u00fck meg, hogy az el\u0151ad\u00e1s b\u00e1rhol m\u00e1sutt j\u00e1tsz\u00f3djon, csak a sz\u00ednh\u00e1zban ne. Bizonyos, hogy a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1s sz\u00e1mos \u00faj\u00edt\u00e1sa sz\u00e1rmazott a helyek e hagyom\u00e1nyos feloszt\u00e1s\u00e1nak (mind a helysz\u00ednek, mind a szerepek \u00e9rtelm\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9n\u0151) lebont\u00e1s\u00e1b\u00f3l. Ugyanakkor, a helyek „\u00fajra-feloszt\u00e1sa” egy dolog; az ig\u00e9ny viszont, hogy a sz\u00ednh\u00e1z, saj\u00e1t l\u00e9nyeg\u00e9nek megfelel\u0151en, az el-nem-k\u00fcl\u00f6n\u00fclt k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g gy\u00fclekezet\u00e9v\u00e9 legyen, egy m\u00e1sik. Az els\u0151 a szellemi kaland \u00faj form\u00e1inak felfedez\u00e9s\u00e9t k\u00edv\u00e1nja meg; a m\u00e1sodik pedig a testek saj\u00e1t – azaz „k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi” – hely\u00e9hez val\u00f3 plat\u00f3ni hozz\u00e1rendel\u00e9s\u00e9nek \u00faj form\u00e1j\u00e1t.<\/p>\r\n

A medi\u00e1ci\u00f3val szembeni ilyen el\u0151feltev\u00e9snek k\u00f6ze van egy harmadikhoz, ahhoz tudniillik, hogy a sz\u00ednh\u00e1z l\u00e9nyege volna a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g l\u00e9nyege. A n\u00e9z\u0151nek megv\u00e1lt\u00e1sk\u00e9nt kellene \u00e9reznie, mikor v\u00e9gre nem egy\u00e9n t\u00f6bb\u00e9, mikor visszakapja a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g egy tagj\u00e1nak st\u00e1tus\u00e1t, mikor magukkal ragadj\u00e1k a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi energia hull\u00e1mai, mikor eljut a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g tagjak\u00e9nt tev\u00e9keny polg\u00e1r poz\u00edci\u00f3j\u00e1ba. Min\u00e9l kevesebbet tud a dramaturg arr\u00f3l, hogy mit is kellene tenni\u00fck a n\u00e9z\u0151knek mint k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek, ann\u00e1l ink\u00e1bb tudja, hogy k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gg\u00e9 musz\u00e1j v\u00e1lniuk, hogy puszta halmazukat azz\u00e1 a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gg\u00e9 kell \u00e1tford\u00edtaniuk, amelyek val\u00f3j\u00e1ban. \u00dagy v\u00e9lem, j\u00f3csk\u00e1n itt az ideje, hogy kicsit jobban megvizsg\u00e1ljuk a sz\u00ednh\u00e1z mint specifikusan k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi hely gondolat\u00e1t. Az\u00e9rt kellene ilyen helynek lennie, mert a sz\u00ednpadon val\u00f3di \u00e9l\u0151 testek adnak el\u0151 valamit olyan embereknek, akik fizikailag ugyanazon t\u00e9rben vannak egy\u00fcttesen jelen. \u00cdgy teh\u00e1t a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek valami egyedi \u00e9rz\u00e9s\u00e9t kellene szolg\u00e1ltatnia, radik\u00e1lisan m\u00e1st, mint a t\u00e9v\u00e9z\u0151 egy\u00e9n, vagy a testetlen, vet\u00edtett k\u00e9pekkel szemben \u00fcl\u0151 mozil\u00e1togat\u00f3 helyzet\u00e9nek. Tal\u00e1n k\u00fcl\u00f6n\u00f6snek t\u0171nhet, hogy a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1sokban manaps\u00e1g sz\u00e9les k\u00f6rben alkalmazottt vet\u00edtett k\u00e9pek \u00e9s mindenfajta technikai m\u00e9dium sem k\u00e9rd\u0151jelezt\u00e9k m\u00e9g meg ezt az el\u0151feltev\u00e9st. Az el\u0151ad\u00e1sban vet\u00edtett k\u00e9pek foglalhatj\u00e1k el az \u00e9l\u0151 testek hely\u00e9t, de am\u00edg van n\u00e9z\u0151k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, addig