{"id":400938,"date":"2014-09-02T22:00:00","date_gmt":"2014-09-02T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400938"},"modified":"2023-11-15T11:00:01","modified_gmt":"2023-11-15T10:00:01","slug":"a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/a-feher-kockaban-a-galeriater-ideologiaja-4\/","title":{"rendered":"A feh\u00e9r kock\u00e1ban. A gal\u00e9riat\u00e9r ideol\u00f3gi\u00e1ja"},"content":{"rendered":"
\r\n

 <\/p>\r\n

\r\n
\r\n

Egy gondolat \u00e9rt\u00e9k\u00e9t az bizony\u00edtja, hogy mennyire k\u00e9pes megszervezni a t\u00e1rgy\u00e1t. [1]<\/strong><\/a><\/em><\/span><\/p>\r\n

Goethe<\/span><\/p>\r\n<\/div>\r\n<\/blockquote>\r\n

 <\/p>\r\n

A h\u00faszas \u00e9vekt\u0151l a hetvenes \u00e9vekig a gal\u00e9ria t\u00f6rt\u00e9nete \u00e9ppen olyan j\u00f3l k\u00f6vethet\u0151, mint a benne bemutatott m\u0171v\u00e9szet\u00e9. A m\u0171v\u00e9szetben egy v\u00e1ltoz\u00e1s-h\u00e1rmass\u00e1g \u00faj istent sz\u00fclt. A talapzat elolvadt, der\u00e9kig a falt\u00f3l-falig terjed\u0151 t\u00e9rben hagyva a n\u00e9z\u0151t. A keret lehullott, \u00edgy a k\u00e9p tere elsiklott a falak ment\u00e9n, \u00e9s felkavarodott a sarkokban. A koll\u00e1zs kiugrott a k\u00e9pb\u0151l, \u00e9s oly rutinosan telepedett meg a padl\u00f3n, mint egy csavarg\u00f3. Az \u00faj isten, a t\u00e1gas, egynem\u0171 t\u00e9r, k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e1ramlott be a gal\u00e9ria minden zug\u00e1ba. A \u201em\u0171v\u00e9szeten\u201d k\u00edv\u00fcl minden akad\u00e1lyt elt\u00e1vol\u00edtottak.<\/p>\r\n

Az \u00faj t\u00e9r, amely m\u00e1r nem korl\u00e1toz\u00f3dott a m\u0171t\u00e1rgy k\u00f6r\u00fcli z\u00f3n\u00e1ra, \u00e9s \u00e1titatta a m\u0171v\u00e9szet eml\u00e9ke, l\u00e1gyan nekifesz\u00fclt a doboza falainak. A gal\u00e9ri\u00e1ba fokozatosan besziv\u00e1rgott a tudatoss\u00e1g. Falaib\u00f3l alap lett, padl\u00f3j\u00e1b\u00f3l posztamens, sarkaib\u00f3l \u00f6rv\u00e9nyek, mennyezet\u00e9b\u0151l megk\u00f6v\u00fclt \u00e9gbolt. A feh\u00e9r kocka k\u00f6rbez\u00e1rt tere, egyfajta alk\u00edmiai m\u00e9diumk\u00e9nt, maga hordozza a m\u0171v\u00e9szet lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Az lett m\u0171v\u00e9szet, amit benne t\u00e1roltak, elvittek bel\u0151le, id\u0151r\u0151l id\u0151re lecser\u00e9ltek. Lehets\u00e9ges vajon, hogy az \u00fcres gal\u00e9ria, kit\u00f6ltve elasztikus t\u00e9rrel, amit az Elm\u00e9vel azonos\u00edthatunk, a modernizmus legnagyobb tal\u00e1lm\u00e1nya?<\/p>\r\n

E t\u00e9r tartalm\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lva zen-k\u00e9rd\u00e9sekbe \u00fctk\u00f6z\u00fcnk: Mikor telitett az \u0170r? Mi az, ami mindent megv\u00e1ltoztat, mik\u00f6zben maga v\u00e1ltozatlan marad? Minek nincs helye, sem ideje, m\u00e9gis korszak? Mi az a hely, amely minden\u00fctt ugyanaz? Miut\u00e1n minden l\u00e1that\u00f3 tartalom kivonult bel\u0151le, a gal\u00e9ria z\u00e9r\u00f3-t\u00e9rk\u00e9nt \u00e9ri el a beteljes\u00fcl\u00e9st, \u00e9s v\u00e1lik v\u00e9gtelen\u00fcl alak\u00edthat\u00f3v\u00e1. A gal\u00e9ria hallgat\u00f3lagos tartalma olyan gesztusokkal k\u00e9nyszer\u00edthet\u0151 r\u00e1 a megnyilatkoz\u00e1sra, amelyek azt eg\u00e9szben haszn\u00e1lj\u00e1k fel. Ez a tartalom k\u00e9t ir\u00e1nyba visz. Komment\u00e1r a benti \u201em\u0171v\u00e9szethez\u201d, amelynek k\u00f6zvetlen kontextusa. Illetve komment\u00e1r a sz\u00e9lesebb kontextushoz \u2013 az utc\u00e1hoz, a v\u00e1roshoz, a p\u00e9nzhez, az \u00fczlethez \u2013, amely mag\u00e1ba foglalja.<\/p>\r\n

Az els\u0151 gesztusok kicsit mintha vakt\u00e1ban l\u00f6v\u00f6ld\u00f6zn\u00e9nek, ami a t\u00f6k\u00e9letlen tudatoss\u00e1g jele. Amit Yves Klein a Galerie Iris Clert-ben, 1958. \u00e1prilis 28-\u00e1n megval\u00f3s\u00edtott gesztus\u00e1val keresett, tal\u00e1n nem volt m\u00e1s, mint \u201e\u2026egy kiterjed\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli vil\u00e1g, amelynek neve sincsen. Az Ember, hogy r\u00e1j\u00f6jj\u00f6n, hogyan juthat be, az eg\u00e9szet \u00e1tfogja. Pedig hat\u00e1rtalan.\u201d M\u00e9gis komoly k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket hordozott a gal\u00e9riat\u00e9rre n\u00e9zv\u00e9st. Felt\u0171n\u0151en komplett esem\u00e9ny volt, ak\u00e1rcsak Klein \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l alkotott k\u00e9pe mint var\u00e1zsl\u00f3 \u00e9s f\u00e9nyev\u0151 angyal, csordultig tele \u00edg\u00e9retekkel. Szabades\u00e9ssel \u00e9rkezett (l\u00e1sd h\u00edres fot\u00f3j\u00e1t) egy m\u00e1sodik emeleti ablakb\u00f3l. A dzs\u00fad\u00f3 megtan\u00edtotta, hogyan \u00e9rjen \u00e9ps\u00e9gben f\u00f6ldet. Ahol val\u00f3j\u00e1ban landolt, tal\u00e1n a francia fest\u0151is\u00e9g meglehet\u0151sen \u00f6nel\u00e9g\u00fclt k\u00f6zege volt. \u0150r\u00fclet\u00e9t az id\u0151 teszi m\u00f3dszeress\u00e9, s egyben illusztr\u00e1lja, hogyan alkotja meg a modernizmus ut\u00f3lag, fot\u00f3k alapj\u00e1n, legfontosabb pr\u00f3bak\u00f6vei n\u00e9melyik\u00e9t.<\/p>\r\n

Az avantg\u00e1rd gesztusoknak ugyanis k\u00e9t k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00fck van: az egyik, amelyik ott volt, a m\u00e1sik pedig \u2013 legt\u00f6bb\u00fcnk ebbe tartozik \u2013, amelyik nem. Az eredeti k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek gyakran t\u00e1mad mehetn\u00e9kje, unja, hogy k\u00e9nytelen assziszt\u00e1lni egy olyan pillanathoz, amit nem is igen \u00e9rz\u00e9kel \u2013 \u00e9s amely gyakran haszn\u00e1lja is az unalmat mint egyfajta id\u0151beli s\u00e1nc\u00e1rkot a m\u0171 k\u00f6r\u00fcl. Az eml\u00e9kezet (amelyet a modernizmus l\u00e1tv\u00e1nyosan semmibe vesz, hiszen gyakorta \u00fagy pr\u00f3b\u00e1l eml\u00e9kezni a j\u00f6v\u0151re, hogy elfelejti a m\u00faltat) csak \u00e9vek m\u00falt\u00e1n v\u00e9gzi be a munk\u00e1t. Az eredeti k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g teh\u00e1t \u00f6nmaga el\u0151tt j\u00e1r. Mi, a t\u00e1volb\u00f3l, mindig jobban tudjuk. Az esem\u00e9ny fot\u00f3i visszaadj\u00e1k nek\u00fcnk az eredeti pillanatot, \u00e1m igen k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171en. Olyan fedezetet alkotnak, amellyel k\u00f6nnyen megvehet\u0151 a m\u00falt, \u00e9s mi szabjuk a felt\u00e9teleket. De infl\u00e1l\u00f3dnak, mint minden fizet\u0151eszk\u00f6z. A sz\u00f3besz\u00e9dre t\u00e1maszkodva ez\u00e9rt siet\u00fcnk megadni a koordin\u00e1t\u00e1kat, amelyek k\u00f6z\u00f6tt az esem\u00e9ny maxim\u00e1lis t\u00f6rt\u00e9neti jelent\u0151s\u00e9gre tehet szert. \u00cdgy ellen\u00e1llhatatlan es\u00e9lyt kapunk, hogy r\u00e9szesei legy\u00fcnk valamif\u00e9le teremt\u00e9snek.<\/p>\r\n

