{"id":400904,"date":"2013-09-08T22:00:00","date_gmt":"2013-09-08T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400904"},"modified":"2023-11-15T10:55:27","modified_gmt":"2023-11-15T09:55:27","slug":"a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-2\/","title":{"rendered":"A feh\u00e9r kock\u00e1ban. A gal\u00e9riat\u00e9r ideol\u00f3gi\u00e1ja"},"content":{"rendered":"
\r\n

Nem lehetne \u00fagy tan\u00edtani a modernizmust gyerekeknek, mint valami Ez\u00f3pusz fabula-gy\u0171jtem\u00e9nyt? Jobban megragadna benn\u00fck, mint a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net \u00f3r\u00e1k. Gondoljunk csak olyan mes\u00e9kre, mint a \u201eKi \u00f6lte meg Ill\u00fazi\u00f3t?\u201d, vagy a \u201eHogyan l\u00e1zadt fel a Perem a K\u00f6z\u00e9ppont ellen?\u201d \u201eAz Ember, aki meggyal\u00e1zta a V\u00e1sznat\u201d j\u00f6hetne mindj\u00e1rt a \u201eHov\u00e1 t\u0171nt a Keret?\u201d ut\u00e1n. A tanuls\u00e1gok adn\u00e1k magukat: gondoljunk csak az \u201eAlapoz\u00e1s felsz\u00edv\u00f3dik \u2013 majd nagy k\u00f6v\u00e9ren visszat\u00e9r\u201d c\u00edm\u0171 p\u00e9ld\u00e1zatra. \u00c9s hogyan mondan\u00e1nk el a kis K\u00e9ps\u00edk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, aki feln\u0151v\u00e9n oly gonosz lett? Hogyan dobott ki a h\u00e1zb\u00f3l mindenkit, k\u00f6zt\u00fck Perspekt\u00edva Aty\u00e1t \u00e9s T\u00e9r Any\u00e1t, akik oly kedves gyermekeket nemzettek \u00e9s neveltek fel, m\u00e9gis mind\u00f6ssze egy v\u00e9rfert\u0151z\u0151 viszony sz\u00f6rny\u0171 gy\u00fcm\u00f6lcse, Absztrakci\u00f3 maradt ut\u00e1nuk, aki len\u00e9zett mindenkit, v\u00e9g\u00fcl m\u00e9g saj\u00e1t spannjait, Metafor\u00e1t \u00e9s K\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9get is; \u00e9s hogyan pr\u00f3b\u00e1l meg Absztrakci\u00f3 \u00e9s K\u00e9ps\u00edk egy\u00fcttes er\u0151vel kiebrudalni egy sz\u00edv\u00f3s kis csatornat\u00f6ltel\u00e9ket, a Koll\u00e1zs nev\u0171t, aki mindig visszam\u00e1szik az ablakon \u00e1t. A fabul\u00e1k nagyobb mozg\u00e1steret adnak, mint a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net. Gyan\u00edtom, a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9n\u00e9szeknek megvannak a maguk fantazmag\u00f3ri\u00e1i a ter\u00fclet\u00fckr\u0151l, \u00e9s nem b\u00e1nn\u00e1k, ha megmaradn\u00e1nak az emberek fej\u00e9ben. E p\u00e1r sz\u00f3val vezetn\u00e9k be n\u00e9h\u00e1ny \u00e1ltal\u00e1nos\u00edt\u00e1st kubizmusr\u00f3l \u00e9s koll\u00e1zsr\u00f3l; egyform\u00e1n t\u0171nhetek igaznak \u00e9s fikt\u00edvnek, \u00edgy azt\u00e1n feln\u0151ttmese lesz bel\u0151l\u00fck.<\/p>\r\n

Az er\u0151k, amelyek sz\u00e9tz\u00fazt\u00e1k, majd sz\u00e9pen kilakoltatt\u00e1k a k\u00e9pb\u0151l n\u00e9gysz\u00e1z \u00e9v illuzionizmus\u00e1t \u00e9s idealizmus\u00e1t, a t\u00e9rm\u00e9lys\u00e9get fel\u00fcleti fesz\u00fclts\u00e9gg\u00e9 alak\u00edtott\u00e1k. Ez a fel\u00fclet egys\u00e9ges mez\u0151k\u00e9nt reag\u00e1l b\u00e1rmely r\u00e1rakott jelre. Imm\u00e1r egyetlen jel is el\u00e9g, hogy viszonyt alak\u00edtson ki, nem is annyira a k\u00f6vetkez\u0151 jellel, mint az \u00fcres v\u00e1szon eszt\u00e9tikai \u00e9s ideol\u00f3giai potenci\u00e1j\u00e1val. Az \u00fcres v\u00e1szon tartalma a modernizmus el\u0151rehalad\u00e1s\u00e1val gyarapodott. K\u00e9pzelj\u00fck el a \u201elehet\u0151s\u00e9gek m\u00fazeum\u00e1t\u201d: egy id\u0151folyos\u00f3t, amelynek fal\u00e1n \u00fcres v\u00e1sznak l\u00f3gnak \u2013 1850-b\u0151l, 1880-b\u00f3l, 1910-b\u0151l, 1950-b\u0151l, 1970-b\u0151l. Mindegyik tartalmazza, miel\u0151tt m\u00e9g az ecset hozz\u00e1\u00e9rne, kora m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek ki nem mondott feltev\u00e9seit. Amint a sorozat a jelen fel\u00e9 k\u00f6zel\u00edt, egyes darabjai egyre \u00f6sszetettebb l\u00e1tens tartalmat halmoznak fel. A modernizmus klasszikus \u00fcress\u00e9ge v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r degeszre van t\u00f6mve ide\u00e1kkal, amelyek ugr\u00e1sra k\u00e9szen v\u00e1rnak az els\u0151 ecsetvon\u00e1sra. A modern v\u00e1szon specializ\u00e1lt fel\u00fclete az \u00f6r\u00f6k emberi tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1g egyik legarisztokratikusabb invenci\u00f3ja.<\/p>\r\n

Elker\u00fclhetetlen volt teh\u00e1t, hogy ezen a fel\u00fcleten \u2013 a fest\u00e9kkel \u2013 ideol\u00f3giai csat\u00e1roz\u00e1s folyjon. Materialit\u00e1sa \u00e9s metaforikus lehet\u0151s\u00e9gei kett\u0151s szor\u00edt\u00e1s\u00e1ban a fest\u00e9k anyagi mivolt\u00e1ban j\u00e1tszotta \u00fajra az illuzionizmus marad\u00e9k dilemm\u00e1it. Amikor pedig alanny\u00e1, t\u00e1rggy\u00e1 \u00e9s folyamatt\u00e1 lett, kifacsartak bel\u0151le minden illuzionizmust. A k\u00e9ps\u00edk integrit\u00e1sa \u00e9s a m\u00e9dium erk\u00f6lcstana az oldalir\u00e1ny\u00fa terjed\u00e9snek kedvez. A C\u00e9zanne-t\u00f3l a Color Fieldig menetrend szerint \u00e9rkez\u0151 f\u0151sodor a fal ment\u00e9n siklik, v\u00edzszintes \u00e9s f\u00fcgg\u0151leges koordin\u00e1t\u00e1kkal m\u00e9ri fel azt, tiszteletben tartja a gravit\u00e1ci\u00f3t \u00e9s a felegyenesedett n\u00e9z\u0151t. Ez a norm\u00e1lis t\u00e1rsadalmi diskurzus etikettje, melynek keret\u00e9ben a \u00e1tlagn\u00e9z\u0151t folyv\u00e1st \u00fajra bemutatj\u00e1k a falnak, amely a maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l a h\u00e1t\u00e1t tartja a v\u00e1szonnak, melynek felsz\u00edne m\u00e1r oly \u00e9rz\u00e9keny, hogy egy r\u00e1ker\u00fclt t\u00e1rgyt\u00f3l esetleg hunyorogni kezdene.<\/p>\r\n

M\u00edg azonban a magasm\u0171v\u00e9szet mindent kiszippantott a k\u00e9ps\u00edkr\u00f3l, a n\u00e9pi kreativit\u00e1s esz\u00e9t vesztve el\u00e1rasztotta annak k\u00f6znapi megfelel\u0151j\u00e9t. Mik\u00f6zben az impresszionist\u00e1k fest\u00e9kf\u00fcgg\u00f6nnyel z\u00e1rt\u00e1k le a hagyom\u00e1nyos perspekt\u00edv\u00e1t, sz\u00e1mos nemzet n\u00e9pszer\u0171 fest\u0151i \u00e9s fotogr\u00e1fusai az ill\u00fazi\u00f3val j\u00e1tszadoztak, arcimbold\u00f3i groteszkekt\u0151l eg\u00e9szen a trompe d\u2019oeil-ig. Csigah\u00e1zakat, szemetet, sz\u0151rt, kavicsokat, \u00e1sv\u00e1nyokat, sz\u00ednes szalagokat ragasztottak levelez\u0151lapokra, fot\u00f3kra, k\u00e9pkeretekbe, k\u00e9pdobozokba. Ez a buja, a r\u00f6vid t\u00e1v\u00fa eml\u00e9kezet romlott, viktori\u00e1nus v\u00e1ltozat\u00e1t\u00f3l \u2013 nosztalgi\u00e1t\u00f3l \u2013 cs\u00f6p\u00f6g\u0151 \u00edzl\u00e9stelens\u00e9g volt persze a szimbolizmus \u00e9s a sz\u00fcrrealizmus t\u00e1ptalaja. \u00cdgy h\u00e1t, mikor Picasso 1911-ben azt a fonott sz\u00e9k\u00fcl\u0151ke-mint\u00e1j\u00fa viaszosv\u00e1sznat a gy\u00f6ngyv\u00e1szonra ragasztotta, gesztusa egy-k\u00e9t halad\u00f3bb koll\u00e9g\u00e1ja szem\u00e9ben alkalmasint retrogr\u00e1dnak t\u0171nhetett.<\/p>\r\n

Ez a<\/a> m\u0171 ma a koll\u00e1zs egyes sz\u00e1m\u00fa t\u00e1rgyi bizony\u00edt\u00e9ka. A m\u0171v\u00e9szek, m\u0171t\u00f6rt\u00e9n\u00e9szek \u00e9s kritikusok folyv\u00e1st visszav\u00e1ndorolnak 1911-be, hogy szemrev\u00e9telezz\u00e9k. A gesztus valamif\u00e9le visszavonhatatlan \u00e1tkel\u00e9st jel\u00f6l a t\u00fckr\u00f6n [1]<\/a>, a k\u00e9p ter\u00e9b\u0151l a szekul\u00e1ris vil\u00e1gba, a n\u00e9z\u0151 ter\u00e9be. Az analitikus kubizmus nem oldalir\u00e1nyban fesz\u00edtette, hanem kib\u00f6kte a k\u00e9ps\u00edkot, ellentmondva a kor\u00e1bbi defin\u00edci\u00f3s l\u00e9p\u00e9seknek. T\u00e9r-fazett\u00e1k l\u00f6k\u0151dnek el\u0151re; n\u00e9ha meg mintha a fel\u00fcletbe ragadtak volna. Egyes analitikus kubista festm\u00e9ny-r\u00e9szleteket \u00edgy tekinthet\u00fcnk ak\u00e1r koll\u00e1zs-embri\u00f3nak [collage manqu\u00e9<\/em>].<\/p>\r\n

