{"id":400815,"date":"2011-08-08T22:00:00","date_gmt":"2011-08-08T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400815"},"modified":"2011-08-08T22:00:00","modified_gmt":"2011-08-08T22:00:00","slug":"a-foucault-orokseg-nyomaban","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/szabad-kez\/a-foucault-orokseg-nyomaban\/","title":{"rendered":"A Foucault-\u00f6r\u00f6ks\u00e9g nyom\u00e1ban"},"content":{"rendered":"
\n\n\n

 <\/p>\n

\n
„Pop Art and hyperrealism have re-taught us the love of images. Not by a return to figuration, not by a rediscovery of the object and its real density, but by plugging us in to the endless circulation of images.” \/Foucault\/<\/em><\/div>\n <\/blockquote>\n

 <\/p>\n

Az al\u00e1bbi sz\u00f6veg kiindul\u00f3pontja az a Hyper Real<\/I> c\u00edmet visel\u0151 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s-sorozat, melyet h\u00e1rom Ludwig M\u00fazeum, a b\u00e9csi<\/a>, az aacheni<\/a> \u00e9s a budapesti<\/a> egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9se nyom\u00e1n j\u00f6tt l\u00e9tre. Ez a p\u00e1rbesz\u00e9des jelleg\u0171 essz\u00e9 nem ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s-kritika, annak ellen\u00e9re, hogy a b\u00e9csi v\u00e1ltozatot haszn\u00e1lja arra, hogy mag\u00e1nak a hipperealizmusnak, illetve t\u00e1gabban v\u00e9ve, a realizmusnak bizonyos k\u00e9rd\u00e9seit megvizsg\u00e1lja (pl. a fot\u00f3hoz, a fest\u00e9szeti hagyom\u00e1nyhoz, vagy a korabeli t\u00f6megkult\u00far\u00e1hoz val\u00f3 viszony\u00e1t). A sz\u00f6veg a szeptemberben a budapesti Ludwig M\u00fazeumban ny\u00edl\u00f3 verzi\u00f3 m\u00f6g\u00e9 szeretne \u00e1ll\u00edtani olyan k\u00e9rd\u00e9seket, amelyeket egyr\u00e9szt az itthoni ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s f\u00f3kusza (a szocialista realizmus, illetve a volt szocialista orsz\u00e1gokban a hiperrealizmussal p\u00e1rhuzamosan m\u0171velt realizmus) n\u00e9mileg \u00e9s \u00f3hatatlanul is h\u00e1tt\u00e9rbe fog szor\u00edtani, s amelyeket m\u00e1sr\u00e9szt igaz\u00e1b\u00f3l magyar kontextusban nem vizsg\u00e1ltunk meg el\u00e9gg\u00e9. Az \u00edr\u00e1s mott\u00f3j\u00e1ul az a Michel Foucault-id\u00e9zet szolg\u00e1l, melynek a kur\u00e1torok is kit\u00fcntetett szerepet sz\u00e1ntak a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sban \u00e9s mely a realizmus visszat\u00e9r\u00e9s\u00e9t \u00f6sszekapcsolja a fest\u00e9szetre adott \u00f6r\u00f6mteli n\u00e9z\u0151i v\u00e1lasz lehet\u0151s\u00e9g\u00e9vel.<\/B><\/p>\n\n

A Hyper Real<\/I> egy speci\u00e1lisan \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtott utaz\u00f3 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s, melynek t\u00f6rzsanyaga a h\u00e1rom helysz\u00ednen m\u00e1s m\u0171vekkel t\u00e1rs\u00edtva \u00e9s ebb\u0151l ad\u00f3d\u00f3an m\u00e1sk\u00e9pp kontextualiz\u00e1lva jelenik meg. E h\u00e1rom perspekt\u00edva k\u00f6z\u00fcl els\u0151 r\u00e1n\u00e9z\u00e9sre a b\u00e9csi t\u0171nik a legevidensebbnek \u00e9s \u00e9pp ez\u00e9rt a leg\u00e9rdektelenebbnek is. A MUMOK-ban ugyanis a hiperrealista fest\u00e9szetet a fot\u00f3 vonatkoz\u00e1s\u00e1ban k\u00eds\u00e9relt\u00e9k meg bemutatni, ami m\u00e1r-m\u00e1r egyfajta tautologikus megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s \u00e9rdektelen r\u00e9m\u00e9t vet\u00edti el\u00e9nk.<\/p>\n

\u00c1m \u00e9pp azok a m\u0171vek \u00e9s elm\u00e9letek, amelyek az elm\u00falt p\u00e1r \u00e9vtizedben j\u00f6ttek l\u00e9tre – r\u00e9szben a hiperrealista fest\u00e9szettel szinte egy id\u0151ben – a fot\u00f3-haszn\u00e1lat ter\u00fclet\u00e9n k\u00edn\u00e1lnak egy saj\u00e1tos, a kronologikus megk\u00f6zel\u00edt\u00e9shez \u00e9s a fejl\u0151d\u00e9s-modellhez k\u00e9pest \u00fajszer\u0171 n\u00e9z\u0151pontot. B\u00e1r a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s a realizmus k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t – n\u00e9mi joggal – lesz\u0171k\u00edti a festett, illetve a fotografikus k\u00e9p \u00e1ltal k\u00f6zvet\u00edtett realizmus fogalm\u00e1ra, valamint e kett\u0151 viszony\u00e1ra, tal\u00e1n m\u00e9gsem \u00e9rdektelen kicsit megvizsg\u00e1lni, hogy milyen \u00e1br\u00e1zol\u00e1si konvenci\u00f3kra is vonatkozik, miel\u0151tt evidensnek tekintetn\u00e9nk mag\u00e1t a kifejez\u00e9st (realizmus).<\/p>\n

L\u00e1tsz\u00f3lag nincs m\u00e9g egy olyan m\u0171v\u00e9szeti terminus, amely els\u0151 pillant\u00e1sra annyira mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 jelent\u00e9ssel b\u00edrna, \u00e9s amely az els\u0151 pontos defin\u00edci\u00f3s k\u00eds\u00e9rlet ut\u00e1n ilyen gyorsan „elv\u00e9rzik”. Ha azt \u00e1ll\u00edtjuk ugyanis, hogy a realista \u00e1br\u00e1zol\u00e1s az, ahol az \u00e1br\u00e1zolt h\u0171en k\u00f6veti \u00e9s adja vissza a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l t\u00e9rben \u00e9s id\u0151ben t\u00e1voll\u00e9v\u0151 n\u00e9z\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra ezt a realit\u00e1st oly m\u00f3don, hogy az k\u00f6nnyen felismerheti \u00e9s beazonos\u00edthatja az adott val\u00f3s\u00e1g elemeit, akkor ez egyr\u00e9szt nagyon sok, realist\u00e1nak hagyom\u00e1nyosan nem nevezett k\u00e9pi \u00e1br\u00e1zol\u00e1sra igaz. M\u00e1sr\u00e9szt a defin\u00edci\u00f3s k\u00eds\u00e9rlet minden egyes szava – a n\u00e9vel\u0151ket \u00e9s a k\u00f6t\u0151szavakat kiv\u00e9ve – roppant probl\u00e9m\u00e1snak bizonyul m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban is.<\/p>\n

