{"id":400917,"date":"2013-12-29T23:00:00","date_gmt":"2013-12-29T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400917"},"modified":"2023-11-15T10:57:45","modified_gmt":"2023-11-15T09:57:45","slug":"a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-3\/","title":{"rendered":"A feh\u00e9r kock\u00e1ban. A gal\u00e9riat\u00e9r ideol\u00f3gi\u00e1ja"},"content":{"rendered":"
\r\n

A kaputelefonok \u00e9s elektromos kapunyit\u00f3k korszaka el\u0151tt a kopogtat\u00e1snak m\u00e9g volt valami atavisztikus felhangja. De Quincy legjobb sorait arr\u00f3l \u00edrta, ahogy a Machbeth-<\/em>ben megz\u00f6rgetik a kaput. [1]<\/a> A hang jelzi, hogy \u201ea borzalmas z\u00e1r\u00f3jel\u201d \u2013 a b\u0171n maga \u2013 m\u00e1r m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk van, vissza\u00e1llt \u201emenete a vil\u00e1gnak, amelyben \u00e9l\u00fcnk\u201d. Az irodalomban hol kopogtat\u00f3k vagyunk (Mrs. Blake nyit ajt\u00f3t, hisz Mr. Blake \u00e9pp a Mennyekben tart\u00f3zkodik, ahol nem szabad zavarni), hol az, akihez kopogtatnak (a porlocki ember ler\u00e1ntja Coleridge-t a Kubla K\u00e1n<\/em> magas\u00e1b\u00f3l [2]<\/a>). A v\u00e1ratlan vend\u00e9g v\u00e1rakoz\u00e1st, zavart, s\u0151t, retteg\u00e9st kelt \u2013 annak ellen\u00e9re, hogy rendszerint semmi az eg\u00e9sz, csak valami k\u00f6ly\u00f6k sz\u00f3rakozott.<\/p>\r\n

Ha a h\u00e1z a modernizmus h\u00e1za, vajon mif\u00e9le kopogtat\u00e1s v\u00e1rhat\u00f3? Az ide\u00e1lis alapokra emelt \u00e9p\u00fclet maga igen impoz\u00e1ns, b\u00e1r a k\u00f6rny\u00e9k \u00e1talakul\u00f3ban van. Tartozik hozz\u00e1 Dada konyha, remek sz\u00fcrrealista padl\u00e1s, ut\u00f3pikus j\u00e1tsz\u00f3szoba, kritikusok kantinja, tiszta, f\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151 gal\u00e9ri\u00e1k az \u00fajdons\u00e1goknak, fogadalmi gyerty\u00e1k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 szenteknek, budo\u00e1r az \u00f6ngyilkosoknak, t\u00e1gas rakt\u00e1rak, meg egy garnisz\u00e1ll\u00f3t az alagsorban, ahol bukott t\u00f6rt\u00e9netek h\u00e9derelnek morgol\u00f3dva, mint a csavarg\u00f3k. Halljuk az expresszionist\u00e1k mennyd\u00f6rg\u00e9sszer\u0171 d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00e9s\u00e9t, a sz\u00fcrrealist\u00e1k k\u00f3dolt kopogtat\u00e1s\u00e1t, a realist\u00e1kat motozni a csel\u00e9dbej\u00e1r\u00f3n\u00e1l, dadaist\u00e1kat \u00e1tf\u0171r\u00e9szelni a h\u00e1ts\u00f3 ajt\u00f3t. Igen tipikus az absztrakcionist\u00e1k mag\u00e1nyos, egyszeri koppint\u00e1sa. \u00c9s \u00f6sszet\u00e9veszthetetlen a t\u00f6rt\u00e9nelmi sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171s\u00e9g ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151 kapud\u00f6nget\u00e9se, amit\u0151l az eg\u00e9sz h\u00e1zn\u00e9p fejvesztve szaladg\u00e1l \u00f6ssze-vissza.<\/p>\r\n

\u00c1ltal\u00e1ban pont, mikor elm\u00e9lyed\u00fcnk valamiben, halkan kopogtatnak, oly szer\u00e9nyen, hogy nem t\u00e9tov\u00e1zunk ajt\u00f3t nyitni \u2013 biztos semmi \u00e9letbev\u00e1g\u00f3. Az ajt\u00f3ban kopottas alak, arca, mint az \u00c1rny\u00e9k\u00e9, [3]<\/a> \u00e1m igen j\u00f3s\u00e1gos. Marcel Duchamp valahogy mindig meglep minket; de mire feleszm\u00e9ln\u00e9nk, bent is van, a l\u00e1togat\u00e1sa ut\u00e1n pedig \u2013 sosem marad t\u00fal sok\u00e1ig \u2013 a h\u00e1z m\u00e1r soha nem lesz ugyanaz, mint annak el\u0151tte. El\u0151sz\u00f6r, 1938-ban, a h\u00e1z \u201efeh\u00e9r kock\u00e1j\u00e1ban\u201d tette tisztelet\u00e9t, mikor is feltal\u00e1lta a mennyezetet \u2013 amennyiben feltal\u00e1lni valamit annyit tesz, mint tudatos\u00edtani, amit egyezm\u00e9nyesen nem l\u00e1tunk, azaz mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek fogunk fel. M\u00e1sodszorra, n\u00e9gy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, m\u00e1r a bels\u0151 t\u00e9r minden egyes r\u00e9szecsk\u00e9j\u00e9t a tudatunkba v\u00e9ste \u2013 Duchamp alap-dialektik\u00e1ja ugyanis a tudatoss\u00e1g \u00e9s annak hi\u00e1nya.<\/p>\r\n

A mennyezet, m\u00edg Duchamp r\u00e1 nem \u201e\u00e1llt\u201d 1938-ban, viszonylag m\u0171v\u00e9szbiztos helynek t\u0171nt. M\u00e1r elfoglalt\u00e1k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 fel\u00fclvil\u00e1g\u00edt\u00f3k, csill\u00e1rok, s\u00ednek, szerelv\u00e9nyek. Manaps\u00e1g nemigen n\u00e9z\u00fcnk a mennyezetre. A belt\u00e9ri felfel\u00e9 n\u00e9z\u00e9s tekintet\u00e9ben meglehet\u0151sen h\u00e1tul kullogunk. M\u00e1s korok bezzeg nem sp\u00f3roltak a fenti l\u00e1tnival\u00f3val. Pompei t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt azzal a felvet\u00e9ssel \u00e9lt, hogy t\u00f6bb n\u0151, mint f\u00e9rfi n\u00e9z fel a mennyezetre. A renesz\u00e1nsz mennyezet festett figur\u00e1it geometrikus cell\u00e1kba z\u00e1rta. A barokk mennyezet mindig valami m\u00e1st ad el nek\u00fcnk, mintha a mened\u00e9k gondolat\u00e1t ideje lett volna meghaladni; a mennyezet val\u00f3j\u00e1ban \u00edv, d\u00f3m, \u00e9gbolt, \u00f6rv\u00e9ny, amelyben figur\u00e1k kavarognak, m\u00edg el nem nyeli \u0151ket egy \u00e9gi lyuk, mint valami fens\u00e9ges, ford\u00edtott v\u00e9c\u00e9cs\u00e9sz\u00e9ben; vagy f\u00e9ny\u0171z\u0151 k\u00e9zm\u0171ves lakberendez\u00e9si darab, pecs\u00e9tekkel, aranyoz\u00e1ssal, ak\u00e1r egy csal\u00e1di c\u00edmerpajzs. A rokok\u00f3 mennyezet h\u00edmzett als\u00f3nem\u0171 (szex) vagy abrosz (ev\u00e9s). A Gy\u00f6rgy-korabeli mennyezet feh\u00e9r sz\u0151nyeg, a peremstukk\u00f3 gyakran m\u00e1r a plafon \u00e9s a fal tal\u00e1lkoz\u00e1sa el\u0151tt lez\u00e1rja; k\u00f6z\u00e9pen az \u00e1rny-gribedlis stukk\u00f3r\u00f3zsa, melyb\u0151l f\u00e9ny\u0171z\u0151 csill\u00e1r sz\u00e1ll al\u00e1. A fenti vizu\u00e1lis anyag gyakran azt sugallja, mintha a felfel\u00e9 n\u00e9z\u00e9st ink\u00e1bb valami lefel\u00e9 n\u00e9z\u00e9sk\u00e9nt gondolt\u00e1k volna el: a n\u00e9z\u0151 szel\u00edden fejre \u00e1ll \u00e9s s\u00e9t\u00e1l\u00f3 sztalaktit lesz bel\u0151le.<\/p>\r\n

A villanyf\u00e9ny megjelen\u00e9s\u00e9vel a mennyezet szerelv\u00e9nyek intenz\u00edven m\u0171velt kertj\u00e9v\u00e9 lett, amelyet a modernizmus egyszer\u0171en nem m\u00e9ltatott figyelemre. A mennyezet elvesztette a szerep\u00e9t a tot\u00e1lis szoba egy\u00fcttes\u00e9ben. A Gy\u00f6rgy-korabeli mennyezet p\u00e9ld\u00e1ul egy palisz\u00e1ddal lefut a k\u00e9pakaszt\u00f3 szeg\u00e9lyig, kecses, fokozatos lez\u00e1r\u00e1ssal terjesztve ki a fens\u00e9gter\u00fclet\u00e9t. A modern \u00e9p\u00edt\u00e9szet egyszer\u0171en belevezeti a p\u0151re falakat a p\u0151re plafonba, majd \u00e1lmennyezettel fedi le a teret. \u00c9s micsoda fed\u0151 az! Van ott minden, aljzatok, reflektorok, spotl\u00e1mp\u00e1k, kapcsol\u00f3dobozok \u00e9s vezet\u00e9kek \u2013 k\u00e9sz j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9r a technikusoknak. Mindez a vernakularit\u00e1s \u00fajabb ter\u00fclet\u00e9t nyitja meg, annak minden funkcion\u00e1lis feddhetetlens\u00e9g\u00e9vel, amely szavatolja r\u00e1csozatos, hangszigetel\u0151 elemekb\u0151l kirakott szerkezet\u00e9nek becs\u00fcletes<\/em> \u2013 azaz tudattalan – mivolt\u00e1t. Tudatunk teh\u00e1t, amely gombam\u00f3d terjed, olyan er\u00e9nyeket tulajdon\u00edt a huszadrang\u00fa tervez\u0151nek, amelyekr\u0151l annak sejtelme sem volt. (A vernakul\u00e1ris erk\u00f6lcs\u00f6ss\u00e9ge az \u00faj sznobizmusunk.) Az egyetlen kegy, amelyben a technol\u00f3gia a plafont r\u00e9szes\u00edtette, a rejtett vil\u00e1g\u00edt\u00e1s, amely hol v\u00edzililiomk\u00e9nt vir\u00e1gzik a fej\u00fcnk feletti tavacsk\u00e1n, hol egy Olitsky-k\u00e9p l\u00e1gy hajnali f\u00e9ny\u00e9t \u00e1rasztja a szeg\u00e9ly al\u00f3l a mennyezetre. A rejtett vil\u00e1g\u00edt\u00e1s a mennyezet Color Field-je. De odafent felt\u00e1rul egy k\u00e1pr\u00e1ztat\u00f3 Gestalt-kert is. A s\u00fcllyesztett l\u00e1mp\u00e1k k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesebb hadoszt\u00e1lyaira, amelyek v\u00e9gtelen perceptu\u00e1lis drillben vonulnak ide-oda, r\u00e1vet\u00edthetj\u00fck a minim\u00e1l\/szeri\u00e1l korszak eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1t. M\u00edg alant s\u00e9t\u00e1lunk, rend \u00e9s rendetlens\u00e9g ravaszul egyetlen k\u00e9pzetbe cs\u00faszik \u00e1t, amely alkalmasint mindkett\u0151re alternat\u00edv\u00e1val szolg\u00e1lhat.<\/p>\r\n