Mihelyt erre a rendetlen kubista fel\u00fcletre val\u00f3ban koll\u00e1zs ker\u00fclt, azonnali fordulat \u00e1llt be. Az analitikus kubista k\u00e9p megsokszorozott eny\u00e9szpontjai, miut\u00e1n a t\u00e9r t\u00fal sek\u00e9ly ahhoz, hogy egyben tarthass\u00e1k a t\u00e9m\u00e1t, sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dnak a teremben, ahol a n\u00e9z\u0151 saj\u00e1t n\u00e9z\u0151pontja ide-oda pattog k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. A koll\u00e1zs \u00e1tl\u00e1tszatlann\u00e1 tette a k\u00e9p fel\u00fclet\u00e9t. M\u00f6g\u00f6tte csak a p\u0151re fal van, vagy \u0171r. Szemk\u00f6zt vele ny\u00edlt t\u00e9r, amelyben a n\u00e9z\u0151 \u00f6nmag\u00e1t egyre kitapinthat\u00f3bb \u00e1rnynak \u00e9rz\u00e9keli. Ki\u0171zetve az ill\u00fazi\u00f3 \u00e9denkertj\u00e9b\u0151l, kiz\u00e1rva a k\u00e9p sz\u00f3szerinti fel\u00fclet\u00e9r\u0151l, a n\u00e9z\u0151 belegabalyodik a modernista \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9get ideiglenesen meghat\u00e1roz\u00f3, zavaros er\u0151vonalakba. A tiszt\u00e1tlan t\u00e9r, amelyben \u00e1ll, radik\u00e1lis v\u00e1ltoz\u00e1son ment kereszt\u00fcl. A m\u00f3dosult t\u00e9rben \u00e9s id\u0151ben a diszkontinuit\u00e1s eszt\u00e9tik\u00e1ja mutatkozik meg. A r\u00e9szek auton\u00f3mi\u00e1ja, a t\u00e1rgyak l\u00e1zad\u00e1sa, az \u00fcress\u00e9g z\u00f3n\u00e1i minden m\u0171v\u00e9szetben teremt\u0151er\u0151v\u00e9 lesznek. Ez az \u00e1d\u00e1z vita absztrakci\u00f3 \u00e9s realit\u00e1s \u2013 nem realizmus \u2013 k\u00f6z\u00f6tt v\u00e9gigh\u00faz\u00f3dik a modernizmus eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9net\u00e9n. A k\u00e9ps\u00edk, mint valami exkluz\u00edv country club, nem engedi be a val\u00f3s\u00e1got, \u00e9s erre j\u00f3 oka van. A sznobizmus v\u00e9g\u00fcl is a tisztas\u00e1g egy form\u00e1ja, az el\u0151\u00edt\u00e9let pedig egyfajta k\u00f6vetkezetess\u00e9g. A val\u00f3s\u00e1g nem alkalmazkodik az illemszab\u00e1lyokhoz, nem vall mag\u00e1\u00e9nak kiz\u00e1r\u00f3lagos \u00e9rt\u00e9keket, \u00e9s m\u00e9g nyakkend\u0151t sem visel; sok k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges kapcsolata van, \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r l\u00e1tt\u00e1k m\u00e1r alantas \u00e9rz\u00e9keknek \u00e1ldozni m\u00e1s szalonk\u00e9ptelen m\u0171v\u00e9szetek t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban.<\/p>\r\n

Ugyanakkor mind az absztrakci\u00f3, mind a val\u00f3s\u00e1g rendesen belekeveredett e szents\u00e9ges huszadik sz\u00e1zadi dimenzi\u00f3ba, a t\u00e9rbe. Merev elv\u00e1laszt\u00e1suk elkeni a t\u00e9nyt, hogy el\u0151bbi sz\u00e1mottev\u0151 gyakorlati jelent\u0151s\u00e9ggel b\u00edr \u2013 szemben a modern m\u00edtosszal, miszerint a m\u0171v\u00e9szet \u201ehaszontalan\u201d. Ha a m\u0171v\u00e9szetnek van b\u00e1rmi kultur\u00e1lis vonatkoz\u00e1sa (t\u00fal azon, hogy maga is \u201ekult\u00fara\u201d), az bizonyosan a ter\u00fcnk \u00e9s az id\u0151nk defini\u00e1l\u00e1s\u00e1ban keresend\u0151. A m\u0171t\u00e1rgyon kereszt\u00fcl artikul\u00e1lt t\u00e9rfogalmak \u00e9s az \u00e1ltalunk elfoglalt t\u00e9r k\u00f6z\u00f6tti energia\u00e1raml\u00e1s a modernizmus egyik alapvet\u0151, \u00e9s legkev\u00e9sb\u00e9 kiismert mozgat\u00f3ereje. A modernista t\u00e9r \u00fajra defini\u00e1lja a megfigyel\u0151 st\u00e1tus\u00e1t, belekont\u00e1rkodik az \u00f6nk\u00e9p\u00e9be. A modernizmus t\u00e9rfelfog\u00e1sa \u2013 \u00e9s nem a t\u00e9m\u00e1ja \u2013 lehet az, amit a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g jogosan tart fenyeget\u0151nek. Persze a t\u00e9r ma m\u00e1r nem hordoz fenyeget\u00e9st, nincs benne hierarchia. Mitol\u00f3gi\u00e1it kiszipolyozt\u00e1k, retorik\u00e1ja \u00f6sszeomlott. Egyszer\u0171en egyfajta differenci\u00e1latlan lehet\u0151s\u00e9g. Ez nem a t\u00e9r \u201edegener\u00e1l\u00f3d\u00e1sa\u201d, hanem kifinomult konvenci\u00f3 egy olyan, fejlett kult\u00far\u00e1ban, amely felsz\u00e1molja az \u00e9rt\u00e9keit egy absztrakci\u00f3 nev\u00e9ben, amit \u00fagy h\u00edvunk: \u201eszabads\u00e1g\u201d. A t\u00e9r ma m\u00e1r nem csak sz\u00ednhely, ahol a dolgok t\u00f6rt\u00e9nnek; a dolgok teszik a teret.<\/p>\r\n

A t\u00e9r nemcsak a k\u00e9pben tisztult ki, hanem azon a helyen is, ahol a k\u00e9p f\u00fcgg \u2013 a gal\u00e9ri\u00e1ban, amely a posztmodernizmusban csatlakozik a k\u00e9ps\u00edkhoz mint diszkurz\u00edv egys\u00e9g. Ha a k\u00e9ps\u00edk a falat defini\u00e1lta, a koll\u00e1zs a falak k\u00f6r\u00fclz\u00e1rta teret. A val\u00f3 vil\u00e1g k\u00e9pfel\u00fcletre pottyant t\u00f6red\u00e9ke egy meg\u00e1ll\u00edthatatlan generat\u00edv energia j\u00f3v\u00e1hagy\u00e1sa. Mi magunk, amint a gal\u00e9ria ter\u00e9ben \u00e1llunk, a helyzet valami fura kifordul\u00e1sa r\u00e9v\u00e9n v\u00e9g\u00fcl is nem a k\u00e9p belsej\u00e9b\u0151l <\/em>tekint\u00fcnk kifel\u00e9 a vak k\u00e9ps\u00edkra, amely megv\u00e9d minket az \u0171rt\u0151l? (A v\u00e1szon h\u00e1toldal\u00e1t <\/em>megfest\u0151<\/a> Lichtenstein esetleg ehhez a helyzethez akart hozz\u00e1sz\u00f3lni?) A t\u00e9rben bolyongva, a falakat szeml\u00e9lve, a padl\u00f3n l\u00e9v\u0151 dolgokat ker\u00fclgetve tudatosul benn\u00fcnk, hogy tartozik a gal\u00e9ri\u00e1hoz egy k\u00f3sza k\u00eds\u00e9rtet is, akit gyakran megeml\u00edtenek az avantg\u00e1rd tud\u00f3s\u00edt\u00e1sok \u2013 a N\u00e9z\u0151.<\/p>\r\n

Ki ez a N\u00e9z\u0151, avagy L\u00e1togat\u00f3, n\u00e9ha Megfigyel\u0151, alkalmank\u00e9nt \u00c9szlel\u0151? Arca nincs, legink\u00e1bb csak egy h\u00e1t. El\u0151re d\u0151l, mereven b\u00e1mul, kicsit esetlen. Viselked\u00e9se \u00e9rdekl\u0151d\u00e9sr\u0151l \u00e1rulkodik, zavara diszkr\u00e9t. Ink\u00e1bb f\u00e9rfi, mint n\u0151. A modernizmussal \u00e9rkezett, a perspekt\u00edva elt\u0171n\u00e9s\u00e9vel. Mintha a k\u00e9pb\u0151l sz\u00fcletett volna, s mint valami perceptu\u00e1lis \u00c1d\u00e1mot, vissza-visszah\u00fazza valami szeml\u00e9lni azt. N\u00e9z\u0151nk kicsit neh\u00e9z felfog\u00e1s\u00fanak t\u0171nik; nem k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk val\u00f3. \u00c1lland\u00f3 k\u00e9sz\u00fclts\u00e9gben van, t\u00e1molyogva szolg\u00e1latra jelentkezik minden \u00faj munka el\u0151tt. El\u0151z\u00e9keny dubl\u0151r\u00fcnk: legszesz\u00e9lyesebb \u00f6tleteinket is k\u00e9sz elj\u00e1tszani. T\u00fcrelmesen teszteli \u0151ket, \u00e9s nem b\u00e1nja, ha csukl\u00f3ztatjuk: \u201eA ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sl\u00e1togat\u00f3 \u00e9rzi\u2026\u201d; \u201ea figyelmes megfigyel\u0151 \u00e9szreveszi\u2026\u201d; \u201ea n\u00e9z\u0151 tov\u00e1bb l\u00e9p\u2026\u201d. \u00c9rz\u00e9keny a hat\u00e1sokra: \u201eA n\u00e9z\u0151re ez olyan benyom\u00e1st tesz, mintha \u2026\u201d. Orra van a k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9gre, mint egy v\u00e9rebnek: \u201eE k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171 jelens\u00e9gek szor\u00edt\u00e1s\u00e1ban a n\u00e9z\u0151\u2026\u201d Parancsra \u00e1ll, \u00fcl, s\u0151t, fekszik, \u00e9s ak\u00e1r n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b is m\u00e1szik, ha a modernizmus v\u00e9gk\u00e9pp meg \u00f3hajtja al\u00e1zni. S\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe mer\u00edtve, t\u00e1j\u00e9koz\u00f3d\u00e1si pontokt\u00f3l megfosztva, villan\u00f3f\u00e9nyekt\u0151l letarolva gyakran saj\u00e1t, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u00e9diumok \u00e1ltal felapr\u00f3zott \u00e9s recikl\u00e1lt k\u00e9p\u00e9re mered. A m\u0171v\u00e9szet ide-oda ragozza, \u00e1m a N\u00e9z\u0151 lomha ige: sz\u00edvesen viseln\u00e9 a jelent\u00e9s s\u00faly\u00e1t, de nem \u00e1ll mindig k\u00e9szen r\u00e1. Egyens\u00falyoz; tesztel; elvar\u00e1zsolt, ki\u00e1br\u00e1ndult. Megt\u00e9veszt\u0151 szerepek k\u00f6zt botladozik: hol motorikus reflex-nyal\u00e1b, hol v\u00e1ndor, akinek hozz\u00e1szokott a szeme a s\u00f6t\u00e9thez, hol az \u00e9l\u0151 az \u00e9l\u0151k\u00e9pb\u0151l, seg\u00e9dsz\u00edn\u00e9sz, s\u0151t, hang- \u00e9s f\u00e9nykiold\u00f3 az al\u00e1akn\u00e1zott m\u0171v\u00e9szeti t\u00e9rben. Esetleg azzal is beetett\u00e9k, hogy maga is m\u0171v\u00e9sz, hogy az \u0151 al\u00e1\u00edr\u00e1sa hiteles\u00edti, amit megfigyel, vagy amibe bel\u00e9botlik.<\/p>\r\n