Ezek r\u00e9szletes elemz\u00e9se helyett most egyet, a legfontosabbat ragadom ki, amely nem is annyira mag\u00e1t a val\u00f3s\u00e1g fogalm\u00e1t \u00e9rinti k\u00f6zvetlen\u00fcl, sokkal ink\u00e1bb azt az er\u0151sen kritiz\u00e1lhat\u00f3 felfog\u00e1st, mely a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a r\u00e1 vonatkoz\u00f3 jel sz\u00e9tv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1n (vagy kett\u0151ss\u00e9g\u00e9n) alapul. A val\u00f3s\u00e1g ugyanis kiz\u00e1r\u00f3lag \u00e9s mindig valamilyen verb\u00e1lis vagy vizu\u00e1lis jel \u00fatj\u00e1n k\u00f6zvet\u00edt\u0151dik sz\u00e1munkra. Ezeknek a jeleknek a haszn\u00e1lat\u00e1t, azaz jelent\u00e9s\u00e9t meg kell tanulnunk, e n\u00e9lk\u00fcl fel sem ismerhetj\u00fck a „val\u00f3s\u00e1g” adott elemeit. Teh\u00e1t nem l\u00e9tezik a val\u00f3s\u00e1gnak olyan szelete vagy eleme, amelynek l\u00e9tez\u00e9s\u00e9r\u0151l an\u00e9lk\u00fcl tudn\u00e1nk, hogy a r\u00e1 vonatkoz\u00f3 verb\u00e1lis (vagy vizu\u00e1lis) jelet ne ismern\u00e9nk.<\/p>\n

Amennyiben m\u00e9gis fenn k\u00edv\u00e1njuk tartani a jel \u00e9s a jel\u00f6lt (azaz a val\u00f3s\u00e1g) ak\u00e1r csak hipotetikus \u00e9s instrument\u00e1lis kett\u0151ss\u00e9g\u00e9t, akkor azt is \u00e1ll\u00edthatjuk, hogy a jelek nagy r\u00e9sze megegyez\u00e9sen alapul, azaz a jel\u00f6l\u0151 \u00e9s a jel\u00f6lt k\u00f6z\u00f6tti kapcsolat \u00f6nk\u00e9nyes \u00e9s nem valamif\u00e9le „immanens” \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s \u00e1ltal motiv\u00e1lt. A jelek t\u00falnyom\u00f3 t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9ben nincs semmi olyan, ami az adott jel\u00f6lt eset\u00e9ben \u00e9pp azt a jel\u00f6l\u0151t k\u00f6veteln\u00e9 meg, kiz\u00e1r\u00f3lag a „megegyez\u00e9s”.<\/p>\n

Ennek ellen\u00e9re a realizmus eset\u00e9ben m\u00e9gis \u00fagy t\u0171nik, hogy a jelek \u00f6nk\u00e9nyess\u00e9g\u00e9t nem a puszta meg\u00e1llapod\u00e1s, hanem valamif\u00e9le fizikai hasonl\u00f3s\u00e1g motiv\u00e1lja (amely azonban nem t\u00e9vesztend\u0151 \u00f6ssze az \u00fan. ikonikus jelek motiv\u00e1lts\u00e1g\u00e1val \u00e9s haszn\u00e1lat\u00e1val). (1)<\/a> A fot\u00f3realizmus eset\u00e9ben azonban az a val\u00f3s\u00e1g, amelyre a festett \u00e1br\u00e1zol\u00e1s fizikailag hasonl\u00edt, m\u00e1r maga is egy \u00e1br\u00e1zol\u00e1s, m\u00e9gpedig egy fotografikus k\u00e9p.<\/p>\n

Amikor a 19. sz\u00e1zad m\u00e1sodik fel\u00e9ben elkezdtek a fot\u00f3sok nagy sz\u00e1mban \u00e9p\u00fcleteket f\u00e9nyk\u00e9pezni, akkor sokan \u00fagy tekintettek ezekre a k\u00e9pekre, mint a renesz\u00e1nsz \u00f3ta haszn\u00e1latos \u00e9s hatalmas n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gre szert tett k\u00f6z\u00e9ppontos perspekt\u00edva \u00e1br\u00e1zol\u00e1si egyeduralm\u00e1nak \u00e9s l\u00e9tjogosults\u00e1g\u00e1nak t\u00e1rgyi (objekt\u00edv) bizony\u00edt\u00e9kaira. A f\u00e9nyk\u00e9pez\u00e9s ugyanis technikailag a l\u00e1t\u00e1snak \u00e9pp azt az absztrakci\u00f3j\u00e1t ism\u00e9telte meg, amelyre a centr\u00e1lis perspekt\u00edva is \u00e9p\u00fcl: egyetlen egy, olyan mozdulatlan szemmel n\u00e9zni a vil\u00e1gra, melynek fel\u00fclete (az, ahol a k\u00e9p keletkezik) s\u00edk. A fot\u00f3 \u00e9pp az \u00e1ltala alkalmazott technikai elj\u00e1r\u00e1s logik\u00e1j\u00e1b\u00f3l ad\u00f3d\u00f3an a „val\u00f3s\u00e1ghoz” nagyon is h\u0171, ahhoz a megsz\u00f3lal\u00e1sig hasonl\u00edt\u00f3 \u00e1br\u00e1zol\u00e1sokat eredm\u00e9nyez. Egy festm\u00e9ny, amely egy f\u00e9nyk\u00e9pet m\u00e1sol le, elvben ennek a logik\u00e1nak a ment\u00e9n szinte dupl\u00e1n k\u00f6t\u0151dik az \u00e1ltala \u00e1br\u00e1zolt „val\u00f3s\u00e1ghoz”.<\/p>\n\n

Az\u00e9rt a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s m\u00e9gsem a fot\u00f3k realizmus\u00e1r\u00f3l vagy sz\u00ednpadszer\u0171s\u00e9g\u00e9r\u0151l sz\u00f3l, hanem a fot\u00f3realizmusr\u00f3l vagy hiperrealizmusr\u00f3l, amely a fot\u00f3 m\u0171v\u00e9szeti int\u00e9zm\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s\u00e9nek, illetve technikai \u00faj\u00edt\u00e1sainak (pl. Polaroid) kih\u00edv\u00e1s\u00e1ra j\u00f6tt l\u00e9tre \u00e9s amely – mint a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s egyik magyar\u00e1z\u00f3 sz\u00f6veg\u00e9ben olvashat\u00f3 – Michel Foucault szerint \u00fajra visszaadta a fest\u00e9szet \u00e9lvezet\u00e9nek \u00f6r\u00f6m\u00e9t.<\/p>\n

