{"id":400877,"date":"2023-11-15T10:35:00","date_gmt":"2023-11-15T09:35:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400877"},"modified":"2023-11-15T10:52:26","modified_gmt":"2023-11-15T09:52:26","slug":"a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja\/","title":{"rendered":"A feh\u00e9r kock\u00e1ban. A gal\u00e9riat\u00e9r ideol\u00f3gi\u00e1ja"},"content":{"rendered":"<div style=\"display block; font-size: 90%; padding: 10px; border: solid 1px #c3c3c3;\">\r\n<p><i>Brian O\u2019Doherty <\/i>Inside the White Cube \u2013 Notes on the Gallery Space<i> c\u00edm\u0171 essz\u00e9-sorozata el\u0151sz\u00f6r folytat\u00e1sokban jelent meg az Artforumban, 1976-ban; a k\u00e9s\u0151bb kiadott k\u00f6tetben az eredeti h\u00e1rom essz\u00e9hez egy negyedik is csatlakozott. A sz\u00f6veg a modern \u00e9s kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net \u00e9s -elm\u00e9let egyik klasszikusa. A c\u00edm\u00e9ben foglalt feh\u00e9r kocka ma a m\u0171v\u00e9szetr\u0151l foly\u00f3 besz\u00e9d alapfogalma, k\u00f6zhelye, paradigm\u00e1ja \u2013 hol mint a m\u0171v\u00e9szet term\u00e9szetes \u00e9l\u0151helye, hol mint kicsit sz\u00e9gyellnival\u00f3 csal\u00e1di szennyes, hol \u00e9ppen mint valamif\u00e9le d\u00e9moni hatalommal b\u00edr\u00f3 csapda jelenik meg, a besz\u00e9l\u0151 sz\u00e1nd\u00e9kainak f\u00fcggv\u00e9ny\u00e9ben. De legyen b\u00e1rmilyen a lok\u00e1lis t\u00f6ltet, mindannyiunk el\u0151tt ugyanaz a steril, kiz\u00e1r\u00f3lag a m\u0171v\u00e9szet bemutat\u00e1s\u00e1ra el\u0151\u00e1llt t\u00e9r jelenik meg; igen sikeres fogalomalkot\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3 teh\u00e1t. <br \/>\r\n<br \/>\r\nA sz\u00f6veg l\u00e9nyeg\u00e9ben egy korszakot temet h\u0171v\u00f6s eleganci\u00e1val, \u00e9s n\u00e9mi tetten \u00e9rhet\u0151 nosztalgi\u00e1val. Mikor az essz\u00e9k \u00edr\u00f3dtak, az \u00f6nmag\u00e1ba sz\u00e9d\u00fclt, klassziciz\u00e1l\u00f3 modernizmust j\u00f3csk\u00e1n elkezdte m\u00e1r r\u00e1gni a posztmodern. T\u00fal vagyunk a minimal art \u00e9s a koncept art vir\u00e1gkor\u00e1n, a m\u0171v\u00e9szeti aktivizmus hatvannyolcat k\u00f6vet\u0151 ki\u00fcresed\u00e9s\u00e9n. A m\u0171v\u00e9szet tulajdonk\u00e9ppen m\u00e1r megk\u00eds\u00e9relte maga m\u00f6g\u00f6tt hagyni a gal\u00e9ria-teret, \u00e9s mindazt, amit implik\u00e1lt: elitizmust, p\u00e9nzt, elidegened\u00e9st \u2013 \u00e9s bele is bukott. O\u2019Doherty, ebben a bizonytalan id\u0151szakban, amikor a m\u0171v\u00e9szet t\u00e1rsadalmi-politikai-gazdas\u00e1gi-etikai vizsg\u00e1lata j\u00f3val ink\u00e1bb napirenden volt, mint b\u00e1rmif\u00e9le immanens m\u0171v\u00e9szet-anal\u00edzis, m\u00e9g egy pillant\u00e1st vet a modernizmus elhagyott csatater\u00e9re, olyan \u00e1lland\u00f3t keresve, amelynek ment\u00e9n a gyakran antagonisztikus l\u00e9p\u00e9sek folyamatk\u00e9nt foghat\u00f3k fel. A kontextust tal\u00e1lja \u2013 ennek k\u00f6zvetlen megtestes\u00fcl\u00e9se a feh\u00e9r kocka, a m\u0171v\u00e9szet kv\u00e1zi-vall\u00e1si locusa \u2013, \u00e9s erre f\u0171zi fel a m\u0171v\u00e9szet fejlem\u00e9nyeit a tizenkilencedik sz\u00e1zad v\u00e9g\u00e9nek szalonfest\u00e9szet\u00e9t\u0151l eg\u00e9szen a gesztus\u2013, illetve projekt-m\u0171v\u00e9szetig. A Feh\u00e9r kocka annak a l\u00e1tensen hat\u00f3 gondolatnak tal\u00e1n els\u0151 teoretikus, t\u00f6rt\u00e9neti megfogalmaz\u00e1sa, hogy a m\u0171r\u0151l val\u00f3 kiz\u00e1r\u00f3lagos gondolkod\u00e1s tere betelt, \u00e9s a kontextus az, ahov\u00e1 ki\u00e1radhat. Ez a kontextus, amely O\u2019Doherty sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e9g els\u0151sorban konkr\u00e9t m\u0171v\u00e9szeti kontextus, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb bugyrokkal gazdagodik; egyfajta \u201ckontextus-forradalom\u201d indul el, \u00e9s vezet a m\u0171v\u00e9szet kiz\u00e1r\u00f3lagos ter\u00e9t\u0151l egyre t\u00e1volabb, olyan ir\u00e1nyzatokon \u00e1t, mint az int\u00e9zm\u00e9nykritika vagy a New Genre Public Art, eg\u00e9szen a k\u00e9tezres \u00e9vek globaliz\u00e1lt kort\u00e1rsm\u0171v\u00e9szet\u00e9ig. A kontextus ugyanolyan megker\u00fclhetetlen t\u00e9nyez\u0151 lesz a m\u0171vek el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1sakor, mint a ki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9r volt az absztrakt expresszionist\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra \u2013 noha az eredeti, kifinomult jelent\u00e9s-g\u00e9pezet esetenk\u00e9nt ink\u00e1bb eml\u00e9keztet k\u00f6nnyen beszerezhet\u0151, szezon\u00e1lis divatcikkre. <br \/>\r\n<\/i><\/p>\r\n<p><em>O\u2019Doherty annyiban is igazi modernista, hogy nemigen van szeme m\u00e1sra, mint a nyugati (azon bel\u00fcl is els\u0151sorban New York-i) mainstream modernizmus \u00e9p\u00fclet\u00e9re \u00e9s csatolt ingatlanjaira. Minden m\u00e1s \u201eperif\u00e9ria\u201d, amellyel kapcsolatban maximum ilyen, f\u00e1jdalmasan pontos megjegyz\u00e9seket vet oda: \u201eA provinci\u00e1lis m\u0171v\u00e9szet arr\u00f3l ismerhet\u0151 meg, hogy t\u00fal sokat kell tartalmaznia \u2013 hiszen a kontextus nem adja hozz\u00e1, ami kimarad; nem \u00e1ll fenn a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen elfogadott feltev\u00e9sek rendszere.\u201d Ez a klub teh\u00e1t nem a mi klubunk, \u00edgy tov\u00e1bb b\u0151v\u00edthetj\u00fck a \u201ekeleti\u201d, k\u00f6zelebbr\u0151l a magyar m\u0171v\u00e9szet hossz\u00fa hendikepp-list\u00e1j\u00e1t. Az O\u2019Doherty-t inspir\u00e1l\u00f3 t\u00e9r a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni id\u0151szak nyugati t\u00edpus\u00fa kereskedelmi gal\u00e9riatere, amely el\u00e9g paradigmatikus, ugyanakkor el\u00e9g kicsi is ahhoz, hogy \u00f6n\u00e1ll\u00f3 diszkurz\u00edv entit\u00e1ss\u00e1 v\u00e1ljon. Ebb\u0151l a t\u00e9rb\u0151l, mint valami plat\u00f3ni metafor\u00e1b\u00f3l fejti vissza eg\u00e9sz elm\u00e9let\u00e9t; \u00e9s \u00e9ppen ez a t\u00e9r, a szenvtelen figyelem tere, az, amely a magyar m\u0171v\u00e9szet egykor\u00fa alakul\u00e1sakor hi\u00e1nyzott. N\u00e1lunk csak m\u00fazeum volt, esetleg \u201eszalon\u201d, meg persze K\u00e9pcsarnok V\u00e1llalat; a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szetnek az O\u2019Doherty \u00e1ltal le\u00edrt m\u00f3don nem volt se l\u00e1that\u00f3s\u00e1ga, se \u00e9rt\u00e9kes\u00fcl\u00e9se, se m\u00edtosza, se val\u00f3s\u00e1ga. <\/em><br \/>\r\n<br \/>\r\n<em>A sz\u00f6vegeket most teljesen meg\u00fajult ford\u00edt\u00e1sban adom k\u00f6zre. Az eddig hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151, t\u00edz \u00e9ve k\u00e9sz\u00fclt v\u00e1ltozat sok helyen beles\u00e9t\u00e1lt az O\u2019Doherty kontraintuit\u00edv, szlenges st\u00edlusa, n\u00e9hol pongyola, m\u00e1sutt t\u00falbonyol\u00edtott k\u00e9pei \u00e1ll\u00edtotta csapd\u00e1kba. Ez a k\u00eds\u00e9rlet szorosabban k\u00f6veti az eredeti sz\u00f6veg jelent\u00e9s\u00e9t, \u00e9s st\u00edlus\u00e1ban is k\u00f6zelebb van hozz\u00e1. A hozz\u00e1adott l\u00e1bjegyzetekkel els\u0151sorban a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szet ter\u00fclet\u00e9n k\u00edv\u00fcli utal\u00e1sok meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9t igyekeztem seg\u00edteni.