Pedig a N\u00e9z\u0151 pedigr\u00e9je tiszteletet parancsol\u00f3. Csal\u00e1df\u00e1j\u00e1n ott az \u00e1that\u00f3 tekintet\u0171 tizennyolcadik sz\u00e1zadi racionalista \u2013 Addison N\u00e9z\u0151je [2]<\/a> tal\u00e1n, akinek megfelel\u0151j\u00e9t a gal\u00e9ri\u00e1ban \u201eszeml\u00e9l\u0151nek\u201d vagy \u201ebefogad\u00f3nak\u201d nevezik. K\u00f6zelebbi \u0151se a romantikus \u00c9n, amint pikk-pakk kett\u00e9hasad sz\u00edn\u00e9szre \u00e9s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre, f\u0151szerepl\u0151re \u00e9s az \u0151t figyel\u0151 szemre.<\/p>\r\n

Ez a romantikus hasad\u00e1s \u00f6sszevethet\u0151 azzal, amit a g\u00f6r\u00f6g dr\u00e1m\u00e1ban a harmadik sz\u00edn\u00e9sz megjelen\u00e9se jelentett. A tudati szintek megsokszoroz\u00f3dnak, \u00e1talakulnak a viszonyok, \u00fajabb \u0171r\u00f6ket t\u00f6lt be a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g metakomment\u00e1rja. A N\u00e9z\u0151 \u00e9s sznob kuzinja, a Szem, j\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1got kapnak. Delacroix n\u00e9ha felh\u00edvja \u0151ket; Baudelaire le is bratyizik vel\u00fck. Egym\u00e1ssal az\u00e9rt ennyire nincsenek j\u00f3ban. A hermafrodita Szem j\u00f3val intelligensebb, mint a N\u00e9z\u0151, akiben van valami f\u00e9rfi-butas\u00e1g. A Szem \u00fagy tren\u00edrozhat\u00f3, ahogy a N\u00e9z\u0151 nem. Finomra hangolt, s\u0151t, nemes szerv, a N\u00e9z\u0151n\u00e9l eszt\u00e9tikailag \u00e9s t\u00e1rsadalmilag is magasabb rend\u0171. Az \u00edr\u00f3 N\u00e9z\u0151t k\u00f6nnyen tal\u00e1l mag\u00e1nak \u2013 van benne valami az \u00e9gi lak\u00e1jb\u00f3l. [3]<\/a> Szemre szert tenni m\u00e1r nehezebb, b\u00e1r nem \u00e1rtana, ha minden \u00edr\u00f3nak volna. A Szem hi\u00e1nya stigma, amit takargatni kell \u2013 alkalmasint \u00fagy, hogy ismer\u00fcnk valakit, akinek van.<\/p>\r\n

A Szemet lehet ugyan ir\u00e1ny\u00edtani, de nem olyan magas l\u00f3r\u00f3l, mint a N\u00e9z\u0151t, aki igen szolg\u00e1latk\u00e9sz. A Szem t\u00fal\u00e9rz\u00e9keny ismer\u0151s\u00fcnk, akivel tan\u00e1csos j\u00f3ban lenni. Gyakran fesz\u00fclten vallatjuk, s v\u00e1lasz\u00e1t tisztelettel vessz\u00fck. Ki kell v\u00e1rni, hogy v\u00e9gezzen a megfigyel\u00e9ssel \u2013 ez ugyanis a t\u00f6k\u00e9letesen speci\u00e1lis funkci\u00f3ja: \u201eA szem k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tesz\u2026 A szem tiszt\u00e1zza\u2026 A szem befogad, egyens\u00falyoz, m\u00e9rlegel, megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet, \u00e9szlel\u2026\u201d. \u00c1m, mint minden fajkuty\u00e1nak, megvannak a maga korl\u00e1tai: \u201eA szem el-elsiklik af\u00f6l\u00f6tt\u2026\u201d. Nem mindig kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3, kapt\u00e1k m\u00e1r hazugs\u00e1gon is. A tartalommal bajban van, pokolba k\u00edv\u00e1nja. Teljesen alkalmatlan taxi-fog\u00e1sra, nincs \u00e9rz\u00e9ke a csaptelepekhez, csajokhoz, sportfogad\u00e1shoz. Val\u00f3j\u00e1ban annyira specializ\u00e1lt, hogy a v\u00e9g\u00e9n alkalmasint saj\u00e1t mag\u00e1t fix\u00edrozza. Azonban p\u00e1ratlan, ha egy bizonyos fajta m\u0171v\u00e9szetr\u0151l van sz\u00f3.<\/p>\r\n

A Szem a fert\u0151tlen\u00edtett install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3 egyetlen lak\u00f3ja. A N\u00e9z\u0151 nincs jelen. Install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3t \u00e1ltal\u00e1ban absztrakt <\/em>m\u0171vekr\u0151l k\u00e9sz\u00edtenek; a realist\u00e1kat hidegen hagyja a dolog. Az install\u00e1ci\u00f3-fot\u00f3 a l\u00e9pt\u00e9k k\u00e9rd\u00e9s\u00e9ben egyszerre ny\u00fajt meger\u0151s\u00edt\u00e9st (a fot\u00f3 alapj\u00e1n k\u00f6vetkeztet\u00fcnk a gal\u00e9ria m\u00e9ret\u00e9re) \u00e9s k\u00f6d\u00f6s\u00edt (N\u00e9z\u0151 hi\u00e1ny\u00e1ban a gal\u00e9ria lehet ak\u00e1r t\u00edz m\u00e9ter magas). Ez a l\u00e9pt\u00e9ktelens\u00e9g megfelel annak, ahogy a sikeres m\u0171alkot\u00e1s m\u00e9rete ingadozik a reprodukci\u00f3kon. Szinte kiz\u00e1r\u00f3lagosan a Szemnek sz\u00f3l\u00f3 m\u0171v\u00e9szet az, amely meg\u0151rzi a k\u00e9ps\u00edkot \u2013 teh\u00e1t a mainstream modernizmus. A Szem vigy\u00e1zza a makul\u00e1tlan gal\u00e9riateret, melynek falait gy\u00f6ngyv\u00e1sznak s\u00edkjai p\u00e1szt\u00e1zz\u00e1k. Minden m\u00e1s \u2013 a tiszt\u00e1talan dolgok, k\u00f6zt\u00fck a koll\u00e1zs \u2013 a N\u00e9z\u0151 kedv\u00e9re van. A N\u00e9z\u0151 m\u00e1r a koll\u00e1zs, a gal\u00e9riateret m\u00f3dos\u00edt\u00f3 m\u00e1sodik nagy er\u0151 k\u00f6vetkezm\u00e9nyei \u00e1ltal felbontott t\u00e9rben \u00e1ll. Mikor a N\u00e9z\u0151t Kurt Schwitters-nek h\u00edvj\u00e1k, egy olyan t\u00e9rbe \u00e9rkez\u00fcnk vele, amelyet csak szemtan\u00fak besz\u00e1mol\u00f3i alapj\u00e1n foglalhatunk el, fot\u00f3kon j\u00e1ratva<\/a> a szem\u00fcnket, ami ink\u00e1bb ellehetetlen\u00edti, mintsem igazoln\u00e1 az \u00e9lm\u00e9nyt: ez a t\u00e9r nem m\u00e1s, mint az 1923-as, 1943-ban elpusztult hannoveri Merzbau<\/em>.<\/p>\r\n

\u201eOlyasf\u00e9le m\u00f3don n\u00f6vekszik\u2013 \u00edrja Schwitters \u2013, mint egy v\u00e1ros: mikor \u00faj \u00e9p\u00fclet \u00e9p\u00fcl, az \u00c9p\u00edt\u00e9s\u00fcgyi Iroda ut\u00e1nan\u00e9z, nem rontja-e a v\u00e1rosk\u00e9pet. Az \u00e9n esetemben, ha belebotlom valamibe, ami j\u00f3nak t\u0171nik az ENyK-ba (\u201eAz erotikus nyomor katedr\u00e1lisa\u201d), felveszem, hazaviszem, be\u00e9p\u00edtem \u00e9s befestem, mindig \u00e9szben tartva az eg\u00e9sz ritmus\u00e1t. Azt\u00e1n elj\u00f6n a nap, mikor r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy hull\u00e1val van dolgom \u2013 egy lej\u00e1rt szavatoss\u00e1g\u00fa m\u0171v\u00e9szeti mozgalom relikvi\u00e1ival. Ekkor magukra hagyom, esetleg teljesen, vagy r\u00e9szben lefedem \u0151ket m\u00e1s dolgokkal, egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 t\u00e9ve, hogy lefokoz\u00f3dtak. Ahogy a szerkezet egyre nagyobb \u00e9s nagyobb lesz, v\u00f6lgyek, lap\u00e1lyok, barlangok jelennek meg, \u00e9s ezek saj\u00e1t \u00e9let\u00fcket \u00e9lik a strukt\u00fara eg\u00e9sz\u00e9n bel\u00fcl. Az egym\u00e1s mell\u00e9 rakott fel\u00fcletek minden ir\u00e1nyban kicsavart, felfel\u00e9 kanyarg\u00f3 form\u00e1kat sz\u00fclnek. Az eg\u00e9szet sorba rendezett, szigor\u00faan geometrikus kock\u00e1k bor\u00edtj\u00e1k, amelyek belsej\u00e9ben a form\u00e1k furcs\u00e1n behajlanak vagy megcsavarodnak, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl teljesen fel nem oszlanak.\u201d<\/p>\r\n