Fura egy \u00e9rz\u00e9s lehetett bel\u00e9pni a Galerie Beaux-Arts-ba a Sz\u00fcrrealizmus Nemzetk\u00f6zi Ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1<\/a>n, 1938-ban, l\u00e1tni, amint e vad f\u00e9rfiak t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9nek k\u00e9pei takaros ortodox<\/a> keretekben fesz\u00edtenek a falakon, majd feln\u00e9zni oda, ahol a megszokott d\u00f6gl\u00f6tt mennyezetnek kellett volna lennie, \u00e9s a padl\u00f3t <\/em>tal\u00e1lni. A modern m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben hajlunk Isten ig\u00e9jek\u00e9nt fogadni a r\u00e9gi fotogr\u00e1fi\u00e1kat<\/a>. Bizony\u00edt\u00e9kok, \u00edgy nem vallatjuk \u0151ket keresztk\u00e9rd\u00e9sekkel, mint m\u00e1s tan\u00fakkal tenn\u00e9nk. M\u00e9gis, sok a k\u00e9rd\u00e9s ezzel az 1200 szeneszs\u00e1k<\/em>kal kapcsolatban, amelyre nincs v\u00e1laszunk. Val\u00f3ban 1200 zs\u00e1k volt? (A sz\u0171z jegyhez ill\u0151 feladat volna megsz\u00e1molni \u0151ket.) Ez volt vajon az els\u0151 alkalom, hogy egy m\u0171v\u00e9sz nagyobb mennyis\u00e9get sz\u00e1mszer\u0171s\u00edtett, s ezzel egyfajta kv\u00f3t\u00e1t, konceptu\u00e1lis keretet adott egy esem\u00e9nynek? Honnan szerezte Duchamp ezt az 1200 zs\u00e1kot? (El\u0151sz\u00f6r kinyitott eserny\u0151ket akart fell\u00f3gatni, de nem tal\u00e1lt eleget.) \u00c9s hogy lehettek teli sz\u00e9nnel? Azzal a nyak\u00e1ra hozta volna a rend\u0151rs\u00e9get, a mennyezetr\u0151l nem is besz\u00e9lve. Biztos pap\u00edrral voltak kit\u00f6mve. Vajon hogy tudta mindet felakasztani? Ki seg\u00edtett? V\u00e9gigny\u00e1lazhatod az \u00f6sszes Duchamp-k\u00f6tetet, \u00e9s nem leszel okosabb. Mi t\u00f6rt\u00e9nt a mennyezeti l\u00e1mp\u00e1kkal? A fot\u00f3kon l\u00e1tszik, ahogy itt-ott n\u00e9h\u00e1ny zs\u00e1kf\u00fcrt\u00f6t kifeh\u00e9r\u00edtenek. \u00c9s a rejt\u00e9lyek rejt\u00e9lye: hogy hagyhatta a t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9sz, hogy ezt az eg\u00e9szet meg\u00fassza?<\/p>\r\n

\u0150 volt a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s t\u00f3tumfaktuma \u2013 \u201eGener\u00e1tor-Arbitr\u00e1tor\u201d, vagy valami hasonl\u00f3 c\u00edmet kapott. Vajon a k\u00e9peket is \u0151 akasztotta? Egyszer\u0171en dekor\u00e1ci\u00f3nak fogta fel \u0151ket a saj\u00e1t gesztus\u00e1hoz? Ha v\u00e1d \u00e9rn\u00e9, hogy leuralta a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st, mondhatn\u00e1, hogy csak azt vette el, ami senkinek se kellett \u2013 a mennyezetet, meg egy talpalatnyi helyet a padl\u00f3n; a v\u00e1d csak kiemeln\u00e9 (gigantikus) szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9t, (sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges) al\u00e1zat\u00e1t. Senki se n\u00e9z a plafonra, ez nem olyan ter\u00fclet, amire b\u00e1rki \u00e1csing\u00f3zna \u2013 val\u00f3j\u00e1ban nem is ter\u00fclet (legal\u00e1bbis addig a pillanatig nem volt az). A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s fejek felett f\u00fcgg\u0151, legnagyobb m\u00e9ret\u0171 darabja \u00edgy fizikai \u00e9rtelemben egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt tolakod\u00f3 \u2013 pszichol\u00f3giai \u00e9rtelemben ann\u00e1l ink\u00e1bb.<\/p>\r\n

Mintha az egyik im\u00e1dott rossz sz\u00f3vicce volna, Duchamp a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st \u00e9s a n\u00e9z\u0151t egyar\u00e1nt \u201efejtet\u0151re \u00e1ll\u00edtotta\u201d. A plafon a padl\u00f3, a padl\u00f3 pedig \u2013 mi m\u00e1s? \u2013 a mennyezet. Merthogy a padl\u00f3n elhelyezett<\/a> k\u00e1lyh\u00e1b\u00f3l (szemre egy r\u00e9gi olajoshord\u00f3b\u00f3l eszk\u00e1b\u00e1lt vask\u00e1lyha) csill\u00e1r<\/a> lesz. A rend\u0151rs\u00e9g, igen helyesen, nem engedte, hogy t\u00fczet rakjon benne, ez\u00e9rt be\u00e9rte<\/a> egy villanyk\u00f6rt\u00e9vel. Fel\u00fcl (alul) 1200 zs\u00e1knyi t\u00fczel\u0151, alul (fel\u00fcl) pedig a fogyaszt\u00f3ja. A k\u00f6z\u00f6tt\u00fck megny\u00edl\u00f3 id\u0151beli perspekt\u00edva v\u00e9gpontja az \u00fcres mennyezet, a t\u00f6meg \u00e1talakul\u00e1sa energi\u00e1v\u00e1, hamuv\u00e1, esetleg komment\u00e1rr\u00e1 a t\u00f6rt\u00e9nelemhez \u00e9s a m\u0171v\u00e9szethez.<\/p>\r\n

Ez az inverzi\u00f3 az els\u0151 eset, hogy egy m\u0171v\u00e9sz egy teljes gal\u00e9ri\u00e1t egyetlen gesztusnak rendelt al\u00e1 \u2013 r\u00e1ad\u00e1sul \u00fagy, hogy az k\u00f6zben teli volt egy\u00e9b m\u0171v\u00e9szettel. (Kevesen eml\u00e9keznek, hogy Duchamp-nak a falat illet\u0151en is volt szava: \u0151 tervezte a gal\u00e9ri\u00e1ba be- \u00e9s kivezet\u0151 ajt\u00f3kat. Forg\u00f3ajt\u00f3kat \u00e1ll\u00edtott be<\/a> \u2013 \u00fajra csak n\u00e9mi fenntart\u00e1ssal a rend\u0151rs\u00e9g r\u00e9sz\u00e9r\u0151l \u2013, azaz olyan ajt\u00f3kat, amelyek keverik egym\u00e1ssal a bels\u0151t \u00e9s a k\u00fcls\u0151t, megp\u00f6rgetve, amit csapd\u00e1ba ejtenek. Ez a k\u00fcls\u0151-bels\u0151 kevered\u00e9s \u00f6sszecseng a gal\u00e9ria tengely k\u00f6r\u00fcli \u00e1tford\u00edt\u00e1s\u00e1val.) Azzal, hogy r\u00e1vil\u00e1g\u00edtott, milyen hat\u00e1ssal van a kontextus a m\u0171v\u00e9szetre, azaz a t\u00e1rol\u00f3 arra, amit tartalmaz, Duchamp olyan m\u0171v\u00e9szeti ter\u00fcletet ismert fel, amelyre addig senki sem gondolt. A kontextus tal\u00e1lm\u00e1nya egy sor olyan gesztusnak volt az elind\u00edt\u00f3ja, amelyek a gal\u00e9riat\u00e9r mint k\u00fcl\u00f6n egys\u00e9g ide\u00e1j\u00e1t \u201ebontj\u00e1k ki\u201d, \u00e9s az innen m\u00e1r egyfajta eszt\u00e9tikai zsetonk\u00e9nt manipul\u00e1lhat\u00f3. E pillanatt\u00f3l kezdve a m\u0171v\u00e9szet energi\u00e1ja folyamatosan sziv\u00e1rog a k\u00f6rnyezet\u00e9be, \u00e9s id\u0151vel a m\u0171v\u00e9szet lecsupasz\u00edt\u00e1sa \u00e9s a gal\u00e9ria misztifik\u00e1l\u00e1sa k\u00f6z\u00f6tti ar\u00e1ny \u00e1tfordul.<\/p>\r\n

Mint minden j\u00f3 gesztus, a Duchamp-f\u00e9le Szeneszs\u00e1kok<\/em> is ut\u00f3lag t\u0171nik evidensnek. A gesztus egyfajta tal\u00e1lm\u00e1ny. Csak egyszer lehet megcsin\u00e1lni, hacsak mindenki egyezm\u00e9nyesen el nem felejti. Elfelejteni legjobban \u00fagy lehet valamit, ha adottnak t\u00e9telezz\u00fck; ami adott, az kiesik a l\u00e1t\u00f3ter\u00fcnkb\u0151l. A gesztusnak mint tal\u00e1lm\u00e1nynak ugyanakkor a szabadalom a megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztet\u0151 jegye \u2013 j\u00f3val ink\u00e1bb, mint formai tartalma, ha van neki. Felteszem, egy gesztus formai tartalma a pontoss\u00e1g\u00e1ban, a gazdas\u00e1goss\u00e1g\u00e1ban \u00e9s a kecsess\u00e9g\u00e9ben \u00e1ll. Egyetlen d\u00f6f\u00e9ssel elint\u00e9zi a t\u00f6rt\u00e9nelem bik\u00e1j\u00e1t. Ugyanakkor kell is neki ez a bika, mivel hirtelen m\u00e1s perspekt\u00edv\u00e1ba helyez egy sor feltev\u00e9st \u00e9s gondolatot. Ebben a m\u00e9rt\u00e9kben didaktikus, ahogy Barbara Rose mondja, j\u00f3llehet, ezzel tal\u00e1n t\u00falbecs\u00fclj\u00fck tan\u00edt\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t. Ha tan\u00edt is, azt ir\u00f3ni\u00e1val, vel\u0151sen, ravaszul \u00e9s sokkolva teszi. A gesztus kiokos\u00edt. Hat\u00e1sa att\u00f3l a gondolati kontextust\u00f3l f\u00fcgg, amelyet megv\u00e1ltoztat, amelyhez csatlakozik. Tal\u00e1n nem m\u0171v\u00e9szet, de m\u0171v\u00e9szetszer\u0171, ez\u00e9rt meta\u00e9letet \u00e9l a m\u0171v\u00e9szet h\u00e1za t\u00e1j\u00e1n. Amennyiben sikertelen, m\u00e9lyh\u0171t\u00f6tt kuri\u00f3zum marad, ha ugyan eml\u00e9keznek r\u00e1. Ha sikeres, t\u00f6rt\u00e9nelemm\u00e9 v\u00e1lik, \u00e9s hajlamos megsz\u00fcntetni \u00f6nmag\u00e1t. Amint a kontextus ut\u00e1nozza azt, amelyik eredetileg stimul\u00e1lta, \u00e9s \u00edgy \u00fajra \u201erelev\u00e1nss\u00e1\u201d teszi, felt\u00e1masztja mag\u00e1t. A gesztus t\u00f6rt\u00e9nelmi megjelen\u00e9se teh\u00e1t furcsa \u2013 folyv\u00e1st elal\u00e9l \u00e9s \u00fajra\u00e9led.<\/p>\r\n

A mennyezet\/padl\u00f3 \u00e1t\u00fcltet\u00e9s gesztusa ma esetleg megism\u00e9telhet\u0151, mint \u201eprojekt\u201d. A gesztus felfoghat\u00f3 egyfajta \u201efiatal\u201d projektk\u00e9nt; \u00e1m vitatkoz\u00f3bb, vel\u0151sebb, \u00e9s kock\u00e1zatos m\u00f3don spekul\u00e1l a j\u00f6v\u0151vel. Be nem igazolt felt\u00e9telez\u00e9sekre, elhanyagolt tartalmakra, a t\u00f6rt\u00e9neti logika botl\u00e1saira h\u00edvja fel a figyelmet. A projekt \u2013 hely- \u00e9s alkalom specifikus, r\u00f6vid lej\u00e1rat\u00fa m\u0171v\u00e9szet \u2013 felveti a k\u00e9rd\u00e9st, hogy milyen m\u00f3don marad fenn, ami muland\u00f3, m\u00e1r ha egy\u00e1ltal\u00e1n fennmarad. Dokumentumok \u00e9s fot\u00f3k int\u00e9znek kih\u00edv\u00e1st a t\u00f6rt\u00e9nelmi k\u00e9pzeletnek, olyan m\u0171v\u00e9szetet prezent\u00e1lva, amely m\u00e1r halott. A t\u00f6rt\u00e9nelmi folyamatot egyszerre g\u00e1tolja \u00e9s seg\u00edti, ha kiveszik a k\u00e9pb\u0151l az eredetit, amely \u00fagy lesz egyre fikt\u00edvebb, ahogy k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ut\u00f3\u00e9letei egyre konkr\u00e9tabbak. A meg\u0151rz\u00f6tt \u00e9s az el\u00e9v\u00fclni hagyott egy\u00fctt szabja-varrja a t\u00f6rt\u00e9nelem eszm\u00e9j\u00e9t \u2013 a k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9kezet adott id\u0151szakban el\u0151nyben r\u00e9szes\u00edtett form\u00e1j\u00e1t. A nem dokument\u00e1lt projekteket alkalmasint tov\u00e1bb \u00e9lteti a sz\u00f3besz\u00e9d, \u00e9s a kezdem\u00e9nyez\u0151j\u00fck szem\u00e9ly\u00e9hez tapadnak, aki k\u00e9nytelen lesz valami meggy\u0151z\u0151 m\u00edtosszal el\u0151\u00e1llni.<\/p>\r\n