<\/em><\/p>\r\n<p><em>Erhardt Mikl\u00f3s (2023)<\/em><\/p>\r\n<\/div>\r\n<div class=\"cikk\">\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>Tudom\u00e1nyos-fantasztikus filmek egyik visszat\u00e9r\u0151 k\u00e9psor\u00e1n a F\u00f6ldet l\u00e1tjuk s\u00fcllyedni az \u0171rhaj\u00f3b\u00f3l, m\u00edg k\u00f6rbe nem z\u00e1rja a horizont, majd strandlabda, alma, golflabda, csillag lesz bel\u0151le. A l\u00e9pt\u00e9kv\u00e1lt\u00e1sokkal a n\u00e9z\u0151 reakci\u00f3i a k\u00fcl\u00f6n\u00f6st\u0151l az \u00e1ltal\u00e1nos fel\u00e9 cs\u00fasznak. Az egy\u00e9n hely\u00e9be a faj l\u00e9p, \u00e9s a fajon \u2013 esend\u0151 k\u00e9tl\u00e1b\u00faak, t\u00f6meg\u00e9vel egym\u00e1sba gabalyodva odalent, mint valami sz\u0151nyeg \u2013 mindig megesik a sz\u00edv\u00fcnk. Bizonyos magass\u00e1gb\u00f3l az emberek \u00e1ltal\u00e1ban j\u00f3k. A vertik\u00e1lis t\u00e1vols\u00e1g b\u00e1tor\u00edt ilyen nagylelk\u0171s\u00e9gre. A horizontalit\u00e1s mintha nem b\u00edrna ugyanezen er\u00e9nnyel. T\u00e1voli alakok esetleg k\u00f6zel j\u00f6nnek, \u00e9s el\u0151re tartunk a tal\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l. Az \u00e9let v\u00edzszintes, egyik dolog a m\u00e1sik ut\u00e1n, mintha fut\u00f3szalag rep\u00edtene a l\u00e1that\u00e1r fel\u00e9. De a t\u00f6rt\u00e9nelem, a fell\u0151tt \u0171rhaj\u00f3b\u00f3l el\u00e9nk t\u0171n\u0151 l\u00e1tv\u00e1ny, m\u00e1s \u00fcgy. A l\u00e9pt\u00e9k v\u00e1ltoz\u00e1s\u00e1val id\u0151r\u00e9tegek rak\u00f3dnak egym\u00e1sra, \u00e9s rajtuk kereszt\u00fcl k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 perspekt\u00edv\u00e1kat vet\u00edt\u00fcnk, hogy visszanyerhess\u00fck, korrig\u00e1lhassuk a m\u00faltat. Nem csoda, hogy a m\u0171v\u00e9szet azt se tudja, hol \u00e1ll a feje; t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, amelyet az id\u0151ben \u00e9szlel\u00fcnk, \u00f6sszezavarja a szem\u00fcnk el\u0151tt felt\u00e1rul\u00f3 k\u00e9p, a tan\u00fa, aki a legkisebb percepci\u00f3s provok\u00e1ci\u00f3 hat\u00e1s\u00e1ra hajland\u00f3 megv\u00e1ltoztatni a vallom\u00e1s\u00e1t. A hagyom\u00e1nynak nevezett \u201e\u00e1lland\u00f3\u201d centrum\u00e1ban a t\u00f6rt\u00e9nelem \u00e9s a szem birk\u00f3zik egym\u00e1ssal, \u00e9letre-hal\u00e1lra.<\/p>\r\n<p>Ma m\u00e1r mind biztosak vagyunk benne, hogy t\u00f6rt\u00e9nelem, sz\u00f3besz\u00e9d \u00e9s bizony\u00edt\u00e9k \u00e1rad\u00f3 b\u0151s\u00e9g\u00e9t, amit modernista hagyom\u00e1nynak h\u00edvunk, ugyan\u00edgy k\u00f6rbe z\u00e1rja egy horizont. Len\u00e9zve tiszt\u00e1bban l\u00e1tjuk halad\u00e1si \u201et\u00f6rv\u00e9nyeit\u201d, idealista filoz\u00f3fi\u00e1b\u00f3l kov\u00e1csolt p\u00e1nc\u00e9lzat\u00e1t, az el\u0151renyomul\u00e1s \u00e9s h\u00f3d\u00edt\u00e1s katonai metafor\u00e1it. Micsoda fens\u00e9ges l\u00e1tv\u00e1ny \u2013 azaz csak volt! Hadrendbe \u00e1ll\u00edtott ideol\u00f3gi\u00e1k, transzcendens rak\u00e9t\u00e1k, romantikus koszf\u00e9szkek, hol roml\u00e1s \u00e9s idealizmus kopul\u00e1l esz\u00e9t vesztve, a hagyom\u00e1nyos hadvisel\u00e9s \u00f6ssze-vissza rohang\u00e1l\u00f3 egys\u00e9gei. A haditud\u00f3s\u00edt\u00e1sok, melyek kem\u00e9nybor\u00edt\u00f3s, sz\u00ednes albumokk\u00e9nt v\u00e9gzik a doh\u00e1nyz\u00f3asztalon, \u00e9pp csak \u00e9rintik a val\u00f3di h\u0151stetteket. A paradox fegyvert\u00e9nyek ott hevernek egy halomban, v\u00e1rva a rev\u00edzi\u00f3ra, amely majd a hagyom\u00e1ny r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 teszi az avantg\u00e1rd korszak\u00e1t, avagy \u2013 ahogy n\u00e9ha tartunk t\u0151le \u2013 v\u00e9get vet neki. S ahogy az \u0171rhaj\u00f3 t\u00e1volodik, bizony maga a hagyom\u00e1ny is csak egy lesz az asztalon sz\u00e9tdob\u00e1lt kacatok k\u00f6z\u00f6tt \u2013 nem t\u00f6bb, mint egy reprodukci\u00f3kkal \u00f6sszeragasztott kinetikus asszambl\u00e1zs, amelynek kis m\u00edtosz-motorok adj\u00e1k az energi\u00e1t, \u00e9s apr\u00f3 m\u00fazeum-maketteket visel b\u00fcszk\u00e9n. A kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n pedig megpillantunk egy egyenletesen megvil\u00e1g\u00edtott cell\u00e1t, amely elengedhetetlennek t\u0171nik ahhoz, hogy a dolog m\u0171k\u00f6dj\u00f6n: a gal\u00e9riateret.<\/p>\r\n<p>A modernizmus t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t ez a t\u00e9r vonja intim keretbe; vagy mondjuk \u00fagy, hogy a modern m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9nete az e t\u00e9rben, illetve az e t\u00e9rre ny\u00edl\u00f3 tekintet\u00fcnkben be\u00e1llt v\u00e1ltoz\u00e1sokkal egy\u00fctt \u00e9rtelmezhet\u0151. Mostanra od\u00e1ig jutottunk, hogy nem a m\u0171v\u00e9szetet, hanem a <em>teret <\/em>l\u00e1tjuk meg el\u0151sz\u00f6r. (Korunk klis\u00e9je a gal\u00e9ri\u00e1ba l\u00e9pv\u00e9n a t\u00e9rr\u0151l \u00e1radozni.) Egy feh\u00e9r, ide\u00e1lis t\u00e9r jut esz\u00fcnkbe, amely b\u00e1rmely konkr\u00e9t k\u00e9pn\u00e9l archetipikusabb ikonja lehetne a huszadik sz\u00e1zad m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek; azzal az elker\u00fclhetetlen t\u00f6rt\u00e9neti sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9ggel ny\u00edlik meg el\u0151tt\u00fcnk, amit \u00e1ltal\u00e1ban a benne foglalt m\u0171v\u00e9szethez kapcsolunk.<\/p>\r\n<p>Az ide\u00e1lis gal\u00e9ria kivon a m\u0171t\u00e1rgyb\u00f3l minden olyan jelet, ami interfer\u00e1l a t\u00e9nnyel, hogy az \u201em\u0171v\u00e9szet\u201d. Elszigeteli mindent\u0151l, ami levonhatna az \u00e9rt\u00e9kb\u0151l, amit \u00f6nmag\u00e1nak tulajdon\u00edt. \u00cdgy a gal\u00e9ria olyan jelenl\u00e9tre tesz szert, mint azok a terek, amelyekben egy-egy z\u00e1rt \u00e9rt\u00e9krend \u00e1lland\u00f3 cirkul\u00e1l\u00e1sa \u0151rzi a hagyom\u00e1nyokat. Valami a templom szents\u00e9g\u00e9b\u0151l, a b\u00edr\u00f3s\u00e1g k\u00fcls\u0151s\u00e9geib\u0151l, a k\u00eds\u00e9rleti laborat\u00f3rium misztikum\u00e1b\u00f3l tal\u00e1lkozik itt a divatos designnal, \u00e9s hozz\u00e1k l\u00e9tre egy\u00fctt az eszt\u00e9tika egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 csodakamr\u00e1j\u00e1t. E kamr\u00e1ban olyan er\u0151sek az \u00e9szlel\u00e9si er\u0151terek, hogy amint a m\u0171v\u00e9szet kiker\u00fcl bel\u0151le, k\u00f6nnyen vil\u00e1gi st\u00e1tusba hullik. Ezzel szemben a vil\u00e1gi dolgokat is m\u0171v\u00e9szett\u00e9 teszi az e t\u00e9rben r\u00e1juk \u00f6sszpontosul\u00f3 m\u0171v\u00e9szeti elk\u00e9pzel\u00e9sek hatalma. Val\u00f3j\u00e1ban a t\u00e1rgy puszta m\u00e9dium, amelyen kereszt\u00fcl ezek az elk\u00e9pzel\u00e9sek megmutatkoznak \u00e9s vit\u00e1ra bocs\u00e1ttatnak \u2013 ez a k\u00e9s\u0151modern akad\u00e9mizmus n\u00e9pszer\u0171 form\u00e1ja (\u201ea gondolatok \u00e9rdekesebbek, mint a m\u0171v\u00e9szet\u201d). Egy\u00e9rtelm\u0171 lesz a t\u00e9r felszentel\u0151 jellege, s vele a modernizmus egyik nagyszer\u0171 projekt\u00edv t\u00f6rv\u00e9nye: ahogy a modernizmus \u00f6regszik, a kontextusb\u00f3l tartalom lesz. Saj\u00e1tos fordulattal, a gal\u00e9ria ter\u00e9be bevezet\u00e9st nyert t\u00e1rgy \u201ekeretezi\u201d a gal\u00e9ri\u00e1t \u00e9s t\u00f6rv\u00e9nyeit.<\/p>\r\n<p>A gal\u00e9ri\u00e1t \u00e9pp olyan szigor\u00fa t\u00f6rv\u00e9nyek alapj\u00e1n \u00e9p\u00edtik, mint a k\u00f6z\u00e9pkori templomokat. A k\u00fclvil\u00e1gnak nem szabad behatolnia, ez\u00e9rt az ablakok \u00e1ltal\u00e1ban el vannak s\u00f6t\u00e9t\u00edtve. A falak feh\u00e9rek. A mennyezet a f\u00e9nyforr\u00e1s. A parkett\u00e1t f\u00e9nyesre csiszolj\u00e1k, hogy a l\u00e9pt\u00fcnk patikai m\u00f3don kopogjon, vagy \u00e9ppen sz\u0151nyeg bor\u00edtja, hogy hangtalanul osonjunk l\u00e1bunk pihentetve, mik\u00f6zben a szem a falra szegez\u0151dik. A m\u0171v\u00e9szet, ahogy r\u00e9gebben mondt\u00e1k, szabadon \u201e\u00e9lheti a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t\u201d. A diszkr\u00e9t asztalka alkalmasint az egyetlen b\u00fatordarab. Ebben a kontextusban a l\u00e1bakon \u00e1ll\u00f3 hamutart\u00f3 csaknem szent t\u00e1rggy\u00e1 v\u00e1lik, ahogy egy modern m\u00fazeumban a t\u0171zolt\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k is ink\u00e1bb tetszik eszt\u00e9tikai tal\u00e1nynak, mint t\u0171zolt\u00f3k\u00e9sz\u00fcl\u00e9knek. Beteljes\u00fcl a modernista \u00e9szlel\u00e9s-\u00e1thelyez\u00e9s az \u00e9letr\u0151l a form\u00e1lis \u00e9rt\u00e9kekre. \u00c9ppen ez, persze, a modernizmus egyik hal\u00e1los betegs\u00e9ge.