Az egykori szemtan\u00fakt\u00f3l nem halljuk, hogy milyen a Merzbauban <\/em>lenni.<\/em> K\u00edv\u00fclr\u0151l <\/em>n\u00e9zik, nem annyira bel\u00fclr\u0151l tapasztalj\u00e1k meg. Az environment mint m\u0171faj m\u00e9g k\u00f6zel negyven \u00e9vet v\u00e1rat mag\u00e1ra; a \u201ek\u00f6r\u00fclvett\u201d n\u00e9z\u0151 gondolata nem tudatosult. A t\u00e9r inv\u00e1zi\u00f3j\u00e1t mindenki felismerte, l\u00e1tv\u00e1n, ahogy a m\u0171v\u00e9sz \u201eegyre ink\u00e1bb kisemmiz\u0151dik\u201d (Werner Schmalenbach) [4]<\/a>. Az inv\u00e1zi\u00f3t t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 energia viszont hom\u00e1lyban maradt, j\u00f3llehet, Schwitters megeml\u00edti \u2013 hiszen ha a munk\u00e1nak volt b\u00e1rmi szervez\u0151elve, az a v\u00e1ros m\u00edtosza volt. A v\u00e1ros szolg\u00e1ltatta az anyagot, a folyamat-modelleket \u00e9s a mell\u00e9rendel\u00e9s primit\u00edv eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1t \u2013 vegyes sz\u00fcks\u00e9gletek \u00e9s sz\u00e1nd\u00e9kok kik\u00e9nyszer\u00edtette \u00f6sszhang. A v\u00e1ros a koll\u00e1zs \u00e9s a gal\u00e9riat\u00e9r elengedhetetlen kontextusa. A modern m\u0171v\u00e9szetet a besz\u0171r\u0151d\u0151 utcazaj hiteles\u00edti.<\/p>\r\n

A Merzbau<\/em> vag\u00e1nyabb \u00e9s balj\u00f3slat\u00fabb munka volt ann\u00e1l, aminek a rendelkez\u00e9s\u00fcnkre \u00e1ll\u00f3 fot\u00f3k mutatj\u00e1k. Egy m\u0171teremb\u0151l n\u0151tt ki \u2013 azaz egy t\u00e9rb\u0151l, anyagokb\u00f3l, a m\u0171v\u00e9szb\u0151l \u00e9s egy munkafolyamatb\u00f3l. A t\u00e9r egyre t\u00e1gult (felfel\u00e9 \u00e9s lefel\u00e9), ak\u00e1rcsak az id\u0151 (\u00fagy 13 \u00e9vnyire). A m\u0171 nem volt statikus, ahogy a fot\u00f3k mutatj\u00e1k. M\u00e9terekt\u0151l \u00e9s \u00e9vekt\u0151l keretezett, alakul\u00f3, t\u00f6bbsz\u00f3lam\u00fa konstrukci\u00f3 volt, a maga sz\u00e1mos t\u00e1rgy\u00e1val, funkci\u00f3j\u00e1val, t\u00e9r- \u00e9s m\u0171v\u00e9szetfogalm\u00e1val. Ereklyetart\u00f3k \u0151rizt\u00e9k bar\u00e1tok, Gabo, Arp, Mondrian vagy Richter mement\u00f3it. V\u00e1rosi utaz\u00e1sokb\u00f3l \u00e9p\u00fcl\u0151 \u00f6n\u00e9letrajz volt. \u00c1llt benne \u201ehullah\u00e1z\u201d, ahol k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nagyv\u00e1rosi jelenetek v\u00e1rt\u00e1k a sorsukat (Szexu\u00e1lis b\u0171nbarlang<\/em>, Az erotikus nyomor katedr\u00e1lisa<\/em>, Szerelem-grotta, Gyilkosok barlangja<\/em>). Kultur\u00e1lis hagyom\u00e1nyokat \u0151rz\u00f6tt (Nibelung barlang<\/em>, Goethe barlang<\/em>, az abszurd Michelangelo-ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s<\/em>). Fel\u00fcl\u00edrta a t\u00f6rt\u00e9nelmet (Le\u00e9rt\u00e9kelt h\u0151s\u00f6k barlangja<\/em>) \u00e9s viselked\u00e9si mint\u00e1kkal szolg\u00e1lt (H\u0151sim\u00e1d\u00e1s barlangja<\/em>) \u2013 k\u00e9t olyan be\u00e9p\u00edtett \u00e9rt\u00e9krend ez, amelyek, ak\u00e1r a k\u00f6rnyezet\u00fck, b\u00e1rmikor megv\u00e1ltozhattak. A legt\u00f6bb ilyen expresszionista\/Dada elmesz\u00fclem\u00e9nyt, mint valami b\u0171nt, maga al\u00e1 temette a k\u00e9s\u0151bbi konstruktivista burkolat, amely a Merzbau<\/em>b\u00f3l egyfajta ut\u00f3pikus hibridet csin\u00e1lt: egy r\u00e9sz design (munkaasztal, sz\u00e9k), egy r\u00e9sz plasztika, egy r\u00e9sz architekt\u00fara. Ahogy az expresszionizmust\/Dad\u00e1t elbor\u00edtotta a koll\u00e1zs, az eszt\u00e9tikai t\u00f6rt\u00e9netb\u0151l is p\u0151re archeol\u00f3giai leletr\u00f6gz\u00edt\u00e9s lett. A konstruktivizmus nem tiszt\u00e1zta a szerkezetet, \u00edgy, Schmalenbach szav\u00e1val, \u201eirracion\u00e1lis t\u00e9r\u201d maradt. T\u00e9r \u00e9s m\u0171v\u00e9sz \u2013 hajlunk r\u00e1, hogy egy\u00fctt gondoljuk el \u0151ket \u2013 identit\u00e1st \u00e9s maszkot cser\u00e9lt. Amint a m\u0171v\u00e9sz identit\u00e1sai t\u00e1rgyiasulva be\u00e9p\u00fclnek a csigah\u00e1z\u00e1ba\/barlangj\u00e1ba\/szob\u00e1j\u00e1ba, a falak egyre szorosabban fogj\u00e1k. V\u00e9g\u00fcl \u00fagy r\u00f6pd\u00f6s k\u00f6rbe-k\u00f6rbe a sz\u0171k\u00fcl\u0151 t\u00e9rben, mint mobil koll\u00e1zs-darab.<\/p>\r\n

Van valami befel\u00e9 csavarod\u00f3 \u00e9s kiford\u00edtott a Merzbau<\/em>ban. A koncepci\u00f3 \u00e9szlelhet\u0151 fl\u00fagoss\u00e1g\u00e1t a l\u00e1togat\u00f3k avval k\u00f6nyvelt\u00e9k el, hogy hi\u00e1nyzik <\/em>bel\u0151le a k\u00fcl\u00f6nck\u00f6d\u00e9s. A benne megmutatkoz\u00f3 sz\u00e1mos dialektika \u2013 Dada \u00e9s konstruktivizmus, strukt\u00fara \u00e9s \u00e9lm\u00e9ny, organikus \u00e9s archeol\u00f3giai, a k\u00fcls\u0151 v\u00e1ros \u00e9s a bels\u0151 t\u00e9r k\u00f6z\u00f6tt \u2013 spir\u00e1lis mozg\u00e1s\u00e1nak k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1ban egyetlen sz\u00f3, a transzform\u00e1ci\u00f3<\/em> \u00e1llt. <\/em>Kate Steinitz, a Merzbau <\/em>legfigyelmesebb szeml\u00e9l\u0151je \u00e9szrevett p\u00e9ld\u00e1ul egy \u00fcreget, \u201eamelyben egy \u00fcveg vizelet volt \u00fcnnep\u00e9lyesen k\u00f6zszeml\u00e9re t\u00e9ve, \u00fagy, hogy a r\u00e1es\u0151 f\u00e9nysugarak aranny\u00e1 v\u00e1ltoztatt\u00e1k a tartalm\u00e1t.\u201d A transzform\u00e1ci\u00f3 felszentel\u0151 jellege m\u00e9lyen k\u00f6t\u0151dik a romantikus idealizmushoz; expresszionista f\u00e1zis\u00e1ban \u00fagy teszi pr\u00f3b\u00e1ra mag\u00e1t, hogy a legesend\u0151bb t\u00e1rgyak \u00e9s t\u00e9m\u00e1k k\u00f6r\u00e9ben v\u00e9gez ment\u0151akci\u00f3kat. A k\u00e9ps\u00edk kezdetben idealiz\u00e1lt transzform\u00e1ci\u00f3s t\u00e9r. Az objektek transzform\u00e1ci\u00f3ja m\u00e1r kontextu\u00e1lis, \u00e1thelyez\u00e9s dolga. A k\u00e9ps\u00edk k\u00f6zels\u00e9ge seg\u00edti az ilyen \u00e1talakul\u00e1st. Az elszigetelt objekt kontextusa a gal\u00e9ria. V\u00e9g\u00fcl, a k\u00e9ps\u00edkhoz hasonl\u00f3an, a gal\u00e9ria maga is transzform\u00e1ci\u00f3s er\u0151v\u00e9 v\u00e1lik. Ezen a ponton, ahogy a minimalizmus megmutatta, a m\u0171v\u00e9szet nyugodtan sz\u00f3szerintiv\u00e9 tehet\u0151, profaniz\u00e1lhat\u00f3: a gal\u00e9ria mindenk\u00e9ppen m\u0171v\u00e9szetet csin\u00e1l bel\u0151le. Az idealizmus nehezen \u00f6lhet\u0151 ki a m\u0171v\u00e9szetb\u0151l, mivel az \u00fcres gal\u00e9ria, mely maga szeretne m\u0171v\u00e9szet lenni, konzerv\u00e1lja. Schwitters Merzbau<\/em>ja lehet az els\u0151 p\u00e9lda az ilyen, transzform\u00e1ci\u00f3s kamrak\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u0151 \u201egal\u00e9ri\u00e1ra\u201d, amelyb\u0151l a megt\u00e9rt szem gyarmatos\u00edthatja a vil\u00e1got.<\/p>\r\n

Schwitters munk\u00e1ss\u00e1ga m\u00e9g egy p\u00e9ld\u00e1t k\u00edn\u00e1l olyan intim t\u00e9rre, amelyet a m\u0171v\u00e9sz tulajdonosi aur\u00e1ja hat\u00e1roz meg. Mikor mint \u201eellens\u00e9ges idegent\u201d a britek Wight sziget\u00e9re intern\u00e1lt\u00e1k, a t\u00e1borb\u00e9li \u00e9letter\u00e9t egy asztal alatt alak\u00edtotta ki. Ily m\u00f3don megtelepedni a kitelep\u00edt\u00e9sben egyszerre \u00e1llatias, j\u00e1t\u00e9kos \u00e9s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljes dolog. Visszatekintve, ez a t\u00e9r \u2013 amely, ak\u00e1r a Merzbau<\/em>, csak az eml\u00e9kezetben l\u00e9tezik \u2013 azt mutatja, mennyire nem engedett Schwitters m\u0171v\u00e9szet \u00e9s \u00e9let k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s \u00e1that\u00e1s\u00e1b\u00f3l, amit ez esetben csak a puszta \u00e9let k\u00f6zvet\u00edtett. Ak\u00e1r a Merz-darabokat, az asztal alatti t\u00e9rfoglal\u00e1s mozg\u00f3 l\u00e1bakkal elf\u00fcgg\u00f6ny\u00f6z\u00f6tt, apr\u00f3-csepr\u0151 foglalatoss\u00e1gait is id\u0151vel ritu\u00e1l\u00e9v\u00e1 alak\u00edtotta a mindennapi \u00e9let. Vajon nevezhetn\u00e9nk ezt mai sz\u00f3val egyfajta performansznak, egy maga teremtette \u0151s-gal\u00e9ri\u00e1ban?<\/p>\r\n