De ideje visszat\u00e9rn\u00fcnk a j\u00e1rda f\u00f6l\u00f6tt v\u00edzk\u00f6p\u0151k\u00e9nt lebeg\u0151 Yves Kleinhez. Gal\u00e9ria-gesztus\u00e1nak volt egy f\u0151pr\u00f3b\u00e1ja a p\u00e1rizsi Galerie Colette Allendy-ben, 1957-ben. Itt Klein az egyik kisebb helyis\u00e9get \u00fcresen hagyta, hogy az, mint mondta, \u201etan\u00fas\u00edtsa a k\u00e9pi \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g jelenl\u00e9t\u00e9t \u0151sanyag halmaz\u00e1llapotban\u201d. A \u201ek\u00e9pi \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g jelenl\u00e9te\u201d \u2013 az \u00fcres gal\u00e9ria tartalma: ez volt, \u00fagy hiszem, a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni m\u0171v\u00e9szet egyik legv\u00e9gzetesebb felismer\u00e9se. A nagy gesztushoz, Iris Clert-n\u00e9l, \u201ek\u00e9kre festette a gal\u00e9ria utcafrontj\u00e1t \u2013 \u00edrja Pierre Descargues a Zsid\u00f3 M\u00fazeum egyik katal\u00f3gus\u00e1ban \u2013, k\u00e9k kokt\u00e9lokat szolg\u00e1lt fel a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gnek, megpr\u00f3b\u00e1lta kivil\u00e1g\u00edttatni a Luxor-obeliszket a Place de la Concorde-on, \u00e9s felfogadott egy k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gi g\u00e1rdist\u00e1t, hogy egyenruh\u00e1ban \u00e1lljon \u0151rt a gal\u00e9ria bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. Bentr\u0151l elvitt minden berendez\u00e9si t\u00e1rgyat, feh\u00e9rre festette a falakat \u00e9s egy t\u00e1rl\u00f3t, amelyben nem volt semmi.\u201d A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s c\u00edme\u00a0Az \u0171r<\/i>\u00a0volt, de a hosszabb, az el\u0151z\u0151 \u00e9vi \u00f6tletet kibont\u00f3 alc\u00edm tanuls\u00e1gosabb: \u201eAz \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9se az \u0151sanyag k\u00e9pi \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g stabiliz\u00e1lta halmaz\u00e1llapot\u00e1ban.\u201d Az egyik els\u0151 l\u00e1togat\u00f3 John Coplans volt, aki ezt furcs\u00e1nak tal\u00e1lta.<\/p>\r\n

A megnyit\u00f3ra h\u00e1romezren j\u00f6ttek el, k\u00f6zt\u00fck Albert Camus, aki \u00edgy \u00edrt a vend\u00e9gk\u00f6nyvbe: \u201eAz \u0170rrel vagyok. Tiszta er\u0151b\u0151l.\u201d Mik\u00f6zben sz\u00ednhelyk\u00e9nt \u00e9s t\u00e1rgyk\u00e9nt k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t, a gal\u00e9ria els\u0151sorban is egy transzcendens gesztusnak adott otthont. A gal\u00e9ri\u00e1b\u00f3l, a transzform\u00e1ci\u00f3 sz\u00ednhely\u00e9b\u0151l k\u00e9p lett Klein misztikus rendszer\u00e9ben \u2013 a szimbolist\u00e1kt\u00f3l sz\u00e1rmaztatott nagy\u00edv\u0171 szint\u00e9zisben, ahol az az\u00far<\/i> (International Klein Blue) az \u00e1tl\u00e9nyeg\u00edt\u0151 k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k \u2013, leveg\u0151, \u00e9ter, szellem szimb\u00f3luma, ahogy Goethe sz\u00e1m\u00e1ra is. Klein, aki ebben Joseph Cornellre eml\u00e9keztet, m\u00e1r kor\u00e1bban \u00e9rintkez\u00e9sbe l\u00e9pett a vil\u00e1g\u0171rrel, az 1957-es szputnyik \u00fatja r\u00e9v\u00e9n, amit misztikus dicsf\u00e9nnyel \u00f6vezett. Klein ide\u00e1i \u2013 miszticizmus, m\u0171v\u00e9szet \u00e9s giccs egyetlen t\u00e9gelyben \u00f6sszedolgozva \u2013 dilis, \u00e1m furcs\u00e1n meggy\u0151z\u0151 kever\u00e9kk\u00e9 \u00e1lltak \u00f6ssze. M\u0171v\u00e9szete, mint minden sikeres karizmatikus figur\u00e1\u00e9, \u00fajra felveti a m\u0171vek \u00e9s kultuszrelikvi\u00e1k elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9s\u00e9nek probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t. Klein munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1ban volt nagylelk\u0171s\u00e9g, ut\u00f3pikus szellemess\u00e9g, szenved\u00e9ly \u00e9s j\u00f3 adag transzcendencia. Az \u00farvacsor\u00e1v\u00e1 [communion<\/i>] \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fcl\u0151 kommunik\u00e1ci\u00f3ban \u00f6nmag\u00e1t k\u00edn\u00e1lta fel a t\u00f6bbieknek, \u00e9s a t\u00f6bbiek magukhoz vett\u00e9k \u0151t. Ugyanakkor, ak\u00e1r Piero Manzoni, igazi els\u0151 mozgat\u00f3 volt, nagyon eur\u00f3pai, aki m\u00e9lyen, metafizikusan undorodik a l\u00e9t \u00e9rtelm\u00e9t puszt\u00e1n t\u00e1rgyak felhalmoz\u00e1s\u00e1ban megtal\u00e1l\u00f3 polg\u00e1ri materializmust\u00f3l.<\/p>\r\n

K\u00edv\u00fcl k\u00e9k, bel\u00fcl a feh\u00e9r semmi. A gal\u00e9ria feh\u00e9r falai a szellemmel azonosulnak, ahogy bevonja \u0151ket a \u201ek\u00e9pi \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g\u201d filmszer\u0171<\/a> r\u00e9tege. A kil\u00fagozott<\/a> t\u00e1rl\u00f3\u00a0a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s ide\u00e1j\u00e1val j\u00e1tszik; kontextusok sor\u00e1t helyezi kil\u00e1t\u00e1sba (az \u00fcres gal\u00e9ri\u00e1ban a t\u00e1rl\u00f3 nem t\u00e1rol semmit). A kett\u0151s megjelen\u00edt\u0151 mechanizmus (gal\u00e9ria \u00e9s t\u00e1rl\u00f3) a hi\u00e1nyz\u00f3 m\u0171v\u00e9szetet k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen \u00f6nmag\u00e1val helyettes\u00edti be. M\u0171v\u00e9szetet gal\u00e9ri\u00e1ba vagy t\u00e1rl\u00f3ba helyezni annyi, mint \u201eid\u00e9z\u0151jelbe\u201d tenni a m\u0171v\u00e9szetet. M\u0171viv\u00e9 tenni a m\u0171v\u00e9szetet a m\u0171vis\u00e9gben, azt sugallja, hogy a gal\u00e9ria-m\u0171v\u00e9szet valami bizsu, butik \u00e1ru. Transzparenss\u00e9 v\u00e1lik az, amit manaps\u00e1g fenntart\u00f3 rendszernek [support system<\/em>] h\u00edvunk (a kifejez\u00e9s a vil\u00e1g\u0171rben val\u00f3 l\u00e9tfenntart\u00e1ssal lett n\u00e9pszer\u0171). Ahogy m\u00falik az id\u0151, Klein gesztusa egyre sikeresebb lesz; a t\u00f6rt\u00e9nelem el\u0151z\u00e9kenyen visszhangf\u00fclk\u00e9v\u00e9 g\u00f6rb\u00fcl.<\/p>\r\n

A te\u00e1tr\u00e1lis elemek \u2013 a g\u00e1rdista, a kokt\u00e9lok (\u00fajabb komment\u00e1r a k\u00edv\u00fcl\/bel\u00fcl t\u00e9m\u00e1j\u00e1ra?), a Luxor-obeliszk, amint r\u00e1ncos ceruzak\u00e9nt \u00edr bele a fenti \u00fcress\u00e9gbe (ez ugyan nem j\u00f6tt \u00f6ssze) \u2013 megteremtett\u00e9k a k\u00f6zfigyelmet, amely n\u00e9lk\u00fcl a gesztus halvasz\u00fcletett j\u00f3sz\u00e1g. Ez volt az els\u0151 a sz\u00e1mos gesztus sor\u00e1ban, amelyek a gal\u00e9ri\u00e1t dialektikus csomagol\u00f3f\u00f3li\u00e1nak haszn\u00e1lj\u00e1k. Ezeknek a gesztusoknak t\u00f6rt\u00e9nete \u00e9s eredete van: mindegyik a gal\u00e9ri\u00e1t meg\u0151rz\u0151 t\u00e1rsadalmi \u00e9s eszt\u00e9tikai egyezs\u00e9gekr\u0151l mond valamit. Mindegyik egyetlen m\u0171v\u00f6n kereszt\u00fcl ir\u00e1ny\u00edtja a figyelmet a gal\u00e9ria korl\u00e1tjaira, vagy egyetlen gondolatba foglalja azt. A gal\u00e9ria mint t\u00e9r, amely t\u00e1rsadalmas\u00edtja a \u201eradik\u00e1lis\u201d tudat eme term\u00e9keit, a boh\u00f3zat, a kom\u00e9dia, az ir\u00f3nia, a transzcendencia \u00e9s persze a kereskedelem \u00fatj\u00e1n folytatott hatalmi harcok sz\u00ednhelye. Olyan t\u00e9r, amely k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9geken, kibontatlan feltev\u00e9seken alapul, \u00e9s egy olyan retorik\u00e1n, amely \u2013 ak\u00e1rcsak sz\u00fcl\u0151anyj\u00e1\u00e9, a m\u00fazeum\u00e9 \u2013 a teljes tudatoss\u00e1g k\u00e9nyelmetlens\u00e9g\u00e9t becser\u00e9li az \u00e1lland\u00f3s\u00e1g \u00e9s a rend j\u00f3t\u00e9tem\u00e9nyeire. A m\u00fazeumok \u00e9s a gal\u00e9ri\u00e1k abban a paradox helyzetben vannak, hogy \u0151k k\u00e9sz\u00edtik el\u0151 fogyaszt\u00e1sra a tudatt\u00e1g\u00edt\u00f3 term\u00e9keket, s \u00edgy, liber\u00e1lis m\u00f3don, hozz\u00e1j\u00e1rulnak a t\u00f6megek elker\u00fclhetetlen \u00e9rz\u00e9stelen\u00edt\u00e9s\u00e9hez \u2013 ami a sz\u00f3rakoztat\u00e1s (a megn\u00f6vekedett szabadid\u0151 laissez-faire term\u00e9ke) leple alatt folyik. Mindez, tegyem hozz\u00e1, sz\u00e1momra nem t\u0171nik k\u00fcl\u00f6n\u00f6s romlotts\u00e1gnak, l\u00e9v\u00e9n, hogy az alternat\u00edv\u00e1kat majd sz\u00e9tveti a saj\u00e1t reformista k\u00e9pmutat\u00e1suk.<\/p>\r\n