A projekt-m\u0171v\u00e9szet v\u00e9g\u00fcl is \u2013 nekem \u00fagy t\u0171nik \u2013 egyfajta, kiv\u00e9telezett poz\u00edci\u00f3b\u00f3l gyakorolt t\u00f6rt\u00e9nelmi revizionizmus. Ezt a poz\u00edci\u00f3t k\u00e9t feltev\u00e9s hat\u00e1rozza meg: hogy a projektek nem csak \u201em\u0171v\u00e9szetk\u00e9nt\u201d \u00e9rdekesek \u2013 azaz, hogy volna egyfajta mindennapi vil\u00e1gi l\u00e9t\u00fck is; illetve, hogy egyszerre sz\u00f3lnak a k\u00e9pzetlen \u00e9s a k\u00e9pzett \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9ghez. Szem\u00e9lyes t\u00e9r-\u00e9p\u00edt\u00e9szeink, kv\u00e1zi-antropol\u00f3gusaink, \u00e9szlel\u00e9s-revizionist\u00e1ink \u00e9s botcsin\u00e1lta mitol\u00f3gusaink \u00edgy t\u00f6r\u00e9st okoznak abban, ahogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get elgondoljuk. \u00d3vatos pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nik kapcsolatba l\u00e9pni egy olyan publikummal, amelyet a posztmodern sz\u00edvesen felh\u00edvna, csak valahogy nincs meg a sz\u00e1ma. Ez nem valami \u00faj populizmus kezdete, hanem egy elhanyagolt forr\u00e1s felismer\u00e9se, egyben ki\u00e1br\u00e1ndul\u00e1s a kiv\u00e1lts\u00e1gos n\u00e9z\u0151b\u0151l, akit a m\u0171v\u00e9szeti nevel\u00e9s a gal\u00e9riat\u00e9rbe \u00e1ll\u00edtott. Elmozdul\u00e1st jelez a n\u00e9z\u0151 modernista felfog\u00e1s\u00e1t\u00f3l \u2013 a n\u00e9z\u0151t\u0151l, akit felt\u00e9telezett hozz\u00e1 nem \u00e9rt\u00e9se miatt szidalmaznak, ami alapvet\u0151en romantikus poz\u00edci\u00f3.<\/p>\r\n

A gesztusban van valami vonz\u00f3, \u00e9s n\u00e9melyik visszamen\u0151leg \u00e1talakulhat projektt\u00e9. Duchamp k\u00e9t gal\u00e9ria-gesztus\u00e1ban \u00e9szre lehet venni egyfajta projektszer\u0171 ravaszs\u00e1got. T\u00fal\u00e9lt\u00e9k szemtelens\u00e9g\u00fcket, \u00e9s t\u00f6rt\u00e9neti anyag lett bel\u0151l\u00fck, amely megvil\u00e1g\u00edtja a gal\u00e9riateret \u00e9s annak m\u0171v\u00e9szet\u00e9t. Duchamp karizm\u00e1ja azonban olyan er\u0151s, hogy tov\u00e1bbra is kiz\u00e1r\u00f3lag a munk\u00e1ss\u00e1ga t\u00fckr\u00e9ben l\u00e1tjuk \u0151ket. Nem engedik k\u00f6zel magukhoz a t\u00f6rt\u00e9nelmet, \u00e9s ez az egyik m\u00f3dja annak, hogy meg\u0151rizz\u00e9k a moderns\u00e9g\u00fcket (ennek irodalmi megfelel\u0151je Joyce). A Szeneszs\u00e1kok<\/em>, \u00e9s a n\u00e9gy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb (1942) a Madison Avenue 551-ben rendezett First Papers of Surrealism<\/a> c\u00edm\u0171 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sra k\u00e9sz\u00edtett Zsin\u00f3r-m\u00e9rf\u00f6ld <\/em>is k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171en van megc\u00edmezve. Vajon kinek kell k\u00e9zbes\u00edteni? A n\u00e9z\u0151nek, a t\u00f6rt\u00e9nelemnek, a m\u0171kritik\u00e1nak, a t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9sznek? Mindnek, persze, de a c\u00edmz\u00e9s elmos\u00f3dott. Ha nekem k\u00e9ne eld\u00f6ntenem, a t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9sznek k\u00fclden\u00e9m.<\/p>\r\n

Vajon mi\u00e9rt v\u00e1llalt\u00e1k ezt be a t\u00f6bbiek \u2013 nem egyszer, de k\u00e9tszer egym\u00e1s ut\u00e1n? Duchamp igen el\u0151z\u00e9kenyen hagyta, hogy az emberek a legrosszabb \u00f6szt\u00f6neiknek engedelmeskedjenek, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha azok ideol\u00f3gi\u00e1nak voltak \u00e1lc\u00e1zva. A sz\u00fcrrealist\u00e1k sokk-ideol\u00f3gi\u00e1ja n\u00e9ha t\u00falf\u0171t\u00f6tt PR-tev\u00e9kenys\u00e9gben nyilv\u00e1nult meg. A sokk, amint az avantg\u00e1rd t\u00f6rt\u00e9nete mutatja, ma m\u00e1r egyszer\u0171 k\u00e9zifegyver. Duchamp-t, ebben biztos vagyok, olyasvalakinek tekintett\u00e9k, aki k\u00e9pes figyelmet kelteni. Azzal, hogy r\u00e1b\u00edzt\u00e1k a feladatot, a t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9sz kis Faustot j\u00e1tszott egy szeretetre m\u00e9lt\u00f3 \u00f6rd\u00f6ggel. Mi is a Zsin\u00f3r-m\u00e9rf\u00f6ld<\/em>? Egy szinten olyan egy\u00e9rtelm\u0171, hogy amilyen kifinomultak vagyunk, azonnal les\u00f6p\u00f6rj\u00fck az asztalr\u00f3l a k\u00e9rd\u00e9st: a holt id\u0151 k\u00e9pe, egy korai \u00f6regs\u00e9gbe b\u00e9nult, horrorfilm-padl\u00e1ss\u00e1 v\u00e1ltoztatott ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s. Duchamp mindk\u00e9t gesztusa<\/a> figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyja a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s t\u00f6bbi m\u0171v\u00e9t, amelyekb\u0151l \u00edgy egyszer\u0171 tap\u00e9ta lesz. A m\u0171v\u00e9szek azonban el\u0151re el vannak v\u00e1gva a tiltakoz\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t\u0151l (hallottuk-e b\u00e1rmelyik\u00fckt\u0151l valaha is, hogyan vett\u00e9k a dolgot?). A m\u0171veik zaklat\u00e1sa ugyanis a n\u00e9z\u0151k zaklat\u00e1s\u00e1nak van \u00e1lc\u00e1zva, akik k\u00e9nytelenek \u00e1tl\u00e9pkedni az akad\u00e1lyokon. A megnyit\u00f3 alatt, amelyr\u0151l Duchamp persze kimentette mag\u00e1t, k\u00e9t k\u00f6ly\u00f6k (Sidney Janis fiai) zajos j\u00e1t\u00e9kokat j\u00e1tszott. Mindenfajta elv\u00e1r\u00e1s szak\u00e9rt\u0151jek\u00e9nt Duchamp \u00fagy avatkozik be a n\u00e9z\u0151k \u201ebe\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00e1ba\u201d, hogy az r\u00e9sze gonosz semlegess\u00e9g\u00e9nek. A zsin\u00f3r, amely t\u00e1vol tartja \u0151ket a m\u0171t\u0151l, az egyetlen dolog, amire eml\u00e9kezni fognak. \u00cdgy amit csin\u00e1l, nem intervenci\u00f3, azaz valami, ami a n\u00e9z\u0151 \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet k\u00f6z\u00f6tt foglal helyet, hanem fokozatosan valamifajta \u00faj m\u0171v\u00e9szett\u00e9 v\u00e1lik. A zaklat\u00e1s eszk\u00f6ze<\/a> \u00e1rtatlan dolog \u2013 5,280 l\u00e1bnyi folytonos zsin\u00f3r. (Ism\u00e9t az ellen\u0151rizhetetlen mennyis\u00e9g-meghat\u00e1roz\u00e1s adja a konceptu\u00e1lis eleganci\u00e1t a szellemess\u00e9gnek.)<\/p>\r\n

A fot\u00f3kon l\u00e1tszik, ahogy a zsin\u00f3r k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl v\u00e9gigp\u00e1szt\u00e1zza<\/a> a teret, t\u00e9bolyult kitart\u00e1ssal hurkol\u00f3dva \u00e9s fesz\u00fclve meg minden kisz\u00f6gell\u00e9sen. Cik\u00e1zik, sebess\u00e9get v\u00e1lt, visszapattan a r\u00f6gz\u00edt\u00e9si pontokr\u00f3l, csom\u00f3kba \u00e1ll \u00f6ssze, minden l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l \u00fajabb parallaxis-k\u00e9szleteket g\u00f6rd\u00edt el\u00e9nk, bel\u00fclr\u0151l haladva felparcell\u00e1zza a teret, a legkisebb formai agg\u00e1ly n\u00e9lk\u00fcl. Ugyanakkor k\u00f6veti a terem \u00e9s a beugr\u00f3k rajz\u00e1t, szesz\u00e9lyesen duplik\u00e1lja a mennyezet \u00e9s a falak vonal\u00e1t. A k\u00f6zponti t\u00e9rben nincsenek r\u00e9zs\u00fatos sz\u00e1lak, \u00edgy az, elkeretezett mivolt\u00e1ban, hanyagul megid\u00e9zi a terem alakj\u00e1t. A v\u00e9letlenszer\u0171s\u00e9g l\u00e1tsz\u00f3lagos z\u0171rzavara ellen\u00e9re a terem, \u00e9s ami benne tal\u00e1lhat\u00f3, meglehet\u0151s rendezetts\u00e9get visz<\/a> a zsin\u00f3r k\u00f3borl\u00e1s\u00e1ba. A l\u00e9nyeg a n\u00e9z\u0151 moleszt\u00e1l\u00e1sa, \u00e9s a t\u00e9r minden egyes pontj\u00e1nak megjel\u00f6l\u00e9se. Duchamp megteremti a modernista mon\u00e1szt: a n\u00e9z\u0151t a gal\u00e9riadoboz\u00e1ban.<\/p>\r\n

Mint minden gesztust, a zsin\u00f3rt is vagy lenyelj\u00fck, vagy megakad a t\u00f6rt\u00e9nelem fogai k\u00f6z\u00f6tt. Megakadt, \u00edgy formai vonatkoz\u00e1sa, ha volt ilyen, nem ker\u00fclt kibont\u00e1sra. A zsin\u00f3r pedigr\u00e9j\u00e9ben van valamicske a konstruktivizmusb\u00f3l, a sz\u00fcrrealizmusban pedig egyenesen k\u00f6zhelysz\u00e1mba megy. A zsin\u00f3r sz\u00f3szerintiv\u00e9 alak\u00edtotta a teret, ahogy a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s sok k\u00e9pe, illusztrat\u00edv m\u00f3don. Egy fest\u0151i konvenci\u00f3 ilyen \u00e1t\u00fcltet\u00e9se a val\u00f3s\u00e1gba<\/em> lehetett ak\u00e1r (\u00f6ntudatlan?) el\u0151k\u00e9pe a k\u00e9s\u0151-hatvanas \u00e9s hetvenes \u00e9vek \u00e1ltal\u00e1nos aktualiz\u00e1l\u00f3 k\u00e9sztet\u00e9snek. Megfesteni valamit annyi, mint ill\u00fazi\u00f3t vonni k\u00f6r\u00e9, \u00e9s a keret elt\u0171n\u00e9se ezt a szerepet a gal\u00e9riat\u00e9rnek adta \u00e1t. A t\u00e9r bedobozol\u00e1sa (vagy a doboz kiterjeszt\u00e9se) r\u00e9sze Duchamp m\u0171v\u00e9szete k\u00f6zponti formai t\u00e9m\u00e1j\u00e1nak: behat\u00e1rol\u00e1s\/bels\u0151\/k\u00fcls\u0151. Innen n\u00e9zve az elsz\u00f3rt m\u0171t\u00e1rgyai egy elnagyolt s\u00e9m\u00e1ba rendez\u0151dnek. A doboz mint gondolat-tart\u00e1ly vajon a fejet helyettes\u00edti? Az ablakok, ajt\u00f3k, egy\u00e9b ny\u00edl\u00e1sok voln\u00e1nak az \u00e9rz\u00e9kel\u0151 csatorn\u00e1k? A k\u00e9t dolog meglehet\u0151sen meggy\u0151z\u0151 metafor\u00e1v\u00e1 kapcsol\u00f3dik \u00f6ssze. A cik\u00e1z\u00f3 zsin\u00f3r (idegrostok?) keresztbe-kasul \u00e1tj\u00e1rja a gal\u00e9riateret, a modernizmus koponya\u00fcreg\u00e9t; a Doboz a b\u0151r\u00f6ndben<\/em> az eml\u00e9kezet<\/a>; a Nagy \u00fcveg <\/em>a megny\u00edl\u00e1s \u00e9s a beilleszt\u00e9s kv\u00e1zi-mechanikus apote\u00f3zisa<\/a> (a hagyom\u00e1ny megterm\u00e9keny\u00edt\u00e9se? a kreat\u00edv aktus?); az ajt\u00f3k<\/a> (nyitva\/becsukva?) \u00e9s az ablakok<\/a> (s\u00f6t\u00e9t\/\u00e1tl\u00e1tsz\u00f3?) a megb\u00edzhatatlan \u00e9rz\u00e9kek, amelyeken kereszt\u00fcl az inform\u00e1ci\u00f3 mindk\u00e9t ir\u00e1nyban \u00e1ramlik (mint a sz\u00f3viccekben), feloldva az identit\u00e1st mint r\u00f6gz\u00edtett helyet. Az identit\u00e1s szertesz\u00e9t hever viccesen elidegenedett testr\u00e9szekben, melyek a bels\u0151\/k\u00fcls\u0151, gondolat\/\u00e9rz\u00e9klet, tudatoss\u00e1g\/tudattalans\u00e1g p\u00e1rosokat kontempl\u00e1lj\u00e1k \u2013 vagy ink\u00e1bb a k\u00f6zt\u00fck l\u00e9v\u0151 perjelet (v\u00e1g\u00e1st?). Identit\u00e1s hi\u00e1ny\u00e1ban az antropomorf \u00f6sszevisszas\u00e1g k\u00f6r\u00fcl oson\u00f3 paradox ikonogr\u00e1fus testr\u00e9szekre, \u00e9rz\u00e9kekre, gondolatokra bomlik sz\u00e9t. Ahogy a Zsin\u00f3rm\u00e9rf\u00f6ld <\/em>megmutatta, Duchamp kedveli a rejtett csapd\u00e1kat. El\u00e9ri, hogy a n\u00e9z\u0151k, akiknek a jelenl\u00e9te mindig \u00f6nk\u00e9ntes, mindv\u00e9gig az \u0151 (illem)szab\u00e1lyai szerint j\u00e1tsszanak, \u00edgy el\u0151zve meg, hogy helytelen\u00edthess\u00e1k a zaklat\u00e1st \u2013 ami tov\u00e1bbi bossz\u00fas\u00e1g forr\u00e1sa.<\/p>\r\n