Schwitters Merzbau<\/em>j\u00e1n, ahogy gyakorta m\u00e1s kubista koll\u00e1zsokon is, itt-ott fura bet\u0171k \u00e9keskednek \u2013 a bet\u0171k \u00e9s szavak, ahogy Braque l\u00e1tta, \u201ebiztons\u00e1g\u00e9rzetet\u201d adnak. A koll\u00e1zs zajos \u00fcgy. Szavait \u00e9s bet\u0171it hangs\u00e1v k\u00eds\u00e9ri. Nem belemenve itt sz\u00f3 \u00e9s bet\u0171 modernista haszn\u00e1lat\u00e1nak vonz\u00f3 komplexit\u00e1s\u00e1ba, a hat\u00e1suk bomlaszt\u00f3. A futurizmust\u00f3l a Bauhaus-ig szavak metszik \u00e1t a m\u00e9diumokat, \u00e9s tolakszanak sz\u00f3 szerint a sz\u00ednpadra. Minden kevert mozgalomban van valami teatralit\u00e1s, amely mutat ugyan p\u00e1rhuzamokat a gal\u00e9riat\u00e9rrel, de a defin\u00edci\u00f3j\u00e1hoz v\u00e9lem\u00e9nyem szerint nem sokban j\u00e1rul hozz\u00e1. A sz\u00ednpadi konvenci\u00f3k meghalnak a gal\u00e9ri\u00e1ban. Schwitters tal\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt erre, mikor k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lasztotta k\u00e9tf\u00e9le sz\u00ednh\u00e1z\u00e1t: az egyik a Merzbau <\/em>kaotikus, t\u00f6bb \u00e9rz\u00e9kre hat\u00f3 megval\u00f3s\u00edt\u00e1sa, amellyel k\u00f6rbefogja a n\u00e9z\u0151t; a m\u00e1sik a hagyom\u00e1nyos sz\u00ednpadk\u00e9p konstruktivista megtiszt\u00edt\u00e1sa. [5]<\/a> Egyik sem igaz\u00e1n er\u0151lteti r\u00e1 mag\u00e1t a gal\u00e9riat\u00e9rre, j\u00f3llehet, a makul\u00e1tlan gal\u00e9ria mutatja n\u00e9mi konstruktivista h\u00e1zimunka nyom\u00e1t. A performansz a gal\u00e9ri\u00e1ban teljesen m\u00e1s hagyom\u00e1nyokkal dolgozik, mint a sz\u00ednh\u00e1zi el\u0151ad\u00e1s.<\/p>\r\n

Schwitters megsz\u00f3lal\u00e1saiban szak\u00edtott a besz\u00e9d vagy az el\u0151ad\u00e1s bevett gyakorlat\u00e1val. A m\u00f3d, ahogyan polg\u00e1rian eleg\u00e1ns alakja keretezte a megnyilatkoz\u00e1sait, biztos zavarba ejt\u0151 lehetett \u2013 a banki p\u00e9nzt\u00e1ros, miut\u00e1n bev\u00e1ltotta a csekk\u00fcnket, pap\u00edrfecnit dug az orrunk al\u00e1, hogy fegyver van n\u00e1la, tegy\u00fck, amit mond. Raoul Haussmannak \u00edrott egyik level\u00e9ben \u00edgy sz\u00e1mol be a Van Doesburg csoportj\u00e1n\u00e1l tett 1923-24-es l\u00e1togat\u00e1s\u00e1r\u00f3l:<\/p>\r\n

\u201eDoesburg felolvasott egy remek dadaista Programot (H\u00e1g\u00e1ban), amelyben kijelentette, hogy a dadaista mindig valami v\u00e1ratlant tesz. Ebben a pillanatban fel\u00e1lltam a Publikum k\u00f6zep\u00e9n, \u00e9s hangosan ugatni kezdtem. N\u00e9h\u00e1nyan el\u00e1jultak, \u0151ket kivitt\u00e9k, a Lapok pedig meg\u00edrt\u00e1k, hogy a Dada annyit tesz, mint ugatni. Azonnal kaptunk Szerz\u0151d\u00e9st Haarlembe \u00e9s Amszterdamba is. Haarlemben minden jegy elkelt, \u00e9n meg \u00fagy s\u00e9t\u00e1lgattam, hogy mindenki l\u00e1sson, \u00e9s mindenki v\u00e1rta, hogy mikor ugatok m\u00e1r. Doesburg megint mondta, hogy valami v\u00e1ratlant fogok tenni. Ez alkalommal kif\u00fajtam az orrom. Az \u00fajs\u00e1gok meg\u00edrt\u00e1k, hogy nem ugattam, csak orrot f\u00fajtam. Amszterdamban telt h\u00e1z volt, az emberek csillag\u00e1szati p\u00e9nzeket adtak a helyek\u00e9rt. Nem ugattam, orrot sem f\u00fajtam. Elszavaltam a Forradalmat. Egy h\u00f6lgy olyan r\u00f6h\u00f6g\u0151g\u00f6rcs\u00f6t kapott, hogy ki kellett vinni a teremb\u0151l.\u201d<\/p>\r\n

A gesztusok pontosak, r\u00f6viden interpret\u00e1lhat\u00f3k \u2013 \u201ekutya vagyok, n\u00e1th\u00e1s vagyok, pamflet vagyok.\u201d Mint Merz-darabok, koll\u00e1zsk\u00e9nt ker\u00fclnek egy r\u00f6gz\u00edtett helyzetre (environmentre), amelyb\u0151l az energi\u00e1t mer\u00edtik. A kontextus meghat\u00e1rozatlans\u00e1ga kedvez\u0151 talaj \u00faj konvenci\u00f3k kialakul\u00e1s\u00e1hoz, amit a sz\u00ednh\u00e1zban elfojtana a \u201esz\u00ednj\u00e1tsz\u00e1s\u201d konvenci\u00f3ja.<\/p>\r\n

Az els\u0151 happeningeket meghat\u00e1rozatlan, nem-sz\u00ednh\u00e1zi terekben \u2013 rakt\u00e1rakban, elhagyott gy\u00e1rakban, ipari \u00e9p\u00fcletekben \u2013 adt\u00e1k el\u0151. A happening k\u00f6zvet\u00edt\u0151 avantg\u00e1rd sz\u00ednh\u00e1z \u00e9s koll\u00e1zs k\u00f6r\u00fcltekint\u0151 szemben\u00e1ll\u00e1s\u00e1ban. A n\u00e9z\u0151t egyfajta koll\u00e1zsk\u00e9nt fogja f\u00f6l, amennyiben az mintegy sz\u00e9tter\u00fcl a bels\u0151 t\u00e9rben \u2013 figyelm\u00e9t egyidej\u0171 esem\u00e9nyek osztj\u00e1k meg, \u00e9rz\u00e9keit megbontja, majd \u00fajra csoportos\u00edtja a k\u00f6vetkezetesen meghaladott logika. A legt\u00f6bb happeningben nem sokat besz\u00e9ltek, de sz\u00f3 szerint ny\u00fczs\u00f6gtek benn\u00fck a szavak, ak\u00e1r a v\u00e1rosban, amely a t\u00e9m\u00e1kat szolg\u00e1ltatta. \u00c9ppen Szavak<\/em> volt a c\u00edme Allan Kaprow egyik 1961-es environmentj\u00e9nek, amellyel k\u00f6rbe z\u00e1rta a n\u00e9z\u0151t: a Szavak<\/em>ban felk\u00e9rt r\u00e9sztvev\u0151k \u00edrtak szavakat pap\u00edrlapokra, amelyeket a falakra \u00e9s a<\/a> t\u00e9relv\u00e1laszt\u00f3kra ragasztottak. \u00dagy t\u0171nik, a koll\u00e1zsnak van valami l\u00e1tens v\u00e1gya, hogy \u00f6nmag\u00e1ba forduljon; van benne valami m\u00e9hszer\u0171.<\/p>\r\n

De az environment megval\u00f3sul\u00e1sa furcsam\u00f3d k\u00e9sett. Mi\u00e9rt nincs vajon semmi environment-jelleg\u0171 a kubizmus \u00e9s Schwitters k\u00f6z\u00f6tt \u2013 nem sz\u00e1m\u00edtva a k\u00f6zelg\u0151 orosz meglepet\u00e9seket \u2013, vagy Schwitters \u00e9s az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9gi, hatvanas \u00e9vek eleji environmentek k\u00f6z\u00f6tt, amelyek azt\u00e1n csapatostul j\u00f6nnek a fluxussal, az \u00fajrealist\u00e1kkal, Kaprow-val, Kienholz-cal \u00e9s a t\u00f6bbiekkel? Tal\u00e1n arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy az illusztrat\u00edv sz\u00fcrrealizmus, amely az ill\u00fazi\u00f3t a k\u00e9pen bel\u00fcl konzerv\u00e1lta, nemigen k\u00edv\u00e1nkozott ki a k\u00e9ps\u00edkr\u00f3l a val\u00f3s t\u00e9rbe, elker\u00fclend\u0151 a szembes\u00fcl\u00e9st a ki\u0171zet\u00e9s folyom\u00e1nyaival. Tal\u00e1lni ebben az id\u0151szakban is nagyszer\u0171 fejlem\u00e9nyeket, gesztusokat, amelyek a gal\u00e9ri\u00e1t egys\u00e9gk\u00e9nt fogt\u00e1k fel \u2013 Lisszickij p\u00e9ld\u00e1ul modern gal\u00e9riateret tervezett 1925-ben, Hannoverben, mik\u00f6zben Schwitters a Merzbau<\/em>n dolgozott. Ezek azonban, n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9ts\u00e9ges kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve (Duchamp szeneszs\u00e1kjai \u00e9s madzagja?), nem a koll\u00e1zsb\u00f3l eredeztethet\u0151k. Az environment\u00e1lis koll\u00e1zs \u00e9s asszambl\u00e1zs csak akkor jelenik meg tiszt\u00e1n, amikor az \u00e9l\u0151k\u00e9p [tableau<\/em>] mint m\u0171faj elfogad\u00e1st nyer. Az \u00e9l\u0151k\u00e9pekkel (Segal, Kienholz) a hagyom\u00e1nyos k\u00e9p illuzionista tere v\u00e1lik val\u00f3s\u00e1goss\u00e1 a gal\u00e9ria doboz\u00e1ban. A szenved\u00e9lyes t\u00f6rekv\u00e9s, hogy m\u00e9g az ill\u00fazi\u00f3t is val\u00f3s\u00e1goss\u00e1 tegye, a hatvanas \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek jegye \u2013 s\u0151t, stigm\u00e1ja. Az \u00e9l\u0151k\u00e9ppel a gal\u00e9ria m\u00e1s tereket \u201eszem\u00e9lyes\u00edt meg\u201d. Kocsma<\/a> (Kienholz), k\u00f3rterem (Kienholz), benzink\u00fat<\/a> (Segal), h\u00e1l\u00f3szoba<\/a> (Oldenburg), nappali (Segal), \u00a0\u201eval\u00f3s\u00e1gos\u201d m\u0171terem<\/a> (Samaras) lesz bel\u0151le. A gal\u00e9riat\u00e9r \u00fagy \u201eid\u00e9zi\u201d \u00e9s teszi m\u0171v\u00e9szett\u00e9 az \u00e9l\u0151k\u00e9peket, ahogyan az \u00e1br\u00e1zol\u00e1suk m\u0171v\u00e9szett\u00e9 lett a hagyom\u00e1nyos k\u00e9p illuzionista ter\u00e9ben.<\/p>\r\n