Klein gesztus\u00e1ra hamis\u00edtatlan teleologikus szellemben v\u00e1lasz \u00e9rkezett, ugyanabban a gal\u00e9ri\u00e1ban, Iris Clert-n\u00e9l, 1960 okt\u00f3ber\u00e9ben, egy id\u0151ben az \u00dajrealist\u00e1k csoportj\u00e1nak hivatalos megalakul\u00e1s\u00e1val. A Klein-f\u00e9le \u0170r<\/em>t az Arman-f\u00e9le\u00a0Teli<\/em>\u00a0(Le Plein<\/em>) t\u00f6lt\u00f6tte ki \u2013 egy halom szem\u00e9t, t\u00f6rmel\u00e9k, hullad\u00e9k. Leveg\u0151 \u00e9s t\u00e9r kiszorult, m\u00edg csak a szem\u00e9t, egyfajta kiford\u00edtott koll\u00e1zsk\u00e9nt, a falnak fesz\u00fclve kritikus<\/a> t\u00f6meget\u00a0nem \u00e9rt el. L\u00e1tni ott lehetett, ahol az ablaknak \u00e9s az ajt\u00f3nak fesz\u00fclt. Ebben a gesztusban nincs meg Klein transzcendens nosztom\u00e1ni\u00e1j\u00e1nak ext\u00e1zisa. F\u00f6ldh\u00f6zragadtabb, agressz\u00edvebb, a gal\u00e9ri\u00e1t metaforikus motork\u00e9nt haszn\u00e1lja. T\u00f6lts\u00fck meg a transzform\u00e1ci\u00f3s teret mindenf\u00e9le szem\u00e9ttel, \u00e9s ha m\u00e1r majd sz\u00e9tpattan, n\u00e9zz\u00fck, ezt<\/em> hogyan em\u00e9szti meg! A n\u00e9z\u0151, a gal\u00e9ria-gesztusok r\u00f6vid t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben most el\u0151sz\u00f6r,\u00a0odakint<\/em>\u00a0\u00e1ll. Odabent a gal\u00e9ria \u00e9s tartalma most \u00e9pp olyan elv\u00e1laszthatatlan, mint a posztamens \u00e9s a m\u0171t\u00e1rgy. Van ebben az eg\u00e9szben valami d\u00fchrohamszer\u0171, ahogy Arman maga nevezte. A modernizmus a maga szigor\u00fa t\u00f6rv\u00e9nyeivel gyakran felb\u0151sz\u00edti saj\u00e1t gyermekeit, akik \u00e9ppen az engedetlens\u00e9g\u00fckkel igazolj\u00e1k a sz\u00fcl\u0151i rendszab\u00e1lyokat. Azzal, hogy megk\u00f6zel\u00edthetetlenn\u00e9 tette a gal\u00e9ri\u00e1t, \u00e9s a n\u00e9z\u0151t arra k\u00e1rhoztatta, hogy az ablakon \u00e1t kukucsk\u00e1ljon be a felhalmozott lomokra, Arman nem csak egyszer\u0171 v\u00e1l\u00f3keresetet adott be, de jelent\u0151s szakad\u00e1st ind\u00edtott el.<\/p>\r\n

Mi\u00e9rt \u00e9ppen az \u00dajrealist\u00e1kt\u00f3l j\u00f6ttek a legkor\u00e1bbi gal\u00e9ria-gesztusok az \u00f6tvenes \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n \u00e9s a hatvanas \u00e9vekben? T\u00e1rsadalmi tudatoss\u00e1ggal \u00e1thatott munk\u00e1ss\u00e1guk er\u0151teljes v\u00e9gkifejlet fel\u00e9 haladt, ezt azonban al\u00e1\u00e1sta a nemzetk\u00f6zi m\u0171v\u00e9szetpolitika. \u201eAz volt a balszerencs\u00e9je a p\u00e1rizsi avantg\u00e1rdnak \u2013 \u00edrja Jan van der Marck \u2013, amely Yves Klein \u0170r<\/em>j\u00e9vel kapta a keresztvizet Iris Clert-n\u00e9l P\u00e1rizsban, 1958-ban, majd a h\u00e1gai Gemeentenmuseum Nieuwe Realisten<\/em>\u00a0ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1n anyak\u00f6nyvezt\u00e9k 1964 j\u00fanius\u00e1ban, hogy mindez egybeesett P\u00e1rizs hanyatl\u00e1s\u00e1val \u00e9s New York felemelked\u00e9s\u00e9vel. A nemzetk\u00f6zi figyelem\u00e9rt foly\u00f3 harcban a \u00bbfrancias\u00e1g\u00ab tehert\u00e9tel lett, a fiatal amerikai m\u0171v\u00e9szek pedig azon a v\u00e9lem\u00e9nyen voltak, hogy a hagyom\u00e1ny, amelyb\u0151l mer\u00edtett, el\u00e9rt\u00e9ktelenedett.\u201d Az amerikaiak a nyersess\u00e9g ide\u00e1j\u00e1b\u00f3l kov\u00e1csoltak t\u0151k\u00e9t maguknak, szemben az eur\u00f3pai\u00a0haute cuisine<\/em>-nel. Pedig az \u00dajrealist\u00e1k j\u00f3val pontosabban \u00e9rz\u00e9kelt\u00e9k a gal\u00e9ria politik\u00e1j\u00e1t. A korai \u00fajrealista gesztusokban, a Klein-f\u00e9le csod\u00e1s h\u00f3kusz-p\u00f3kuszt lesz\u00e1m\u00edtva, van valami barb\u00e1r \u00e9l. De persze az eur\u00f3pai gal\u00e9ria politikat\u00f6rt\u00e9nete legal\u00e1bb 1848-ig megy vissza. M\u00e1ra olyan \u00e9rett, mint az eur\u00f3pai kereskedelem b\u00e1rmely szimb\u00f3luma, amely irigys\u00e9gt\u0151l s\u00e1rga szem\u00fcnk el\u00e9 ker\u00fclhet. M\u00e9g a legbar\u00e1ts\u00e1gosabb \u00fajrealista gesztusban is van egyfajta kem\u00e9nys\u00e9g. A stockholmi Andi Kopcke Gal\u00e9ri\u00e1ban, 1961-ben, Daniel Spoerri mag\u00e1t a galerist\u00e1t \u00e9s feles\u00e9g\u00e9t, Tutot \u00e1ll\u00edtotta pult m\u00f6g\u00e9, hogy a szomsz\u00e9dos boltban frissen v\u00e1s\u00e1rolt \u00e9lelmiszereket \u00e1rulj\u00e1k, \u201eaktu\u00e1lis piaci \u00e1ron\u201d. Az egyes t\u00e9telekre a \u201eVigy\u00e1zat! M\u0171t\u00e1rgy!\u201d felirat volt nyomtatva, \u00e9s mindet Spoerri al\u00e1\u00edr\u00e1sa \u201ehiteles\u00edtette\u201d. Vajon a galerista l\u00e1tta ebben a piac-par\u00f3di\u00e1t? T\u00f6rt\u00e9nhetett volna a Mil\u00e1n\u00f3\/P\u00e1rizs New York tengelyen is?<\/p>\r\n

Az a New York-i gesztus, amely a gal\u00e9riat\u00e9r minden r\u00e9szecsk\u00e9j\u00e9t elektromoss\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tte fel, valahogy bar\u00e1ts\u00e1gosabb sz\u00ednezet\u0171 volt. 1966-ban t\u00f6rt\u00e9nt, hogy az ember bel\u00e9pett a Castelli Gal\u00e9ri\u00e1ba, \u00e9s ott alkalmasint Ivan Karpot tal\u00e1lta, aki Andy Warhol ez\u00fcst p\u00e1rn\u00e1it terelgette egy bottal, azok meg fel-le siklottak a keleti 77. utca 4-es sz\u00e1m alatti, sokat l\u00e1tott helyis\u00e9g l\u00e9gter\u00e9ben. A t\u00e9r minden r\u00e9szlete aktiviz\u00e1l\u00f3dott, a mennyezett\u0151l \u2013 amelybe a p\u00e1rn\u00e1k bele-bele\u00fctk\u00f6ztek \u2013 a padl\u00f3ig, ahov\u00e1 id\u0151r\u0151l-id\u0151re lesiklottak, hogy azt\u00e1n \u00fajra felkavarodjanak. E diszkr\u00e9t, rebben\u0151 \u00e9s n\u00e9ma munka g\u00fanyt \u0171z\u00f6tt a korszak naprak\u00e9sz gal\u00e9ri\u00e1iban berreg\u0151 \u00e9s kattog\u00f3 kinetikus kapkod\u00e1sb\u00f3l, s\u00falyt fektetett a pedigr\u00e9re (teljes t\u00e9r), \u00e9s \u00fagy volt didaktikusan vil\u00e1gos, hogy k\u00f6zben boldogs\u00e1got \u00e1rasztott. A l\u00e1togat\u00f3k mosolyogtak, mintha valami nagy felel\u0151ss\u00e9get vettek volna le a v\u00e1llukr\u00f3l. Hogy a munka nem a v\u00e9letlen m\u0171ve volt, az egyik szomsz\u00e9dos kis terem falait bebor\u00edt\u00f3\u00a0Teh\u00e9n-tap\u00e9ta<\/em>\u00a0tette egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9. A h\u0151si negyvenes-\u00f6tvenes \u00e9vek sz\u00f3lamai, mint a Harold Rosenberg-f\u00e9le \u201eapokaliptikus tap\u00e9ta\u201d, [2]<\/a> m\u00e9g ott l\u00f3gtak a leveg\u0151ben. Az \u0151senergia szimb\u00f3lum\u00e1nak lefokoz\u00e1sa tap\u00e9t\u00e1v\u00e1 \u2013 r\u00e1ad\u00e1sul ism\u00e9tl\u0151dve \u2013 nagy horderej\u0171 k\u00e9rd\u00e9seket vitt be a lakberendez\u00e9s ter\u00fclet\u00e9re, \u00e9s viszont.<\/p>\r\n