A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ggel szembeni ellens\u00e9gess\u00e9g a modernizmus egyik sarokpontja, \u00e9s a m\u0171v\u00e9szeket ak\u00e1r oszt\u00e1lyozhatjuk aszerint is, hogy mennyire szellemesen, st\u00edlusosan \u00e9s m\u00e9lyen ellens\u00e9gesek. Mivel ez is k\u00e9zenfekv\u0151, t\u00f6bb sz\u00f3t nem is szoktak fecs\u00e9relni r\u00e1. (Megd\u00f6bbent\u0151, h\u00e1ny modernista m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz korl\u00e1tozza a tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t forgalomir\u00e1ny\u00edt\u00e1sra a m\u0171v\u00e9sz munk\u00e1i k\u00f6r\u00fcl.) Ez az ellens\u00e9gess\u00e9g messze nem trivi\u00e1lis vagy \u00f6nc\u00e9l\u00fa \u2013 b\u00e1r mindkett\u0151re van p\u00e9lda. Rajta kereszt\u00fcl ugyanis egy ideol\u00f3giai \u00e9rt\u00e9kkonfliktus bomlik ki m\u0171v\u00e9sz \u00e9s n\u00e9z\u0151 k\u00f6z\u00f6tt, amelynek t\u00e1rgya a m\u0171v\u00e9szet, a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte teny\u00e9sz\u0151 \u00e9letst\u00edlusok, a t\u00e1rsadalmi mint\u00e1zat, amelybe mindketten illeszkednek. Az ellens\u00e9gesked\u00e9s ritu\u00e1l\u00e9j\u00e1nak k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s szemiotik\u00e1ja k\u00f6nnyen olvashat\u00f3. Egyik f\u00e9l \u2013 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g vagy m\u0171v\u00e9sz \u2013 sem d\u00f6nthet le bizonyos tabukat. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g nem kezdhet d\u00fch\u00f6ngeni, azaz nem viselkedhet ny\u00e1rspolg\u00e1rk\u00e9nt. K\u00e9nytelen \u00e1tl\u00e9nyeg\u00edteni a haragj\u00e1t, ami m\u00e1r a m\u00e9lt\u00e1nyl\u00e1s el\u0151szob\u00e1ja. Az avantg\u00e1rd, miut\u00e1n \u00e1lland\u00f3 ellens\u00e9gess\u00e9gben r\u00e9szes\u00edtette k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9t, el\u00e9g alkalmat adott neki, hogy megtanulja lenyelni a s\u00e9rt\u00e9st (\u00fczletemberek m\u00e1sodik term\u00e9szete) \u00e9s a bossz\u00fara koncentr\u00e1ljon (ez is m\u00e1sodik term\u00e9szet). A bossz\u00fa fegyvere a v\u00e1logat\u00e1s. Az elutas\u00edt\u00e1s, a klasszikus forgat\u00f3k\u00f6nyv szerint, csak t\u00e1pl\u00e1lja a m\u0171v\u00e9sz mazochizmus\u00e1t, s\u00e9rtetts\u00e9g\u00e9t \u00e9s d\u00fch\u00e9t. \u00cdgy el\u00e9g energia termel\u0151dik, hogy mind a m\u0171v\u00e9sz, mind a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00fagy \u00e9rezhesse, remek\u00fcl helyt \u00e1ll a t\u00e1rsadalmi szerep\u00e9ben. A m\u00e1sik \u00e1ltal elv\u00e1rt szerepben mindk\u00e9t f\u00e9l kiv\u00e1l\u00f3 alak\u00edt\u00e1st ny\u00fajt \u2013 ez k\u00f6z\u00f6tt\u00fck a leger\u0151sebb kapocs. A t\u00e1rsadalmi sz\u00ednj\u00e1t\u00e9kban, amely hol egy trag\u00e9dia, hol egy boh\u00f3zat k\u00e9p\u00e9t \u00f6lti mag\u00e1ra, pozit\u00edv \u00e9s negat\u00edv projekci\u00f3k r\u00f6ppennek ide-oda. A negat\u00edv csere alapesete, mikor a m\u0171v\u00e9sz pr\u00f3b\u00e1lja beadni a gy\u0171jt\u0151nek, hogy milyen korl\u00e1tolt \u00e9s \u00e9rz\u00e9ketlen \u2013 ez k\u00f6nnyen r\u00e1vet\u00edthet\u0151 b\u00e1rkire, aki el\u00e9g anyagias, hogy akarjon valamit \u2013, a gy\u0171jt\u0151 pedig b\u00e1tor\u00edtja a m\u0171v\u00e9szt, hogy j\u00e1tssza csak a felel\u0151tlent. Mihelyt a m\u0171v\u00e9sz beker\u00fclt az \u00f6nvesz\u00e9lyes gyerek margin\u00e1lis szerep\u00e9be, m\u00e1r elidegen\u00edthet\u0151 a m\u0171v\u00e9szett\u0151l, amit l\u00e9trehoz. Radik\u00e1lis eszm\u00e9it a j\u00f3 iparost\u00f3l elv\u00e1rhat\u00f3 rossz modor jelek\u00e9nt interpret\u00e1lj\u00e1k. A m\u0171v\u00e9sz \u00e9s gy\u0171jt\u0151 k\u00f6z\u00f6tt elter\u00fcl\u0151 katonai \u00f6vezet hemzseg a gerill\u00e1kt\u00f3l, parlamenterekt\u0151l, kett\u0151s \u00fcgyn\u00f6k\u00f6kt\u0151l, csemp\u00e9szekt\u0151l, \u00e9s ott a k\u00e9t k\u00fczd\u0151 f\u00e9l is k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e1lruh\u00e1kban, amint elvek \u00e9s p\u00e9nz k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6zvet\u00edtenek.<\/p>\r\n

Legkomolyabb kiad\u00e1sban a m\u0171v\u00e9sz\/k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g viszonyt tekinthetj\u00fck \u00fagy, mint a t\u00e1rsadalmi rend tesztel\u00e9s\u00e9t radik\u00e1lis felvet\u00e9sekkel, illetve e felvet\u00e9sek sikeres abszorpci\u00f3j\u00e1t a gal\u00e9ri\u00e1kb\u00f3l, m\u00fazeumokb\u00f3l, gy\u0171jt\u0151kb\u0151l, s\u0151t, magazinokb\u00f3l \u00e9s bels\u0151s kritikusokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 fenntart\u00f3 rendszerben, amely arra j\u00f6tt l\u00e9tre, hogy ideol\u00f3giai \u00e9rz\u00e9stelen\u00edt\u00e9s fej\u00e9ben ossza a sikert. Az abszorpci\u00f3 f\u0151 m\u00e9diuma a st\u00edlus, a l\u00e9tez\u0151 legkiv\u00e1l\u00f3bb t\u00e1rsadalmi stabiliz\u00e1l\u00f3 eszk\u00f6z. A st\u00edlus, b\u00e1rmilyen csod\u00e1latos, \u00f6n-defini\u00e1l\u00f3 is a term\u00e9szete, azt a szerepet j\u00e1tssza a m\u0171v\u00e9szetben, amit\u00a0 \u00a0az etikett a t\u00e1rsadalomban. K\u00f6vetkezetes kegy, mely megteremti a hely \u00e9rzet\u00e9t, \u00edgy elengedhetetlen a t\u00e1rsadalmi rendhez. Aki a halad\u00f3 m\u0171v\u00e9szetben nem tal\u00e1l kort\u00e1rs relevanci\u00e1t, figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyja, hogy az mindig a t\u00e1rsadalmi rend k\u00f6ny\u00f6rtelen \u00e9s kifinomult kritikusa, \u00e1lland\u00f3 tesztel\u0151je, amely a zajos sikerben bukik el, \u00e9s a l\u00e1tv\u00e1nyos buk\u00e1sban arat sikert. Ez a m\u0171v\u00e9sz\/k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g p\u00e1rbesz\u00e9d hasznos defin\u00edci\u00f3val szolg\u00e1l a t\u00e1rsadalomnak, amelyet k\u00f6z\u00f6sen alak\u00edtunk. Minden m\u0171v\u00e9szet rendelt mag\u00e1hoz olyan helyis\u00e9get, ahol hozz\u00e1idomult a t\u00e1rsadalmi szerkezethez, \u00e9s n\u00e9ha tesztelte azt \u2013 koncertterem, sz\u00ednh\u00e1z, gal\u00e9ria. A klasszikus avantg\u00e1rd ellens\u00e9gess\u00e9g fizikai k\u00e9nyelmetlens\u00e9gen (radik\u00e1lis sz\u00ednh\u00e1z), sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges zajon (zene), vagy \u00e9ppen a percepci\u00f3s \u00e1lland\u00f3k elt\u00fcntet\u00e9s\u00e9n (gal\u00e9ria) kereszt\u00fcl fejezi ki mag\u00e1t. Mindben k\u00f6z\u00f6s a logika meghalad\u00e1sa, az \u00e9rz\u00e9kek elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9se \u00e9s az unalom. A rend (a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g) ezekben az ar\u00e9n\u00e1kban m\u00e9ri be, hogy milyen rendetlens\u00e9g-h\u00e1nyadot k\u00e9pes toler\u00e1lni. Az ilyen helyek teh\u00e1t a tudatoss\u00e1g \u00e9s a forradalom metafor\u00e1i. A n\u00e9z\u0151 olyan t\u00e9rbe kap megh\u00edv\u00e1st, ahol a k\u00f6zeled\u00e9s aktusa az ellent\u00e9t\u00e9be fordul. Tal\u00e1n az a t\u00f6k\u00e9letes avantg\u00e1rd tett, hogy megh\u00edvjuk a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get, majd lel\u0151j\u00fck.<\/p>\r\n

A posztmodernben a m\u0171v\u00e9sz \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g jobban hasonl\u00edt egym\u00e1sra. A klasszikus ellens\u00e9gess\u00e9get, igen gyakran, ir\u00f3nia \u00e9s kom\u00e9dia k\u00f6zvet\u00edti. Mindk\u00e9t f\u00e9l t\u00fal\u00e9rz\u00e9kenys\u00e9get mutat a kontextusra, s az ebb\u0151l fakad\u00f3 k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9gek hom\u00e1lyoss\u00e1 teszik a t\u00e1rsalg\u00e1sukat. Ez meg is l\u00e1tszik a gal\u00e9riat\u00e9ren. A ki\u00e9lezett m\u0171v\u00e9sz-k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g ellent\u00e9t klasszikus id\u0151szak\u00e1ban a gal\u00e9riat\u00e9r \u00fagy \u0151rizte meg status quo-<\/em>j\u00e1t, hogy az ellentmond\u00e1sait az el\u0151\u00edrt t\u00e1rsadalmi-eszt\u00e9tikai imperat\u00edvuszokba bugyol\u00e1lta. Sokan vagyunk, akik a gal\u00e9ria ter\u00e9ben bolyongva m\u00e9g ma is \u00e9rezz\u00fck a negat\u00edv rezg\u00e9seket. Az eszt\u00e9tika egyfajta t\u00e1rsadalmi elitizmuss\u00e1 v\u00e1lt \u2013 a gal\u00e9riat\u00e9r kirekeszt\u0151. <\/em>Az elszigetelt t\u00e9rparcell\u00e1kban bemutatott t\u00e1rgyak ritka, \u00e9rt\u00e9kes javaknak, \u00e9kszereknek vagy ez\u00fcstnem\u0171nek t\u0171nnek: az eszt\u00e9tika \u00e1ruv\u00e1 v\u00e1lt \u2013 a gal\u00e9riat\u00e9r dr\u00e1ga.<\/em> Ami benne van, beavat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl szinte \u00e9rthetetlen \u2013 a m\u0171v\u00e9szet neh\u00e9z.<\/em> Exkluz\u00edv k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, ritka, nehezen \u00e9rthet\u0151 t\u00e1rgyak \u2013 olyan szoci\u00e1lis, financi\u00e1lis \u00e9s intellektu\u00e1lis sznobizmussal van itt dolgunk, amely j\u00f3l modellezi (legrosszabb esetben parodiz\u00e1lja) korl\u00e1tozott termel\u00e9si rendszer\u00fcnket, \u00e9rt\u00e9ktulajdon\u00edt\u00e1si m\u00f3djainkat, \u00e1ltal\u00e1ban vett t\u00e1rsadalmi szok\u00e1sainkat. Ez a t\u00e9r, amelyet a fels\u0151 k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1ly el\u0151\u00edt\u00e9leteihez szabva, az \u00f6nk\u00e9p\u00e9nek jav\u00edt\u00e1s\u00e1ra alak\u00edtottak ki, a hat\u00e9kony k\u00f3dol\u00e1s iskolap\u00e9ld\u00e1ja.<\/p>\r\n