<\/p>\r\n<p>Ezt az \u00e1rny\u00e9kmentes, feh\u00e9r, tiszta, m\u0171vi teret az eszt\u00e9tika technol\u00f3gi\u00e1j\u00e1nak szentelt\u00e9k. A m\u0171t\u00e1rgyakat tanulm\u00e1nyoz\u00e1s c\u00e9lj\u00e1ra install\u00e1lj\u00e1k, akasztj\u00e1k, sz\u00f3rj\u00e1k sz\u00e9t benne. Makul\u00e1tlan felsz\u00edn\u00fck\u00f6n nem hagy nyomot az id\u0151 vasfoga. A m\u0171v\u00e9szetnek a bemutat\u00e1s kv\u00e1zi-\u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1ga a l\u00e9teleme, \u00e9s b\u00e1r \u201eid\u0151szak\u201d van rogy\u00e1sig (k\u00e9s\u0151modern), id\u0151 nincsen. Az \u00f6r\u00f6kl\u00e9t a gal\u00e9ri\u00e1nak valami limbo-szer\u0171 st\u00e1tust k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6z; hogy ott lehess\u00fcnk, m\u00e1r meg kellett, hogy haljunk. Bizony, ez az orm\u00f3tlan b\u00fatordarab, a saj\u00e1t test\u00fcnk, feleslegesnek, betolakod\u00f3nak t\u0171nik. A t\u00e9r azt sugallja, hogy mik\u00f6zben a szem \u00e9s a szellem sz\u00edvesen l\u00e1tott vend\u00e9g, a t\u00e9rfoglal\u00f3 test nem az \u2013 esetleg csak mint tov\u00e1bbi tanulm\u00e1nyoz\u00e1sra el\u0151\u00e1llt kinetikus pr\u00f3bababa. Ezt a Descartes-i paradoxont er\u0151s\u00edti vizu\u00e1lis kult\u00far\u00e1nk egyik ikonja: az emberi alakok n\u00e9lk\u00fcli install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3 [<em>installation shot<\/em>]. Itt v\u00e9gre mag\u00e1t a n\u00e9z\u0151t is siker\u00fcl kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6lni. Ott vagyunk, an\u00e9lk\u00fcl, hogy ott lenn\u00e9nk \u2013 a r\u00e9gi ellens\u00e9g, a fotogr\u00e1fia egyik legnagyobb szolg\u00e1lata ez a m\u0171v\u00e9szetnek. Az install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3 a gal\u00e9riat\u00e9r metafor\u00e1ja. Egy ide\u00e1l teljes\u00fcl be rajta, csak\u00fagy, mint egy 1830-as \u00e9vekbeli szalon-festm\u00e9nyen.<\/p>\r\n<p>Val\u00f3ban, hallgat\u00f3lagosan maga a Szalon adja meg a kor eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1nak megfelel\u0151 gal\u00e9ria-defin\u00edci\u00f3t: a gal\u00e9ria egy hely fallal, ami el\u00e9 k\u00e9pekb\u0151l \u00e1ll\u00f3 falat h\u00faznak. Az \u201eeredeti\u201d falnak nincs l\u00e9nyegi eszt\u00e9tikuma; puszta sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9g a felegyenesedett \u00e1llat sz\u00e1m\u00e1ra. Samuel F.B. Morse <em>Ki\u00e1ll\u00edt\u00f3 gal\u00e9ria a Louvre-ban<\/em> c\u00edm\u0171 1833-as <a href=\"https:\/\/exindex.hu\/wp-content\/uploads\/images\/nemtema\/cube\/Gallery-of-the-Louvre-Samuel-F-B-Morse.jpg\" target=\"_blank\" rel=\"noopener\">festm\u00e9nye<\/a> s\u00e9rt\u00e9s a modern szemnek: mesterm\u0171vek mint tap\u00e9ta, minden elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9s \u00e9s tr\u00f3nusszer\u0171 t\u00e9rbeli kiemel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Az ilyen akaszt\u00e1s maga, ha el is tekint\u00fcnk a korszakok \u00e9s st\u00edlusok (sz\u00e1munkra) elborzaszt\u00f3 kavalk\u00e1dj\u00e1t\u00f3l, mai felfog\u00e1s szerint k\u00e9ptelen feladat el\u00e9 \u00e1ll\u00edtja a n\u00e9z\u0151t. Szerezzen g\u00f3lyal\u00e1bakat, hogy fel\u00e9rjen a mennyezetig, vagy \u00e1lljon n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra, ha be akar szimatolni a l\u00e1bazati szeg\u00e9ly al\u00e1? Magasan \u00e9s alacsonyan lenni egyar\u00e1nt h\u00e1tr\u00e1nyos. A m\u0171v\u00e9szekb\u0151l csak \u00fagy d\u0151l a panasz, ha az \u201e\u00e9gbe\u201d sz\u00e1m\u0171zt\u00e9k \u0151ket, de az\u00e9rt nem tiltakoznak, ha \u201epadl\u00f3t fogtak\u201d. Ott legal\u00e1bb hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151k a k\u00e9pek, az \u00ednyenc k\u00f6zel mehet hozz\u00e1juk, miel\u0151tt j\u00f3zanabb t\u00e1vlatokba vonul vissza. L\u00e1tjuk magunk el\u0151tt a tizenkilencedik sz\u00e1zadi k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get: fel-al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lnak, felfel\u00e9 tekintgetnek, odadugj\u00e1k az orrukat a k\u00e9pekhez, vitatkoz\u00f3 csoportokba gy\u0171lnek a megfelel\u0151 t\u00e1vols\u00e1gban, s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1jukkal mutogatnak, majd folytatj\u00e1k \u00fatjukat, k\u00e9pr\u0151l-k\u00e9pre j\u00e1rva be a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st. A nagyobb festm\u00e9nyek legf\u00f6l\u00fcl helyezkednek el (t\u00e1volr\u00f3l jobban befoghat\u00f3k), \u00e9s n\u00e9ha kifel\u00e9 d\u0151lnek, hogy a n\u00e9z\u0151 s\u00edkj\u00e1ban maradjanak; a \u201elegjobb\u201d k\u00e9peket a k\u00f6z\u00e9ps\u0151 mez\u0151ben tal\u00e1ljuk, a kicsiket legalul. A t\u00f6k\u00e9letes akaszt\u00e1s a keretek zseni\u00e1lis mozaikja: egyetlen kihaszn\u00e1latlan fals\u00e1v sem mutatkozik.<\/p>\r\n<p>Mif\u00e9le percepci\u00f3s t\u00f6rv\u00e9ny igazolhat (el\u0151tt\u00fcnk) eff\u00e9le barb\u00e1rs\u00e1got? Csakis egy: Minden egyes k\u00e9pet \u00f6nmag\u00e1ban val\u00f3 entit\u00e1snak l\u00e1ttak, amelyet teljess\u00e9ggel elszigetelt sz\u00e1j\u00e1ba l\u00f3g\u00f3 szomsz\u00e9dj\u00e1t\u00f3l a s\u00falyos keret \u00e9s a komplett bels\u0151 perspekt\u00edva rendszer. A t\u00e9r szakadozott \u00e9s kategoriz\u00e1lhat\u00f3 volt, ahogy a k\u00e9peknek otthont ad\u00f3 h\u00e1zakban is k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyis\u00e9geket rendeltek a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 funkci\u00f3khoz. A tizenkilencedik sz\u00e1zadi agy taxon\u00f3mikus volt, a tizenkilencedik sz\u00e1zadi szem pedig elismerte a zs\u00e1nerek hierarchi\u00e1j\u00e1t \u00e9s a keret tekint\u00e9ly\u00e9t.<\/p>\r\n<p>Hogyan lett a t\u00e1blak\u00e9pb\u0151l ilyen csinos kis t\u00e9rcsomag? A perspekt\u00edva felfedez\u00e9se egybeesik a t\u00e1blak\u00e9p felemelked\u00e9s\u00e9vel, a t\u00e1blak\u00e9p pedig a maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l meger\u0151s\u00edti a fest\u00e9szetben inherens illuzionizmus \u00edg\u00e9ret\u00e9t. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s viszony \u00e1ll fenn a k\u00f6zvetlen\u00fcl a falra festett \u00e9s a falon f\u00fcgg\u0151 k\u00e9p k\u00f6z\u00f6tt; a festett falat felv\u00e1ltja egy hordozhat\u00f3 faldarab. A hat\u00e1rokat kijel\u00f6lik, keret lesz bel\u0151l\u00fck; a kicsiny\u00edt\u00e9s er\u0151teljes hagyom\u00e1nny\u00e1 v\u00e1lik, amely ink\u00e1bb seg\u00edti az ill\u00fazi\u00f3t, mintsem ellene mondana. A falfestm\u00e9nyek tere hajlik a sek\u00e9lys\u00e9gre; m\u00e9g mikor az ill\u00fazi\u00f3 elv\u00e1laszthatatlan is a k\u00e9pi gondolatt\u00f3l, a fal integrit\u00e1s\u00e1t ugyanolyan gyakran er\u0151s\u00edtik meg, festett \u00e9p\u00edt\u00e9szeti elemekkel, amilyen gyakran tagadj\u00e1k. A fal maga mindig korl\u00e1tozza a m\u00e9lys\u00e9g \u00e9rzet\u00e9t (nem s\u00e9t\u00e1lunk \u00e1t rajta), ahogy a sarkok \u00e9s a mennyezet is korl\u00e1tozza (gyakran nagyfok\u00fa tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1ggal) a m\u00e9retet. K\u00f6zelr\u0151l n\u00e9zve, a falfestm\u00e9ny \u00e1ltal\u00e1ban \u0151szinte az eszk\u00f6zeivel kapcsolatban \u2013 az illuzionizmus elveszik a m\u00f3dszerek b\u00e1beli z\u0171rzavar\u00e1ban. \u00dagy \u00e9rezz\u00fck, mintha az al\u00e1fest\u00e9st n\u00e9zn\u00e9nk, \u00e9s gyakran nemigen tal\u00e1ljuk a \u201ehely\u00fcnket\u201d. Val\u00f3ban, a falfestm\u00e9nyek k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171, k\u00f3sza vektorokat vet\u00edtenek, a n\u00e9z\u0151 pedig igyekszik igazodni hozz\u00e1juk. A falra f\u00fcggesztett t\u00e1blak\u00e9p azonnal megmutatja neki, pontosan hol \u00e1ll.