Warhol fort\u00e9lyos viszony\u00e1t p\u00e9nzhez, hatalomhoz \u00e9s divathoz m\u00e9lyen \u00e1thatj\u00e1k az amerikai \u00e1rtatlans\u00e1g fikci\u00f3i \u2013 nagyon m\u00e1s ez, mint az eur\u00f3paiak \u00f6szt\u00f6n\u00f6s k\u00e9pess\u00e9ge, hogy beazonos\u00edts\u00e1k az ellens\u00e9get. Az amerikai \u00e1rtatlans\u00e1got sz\u00e1mos t\u00e9vhit t\u00e1masztja al\u00e1, melyeket a friss, sikeres avantg\u00e1rd csoportok sz\u00edvesen osztanak. Mikor Arman legyilkol egy feh\u00e9r Mercedes-t, olyan materializmust t\u00e1mad, amely nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik az amerikaiak\u00e9t\u00f3l. Amerik\u00e1ban nem terem bab\u00e9r az anarchista gesztusoknak, mert azok hajlamosak c\u00e1folni a rem\u00e9ny sz\u00fclte kincst\u00e1ri optimizmust. Az alkalmas forma \u00e9s a szalonk\u00e9pes st\u00edlus k\u00fcsz\u00f6be alatt felhalmoz\u00f3dva hajlamosak elfelejt\u0151dni. Tosun Bayrak m\u0171ve jut itt eszembe, az \u201e\u00fct\u00f6tt-kopott, koszos feh\u00e9r aut\u00f3 a New York-i Riverside Drive-on\u2026 telit\u00f6mve \u00e1llati bels\u0151s\u00e9gekkel\u2026 egy bikafej b\u00e1mul ki a sz\u00e9lv\u00e9d\u0151n\u2026 mag\u00e1ra hagyva\u2026 m\u00edg a b\u0171z be nem lepte az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9ket\u201d (Therese Schwartz).<\/p>\r\n

Az amerikai avantg\u00e1rd, b\u00e1rmilyen t\u00falz\u00e1sokba is esett, soha nem t\u00e1madta a gal\u00e9ria eszm\u00e9j\u00e9t<\/em>, legfeljebb fut\u00f3lag, hogy a term\u00e9szetbe t\u00f6rt\u00e9n\u0151 kivonul\u00e1st hirdess\u00e9k, amit azut\u00e1n lef\u00e9nyk\u00e9peztek, \u00e9s visszavittek a gal\u00e9ri\u00e1ba eladni. A materializmus Amerik\u00e1ban lelki szomj, m\u00e9lyen be\u00e1sva egy olyan pszich\u00e9be, amely a semmib\u0151l nyeri a t\u00e1rgyait, \u00e9s nem hajland\u00f3 lemondani r\u00f3luk. A\u00a0self-made man<\/em>\u00a0\u00e9s a\u00a0man-made object<\/em>\u00a0unokatestv\u00e9rek. A pop-art ezt ismerte fel, mikor az enged\u00e9kenys\u00e9g \u00e9s kritika hom\u00e1lyos f\u00fazi\u00f3j\u00e1val a polg\u00e1rs\u00e1g n\u00e9mi lelki szomjjal feljav\u00edtott anyagi \u00f6r\u00f6meit t\u00fckr\u00f6zte. Az amerikai m\u0171v\u00e9szetben a szatirikus impulzus, eltekintve Peter Sault\u00f3l, Bernard Apthekert\u0151l \u00e9s m\u00e9g elv\u00e9tve n\u00e9h\u00e1ny m\u0171v\u00e9szt\u0151l, nem tal\u00e1lja a t\u00e1rgy\u00e1t, valahogy bizonytalan \u00e9s t\u00e9tova a v\u00e1llalkoz\u00e1sa term\u00e9szet\u00e9t illet\u0151en. Egy olyan orsz\u00e1gban, ahol a t\u00e1rsadalmi oszt\u00e1lyok csak h\u00e9zagosan vannak defini\u00e1lva, \u00e9s a demokratikus retorika eleve gyan\u00fass\u00e1 teszi az elk\u00fcl\u00f6n\u00edt\u00e9s\u00fcket, az anyagi siker kritik\u00e1ja gyakran ink\u00e1bb kifinomult irigys\u00e9gnek t\u0171nik. A m\u0171v\u00e9sz persze mindezt a saj\u00e1t term\u00e9k\u00e9re vet\u00edti ki, amely ann\u00e1l hajlamosabb az \u0151 elidegened\u00e9se \u00fcgyn\u00f6kek\u00e9nt m\u0171k\u00f6dni, min\u00e9l ink\u00e1bb beker\u00fcl a t\u00e1rsadalmi m\u00e1trixba. Egyetlen mozdulattal, amely sosem t\u00e9veszt c\u00e9lt, m\u00e1r el is lopt\u00e1k a jelent\u00e9s\u00e9t. E m\u0171velet sz\u00ednhelye a gal\u00e9ria. Arman n\u00e9z\u0151je teh\u00e1t, akit\u0151l megtagadt\u00e1k a bel\u00e9p\u00e9st a kit\u00f6m\u00f6tt Galerie Iris Clert-be, a saj\u00e1t d\u00fch\u00e9n kereszt\u00fcl a m\u0171v\u00e9sz\u00e9b\u0151l is kaphat egy keveset.<\/p>\r\n

A kitasz\u00edtott n\u00e9z\u0151b\u0151l, aki k\u00e9nytelen a m\u0171v\u00e9szet helyett a gal\u00e9ri\u00e1t szeml\u00e9lni, visszat\u00e9r\u0151 mot\u00edvum lett. 1968 okt\u00f3ber\u00e9ben Daniel Buren, a gal\u00e9riat\u00e9r politik\u00e1j\u00e1ra leg\u00e9rz\u00e9kenyebb eur\u00f3pai m\u0171v\u00e9sz, a ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa idej\u00e9re lez\u00e1rta a mil\u00e1n\u00f3i Galleria Apollinaire-t. F\u00fcgg\u0151leges feh\u00e9r \u00e9s z\u00f6ld cs\u00edkokat ragasztott egy text\u00edli\u00e1ra, amellyel befedte az ajt\u00f3t. Buren eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1t k\u00e9t dolog alak\u00edtja: cs\u00edkok, \u00e9s a cs\u00edkok elhelyezked\u00e9se. F\u0151 t\u00e9m\u00e1ja r\u00e1b\u00edrni a vil\u00e1g rendszereit, hogy \u00e1lland\u00f3 inger\u00e9n, kataliz\u00e1tor\u00e1n, monogramj\u00e1n, al\u00e1\u00edr\u00e1s\u00e1n, k\u00e9zjegy\u00e9n kereszt\u00fcl fejezz\u00e9k ki magukat. A cs\u00edkok a tartalom ki\u00fcr\u00edt\u00e9s\u00e9vel semleges\u00edtik a m\u0171v\u00e9szetet. Mint m\u0171v\u00e9szeti jel, a tudatoss\u00e1g jelk\u00e9pei lesznek \u2013 a m\u0171v\u00e9szet itt j\u00e1rt. \u201e\u00c9s mit mond a m\u0171v\u00e9szet?\u201d \u2013 k\u00e9rdi a szitu\u00e1ci\u00f3. Mint jel, a cs\u00edkok az eur\u00f3pai avantgardizmus egyik j\u00f3l felismerhet\u0151 vonatkoz\u00e1s\u00e1t reprezent\u00e1lj\u00e1k: a politikailag kifinomult, h\u0171v\u00f6s intelligenci\u00e1t, amellyel hozz\u00e1sz\u00f3l a m\u0171v\u00e9szetcsin\u00e1l\u00e1st megenged\u0151, azt m\u00e9gis lealacsony\u00edt\u00f3 t\u00e1rsadalmi egyezm\u00e9nyhez. A cs\u00edkok teh\u00e1t nem annyira a m\u0171v\u00e9szetet viszik a gal\u00e9ria ajtaj\u00e1hoz, mint ink\u00e1bb egy monol\u00f3got, amely az \u00e9rveit keresi.<\/p>\r\n