A klasszikus modernista gal\u00e9ria k\u00f6ztes t\u00e9r m\u0171terem \u00e9s nappali k\u00f6z\u00f6tt, ahol azok konvenci\u00f3i gondosan semleges\u00edtett terepen tal\u00e1lkoznak. T\u00f6k\u00e9letesen megf\u00e9r itt egym\u00e1ssal a m\u0171v\u00e9szi invenci\u00f3 elismer\u00e9se \u00e9s a birtokl\u00e1s polg\u00e1ri v\u00e1gya. A gal\u00e9ria v\u00e9g\u00fcl is arra van, hogy eladjanak benne dolgokat \u2013 nincs is ezzel baj. A mindezt k\u00f6r\u00fclvev\u0151 m\u00e1gikus t\u00e1rsadalmi protokoll \u2013 t\u00e1rsadalmi kom\u00e9dia \u2013 azonban eltereli a figyelmet az \u00fczletr\u0151l, amely anyagi \u00e9rt\u00e9ket tulajdon\u00edt olyasminek, aminek nincs. Ennek elengedhetetlen kereskedelmi felt\u00e9tele a mor\u00f3zus m\u0171v\u00e9sz. Azzal, hogy \u00f6nk\u00e9p\u00e9t lej\u00e1rt romantikus \u00fczemanyaggal tankolja fel, lehet\u0151v\u00e9 teszi az \u00fcgyn\u00f6ke sz\u00e1m\u00e1ra, hogy m\u0171v\u00e9szt \u00e9s m\u0171v\u00e9t sz\u00e9tv\u00e1lassza, \u00e9s \u00edgy megk\u00f6nny\u00edtse a v\u00e1s\u00e1rl\u00e1st. A felel\u0151tlen m\u0171v\u00e9sz polg\u00e1ri tal\u00e1lm\u00e1ny, sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 fikci\u00f3, hogy n\u00e9mi ill\u00fazi\u00f3 megmenek\u00fclj\u00f6n a t\u00falzottan k\u00e9nyelmetlen vizsg\u00e1l\u00f3d\u00e1st\u00f3l \u2013 ill\u00fazi\u00f3k, melyeken m\u0171v\u00e9sz, d\u00edler \u00e9s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g osztozik. Igen neh\u00e9z ma kiker\u00fclni a k\u00f6vetkeztet\u00e9st, hogy a k\u00e9s\u0151-modern m\u0171v\u00e9szetet elker\u00fclhetetlen\u00fcl a burzso\u00e1zia \u2013 j\u00f3r\u00e9szt tudattalan \u2013 feltev\u00e9sei uralj\u00e1k; a vonatkoz\u00f3 profetikus textus Baudelaire A Polg\u00e1rokhoz <\/em>\u00edrott, gonoszul emelkedett komment\u00e1rja az 1846-os Szalon kapcs\u00e1n. [4]<\/a> A paradoxonok k\u00f6lcs\u00f6nhat\u00e1s\u00e1n kereszt\u00fcl a szabad v\u00e1llalkoz\u00e1s eszm\u00e9je a m\u0171v\u00e9szeti javak \u00e9s eszm\u00e9k ter\u00e9n \u00e9pp annyira t\u00e1mogatja a r\u00f6gz\u00fclt t\u00e1rsadalmi viszonyokat, mint amennyire t\u00e1madja. A t\u00e1mad\u00e1sb\u00f3l val\u00f3j\u00e1ban egyezm\u00e9nyes sz\u00ednj\u00e1t\u00e9k lesz, amelyb\u0151l mindk\u00e9t f\u00e9l viszonylag el\u00e9gedetten ker\u00fcl ki.<\/p>\r\n

Ez\u00e9rt lehet, hogy a hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek radik\u00e1lis elk\u00e9pzel\u00e9sei nem annyira a m\u0171v\u00e9szetet, mint ink\u00e1bb a meg\u00f6r\u00f6kl\u00f6tt \u201em\u0171v\u00e9szeti\u201d strukt\u00far\u00e1hoz val\u00f3 viszony\u00e1t c\u00e9lozz\u00e1k, amelynek a gal\u00e9riat\u00e9r az els\u0151dleges ikonja. Ez a m\u0171v\u00e9szet a strukt\u00far\u00e1t nem a klasszikus ressentiment-<\/em>on kereszt\u00fcl k\u00e9rd\u0151jelezi meg, hanem projektekkel \u00e9s gesztusokkal, szer\u00e9ny didaxissal \u00e9s alternat\u00edva-v\u00e1zlatokkal. Ezek adj\u00e1k a hetvenes \u00e9vek rejtett energi\u00e1it; s\u00edk ter\u00fcletet rajzolnak ki, melyet minden abszol\u00fatumt\u00f3l megfosztott, alapszint\u0171 dialektik\u00e1val t\u00e1pl\u00e1lt gondolatok j\u00e1rnak \u00e1t. Nincsenek kib\u00e9k\u00edthetetlen nyom\u00f3er\u0151k, amelyek cs\u00facsokat l\u00f6kn\u00e9nek a magasba. A t\u00e1j r\u00e9szben az\u00e9rt laposodott el, mert az egym\u00e1st k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen elismer\u0151 \u00e9s elker\u00fcl\u0151 ir\u00e1nyzatok (posztminimalizmus, konceptualizmus, Color Field, realizmus stb.) nem hierarchikusak \u2013 egyik \u00e9ppoly j\u00f3, mint a m\u00e1sik. Az eszk\u00f6z\u00f6k demokr\u00e1ci\u00e1ja, ami a hatvanas \u00e9vek hozad\u00e9ka, most kiterjedt az ir\u00e1nyzatokra is, amelyek egy m\u00edtoszmentes\u00edtett t\u00e1rsadalmi szerkezetet t\u00fckr\u00f6znek (a \u201ehivat\u00e1sok\u201d m\u00e1r kevesebb juttat\u00e1ssal \u00e9s kisebb preszt\u00edzzsel j\u00e1rnak). A legt\u00f6bben m\u00e9g mindig a hatvanas \u00e9vek szem\u00fcveg\u00e9n \u00e1t l\u00e1tj\u00e1k a hetveneseket. A hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek \u00e9ppen az az egyik \u201etulajdons\u00e1ga\u201d, hogy a hatvanas \u00e9vek kritikusainak nem siker\u00fcl \u00e9szrevenni\u00fck. A hetvenes \u00e9veket a hatvanas \u00e9vekkel m\u00e9rni hiba, \u00e1m elker\u00fclhetetlen (egy m\u0171v\u00e9sz \u00faj korszak\u00e1t mindig az eggyel kor\u00e1bbihoz viszony\u00edtva \u00edt\u00e9lik meg). Az \u201e\u00e1tugrott \u00e9vtized\u201d elm\u00e9let sem seg\u00edt \u2013 az \u00f6tvenes \u00e9vek fel\u00e9leszt\u00e9se nagy bukt\u00e1nak bizonyult.<\/p>\r\n

A hetvenes \u00e9vek v\u00e1ltozatos m\u0171v\u00e9szet\u00e9t nem-hierarchikus ir\u00e1nyzatok \u00e9s igen proviz\u00f3rikus \u2013 val\u00f3j\u00e1ban ingatag \u2013 megold\u00e1sok alkotj\u00e1k. A form\u00e1lis fest\u00e9szet \u00e9s szobr\u00e1szat m\u00e1r nem mozg\u00f3s\u00edt nagy energi\u00e1kat (a fiatal m\u0171v\u00e9szeknek el\u00e9g j\u00f3 orruk van a t\u00f6rt\u00e9nelmi kif\u00e1rad\u00e1shoz), helyett\u00fck a kevert kateg\u00f3ri\u00e1k vir\u00e1goznak (performansz, poszt-minimal, video, az environment finomhangol\u00e1sa), amelyek ink\u00e1bb a tudatoss\u00e1got boncolgat\u00f3, ideiglenes helyzeteket prezent\u00e1lnak. Ha sz\u00fcks\u00e9ges, a hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szete szel\u00edden, minden pol\u00e9mia n\u00e9lk\u00fcl keresztezi a m\u00e9diumokat \u2013 jellemz\u0151en szer\u00e9ny \u00e9s visszah\u00faz\u00f3d\u00f3. Hajlamos azzal foglalkozni, ami az \u00e9rz\u00e9kek \u00e9s az elme sz\u00e1m\u00e1ra k\u00f6zvetlen\u00fcl ad\u00f3dik, s \u00edgy intimnek, szem\u00e9lyesnek mutatja mag\u00e1t. Gyakran t\u0171nik teh\u00e1t n\u00e1rcisztikusnak, hacsak nem \u00fagy \u00e9rtelmezz\u00fck ezt, mint a hat\u00e1r meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1nak m\u00f3dj\u00e1t, ahol a szem\u00e9ly \u201ev\u00e9get \u00e9r\u201d, \u00e9s valami m\u00e1s kezd\u0151dik. Nem keresi a bizonyoss\u00e1got, mert j\u00f3l b\u00edrja a k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9get. Bizalmaskod\u00e1sa is valahogy anonim sz\u00ednezet\u0171, mivel az intimit\u00e1st kiford\u00edtja, hogy a nyilv\u00e1nos diskurzus r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 tegye \u2013 elt\u00e1vol\u00edt\u00e1s \u00e1 la<\/em> hetvenes \u00e9vek. A szem\u00e9lyes f\u00f3kusz ellen\u00e9re nem \u00e9rdekli az identit\u00e1s k\u00e9rd\u00e9se. Arra viszont nagyon is k\u00edv\u00e1ncsi, hogyan konstru\u00e1l\u00f3dik a tudat. Az egyik kulcssz\u00f3 a sz\u00ednhely [location<\/em>]. Egym\u00e1sba cs\u00fasztatja a hol <\/em>(t\u00e9r) \u00e9s a hogyan <\/em>(\u00e9szlel\u00e9s) probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t. Hogy mit <\/em>\u00e9szlel\u00fcnk, ahogy azt olyan t\u00e1voli ir\u00e1nyzatok, mint a fot\u00f3realizmus \u00e9s a posztminimalizmus mutatj\u00e1k, nem annyira l\u00e9nyeges (b\u00e1r az ikonogr\u00e1fia nev\u0171 t\u00f6rpe erre m\u00e1szk\u00e1l \u00e9s minden kapun kopogtat). A hetvenes \u00e9vekbeli m\u0171v\u00e9szet nagy r\u00e9sz\u00e9nek bizony\u00edt\u00e1si k\u00eds\u00e9rletei mintha emelked\u0151 sk\u00e1l\u00e1t k\u00f6vetn\u00e9nek: fizikai (odakint); fiziol\u00f3giai (idebent); pszichol\u00f3giai; \u00e9s, jobb sz\u00f3 h\u00edj\u00e1n, ment\u00e1lis. Ezek durv\u00e1n megfelelnek a rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 ir\u00e1nyzatoknak. A k\u00f6z\u00f6s metszetet a szem\u00e9lyes t\u00e9r, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9szlel\u00e9si rev\u00edzi\u00f3k, az id\u0151-konvenci\u00f3k felder\u00edt\u00e9se \u00e9s a csend adja.<\/p>\r\n