a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9l\u0151 \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi l\u00e9nyeg\u00e9t nem \u00e9ri b\u00e1nt\u00f3d\u00e1s. \u00cdgy h\u00e1t elker\u00fclhetetlen a k\u00e9rd\u00e9s: mif\u00e9le egyszeri dolog t\u00f6rt\u00e9nik a sz\u00ednh\u00e1z k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9vel, ami nem t\u00f6rt\u00e9nik meg m\u00e1sutt? Zajlik-e a tagjai k\u00f6z\u00f6tt valami interakt\u00edvabb, valami k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gibb, mint az olyan egy\u00e9nek k\u00f6z\u00f6tt, akik ugyanabban az id\u0151ben ugyanazt a t\u00e9v\u00e9programot n\u00e9zik?<\/p>\r\n

Azt hiszem, ez a „valami” nem egy\u00e9b, mint az el\u0151feltev\u00e9s, hogy a sz\u00ednh\u00e1z \u00f6nmag\u00e1ban \u00e9s \u00f6nmag\u00e1\u00e9rt val\u00f3an k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi. A „sz\u00ednh\u00e1z” ilyen jelent\u00e9s\u00e9nek feltev\u00e9se mindig a konkr\u00e9t el\u0151ad\u00e1s el\u0151tt j\u00e1r, \u00e9s megel\u0151zi val\u00f3s hat\u00e1sait. Pedig a sz\u00ednh\u00e1zban, szemk\u00f6zt az el\u0151ad\u00e1ssal – ahogy a m\u00fazeumban, az iskol\u00e1ban vagy az utc\u00e1n is – csak egy\u00e9nek vannak, akik a saj\u00e1t \u00fatjukat sz\u00f6v\u00f6getik a vel\u00fck szemben vagy k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck \u00e1ll\u00f3 szavak, tettek \u00e9s dolgok erdej\u00e9n \u00e1t. E n\u00e9z\u0151k k\u00f6z\u00f6s kollekt\u00edv hatalm\u00e1nak z\u00e1loga nem az egyes\u00fclt, kollekt\u00edv test tagjak\u00e9nt \u00e9lvezett st\u00e1tusuk. Nem is valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s interaktivit\u00e1s. A hatalmuk z\u00e1loga nem m\u00e1s, mint hogy a maguk m\u00f3dj\u00e1n ford\u00edthatj\u00e1k le, amit l\u00e1tnak. Nem m\u00e1s, mint hogy \u00f6sszek\u00f6thetik azt avval a szellemi kalanddal, amely b\u00e1rmelyik\u00fcket b\u00e1rmely m\u00e1sikukhoz hasonl\u00f3v\u00e1 teszi, amennyiben a maguk \u00fatja b\u00e1rki m\u00e1s\u00e9t\u00f3l elt\u00e9rne. A k\u00f6z\u00f6s hatalom az intelligenci\u00e1k egyenl\u0151s\u00e9g\u00e9nek hatalma. Ez a hatalom \u00e9ppen annyira k\u00f6ti \u00f6ssze az egy\u00e9neket egym\u00e1ssal, amennyire el is v\u00e1lasztja \u0151ket egym\u00e1st\u00f3l; ez az a hatalom, amellyel mindannyian egyforma m\u00e9rt\u00e9kben rendelkez\u00fcnk, hogy megtal\u00e1lhassuk az utunkat a vil\u00e1gban. Az el\u0151ad\u00e1sainkkal – legyen az tan\u00edt\u00e1s vagy sz\u00ednj\u00e1tsz\u00e1s, besz\u00e9d, \u00edr\u00e1s, m\u0171v\u00e9szetcsin\u00e1l\u00e1s, stb. – nem egy kollekt\u00edva koh\u00e9zi\u00f3s k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t kell pr\u00f3b\u00e1ra tenn\u00fcnk, hanem a n\u00e9vtelenek k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t, a k\u00e9pess\u00e9get, amely b\u00e1rkit egyenl\u0151v\u00e9 tesz mindenki m\u00e1ssal. Ez a k\u00e9pess\u00e9g kisz\u00e1m\u00edthatatlan \u00e9s tov\u00e1bb oszthatatlan t\u00e1vols\u00e1gokon kereszt\u00fcl oper\u00e1l. T\u00e1rs\u00edt\u00e1sok \u00e9s k\u00fcl\u00f6nv\u00e1laszt\u00e1sok kisz\u00e1m\u00edthatatlan \u00e9s tov\u00e1bb oszthatatlan j\u00e1t\u00e9k\u00e1n kereszt\u00fcl.<\/p>\r\n