H\u00e1t eladdig nem lehetett \u00f6r\u00fclni a fest\u00e9szetnek? Lehetett, de m\u00e1sk\u00e9nt. A szigor\u00fa elm\u00e9letek k\u00f6z\u00e9 z\u00e1rt, a bels\u0151 \u00c9n szavaira, rezd\u00fcl\u00e9seire \u00e9s k\u00e9peire, az \u00f6szt\u00f6n ki\u00e9l\u00e9s\u00e9re \u00e9p\u00edt\u0151 ir\u00e1nyzatok (m\u00e1st ne is mondjunk: az absztrakt expresszionizmus), amelyek a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni szeg\u00e9nys\u00e9g \u00e9s neh\u00e9z \u00e9let \u00f6nvizsg\u00e1latba s\u00falyosbod\u00f3 vil\u00e1g\u00e1nak egyszerre voltak kifejez\u0151i \u00e9s megtestes\u00edt\u0151i, alaposan pr\u00f3b\u00e1ra tett\u00e9k az avantg\u00e1rdon m\u00e1r valamennyire megedz\u0151d\u00f6tt, de igaz\u00e1b\u00f3l a nagyon hagyom\u00e1nyos – posztimpresszionista, illetve a realista, vagy annak mutatkoz\u00f3 – m\u0171v\u00e9szet ir\u00e1nt fog\u00e9konys\u00e1got mutat\u00f3 n\u00e9z\u0151ket. Akik a vil\u00e1g\u00e9g\u00e9s lez\u00e1rt\u00e1val olykor felejteni is v\u00e1gytak, az \u00f6tvenes \u00e9vek nyomor\u00e1b\u00f3l szerett\u00e9k volna kidugni a fej\u00fcket.<\/p>\n

A pop, amelyet a maga szempontj\u00e1b\u00f3l, a t\u00e9nylegesen l\u00e9tez\u0151 \u00e9s megfoghat\u00f3 val\u00f3s\u00e1g, a t\u00e1rgyi kult\u00fara \u00e9s a m\u00e1sodik term\u00e9szet, a v\u00e1rosi l\u00e9t m\u0171v\u00e9szetek\u00e9nt a t\u00e1gabb \u00e9rtelm\u0171 – de nem defini\u00e1lt – realizmus r\u00e9szek\u00e9nt a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s a fot\u00f3realista k\u00e9pek el\u00e9-mell\u00e9 \u00e1ll\u00edtott, a maga pimasz t\u00e1rgyszer\u0171s\u00e9g\u00e9vel \u00e9s a n\u00e9z\u0151 k\u00f6rnyezetkult\u00far\u00e1j\u00e1b\u00f3l vett mint\u00e1ival m\u00e1r j\u00f3 alaposan megkezdte a „bels\u0151 vil\u00e1gokat” el\u00e9nk t\u00e1r\u00f3 m\u0171v\u00e9szet falainak lebont\u00e1s\u00e1t. A baby-boom, a j\u00f3l\u00e9ti t\u00e1rsadalom ki\u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9nek hatvanas \u00e9veit \u00edrjuk \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet is nagyszab\u00e1s\u00fa \u00e9s boldogs\u00e1got \u00e1raszt\u00f3 lesz, elveti a befel\u00e9 fodul\u00f3 egy\u00e9ni \u00e9s t\u00e1rsadalmi \u00f6nvizsg\u00e1lat kor\u00e1bbi k\u00e9pleteit.<\/p>\n

V\u00edr\u00edtott, rik\u00edtott (Warhol nagym\u00e9ret\u0171 narancss\u00e1rga <\/I>Car Crash-k\u00e9pe), brut\u00e1lisan \u00e9letszer\u0171 volt (Duane Hanson <\/I>Amerikai focist\u00e1i<\/a>), vagy \u00fagy „sz\u00f3lt”, mint egy j\u00f3 amerikai utaz\u00e1si rekl\u00e1m (Tom Wesselmann a k\u00e9k \u00e9g el\u0151tti k\u00e9k hegyhez haj\u00f3nyi kocsin suhan\u00f3, \u00f6nel\u00e9g\u00fclts\u00e9gt\u0151l eltelt igazi amerikai p\u00e1rja – <\/I>Landscape No. 4.). A rekl\u00e1mok nyelv\u00e9b\u0151l vettek \u00e1t sok mindent a m\u0171v\u00e9szek, igaz, a rekl\u00e1mok vil\u00e1gb\u00f3l is j\u00f6ttek sokan k\u00f6z\u00fcl\u00fck.<\/p>\n

A n\u00e9z\u0151ket visszaszoktatt\u00e1k a t\u00e1rgyszer\u0171, t\u00e1rgyakhoz k\u00f6t\u00f6tt \u00e9s t\u00e1rgyakr\u00f3l (a k\u00fcls\u0151 val\u00f3s\u00e1gr\u00f3l) sz\u00f3l\u00f3 m\u0171v\u00e9szethez, az egyszer\u0171 nyelvhaszn\u00e1lathoz, amelybe bele lehetett feledkezni. Brillo-doboz a szupermarketben is volt, a k\u00f6v\u00e9r \u00e9s lompos „feh\u00e9r szem\u00e9t” v\u00e1s\u00e1rl\u00f3g\u00e9p-asszony b\u00e1rmelyik \u00e9lelmiszer\u00e1ruh\u00e1zban megtal\u00e1lhat\u00f3 archet\u00edpus. Szembes\u00fclni vel\u00fck nem azt jelentette, hogy nem \u00e9rtett\u00e9k m\u00e9g a n\u00e9z\u0151k, mire gondoltak a m\u0171v\u00e9szek, ha gondoltak egy\u00e1ltal\u00e1n b\u00e1rmit, hanem a val\u00f3s\u00e1g-szelet kiragad\u00e1s\u00e1val egy \u00faj val\u00f3s\u00e1gba \u00fcltett\u00e9k \u00e1t a h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9let r\u00e9szeit-l\u00e9nyeit.<\/p><\/I>\n\n

Ezen a ponton \u00f3hatatlanul is ad\u00f3dik a k\u00e9rd\u00e9s: vajon mi\u00e9rt ennyire n\u00e9pszer\u0171ek \u00e9pp azok az ir\u00e1nyzatok, melyek er\u0151sen \u00e9p\u00edtenek erre a felfog\u00e1sra, azaz a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a r\u00e1 vonatkoz\u00f3 \u00e1br\u00e1zol\u00e1s hasonl\u00f3s\u00e1g\u00e1ra? Ennek a n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gnek az egyik oka tal\u00e1n abban rejlik, hogy a realista k\u00e9p \u00fagy pr\u00f3b\u00e1lja meg mag\u00e1t felt\u00fcntetni, mint ahol a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a r\u00e1 vonatkoz\u00f3 \u00e1br\u00e1zol\u00e1s k\u00f6zti k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s eg\u00e9sz minim\u00e1lis, szinte m\u00e1r nem is l\u00e9tezik. Ez nyilv\u00e1nval\u00f3an ellent\u00e9tben \u00e1ll a reprezent\u00e1ci\u00f3-elm\u00e9let posztstrukturalista felfog\u00e1s\u00e1val, ahol maga a val\u00f3s\u00e1g sem l\u00e9tezik \u00f6n\u00e1ll\u00f3an, csak is kiz\u00e1r\u00f3lag az \u00e1br\u00e1zol\u00e1s k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s\u00e9n kereszt\u00fcl (l\u00e1sd. a Lacan-f\u00e9le modellt p\u00e9ld\u00e1ul).<\/p>\n