A n\u00e9z\u0151 az \u00e9l\u0151k\u00e9pben valahogy azt \u00e9rzi, nem k\u00e9ne ott lennie. Segal m\u0171v\u00e9szet\u00e9ben ez mindenki m\u00e1s\u00e9n\u00e1l egy\u00e9rtelm\u0171bb. M\u00e9retes objektjei a kor\u00e1bbi hely\u00fck t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t viselik \u2013 busz, \u00e9tkezde vagy ajt\u00f3. Ismer\u0151ss\u00e9g\u00fcket t\u00e1voliv\u00e1 teszi a gal\u00e9ria kontextusa, \u00e9s az \u00e9rz\u00e9s, hogy a gipszfigur\u00e1k m\u00e1r belakt\u00e1k \u0151ket. A figur\u00e1k egy bizonyos id\u0151pillanatot merev\u00edtenek ki az objektek haszn\u00e1lat\u00e1nak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9b\u0151l. Mint a helyt\u00f6rt\u00e9neti m\u00fazeumok korabeli enteri\u0151rjei, Segal munk\u00e1i is er\u0151sen id\u0151h\u00f6z k\u00f6t\u00f6ttek, mik\u00f6zben id\u0151tlens\u00e9get imit\u00e1lnak. Mivel az environmentek m\u00e1r \u201efoglaltak\u201d, a hozz\u00e1juk val\u00f3 viszonyul\u00e1sunkat r\u00e9szben megel\u0151legezik a figur\u00e1k, amelyekb\u0151l ugyanakkor teljesen kisz\u00e1llt az \u00e9let p\u00edrja. M\u00e1r az el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1suk m\u00f3dja is az \u00e9l\u0151k szimul\u00e1krumaiv\u00e1 teszi \u0151ket, \u00e9s kicsit mintha a halottak irrit\u00e1l\u00f3 k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g\u00e9vel n\u00e9zn\u00e9nek \u00e1t rajtunk. Testhelyzet\u00fck ellen\u00e9re \u2013 amely ink\u00e1bb jelzi, mint megjelen\u00edti a viszonyukat \u2013 egym\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra is k\u00f6z\u00f6mb\u00f6snek t\u0171nnek. Egym\u00e1shoz \u00e9s a k\u00f6rnyezet\u00fckh\u00f6z k\u00e9pest is valami lass\u00fa, absztrakt elcs\u00fasz\u00e1s figyelhet\u0151 meg. A m\u00f3d, ahogyan a k\u00f6rnyezet\u00fcket elfoglalj\u00e1k, nagy t\u00e9ma. De a hozz\u00e1juk csatlakoz\u00f3 n\u00e9z\u0151 mintha birtokh\u00e1bor\u00edt\u00e1st k\u00f6vetne el. \u00c9s mert tilosban j\u00e1rva az ember valahogy k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tja \u00f6nmag\u00e1t, a N\u00e9z\u0151 is visszafogja a testbesz\u00e9d\u00e9t, k\u00f6zmegegyez\u00e9ses csendbe burkol\u00f3dzik, \u00e9s hajlamos lesz Szemm\u00e9 v\u00e1ltozni. Pontosan ez t\u00f6rt\u00e9nne akkor is, ha Segal \u00e9l\u0151k\u00e9pei festett k\u00e9pek voln\u00e1nak. A \u201erealizmus\u201d nagyon kifinomult form\u00e1ja ez. Segal feh\u00e9r gipsze t\u00e1vols\u00e1got teremt; egyben benn\u00fcnket is elt\u00e1vol\u00edt \u00f6nmagunkt\u00f3l.<\/p>\r\n

Egy<\/a> Duane Hanson, vagy egy<\/a> John de Andrea m\u0171vel val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s sokkol\u00f3; er\u0151szak a val\u00f3s\u00e1g\u00e9rz\u00e9k\u00fcnk\u00f6n, vagy az \u00e9rz\u00e9keink val\u00f3s\u00e1goss\u00e1g\u00e1n. Nem puszt\u00e1n a ter\u00fcnkbe furakszanak be, de a hitel\u00fcnket is kikezdik. Megl\u00e1t\u00e1som szerint nem annyira a szobr\u00e1szatb\u00f3l sz\u00e1rmaznak, mint ink\u00e1bb a koll\u00e1zs elv\u00e9re alapulnak: valami a gal\u00e9ria falai k\u00f6z\u00e9 ker\u00fcl, \u00e9s ez teszi m\u0171v\u00e9szett\u00e9. Odakint, a tulajdonk\u00e9ppeni kontextusban, egyszer\u0171en \u00e9l\u0151nek fogadn\u00e1nk el a figur\u00e1kat, nem fecs\u00e9reln\u00e9nk r\u00e1juk m\u00e9g egy pillant\u00e1st. Egyfajta \u00e1llom\u00e1sok a v\u00e9gs\u0151 koll\u00e1zs-elem, az \u00e9l\u0151 alak fel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton. Ezt a figur\u00e1t az O.K. Harris Gal\u00e9ria szolg\u00e1ltatta 1972-ben, Carlin Jeffrey m\u0171vek\u00e9nt: az \u00e9l\u0151 szobor, aki\/amely, mint valamely koll\u00e1zs-darab, k\u00fcl\u00f6n k\u00e9r\u00e9sre a saj\u00e1t t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t hirdeti. Az \u00e9l\u0151 alak mint koll\u00e1zs visszavezet minket Picasso jelmezeihez, melyeket a Parade<\/em>-hoz, e k\u00e9t l\u00e1bon j\u00e1r\u00f3 kubista festm\u00e9nyhez k\u00e9sz\u00edtett; \u00e9s ez a megfelel\u0151 pillanat, hogy \u00fajra k\u00e9t modern csal\u00e1dtagunkhoz, a Szemhez \u00e9s a N\u00e9z\u0151h\u00f6z forduljunk.<\/p>\r\n

A Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 \u00fatjai az analitikus kubizmus ut\u00e1n elv\u00e1lnak. A Szem a k\u00e9ps\u00edk \u00fajradefini\u00e1l\u00e1s\u00e1ba fog\u00f3 szintetikus kubizmushoz szeg\u0151dik. A N\u00e9z\u0151, mint l\u00e1tjuk, tartja mag\u00e1t a val\u00f3s t\u00e9r inv\u00e1zi\u00f3j\u00e1val szemben, amely a koll\u00e1zs felnyitotta Pandora-k\u00e9ps\u00edkb\u00f3l indult el. Ez a k\u00e9t ir\u00e1nyzat \u2013 vagy trad\u00edci\u00f3, ahogy a kritikus Gene Swenson nevezte \u2013 egym\u00e1ssal verseng a gyal\u00e1zkod\u00e1sban. A Szem len\u00e9zi a N\u00e9z\u0151t; a N\u00e9z\u0151 szerint a Szemnek g\u0151ze sincs a val\u00f3 \u00e9letr\u0151l. A kom\u00e9dia Wilde-i ar\u00e1nyokat \u00f6lt: egy testetlen Szem \u00e9s egy j\u00f3szerivel Szem n\u00e9lk\u00fcli test \u00e1ltal\u00e1ban hal\u00e1lra kaszabolj\u00e1k egym\u00e1st. K\u00f6zvetve ugyanakkor marad k\u00f6zt\u00fck n\u00e9mi p\u00e1rbesz\u00e9d, amit senki sem akar \u00e9szrevenni. A k\u00e9s\u0151 modernizmusban pedig \u00f6sszej\u00f6nnek, hogy felfriss\u00edts\u00e9k a f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9seiket. A modernizmus v\u00e9gs\u0151 \u2013 \u00e9s amerikai \u2013 cs\u00facspontj\u00e1t k\u00f6vet\u0151en a Szem diadalmasan a Color Field fel\u00e9 korm\u00e1nyozza Pollock k\u00e9ps\u00edkj\u00e1t, a N\u00e9z\u0151 pedig a val\u00f3s t\u00e9rbe viszi, ahol b\u00e1rmi megt\u00f6rt\u00e9nhet.<\/p>\r\n

A k\u00e9s\u0151 hatvanas \u00e9s a hetvenes \u00e9vekben a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 kicsit csencselnek egym\u00e1ssal. A minim\u00e1l objektek gyakran nem puszt\u00e1n vizu\u00e1lis percepci\u00f3t provok\u00e1ltak. B\u00e1r a szem azonnal befogta a l\u00e1tv\u00e1nyt, le kellett ellen\u0151rizni; k\u00fcl\u00f6nben mi \u00e9rtelme lett volna a h\u00e1romdimenzi\u00f3ss\u00e1gnak? Itt k\u00e9tf\u00e9le id\u0151r\u0151l besz\u00e9lhet\u00fcnk: a szem egyben ragadta meg a t\u00e1rgyat, mintha festm\u00e9ny volna, majd pedig a test k\u00f6rbe hordozta a szemet a t\u00e1rgy k\u00f6r\u00fcl. Ez azonnal visszacsatol\u00e1st id\u00e9zett el\u0151 a beigazolt v\u00e1rakoz\u00e1s (ellen\u0151rz\u00e9s) \u00e9s az addig tudatalatti testi benyom\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt. Szem \u00e9s N\u00e9z\u0151 nem olvadt egybe, hanem alkalmilag egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00f6tt. A finomra hangolt Szemre hat\u00e1st gyakoroltak az elhagyott test\u00e9b\u0151l \u00e9rkez\u0151 adathordal\u00e9kok (a neh\u00e9zked\u00e9s, a lek\u00f6vet\u00e9s stb. kineszt\u00e9zi\u00e1ja), a N\u00e9z\u0151 mindaddig kihaszn\u00e1latlan t\u00f6bbi \u00e9rz\u00e9k\u00e9t pedig \u00e1thatotta a Szem n\u00e9mely finom megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9se. A Szem unszolja a testet, l\u00e1ssa el inform\u00e1ci\u00f3val \u2013 a test egyfajta adatgy\u0171jt\u0151 lesz. Oda-vissza s\u0171r\u0171 a forgalom ezen a szenzori\u00e1lis aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1n \u2013 fogalmiv\u00e1 tett \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s \u00e9s \u00e9rz\u00e9kiv\u00e9 tett fogalmis\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt. Szem \u00e9s N\u00e9z\u0151 viszony\u00e1nak ebben a bizonytalan normaliz\u00e1l\u00f3d\u00e1s\u00e1ban tal\u00e1ljuk a perceptu\u00e1lis szcen\u00e1ri\u00f3k, a performansz \u00e9s a Body Art gy\u00f6kereit.<\/p>\r\n

Az \u00fcres gal\u00e9ria teh\u00e1t minden, csak nem \u00fcres. Falait ki\u00e9rz\u00e9keny\u00edtette a k\u00e9ps\u00edk, ter\u00e9t tel\u00edtette a koll\u00e1zs; \u00e9s van k\u00e9t b\u00e9rl\u0151je, hat\u00e1rozatlan idej\u0171 szerz\u0151d\u00e9ssel. Vajon mi sz\u00fcks\u00e9g volt kital\u00e1lni \u0151ket? Mi\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n\u00fcl el a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 mindennapi \u00f6nmagunkt\u00f3l, hogy \u00edgy megszak\u00edtsa \u00e9s megkett\u0151zze az \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s\u00fcnket?<\/p>\r\n