T\u00e1rs\u00edtani \u00e9s k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lasztani – ez lehetne a „n\u00e9z\u0151 emancip\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak”, azaz mindny\u00e1junk n\u00e9z\u0151k\u00e9nt val\u00f3 emancip\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak alapelve. A n\u00e9z\u0151s\u00e9g nem passzivit\u00e1s, amelyet aktivit\u00e1ss\u00e1 kellene tenni. Ez az alaphelyzet\u00fcnk. Tanulunk \u00e9s tan\u00edtunk, tesz\u00fcnk \u00e9s tudunk, mint n\u00e9z\u0151k; amit l\u00e1tunk, \u00f6sszek\u00f6tj\u00fck azzal, amit l\u00e1ttunk m\u00e1r vagy amit mondtak nek\u00fcnk, amit csin\u00e1ltunk vagy amirol \u00e1lmodtunk. Nincs kiv\u00e9telezett m\u00e9dium, ahogy kiv\u00e9telezett kiindul\u00f3pont sincs. Minden\u00fctt vannak kiindul\u00f3pontok \u00e9s fordul\u00f3pontok, amelyekb\u0151l \u00faj dolgokat tanulunk, ha el\u0151bb elvetj\u00fck a t\u00e1vols\u00e1g el\u0151feltev\u00e9s\u00e9t, m\u00e1sodszor a szereposzt\u00e1st, \u00e9s harmadszor az egyes territ\u00f3riumok k\u00f6z\u00f6tti hat\u00e1rokat. Nem kell sz\u00edn\u00e9ssz\u00e9 tenn\u00fcnk a n\u00e9z\u0151t. De el kell ismern\u00fcnk, hogy minden n\u00e9z\u0151 m\u00e1r eleve sz\u00edn\u00e9sz a maga t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben, \u00e9s hogy minden sz\u00edn\u00e9sz a maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l n\u00e9z\u0151 egy ugyanolyanban. Nem kell a tudatlant tanultt\u00e1 tenn\u00fcnk, sem pedig – puszt\u00e1n a dolgok fejre \u00e1ll\u00edt\u00e1sa kedv\u00e9\u00e9rt – a di\u00e1kot vagy a tudatlant a mesterei mester\u00e9v\u00e9.<\/p>\r\n

Hadd tegyek itt egy kis kit\u00e9r\u0151t, \u00e9s sz\u00f3ljak p\u00e1r sz\u00f3t a magam politikai \u00e9s akad\u00e9miai tapasztalat\u00e1r\u00f3l. A gener\u00e1ci\u00f3m k\u00e9t, egym\u00e1ssal vet\u00e9lked\u0151 perspekt\u00edva k\u00f6z\u00f6tt lebegett. Az els\u0151 szerint azoknak, akik rendelkeztek a t\u00e1rsadalmi rendet illet\u0151 tud\u00e1ssal, \u00e1t kellett azt adniuk a rendszer alatt s\u00ednyl\u0151d\u0151knek, akiknek ezut\u00e1n magukhoz kellett ragadniuk a kezdem\u00e9nyez\u00e9st \u00e9s megd\u00f6nteni\u00fck az illet\u0151 rendszert. A m\u00e1sodik szerint az \u00fagymond tanultak val\u00f3j\u00e1ban tudatlanok voltak: mivel nem tudtak semmit kizs\u00e1km\u00e1nyol\u00e1sr\u00f3l \u00e9s l\u00e1zad\u00e1sr\u00f3l, az \u00fagynevezett oktalan munk\u00e1sok tan\u00edtv\u00e1nyaiv\u00e1 kellett szeg\u0151dni\u00fck. Igyekezv\u00e9n megfelelni mindkett\u0151nek, kezdetben megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00fajrafogalmazni a marxista elm\u00e9letet, hogy a sz\u00f3 fegyver\u00e9t hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151v\u00e9 tegyem az \u00faj forradalmi mozgalom sz\u00e1m\u00e1ra, majd neki\u00fcltem megtanulni a gy\u00e1ri munk\u00e1sokt\u00f3l, hogy mi is az a kizs\u00e1km\u00e1nyol\u00e1s \u00e9s a forradalom. E k\u00eds\u00e9rletek sem sz\u00e1momra, sem a nemzed\u00e9kt\u00e1rsaim sz\u00e1m\u00e1ra nem bizonyultak t\u00fal sikeresnek. Ez\u00e9rt \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, bele\u00e1som magam a munk\u00e1smozgalom t\u00f6rt\u00e9net\u00e9be, hogy r\u00e1j\u00f6jjek, milyen okok vezettek oda, hogy a munk\u00e1sok \u00e9s a n\u00e1luk ak\u00e1r a tan\u00edt\u00e1s, ak\u00e1r a tanul\u00e1s sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1val vizit\u00e1l\u00f3 \u00e9rtelmis\u00e9giek mindig elmentek egym\u00e1s mellett. A j\u00f3szerencse seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel meg\u00e9rtettem: ebben a viszonyban nem a tud\u00e1s \u00e1llt