A n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g m\u00e1sik, ezt r\u00e9szben kieg\u00e9sz\u00edt\u0151, r\u00e9szben annak paradox m\u00f3don ellentmond\u00f3 oka a val\u00f3szer\u0171s\u00e9g felkelt\u00e9s\u00e9nek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151, r\u00e9szben retorikai technik\u00e1inak sokszor t\u00falz\u00f3 haszn\u00e1lat\u00e1ban rejlik. A val\u00f3s\u00e1g k\u00f6zvet\u00edtetlens\u00e9g\u00e9nek hat\u00e1s\u00e1t v\u00e1ltja ki p\u00e9ld\u00e1ul a l\u00e1tsz\u00f3lag l\u00e9nyegtelen elemek halmoz\u00e1sa, melyek egy „val\u00f3di” helyzetben t\u00e9nyleg megfigyelhet\u0151ek, \u00e1m hogy ezek k\u00f6z\u00fcl mi ker\u00fcl az \u00e1br\u00e1zol\u00e1sba, az v\u00e9gs\u0151 soron a m\u0171v\u00e9sz d\u00f6nt\u00e9s\u00e9n m\u00falik.<\/p>\n

Amennyiben a m\u0171v\u00e9sz \u00fagy d\u00f6nt, hogy sok ilyen apr\u00f3, a f\u0151 t\u00e9ma szempontj\u00e1b\u00f3l teljesen mell\u00e9kes \u00e9s esetleges elemet \u00e1br\u00e1zol (pl. egy sz\u00f6g helye a falban), akkor ezzel a val\u00f3s\u00e1g-hat\u00e1st fokozza. Ezek az elemek egyben arra is szolg\u00e1lnak, hogy meg\u00e9rts\u00fck az \u00e1br\u00e1zol\u00e1s „nyelv\u00e9t” annak a r\u00e9v\u00e9n, hogy „felismerj\u00fck azt a vil\u00e1got, amelyre vonatkozik”. (2)<\/a><\/p>\n

A val\u00f3szer\u0171s\u00e9ggel, illetve a val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel kapcsolatban id\u00e9zi Jonathan Culler J.P. Stern realizmus-defin\u00edci\u00f3j\u00e1t, mely j\u00f3llehet az \u00edrott sz\u00f6vegekre vonatkozik, m\u00e9gis egy k\u00e9pi metafor\u00e1val oper\u00e1l, ami miatt szinte felk\u00edn\u00e1lja mag\u00e1t a meghat\u00e1roz\u00e1s k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szeti ter\u00fcletre val\u00f3 kiterjeszt\u00e9s\u00e9re. Stern szerint l\u00e9tezik egyfajta „k\u00f6z\u00e9pt\u00e1vols\u00e1g”, egy olyan „optika, mely sem nem visz minket k\u00f6zelebb a t\u00e1rgyhoz, sem nem visz t\u0151le t\u00fal magasra, hanem pontosan abb\u00f3l a n\u00e9z\u0151pontb\u00f3l mutatja, amelyb\u0151l a mindennapi l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk sor\u00e1n szeml\u00e9lj\u00fck.” (3)<\/a><\/p>\n

A hiperrealizmus eset\u00e9ben \u00e9pp a fot\u00f3 adja ezt a „k\u00f6z\u00e9pt\u00e1vols\u00e1got” a val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a n\u00e9z\u0151 k\u00f6z\u00f6tt. A fot\u00f3, amely maga is gyakran \u00e9pp azokat az esetlegess\u00e9geket \u00e9s l\u00e9nyegtelen r\u00e9szleteket veszi sz\u00e1mba – s\u0151t, gyakran \u00e9pp felnagy\u00edtja -, melyek a val\u00f3s\u00e1geffektust hozz\u00e1k l\u00e9tre.<\/p>\n\n

Arnold Gehlen szerint a 20. sz\u00e1zad fest\u00e9szet\u00e9t a „peinture conceptionelle” jellemzi, amely mindig magyar\u00e1zatra szorul, \u00e9rtelmez\u00e9s ut\u00e1n ki\u00e1lt. \u00c9rtelmezni a popot is kellett, de k\u00f6zvetlens\u00e9ge \u00e9s eszk\u00f6zhaszn\u00e1lata (eszk\u00f6ztelens\u00e9ge) miatt, a rekl\u00e1mok \u00e1ltal uralt vil\u00e1gba val\u00f3 beilleszked\u00e9se miatt nem volt az \u00fan. \u00e1tlagn\u00e9z\u0151 – aki naponta elfogyasztja a sz\u00e1m\u00e1ra rendelt \u00fajs\u00e1gmennyis\u00e9get \u00e9s vele egy\u00fctt a minden oldalon megjelen\u0151 rekl\u00e1mokat is – sz\u00e1m\u00e1ra k\u00f6telez\u0151 (vagy legal\u00e1bbis nem t\u0171nt annak).<\/p>\n

Az amerikai focist\u00e1kat n\u00e9zve nem t\u00e1madt az a k\u00e9pzete, hogy nem \u00e9rti a bonyolult t\u00e9ri megform\u00e1lts\u00e1got, mert a t\u00e9ma elnyomta a k\u00e9ts\u00e9geit. Nem kellett neki elmagyar\u00e1zni, hogy mit csin\u00e1lnak, \u00e9s amit csin\u00e1lnak, mit jelent – mint egy Pollock k\u00e9pen a csurgat\u00e1s m\u00f3dj\u00e1t, \u00e9rtelm\u00e9t \u00e9s jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t. A t\u00e1rgyszer\u0171s\u00e9get \u00e9s a h\u00e9tk\u00f6znapis\u00e1got – b\u00e1rmilyen rafin\u00e1ltan is jelen\u00edtett\u00e9k azt meg a pop m\u0171v\u00e9szei – be lehetett fogadni. S ez nagyon gyan\u00fas volt a 20. sz\u00e1zad m\u00e1sodik fel\u00e9ben.<\/p>\n

Nem k\u00e9ts\u00e9ges, hogy a t\u00e1rgy(iass\u00e1g) visszat\u00e9r\u00e9s\u00e9vel \u00e9s k\u00f6z\u00e9ppontba \u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1val, a nagyv\u00e1rosi t\u00f6meg\u00e9let \u00fajfajta tematikai r\u00e9tegeivel „meg\u00e1gyaztak” a fot\u00f3realizmusnak, amely nemcsak a pophoz, de a klasszikus ide\u00e1lokhoz is sz\u00e9pen kapcsol\u00f3dik. Olyannyira, hogy az avantg\u00e1rd \u00e1ltal bujdokl\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edtett realizmus, amely a nagyv\u00e1rosi portr\u00e9fest\u0151k munk\u00e1iban \u00e9lt tov\u00e1bb a maga legismertebb \u00e9s legegyszer\u0171bb m\u00f3dj\u00e1n, a fot\u00f3val val\u00f3, vesztettnek t\u0171n\u0151 vet\u00e9lked\u00e9s als\u00f3 r\u00e9gi\u00f3iban, sz\u00e9pen r\u00edmel a nagy pontoss\u00e1gra t\u00f6rekv\u0151 fot\u00f3realist\u00e1k munk\u00e1ira is.<\/p>\n