Gyakran \u00e9rezz\u00fck, hogy m\u00e1r csak \u00fagy tudunk meg\u00e9lni b\u00e1rmit is, ha el\u0151bb elidegen\u00edtj\u00fck. Az elidegened\u00e9s ma tal\u00e1n val\u00f3ban sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 el\u0151sz\u00f3 az \u00e9lm\u00e9nyhez. Ami t\u00fal k\u00f6zel van hozz\u00e1nk, azon ott a c\u00edmke: \u201eT\u00e1rgyias\u00edtsa \u00e9s vegye be \u00fajra.\u201d Az \u00e9lm\u00e9ny \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a m\u0171v\u00e9szeti \u00e9lm\u00e9ny \u2013 ilyet\u00e9n kezel\u00e9se elker\u00fclhetetlen\u00fcl modern. \u00c9s ez, b\u00e1r egy\u00e9rtelm\u0171en sz\u00e1nalmas, nem teljess\u00e9ggel negat\u00edv dolog. Mint tapasztal\u00e1si m\u00f3d, degener\u00e1ltnak mondhat\u00f3, de nem jobban, mint amennyire a \u201eter\u00fcnk\u201d is az. Egyszer\u0171en bizonyos megker\u00fclhetetlen sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9gek k\u00f6vetkezm\u00e9nye. A legt\u00f6bb \u00e9lm\u00e9ny\u00fcnket csak medi\u00e1ci\u00f3n kereszt\u00fcl tehetj\u00fck igaz\u00e1n magunk\u00e9v\u00e1. Ennek k\u00f6znapi p\u00e9ld\u00e1ja a turistafot\u00f3. Csak a ny\u00e1ri f\u00e9nyk\u00e9pek mutatj\u00e1k meg, milyen remek\u00fcl is \u00e9rezt\u00fck magunkat. Az \u00e9lm\u00e9nyeink \u00edgy igaz\u00edthat\u00f3k hozz\u00e1 a \u201eremek\u00fcl \u00e9rezni magunkat\u201d bizonyos norm\u00e1ihoz. Ezekkel a Kodachrome-ikonokkal gy\u0151zz\u00fck meg a bar\u00e1tainkat, hogy a nyaral\u00e1s val\u00f3ban remek volt \u2013 ha elhiszik, mi is elhissz\u00fck. Nemcsak az\u00e9rt kellenek a fot\u00f3k, hogy bizony\u00edtsuk, hanem hogy kital\u00e1ljuk az \u00e9lm\u00e9nyeinket. N\u00e1rcizmus, bizonytalans\u00e1g \u00e9s sz\u00e1nalmass\u00e1g e konstell\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak akkora a befoly\u00e1sa, hogy feltehet\u0151leg egyik\u00fcnk sem vonhatja ki mag\u00e1t al\u00f3la.<\/p>\r\n

A tapasztal\u00e1s legt\u00f6bb ter\u00fclet\u00e9n teh\u00e1t hemzsegnek a meghatalmazottak \u00e9s a helyettesek, mintha a k\u00f6zvetlen \u00e9lm\u00e9ny \u00e9letvesz\u00e9lyes volna. A szex volt azel\u0151tt a k\u00f6zvetlen \u00e9lm\u00e9ny utols\u00f3 b\u00e1sty\u00e1ja, mivel az intimit\u00e1s kiz\u00e1rta mindenf\u00e9le modell k\u00f6zbeiktat\u00e1s\u00e1t. Mi\u00f3ta azonban a szex is k\u00f6z\u00fcgy lett, \u00e9s ugyan\u00fagy kell tanulni, mint a teniszt, bel\u00e9pett a sorsszer\u0171 helyettes, azt \u00edg\u00e9rve az \u00e9nnek, hogy a tudatoss\u00e1g seg\u00edti majd a \u201eval\u00f3di\u201d \u00e9lm\u00e9nyhez, holott \u00e9ppen az teszi el\u00e9rhetetlenn\u00e9. Itt is, mint a t\u00f6bbi k\u00f6zvetett \u00e9lm\u00e9ny eset\u00e9ben, az \u201e\u00e9rz\u00e9sb\u0151l\u201d fogyaszt\u00e1si cikk lett. A modern m\u0171v\u00e9szet mindazon\u00e1ltal, ahogy m\u00e1s ter\u00fcleteken, \u00fagy ezen is megel\u0151zte a kor\u00e1t, miut\u00e1n az \u00e9lm\u00e9nyt itt m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta a N\u00e9z\u0151 \u00e9s a Szem hiteles\u00edti. Hozz\u00e1nk szeg\u0151dnek, mikor bel\u00e9p\u00fcnk a gal\u00e9ri\u00e1ba, ahol a mag\u00e1nyos j\u00e1rk\u00e1l\u00e1s k\u00f6telez\u0151, mivel l\u00e9nyeg\u00e9ben \u00e9ppen miniszemin\u00e1riumot tartunk a helyetteseinkkel. \u00c9s pontosan ennyiben nem vagyunk jelen. A m\u0171vel szembeni jelenl\u00e9t val\u00f3j\u00e1ban teh\u00e1t azt jelenti, hogy lemondunk a jelenl\u00e9tr\u0151l a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 jav\u00e1ra, akik besz\u00e1molnak nek\u00fcnk arr\u00f3l, mi mindent l\u00e1thattunk volna, ha ott vagyunk. A hi\u00e1nyz\u00f3 m\u0171alkot\u00e1s gyakran jelenval\u00f3bb a sz\u00e1munkra. (Azt hiszem, Rothko minden m\u0171v\u00e9szn\u00e9l jobban \u00e9rtette ezt.) A m\u0171v\u00e9szet-n\u00e9z\u00e9s komplex anat\u00f3mi\u00e1ja a mi \u201eutaz\u00e1sunk\u201d; alapeleme ideiglenes modern identit\u00e1sunknak, amelyet folytonosan \u00fajra-kondicion\u00e1lnak megb\u00edzhatatlan \u00e9rz\u00e9keink. A N\u00e9z\u0151 \u00e9s a Szem ugyanis olyan konvenci\u00f3k, amelyek stabiliz\u00e1lj\u00e1k hi\u00e1nyz\u00f3 \u00f6n\u00e9rz\u00e9kel\u00e9s\u00fcnket [sense of ourselves<\/em>]. Nyugt\u00e1zz\u00e1k, hogy maga az identit\u00e1sunk fikci\u00f3, \u00e9s abba az ill\u00fazi\u00f3ba ringatnak, hogy egyfajta k\u00e9t\u00e9l\u0171 \u00f6ntudattal vagyunk jelen. \u00cdgy h\u00e1t az\u00e9rt t\u00e1rgyias\u00edtjuk \u00e9s fogyasztjuk a m\u0171v\u00e9szetet, hogy neml\u00e9tez\u0151 \u00e9n\u00fcnket t\u00e1pl\u00e1ljuk, vagy eltartsuk ezt a \u201eformalista ember\u201d nev\u0171 eszt\u00e9tikai \u00e9henk\u00f3r\u00e1szt. Mindez vil\u00e1gosabb lesz, ha visszaugrunk a pillanatba, mikor a k\u00e9p akt\u00edv t\u00e1rsunkk\u00e1 lett az \u00e9szlel\u00e9sben.<\/p>\r\n

Az impresszionizmus els\u0151 n\u00e9z\u0151i \u00f6r\u00fclhettek, ha egy\u00e1ltal\u00e1n l\u00e1tt\u00e1k a k\u00e9peket. Mikor k\u00f6zel l\u00e9pve igyekeztek megbizonyosodni a t\u00e9ma fel\u0151l, az elt\u0171nt. A N\u00e9z\u0151nek oda-vissza kellett szaladg\u00e1lnia, hogy \u00f6sszekapkodja a tartalom-cserepeket, miel\u0151tt m\u00e9g sz\u00e9tporladn\u00e1nak. A k\u00e9p, amely megsz\u0171nt passz\u00edv t\u00e1rgy lenni, utas\u00edt\u00e1sokat osztogatott. A N\u00e9z\u0151 pedig, most el\u0151sz\u00f6r, reklam\u00e1lni kezdett: \u201eMi akar ez lenni?\u201d, \u201eMit jelent?\u201d, s\u0151t: \u201eM\u00e9gis, hov\u00e1 \u00e1lljak?\u201d A viselked\u00e9si zavarok elv\u00e1laszthatatlanok a modernizmust\u00f3l. A N\u00e9z\u0151 zaklat\u00e1sa az impresszionizmussal kezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s v\u00e1lt a leghalad\u00f3bb m\u0171v\u00e9szet v\u00e9djegy\u00e9v\u00e9. Avantg\u00e1rd tud\u00f3s\u00edt\u00e1sokat olvasva \u00fagy t\u0171nik, a modernizmus par\u00e1d\u00e9s felvonul\u00e1sa nagy \u00e9rz\u00e9ki gy\u00f6trelmet keltett. Amint ugyanis a vizsg\u00e1lat t\u00e1rgya hirtelen aktiviz\u00e1l\u00f3dik, \u00e9rz\u00e9keink szorongatott helyzetbe ker\u00fclnek. A modernizmus kiemeli a t\u00e9nyt, hogy a huszadik sz\u00e1zadban a percepci\u00f3 \u00e1ll az \u201eidentit\u00e1s\u201d k\u00f6zpontj\u00e1ban, ami a filoz\u00f3fi\u00e1nak, az orvosl\u00e1snak \u00e9s a pszichol\u00f3gi\u00e1nak is nagy t\u00e9m\u00e1ja. Val\u00f3ban, ahogy a rendszer<\/em> a tizenkilencedik sz\u00e1zad szenved\u00e9lye, \u00fagy a huszadik\u00e9 a percepci\u00f3<\/em>. K\u00f6zvet\u00edt t\u00e1rgy \u00e9s k\u00e9pzet k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s mindkett\u0151t mag\u00e1ba foglalja. Mihelyt az \u201eakt\u00edv\u201d m\u0171 is beker\u00fcl a percepci\u00f3s \u00edvbe, \u00e9rz\u00e9keink megk\u00e9rd\u0151jelez\u0151dnek; \u00e9s miut\u00e1n az \u00e9rz\u00e9kek veszik az adatokat, amelyek meger\u0151s\u00edtik az identit\u00e1st, maga az identit\u00e1s v\u00e1lik problematikuss\u00e1.<\/p>\r\n

A Szem teh\u00e1t k\u00e9t ellent\u00e9tes er\u0151t k\u00e9pvisel: az \u00e9n sz\u00e9tt\u00f6redez\u00e9s\u00e9t, \u00e9s egyben tart\u00e1s\u00e1nak ill\u00fazi\u00f3j\u00e1t. Ami \u00e9lm\u00e9ny enged\u00e9lyezett sz\u00e1munkra, azt a N\u00e9z\u0151 teszi lehet\u0151v\u00e9. Elidegened\u00e9s \u00e9s eszt\u00e9tikai t\u00e1vols\u00e1g \u00f6sszekeveredik \u2013 nem is minden haszon n\u00e9lk\u00fcl. Bizonytalan helyzetnek t\u0171nik: t\u00f6redezett \u00e9n, bekrep\u00e1lt \u00e9rz\u00e9kek, helyettesek alkalmaz\u00e1sa a finom megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u00e9sekhez. \u00c1m j\u00f3l \u00f6sszerakott kis rendszer ez, nagy adag be\u00e9p\u00edtett stabilit\u00e1ssal. Minden alkalommal tov\u00e1bb er\u0151s\u00f6dik, mikor a Szemet \u00e9s a N\u00e9z\u0151t h\u00edvjuk seg\u00edts\u00e9g\u00fcl.<\/p>\r\n