az egyik oldalon \u00e9s a tudatlans\u00e1g a m\u00e1sikon, \u00e9s nem volt benne szerepe tud\u00e1s \u00e9s tev\u00e9s, vagy egy\u00e9n \u00e9s k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g ellent\u00e9t\u00e9t\u00e9nek sem. Egy m\u00e1jusi napon, valamikor a hetvenes \u00e9vekben, \u00e9ppen \u00e1tfutottam egy munk\u00e1s levelez\u00e9s\u00e9t az 1830-as \u00e9vekb\u0151l, meghat\u00e1rozand\u00f3 a munk\u00e1sok l\u00e9tfelt\u00e9teleinek \u00e9s tudat\u00e1nak akkori \u00e1llapot\u00e1t, mikor valami eg\u00e9szen m\u00e1s fedeztem fel: k\u00e9t „l\u00e1togat\u00f3” m\u00e1jusi kalandjait – mintegy sz\u00e1znegyven \u00e9vvel azel\u0151ttr\u0151l, hogy a leveleikbe botlottam volna a lev\u00e9lt\u00e1rban. Egyik\u00fck \u00e9ppen bevezet\u00e9st nyert a saint-simonist\u00e1k ut\u00f3pista k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9be, \u00e9s ut\u00f3piab\u00e9li \u00e9lete napirendj\u00e9r\u0151l sz\u00e1molt be a bar\u00e1tj\u00e1nak: munka, testgyakorl\u00e1s, j\u00e1t\u00e9k, dalol\u00e1s, t\u00f6rt\u00e9netmes\u00e9l\u00e9s. Bar\u00e1tja v\u00e1laszul egy vid\u00e9ki kir\u00e1ndul\u00e1sr\u00f3l \u00edrt neki, amelyen harmadmag\u00e1val vett r\u00e9szt, vas\u00e1rnapi sz\u00f3rakoz\u00e1st keresend\u0151. Csakhogy ez nem amolyan munk\u00e1s-vas\u00e1rnap volt, melynek c\u00e9lja a testi \u00e9s szellemi munkaer\u0151 visszanyer\u00e9se a r\u00e1k\u00f6vetkez\u0151 munkah\u00e9thez, hanem ink\u00e1bb \u00e1tt\u00f6r\u00e9s egy m\u00e1sik t\u00edpus\u00fa sz\u00f3rakoz\u00e1shoz – az eszt\u00e9t\u00e1\u00e9hoz, aki a term\u00e9szet form\u00e1iban, f\u00e9nyeiben \u00e9s \u00e1rnyaiban leli \u00f6r\u00f6m\u00e9t, a filoz\u00f3fus\u00e9hoz, aki idej\u00e9t metafizikus eszmecser\u00e9vel t\u00f6lti egy vid\u00e9ki fogad\u00f3ban, \u00e9s az apostolok\u00e9hoz, akik a hit\u00fckr\u0151l v\u00e1ltanak sz\u00f3t b\u00e1rkivel, akivel csak tal\u00e1lkoznak az \u00faton.<\/p>\r\n

Ezek a munk\u00e1sok, akiknek az lett volna a dolguk, hogy inform\u00e1ljanak az 1830-as \u00e9vekbeli t\u00e1rsaik munkafelt\u00e9teleit \u00e9s oszt\u00e1ly\u00f6ntudat\u00e1t illet\u0151en, ehelyett valami eg\u00e9szen m\u00e1st adtak tov\u00e1bb nekem: a hasonl\u00f3s\u00e1g vagy egyenl\u0151s\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t. \u0150k is n\u00e9z\u0151k \u00e9s l\u00e1togat\u00f3k voltak, a saj\u00e1t oszt\u00e1lyukon bel\u00fcl. Propaganda tev\u00e9kenys\u00e9g\u00fck nem volt lev\u00e1laszthat\u00f3 a „passzivit\u00e1sr\u00f3l”, amit mint j\u00e1r\u00f3kel\u0151k \u00e9s szeml\u00e9l\u0151k mutattak. Az id\u0151t\u00f6lt\u00e9s\u00fck kr\u00f3nik\u00e1ja \u00fajrafogalmazta a tev\u00e9s, a l\u00e1t\u00e1s \u00e9s a mond\u00e1s viszony\u00e1t. Hogy „n\u00e9z\u0151v\u00e9” v\u00e1ltak, felbor\u00edtott\u00e1k az \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 adott feloszt\u00e1s\u00e1t, amely szerint azoknak, akik dolgoznak, nincs s\u00e9t\u00e1lgatni \u00e9s b\u00e1m\u00e9szkodni val\u00f3 idej\u00fck; amely szerint egy kollekt\u00edv test tagjainak nincs idej\u00fck „egy\u00e9nnek” lenni. \u00c9s ezt jelenti az emancip\u00e1ci\u00f3: n\u00e9z\u0151k \u00e9s tev\u0151k, egy\u00e9nek \u00e9s a kollekt\u00edv test tagjai szemben\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak felold\u00f3d\u00e1s\u00e1t. A kr\u00f3nik\u00e1sainknak e napok nem tud\u00e1st \u00e9s energi\u00e1t adtak elj\u00f6vend\u0151 akci\u00f3ikhoz. Ami