E bizony\u00edt\u00e1sok olyan testet, elm\u00e9t \u00e9s helyet rajzolnak ki, amely elfoglalhat\u00f3<\/em>, vagy legal\u00e1bb r\u00e9szben bek\u00f6lt\u00f6zhet\u0151. Ha az \u00f6tvenes \u00e9vekbeli ember a Vitruviuszi Ember t\u00fal\u00e9l\u0151 form\u00e1ja volt, a hatvanas \u00e9vekbelit pedig elidegenedett r\u00e9szek alkott\u00e1k, amelyeket rendszerek tartottak \u00f6ssze, akkor a hetvenes \u00e9vekbeli ember m\u0171k\u00f6d\u0151k\u00e9pes mon\u00e1sz \u2013 alak \u00e9s annak helye, egy\u00fctt \u00e1temelve egy kv\u00e1zi-t\u00e1rsadalmi szitu\u00e1ci\u00f3ba. A hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szete nem utas\u00edtja el az \u00f6tvenes \u00e9s hatvanas \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit, de n\u00e9h\u00e1ny alaphozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s megv\u00e1ltozott. A hetvenes \u00e9vek nem k\u00e9r a hatvanas \u00e9vek k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9b\u0151l. Gyakran k\u00eds\u00e9rleteznek egy olyan k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g megsz\u00f3l\u00edt\u00e1s\u00e1val, amelyet m\u00e9g nem rontott meg a m\u0171v\u00e9szet, kimozd\u00edtva az \u00e9ket, amelyet a \u201em\u0171v\u00e9szet\u201d \u00e9szlel\u00e9s \u00e9s megismer\u00e9s k\u00f6z\u00e9 ver. (A form\u00e1lis m\u00fazeumi strukt\u00far\u00e1n k\u00edv\u00fcli alternat\u00edv helysz\u00ednek orsz\u00e1gos szaporod\u00e1sa is ennek r\u00e9sze \u2013 megv\u00e1ltozik a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, a hely \u00e9s a kontextus, ami a New York-i m\u0171v\u00e9szeknek lehet\u0151v\u00e9 teszi, hogy olyasmit is csin\u00e1ljanak, amit New Yorkban nem lehet.) A hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9t tov\u00e1bbra is foglalkoztatja a t\u00f6rt\u00e9nelem, de oly nagy h\u00e1nyada ideiglenes, hogy eleve lemond a t\u00f6rt\u00e9nelmi tudatr\u00f3l. Megk\u00e9rd\u0151jelezi a rendszert, amelyen kereszt\u00fcl megmutatkozik, j\u00f3llehet, nagyr\u00e9szt ennek a rendszernek a term\u00e9ke. El\u0151\u00e1ll\u00edt\u00f3i t\u00e1rsadalmilag \u00e9rz\u00e9kenyek, politikailag azonban nem hat\u00e9konyak. N\u00e9mely, az avantg\u00e1rd id\u0151szak alatt elnyomott k\u00e9ts\u00e9g most \u00fajult er\u0151vel t\u00e1mad, a hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szete pedig becs\u00fclettel dolgozik rajtuk, a maga kicsit megfoghatatlan m\u00f3dj\u00e1n.<\/p>\r\n

A posztmodern elj\u00f6vetel\u00e9vel a gal\u00e9riat\u00e9r m\u00e1r nem \u201esemleges\u201d. A fal egyfajta membr\u00e1nn\u00e1 v\u00e1lik, amelyen kereszt\u00fcl eszt\u00e9tikai \u00e9s piaci \u00e9rt\u00e9kek ozm\u00f3zisa zajlik. Amint a feh\u00e9r fal molekul\u00e1ris borzong\u00e1sa \u00e9szlelhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lik, a kontextus \u00fajra fordul egyet. A fal elnyel; a m\u0171v\u00e9szet \u00fcr\u00fcl. Mire megy a m\u0171v\u00e9szet odakint? Ez m\u00e9ri be a gal\u00e9ria m\u00edtoszteremt\u0151 k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t. Mennyit tud visszaadni a feh\u00e9r fal a t\u00e1rgy megsz\u00fcntetett tartalm\u00e1b\u00f3l? A k\u00e9s\u0151-modern \u00e9s posztmodern m\u0171v\u00e9szet tartalm\u00e1nak nagy r\u00e9sz\u00e9t a kontextus szolg\u00e1ltatja. Ez a hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek f\u0151 k\u00e9rd\u00e9se, egyben ereje \u00e9s gyenges\u00e9ge.<\/p>\r\n

A feh\u00e9r fal semlegess\u00e9ge ill\u00fazi\u00f3. Olyan k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get reprezent\u00e1l, amelyet k\u00f6z\u00f6s eszm\u00e9k \u00e9s feltev\u00e9sek k\u00f6tnek \u00f6ssze. Mintha m\u0171v\u00e9sz \u00e9s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g l\u00e1thatatlanul k\u00e9tdimenzi\u00f3ss\u00e1 lapult volna a feh\u00e9r alapon. Az \u00e9gi, \u201ehelytelen\u201d feh\u00e9r kocka kifejleszt\u00e9se a modernizmus diadala \u2013 egyszerre piaci, eszt\u00e9tikai \u00e9s technol\u00f3giai fejleszt\u00e9s. Egy rendk\u00edv\u00fcli sztript\u00edz-show keret\u00e9ben a m\u0171v\u00e9szet egyre jobban lemeztelenedik, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl csak formalista v\u00e9gterm\u00e9kek \u00e9s k\u00edv\u00fclr\u0151l j\u00f6tt val\u00f3s\u00e1gdarabk\u00e1k maradnak bel\u0151le \u2013 \u201ekoll\u00e1zsolva\u201d a gal\u00e9riateret. A fal tartalma egyre gazdagodik (a gy\u0171jt\u0151k tal\u00e1n m\u00e1r v\u00e1s\u00e1rolhatn\u00e1nak \u201e\u00fcres\u201d gal\u00e9ri\u00e1kat). A provinci\u00e1lis m\u0171v\u00e9szet arr\u00f3l ismerhet\u0151 meg, hogy t\u00fal sokat kell tartalmaznia \u2013 hiszen a kontextus nem adja hozz\u00e1, ami kimarad; nem \u00e1ll fenn a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen elfogadott feltev\u00e9sek rendszere.<\/p>\r\n

A makul\u00e1tlan gal\u00e9riafal, j\u00f3llehet magasan specializ\u00e1lt, t\u00f6r\u00e9keny evol\u00faci\u00f3s term\u00e9k, tiszt\u00e1talan. Mag\u00e1ba foglal piacot \u00e9s eszt\u00e9tik\u00e1t, m\u0171v\u00e9szt \u00e9s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get, erk\u00f6lcs\u00f6t \u00e9s hasznoss\u00e1got. R\u00e9sze az \u0151t megt\u00e1maszt\u00f3 t\u00e1rsadalom k\u00e9pzet\u00e9nek, \u00edgy t\u00f6k\u00e9letes fel\u00fclet a paranoi\u00e1ink \u00e9lesre csiszol\u00e1s\u00e1hoz. Ennek a k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek j\u00f3 volna ellen\u00e1llni. A feh\u00e9r kocka tart\u00f3ztatta fel a ny\u00e1rspolg\u00e1ri viselked\u00e9st, \u00e9s tette lehet\u0151v\u00e9, hogy a modernizmus v\u00e9gig j\u00e1tssza nem csillapod\u00f3 \u00f6ndefin\u00edci\u00f3s k\u00e9sztet\u00e9s\u00e9t. Melegh\u00e1zi k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket teremtett a tartalom terh\u00e9t\u0151l val\u00f3 fokozatos megszabadul\u00e1shoz. Ek\u00f6zben sz\u00e1mos epif\u00e1nia ker\u00fclt beszerz\u00e9sre, a tartalom rov\u00e1s\u00e1ra, ahogy az m\u00e1r az epif\u00e1ni\u00e1k szok\u00e1sa. Ha nem is lehet a feh\u00e9r falat secperc elengedni, meg\u00e9rteni az\u00e9rt meg lehet. Ez a tud\u00e1s megv\u00e1ltoztatja a feh\u00e9r falat, mivel annak tartalm\u00e1t rejtett feltev\u00e9sekre alapul\u00f3 ment\u00e1lis projekci\u00f3k alkotj\u00e1k. A fal maga<\/em> a feltev\u00e9seink \u00f6sszess\u00e9ge. Minden m\u0171v\u00e9sznek k\u00f6telez\u0151 megismerni ezt a tartalmat, \u00e9s hogy mit tesz a munk\u00e1j\u00e1val.<\/p>\r\n

A feh\u00e9r kocka \u00e1ltal\u00e1ban \u00fagy jelenik meg, mint a m\u0171v\u00e9sz t\u00e1rsadalomt\u00f3l val\u00f3 elidegened\u00e9s\u00e9nek jelk\u00e9pe, amely t\u00e1rsadalomba a gal\u00e9ria egyben bej\u00e1r\u00e1st is biztos\u00edt. A gal\u00e9ria egyfajta gett\u00f3, t\u00fal\u00e9l\u0151 telep, el\u0151-m\u00fazeum, k\u00f6zvetlen \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9sben az id\u0151tlennel, felt\u00e9telk\u00e9szlet, hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s, \u201ehelytelen\u201d hely, reflex-reakci\u00f3 a csupasz f\u00fcgg\u00f6nyfalra, csodakamra, szellemi koncentr\u00e1ci\u00f3, esetleg hiba. A gal\u00e9ria mentette \u00e1t a m\u0171v\u00e9szet lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, de egyben neh\u00e9zz\u00e9 tette. Els\u0151sorban formalista tal\u00e1lm\u00e1ny, amennyiben az absztrakt festm\u00e9ny \u00e9s plasztika pezsd\u00edt\u0151 s\u00falytalans\u00e1ga kev\u00e9s gravit\u00e1ci\u00f3t hagyott benne. Falait csak a legcs\u00f6k\u00f6ttebb illuzionizmus k\u00e9pes \u00e1tt\u00f6rni. Vajon hasonl\u00f3 bels\u0151 logika t\u00e1pl\u00e1lta a feh\u00e9r kock\u00e1t is, mint annak m\u0171v\u00e9szet\u00e9t? Az obszessz\u00edv bez\u00e1rul\u00e1s vajon organikus reakci\u00f3 volt, egyfajta ciszta n\u00f6veszt\u00e9se a m\u0171v\u00e9szet k\u00f6r\u00e9, amely k\u00fcl\u00f6nben elpusztult volna? Gazdas\u00e1gi konstrukci\u00f3 volna, amelyet a hi\u00e1ny \u00e9s a kereslet kapitalista modelljei alak\u00edtottak ki? Avagy a specializ\u00e1ci\u00f3 gerjesztette t\u00f6k\u00e9letes technol\u00f3giai zsugorod\u00e1s eredm\u00e9nye, esetleg konstruktivista \u00e9melyg\u00e9s a h\u00faszas \u00e9vekt\u0151l, amelyb\u0151l el\u0151bb megszok\u00e1s, majd ideol\u00f3gia lett? Ak\u00e1rhogy is, ez a legfontosabb konvenci\u00f3, amely m\u0171v\u00e9szetet k\u00f6zvet\u00edt. Stabilit\u00e1s\u00e1t az alternat\u00edva hi\u00e1nya biztos\u00edtja. Igen v\u00e1ltozatos projekteknek van mondanival\u00f3juk a sz\u00ednhely k\u00e9rd\u00e9s\u00e9r\u0151l, nem annyira alternat\u00edv\u00e1kat vetve fel, mint ink\u00e1bb besorolva a gal\u00e9riateret az eszt\u00e9tikai diskurzus egys\u00e9gei k\u00f6z\u00e9. E t\u00e9ren bel\u00fclr\u0151l nem \u00e9rkezhetnek val\u00f3di alternat\u00edv\u00e1k. De a gal\u00e9riat\u00e9r \u00edgy sem \u00e9ppen nemtelen szimb\u00f3luma mindazon dolgok meg\u0151rz\u00e9s\u00e9nek, amiket a t\u00e1rsadalom \u00e9rthetetlennek, l\u00e9nyegtelennek \u00e9s haszontalannak tal\u00e1l. Olyan radik\u00e1lis eszm\u00e9ket \u00e9rlelt, amelyek elt\u00f6r\u00f6lt\u00e9k volna. A gal\u00e9riat\u00e9r az egyetlen, amink van, \u00e9s a legt\u00f6bb m\u0171v\u00e9szetnek sz\u00fcks\u00e9ge van r\u00e1. A feh\u00e9r kocka k\u00e9rd\u00e9s minden oldal\u00e1nak kett\u0151, n\u00e9gy, hat oldala van.<\/p>\r\n