A t\u00f6rekv\u00e9s\u00fck ugyanaz, a megval\u00f3s\u00edt\u00e1s m\u00f3dja m\u00e1s, de a t\u00e1rlaton l\u00e1that\u00f3 arab m\u0171v\u00e9sz \u00e1ltal k\u00e9sz\u00edtett arck\u00e9p – b\u00e1r beker\u00fclt a m\u00fazeum szent ter\u00e9be – semmivel sem t\u00e9r el az utcai fest\u0151k st\u00edlus\u00e1ban k\u00e9sz\u00fclt alkot\u00e1st\u00f3l, s j\u00f3l p\u00e9ld\u00e1zza azt, hogy egy technika – itt a fot\u00f3realizmus\u00e9 – mennyire ki\u00fcresedhet, jelent\u00e9s\u00e9t veszt\u0151v\u00e9 v\u00e1lhat, ha m\u0171v\u00e9szeti tartalm\u00e1t, hajt\u00f3erej\u00e9t \u00e9s eszt\u00e9tikai min\u0151s\u00e9g\u00e9t is elveszti.<\/p>\n

S akkor m\u00e9g nem is besz\u00e9lt\u00fcnk a tengernyi poszt-realista amerikai \u00e9s eur\u00f3pai festm\u00e9nyr\u0151l, azokr\u00f3l, amelyek a realizmus j\u00f3l ismert \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00e1ltal elfogadott eszk\u00f6zeit n\u00e9mileg moderniz\u00e1lva k\u00e9sz\u00fcltek, azzal a nem titkolt c\u00e9llal, hogy a „nagyrealist\u00e1v\u00e1” v\u00e1lt – azaz a 19. sz\u00e1zadi realizmus \u00e9s a r\u00e1 \u00e9p\u00fcl\u0151 realista ir\u00e1nyzatokb\u00f3l is k\u00f6vetkez\u0151 – hiperralizmust\u00f3l meg\u00e9rintett k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra el\u00e9rhet\u0151en prezent\u00e1lj\u00e1k az „olyan, mintha” \u00e9lm\u00e9ny\u00e9t, amelyre mindig \u00f3ri\u00e1si ig\u00e9ny van, mint a fest\u00e9szet els\u0151dleges, imit\u00e1ci\u00f3s funkci\u00f3j\u00e1nak megval\u00f3sults\u00e1g\u00e1ra.<\/p>\n

A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s fel\u00e9p\u00edt\u00e9se, amelyet els\u0151re nem ismertem fel, \u00e9ppen erre a „fejl\u0151d\u00e9sre” alapoz\u00f3dik. Nem v\u00e9letlen az, hogy a trompe l\u2019oeil technika – mint el\u0151d \u00e9s mint a hiperrealizmus egyik val\u00f3s\u00e1gos megnyilv\u00e1nul\u00e1sa – \u00e9pp\u00fagy teret kapott „r\u00e1vezet\u00e9sk\u00e9nt”, mint a realizmust a val\u00f3s\u00e1g felettis\u00e9gb\u0151l, a sz\u00fcrrealizmusb\u00f3l levezet\u0151k: Klapheck f\u00e9lelmetes \u00e9s mag\u00e1nyos g\u00e9pei Max Ernst fest\u00e9sm\u00f3dj\u00e1t \u00e9s szerkezeteit id\u00e9zik fel. T\u00e1rgyszer\u0171s\u00e9g\u00fck miatt ker\u00fclhettek ide.<\/p>\n

Amik\u00e9ppen az olyan hat\u00e1resetek, k\u00f6zvet\u00edt\u0151k, akik m\u00e9g nem fot\u00f3realist\u00e1k (k\u00f6zelebb vannak az \u00faj t\u00e1rgyiass\u00e1ghoz, mint a fot\u00f3realizmushoz), de el\u00e9gg\u00e9 t\u00e1rgyszer\u0171ek \u00e9s kell\u0151en popul\u00e1ris t\u00e9m\u00e1kat v\u00e1lasztanak.<\/p>\n

Lowell Nesbitt az, akit ilyenk\u00e9nt tisztelhet\u00fcnk. A h\u0171v\u00f6s, szinte steril lefestett IBM sz\u00e1mt\u00f3g\u00e9pegy\u00fcttes<\/a> (<\/I>IBM 6400) manierista m\u00f3don megtekert t\u00e9r\u00e1br\u00e1zol\u00e1sban jelenik meg: a f\u00e9lmagass\u00e1gb\u00f3l n\u00e9zett „csod\u00e1latos masin\u00e1k” \u00e9ppen a perspekt\u00edva e megl\u00f3d\u00edt\u00e1sa r\u00e9v\u00e9n, a szekr\u00e9nyek egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tti – t\u00e9rben kivitelezhetetlen, s\u00edkban viszont t\u00e9r\u00e9lm\u00e9nyt keltve \u00e1br\u00e1zolhat\u00f3 – viszony\u00e1val egyenl\u00edtik ki a kort\u00e1rsi t\u00e1rgykult\u00fara \u00e9s a klasszikus fest\u00e9szet k\u00f6z\u00f6tti ellentmond\u00e1st, \u00e9s k\u00f6zel\u00edtenek egy klasszikus kiegyens\u00falyozotts\u00e1g\u00fa \u00e9s nyugalm\u00fa, de g\u00e9pek uralta sz\u00e9p, modern t\u00e1jk\u00e9p vil\u00e1g\u00e1hoz.<\/p><\/I>\n\n

Lowell Nesbitt IBM 6400<\/I> c\u00edm\u0171 festm\u00e9nye (p\u00e1rdarabjai egy\u00e9bk\u00e9nt Thomas Demandnak a Feh\u00e9r H\u00e1z „Ov\u00e1lis Irod\u00e1j\u00e1r\u00f3l” k\u00e9sz\u00edtett fot\u00f3i lehetn\u00e9nek) egyfajta „geometrikus realista” st\u00edlust k\u00e9pviselnek, ahol a t\u00e9rbeli r\u00f6vid\u00fcl\u00e9seket \u00e9s az \u00f6sszetart\u00f3 p\u00e1rhuzamosokat vonalz\u00f3val h\u00fazta meg a m\u0171v\u00e9sz.<\/p>\n

Ez a technikai megold\u00e1s is nagyban hozz\u00e1j\u00e1rul a festm\u00e9ny sterilit\u00e1s\u00e1hoz; el\u00e9g csak, ha \u00f6sszevet\u00e9sk\u00e9nt Canaletto velencei k\u00e9peire gondolunk, ahol a fest\u0151 szabadon haszn\u00e1lta a geometri\u00e1t \u00e9s alakjainak a t\u00e9rhez val\u00f3 viszony\u00e1t a k\u00f6z\u00e9ppontos perspekt\u00edva szab\u00e1lyai szerint alak\u00edtotta \u00fagy, hogy a geometriai szerkeszt\u00e9s \u00fatj\u00e1n keletkez\u0151 sz\u00e1madatokat nagyban neglig\u00e1lta. Ezzel \u00e9rte el, hogy a k\u00e9pei „val\u00f3szer\u0171ek” legyenek, ak\u00e1r a szerkeszt\u00e9si szab\u00e1lyok felr\u00fag\u00e1sa \u00e1ltal is.<\/p>\n