t\u00f6rt\u00e9nt, az Id\u0151 \u00e9s a T\u00e9r feloszt\u00e1s\u00e1nak itt \u00e9s most t\u00f6rt\u00e9n\u0151 \u00fajrakonfigur\u00e1l\u00e1sa volt. A munk\u00e1semancip\u00e1ci\u00f3 l\u00e9nyege nem az, hogy a munk\u00e1sok tudatos\u00edtj\u00e1k magukban a l\u00e9tfelt\u00e9teleiket. Hanem az id\u0151 \u00e9s a t\u00e9r olyan konfigur\u00e1ci\u00f3ja, amely hat\u00e1lyon k\u00edv\u00fcl helyezi az \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 r\u00e9gi feloszt\u00e1s\u00e1t, amely arra \u00edt\u00e9lte a munk\u00e1st, hogy az \u00e9jszak\u00e1it semmi m\u00e1sra ne haszn\u00e1lja, mint er\u0151i \u00fajratermel\u00e9s\u00e9re, a k\u00f6vetkez\u0151 naphoz.<\/p>\r\n

Az id\u0151ben bek\u00f6vetkezett t\u00f6r\u00e9s jelent\u00e9s\u00e9t felfogni egyben egy m\u00e1s t\u00edpus\u00fa tud\u00e1st is hordozott, amely t\u00f6bb\u00e9 nem valamif\u00e9le szakad\u00e9k el\u0151feltev\u00e9s\u00e9n nyugszik, hanem a hasonl\u00f3s\u00e1g el\u0151feltev\u00e9s\u00e9n. Ezek a f\u00e9rfiak is \u00e9rtelmis\u00e9giek voltak – ahogy mindenki az. L\u00e1togat\u00f3k voltak \u00e9s n\u00e9z\u0151k, ahogy a kutat\u00f3 is, aki sz\u00e1znegyven \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb a leveleiket olvassa a k\u00f6nyvt\u00e1rban, ahogy a marxista szabadegyetemek hallgat\u00f3i is, meg azok, akik a gy\u00e1rkapuban v\u00e1rakoztak. Nem volt \u00e1thidalni val\u00f3 t\u00e1vols\u00e1g \u00e9rtelmis\u00e9giek \u00e9s munk\u00e1sok, sz\u00edn\u00e9szek \u00e9s n\u00e9z\u0151k k\u00f6z\u00f6tt; k\u00e9t n\u00e9pess\u00e9g, k\u00e9t \u00e9lethelyzet vagy k\u00e9t \u00e9letkor k\u00f6z\u00f6tt. Ellenkez\u0151leg, a hasonl\u00f3s\u00e1g volt az, amit el kellett ismerni \u00e9s j\u00e1t\u00e9kba kellett hozni mag\u00e1ban a tud\u00e1stermel\u00e9sben. A j\u00e1t\u00e9kba hoz\u00e1s k\u00e9t dolgot jelentett. El\u0151sz\u00f6r is azt, hogy elutas\u00edtjuk a szakter\u00fcletek k\u00f6zti hat\u00e1rokat. Hogy elmondhassam a munk\u00e1saim nappalainak \u00e9s \u00e9jszak\u00e1inak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t-t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9t, k\u00e9nytelen voltam elmosni a hat\u00e1rt „empirikus” t\u00f6rt\u00e9nettudom\u00e1ny \u00e9s „sz\u00edntiszta” filoz\u00f3fia k\u00f6z\u00f6tt. A t\u00f6rt\u00e9net, amelyet a munk\u00e1sok elmondtak, az id\u0151r\u0151l sz\u00f3lt, az id\u0151 elveszt\u00e9s\u00e9r\u0151l \u00e9s visszaszerz\u00e9s\u00e9r\u0151l. Hogy megmutathassam a jelent\u00e9s\u00e9t, a besz\u00e1mol\u00f3jukat k\u00f6zvetlen\u00fcl \u00f6ssze kellett k\u00f6tn\u00f6m a filoz\u00f3fus elm\u00e9leti fejteget\u00e9s\u00e9vel, aki, r\u00e9ges-r\u00e9gen, az \u00c1llamban, ugyanezt a t\u00f6rt\u00e9netet mondta, elmagyar\u00e1zva, hogy a rendezett k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gben mindenkinek csak egy dolgot szabad csin\u00e1lnia, a maga dolg\u00e1t, \u00e9s hogy a munk\u00e1sok semmik\u00e9ppen nem t\u00f6lthetik az idej\u00fcket m\u00e1shol, mint a munkahely\u00fck\u00f6n, \u00e9s nem v\u00e9gezhetnek m\u00e1st, mint a munk\u00e1jukat, amely megfelel a term\u00e9szett\u0151l kapott k\u00e9pess\u00e9geiknek (k\u00e9ptelens\u00e9g\u00fcknek). \u00cdgy a filoz\u00f3fia t\u00f6bb\u00e9 nem mutathatta mag\u00e1t, mint a tapasztalati t\u00e9nyekt\u0151l elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt tiszta gondolat mezeje. E t\u00e9nyek elm\u00e9leti interpret\u00e1ci\u00f3ja sem lehetett. Nem voltak sem t\u00e9nyek, sem interpret\u00e1ci\u00f3k. Csak a t\u00f6rt\u00e9netmes\u00e9l\u00e9s k\u00e9t \u00fatja.<\/p>\r\n