<\/p>\r\n<p>A t\u00e1blak\u00e9p ugyanis olyan, mint egy hordozhat\u00f3 ablak, amely mihelyt a falra ker\u00fcl, azonnal m\u00e9ly teret \u00fct rajta. Ezt a t\u00e9m\u00e1t az \u00e9szaki m\u0171v\u00e9szet j\u00e1ratja cs\u00facsra, ahol a k\u00e9pben megjelen\u0151 ablak nemcsak tov\u00e1bbi t\u00e1vlatot foglal keretbe, de meg is er\u0151s\u00edti a k\u00e9pkeret ablak-szer\u0171s\u00e9g\u00e9t. N\u00e9mely kism\u00e9ret\u0171 t\u00e1blak\u00e9pek m\u00e1gikus, dobozszer\u0171 jellege a hatalmas t\u00e1vlatnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, amelyet \u00e1tfognak, illetve a figyelmes n\u00e9z\u0151 el\u0151tt megny\u00edl\u00f3 r\u00e9szletgazdags\u00e1guknak. A t\u00e1blak\u00e9p kerete ugyan\u00fagy egyfajta pszichol\u00f3giai kont\u00e9ner a m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra, ahogy a n\u00e9z\u0151nek a terem, amelyben \u00e1ll. A perspekt\u00edva a k\u00e9p minden elem\u00e9t egy t\u00e9rk\u00fapban rendezi el, amelyre r\u00e1h\u00fazva a keret koordin\u00e1tarendszerk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik, amely az el\u0151t\u00e9r, k\u00f6z\u00e9pt\u00e9r \u00e9s t\u00e1vlat bels\u0151 metszeteit visszhangozza. Az ilyen k\u00e9pbe az ember a t\u00f3nust\u00f3l, a sz\u00ednekt\u0151l f\u00fcgg\u0151en vagy hat\u00e1rozottan \u201ebel\u00e9p\u201d, vagy er\u0151fesz\u00edt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl belesiklik. Min\u00e9l er\u0151sebb az ill\u00fazi\u00f3, ann\u00e1l ink\u00e1bb h\u00edvogatja a n\u00e9z\u0151 szem\u00e9t; a szem ilyenkor kil\u00e9p a lel\u00e1ncolt testb\u0151l, \u00e9s miniat\u0171r k\u00fcld\u00f6nck\u00e9nt a k\u00e9pbe vet\u00fcl, hogy belakja \u00e9s tesztelje t\u00e9rform\u00e1ci\u00f3it.<\/p>\r\n<p>A folyamathoz \u00fagy kell a keret szil\u00e1rds\u00e1ga, mint b\u00fav\u00e1rnak az oxig\u00e9npalack. Korl\u00e1toz\u00f3 bizonyoss\u00e1ga t\u00f6k\u00e9letesen defini\u00e1lja a hat\u00e1rain bel\u00fcl szerzett \u00e9lm\u00e9nyt. A hat\u00e1rvonal eg\u00e9szen a tizenkilencedik sz\u00e1zadig abszol\u00fat \u00e9rtelemben vett korl\u00e1tot jelent a t\u00e1blak\u00e9p fest\u00e9szetben. Mikor elv\u00e1gja, vagy elker\u00fcli a t\u00e9m\u00e1t, oly m\u00f3don teszi, hogy azzal is meger\u0151s\u00edti a k\u00e9p perem\u00e9t. A neh\u00e9z Beaux-Arts keretbe z\u00e1rt klasszikus perspekt\u00edva-csomag teszi lehet\u0151v\u00e9, hogy a k\u00e9pek szard\u00ednia m\u00f3dj\u00e1ra l\u00f3ghassanak a falon. Semmi nem utal arra, hogy a ter\u00fck b\u00e1rmely oldalon folytonos volna a k\u00fcls\u0151 t\u00e9rrel.<\/p>\r\n<p>A tizennyolcadik \u00e9s tizenkilencedik sz\u00e1zadban elv\u00e9tve m\u00e1r tal\u00e1lni utal\u00e1st erre, amint az atmoszf\u00e9ra \u00e9s a sz\u00edn erod\u00e1lni kezdi a perspekt\u00edv\u00e1t. A t\u00e1jk\u00e9pben sz\u00fcletik meg a tejszer\u0171 k\u00f6d, amely a perspekt\u00edv\u00e1t \u00e9s a t\u00f3nust\/sz\u00ednt szembe\u00e1ll\u00edtja egym\u00e1ssal, mivel eleve ellent\u00e9tes m\u00f3don \u00e9rtelmezik a falat, amelyen a k\u00e9p f\u00fcgg. Kezdenek felt\u0171nni olyan k\u00e9pek, amelyek nyom\u00e1st gyakorolnak a keret\u00fckre. Az archetipikus kompoz\u00edci\u00f3 itt a peremt\u0151l-peremig fesz\u00edtett horizont, elk\u00fcl\u00f6n\u00edtve egym\u00e1st\u00f3l az eget \u00e9s a tengert, gyakran al\u00e1h\u00fazva n\u00e9mi partszeg\u00e9llyel, rajta esetleg egy emberi alak, aki \u2013 mint mindenki \u2013 a tengerre szegezi tekintet\u00e9t. Oda a form\u00e1lis kompoz\u00edci\u00f3; a kereten bel\u00fcli keret (kulissz\u00e1k,<em> repoussoir-<\/em>k, a perspektivikus t\u00e1vlat Braille-\u00edr\u00e1sjelei) elillant. Csak k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171 fel\u00fclet maradt, amelyet bel\u00fclr\u0151l r\u00e9szben a horizont keretez. Az ilyen k\u00e9p (Courbet, Caspar David Friedrich, Whistler \u00e9s egy sereg kismester v\u00e1sznai) v\u00e9gtelen m\u00e9lys\u00e9g \u00e9s laposs\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt lebeg; egyfajta mintak\u00e9nt is olvashat\u00f3. A nagyhagyom\u00e1ny\u00fa horizont itt m\u00e1r, mint valami zipz\u00e1r, k\u00f6nnyed\u00e9n szalad t\u00fal a keret hat\u00e1rain.<\/p>\r\n<p>Ezek, \u00e9s n\u00e9mely tov\u00e1bbi, aff\u00e9le semmilyen, gyakran \u201erossz\u201d t\u00e9m\u00e1nak t\u0171n\u0151 t\u00e1jszeletre f\u00f3kusz\u00e1l\u00f3 k\u00e9p vezeti be a p\u00e1szt\u00e1z\u00f3 szem ide\u00e1j\u00e1t, hogy ti. valamit <em>\u00e9szre k\u00e9ne venn\u00fcnk<\/em>. Ez az id\u0151beli \u00e9l\u00e9nk\u00fcl\u00e9s a keretet k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171 z\u00f3n\u00e1v\u00e1 teszi, megfosztja abszol\u00fat jelleg\u00e9t\u0151l. Mihelyt tudjuk, hogy az adott t\u00e9rszelet d\u00f6nt\u00e9s eredm\u00e9nye, amely minden m\u00e1st kiz\u00e1rt, ami k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte volt, halv\u00e1nyan tudatosul benn\u00fcnk a k\u00e9pen k\u00edv\u00fcli t\u00e9r. A keretb\u0151l z\u00e1r\u00f3jel lesz. Imm\u00e1r elker\u00fclhetetlen, hogy a k\u00e9pek elk\u00fcl\u00f6n\u00fcljenek egym\u00e1st\u00f3l a falon, mintha valami m\u00e1gneses tasz\u00edt\u00e1snak engedelmeskedn\u00e9nek. Ezt hangs\u00falyozta (\u00e9s j\u00f3r\u00e9szt kezdem\u00e9nyezte) az \u00faj tudom\u00e1ny \u2013 vagy m\u0171v\u00e9szet \u2013 is, amely odaad\u00f3an vagdossa ki t\u00e1rgyait a kontextusukb\u00f3l: a fotogr\u00e1fia.<\/p>\r\n<p>A f\u00e9nyk\u00e9p eset\u00e9ben a k\u00e9pperem elhelyez\u00e9se els\u0151dleges d\u00f6nt\u00e9s, mivel az kompon\u00e1lja \u2013 vagy dekompon\u00e1lja \u2013, amit k\u00f6r\u00fclvesz. A keretez\u00e9s, a szerkeszt\u00e9s, a k\u00f6rbev\u00e1g\u00e1s \u2013 a hat\u00e1rok kijel\u00f6l\u00e9se \u2013 v\u00e9g\u00fcl l\u00e9nyeges kompoz\u00edci\u00f3s l\u00e9p\u00e9s lesz. De kezdetben m\u00e9g nem annyira az. Ott voltak a r\u00e9gi-j\u00f3 fest\u00e9szeti hagyom\u00e1nyok \u2013 k\u00e9zre \u00e1ll\u00f3 f\u00e1k vagy dombok bels\u0151 t\u00e1mpill\u00e9rei \u2013, amelyek elv\u00e9gezt\u00e9k a keretez\u00e9si munka egy r\u00e9sz\u00e9t. A legjobb korai fotogr\u00e1fi\u00e1k az ilyen fest\u00e9szeti hagyom\u00e1nyok k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl \u00e9rtelmezik \u00fajra a k\u00e9pperemet. <em>Cs\u00f6kkentik<\/em> a peremre nehezed\u0151 nyom\u00e1st, megengedve a t\u00e1rgyuknak, hogy \u00f6nmag\u00e1t kompon\u00e1lja, ahelyett, hogy tudatosan a peremhez igaz\u00edtan\u00e1k. Ez tal\u00e1n tipikusan tizenkilencedik sz\u00e1zadi dolog. A tizenkilencedik sz\u00e1zad a t\u00e1rgyat n\u00e9zte \u2013 nem a sz\u00e9leit. K\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 mez\u0151ket tanulm\u00e1nyoztak, az egyezm\u00e9nyes hat\u00e1raikon bel\u00fcl. Nem a mez\u0151t, hanem annak hat\u00e1rait tanulm\u00e1nyozni, \u00e9s a kiterjeszt\u00e9s c\u00e9lj\u00e1val defini\u00e1lni, huszadik sz\u00e1zadi szok\u00e1s. Azzal hitegetj\u00fck magunkat, hogy akkor adunk hozz\u00e1 valamit a mez\u0151h\u00f6z, ha sz\u00e9lt\u00e9ben kiterjesztj\u00fck, nem pedig \u2013 ahogy a tizenkilencedik sz\u00e1zad mondan\u00e1, val\u00f3di perspektivikus st\u00edlusban \u2013, ha a m\u00e9ly\u00e9re hatolunk. M\u00e9g a k\u00e9t \u00e9vsz\u00e1zad tudom\u00e1nyos m\u0171velts\u00e9ge is felismerhet\u0151en m\u00e1s-m\u00e1s \u00e9rtelmet ad peremnek \u00e9s m\u00e9lys\u00e9gnek, hat\u00e1roknak \u00e9s defin\u00edci\u00f3nak. A fotogr\u00e1fia gyorsan megtanulta elhagyni a neh\u00e9z keretet, \u00e9s sima lapokra kas\u00edrozni a k\u00f3pi\u00e1kat. A keret csak egy semleges k\u00f6ztes s\u00e1v k\u00f6zbeiktat\u00e1s\u00e1val foghatta k\u00f6zre a k\u00e9pet. A korai fotogr\u00e1fia elismerte ugyan a k\u00e9pperemet, de nem hagyta sz\u00f3nokolni, l\u00e1gy\u00edtott abszolutizmus\u00e1n, \u00e9s ink\u00e1bb valamif\u00e9le z\u00f3n\u00e1v\u00e1 alak\u00edtotta, mintsem szerkezeti merev\u00edt\u0151v\u00e9, ami k\u00e9s\u0151bb lett bel\u0151le. \u00cdgy vagy \u00fagy, a t\u00e1rgyat bez\u00e1r\u00f3 perem szil\u00e1rd hagyom\u00e1nya t\u00f6r\u00e9kenny\u00e9 v\u00e1lt.