A m\u0171v\u00e9sz, aki elfogadja a gal\u00e9ria ter\u00e9t, egyben belesimul a t\u00e1rsadalmi rendbe? A gal\u00e9ri\u00e1t\u00f3l val\u00f3 idegenked\u00e9s vajon a s\u00e1pk\u00f3ros m\u0171v\u00e9szetnek sz\u00f3l, amelyet a rendszer kisaj\u00e1t\u00edtott, \u00e9s otthontalan k\u00e9pzelg\u00e9sek \u00e9s \u00f6ntetszelg\u0151 formalizmusok mened\u00e9k\u00e9v\u00e9 sil\u00e1ny\u00edtott? A modernizmus idej\u00e9n a gal\u00e9ria m\u00e9g nem t\u0171nt komoly probl\u00e9m\u00e1nak. A kontextust persze nem k\u00f6nny\u0171 \u00fagy olvasni, hogy magunk is benne vagyunk. A m\u0171v\u00e9sz nem volt tudat\u00e1ban, hogy a m\u0171keresked\u0151vel val\u00f3 kapcsolaton t\u00fal m\u00e1st is elfogadott volna. \u00c9s m\u00e9g ha \u00e1t is l\u00e1tott a szit\u00e1n, \u00e9ppens\u00e9ggel j\u00f3zan \u00e9szre vall elfogadni egy olyan t\u00e1rsadalmi kontextust, amely ellen nincs mit tenni. Legt\u00f6bben \u00e9ppen ezt tessz\u00fck. A nagy erk\u00f6lcsi \u00e9s kultur\u00e1lis k\u00e9rd\u00e9sekkel szemben az egy\u00e9n magatehetetlen, de nem n\u00e9ma. Fegyvere az ir\u00f3nia, a d\u00fch, a szellemess\u00e9g, a paradoxon, a szat\u00edra, a kil\u00e9p\u00e9s, a szkepszis. Ismer\u0151s szellemis\u00e9g furakszik itt a k\u00e9pbe \u2013 nyughatatlan, \u00f6nbizalomhi\u00e1nyos, tal\u00e1l\u00e9kony a lehet\u0151s\u00e9gek ritk\u00edt\u00e1s\u00e1ban, tudat\u00e1ban van az \u00fcress\u00e9gnek, \u00e9s k\u00f6zel \u00e1ll az elhallgat\u00e1shoz. E szellemnek nincs \u00e1lland\u00f3 lak\u00f3helye, empirikus, folyv\u00e1st teszteli az \u00e9lm\u00e9nyt, tudat\u00e1ban van \u00f6nmag\u00e1nak, \u00edgy a t\u00f6rt\u00e9nelemnek is \u2013 \u00e9s mindkett\u0151ben k\u00e9telkedik.<\/p>\r\n

Ez a fausti elegy t\u00f6bb\u00e9 kev\u00e9sb\u00e9 r\u00e1illik sz\u00e1mos modernist\u00e1ra, C\u00e9zanne-t\u00f3l de Kooningig. Az ilyen figur\u00e1knak n\u00e9ha siker\u00fcl meggy\u0151zni az embert, hogy a haland\u00f3s\u00e1g olyan betegs\u00e9g, amelyre csak a legtehets\u00e9gesebbek hajlamosak, meg hogy a kiv\u00e9teles \u00e9szlel\u0151k\u00e9pess\u00e9g az olyan pszich\u00e9ben lakozik, amely a v\u00e9gs\u0151kig tudja fokozni a l\u00e9t saj\u00e1tos ellentmond\u00e1sait. Az ilyen alak, b\u00e1rmilyen is a szimbolista vagy egzisztenci\u00e1lis pedigr\u00e9je, az abszol\u00fatum romantikus fert\u0151z\u00e9s\u00e9t\u0151l szenved; transzcendenci\u00e1ra s\u00f3v\u00e1rog, \u00e9s elakad \u00fatk\u00f6zben. Ez az alak a legt\u00f6bb modernista m\u00edtosz nemz\u0151jek\u00e9nt igen nagy szolg\u00e1latot tett; azonban elj\u00e1rt f\u00f6l\u00f6tte az id\u0151, \u00e9s ak\u00e1r v\u00e9gleg nyugd\u00edjba vonulhat. Az ellentmond\u00e1s m\u00e1ra mindannyiunk napi betev\u0151je, amit m\u00fal\u00f3 bossz\u00fas\u00e1ggal (egyfajta r\u00f6vid t\u00e1v\u00fa szint\u00e9zis?), humorral, zavart v\u00e1llr\u00e1nd\u00edt\u00e1ssal nyugt\u00e1zunk. Elt\u0171rj\u00fck m\u00e1sok sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 \u00e9rz\u00e9ketlens\u00e9g\u00e9t, ahogy \u0151k is a mi\u00e9nket. Aki maga fel\u00e9 hajl\u00edtja az ellentmond\u00e1s sugarait, m\u00e1r nem h\u0151s lesz, csak egy r\u00e9gi festm\u00e9ny eny\u00e9szpontja. Saj\u00e1t j\u00f3l felfogott \u00e9rdek\u00fcnkben vagyunk szigor\u00faak az el\u0151tt\u00fcnk j\u00e1rt m\u0171v\u00e9szettel. Nem annyira a m\u0171v\u00e9szetet l\u00e1tjuk benne, mint bizonyos, sz\u00e1munkra elfogadhatatlan attit\u0171d\u00f6k, kontextusok \u00e9s m\u00edtoszok jelk\u00e9p\u00e9t. Ha megtal\u00e1ljuk a k\u00f3dot, hogy elutas\u00edthassuk, kital\u00e1lhatjuk a saj\u00e1t m\u0171v\u00e9szet\u00fcnket.<\/p>\r\n

A modernizmust\u00f3l kaptunk egy m\u00e1sik archet\u00edpust is: az olyan m\u0171v\u00e9szt, aki, nem l\u00e1tv\u00e1n be saj\u00e1t kicsinys\u00e9g\u00e9t, \u00fagy v\u00e9li, hogy a t\u00e1rsadalmi szerkezet a m\u0171v\u00e9szet seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u00e1talak\u00edthat\u00f3. H\u00edv\u0151k\u00e9nt nem annyira az egy\u00e9n, mint ink\u00e1bb a faj foglalkoztatja; val\u00f3j\u00e1ban n\u00e9mik\u00e9pp tekint\u00e9lyelv\u0171 szocialista. Reformista k\u00e9nyszere a racionalizmushoz k\u00f6t\u0151dik, \u00e9s az ut\u00f3pista habitus t\u00e1pl\u00e1lja. Van egy er\u0151s misztikus\/idealista \u00f6sszetev\u0151je is, amely a m\u0171v\u00e9szetet s\u00falyos felel\u0151ss\u00e9ggel ruh\u00e1zza fel. Ezzel hajlik eldologias\u00edtani a m\u0171v\u00e9szetet, olyan berendez\u00e9ss\u00e9 v\u00e1ltoztatva \u00e1t, amely pontosan m\u00e9ri saj\u00e1t elszakad\u00e1s\u00e1t a t\u00e1rsadalmi relevanci\u00e1t\u00f3l. \u00cdgy teh\u00e1t mindk\u00e9t fenti archet\u00edpus elidegen\u00edti a m\u0171v\u00e9szetet a t\u00e1rsadalmi szerkezett\u0151l, b\u00e1r ellent\u00e9tes ind\u00edt\u00e9kkal. J\u00f3 \u00f6reg hegeli p\u00e1rost alkotnak, ritka tiszta form\u00e1ban. Lehet v\u00e1logatni: Picasso \u00e9s Tatlin; Soutine \u00e9s Mondrian; [Max] Ernst \u00e9s [Josef] Albers; [Max] Beckmann \u00e9s Moholy-Nagy.<\/p>\r\n

De az ut\u00f3pianizmus t\u00f6rt\u00e9nete a modernizmusban igen sz\u00ednpomp\u00e1s. Az egy\u00e9n m\u00e9rt\u00e9ktelen \u00f6ntelts\u00e9ge nek\u00fcnk persze vil\u00e1gos, de neki is az. Mik\u00f6zben teh\u00e1t misztikus energi\u00e1kkal ruh\u00e1zza fel \u00f6nmag\u00e1t, a diz\u00e1jn racionalit\u00e1s\u00e1nak kegyeit is keresi, az ugyanis a Teremt\u0151 Terv\u00e9t [Design<\/em>] visszhangozza, amelyet a m\u0171v\u00e9sz-teremt\u0151 kiigaz\u00edtani sz\u00e1nd\u00e9kozik. A korszak lek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9vel k\u00f6nny\u0171 viccel\u0151dni az ilyen amb\u00edci\u00f3kon. Hajlunk r\u00e1, hogy buk\u00e1suk ut\u00e1n lesajn\u00e1ljuk a magasztos ide\u00e1lokat. De New York-i szellemi habitusunk \u2013 amelyben szil\u00e1rdan \u00e9l a m\u00edtosz, hogy az egy\u00e9n egyfajta \u00e9rz\u00e9k-k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g \u2013 tal\u00e1n t\u00fal k\u00f6nnyed\u00e9n dobja f\u00e9lre az idealista\/ut\u00f3pist\u00e1kat. Az eur\u00f3pai ut\u00f3pist\u00e1knak \u2013 ki ne eml\u00e9kezne [Friedrich\/Frederick] Kiesler Brown-mozg\u00e1s\u00e1ra [5]<\/a> a New York-i mili\u0151ben? \u2013 nem j\u00f3l megy itt soruk. M\u00e1s rendszerekben ki\u00e9rlelt gondolataiknak nem terem bab\u00e9r egy olyan t\u00e1rsadalomban, amely majd\u2019 minden gener\u00e1ci\u00f3v\u00e1lt\u00e1skor \u00fajra keveri az oszt\u00e1lyait. Ez a fajta europ\u00e9er elme ki van \u00e9lezve a t\u00e1rsadalmi probl\u00e9m\u00e1kon \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet transzform\u00e1ci\u00f3s hatalm\u00e1n val\u00f3 gondolkod\u00e1sra, \u00e9s ebben igen j\u00f3l teljes\u00edt. Ma mi is ugyanazokat a k\u00e9rd\u00e9seket tessz\u00fck fel a hi\u00e1nyz\u00f3 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gr\u0151l, \u00e9s hogy vajon hov\u00e1 t\u0171nt. A legt\u00f6bben, akik ma m\u0171v\u00e9szetet n\u00e9znek, nem a m\u0171v\u00e9szetet n\u00e9zik, hanem a \u201em\u0171v\u00e9szet\u201d eszm\u00e9j\u00e9t, amit a fej\u00fckben hordanak. J\u00f3 kis cikket lehetne \u00edrni a m\u0171v\u00e9szeti k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gr\u0151l \u00e9s a nevel\u00e9s t\u00e9veszm\u00e9ir\u0151l. \u00dagy t\u0171nik, nem a j\u00f3 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get kaptuk.<\/p>\r\n

A m\u0171v\u00e9szeket az teszi \u00e9rdekess\u00e9, hogy milyen ellentmond\u00e1sokb\u00f3l rakj\u00e1k \u00f6ssze az oll\u00f3t, amellyel megszabj\u00e1k a figyelm\u00fcket, \u00e9s k\u00f6rbev\u00e1gj\u00e1k az \u00e9nk\u00e9p\u00fcket. Az ut\u00f3pista m\u0171v\u00e9sz\/tervez\u0151 \u00fagy tal\u00e1lja, hogy individualit\u00e1sa, amely k\u00e9nytelen az \u00e1ltala elk\u00e9pzelt t\u00e1rsadalmi strukt\u00far\u00e1hoz igazodni, az individualizmus\u00e1val egyben ki is t\u00f6r az igazod\u00e1s szab\u00e1lya al\u00f3l. Albert Boime \u00edgy \u00edr (Arts<\/em>, 1970, ny\u00e1r): [6]<\/a> \u201e\u2026Mondrian azon az alapon ellenzi a szubjektivit\u00e1st, hogy az individualizmus diszharm\u00f3ni\u00e1hoz \u00e9s konfliktushoz vezet, \u00e9s g\u00e1tolja egy \u00bbharmonikus anyagi k\u00f6rnyezet\u00ab (azaz egy egyetemesen objekt\u00edv \u00e9s kollekt\u00edv l\u00e1tv\u00e1ny) megalkot\u00e1s\u00e1t. Ugyanakkor er\u0151sen foglalkoztatja a m\u0171v\u00e9szi eredetis\u00e9g, mivel n\u00e9zete szerint csak a kiemelked\u0151en tehets\u00e9ges egy\u00e9n fedezheti fel az egyetemes rendet. \u00cdgy h\u00e1t arra b\u00edztatott minden m\u0171v\u00e9szt, hogy szakadjon el \u00bbaz emberi t\u00f6bbs\u00e9gt\u0151l\u00ab.\u201d Az ilyen m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra az intu\u00edci\u00f3nak t\u00f6k\u00e9letesen racion\u00e1lisnak kell lennie. A rendetlens\u00e9g, amelyet \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elnyomnak Mondrian tiszta fel\u00fcletei \u00e9s kont\u00farjai, a v\u00e1laszt\u00e1sai t\u00f6k\u00e9letesen \u00f6nk\u00e9nyes term\u00e9szet\u00e9ben \u00e9rhet\u0151 tetten. Ahogy Boime mondja: \u201eMondrian csak sz\u00e1mtalan \u00f6sszetett l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n jutott el az egyens\u00falyhoz, \u00e9s a d\u00f6nt\u00e9sek megsokszoroz\u00f3d\u00e1sa \u00e1rulkodik a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9r\u0151l.\u201d Mit mondhatna h\u00e1t az ember Mondrian szob\u00e1j\u00e1ba<\/a> l\u00e9pve (amit \u0151 maga sosem tehetett, miut\u00e1n a Madame B. szalonja Drezd\u00e1ban <\/em>1926-os v\u00e1zlat\u00e1t csak 1970-ben val\u00f3s\u00edtott\u00e1k meg [7]<\/a>)?<\/a><\/p>\r\n