Az akad\u00e9miai ter\u00fcletek k\u00f6zti hat\u00e1rok elt\u00f6rl\u00e9se azzal is j\u00e1rt, hogy elmos\u00f3dtak a hat\u00e1rok a diskurzus k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 szintjei k\u00f6z\u00f6tt, egy t\u00f6rt\u00e9net elmes\u00e9l\u00e9se \u00e9s filoz\u00f3fiai vagy tudom\u00e1nyos magyar\u00e1zata, vagy a m\u00f6g\u00f6tte rejl\u0151 igazs\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt. Nem volt meta-diskurzus, amely kifejthette volna a diskurzus egy alacsonyabb szintj\u00e9nek igazs\u00e1g\u00e1t. A ford\u00edt\u00e1s munk\u00e1j\u00e1t kellett elv\u00e9gezni, r\u00e1mutatni, hogy a tapasztalati t\u00f6rt\u00e9netek \u00e9s a filoz\u00f3fiai diskurzusok egym\u00e1s ford\u00edt\u00e1sai. Az \u00faj tud\u00e1s el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1hoz az kellett, hogy megtal\u00e1ljam az idi\u00f3m\u00e1t, amely lehet\u0151v\u00e9 teszi a ford\u00edt\u00e1st. Ezt a nyelvj\u00e1r\u00e1st kellett haszn\u00e1lnom, hogy a saj\u00e1t szellemi kalandomr\u00f3l besz\u00e1molhassak, v\u00e1llalv\u00e1n a kock\u00e1zatot, hogy a nyelv „olvashatatlan” lesz azoknak, akik a t\u00f6rt\u00e9net ok\u00e1t, igazi jelent\u00e9s\u00e9t, vagy a bel\u0151le kivonhat\u00f3 cselekv\u00e9si tervet akart\u00e1k megismerni. Olyan diskurzust kellett el\u0151\u00e1ll\u00edtanom, amely csak azok el\u0151tt ny\u00edlik meg, akik a saj\u00e1t kalandjuk n\u00e9z\u0151pontj\u00e1b\u00f3l akarj\u00e1k l\u00e9trehozni a saj\u00e1t ford\u00edt\u00e1sukat.<\/p>\r\n

Ez a szem\u00e9lyes kit\u00e9r\u0151 j\u00f3 es\u00e9llyel visszavezethet minket a probl\u00e9ma gy\u00f6ker\u00e9hez. A hat\u00e1r\u00e1tl\u00e9p\u00e9sek \u00e9s a szereposzt\u00e1sok felboml\u00e1sa a sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet meghat\u00e1roz\u00f3 ismertet\u0151jegyei manaps\u00e1g, mikor minden m\u0171v\u00e9szi kompetencia elk\u00f3borol a saj\u00e1t ter\u00fclet\u00e9r\u0151l, helyet \u00e9s er\u0151ket cser\u00e9l a t\u00f6bbivel. Vannak sz\u00edndarabok szavak n\u00e9lk\u00fcl \u00e9s t\u00e1ncel\u0151ad\u00e1sok szavakkal; install\u00e1ci\u00f3k \u00e9s performanszok a „plasztikus” munk\u00e1k helyett; fresk\u00f3ciklusokba fordult vide\u00f3vet\u00edt\u00e9sek; t\u00f6rt\u00e9nelmi festm\u00e9nyek \u00e9l\u0151k\u00e9peiv\u00e9 lett fotogr\u00e1fi\u00e1k; hiperm\u00e9dia show-v\u00e1 alakult szobrok, stb. Nos, a m\u0171nemeknek ezt a z\u0171rzavar\u00e1t h\u00e1romf\u00e9le \u00faton lehet meg\u00e9rteni \u00e9s gyakorolni. Az els\u0151 a Gesamtkunstwerk \u00fajra\u00e9leszt\u00e9se, amely a m\u0171v\u00e9szet \u00e9letformak\u00e9nt val\u00f3 apote\u00f3zisa volna, de amely ehelyett er\u0151s m\u0171v\u00e9szi eg\u00f3k vagy egyfajta hiperakt\u00edv konzumizmus apote\u00f3zis\u00e1nak bizonyul – ha \u00e9ppen nem egyszerre mindkett\u0151nek. A m\u00e1sodik a m\u0171v\u00e9szeti eszk\u00f6z\u00f6k „hibridiz\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak” gondolata, amely kieg\u00e9sz\u00edti azon n\u00e9zetet, miszerint korunk a szerepek \u00e9s identit\u00e1sok, realit\u00e1s \u00e9s virtualit\u00e1s, \u00e9let \u00e9s mechanikus prot\u00e9zisek, stb. f\u00e1radhatatlan csereber\u00e9j\u00e9ben kifejez\u00e9sre jut\u00f3 t\u00f6meges individualizmus kora volna. Megl\u00e1t\u00e1som szerint a m\u00e1sodik \u00e9rtelmez\u00e9s v\u00e9g\u00fcl ugyanoda visz, mint az els\u0151 – egy \u00fajabb hiperakt\u00edv konzumizmushoz, egy \u00fajabb elbutul\u00e1shoz, amennyiben a hat\u00e1rok \u00e1th\u00e1g\u00e1s\u00e1t \u00e9s a szerepek z\u0171rzavar\u00e1t az el\u0151ad\u00e1s erej\u00e9nek n\u00f6vel\u00e9se eszk\u00f6zek\u00e9nt eredm\u00e9nyezi, an\u00e9lk\u00fcl, hogy az alapj\u00e1ra r\u00e1k\u00e9rdezne.<\/p>\r\n