<\/p>\r\n<p>Mindez j\u00f3r\u00e9szt \u00e9rv\u00e9nyes az impresszionizmusra, ahol nagy t\u00e9ma a perem mint d\u00f6nt\u0151b\u00edr\u00f3, aki megmondja, mi van bent, mi van kint. Ez azonban egy\u00fctt hatott egy j\u00f3val fontosabb er\u0151vel, amely ut\u00f3bb, v\u00e9gs\u0151 t\u0151rv\u00e1g\u00e1sk\u00e9nt, teljesen \u00e1talak\u00edtja majd a festm\u00e9ny ide\u00e1j\u00e1t, akaszt\u00e1s\u00e1nak m\u00f3dj\u00e1t, v\u00e9g\u00fcl mag\u00e1t a gal\u00e9riateret: a laposs\u00e1g m\u00edtosz\u00e1val, amely a vaslogik\u00e1t szolg\u00e1ltatta a fest\u00e9szet \u00e9rvel\u00e9s\u00e9hez az \u00f6nmeghat\u00e1roz\u00e1s jog\u00e1\u00e9rt. A sek\u00e9ly sz\u00f3szerinti [<em>literal<\/em>] t\u00e9r fejl\u0151d\u00e9se (amely kital\u00e1lt form\u00e1kat tartalmaz, j\u00f3l megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztethet\u0151en a \u201ere\u00e1lis\u201d form\u00e1kat tartalmaz\u00f3 r\u00e9gi, illuz\u00f3rikus t\u00e9rt\u0151l) tov\u00e1bbi nyom\u00e1st gyakorolt a peremre. A nagy \u00faj\u00edt\u00f3 ebben term\u00e9szetesen <a href=\"\/wp-content\/uploads\/images\/nemtema\/cube\/WLA_moma_Reflections_of_Clouds_on_the_Water-Lily_Pond_Monet.jpg\" target=\"_blank\" rel=\"noopener\">Monet<\/a>.<\/p>\r\n<p>Val\u00f3j\u00e1ban olyan hatalmas forradalmat ind\u00edtott el, hogy n\u00e9mileg k\u00e9ts\u00e9ges, m\u00e9rhet\u0151-e hozz\u00e1 a saj\u00e1t m\u0171ve; hiszen Monet hat\u00e1rozottan korl\u00e1tos m\u0171v\u00e9sz (vagy olyan, aki maga hat\u00e1rozta meg a korl\u00e1tait, \u00e9s meg is maradt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck). T\u00e1jai gyakran \u00fagy t\u0171nnek, mintha a val\u00f3di t\u00e9m\u00e1j\u00e1hoz, vagy az att\u00f3l visszafel\u00e9 vezet\u0151 \u00fatj\u00e1n \u00f6tl\u00f6ttek volna a szem\u00e9be. Az a benyom\u00e1sunk, mintha be\u00e9rn\u00e9 egy ideiglenes megold\u00e1ssal; maga a jellegtelens\u00e9g pihenteti a szem\u00fcnk, hogy n\u00e9zzen csak m\u00e1shova. Az impresszionist\u00e1k inform\u00e1lis t\u00e9m\u00e1it mindig kiemelik, de azt nem, hogy a t\u00e9m\u00e1ra is mintegy mell\u00e9kesen pillantanak r\u00e1, val\u00f3di \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Az \u00e9rdekes dolog Monet-n\u00e1l \u201en\u00e9zni\u201d, ahogy n\u00e9z \u2013 a f\u00e9nyb\u0151l fesz\u00edtett burkot, az \u00e9szlel\u00e9s gyakran abszurd elidegen\u00edt\u00e9s\u00e9t a pontozott sz\u00edn -\u00e9s ecsetkezel\u00e9si k\u00f3don kereszt\u00fcl, amely (csaknem mindv\u00e9gig) szem\u00e9lytelen marad. A k\u00e9pperem, ahol a t\u00e9ma \u201eelfogy\u201d, valahogy esetleges d\u00f6nt\u00e9snek t\u0171nik, nyugodtan lehetne egy m\u00e9terrel jobbra vagy balra is. Az impresszionizmus megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u0151 jegye a m\u00f3d, ahogyan a hanyagul megv\u00e1lasztott t\u00e9ma l\u00e1gy\u00edtja a perem szerkezeti szerep\u00e9t, mikor azt \u00e9ppen nyom\u00e1s alatt tartja a t\u00e9r fokoz\u00f3d\u00f3 sek\u00e9lys\u00e9ge. Ez a k\u00e9pperemre ir\u00e1nyul\u00f3 kett\u0151s, \u00e9s valahogy ellent\u00e9tes fesz\u00fclts\u00e9g az el\u0151j\u00e1t\u00e9k a fest\u00e9szet \u00f6nmag\u00e1ban el\u00e9gs\u00e9ges t\u00e1rgyk\u00e9nt val\u00f3 meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1hoz \u2013 az illuz\u00f3rikus t\u00e9ny-tart\u00e1ly most maga lesz az els\u0151dleges t\u00e9ny \u2013, ahonnan m\u00e1r egyenesen \u00faton t\u00f6r\u00fcnk idegborzol\u00f3 eszt\u00e9tikai cs\u00facsokra.<\/p>\r\n<p>Laposs\u00e1g \u00e9s t\u00e1rgyiass\u00e1g [<em>objecthood<\/em>] els\u0151 hivatalos eml\u00edt\u00e9s\u00e9t \u00e1ltal\u00e1ban Maurice Denis h\u00edres, 1890-es kijelent\u00e9s\u00e9hez k\u00f6tik, amely szerint a festm\u00e9ny mindenekel\u0151tt vonalakkal \u00e9s sz\u00ednfoltokkal bor\u00edtott fel\u00fclet, s csak azut\u00e1n t\u00e9ma. Olyan aranyk\u00f6p\u00e9s ez is, amely a korszellem f\u00fcggv\u00e9ny\u00e9ben hol brili\u00e1nsnak, hol ink\u00e1bb butusnak t\u0171nik. Manaps\u00e1g, hogy kider\u00fclt, alkalmasint hov\u00e1 vezet a nem-metafora, a nem-strukt\u00fara, a nem-ill\u00fazi\u00f3 \u00e9s a nem-tartalom, a korszellem \u00e9ppen kicsit korl\u00e1toltnak mutatja. Ez a fr\u00e1nya k\u00e9ps\u00edk, a modernista integrit\u00e1s egyre v\u00e9konyod\u00f3 burka, n\u00e9ha mintha Woody Allen kegyeit keresn\u00e9, \u00e9s nem is kev\u00e9s \u00e9lc \u00e9s szellemess\u00e9g c\u00e9lt\u00e1bl\u00e1ja. Elviccelve viszont \u00e1tsiklunk a t\u00e9ny felett, hogy a k\u00e9ps\u00edk izmos m\u00edtosza azokt\u00f3l a sz\u00e1zadokt\u00f3l kapta a lend\u00fclet\u00e9t, amelyekben m\u00e9g az ill\u00fazi\u00f3 \u00f6r\u00f6k rendszereit z\u00e1rta mag\u00e1ba. M\u00e1s m\u00f3don elgondolni, a modern kor heroikus korrekci\u00f3ja volt, amely teljesen \u00faj vil\u00e1gk\u00e9pet jel\u00f6lt. Ez alacsonyodott le azut\u00e1n eszt\u00e9tik\u00e1v\u00e1, a laposs\u00e1g technol\u00f3gi\u00e1j\u00e1v\u00e1.<\/p>\r\n<p>A k\u00e9ps\u00edk lecsupasz\u00edt\u00e1sa nagyszab\u00e1s\u00fa t\u00e9ma. Amint a tartalom ed\u00e9nye egyre laposodik, a kompoz\u00edci\u00f3, a t\u00e9ma, a metafizika mind t\u00falfolyik a perem\u00e9n, m\u00edg csak \u2013 ahogy Gertrude Stein mondta Picass\u00f3r\u00f3l \u2013 teljesen ki nem \u00fcr\u00fcl. \u00c1m az eg\u00e9sz kihaj\u00edtott appar\u00e1tus \u2013 fest\u00e9szeti hierarchi\u00e1k, ill\u00fazi\u00f3, behat\u00e1rolhat\u00f3 t\u00e9r, sz\u00e1mtalan mitol\u00f3gia \u2013 \u00e1lruh\u00e1ban visszam\u00e1szott a fed\u00e9lzetre, \u00e9s \u00faj mitol\u00f3gi\u00e1kkal tapadt meg a sz\u00f3szerinti fel\u00fcleten, ahol l\u00e1tsz\u00f3lag semmi keresnival\u00f3ja nem volt. A k\u00f6lt\u0151i m\u00edtoszok \u00e1talakul\u00e1sa pr\u00f3zai, sz\u00f3szerinti m\u00edtoszokk\u00e1 \u2013 t\u00e1rgyiass\u00e1g, a k\u00e9ps\u00edk integrit\u00e1sa, t\u00e9rkiegyenl\u00edt\u00e9s, a m\u0171 \u00f6nel\u00e9gs\u00e9ges mivolta, letisztult forma \u2013 felt\u00e1ratlan ter\u00fclet. E v\u00e1ltoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl a m\u0171v\u00e9szet elavult volna. \u00c9s val\u00f3ban: a v\u00e1ltoz\u00e1sai gyakran mintha \u00e9pp csak egy l\u00e9p\u00e9ssel j\u00e1rn\u00e1nak az elavul\u00e1s el\u0151tt, \u00e9s ennyiben halad\u00e1sa a divat t\u00f6rv\u00e9nyeit ut\u00e1nozza.<\/p>\r\n<p>A k\u00e9ps\u00edk kultiv\u00e1l\u00e1sa olyan entit\u00e1st eredm\u00e9nyezett, amelynek sz\u00e9le-hossza van, de vastags\u00e1ga nincs; egy membr\u00e1nt, amely, metaforikusan \u00e1ltal\u00e1ban szerves l\u00e9v\u00e9n, mag\u00e1nak nemzett \u00f6nel\u00e9gs\u00e9ges t\u00f6rv\u00e9nyeket. Az els\u0151dleges t\u00f6rv\u00e9ny persze az volt, hogy ezen a hatalmas t\u00f6rt\u00e9nelmi er\u0151k k\u00f6z\u00e9 pr\u00e9selt fel\u00fcleten nem lehet er\u0151szakot elk\u00f6vetni. A reprezent\u00e1ci\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3 reprezent\u00e1ci\u00f3ra, a kapott konvenci\u00f3k j\u00f3t\u00e9tem\u00e9ny\u00e9nek hi\u00e1ny\u00e1ban val\u00f3 szimboliz\u00e1l\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edtett sz\u0171k\u00f6s t\u00e9r \u00faj, minden konszenzus n\u00e9lk\u00fcli konvenci\u00f3k \u00f6z\u00f6n\u00e9t gener\u00e1lta \u2013 sz\u00ednk\u00f3dokat, egy\u00e9ni fest\u00e9kkezel\u00e9st, priv\u00e1t jeleket, intellektu\u00e1lisan megfogalmazott szerkezeti elk\u00e9pzel\u00e9seket. A kubizmus szerkezeti elvei fenntartott\u00e1k a t\u00e1blak\u00e9pi status quo-t: a kubista festm\u00e9ny centripet\u00e1lis, a centrumban s\u0171r\u0171s\u00f6dik, a k\u00e9psz\u00e9l fel\u00e9 eleny\u00e9szik. (Ez\u00e9rt volna, hogy rendszerint kicsik?) Seurat sokkal jobban \u00e9rtette, hogyan defini\u00e1lja a klasszikus formak\u00e9pz\u00e9s korl\u00e1tait egy olyan id\u0151szakban, mikor a k\u00e9pperemek m\u00e1r k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 v\u00e1ltak. A festett formahat\u00e1rok sz\u00ednes p\u00f6tty konglomer\u00e1tumai befel\u00e9 fejl\u0151dve k\u00fcl\u00f6n\u00edtik el, \u00edrj\u00e1k le a t\u00e1rgyat. A hat\u00e1r elnyeli a bels\u0151 szerkezet lass\u00fa mozg\u00e1sait. A perem hirtelens\u00e9g\u00e9t tomp\u00edtand\u00f3 n\u00e9ha teljesen bep\u00f6tty\u00f6zte a keretet is, hogy a szem z\u00f6kken\u0151mentesen j\u00e1rhasson ki-be.