Ennek a gesztusnak, mint az Yves Klein\u00e9nek is, volt egy kiss\u00e9 m\u00f3dos\u00edtott pr\u00f3bafutama. Buren ugyanaz \u00e9v \u00e1prilis\u00e1ban, a p\u00e1rizsi Modern M\u0171v\u00e9szeti M\u00fazeumban rendezett\u00a0Salon de Mai<\/em>-n vezette el\u0151 Didaktikus javaslat<\/em>\u00e1t (Proposition didactique<\/em>). Egy \u00fcres gal\u00e9ria egyik fal\u00e1t feh\u00e9r \u00e9s z\u00f6ld cs\u00edkokkal bor\u00edtott\u00e1k. Cs\u00edkok ker\u00fcltek v\u00e1rosszerte 200 hirdet\u0151t\u00e1bl\u00e1ra. A gal\u00e9ria el\u0151tt k\u00e9t f\u00e9rfi mas\u00edrozott fel s al\u00e1, a h\u00e1tukra r\u00f6gz\u00edtett \u00e1llv\u00e1nyon cs\u00edkos plak\u00e1tokat hordozva. Az embernek Gene Swenson jut esz\u00e9be, amint fel-le s\u00e9t\u00e1l a MoMA el\u0151tt a hetvenes \u00e9vek elej\u00e9n, [3]<\/a> kez\u00e9ben egy nagy k\u00e9rd\u0151jelet form\u00e1z\u00f3 t\u00e1bl\u00e1val. (Swenson \u00e9s Gregory Battcok volt az a k\u00e9t New York-i figura, aki az \u00dajrealist\u00e1k\u00e9hoz m\u00e9rhet\u0151 politikai intelligenci\u00e1val rendelkezett. Senki sem vette \u0151ket igaz\u00e1n komolyan. Csak az \u00e9let: mindketten tragikus v\u00e9get \u00e9rtek.)<\/p>\r\n

Buren pont \u00fagy z\u00e1rta le cs\u00edkjaival a mil\u00e1n\u00f3i gal\u00e9ri\u00e1t, mint a tisztiorvos a fert\u0151z\u00f6tt ter\u00fcletet. A gesztus a gal\u00e9ri\u00e1t a beteg t\u00e1rsadalmi test t\u00fcnetek\u00e9nt fogja fel. A bent izol\u00e1lt k\u00f3rokoz\u00f3 nem annyira a m\u0171v\u00e9szet, mint az, ami \u2013 minden \u00e9rtelemben \u2013 hordozza. A m\u0171v\u00e9szetet egy m\u00e1sik (v\u00e9lem\u00e9nyem szerint rajta k\u00edv\u00fcl \u00e1ll\u00f3) t\u00e1rsadalmi megegyez\u00e9s is hordozza, amit st\u00edlusnak nevez\u00fcnk. A cs\u00edkok, amelyek a szem\u00e9lyis\u00e9get egy mot\u00edvummal, a mot\u00edvumot pedig a m\u0171v\u00e9szettel azonos\u00edtj\u00e1k, a st\u00edlus m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t imit\u00e1lj\u00e1k. A st\u00edlus \u00e1lland\u00f3, Buren \u00e1lland\u00f3 stimulusa teh\u00e1t a groteszk par\u00f3di\u00e1ja. A st\u00edlus, j\u00f3l tudjuk, olyan esszenci\u00e1t von ki a m\u0171b\u0151l, amely interkultur\u00e1lisan \u00e9rt\u00e9kes\u00edthet\u0151. A st\u00edluson kereszt\u00fcl, ahogy Andr\u00e9 Malraux megmutatta, minden kult\u00fara sz\u00f3l hozz\u00e1d. Egy ilyen formalista eszperant\u00f3 gondolata j\u00f3l megy a \u201ehelytelen\u201d feh\u00e9r kock\u00e1hoz. A formalista m\u0171v\u00e9szet a helyhez nem k\u00f6t\u0151d\u0151 gal\u00e9ri\u00e1kban, ak\u00e1rcsak a k\u00f6z\u00e9pkori templom, kereskedelmi \u00e9s hitb\u00e9li rendszert reprezent\u00e1l. Ha a st\u00edlusnak siker\u00fclt a jelent\u00e9st \u00f6nmag\u00e1val azonos\u00edtania, \u00fagy a m\u0171 tartalma le\u00e9rt\u00e9kel\u0151d\u00f6tt. Az ilyen kifinomults\u00e1g megk\u00f6nny\u00edtette a m\u0171 asszimil\u00e1ci\u00f3j\u00e1t a t\u00e1rsadalmi rendbe, b\u00e1rmilyen bizarr is lett l\u00e9gyen az adott m\u0171. Buren t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rti a t\u00e1rsadalmasul\u00e1s e form\u00e1j\u00e1t. \u201eHogyan is k\u00fczdhetne a m\u0171v\u00e9sz a t\u00e1rsadalommal \u2013 k\u00e9rdi \u2013, mikor a m\u0171v\u00e9szete, minden m\u0171v\u00e9szet, objekt\u00edv m\u00f3don ehhez a t\u00e1rsadalomhoz \u00bbtartozik\u00ab?\u201d<\/p>\r\n

Val\u00f3ban, a k\u00e9s\u0151 hatvanas \u00e9s a hetvenes \u00e9vek m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek j\u00f3r\u00e9szt ez volt a t\u00e9m\u00e1ja: hogyan tal\u00e1ljon a m\u0171v\u00e9sz m\u00e1sik k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get, vagy olyan kontextust, amelyben kisebbs\u00e9gi v\u00e9lem\u00e9nye nem lesz k\u00e9nytelen szembes\u00fclni saj\u00e1t ko-opt\u00e1l\u00f3d\u00e1s\u00e1val? Az ad\u00f3d\u00f3 v\u00e1laszok \u2013 helyspecifikus, id\u0151beli, nem megv\u00e1s\u00e1rolhat\u00f3, m\u00fazeumon k\u00edv\u00fcli, nem m\u0171v\u00e9szeti k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get megc\u00e9lz\u00f3, a t\u00e1rgyb\u00f3l a testbe, majd a gondolatba, s\u0151t, a l\u00e1thatatlans\u00e1gba visszavonul\u00f3 m\u0171v\u00e9szet \u2013 nem bizonyultak em\u00e9szthetetlennek a gal\u00e9ria asszimil\u00e1l\u00f3 \u00e9tv\u00e1gya sz\u00e1m\u00e1ra. Ehelyett nemzetk\u00f6zi dial\u00f3gus indult \u00e9szlel\u00e9sr\u0151l \u00e9s \u00e9rt\u00e9krendekr\u0151l \u2013 szabadszellem\u0171, vakmer\u0151, n\u00e9ha programad\u00f3, n\u00e9ha parlagi dial\u00f3gus, mindig az elit ellen, \u00e9s mindig tele h\u00fcbrisszel, ami a hat\u00e1rok feszeget\u00e9s\u00e9t k\u00f6veteli. Rettent\u0151 intellektu\u00e1lis energi\u00e1k szabadultak fel. A tet\u0151ponton \u00fagy t\u0171nt, nem is marad t\u00e9r az olyan m\u0171v\u00e9szeknek, akiknek csak a k\u00e9z\u00fcgyess\u00e9ge j\u00f3 \u2013 beh\u00edvva a buta m\u0171v\u00e9sz \u00e9s a vissza a fest\u0151v\u00e1szonhoz \u00fajabb fikci\u00f3it. A m\u0171v\u00e9sz-forradalmakat mindazon\u00e1ltal megker\u00fclhetetlen szab\u00e1lyok korl\u00e1tozz\u00e1k, amelyek az \u00fcres gal\u00e9ria hallgat\u00f3lagos szab\u00e1lyait is magukba foglalj\u00e1k. \u00dcd\u00edt\u0151 frissess\u00e9ggel k\u00f6vett\u00e9k egym\u00e1st a termel\u00e9s \u00e9s fogyaszt\u00e1s ciklus\u00e1t illet\u0151 \u00e9les megl\u00e1t\u00e1sok, p\u00e1rhuzamban a hatvanas \u00e9vek v\u00e9gi, hetvenes \u00e9vek eleji politikai z\u0171rzavarral. A gal\u00e9ria falai egyszeriben mintha \u00fcvegg\u00e9 v\u00e1ltak volna: be-bevillant a k\u00fclvil\u00e1g. Egy pillanatra \u00fagy t\u0171nt, hogy a szigetel\u00e9st, amellyel a gal\u00e9ria, mik\u00f6zben a j\u00f6v\u0151 fel\u00e9 rep\u00edti, elz\u00e1rja a m\u0171v\u00e9szetet a jelent\u0151l, komoly vesz\u00e9ly fenyegeti. Ez visszavezet minket Buren z\u00e1rt ajt\u00f3ihoz. \u201e\u2026a m\u0171v\u00e9sznek, aki cs\u00f6ndet vagy \u00fcress\u00e9get alkot, valami dialektikusat kell l\u00e9trehoznia: telitett \u0171rt, d\u00fas \u00fcress\u00e9get, zeng\u0151 vagy \u00e9kessz\u00f3l\u00f3 cs\u00f6ndet\u201d \u2013 \u00edrja Susan Sontag A cs\u00f6nd eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1<\/em>ban. [4]<\/a> A \u201em\u0171v\u00e9szet\u201d sz\u00f3ra b\u00edrja a bez\u00e1rt ajt\u00f3k m\u00f6g\u00f6tti \u0171rt. Odakint a m\u0171v\u00e9szet megmenek\u00fcl, \u00e9s nem hajland\u00f3 bemenni.<\/p>\r\n