A szoba javaslat arra, hogy igaz\u00edtsuk az alapsz\u00fcks\u00e9gleteket \u2013 \u00e1gy, asztal, polc \u2013 egyes, a term\u00e9szeti rendb\u0151l eredeztetett harm\u00f3nia-elvekhez. \u201eA nonfigurat\u00edv m\u0171v\u00e9szet \u00e9ppen az\u00e9rt nem k\u00edv\u00e1nja a dolgokat a maguk k\u00fcl\u00f6n\u00f6s megjelen\u00e9s\u00e9ben \u00e1br\u00e1zolni \u2013 \u00edrta Mondrian \u2013, mert m\u00e9ly szeretettel fordul fel\u00e9j\u00fck.\u201d De Mondrian szob\u00e1ja oly egy\u00e9rtelm\u0171en a term\u00e9szetre \u00e9p\u00fcl, mintha f\u00e1k szeg\u00e9lyezn\u00e9k. A panelek \u00fagy vannak elrendezve, hogy a sz\u0171k mozg\u00e1st\u00e9rben el\u0151renyomuljanak \u00e9s visszah\u00faz\u00f3djanak. A szoba mintha a falakon kereszt\u00fcl l\u00e9legezne. Ezt er\u0151s\u00edti a perspekt\u00edva, a Mondrian \u00e1ltal formailag el\u0151\u00edrt ferde egyenesek. A szoba nem annyira antropomorf, mint ink\u00e1bb pszichomorf. <\/em>Er\u0151teljes ide\u00e1i megfelelnek a Mondrian \u00e1ltal t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rz\u00e9kelt ment\u00e1lis kont\u00faroknak: \u201eAzzal, hogy a m\u0171b\u0151l teljesen elt\u00e1vol\u00edtunk minden t\u00e1rgyat, a vil\u00e1g nem k\u00fcl\u00f6n\u00fcl el a szellemt\u0151l, hanem \u00e9ppen ellenkez\u0151leg, kiegyens\u00falyozott ellent\u00e9tbe ker\u00fcl <\/em>a szellemmel, mivel egyik is, m\u00e1sik is megtisztul. \u00cdgy t\u00f6k\u00e9letes egys\u00e9g val\u00f3sul meg a k\u00e9t ellent\u00e9tes oldal k\u00f6z\u00f6tt\u201d. Miut\u00e1n a falak \u2013 b\u00e1rmennyi baja volt is Mondriannak a kubizmus realizmus\u00e1val \u2013 egyfajta \u00e1tl\u00e9nyeg\u00edtett term\u00e9szetet jelen\u00edtenek meg, a szob\u00e1ban tart\u00f3zkod\u00f3t is arra \u00f6szt\u00f6nzik, hogy l\u00e9pjen t\u00fal \u00e1llatias term\u00e9szet\u00e9n. E t\u00e9rben a test nyersess\u00e9ge illetlennek t\u0171nik; innen sz\u00e1m\u0171zetett a b\u00f6f\u00f6g\u00e9s \u00e9s a szellent\u00e9s. Az egym\u00e1shoz illeszked\u0151 vagy egym\u00e1shoz k\u00e9pest elcs\u00fasztatott t\u00e9glalapok \u00e9s n\u00e9gyzetek rendszere olyan teret hat\u00e1roz meg, amely egy kubista k\u00e9p belsej\u00e9be helyezi az embert; a bent tart\u00f3zkod\u00f3 a rend egy\u00fctthat\u00f3j\u00e1v\u00e1 szintetiz\u00e1l\u00f3dik, \u00e9s mozg\u00e1sa \u00f6sszhangba ker\u00fcl az \u0151t k\u00f6rbez\u00e1r\u00f3 ritmusokkal. A padl\u00f3 \u2013 rajta egy meglep\u0151 ov\u00e1lis forma (sz\u0151nyeg?) \u2013 \u00e9s a mennyezet ehhez hozz\u00e1adja a maga vertik\u00e1lis nyom\u00e1s\u00e1t. Csod\u00e1latos hely, ahov\u00e1 \u00f6r\u00f6m ell\u00e1togatni.<\/p>\r\n

A v\u00edzi\u00f3 nem hermetikus. Az ablakokon \u00e1t kommunik\u00e1lhatunk a k\u00fcls\u0151 t\u00e9rrel. V\u00e9letlenszer\u0171 folyamat \u2013 amit az ablakon \u00e1t l\u00e1tunk \u2013, prec\u00edzen keretezve. Ennek formai bel\u00e1t\u00e1sa volna, ahogy az ablak bal als\u00f3 sarka kiharap egy kis darabot egy fekete n\u00e9gyzetb\u0151l (kb. \u00fagy, mint Texas Arkansas-b\u00f3l)? Ak\u00e1rmilyen j\u00f3zan idealista program szerint k\u00e9sz\u00fclt, a szoba m\u00e9gis azt juttatja eszembe, hogy Mondrian szeretett t\u00e1ncolni (b\u00e1r ez a \u2013 r\u00e9mes \u2013 t\u00e1nc sz\u00e1m\u00e1ra nem valamif\u00e9le \u00f6nfeledts\u00e9get jelentett, ink\u00e1bb azon alapult, hogy p\u00e1rj\u00e1val az el\u0151re programozott mozdulatokban tal\u00e1ljanak \u00f6r\u00f6met). Mondrian szob\u00e1ja alternat\u00edv\u00e1t javasolt a feh\u00e9r kock\u00e1ra, amit a modernizmus nem vett figyelembe: \u201e\u00c9p\u00edt\u00e9szet, szobr\u00e1szat \u00e9s fest\u00e9szet egyes\u00edt\u00e9s\u00e9vel \u00faj plasztikus val\u00f3s\u00e1got teremt\u00fcnk. Fest\u00e9szet \u00e9s szobr\u00e1szat nem elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt t\u00e1rgyk\u00e9nt mutatkozik itt meg, nem \u00bbmur\u00e1lis m\u0171v\u00e9szetk\u00e9nt\u00ab, amely mag\u00e1t az architekt\u00far\u00e1t teszi t\u00f6nkre, \u00e9s nem is \u00bbalkalmazott\u00ab m\u0171v\u00e9szetk\u00e9nt, hanem mint a\u00a0sz\u00edntiszta konstruktivit\u00e1s, <\/em>ami\u00a0hozz\u00e1seg\u00edt egy olyan k\u00f6rnyezet megalkot\u00e1s\u00e1hoz, amely nem puszt\u00e1n haszonelv\u0171 vagy racion\u00e1lis, de a maga sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9ben tiszta \u00e9s teljes.\u201d<\/p>\r\n

Duchamp \u00e1talak\u00edtott \u2013 ironikus, vicces, esend\u0151 \u2013 helyis\u00e9gei m\u00e9g a diskurzus legitim sz\u00ednhelyek\u00e9nt fogadt\u00e1k el a gal\u00e9ri\u00e1t. Mondrian makul\u00e1tlan szob\u00e1ja \u2013 szent\u00e9ly a szellemnek \u00e9s Madame Blavatskynak \u2013 megk\u00eds\u00e9relt \u00faj rendet bevezetni, amely a gal\u00e9ri\u00e1t kiiktathat\u00f3v\u00e1 tette volna. A k\u00e9t megold\u00e1s ellent\u00e9tes karakterjegyei a modernizmust\u00f3l nem \u00e9ppen idegen burleszk-jelenetek lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t hordozz\u00e1k: a koszos \u00e9s az \u00e1polt, a fert\u0151z\u0151 \u00e9s a higi\u00e9nikus, a rendetlen \u00e9s a prec\u00edz. Az eff\u00e9le dialektikus elv\u00e1laszt\u00e1sok ir\u00f3ni\u00e1j\u00e1t nagyr\u00e9szt az adja, hogy a p\u00e1rok gyakran egym\u00e1st majmolj\u00e1k, oly apr\u00f3l\u00e9kosan kidolgozott \u00e1lruh\u00e1kban, hogy itt nincs is lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk al\u00e1juk n\u00e9zni.<\/p>\r\n

Mondrian \u00e9s Malevics osztoztak a misztikus hitben, hogy a m\u0171v\u00e9szet k\u00e9pes \u00e1talak\u00edtani a t\u00e1rsadalmat. Mindketten \u00f3vatosan mer\u00e9szkedtek csak t\u00fal a k\u00e9pfel\u00fcleten; egyik\u00fck sem volt politikus alkat. Vel\u00fck ellent\u00e9tben Tatlin ki sem l\u00e1tszott a t\u00e1rsadalmi aktivit\u00e1sb\u00f3l, tele volt nagy\u00edv\u0171 tervekkel \u00e9s energi\u00e1val.<\/p>\r\n\r\nAkadt azonban valaki, aki fogta Tatlin radik\u00e1lis t\u00e1rsadalmi programj\u00e1t \u00e9s Malevics formai idealizmus\u00e1t, \u00e9s addig gy\u00farta \u0151ket, m\u00edg olyan ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sokat nem hozott l\u00e9tre, amelyek k\u00e9pesek voltak megv\u00e1ltoztatni \u2013 \u00e9s meg is v\u00e1ltoztatt\u00e1k \u2013 a k\u00f6zgondolkod\u00e1st. [El] Lisszickijt olyasmi inspir\u00e1lta, ami az idealist\u00e1knak \u00e9s a radik\u00e1lis t\u00e1rsadalom-tervez\u0151knek nemigen szokott esz\u00e9be jutni: odafigyelt arra a b\u00e1m\u00e9sz alakra, akib\u0151l az elk\u00f6telezett n\u00e9z\u0151 lett. V\u00e9lhet\u0151leg \u201eorosz kapcsolatunk\u201d, Lisszickij volt az els\u0151 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s-diz\u00e1jner. Mik\u00f6zben kital\u00e1lta a modern ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st, egyben \u00fajj\u00e1\u00e9p\u00edtette a gal\u00e9riateret is \u2013 ez volt az els\u0151 komoly k\u00eds\u00e9rlet beleny\u00falni a kontextusba, amelyben modern m\u0171v\u00e9szet \u00e9s n\u00e9z\u0151 tal\u00e1lkozik.
\r\n

 <\/p>\r\n

Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s (2013, 2023)<\/p>\r\n

\r\n

[1]<\/a> Thomas De Quincy: „On the Knocking at the Gate in\u00a0Macbeth<\/em>„. in: The London Magazine, <\/em>1823. okt\u00f3ber. (id\u00e9zetek a cikkb\u0151l).<\/p>\r\n

[2]<\/a> A maga terjesztette anekdota szerint egy Porlockb\u00f3l \u00e9rkezett l\u00e1togat\u00f3 zavarta meg Coleridge-t a Kubla K\u00e1n \u00edr\u00e1sa k\u00f6zben, az ez\u00e9rt maradt t\u00f6red\u00e9kben.<\/p>\r\n

[3]<\/a> The Shadow<\/em>, Walter B. Gibson \u00e1ltal 1931-ben alkotott fikt\u00edv karakter, amely k\u00f6r\u00e9 sz\u00e1mos k\u00e9preg\u00e9ny, r\u00e1di\u00f3-show, film \u00e9p\u00fclt.<\/p>\r\n

[4]<\/a> Charles Baudelaire: Salon de 1846. <\/em>(eredeti megjelen\u00e9s: 1846) A sz\u00f6veg \u201eAux Bourgeois\u201d \u2013 a Polg\u00e1roknak \u2013 van c\u00edmezve \u00e9s dedik\u00e1lva.<\/p>\r\n

[5]<\/a> A\u00a0Brown-mozg\u00e1s\u00a0a g\u00e1zokban \u00e9s folyad\u00e9kokban lebeg\u0151 (szuszpend\u00e1lt) r\u00e9szecsk\u00e9k sz\u00fcntelen\u00fcl zajl\u00f3, v\u00e9letlenszer\u0171\u00a0mozg\u00e1sa, amelyet Robert\u00a0Brown\u00a0angol botanikus fedezett fel v\u00edzben elkevert vir\u00e1gporszemcs\u00e9k vizsg\u00e1lata sor\u00e1n. A\u00a0Brown-mozg\u00e1s\u00a0az anyag atomos szerkezet\u00e9nek bizony\u00edt\u00e9k\u00e1ul szolg\u00e1lt. (Wikipedia<\/em>)<\/p>\r\n

[6]<\/a> Albert Boime: „A\u00a0Visit<\/em>\u00a0to\u00a0Mondrianland<\/em>,” in: Arts Magazine<\/em>, 1970. j\u00fanius<\/p>\r\n

[7]<\/a> Piet Mondrian \u2013 The Process Works<\/em>. Pace Gallery (New York), 1970. \u00e1pr. 11\u2013m\u00e1jus 6.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\r\n

Negyedik r\u00e9sz: A gal\u00e9ria mint gesztus<\/a><\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A kaputelefonok \u00e9s elektromos kapunyit\u00f3k korszaka el\u0151tt a kopogtat\u00e1snak m\u00e9g volt valami atavisztikus felhangja. De Quincy legjobb sorait arr\u00f3l \u00edrta, ahogy a Machbeth-ben megz\u00f6rgetik a kaput. [1] A hang jelzi, hogy \u201ea borzalmas z\u00e1r\u00f3jel\u201d \u2013 a b\u0171n maga \u2013 m\u00e1r m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk van, vissza\u00e1llt \u201emenete a vil\u00e1gnak, amelyben \u00e9l\u00fcnk\u201d. Az irodalomban hol kopogtat\u00f3k vagyunk (Mrs. Blake […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630864,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400917","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400917","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400917"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400917\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2030754,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400917\/revisions\/2030754"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630864"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400917"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400917"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400917"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}