<\/p>\r\n<p>Matisse mindenki m\u00e1sn\u00e1l jobban meg\u00e9rtette a k\u00e9ps\u00edk dilemm\u00e1j\u00e1t \u00e9s terjeszked\u00e9sre ir\u00e1nyul\u00f3 tropizmus\u00e1t. A k\u00e9pei \u00fagy n\u00f6vekedtek, mintha, topol\u00f3giai paradoxonk\u00e9nt, a m\u00e9lys\u00e9g folyton lapos anal\u00f3gi\u00e1ba fordulna. Ezen a s\u00edkon a helyet a fent \u00e9s a lent, a jobbra \u00e9s a balra jelenti, a sz\u00edn, a rajz, mely ritk\u00e1n z\u00e1r le egy-egy kont\u00fart an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne provok\u00e1ln\u00e1 a fel\u00fcletet ellenkez\u00e9sre, illetve a fest\u00e9k, amit a m\u0171v\u00e9sz valami der\u0171s elfogulatlans\u00e1ggal hordott fel az adott fel\u00fclet minden r\u00e9sz\u00e9re. Matisse nagy festm\u00e9nyein\u00e9l szinte sosem vagyunk tudat\u00e1ban a keretnek. T\u00f6k\u00e9letes taktikai \u00e9rz\u00e9kkel oldotta meg az oldalir\u00e1ny\u00fa kiterjed\u00e9s \u00e9s a behat\u00e1rol\u00e1s probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t. Nem hangs\u00falyozza a centrumot a perem rov\u00e1s\u00e1ra, vagy ford\u00edtva. K\u00e9pei nem k\u00f6vetelnek nagy hangon \u00f3ri\u00e1si falfel\u00fcleteket. Csaknem b\u00e1rhol j\u00f3l mutatnak. A sz\u00edv\u00f3s, inform\u00e1lis szerkezet, egy\u00fctt a visszafogott dekorativit\u00e1ssal, felt\u0171n\u0151en \u00f6n\u00e1ll\u00f3v\u00e1 teszi \u0151ket. K\u00f6nny\u0171 \u0151ket akasztani.<\/p>\r\n<p>\u00c9ppen az akaszt\u00e1s az, amir\u0151l j\u00f3 volna t\u00f6bbet tudnunk. Courbet ut\u00e1n az akaszt\u00e1si konvenci\u00f3k t\u00f6rt\u00e9nete felt\u00e1ratlan. A m\u00f3d, ahogyan a k\u00e9peket akasztj\u00e1k, sejteti a k\u00edn\u00e1latot. Az akaszt\u00e1s v\u00e9lem\u00e9nyt form\u00e1l \u00e9rtelmez\u00e9s \u00e9s \u00e9rt\u00e9k k\u00e9rd\u00e9s\u00e9ben, mik\u00f6zben \u00f6ntudatlanul befoly\u00e1solja az \u00edzl\u00e9s \u00e9s a divat. Tudatk\u00fcsz\u00f6b alatti c\u00e9lz\u00e1sokkal jelzi a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek az elv\u00e1rt viselked\u00e9st. Biztos lehets\u00e9ges viszonyba \u00e1ll\u00edtani a fest\u00e9szet bels\u0151 t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t a k\u00e9pek akaszt\u00e1s\u00e1nak k\u00fcls\u0151 t\u00f6rt\u00e9net\u00e9vel. Alkalmasint nem is valami k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gileg szentes\u00edtett bemutat\u00e1si m\u00f3ddal (mint a Szalon) kellene kezdeni a kutat\u00e1st, hanem a priv\u00e1t intu\u00edci\u00f3 h\u00f3bortjaival \u2013 azokkal a festm\u00e9nyekkel, amelyek a tizenhetedik-tizennyolcadik sz\u00e1zadi gy\u0171jt\u0151k egy\u00e9b k\u00e9szletei k\u00f6z\u00f6tt terpeszkedtek eleg\u00e1nsan. Feltehet\u0151leg az els\u0151 modern alkalom, hogy egy radik\u00e1lis m\u0171v\u00e9sz saj\u00e1t teret hoz l\u00e9tre, \u00e9s kiakasztja benne a k\u00e9peit, Courbet egyszem\u00e9lyes <em>Salon des refus\u00e9s<\/em>-je volt, az 1855-\u00f6s Vil\u00e1gki\u00e1ll\u00edt\u00e1s ter\u00fclet\u00e9n k\u00edv\u00fcl. Vajon hogyan rendezte a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st? Hogyan alak\u00edtotta ki a k\u00e9pek egym\u00e1sra k\u00f6vetkez\u00e9s\u00e9t, egym\u00e1shoz val\u00f3 viszonyukat, mekkora teret hagyott k\u00f6z\u00f6tt\u00fck? Gyan\u00edtom, nem tett semmi megh\u00f6kkent\u0151t; m\u00e9gis itt t\u00f6rt\u00e9nt meg el\u0151sz\u00f6r, hogy egy modern m\u0171v\u00e9sznek (aki v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9ppen az els\u0151 modern m\u0171v\u00e9sz volt) mag\u00e1nak kellett megkonstru\u00e1lnia a m\u0171ve kontextus\u00e1t, s \u00edgy v\u00e9lem\u00e9nyt mondania az \u00e9rt\u00e9k\u00e9r\u0151l.<\/p>\r\n<p>B\u00e1rmilyen radik\u00e1lisak is legyenek a k\u00e9pek, a keretez\u00e9s\u00fck \u00e9s az akaszt\u00e1suk eleinte nem az. Felt\u00e9telezhet\u0151en mindig mutatkozik n\u00e9mi k\u00e9s\u00e9s annak \u00e9rtelmez\u00e9s\u00e9ben, hogy egy-egy k\u00e9p mit sugall a kontextus\u00e1r\u00f3l. Az impresszionist\u00e1k els\u0151, 1874-es ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sukon szorosan egym\u00e1s mell\u00e9 akasztott\u00e1k a k\u00e9peiket, \u00e9ppen \u00fagy, ahogy a Szalonban t\u00f6rt\u00e9nt volna. Az impresszionista festm\u00e9nyek, minden laposs\u00e1gukkal \u00e9s a k\u00e9pperem szerep\u00e9t illet\u0151 k\u00e9ts\u00e9geikkel egy\u00fctt, ma is Beux-Arts keretbe vannak z\u00e1rva, ami legink\u00e1bb csak a \u201eR\u00e9gi Mester\u201d \u2013 vagy nagy p\u00e9nz \u2013 st\u00e1tus\u00e1t hirdeti. Mikor William C. Seitz egyes k\u00e9peket kiemelt a keretb\u0151l nagyszer\u0171 Monet-ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1hoz a Museum of Modern Artban, 1960-ban, a levetk\u0151ztetett v\u00e1sznak kicsit reprodukci\u00f3knak t\u0171ntek, m\u00edg az ember \u00e9szre nem vette, ahogy elkezdt\u00e9k birtokba venni a falakat. B\u00e1r az akaszt\u00e1snak voltak k\u00fcl\u00f6nc mozzanatai, Seitz korrekt olvasat\u00e1t adta a festm\u00e9nyek \u00e9s fal viszony\u00e1nak, \u00e9s ebb\u0151l \u2013 ritka kur\u00e1tori mer\u00e9szs\u00e9ggel \u2013 le is vonta a megfelel\u0151 k\u00f6vetkeztet\u00e9seket. N\u00e9h\u00e1ny Monet k\u00e9pet r\u00e1ad\u00e1sul a falra fektetett. A fallal val\u00f3 folytonoss\u00e1gban a k\u00e9pek mintha \u00e1tvettek volna valamit az apr\u00f3 falfestm\u00e9nyek merevs\u00e9g\u00e9b\u0151l. A fel\u00fcletek kikem\u00e9nyedtek, ahogy a k\u00e9ps\u00edk \u201et\u00falmeztelenedett\u201d. Megvil\u00e1gosodott a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g t\u00e1blak\u00e9p \u00e9s mur\u00e1lia k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\r\n<p>A k\u00e9ps\u00edk \u00e9s az alatta megh\u00faz\u00f3d\u00f3 fal viszonya fontos eleme a fel\u00fclet eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1nak. A vakkeret ujjnyi magass\u00e1ga formai \u00e9rtelemben szakad\u00e9kkal \u00e9r fel. A t\u00e1blak\u00e9p nem vihet\u0151 \u00e1t a falra, \u00e9s tudni akarjuk, mi\u00e9rt. Mi veszik el az \u00e1tvitel sor\u00e1n? Peremek, fel\u00fclet, a v\u00e1szon \u00e9rdess\u00e9ge, \u201eharap\u00e1sa\u201d, a falt\u00f3l val\u00f3 elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s. Azt se felejts\u00fck el, hogy az eg\u00e9sz dolog f\u00fcgg valamin, vagy t\u00e1maszkodik valamire \u2013 \u00e1truh\u00e1zhat\u00f3, mobil valuta. Az illuzionizmus sz\u00e1zadai ut\u00e1n \u00e9szszer\u0171nek t\u0171nik a felvet\u00e9s, hogy e param\u00e9terek hordozn\u00e1k \u2013 mindegy, mennyire lapos a fel\u00fclet \u2013 az illuzionizmus utols\u00f3 nyomait. A mainstream fest\u00e9szet eg\u00e9szen a Color Fieldig, vagy sz\u00ednmez\u0151 fest\u00e9szetig bez\u00e1r\u00f3lag t\u00e1blak\u00e9p fest\u00e9szet, sz\u00f3szerintis\u00e9ge [<em>literalism<\/em>] pedig szembe megy az illuzionizmus k\u00edv\u00e1nalmaival. De a sz\u00f3szerintis\u00e9get val\u00f3j\u00e1ban \u00e9ppen az illuzionizmus nyomai, a k\u00e9s\u0151-modern t\u00e1blak\u00e9pet energi\u00e1val t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 dialektikus motor e rejtett alkatr\u00e9szei teszik \u00e9rdekess\u00e9. Ha a falra m\u00e1soln\u00e1nk egy k\u00e9s\u0151-modern t\u00e1blak\u00e9pet, \u00e9s mell\u00e9 akasztan\u00e1nk az eredetit, felbecs\u00fclhetn\u00e9nk, mennyi illuzionizmus bukkant fel annak makul\u00e1tlanul \u201eliter\u00e1lis\u201d pedigr\u00e9j\u00e9ben. A merev falfestm\u00e9ny ugyanakkor r\u00e1mutatna, mennyire fontos a fel\u00fclet \u00e9s a k\u00e9pperem a t\u00e1blak\u00e9p sz\u00e1m\u00e1ra, amely most kezd \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl \u00e1tcs\u00faszni egy olyan t\u00e1rgyi l\u00e9tbe, amit az ill\u00fazi\u00f3 \u201esz\u00f3szerinti\u201d maradv\u00e1nyai defini\u00e1lnak \u2013 labilis egy ter\u00fclet.