A fot\u00f3 a szab\u00e1lyok felr\u00fag\u00e1s\u00e1t ebben a fest\u0151i \u00e9rtelemben v\u00e9ve nem teszi lehet\u0151v\u00e9, de Thomas Demand k\u00e9pei erre az effektusra m\u00e9g r\u00e1 is j\u00e1tszanak azzal, hogy a k\u00e9p t\u00e1rgy\u00e1ul szolg\u00e1l\u00f3 szoba berendez\u00e9s\u00e9t Demand minimaliz\u00e1lta, kihangs\u00falyozva ezzel egyr\u00e9szt a t\u00e9r \u00e9s a t\u00e1rgyak geometrikus jelleg\u00e9t, m\u00e1sr\u00e9szt pedig – Nesbitthez hasonl\u00f3an – mag\u00e1nak a k\u00e9pnek a t\u00e1rgyiass\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n\n

A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s c\u00edme: <\/I>Hiperre\u00e1l. Val\u00f3s\u00e1g feletti , val\u00f3s\u00e1gon t\u00fali vagy \u00e9ppen t\u00fals\u00e1gosan is val\u00f3s\u00e1gos lenne a sz\u00f3 „megfejt\u00e9se”.<\/p>\n

Mindegyikre kapunk p\u00e9ld\u00e1t \u00e9s m\u0171veket. A fot\u00f3realist\u00e1k az anyagba hatolnak, s annak mikropor\u00f3zusos szerkezet\u00e9t mutatj\u00e1k be: Domenice Gnoli a textilnem\u0171k saj\u00e1tos felnagy\u00edtott kiv\u00e1gat\u00e1t, Chuck Close az emberi arc\u00e9t-test\u00e9t (saj\u00e1tj\u00e1t mindenekel\u0151tt, mint \u00e9letm\u0171ve alapj\u00e1t \u00e9s gerinc\u00e9t jelent\u0151 \u00f6nportr\u00e9in) – t\u00fals\u00e1gosan is val\u00f3s\u00e1gosak ezek, \u00fagy vannak \u00e1br\u00e1zolva, ahogyan sohasem l\u00e1that\u00f3ak.<\/p>\n

Estes a t\u00e9rbeli szerkezetek egym\u00e1sba hatol\u00f3 tereit, ugyan\u0151 \u00e9s Bechtle a g\u00e9pek f\u00e9mfel\u00fclet\u00e9nek \u00e9s a rajtuk megcsillan\u00f3 \u00e9s visszaver\u0151d\u0151 f\u00e9nynek a viszonyait, amelyek b\u00e1rmennyire is val\u00f3s\u00e1gosak, mindennapiak, szinte csak metafizikailag \u00e9rtelmezhet\u0151en val\u00f3s\u00e1gfelettiv\u00e9 v\u00e1lnak.<\/p><\/I>\n\n

A Soci\u00e9t\u00e9 R\u00e9aliste vide\u00f3ja (The Fountainhead<\/I>, 2010) egy olyan kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szeti munka, mely retrospekt\u00edve \u00e9rtelmezi a realizmus k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t a maga speci\u00e1lis eszk\u00f6zeivel, effektj\u00e9vel. A vide\u00f3 Ayn Rand reg\u00e9ny\u00e9nek megfilmes\u00edtett v\u00e1ltozat\u00e1b\u00f3l kiretus\u00e1lja az emberi alakokat (\u00e9s a hangot), \u00edgy az \u00e9p\u00edt\u00e9szet recepci\u00f3j\u00e1nak k\u00e9rd\u00e9se k\u00f6r\u00fcl forg\u00f3 film hangs\u00falya val\u00f3ban az \u00e9p\u00edtett k\u00f6rnyezetre<\/a>, illetve a film k\u00e9sz\u00edt\u0151inek fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1ban megjelen\u0151<\/a> \u00e9p\u00fcletekre ker\u00fcl. Az alakok \u00e9s a cselekm\u00e9ny elhagy\u00e1sa eredm\u00e9nyek\u00e9ppen megfigyelhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lik az a fajta filmes fant\u00e1ziavil\u00e1g, mely kiindul\u00e1si alapul m\u00e9g csak konkr\u00e9t \u00e9p\u00fcleteket haszn\u00e1l, \u00edgy a film f\u0151szerepl\u0151j\u00e9nek \u00e9p\u00fcletei megl\u00e9v\u0151 \u00e9p\u00edt\u00e9szek munk\u00e1it id\u00e9zik m\u00e1r-m\u00e1r realista m\u00f3don.<\/p>\n\n

\u00c9rdekes, hogy a hiperrealist\u00e1k mennyire sz\u0171k t\u00e9ren mozognak tematikailag \u00e9s milyen hagyom\u00e1nyosak: \u00f6narck\u00e9pek, \u00e1llatportr\u00e9k, zs\u00e1nerek, t\u00e9relemek – de a modern vil\u00e1g mindennapi \u00e9let\u00e9b\u0151l kiszak\u00edtottak -, amelyek egyszerre elemeltek, t\u00falragyogj\u00e1k a legneg\u00e9debb plak\u00e1tokat, a leg\u00e9lesebb fot\u00f3kat is lepip\u00e1lj\u00e1k \u00e9less\u00e9gben, a klasszikus m\u00f3dszerek \u00e9s form\u00e1k (olaj, laz\u00far, kabinet k\u00e9p) mellett beemelik a sprayt, az airbrusht.<\/p>\n

Malcolm Morley viszont m\u00e1r a v\u00e9gletekig t\u00e1g\u00edtotta a technikai lehet\u0151s\u00e9geket, a koll\u00e1zs \u00e9s a vastag fest\u00e9kr\u00e9tegek csom\u00f3ba szor\u00edt\u00e1s\u00e1val m\u00e1r az expresszionizmus fel\u00e9 t\u00e1volodott el. M\u00e9gis hiperrealist\u00e1nak, de nem fot\u00f3naturalist\u00e1nak \u00e9rz\u00e9kelj\u00fck – ez a m\u0171v\u00e9szet nagy ereje \u00e9s \u00e9rdeme, de a skatuly\u00e1k veszte \u00e9s \u00e9rtelmetlens\u00e9ge is bizonyos fokig.<\/p><\/I>\n\n

Morley k\u00e9pei \u00f6nmagukban is felmutatnak egy p\u00e1rat a lehets\u00e9ges realizmusokb\u00f3l. El\u00e9g, ha csak \u00f6sszevetj\u00fck a Race Track<\/I> (1970, Ludwig M\u00fazeum, Budapest) k\u00e9pet<\/a> a Train Wreck<\/I> (1976, Mumok, B\u00e9cs) festm\u00e9nnyel. Az el\u0151bbi val\u00f3ban fot\u00f3szer\u0171, „lapos”, nyomtat\u00e1st id\u00e9z\u0151 fest\u00e9si st\u00edlus\u00e1val szemben az ut\u00f3bbi vastag ecsetkezel\u00e9se szembet\u0171n\u0151, \u00e1m ez ut\u00f3bbi realizmusa sem vitathat\u00f3, f\u0151leg, ha feltessz\u00fck a k\u00e9rd\u00e9st, mi is az a val\u00f3s\u00e1g, amire a m\u0171 vonatkozik.<\/p>\n