A gal\u00e9ria konceptualiz\u00e1l\u00f3d\u00e1sa egy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb \u00e9rte el a cs\u00facspontj\u00e1t. 1969 december\u00e9ben az\u00a0Art & Project Bulletin<\/em> 17. sz\u00e1m\u00e1ban (melynek lapjai egyfajta anyagtalan m\u0171helygal\u00e9riak\u00e9nt funkcion\u00e1ltak) Robert Barry ezt \u00edrja: \u201eA ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s ideje alatt a gal\u00e9ria z\u00e1rva tart.\u201d Az \u00f6tlet a r\u00e1k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9v m\u00e1rcius\u00e1ban nyert form\u00e1t a Los Angeles-i Eugenia Butler Gal\u00e9ri\u00e1ban. A gal\u00e9ria h\u00e1rom h\u00e9ten \u00e1t (m\u00e1rcius 1-t\u0151l 21-ig) z\u00e1rva volt, kint pedig a fenti felirat volt kif\u00fcggesztve. Barry munk\u00e1iban mindig szeg\u00e9nyes eszk\u00f6z\u00f6ket alkalmaz, hogy az elm\u00e9t a l\u00e1that\u00f3n t\u00fali vid\u00e9kre ir\u00e1ny\u00edtsa. Vannak dolgok, de alig l\u00e1that\u00f3k (damil): folyamat zajlik, de nem \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151 (m\u00e1gneses mez\u0151k): k\u00eds\u00e9rletek t\u00f6rt\u00e9nnek gondolatok szavak vagy t\u00e1rgyak n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3 \u00e1tvitel\u00e9re (mentalizmus). A bez\u00e1rt gal\u00e9ria l\u00e1thatatlan (s\u00f6t\u00e9t? kihalt?) ter\u00e9n, melyet nem lakhat be sem a n\u00e9z\u0151, sem a szem, csak a gondolat hatolhat \u00e1t. \u00c9s a l\u00e1thatatlan teret kontempl\u00e1l\u00f3 elme elkezd morfond\u00edrozni kereten \u00e9s alapon \u00e9s koll\u00e1zson \u2013 a h\u00e1rom energi\u00e1n, amelyek, szabadjukra engedve az \u0151seredeti feh\u00e9rs\u00e9gben, teljes eg\u00e9sz\u00e9ben m\u0171vi\u00e9 tett\u00e9k azt. Ennek eredm\u00e9nyek\u00e9nt b\u00e1rmi, amit e t\u00e9rben l\u00e1tunk, fennakad\u00e1st okoz a percepci\u00f3ban, k\u00e9sedelmet, amely alatt valamif\u00e9le v\u00e1rakoz\u00e1s \u2013 a n\u00e9z\u0151 elk\u00e9pzel\u00e9se a m\u0171v\u00e9szetr\u0151l \u2013 vet\u00fcl ki \u00e9s lesz l\u00e1that\u00f3.<\/p>\r\n

Az \u00e9rz\u00e9kek ilyen megkett\u0151z\u00e9s\u00e9b\u0151l \u2013 ami\u00e9rt egym\u00e1st\u00f3l oly t\u00e1voli figur\u00e1k emeltek sz\u00f3t, mint Henry David Thoreau \u00e9s Marcel Duchamp \u2013 a hatvanas \u00e9vekben korszakjel lett, egyfajta perceptu\u00e1lis stigma. Ez a megkett\u0151z\u0151d\u00e9s k\u00e9pess\u00e9 teszi a l\u00e1t\u00e1st, hogy mintegy \u00f6nmag\u00e1t l\u00e1ssa. A \u201el\u00e1t\u00e1s l\u00e1t\u00e1sa\u201d az \u00fcress\u00e9gb\u0151l t\u00e1pl\u00e1lkozik; az elme \u00e9s a szellem \u00f6nmagukba csatolnak vissza. J\u00f3llehet, ez k\u00e9pes kitermelni a perceptu\u00e1lis n\u00e1rcizmus \u00e9s a kv\u00e1zi-vaks\u00e1g k\u00fcl\u00f6n\u00f6s form\u00e1it, a hatvanas \u00e9veket ink\u00e1bb foglalkoztatta, hogy lerombolja az \u00e9szlel\u0151 \u00e9s az \u00e9szlelt, a t\u00e1rgy \u00e9s a szem k\u00f6z\u00e9 emelt hagyom\u00e1nyos barik\u00e1dokat. Ha elh\u00e1rul a r\u00e9gi konvenci\u00f3k akad\u00e1lya, a l\u00e1t\u00e1s k\u00e9pes lesz szabadon cirkul\u00e1lni. Az ilyen perceptu\u00e1lis ut\u00f3pia \u00f6sszecsengett a hatvanas \u00e9vek kult\u00far\u00e1j\u00e1nak radik\u00e1lis \u00e9rz\u00e9ki \u00e1talakul\u00e1saival. Legmeggy\u0151z\u0151bben Les Levine \u201eFeh\u00e9r l\u00e1tv\u00e1ny\u201d vagy \u201eFeh\u00e9rl\u00e1t\u00e1s\u201d [White Sight<\/em>] c\u00edm\u0171 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa fejezte ki, a Fischbach Gal\u00e9ri\u00e1ban, 1969-ben. A gal\u00e9ri\u00e1ba l\u00e9pve a n\u00e9z\u0151, akit a k\u00e9t nagy f\u00e9nyerej\u0171, n\u00e1triumg\u0151z\u00f6s monokr\u00f3m l\u00e1mpa megfosztott<\/a>\u00a0a sz\u00ednekt\u0151l \u00e9s az \u00e1rny\u00e9kokt\u00f3l, megk\u00eds\u00e9relte \u00fajra l\u00e9trehozni a teret. A t\u00f6bbi n\u00e9z\u0151b\u0151l vizu\u00e1lis marker lett, vonatkoz\u00e1si pont, amely seg\u00edti a t\u00e9r olvas\u00e1s\u00e1t. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g teh\u00e1t m\u0171t\u00e1rggy\u00e1 v\u00e1lt. L\u00e1t\u00e1s hi\u00e1ny\u00e1ban a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00f6nmaga fel\u00e9 fordult, megk\u00eds\u00e9relte kibontani saj\u00e1t tartalm\u00e1t. Ez feler\u0151s\u00edtette az \u00e9lm\u00e9nyt, hogy egyed\u00fcl vagyunk az \u00fcres, feh\u00e9r gal\u00e9ri\u00e1ban, ahol a n\u00e9z\u00e9s aktus\u00e1b\u00f3l, amelyet a v\u00e1rakoz\u00e1s ir\u00e1ny\u00edt, egyfajta instant m\u0171t\u00e1rgy lesz. \u00cdgy teh\u00e1t, visszat\u00e9rve a feh\u00e9r t\u00e9rhez, az anticip\u00e1ci\u00f3 iker kontextusai \u2013 a gal\u00e9ria \u00e9s a n\u00e9z\u0151 elm\u00e9je \u2013 egyetlen rendszerben olvadnak \u00f6ssze, amely kisiklathat\u00f3.<\/p>\r\n

De vajon hogyan? A minimalista kaland reduk\u00e1lta az ingert, \u00e9s maximaliz\u00e1lta a rezonanci\u00e1j\u00e1t a rendszeren bel\u00fcl. Ebben a cser\u00e9ben a metafora kim\u00falt (ez volt a minimalizmus legfontosabb hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1sa, amellyel r\u00e1csapta az ajt\u00f3t a modernizmusra). A t\u00e1rol\u00f3 doboz, a feh\u00e9r kocka, k\u00e9nytelen volt el\u0151\u00e1llni titkos programja egy r\u00e9sz\u00e9vel, \u00e9s ez a r\u00e9szleges demitiz\u00e1l\u00e1s jelent\u0151s k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1rt az install\u00e1ci\u00f3 ide\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zv\u00e9st. Egy m\u00e1sik reakci\u00f3 volt egy az egyben beemelni az \u00e9letet vagy a term\u00e9szetet a gal\u00e9ri\u00e1ba; l\u00e1sd p\u00e9ld\u00e1ul Jannis Kounellis lovait, amelyek 1969-t\u00f3l kezdve id\u0151r\u0151l id\u0151re elfoglalnak egy-egy ki\u00e1ll\u00edt\u00f3helyet, vagy Newton Harrison hal\u00e1lra \u00edt\u00e9lt hal\u00e1t a Hayward Gal\u00e9ri\u00e1ban, 1971-ben. Az e sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges pontokon lezajlott b\u00e1rmely transzform\u00e1ci\u00f3 ink\u00e1bb volt alk\u00edmiai term\u00e9szet\u0171, mint metaforikus. A transzform\u00e1ci\u00f3 ekkor m\u00e1r ink\u00e1bb a n\u00e9z\u0151 szerepe, nem a m\u0171v\u00e9sz\u00e9. A m\u0171v\u00e9szi szerep val\u00f3j\u00e1ban egyfajta\u00a0vissza-alkot\u00e1s<\/em>\u00a0lett: ingert szolg\u00e1ltatni a n\u00e9z\u0151nek, hogy az bevigye a saj\u00e1t m\u0171v\u00e9szetcsin\u00e1l\u00f3 rendszer\u00e9be (m\u0171v\u00e9szet mint a fels\u0151 k\u00f6z\u00e9poszt\u00e1ly \u00f3piuma).<\/p>\r\n