<\/p>\r\n<p>A hatvanas \u00e9vek fest\u00e9szet-ellenes t\u00e1mad\u00e1sai nem egy\u00e9rtelm\u0171s\u00edtett\u00e9k, hogy nem a fest\u00e9szet, csak a t\u00e1blak\u00e9p-fest\u00e9szet ker\u00fclt bajba. A Color Field \u00edgy izgalmasan konzervat\u00edv lehetett, de nem azoknak, akik felismert\u00e9k, hogy a t\u00e1blak\u00e9p k\u00e9ptelen levetk\u0151zni az ill\u00fazi\u00f3t, illetve elvetett\u00e9k a premissz\u00e1t, miszerint a festm\u00e9nynek m\u00e1s dolga sincs, mint illedelmesen l\u00f3gni a falon. Mindig meglepett, hogy a Color Field \u2013 vagy a k\u00e9s\u0151-modernista fest\u00e9szet \u00e1ltal\u00e1ban \u2013 nem pr\u00f3b\u00e1lt meg \u201e\u00e1tm\u00e1szni\u201d a falra, nem k\u00eds\u00e9relte meg k\u00f6zel\u00edteni egym\u00e1shoz a mur\u00e1li\u00e1t \u00e9s a t\u00e1blak\u00e9pet. Ehelyett valahogy nyugtalan\u00edt\u00f3 m\u00f3don idomult a t\u00e1rsadalmi kontextushoz. A Color Field festm\u00e9ny Szalon-festm\u00e9ny maradt: nagy falakra \u00e9s nagy gy\u0171jt\u0151kre \u00e9hezett, \u00e9s nem tudott m\u00e1sk\u00e9nt mutatni, mint a kapitalista m\u0171v\u00e9szet cs\u00facsa. A Minimal art felismerte a t\u00e1blak\u00e9p eredend\u0151 ill\u00fazi\u00f3it, ugyanakkor nem voltak ill\u00fazi\u00f3i a t\u00e1rsadalommal kapcsolatban. Nem l\u00e9pett sz\u00f6vets\u00e9gre a p\u00e9nzzel \u00e9s a hatalommal, \u00e9s elvet\u00e9lt k\u00eds\u00e9rlete, hogy \u00fajra defini\u00e1lja a m\u0171v\u00e9sz \u00e9s a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 hatalmi k\u00f6r\u00f6k viszony\u00e1t, j\u00f3szerivel ma is felt\u00e1ratlan.<\/p>\r\n<p>A Color Field mellett a k\u00e9s\u0151-modernista fest\u00e9szet el\u0151vezetett n\u00e9h\u00e1ny zseni\u00e1lis hipot\u00e9zist, hogy hogyan facsarjon ki egy kis pluszt ebb\u0151l a makacs k\u00e9ps\u00edkb\u00f3l, amely imm\u00e1r annyira bamb\u00e1n sz\u00f3szerinti lett, hogy az ember falra m\u00e1szik t\u0151le. A strat\u00e9gia itt a hasonlat volt (\u00fagy tenni), nem a metafora (elhinni): azt mondani, a k\u00e9ps\u00edk \u201eolyan, mint egy\u2026\u201d. A pontok hely\u00e9re mindig olyasmi ker\u00fclt, ami, lapos l\u00e9v\u00e9n, engedelmesen elfekszik a k\u00e9ps\u00edkon \u00e9s egybeolvad vele, mint p\u00e9ld\u00e1ul a [Jasper] Johns-f\u00e9le <em>Z\u00e1szl\u00f3k<\/em>, Cy Twombly palat\u00e1blafestm\u00e9nyei, az Alex Hay-f\u00e9le hatalmas, vonalas \u201epap\u00edrlapok\u201d, Arakawa \u201ejegyzetf\u00fczetei\u201d. Lehet\u0151s\u00e9gk\u00e9nt ott van m\u00e9g az \u201eolyan, mint egy f\u00fcgg\u00f6ny\u201d, \u201emint egy fal\u201d, \u201emint az \u00e9gbolt\u201d, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. Moli\u00e8re biztos remek boh\u00f3zatot \u00edrt volna az \u201eolyan, mint\u2026\u201d t\u00edpus\u00fa affekt\u00e1ci\u00f3kb\u00f3l. Van sz\u00e1mos kapcsolt ter\u00fclet, k\u00f6zt\u00fck a perspektivikus s\u00e9ma elt\u00f6k\u00e9lt kilap\u00edt\u00e1sa k\u00e9tdimenzi\u00f3ss\u00e1, direkt utal\u00e1sk\u00e9nt a k\u00e9ps\u00edk-dilemm\u00e1ra. S miel\u0151tt elhagyn\u00e1nk a keser\u0171 szellemesked\u00e9s mezej\u00e9t, ne feledkezz\u00fcnk meg az olyan megold\u00e1sokr\u00f3l, mint a k\u00e9ps\u00edk kereszt\u00fclv\u00e1g\u00e1sa (Lucio Fontana v\u00e1lasza a gordiuszi fel\u00fcletre), m\u00edg csak el nem viszik a k\u00e9pet az \u00fatb\u00f3l, \u00e9s v\u00e9gre egyenest neki lehet esni a vakolatnak.<\/p>\r\n<p>Ide kapcsol\u00f3dik az a megold\u00e1s is, hogy a k\u00e9ps\u00edkot \u00e9s a k\u00e9pperemeket leemelik a vakkeret Prokruszt\u00e9sz-\u00e1gy\u00e1r\u00f3l, \u00e9s pap\u00edrt, plexit vagy text\u00edli\u00e1t rajzsz\u00f6geznek, ragasztanak, vagy red\u0151znek k\u00f6zvetlen\u00fcl a falra, a sz\u00f3szerintis\u00e9g fokoz\u00e1sa jegy\u00e9ben. A Los Angeles-i fest\u00e9szet itt esik egybe \u2013 el\u0151sz\u00f6r! \u2013 a t\u00f6rt\u00e9neti f\u0151sodorral; kicsit fura is l\u00e1tni, hogy ezt a fel\u00fclet ir\u00e1nti szenved\u00e9lyes \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st, m\u00e9g ha n\u00e9pi macs\u00f3-\u00e1larcot visel is, vid\u00e9ki pimaszs\u00e1gnak k\u00f6nyvelik el.<\/p>\r\n<p>Az eg\u00e9sz elkeseredett h\u0171h\u00f3 \u00fajra \u00e9s \u00fajra r\u00e1d\u00f6bbenti az embert, hogy micsoda konzervat\u00edv mozgalom volt a kubizmus. Kiterjesztette a t\u00e1blak\u00e9p \u00e9letk\u00e9pess\u00e9g\u00e9t, k\u00e9sleltette buk\u00e1s\u00e1t. A kubizmus alapj\u00e1ban v\u00e9ve egy rendszer volt, \u00e9s az akad\u00e9mikus m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9netet rendszerek uralj\u00e1k \u2013 miut\u00e1n k\u00f6nnyebben \u00e9rthet\u0151k, mint a m\u0171v\u00e9szet. A rendszer egyfajta p\u00ed\u00e1r, amely t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt a fejl\u0151d\u00e9s gy\u0171l\u00f6letes ide\u00e1j\u00e1t er\u0151lteti. Fogalmazhatunk \u00fagy, hogy fejl\u0151d\u00e9s az, ami akkor t\u00f6rt\u00e9nik, mikor felsz\u00e1mol\u00f3dik az ellen\u00e1ll\u00e1s. Mindazon\u00e1ltal a modernizmusban a Matisse-\u00e9 a legkem\u00e9nyebb ellenz\u00e9ki hang, amely a maga pr\u00f3zai, racion\u00e1lis m\u00f3dj\u00e1n sz\u00f3l a sz\u00ednr\u0151l, ami kezdetben hal\u00e1lra r\u00e9m\u00edtette a kubizmust. Clement Greenberg <em>Art and Culture <\/em>c\u00edm\u0171 essz\u00e9gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9b\u0151l <a href=\"#_ftn1\" name=\"_ftnref1\">[1]<\/a> tudni, hogy a New York-i m\u0171v\u00e9szek alig v\u00e1rt\u00e1k, hogy lecsengjen v\u00e9gre a kubizmus, mert vigy\u00e1z\u00f3 szem\u00fcket m\u00e1r Matisse-ra \u00e9s Mir\u00f3ra vetett\u00e9k. Az absztrakt expresszionista festm\u00e9nyek az oldalir\u00e1ny\u00fa t\u00e1gul\u00e1s \u00fatj\u00e1t k\u00f6vett\u00e9k, eldobt\u00e1k a keretet, a peremet pedig egyre ink\u00e1bb olyan szerkezeti egys\u00e9gk\u00e9nt fogt\u00e1k fel, amelyen kereszt\u00fcl a festm\u00e9ny dial\u00f3gusba l\u00e9p a rajta t\u00fal h\u00faz\u00f3d\u00f3 fallal. Ezen a ponton l\u00e9p be a k\u00e9pbe a d\u00edler \u00e9s a kur\u00e1tor. A m\u00f3d, ahogyan \u2013 a m\u0171v\u00e9sszel egy\u00fcttm\u0171k\u00f6dve \u2013 prezent\u00e1lt\u00e1k ezeket a munk\u00e1kat, nagyban hozz\u00e1j\u00e1rult a negyvenes-\u00f6tvenes \u00e9vekben az \u00faj fest\u00e9szet defin\u00edci\u00f3j\u00e1hoz.<\/p>\r\n<p>Az \u00f6tvenes-hatvanas \u00e9vekben \u00e9szlelhet\u0151en \u00faj t\u00e9ma kodifik\u00e1l\u00f3dik, ahogy tudatosul, mennyi teret kell hagyni ahhoz, hogy a m\u0171 (\u00fagymond) \u201el\u00e9legezhessen\u201d? Amennyiben a festm\u00e9nyek hallgat\u00f3lagosan deklar\u00e1lj\u00e1k t\u00e9rfoglal\u00e1si ig\u00e9nyeiket, \u00fagy s\u00e9rtett m\u00e9ltatlankod\u00e1sukat is nehezebb lesz figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyni. Mi ker\u00fclhet egym\u00e1s mell\u00e9, mi nem? Az akaszt\u00e1s eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1t a megszok\u00e1sok alak\u00edtj\u00e1k, amelyekb\u0151l azut\u00e1n konvenci\u00f3k lesznek, majd t\u00f6rv\u00e9nyek. Bel\u00e9p\u00fcnk a korba, mikor a m\u0171vek \u00fagy tekintik a falat, mint senki-f\u00f6ldj\u00e9t, amelyre a maguk territori\u00e1lis imperat\u00edvusz-fogalm\u00e1t projekt\u00e1lhatj\u00e1k. Nem vagyunk m\u00e1r messze a hat\u00e1rvillong\u00e1sokt\u00f3l, amelyekt\u0151l gyakran k\u00e9sz Balk\u00e1nnak t\u0171nnek a m\u00fazeumi csoportos ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sok. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen k\u00e9nyelmetlen n\u00e9zni, ahogy a m\u0171t\u00e1rgyak nem helyet, hanem ter\u00fcletet igyekeznek foglalni a \u201ehelytelen\u201d modern gal\u00e9ria kontextus\u00e1ban.