Ez pedig Claude Lebensztejn szerint nem m\u00e1s, mint az a j\u00e1t\u00e9kvonatb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt kis szobr\u00e1szati alkot\u00e1s, melyet Morley m\u0171v\u00e9szt\u00e1rs\u00e1t\u00f3l, G\u00e9rard Gasiorowskit\u00f3l kapott aj\u00e1nd\u00e9kba. A t\u00e1rgyat a kapcsol\u00f3d\u00f3 orosz, jap\u00e1n \u00e9s k\u00ednai nyelv\u0171 feliratokkal Morley t\u00fckr\u00f6zve festette meg, \u00edgy hangs\u00falyozva azt, hogy nemcsak a nyelvi elemek elolvas\u00e1sa \u00e9s meg\u00e9rt\u00e9se lehet a n\u00e9z\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra problematikus, hanem a vizu\u00e1lis elem\u00e9 is (ha nem jobban).<\/p>\n\n

M\u00e1sfel\u0151l val\u00f3s\u00e1gon t\u00fali az a mikrorealizmus, ahogy a saj\u00e1t univerzumukat felnagy\u00edtj\u00e1k, l\u00e1that\u00f3v\u00e1 t\u00e9ve az \u00faj totemek (nyertes lovak \u00e9s \u00faj g\u00e9pkocsik) legapr\u00f3bb r\u00e9szleteit, \u00fagy, mintha isteni f\u00e9nyt kapott volna mindegyik. Ami sz\u00fclet\u00e9sekor csodak\u00e9p volt, azt ma ink\u00e1bb ironikus torz\u00edt\u00e1s\u00e1\u00e9rt szeretj\u00fck (Don Eddy munk\u00e1ja).<\/p>\n

A m\u0171vek, b\u00e1rmilyenek is, nem akarnak kritikusnak l\u00e1tszani – le\u00edr\u00f3 jelleg\u00fck az, ami er\u0151s benn\u00fck. \u00cdgy a kapcsolatuk a nagy realizmussal ezen a t\u00e9ren nem l\u00e9tezik, de \u00e9ppen a kiemel\u00e9ssel \u00e9s a t\u00e1rgyak-emberek kiszak\u00edtotts\u00e1g\u00e1val arra tudnak r\u00e1mutatni, hogy a felnagy\u00edtott val\u00f3s\u00e1g az elidegenedetts\u00e9g, a t\u00e1rgyak uralma al\u00e1 ker\u00fclt ember \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa.<\/p>\n

Ebben a fel\u00e1ll\u00e1sban a t\u00e1rgyfetisiszta pop maga a s\u00fclt realizmus. A hagyom\u00e1ny folytat\u00f3ja, ahol a t\u00e1rgy k\u00e9pe a t\u00e1rggyal azonos\u00edthat\u00f3 is lehet (s ha lehet, most nem bonyol\u00f3dn\u00e9k bele a dant\u00f3i k\u00e9rd\u00e9sek vizsg\u00e1lat\u00e1ba).<\/p>\n

A fot\u00f3realizmus viharos sebess\u00e9ggel terjedt sz\u00e9t, de az\u00e9rt Amerika volt \u00e9s maradt a haz\u00e1ja. Ezt a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s is \u00e9rz\u00e9kelteti: a v\u00e1logat\u00e1sban az eur\u00f3pai fot\u00f3realist\u00e1k kev\u00e9s \u00e9s nem t\u00fal jelent\u0151s m\u0171vel vannak k\u00e9pviselve.<\/p>\n

Hucleux k\u00e9t temet\u0151i t\u00e1jk\u00e9pe ugyan d\u00f6bbenetesen j\u00f3 (s mindj\u00e1rt ellen\u0151rizhetj\u00fck, hogy Feh\u00e9r L\u00e1szl\u00f3 munk\u00e1i mikor is k\u00e9sz\u00fcltek: k\u00e9s\u0151bb), de Gertsch finom, elmos\u00f3d\u00f3 fametszetei<\/a> (<\/I>Natascha) m\u00e1r nem hozz\u00e1k azt a m\u0171v\u00e9szt el\u00e9nk, akinek olyan par exellence fot\u00f3realista munk\u00e1i vannak, mint a <\/I>Maria schm\u00fcckt Luciano (1975, Museum Ludwig, K\u00f6ln) – s ez az\u00e9rt igaz\u00e1n meglep\u0151, mert „h\u00e1zon bel\u00fcl” elint\u00e9zhet\u0151 lehetett volna a k\u00f6lcs\u00f6nz\u00e9s, s egy nagy\u00e1gy\u00fa k\u00e9p demonstr\u00e1lhatta volna a gertsch-i m\u0171v\u00e9szet fot\u00f3realista vonulat\u00e1t, amely m\u00e1r sz\u00edneiben sem hideg \u00e9s a megfestett szem\u00e9lyek bens\u0151s\u00e9ges kapcsolatai, \u00e9rzelmi t\u00f6lt\u00f6tts\u00e9ge kiemeli a „hideg” k\u00e9pek k\u00f6z\u00fcl az \u00f6v\u00e9it.<\/p>\n

Sz\u00e1momra legal\u00e1bbis k\u00e9t szempontb\u00f3l lett volna fontos egy j\u00f3 \u00e9s jellemz\u0151 Gertsch-k\u00e9p. Az els\u0151: szeml\u00e9ltethette volna, hogy a „geil”-s\u00e9g milyen k\u00f6zel van az \u00e9letnagys\u00e1gn\u00e1l nagyobb \u00e9s hiperrealisztikusan megfogalmazott csoportk\u00e9p megjelen\u00edtetts\u00e9g\u00e9ben ahhoz, ahogy a giccsr\u0151l gondolkodhatunk. Egy l\u00e9p\u00e9s csak a hat\u00e1r.<\/p>\n

M\u00e1sfel\u0151l \u00e1tk\u00f6thetett volna a legjobb magyar tan\u00edtv\u00e1ny\u00e1nak sz\u00e1m\u00edt\u00f3 \u00e9s szint\u00e9n pop-rock t\u00e9m\u00e1kban utaz\u00f3 – az Omega egy\u00fcttes eml\u00e9kezetes d\u00edszleteit \u00e9s lemezbor\u00edt\u00f3j\u00e1t is k\u00e9sz\u00edt\u0151 – Ny\u00e1ri Istv\u00e1n m\u0171veihez (amelyekb\u0151l nyilv\u00e1n \/?\/ ki lesz \u00e1ll\u00edtva itthon n\u00e9h\u00e1ny, de bef\u00e9rt volna legal\u00e1bb egy erre a t\u00e1rlatra is).<\/p><\/I>\n\n

A giccs k\u00e9rd\u00e9se tulajdonk\u00e9ppen jogosan mer\u00fcl fel a hiperrealizmus vonatkoz\u00e1s\u00e1ban, mivel az ir\u00e1nyzat ezer sz\u00e1llal k\u00f6t\u0151dik egyr\u00e9szt a t\u00f6megkult\u00fara-ipar term\u00e9keihez, m\u00e1sr\u00e9szt pedig a h\u00e9tk\u00f6znapi banalit\u00e1shoz. A k\u00e9rd\u00e9st azonban tal\u00e1n \u00fagy lehetne nemcsak \u00e1tfogalmazni, hanem \u00e1tstruktur\u00e1lni is, hogy a „posztmodernizmus”, illetve a posztstrukturalizmus f\u00e9ny\u00e9ben hogyan is ragadhatjuk meg \u00e9pp ezt a banalit\u00e1st \u00e9s t\u00f6megkultur\u00e1lis viszonyul\u00e1st. Kommunikat\u00edv \u00e9rtelemben – \u00e9s szemiotikai terminusokkal – vajon milyen m\u00f3don defini\u00e1lhatjuk a giccs eleve \u00e9rt\u00e9k\u00edt\u00e9letet hordoz\u00f3 fogalm\u00e1t? Hol h\u00faz\u00f3dik a hat\u00e1r egy adott \u00e1br\u00e1zol\u00e1s eset\u00e9ben a „geil”-s\u00e9g \u00e9s a „giccs” k\u00f6z\u00f6tt?<\/p>\n