A harmadik – szerintem a legjobb – \u00fat nem a hat\u00e1s kiterjeszt\u00e9s\u00e9t c\u00e9lozza, hanem mag\u00e1nak az ok\/k\u00f6vetkezm\u00e9ny s\u00e9m\u00e1nak az \u00e1talak\u00edt\u00e1s\u00e1t, eldobv\u00e1n az ellent\u00e9t-k\u00e9szletet, amely megalapozza az elbut\u00edt\u00e1s folyamat\u00e1t. \u00c9rv\u00e9nytelen\u00edti aktivit\u00e1s \u00e9s passzivit\u00e1s szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1t csak\u00fagy, mint az „egyenletes \u00e1tvitel” s\u00e9m\u00e1j\u00e1t \u00e9s a sz\u00ednh\u00e1z k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi gondolat\u00e1t, amely a sz\u00ednh\u00e1zat val\u00f3j\u00e1ban az egyenl\u0151tlens\u00e9g alleg\u00f3ri\u00e1j\u00e1v\u00e1 teszi. A hat\u00e1rok \u00e1th\u00e1g\u00e1s\u00e1nak \u00e9s a szerepek kevered\u00e9s\u00e9nek nem szabadna egyfajta „hiper-sz\u00ednh\u00e1zhoz” vezetnie, azzal, hogy a reprezent\u00e1ci\u00f3t jelenl\u00e9tt\u00e9 alak\u00edtva a n\u00e9z\u0151s\u00e9get aktivit\u00e1ss\u00e1 teszi. Ellenkez\u0151leg, a sz\u00ednh\u00e1znak arra kellene r\u00e1k\u00e9rdezni, hogy mi\u00e9rt is volna \u0151 az \u00e9l\u0151 jelenl\u00e9t kiv\u00e9telezett helye, a sz\u00ednpadot pedig ugyanazon a szinten kellene kezelni, ahol a t\u00f6rt\u00e9netmond\u00e1st, vagy egy k\u00f6nyv meg\u00edr\u00e1s\u00e1t \u00e9s elolvas\u00e1s\u00e1t. Az egyenl\u0151s\u00e9g \u00faj sz\u00ednpad\u00e1nak kellene lennie, ahol a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 el\u0151ad\u00e1sok egym\u00e1sba fordulhatn\u00e1nak. Mindezeknek az el\u0151ad\u00e1soknak val\u00f3j\u00e1ban az volna a t\u00e9tj\u00fck, hogy \u00f6sszek\u00f6ss\u00e9k, amit az ember tud, azzal, amit nem, hogy egyszerre legyenek benn\u00fck el\u0151ad\u00f3k, akik megmutatj\u00e1k a kompetenci\u00e1ikat, \u00e9s n\u00e9z\u0151k, akik azt keresik, hogy mit tudnak ezek a kompetenci\u00e1k esetleg l\u00e9trehozni egy \u00faj kontextusban, ismeretlenek k\u00f6z\u00f6tt. M\u0171v\u00e9szek mint kutat\u00f3k \u00e9p\u00edtik a sz\u00ednpadot, ahol a kompetenci\u00e1ik megnyilv\u00e1nul\u00e1sa \u00e9s hat\u00e1sa k\u00e9ts\u00e9gess\u00e9 v\u00e1lik, miut\u00e1n egy \u00faj kaland t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t keretezik, \u00faj nyelven. Az \u00faj idi\u00f3ma hat\u00e1s\u00e1t nem lehet megel\u0151legezni. N\u00e9z\u0151kre van sz\u00fcks\u00e9g, akik akt\u00edv tolm\u00e1csok, akik elk\u00e9sz\u00edtik a maguk ford\u00edt\u00e1s\u00e1t, akik maguk\u00e9v\u00e1 teszik a t\u00f6rt\u00e9netet, \u00e9s akik v\u00e9g\u00fcl a maguk\u00e9t hozz\u00e1k l\u00e9tre bel\u0151le. Egy emancip\u00e1lt k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g val\u00f3j\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9netmond\u00f3k \u00e9s ford\u00edt\u00f3k k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ge.<\/p>\r\n