Azonban a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 t\u00f6bbet is reprezent\u00e1l, mint botladoz\u00f3 \u00e9rz\u00e9keket \u00e9s alakv\u00e1lt\u00f3 identit\u00e1st. Mi\u00f3ta tudatosan n\u00e9z\u00fcnk m\u0171alkot\u00e1sokat (azaz magunkat n\u00e9zz\u00fck, ahogy n\u00e9zz\u00fck), a t\u00e1rgyat illet\u0151 minden bizonyoss\u00e1got erod\u00e1ltak a percepci\u00f3s folyamat bizonytalans\u00e1gai. A Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 azt a folyamatot reprezent\u00e1lja, amely \u00e1lland\u00f3an \u00fajra meger\u0151s\u00edti a tudat paradoxonjait. Ki is iktathatjuk e k\u00e9t helyettest, hogy \u201ek\u00f6zvetlen\u201d \u00e9lm\u00e9nyre tegy\u00fcnk szert. Az ilyen \u00e9lm\u00e9ny persze megsz\u00fcnteti az \u00f6ntudatot, amely fenntartja az eml\u00e9kezetet. \u00cdgy h\u00e1t a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 egyszerre ismeri el a k\u00f6zvetlen \u00e9lm\u00e9ny v\u00e1gy\u00e1t, \u00e9s l\u00e1tja be, hogy a modernista tudat csak \u00e1tmenetileg tud elmer\u00fclni a folyamatban. A Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 megint csak kett\u0151s szerepk\u00f6rben mutatkozik \u2013 egyszerre tudatunk gondnokai \u00e9s felforgat\u00f3i. Egy bizonyos posztmodern m\u0171v\u00e9szet \u00e9ppen ezt \u00e1razza be igen pontosan. Az ilyen m\u0171vek folyamat-h\u00e1nyad\u00e1t kimerev\u00edtik a szervezett eml\u00e9kezet nyomai \u2013 a dokument\u00e1ci\u00f3, amely nem az \u00e9lm\u00e9nyt, hanem annak bizony\u00edt\u00e9k\u00e1t sz\u00e1ll\u00edtja.<\/p>\r\n

A folyamat teh\u00e1t a Szem \u00e9s a N\u00e9z\u0151 kiiktat\u00e1s\u00e1ra \u00e9s int\u00e9zm\u00e9nyes\u00edt\u00e9s\u00e9re egyar\u00e1nt alkalmat ad; \u00e9s ez is t\u00f6rt\u00e9nik. A kem\u00e9nyvonalas konceptualizmus kiiktatja a Szemet a szellem jav\u00e1ra. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g olvas. A nyelv kell\u0151k\u00e9ppen fel van szerelkezve ahhoz, hogy g\u00f3rcs\u0151 al\u00e1 vegye a felt\u00e9telk\u00e9szletet, amely a m\u0171v\u00e9szet v\u00e9gterm\u00e9k\u00e9t, a \u201ejelent\u00e9st\u201d formul\u00e1zza. E vizsg\u00e1l\u00f3d\u00e1s hajlamos \u00f6nreferenci\u00e1liss\u00e1 vagy kontextu\u00e1liss\u00e1 v\u00e1lni \u2013 azaz olyann\u00e1, mint a m\u0171v\u00e9szet, vagy a felt\u00e9telek, amelyek fenntartj\u00e1k.<\/p>\r\n

E felt\u00e9telek egyike a gal\u00e9riat\u00e9r. \u00cdgy h\u00e1t van valami csod\u00e1latosan paradox Joseph Kossuth 1972-es, Castellin\u00e9l k\u00e9sz\u00edtett \u201einstall\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban\u201d: az asztalokban, a padokban, a kinyitott k\u00f6nyvekben. Ez nem \u201en\u00e9z\u0151-terem\u201d, hanem olvas\u00f3terem. A keresetlens\u00e9g cerem\u00f3ni\u00e1ja megt\u00e9veszt\u0151. Mintha Wittgenstein dolgoz\u00f3szob\u00e1j\u00e1nak leveg\u0151j\u00e9t l\u00e9legezn\u00e9nk be. Vagy tanterem volna? P\u0151re, l\u00e9nyegre t\u00f6r\u0151, s\u0151t, purit\u00e1n mivolt\u00e1ban egyszerre sz\u00e1molja fel a gal\u00e9ria saj\u00e1tos eszt\u00e9tikai kolostor-jelleg\u00e9t, ugyanakkor \u00e9p\u00edt is r\u00e1. Igaz\u00e1n figyelemre m\u00e9lt\u00f3 k\u00e9p.<\/p>\r\n

Ahogy az ellent\u00e9te is az \u2013 a gal\u00e9ri\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 ember k\u00e9pe, aki kifejezett, vagy m\u00f6g\u00f6ttes er\u0151szakkal fenyegeti saj\u00e1t testi \u00e9ps\u00e9g\u00e9t. Ha a konceptualizmus kiiktatja a Szemet, \u00fajra csak az \u00e9sz szolg\u00e1j\u00e1v\u00e1 t\u00e9ve, a Body Art, mint a Chris Burden\u00e9, a N\u00e9z\u0151t a m\u0171v\u00e9sszel azonos\u00edtja, a m\u0171v\u00e9szt pedig a m\u0171v\u00e9szettel \u2013 \u00edgy egyfajta szenth\u00e1roms\u00e1got teremt. A N\u00e9z\u0151 b\u00fcntet\u00e9se a halad\u00f3 m\u0171v\u00e9szet egyik t\u00e9m\u00e1ja. \u00dagy iktatni ki a N\u00e9z\u0151t, hogy a m\u0171v\u00e9sz test\u00e9vel azonos\u00edtjuk, majd ezt a testet kitenni m\u0171v\u00e9szet \u00e9s folyamat viszontags\u00e1gainak, rendk\u00edv\u00fcli egy \u00f6tlet. \u00dajra \u00e9szlelj\u00fck a kett\u0151s mozg\u00e1st. Szert tehet\u00fcnk \u00e9lm\u00e9nyre, de csak az elidegen\u00edt\u00e9se \u00e1r\u00e1n. Van valami v\u00e9gtelen\u00fcl sz\u00e1nalmas a gal\u00e9riat\u00e9rbe vetett mag\u00e1nyos alakban, amint hat\u00e1rokat feszeget, ritu\u00e1lis t\u00e1mad\u00e1sokat int\u00e9z a teste ellen, hi\u00e1nyos inform\u00e1ci\u00f3kat gy\u0171jt a h\u00fasr\u00f3l, amit k\u00e9ptelen levetni mag\u00e1r\u00f3l.<\/p>\r\n\r\nE sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges esetekben a m\u0171v\u00e9szet az elme vagy a test \u00e9let\u00e9t \u00e9li, \u00e9s mindkett\u0151nek megvan a maga hozad\u00e9ka. A Szemet beszippantja az agy, a N\u00e9z\u0151 pedig, a helyettes fantom-\u00f6ngyilkoss\u00e1g\u00e1val, saj\u00e1t mag\u00e1t iktatja ki.
\r\n

 <\/p>\r\n

Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s (2013, 2023)<\/p>\r\n

\r\n

[1]<\/a> through-the-looking-glass passage<\/em>: utal\u00e1s L. Carroll: Alice T\u00fck\u00f6rorsz\u00e1gban (Through the Looking Glass<\/em>, 1871) c. m\u0171v\u00e9nek eredeti c\u00edm\u00e9re (Helikon, Budapest, 2015. ford\u00edtotta R\u00e9vb\u00edr\u00f3 Tam\u00e1s)<\/p>\r\n

[2]<\/a> The Spectator:<\/em>\u00a0Joseph Addison \u00e9s Richard Steele \u00e1ltal alap\u00edtott napilap Angli\u00e1ban 1711 \u00e9s 1712 k\u00f6z\u00f6tt, majd 1714-ben tov\u00e1bbi f\u00e9l \u00e9ven \u00e1t, imm\u00e1r Steele n\u00e9lk\u00fcl; az egyes sz\u00e1mok ezt k\u00f6vet\u0151en k\u00f6tetekbe gy\u0171jtve jelentek meg \u00fajra. Mr. Spectator a lapban hozott t\u00f6rt\u00e9netek \u00e1lland\u00f3 szerepl\u0151je, rezon\u0151rje.\u00a0A lap els\u0151dleges c\u00e9lja volt „az erk\u00f6lcs\u00f6t szellemess\u00e9ggel \u00e9l\u00e9nk\u00edteni, \u00e9s az szellemess\u00e9get erk\u00f6lcs\u00f6ss\u00e9ggel m\u00e9rs\u00e9kelni”, felvil\u00e1gosult viselked\u00e9si mint\u00e1kat \u00e9s emelkedett t\u00e9m\u00e1kat szolg\u00e1ltatva a polg\u00e1ri k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel a n\u0151i olvas\u00f3kra. Habermas szerint nagyban hozz\u00e1j\u00e1rult a modern \u00e9rtelemben vett nyilv\u00e1noss\u00e1g kialakul\u00e1s\u00e1hoz. (Wikipedia<\/em>)<\/p>\r\n

[3]<\/a> The eternal Footman<\/em>: a hal\u00e1l megszem\u00e9lyes\u00edt\u00e9se T.S. Eliot, J. Alfred Prufrock szerelmes \u00e9neke<\/em> c\u00edm\u0171, 1915-ben megjelent vers\u00e9ben (K\u00e1lnoky L\u00e1szl\u00f3 ford\u00edt\u00e1sa)<\/p>\r\n

[4]<\/a> Werner Schmalenbach: Kurt Schwitters. <\/em>Monogr\u00e1fia, DuMont Schauberg, 1967.<\/p>\r\n

[5]<\/a> Normalb\u00fchne Merz<\/em> avagy Standard Merz-sz\u00ednpad, 1925.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\r\n

Harmadik r\u00e9sz: Kontextus mint tartalom<\/a><\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Nem lehetne \u00fagy tan\u00edtani a modernizmust gyerekeknek, mint valami Ez\u00f3pusz fabula-gy\u0171jtem\u00e9nyt? Jobban megragadna benn\u00fck, mint a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net \u00f3r\u00e1k. Gondoljunk csak olyan mes\u00e9kre, mint a \u201eKi \u00f6lte meg Ill\u00fazi\u00f3t?\u201d, vagy a \u201eHogyan l\u00e1zadt fel a Perem a K\u00f6z\u00e9ppont ellen?\u201d \u201eAz Ember, aki meggyal\u00e1zta a V\u00e1sznat\u201d j\u00f6hetne mindj\u00e1rt a \u201eHov\u00e1 t\u0171nt a Keret?\u201d ut\u00e1n. A tanuls\u00e1gok adn\u00e1k […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630851,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400904","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400904","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400904"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400904\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2030752,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400904\/revisions\/2030752"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630851"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400904"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400904"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400904"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}