Az ut\u00f3bbi felvet\u00e9sre adhat\u00f3 v\u00e1laszok egyike nyilv\u00e1n a n\u00e9z\u0151nek a m\u0171re adott reakci\u00f3j\u00e1ban („v\u00e1lasz\u00e1ban”) kereshet\u0151; v\u00e9gs\u0151 soron a n\u00e9z\u0151 inveszt\u00e1lja a m\u0171be gondolatait \u00e9s \u00e9rz\u00e9seit, a m\u0171vet jelent\u00e9ssel \u0151 ruh\u00e1zza fel. A n\u00e9z\u0151 olvasat\u00e1t\u00f3l f\u00fcgg, hogy egy adott \u00e1br\u00e1zol\u00e1st ironikusnak vagy \u00e9rzelmesnek tart-e; ezek a tulajdons\u00e1gok nem a verb\u00e1lis \u00e9s a vizu\u00e1lis nyelv elidegen\u00edthetetlen saj\u00e1toss\u00e1gai.<\/p>\n

Amennyiben a k\u00e9rd\u00e9st a m\u0171ben fellelhet\u0151 specifikumok fel\u0151l k\u00f6zel\u00edtj\u00fck meg, illetve a m\u0171nek a „val\u00f3s\u00e1ghoz” f\u0171z\u0151d\u0151 viszony\u00e1t k\u00eds\u00e9relj\u00fck meg szem\u00fcgyre venni, akkor ezt a kapcsolatot a m\u0171v\u00e9szet eset\u00e9ben gyakran metaforikusnak \u00edrhatjuk le. A „giccses”-nek tartott m\u0171 ezt a metaforikus kapcsolatot felv\u00e1ltja egy metonimikussal, ahol a r\u00e9sz r\u00e1ad\u00e1sul feler\u0151s\u00edtve-felnagy\u00edtva pr\u00f3b\u00e1l meg az eg\u00e9szre vonatkozni.<\/p>\n

Nem a szok\u00e1sos \u00e9rtelemben vett kiemel\u00e9ssel van dolgunk, hanem egy sz\u00e1nd\u00e9kos t\u00falz\u00e1ssal, mely alkalmas a metafor\u00e1ban egy\u00e9bk\u00e9nt benne rejl\u0151 \u00e1rnyalatokat, komplexit\u00e1sokat \u00e9s gyakori ellentmond\u00e1soss\u00e1gokat egy metonimikusnak t\u0171n\u0151 leegyszer\u0171s\u00edt\u00e9ssel felcser\u00e9lni. Ebben az \u00e9rtelemben azonban a hat\u00e1r a „giccs” \u00e9s a „giccs \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa” k\u00f6z\u00f6tt m\u00e9g a fentiekn\u00e9l is nehezebben \u00e9s problematikusabban h\u00fazhat\u00f3 meg, b\u00e1r a probl\u00e9ma felvet\u00e9s\u00e9vel gyakran szembes\u00fcl\u00fcnk a hiperrealizmus kapcs\u00e1n.<\/p>\n\n

A sokszoros\u00edt\u00e1s, amely egyszerre teremti \u00e9s t\u00fcnteti el a m\u0171alkot\u00e1s aur\u00e1j\u00e1t, ugyancsak lehet\u0151s\u00e9get teremt, m\u00e9ghozz\u00e1 korl\u00e1tlant, a giccs kis- \u00e9s giccs-szer\u0171 \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1ra \u00e9s ennek az \u00e1br\u00e1zolatnak az ironikus megford\u00edt\u00e1s\u00e1ra is. A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son azonban nem ilyen \u00f6sszetett, \u00f6nmagukra is reflekt\u00e1l\u00f3 p\u00e9ld\u00e1kat, ink\u00e1bb a n\u00e9pszer\u0171s\u00edt\u00e9s \u00e9s az ir\u00e1nyzat megismertet\u00e9se \u00e9s terjeszt\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben k\u00e9sz\u00fclt anyagokat tal\u00e1lunk (egy\u00fcttes\u00fck, mint valami ki\u00e1ltv\u00e1ny, olyan), amelyeknek a festm\u00e9nyekhez viszony\u00edtott kis m\u00e9rete miatt viszont pont az v\u00e9sz el benn\u00fck, ami a legfontosabb: a „t\u0171hegyes” l\u00e1t\u00e1s \u00e9s \u00e1br\u00e1zol\u00e1sm\u00f3d.<\/p><\/I>\n

Ezek a nyomatok, amelyek a tendencia eur\u00f3pai elterjed\u00e9s\u00e9t hivatottak bemutatni, annak idej\u00e9n a Document\u00e1ra k\u00e9sz\u00fcltek, m\u00e9gis \u00e9rdektelenek \u00e9s jelent\u00e9ktelenek, \u00e1m eleget tesznek a Hyper Real<\/I> legf\u0151bb c\u00e9lj\u00e1nak: dokument\u00e1lj\u00e1k az ir\u00e1nyzat f\u00e9nykor\u00e1t.<\/p>\n

Ma m\u00e1r Foucault, ha \u00e9lne sem \u00edrhatn\u00e1 az \u00f6r\u00f6m szavait a kort\u00e1rsi festm\u00e9nyek al\u00e1. Egy m\u00e1sik korszak aszk\u00e9t\u00e1bb \u00e9s a fest\u0151is\u00e9get a fot\u00f3ban – s nem a fot\u00f3val „versenyz\u0151” festm\u00e9nyekben – megtal\u00e1lni v\u00e1gy\u00f3 gener\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak alkot\u00e1saihoz nem ad kulcsot az „\u00f6r\u00f6m” fogalma.<\/p><\/I>

\n

1<\/a> L\u00e1sd: Jonathan Culler: Structuralist Poetics: Structuralism, Linguistics, and the Study of Literature<\/I>, Cornell Univ. Press, Ithaca and London, 1975, p. 138.<\/p>\n

2<\/a> Culler, op. cit., p. 135.<\/p>\n

3<\/a> Culler, op. cit., p. 143.<\/p>\n\n\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  „Pop Art and hyperrealism have re-taught us the love of images. Not by a return to figuration, not by a rediscovery of the object and its real density, but by plugging us in to the endless circulation of images.” \/Foucault\/   Az al\u00e1bbi sz\u00f6veg kiindul\u00f3pontja az a Hyper Real c\u00edmet visel\u0151 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s-sorozat, melyet h\u00e1rom […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630762,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[8],"tags":[],"class_list":["post-400815","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-szabad-kez"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400815","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400815"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400815\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630762"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400815"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400815"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400815"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}