<\/p>\r\n<p>Mindez a j\u00f6v\u00e9s-men\u00e9s a falat olyan z\u00f3n\u00e1v\u00e1 tette, amely minden, csak nem semleges. Most, hogy passz\u00edv t\u00e1maszb\u00f3l a m\u0171v\u00e9szet r\u00e9sztvev\u0151j\u00e9v\u00e9 l\u00e9pett el\u0151, ideol\u00f3gi\u00e1k viaskod\u00e1s\u00e1nak helysz\u00edne lett; minden \u00faj fejlem\u00e9nynek eleve valamilyen viszonyt kell kialak\u00edtania vele. (Gene Davis <a href=\"\/wp-content\/uploads\/images\/nemtema\/cube\/gene-davis-micro-paintings-1968-Fischbach-gallery.jpg\" target=\"_blank\" rel=\"noopener\">ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa<\/a>, ahol apr\u00f3cska k\u00e9peket hatalmas \u00fcres terek \u00f6leltek k\u00f6r\u00fcl, remek ide kapcsol\u00f3d\u00f3 vicc.) Mihelyt a falb\u00f3l eszt\u00e9tikai er\u0151 lett, mindent m\u00f3dos\u00edtott, ami csak r\u00e1 ker\u00fclt. A fal, a m\u0171v\u00e9szet kontextusa, felgazdagodott egyfajta tartalommal, amelyet eleg\u00e1nsan a m\u0171v\u00e9szetnek adom\u00e1nyoz. Imm\u00e1r lehetetlen \u00fagy megfesteni egy ki\u00e1ll\u00edt\u00e1si anyagot, hogy ne vizsg\u00e1ln\u00e1nk meg j\u00f3 v\u00e9d\u0151n\u0151 m\u00f3dj\u00e1ra a ki\u00e1ll\u00edt\u00f3teret, k\u00fcl\u00f6n figyelmet ford\u00edtva a fal eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1ra, amely elker\u00fclhetetlen\u00fcl \u201em\u0171vies\u00edti\u201d majd a munk\u00e1t, gyakran \u00f6sszezavarva eredeti sz\u00e1nd\u00e9kait. Ma m\u00e1r legt\u00f6bben \u00fagy \u201eolvassuk\u201d az akaszt\u00e1st, ahogy r\u00e1g\u00f3gumit r\u00e1gunk: \u00f6ntudatlanul, megszok\u00e1sb\u00f3l. A fal eszt\u00e9tikai potenci\u00e1lja a v\u00e9gs\u0151 l\u00f6k\u00e9st egy olyan felismer\u00e9st\u0151l kapta, amely visszatekintve a t\u00f6rt\u00e9neti sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9g minden tekint\u00e9ly\u00e9t hordozza: a t\u00e1blak\u00e9pnek egy\u00e1ltal\u00e1n nem musz\u00e1j n\u00e9gysz\u00f6glet\u0171nek lennie.<\/p>\r\n<p>Stella korai form\u00e1zott v\u00e1sznai behajtott\u00e1k vagy lev\u00e1gt\u00e1k a k\u00e9psz\u00e9let, a bels\u0151 logika k\u00edv\u00e1nalmai szerint, amely l\u00e9trehozta \u0151ket. (Michael Fried megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9se indukt\u00edv \u00e9s dedukt\u00edv szerkezet k\u00f6z\u00f6tt tov\u00e1bbra is egyike a kev\u00e9s hasznos eszk\u00f6znek a kritikus szersz\u00e1mosl\u00e1d\u00e1j\u00e1ban.) Az eredm\u00e9ny er\u0151teljesen aktiv\u00e1lta a falat; a szem gyakran el-elk\u00f3borolt a hat\u00e1rait keresni. A Stella U-, T- \u00e9s L-alak\u00fa, s\u00e1vos v\u00e1sznaib\u00f3l rendezett, 1960-as ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s Castellin\u00e1l a fal minden n\u00e9gyzetcentim\u00e9ter\u00e9t \u201ekibontotta\u201d, padl\u00f3t\u00f3l a mennyezetig, sarokt\u00f3l sarokig. Laposs\u00e1g, k\u00e9pperem, form\u00e1tum \u00e9s fal p\u00e9lda n\u00e9lk\u00fcli dial\u00f3gust folytatott a kis, fels\u0151v\u00e1rosi gal\u00e9ri\u00e1ban. Ilyen t\u00e1lal\u00e1sban a munk\u00e1k \u00f6sszhat\u00e1s \u00e9s f\u00fcggetlens\u00e9g k\u00f6zt lebegtek. Az akaszt\u00e1s legal\u00e1bb annyira forradalmi volt, mint a festm\u00e9nyek maguk; miut\u00e1n r\u00e9sze volt az eszt\u00e9tik\u00e1nak, egy\u00fctt alakult a k\u00e9pekkel. A n\u00e9gysz\u00f6g megt\u00f6r\u00e9se form\u00e1lisan szentes\u00edtette a fal auton\u00f3mi\u00e1j\u00e1t, egyszer s mindenkorra megv\u00e1ltoztatva a gal\u00e9riat\u00e9r fogalm\u00e1t. A sek\u00e9ly k\u00e9ps\u00edk (a gal\u00e9ria-teret m\u00f3dos\u00edt\u00f3 h\u00e1rom legfontosabb er\u0151 egyike) misztikuma r\u00e9szben \u00e1ttev\u0151d\u00f6tt a m\u0171v\u00e9szet kontextus\u00e1ra.<\/p>\r\n<p>Ez az eredm\u00e9ny visszavisz minket az archetipikus install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3hoz \u2013 a t\u00e9r der\u0171j\u00e9hez, az aranykori vil\u00e1goss\u00e1ghoz, a luxusnyaral\u00f3k m\u00f3dj\u00e1ra egym\u00e1st k\u00f6vet\u0151 k\u00e9pekhez. A Color Field fest\u00e9szet, amely itt elker\u00fclhetetlen\u00fcl esz\u00fcnkbe jut, mind k\u00f6z\u00fcl a legfejedelmibb m\u00f3don k\u00f6vetel mag\u00e1nak \u00e9letteret. A k\u00e9pek oly megnyugtat\u00f3an sorakoznak, mint egy antik szent\u00e9ly oszlopai. Mind elegend\u0151 teret k\u00f6vetel, hogy a hat\u00e1sa elcsituljon, mire a szomsz\u00e9dj\u00e1n a sor. M\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben k\u00f6z\u00f6s \u00e9szlel\u00e9si mez\u0151t alkotn\u00e1nak, egyetlen tisztess\u00e9ges festm\u00e9nny\u00e9 \u00e1lln\u00e1nak \u00f6ssze, ami elvonna a minden egyes k\u00e9pnek j\u00e1r\u00f3 kiv\u00e9teless\u00e9gb\u0151l. A Color Field install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3ban a modern hagyom\u00e1ny egyik teleol\u00f3giai v\u00e9gpontj\u00e1t illene tiszteln\u00fcnk. Van abban valami f\u00e9ny\u0171z\u0151en pazar, ahogy a k\u00e9pek \u00e9s a gal\u00e9ria egy t\u00e1rsadalmilag teljes m\u00e9rt\u00e9kben szentes\u00edtett kontextusban sz\u00e9kelnek. Tudjuk, hogy a magasr\u00f6pt\u0171 komolys\u00e1g \u00e9s a k\u00e9zm\u0171ves el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1s diadal\u00e1nak vagyunk tan\u00fai; Rolls Royce a bemutat\u00f3teremben, amely kubista roncsk\u00e9nt kezdte egy mell\u00e9k\u00e9p\u00fcletben.<\/p>\r\n<p>Mit is tudn\u00e1nk m\u00e9g ehhez hozz\u00e1f\u0171zni? William Anastasi m\u00e1r megtette helyett\u00fcnk, 1965-\u00f6s New York-i ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1n, Dwann\u00e1l. A m\u0171v\u00e9sz v\u00e9gigfot\u00f3zta a Dwan Gal\u00e9ria falait, r\u00f6gz\u00edtette a mennyezet \u00e9s a padl\u00f3 vonal\u00e1t, a sarkokat, minden egyes konnektor \u00e9s szell\u0151z\u0151ny\u00edl\u00e1s hely\u00e9t, a tengernyi teret a falak k\u00f6z\u00e9p\u00e9n. Ezut\u00e1n az adatokat egy-egy, a falak m\u00e9ret\u00e9n\u00e9l valamivel kisebb v\u00e1szonra szit\u00e1zta, \u00e9s a k\u00e9sz k\u00e9peket a megfelel\u0151 falakra akasztotta. A falat a fal k\u00e9p\u00e9vel befedni olyan m\u0171, amely telibe tal\u00e1lja a z\u00f3n\u00e1t, ahol fel\u00fclet, mur\u00e1lia \u00e9s fal a modernizmus legfontosabb p\u00e1rbesz\u00e9deibe mer\u00fcl. E k\u00e9peknek val\u00f3j\u00e1ban \u00e9ppen ez a t\u00f6rt\u00e9net volt a t\u00e9m\u00e1ja, olyan szellemess\u00e9ggel \u00e9s meggy\u0151z\u0151 er\u0151vel t\u00e1lalva, amelynek \u00edrott besz\u00e1mol\u00f3ink \u00e1ltal\u00e1ban h\u00edj\u00e1n vannak. A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1snak, legal\u00e1bb sz\u00e1momra, lett egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s ut\u00f3hat\u00e1sa; a k\u00e9pek lev\u00e9tele ut\u00e1n a fal egyfajta ready-made falfestm\u00e9nny\u00e9 alakult \u00e1t, \u00e9s \u00edgy att\u00f3l kezdve a t\u00e9rben rendezett \u00f6sszes ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st megv\u00e1ltoztatta.<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s (2013, 2023)<\/p>\r\n<hr \/>\r\n<p align=\"right\"><a href=\"#_ftnref1\" name=\"_ftn1\">[1]<\/a> Clement Greenberg: <em>Art and Culture. Critical Essays<\/em>. Beacon Press, Boston, 1961.<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<hr \/>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>M\u00e1sodik r\u00e9sz: <a href=\"https:\/\/exindex.hu\/nem-tema\/a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-2\/\" target=\"_blank\" rel=\"noopener\">Szem \u00e9s n\u00e9z\u0151<\/a><\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Brian O\u2019Doherty Inside the White Cube \u2013 Notes on the Gallery Space c\u00edm\u0171 essz\u00e9-sorozata el\u0151sz\u00f6r folytat\u00e1sokban jelent meg az Artforumban, 1976-ban; a k\u00e9s\u0151bb kiadott k\u00f6tetben az eredeti h\u00e1rom essz\u00e9hez egy negyedik is csatlakozott. A sz\u00f6veg a modern \u00e9s kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net \u00e9s -elm\u00e9let egyik klasszikusa. A c\u00edm\u00e9ben foglalt feh\u00e9r kocka ma a m\u0171v\u00e9szetr\u0151l foly\u00f3 besz\u00e9d alapfogalma, [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630824,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400877","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400877","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400877"}],"version-history":[{"count":8,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400877\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2030750,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400877\/revisions\/2030750"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630824"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400877"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400877"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400877"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}