Mikor transzform\u00e1ljuk azt, ami jelen van a gal\u00e9ri\u00e1ban \u2013 amely ellen\u00e1ll a transzform\u00e1ci\u00f3nak \u2013, mi lesz\u00fcnk az alkot\u00f3, teljesen f\u00e1jdalommentesen. Ebben a folyamatban mi magunk is m\u0171v\u00e9 v\u00e1lunk, elidegened\u00fcnk a munk\u00e1t\u00f3l, m\u00e9g ha transzform\u00e1ljuk is. A n\u00e9z\u0151k a gal\u00e9ri\u00e1ban kezdenek \u00fagy kin\u00e9zni, mint Kounellis lovai. Lelkes \u00e9s lelketlen (t\u00e1rgy \u00e9s n\u00e9z\u0151) \u00f6sszekevered\u00e9se vissz\u00e1j\u00e1ra ford\u00edtja Pygmalion m\u00edtosz\u00e1t: a m\u0171v\u00e9szet megelevenedik, \u00e9s a n\u00e9z\u0151t csiszolja, finom\u00edtja. A tudat egyszerre \u00e1gens \u00e9s m\u00e9dium. A magasabb tudatoss\u00e1g birtokl\u00e1sa teh\u00e1t meghatalmaz\u00e1s lesz, hogy kizs\u00e1km\u00e1nyoljuk als\u00f3bb evol\u00faci\u00f3s fokait. \u00cdgy t\u00fckr\u00f6zi a gal\u00e9ria-szitu\u00e1ci\u00f3 a k\u00fclvil\u00e1g val\u00f3s\u00e1g\u00e1t. M\u0171v\u00e9szet \u00e9s \u00e9let kevered\u00e9se olyan gesztusokat h\u00edv el\u0151, amelyek azt a v\u00e9gs\u0151kig fokozz\u00e1k \u2013 esetleg egy gyilkoss\u00e1g a gal\u00e9ri\u00e1ban? Az m\u0171v\u00e9szet? Lehetne ezzel \u00e9rvelni a v\u00e9d\u0151besz\u00e9dben? Tan\u00fas\u00edtan\u00e1-e Hegel, hogy ez dialektikus viszonyban van a gal\u00e9riat\u00e9rrel? Beh\u00edvhatn\u00e1k Jacques Vach\u00e9t [5]<\/a> a v\u00e9delem tan\u00fajak\u00e9nt? El lehetne adni a m\u0171vet? Esetleg a fot\u00f3dokument\u00e1ci\u00f3 volna a val\u00f3di m\u0171? \u00c9s mindek\u00f6zben Barry \u00fcres gal\u00e9ri\u00e1j\u00e1ban ketyeg az \u00f3ra; valaki fizeti a b\u00e9rt. A felvil\u00e1gosult m\u0171keresked\u0151 p\u00e9nzt vesz\u00edt, hogy seg\u00edtsen egyes pontokat tiszt\u00e1zni a t\u00e9rrel kapcsolatban, amely eladja a dolgait. Mintha egy beduin \u00e9heztetn\u00e9 a lov\u00e1t, vagy egy \u00edr fojtan\u00e1 meg a disznaj\u00e1t. Barry bez\u00e1rt helyis\u00e9g\u00e9ben a t\u00e9r h\u00e1rom h\u00e9ten \u00e1t kavarog \u00e9s fortyog; a feh\u00e9r kocka, mint valami g\u00e9pre k\u00f6t\u00f6tt agy, gondolkodik.<\/p>\r\n

Mindezek a gesztusok, r\u00f6viden, a transzcendenci\u00e1t keresik, a kiz\u00e1r\u00e1st m\u00e9rt\u00e9ktelens\u00e9gen, az izol\u00e1ci\u00f3t dialektik\u00e1n \u00e9s ment\u00e1lis projekci\u00f3n kereszt\u00fcl. Ellent\u00e9t\u00fcket egy olyan munk\u00e1ban tal\u00e1lj\u00e1k, amelyet, meglehet\u0151sen k\u00e9zre \u00e1ll\u00f3 m\u00f3don, a d\u00e9li f\u00e9ltek\u00e9n val\u00f3s\u00edtottak meg. Lucy L. Lippard\u00a0Six Years: The Dematerialization of the Art Object from 1966 to 1972<\/em>\u00a0c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9ben (a hetvenes \u00e9vek egyik legnagyszer\u0171bb olvasm\u00e1nya) \u00edgy \u00edrja le: \u201eA Rosario csoport megkezdi \u00bbK\u00eds\u00e9rleti m\u0171v\u00e9szeti ciklus\u00e1t\u00ab\u2026 okt\u00f3ber 7-19: Graciela Carnivale\u2026 teljesen \u00fcres terem, az \u00fcvegfalat plak\u00e1tok bor\u00edtj\u00e1k, hogy a megnyit\u00f3ra gy\u00fclekez\u0151 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get semleges k\u00f6rnyezet fogadja, az ajt\u00f3, a l\u00e1togat\u00f3k tudta n\u00e9lk\u00fcl, kulcsra z\u00e1rva. A munka f\u0151 elemei a lez\u00e1rt be- \u00e9s kij\u00e1rat, valamint a n\u00e9z\u0151k el\u0151re nem tudhat\u00f3 reakci\u00f3i. T\u00f6bb mint egy \u00f3ra eltelt\u00e9vel a \u00bbfoglyok\u00ab kit\u00f6rt\u00e9k az ablakot \u00e9s kimenek\u00fcltek.\u201d Az \u00fcres gal\u00e9ri\u00e1ban tart\u00f3zkod\u00f3k felvett\u00e9k a m\u0171v\u00e9szet \u00e1llapot\u00e1t, m\u0171t\u00e1rggy\u00e1 v\u00e1ltak, \u00e9s fell\u00e1zadtak a st\u00e1tusuk ellen. Egy \u00f3ra alatt megt\u00f6rt\u00e9nt a transzfer a t\u00e1rgyr\u00f3l (hol a m\u0171v\u00e9szet?) az alanyra (r\u00e1m). A m\u0171v\u00e9sz d\u00fche \u2013 mert ez, \u00fagy v\u00e9lem, egy ellens\u00e9ges gesztus \u2013 \u00e1tv\u00e1lt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g d\u00fch\u00e9be a m\u0171v\u00e9sszel szemben, ami, az avantg\u00e1rd transzfer klasszikus forgat\u00f3k\u00f6nyve szerint, r\u00f6gt\u00f6n igazolja is a m\u0171v\u00e9sz k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ggel szembeni d\u00fch\u00e9t. Esetleg t\u00falgondolom a dolgot? \u2013 hiszen akit bez\u00e1rnak valahova, az nyilv\u00e1n d\u00fch\u00f6s arra, aki bez\u00e1rta. De hiszen a terem, ahov\u00e1 bez\u00e1rt\u00e1k \u0151ket, legjobb tudom\u00e1som szerint m\u0171v\u00e9szeti t\u00e9r. Maga a \u201enagy transzform\u00e1tor\u201d z\u00e1rta mag\u00e1ba \u0151ket. R\u00e1ad\u00e1sul embereket ok n\u00e9lk\u00fcl bez\u00e1rni egy helyis\u00e9gbe, ahol nincs semmi, \u00e9s magyar\u00e1zat sincs, szerintem \u00e9lesebben rezon\u00e1l Argent\u00edn\u00e1ban, mint a Soh\u00f3ban.<\/p>\r\n

A hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n egym\u00e1st \u00e9rt\u00e9k az eg\u00e9sz-gal\u00e9ri\u00e1s gesztusok, \u00e9s sz\u00f3rv\u00e1nyosan felt\u0171ntek a hetvenes \u00e9vekben is. Az ilyen gesztusok apote\u00f3zisa, mind a m\u00e9retet, mind az olvasatok gazdags\u00e1g\u00e1t tekintve, 1969 janu\u00e1rj\u00e1ban, Chicag\u00f3ban k\u00f6vetkezett be. A t\u00e9ma nem a gal\u00e9ria volt, hanem az int\u00e9zm\u00e9ny, amely nem egy, hanem sz\u00e1mos gal\u00e9ri\u00e1val rendelkezik \u2013 a m\u00fazeum. Christ\u00f3t, aki 1960 k\u00f6r\u00fcl Klein \u00e9s Arman koll\u00e9g\u00e1ja volt P\u00e1rizsban, Jan van der Marck k\u00e9rte fel egy ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sra az \u00faj, chicag\u00f3i Museum of Modern Art-ban. Christo, mik\u00f6zben \u00e9ppen egy m\u00e1sik anyagon dolgozott egy k\u00f6zeli kereskedelmi gal\u00e9ria sz\u00e1m\u00e1ra, valami k\u00fcl\u00f6nleges dolgot javasolt a m\u00fazeumnak \u2013 hogy, egyfajta topologikus feladatk\u00e9nt, k\u00edv\u00fcl-bel\u00fcl becsomagolja. Ijeszt\u0151 gyakorlati probl\u00e9m\u00e1k tornyosultak el\u0151tt\u00fck; ezek a probl\u00e9m\u00e1k tesztelik a gesztus komolys\u00e1g\u00e1t, \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e9gis elfeledkez\u00fcnk r\u00f3luk \u2013 az ottl\u00e9t kellemetlens\u00e9gei id\u0151vel elsz\u00e1llnak. A t\u0171zrend\u00e9sz kifog\u00e1sokat emelt, de enged\u00e9kenynek bizonyult. Richard Daley polg\u00e1rmester l\u00e1thatatlan jelenl\u00e9te \u00e9rezhet\u0151 volt. Az 1968-as Demokrata Nemzeti Konvenci\u00f3 ut\u00e1n a Museum of Contemporary Art egyik ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak t\u00e9m\u00e1ja az er\u0151szak volt. Ez, mint a hatvanas \u00e9vek legsikeresebb politikai ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sa, a liber\u00e1lis felh\u00e1borod\u00e1s p\u00f3z\u00e1ban egyes\u00edtette a m\u00fazeum igazgat\u00f3s\u00e1gi tagjait \u00e9s szem\u00e9lyzet\u00e9t. (Ehhez j\u00f6tt m\u00e9g, hogy a Richard Feigen Gal\u00e9ri\u00e1ban, mindj\u00e1rt a m\u00fazeummal szemk\u00f6zt, Daley volt a c\u00e9lt\u00e1bl\u00e1ja m\u0171v\u00e9szek harcos tiltakoz\u00e1s\u00e1nak; a bemutatott munk\u00e1k k\u00f6z\u00fcl Barnett Newman\u00a0Csipkef\u00fcgg\u00f6ny Daley polg\u00e1rmesternek<\/em>\u00a0c\u00edm\u0171 darabja \u00e9rdemel eml\u00edt\u00e9st.) Mindenki meglepet\u00e9s\u00e9re, a v\u00e1rosi vezet\u00e9s v\u00e9g\u00fcl nem tett keresztbe Christ\u00f3\u00e9k csomagol\u00e1si akci\u00f3j\u00e1nak. Az lehet gondolni, hogy a n\u00e9hai polg\u00e1rmester, akibe egyszer m\u00e1r beleharapott a sz\u00f6vets\u00e9gi m\u00e9dia, jobbnak l\u00e1tta nem fel\u00e9breszteni az alv\u00f3 m\u0171v\u00e9szetet. De mi a helyzet a m\u0171vel mag\u00e1val?<\/p>\r\n