Tudom, hogy mindez csak sz\u00f3, puszta sz\u00f3. De nem venn\u00e9m ezt s\u00e9rt\u00e9snek. Oly sok sz\u00f3nokot hallunk, akik a szavaikat t\u00f6bbnek gondolj\u00e1k, mint szavaknak, akikt\u0151l jelszavakat kapunk, amelyekkel \u00faj vil\u00e1gokba l\u00e9phet\u00fcnk. Oly sok el\u0151ad\u00e1st l\u00e1tunk, amelyek k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi cerem\u00f3ni\u00e1knak hirdetik magukat. Az \u00e9letm\u00f3dunk megv\u00e1ltoztat\u00e1s\u00e1nak lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t illet\u0151, \u00fagynevezett posztmodern szkepszis ellen\u00e9re, m\u00e9g ma is oly sok ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st l\u00e1tunk, amelyek a vall\u00e1si miszt\u00e9rium k\u00e9p\u00e9ben tetszelegnek, hogy ak\u00e1r ne is hangozzon sz\u00f6rny\u0171s\u00e9gnek a v\u00e1ltozatoss\u00e1g kedv\u00e9\u00e9rt azt hallani, hogy a szavak csak szavak. Elszakadni a testt\u00e9 lett Ige \u00e9s az akt\u00edvv\u00e1 lett n\u00e9z\u0151 fantazm\u00e1it\u00f3l, tudni, hogy a sz\u00f3 csak sz\u00f3 \u00e9s a spekt\u00e1kulum csak spekt\u00e1kulum, esetleg seg\u00edts\u00e9g\u00fcnkre lehet jobban meg\u00e9rteni, hogyan seg\u00edthetnek a szavak, a t\u00f6rt\u00e9netek \u00e9s az el\u0151ad\u00e1sok, hogy v\u00e1ltoztassunk valamit a vil\u00e1gon, amelyben \u00e9l\u00fcnk.<\/p>\r\n

Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s<\/p>\r\n

\r\n

(1)<\/a> A sz\u00f6veg ford\u00edt\u00e1sa sor\u00e1n felmer\u00fcl a spekt\u00e1kulum kifejez\u00e9s haszn\u00e1lat\u00e1nak indokolts\u00e1ga. Franci\u00e1ul a dolog egy\u00e9rtelm\u0171 – a k\u00f6znapi \u00e9rtelm\u00e9ban sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1st jelent\u0151 sz\u00f3 probl\u00e9mamentesen h\u00edvja el\u0151 a m\u00e1sik, Ranciere kontextus\u00e1ban fontos, Debord-i, politikai konnot\u00e1ci\u00f3kat. Miut\u00e1n az angol nyelv\u0171 el\u0151ad\u00e1s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb nyelvi indok n\u00e9lk\u00fcl alkalmazza a spectacle kifejez\u00e9st, ez\u00e9rt a magyar ford\u00edt\u00e1sban is id\u0151r\u0151l-id\u0151re \u00e9ltem vele. (a ford.)<\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Jacques Ranci\u00e8re Szinte mindenki, akit szeretek, \u00e9s kontextus alap\u00fa, jobb h\u00edj\u00e1n kritikainak mondott m\u0171v\u00e9szettel foglalkozott az elm\u00falt \u00e9vekben, legyen b\u00e1r m\u0171v\u00e9sz vagy kur\u00e1tor (magamat is ide\u00e9rtve), \u00e1tesett valamif\u00e9le v\u00e1ls\u00e1gon, amit k\u00f6zvetve az ilyen m\u0171v\u00e9szet glob\u00e1lis t\u00faltermel\u00e9si v\u00e1ls\u00e1ga okozott. T\u00fal nagy lett ir\u00e1nta a kereslet, t\u00fal sok lett a hang k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, t\u00fal rutinszer\u0171ek a s\u00e9m\u00e1i, elj\u00e1r\u00e1sai, […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2021982,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400687","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400687","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400687"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400687\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2024093,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400687\/revisions\/2024093"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2021982"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400687"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400687"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400687"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}