K\u00e9ts\u00e9g nem f\u00e9r hozz\u00e1, ez volt a korszak legvakmer\u0151bb egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9se m\u0171v\u00e9sz \u00e9s int\u00e9zm\u00e9nyvezet\u0151 k\u00f6z\u00f6tt. Az egyetlen alkalom, amit hasonl\u00edtani lehet hozz\u00e1, Hans Haacke \u00e9s Edward Fry k\u00f6z\u00f6s munk\u00e1ja a Guggenheim M\u00fazeumban, 1971-ben. Chicag\u00f3ban a m\u00fazeum maga amerikai, de az egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u0151k eur\u00f3paiak voltak, az egyik holland, a m\u00e1sik bolg\u00e1r. Van der Marck m\u0171k\u00f6d\u00e9se a m\u00fazeum \u00e9l\u00e9n m\u00e1ra m\u00e1r legend\u00e1s, m\u00e1s kur\u00e1tor a hatvanas \u00e9vekben a k\u00f6zel\u00e9be sem \u00e9rhetett, tal\u00e1n az egy Elayne Varian kiv\u00e9tel\u00e9vel, a New York-i Finch College-ben. Van der Marck r\u00e9szben a m\u0171 t\u00e1rsalkot\u00f3ja lett: felk\u00edn\u00e1lni a m\u00fazeumot a vizsg\u00e1lat t\u00e1rgy\u00e1nak t\u00f6k\u00e9letes \u00f6sszhangban volt a modernista gyakorlattal \u2013 tesztelni \u00e9s vit\u00e1ra bocs\u00e1tani minden egyes feltev\u00e9s premissz\u00e1it. Ez nem \u00e9ppen az Amerikai Kur\u00e1tor hagyom\u00e1nya, de nem is a megb\u00edz\u00f3i\u00e9.<\/p>\r\n

Christo csomagol\u00e1sai a m\u0171v\u00e9szet isteni transzform\u00e1ci\u00f3inak par\u00f3di\u00e1i. A t\u00e1rgyat birtokoljuk, de a birtokl\u00e1s t\u00f6k\u00e9letlen. A t\u00e1rgy elveszett \u00e9s misztifik\u00e1l\u00f3dott. A szerkezet egyedis\u00e9ge, a beazonos\u00edthat\u00f3 morfol\u00f3gia hely\u00e9be \u00e1ltal\u00e1nos, l\u00e1gy k\u00f6rvonal ker\u00fcl; olyan szint\u00e9zis val\u00f3sul meg, amely, mint a legt\u00f6bb szint\u00e9zis, a meg\u00e9rt\u00e9s ill\u00fazi\u00f3j\u00e1t er\u0151s\u00edti. Szor\u00edtkozzunk csak n\u00e9h\u00e1nyra\u00a0A chicag\u00f3i MCA becsomagol\u00e1sa<\/em>\u00a0(folyamat), illetve\u00a0A becsomagolt chicag\u00f3i MCA<\/em>\u00a0(term\u00e9k) sz\u00e1mtalan felvet\u00e9se k\u00f6z\u00fcl. A m\u00fazeum, a t\u00e1rol\u00f3, maga van \u201et\u00e1rolva\u201d. Ez a kett\u0151s \u00e1ll\u00edt\u00e1s \u2013 m\u0171v\u00e9 tenni [artify<\/em>] a t\u00e1rol\u00f3t, amelynek dolga m\u0171v\u00e9 tenni \u2013 nem tagad\u00e1st ad ki? Az elt\u00f6rl\u00e9s aktusa volna ez, amely kioltja az \u00fcres gal\u00e9ria felhalmozott tartalm\u00e1t?<\/p>\r\n

Christ\u00f3\u00e9k munk\u00e1ja az eszt\u00e9tikai probl\u00e9m\u00e1kat a t\u00e1rsadalmi kontextusukhoz szegezi, hogy ott politikai br\u00f3kerked\u00e9sbe fogjanak. Nem csak a m\u0171\u00e9rt\u0151 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g k\u00e9nytelen \u00e1ll\u00e1st foglalni, de a k\u00f6zvetlen nyilv\u00e1noss\u00e1g is, amelynek a m\u0171v\u00e9szet \u00e1ltal\u00e1ban oly t\u00e1voli, mint a rendszertani t\u00f6rzsek egy akv\u00e1riumban. Ez nem k\u00f6vetkezm\u00e9nye a m\u0171nek, hanem els\u0151dleges motiv\u00e1ci\u00f3ja. Egyszerre (hagyom\u00e1nyosan elk\u00f6telezett) avantg\u00e1rd \u00e9s posztmodern (ha a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g kid\u0151lt, ker\u00edts\u00fcnk \u00faj k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get). Figyelemre m\u00e9lt\u00f3 a sziklaszil\u00e1rd ir\u00f3ni\u00e1ja is, ahogy mindent egy lapra tesz f\u00f6l \u2013 kem\u00e9ny p\u00e9nz\u00f6sszegek elveszteget\u00e9se az a dolog, amit a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g mindig meg\u00e9rt. \u00c1m az igazi politikai dimenzi\u00f3ja \u2013 a mindenkori hatalommal val\u00f3, szigor\u00faan \u00e9rvel\u0151 szembeszeg\u00fcl\u00e9s \u2013 abban mutatkozik meg, ahogyan az alkot\u00f3k a folyamatot levez\u00e9nylik. A v\u00e1llalati strukt\u00fara remek par\u00f3di\u00e1j\u00e1t kapjuk: tervek k\u00e9sz\u00fclnek, k\u00f6rnyezettanulm\u00e1nyokat k\u00e9rnek be szak\u00e9rt\u0151kt\u0151l, el\u00e9be mennek a form\u00e1l\u00f3d\u00f3 ellenz\u00e9knek, az energikus vit\u00e1t j\u00f3 adag demokratikus elmebaj k\u00eds\u00e9ri (a helyi szint\u0171 nyilv\u00e1nos vit\u00e1k hozz\u00e1k el\u0151 a szabad vil\u00e1g legfur\u00e1bb mut\u00e1nsait). Ezut\u00e1n veszik sz\u00e1mba az ipari install\u00e1ci\u00f3s technol\u00f3gi\u00e1kat, n\u00e9hol felfedve a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 besz\u00e1ll\u00edt\u00f3k \u00e9s az amerikai know-how el\u00e9gtelens\u00e9g\u00e9t. V\u00e9g\u00fcl elk\u00e9sz\u00fcl a m\u0171, de csak hogy azonnal el is t\u0171nj\u00f6n, mintha a szemtan\u00fak \u00e9pp csak egy pillant\u00e1snyit voln\u00e1nak k\u00e9pesek elviselni a sz\u00e9ps\u00e9gb\u0151l.<\/p>\r\n

Ezek a k\u00f6zt\u00e9ri munk\u00e1k Robert Moses-i [6]<\/a> m\u00e9reteket \u00f6ltenek, de f\u00e9lelmetes nagyrat\u00f6r\u0151s\u00e9g\u00fcket a legfinomabb, legtoler\u00e1nsabb \u00e9s leg\u00e1llhatatosabb sz\u00e9ps\u00e9g hatja \u00e1t. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g nem is igen tud mit kezdeni a fejlett eszt\u00e9tika, a politikai kifinomults\u00e1g \u00e9s a v\u00e1llalati m\u00f3dszerek ilyen kombin\u00e1ci\u00f3j\u00e1val. Az amerikai hagyom\u00e1nynak nem r\u00e9sze, hogy a t\u00e1rsadalmi test kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9be gigantikus m\u0171alkot\u00e1sokat helyezzenek el. A Brooklyn-hidat el\u0151sz\u00f6r f\u00f6l kellett \u00e9p\u00edteni, hogy Hart Crane \u00e9s Joseph Stella [7]<\/a> beemelhess\u00e9k a m\u0171veikbe. Ha nagyl\u00e9pt\u00e9k\u0171 m\u0171vet akar k\u00e9sz\u00edteni, az amerikai m\u0171v\u00e9sz, \u00c1d\u00e1m k\u00f6zvetlen lesz\u00e1rmazottja, \u00e1ltal\u00e1ban messze kivonul a term\u00e9szetbe, ahol immanens a transzcendencia. Christ\u00f3\u00e9k projektjei l\u00e9pt\u00e9k\u00fckben az \u00e1llam gazdas\u00e1g\u00e9l\u00e9nk\u00edt\u0151 beruh\u00e1z\u00e1sait ut\u00e1nozz\u00e1k. Dr\u00e1g\u00e1n adj\u00e1k a haszontalant. A kiv\u00e1lasztott objektumok becsomagol\u00e1sa olyan k\u00f6lts\u00e9gekkel j\u00e1r (3,5 milli\u00f3 doll\u00e1r a\u00a0Running Fence<\/em>\u00a0eset\u00e9ben), hogy az maga a megtestes\u00fclt felel\u0151tlens\u00e9g a saj\u00e1t sz\u00edvrohamukon dolgoz\u00f3knak. Pedig, a mindenhat\u00f3 individuum Ayn Rand-f\u00e9le birodalmi hagyom\u00e1ny\u00e1nak megfelel\u0151en, az \u00f6sszes k\u00f6lts\u00e9get a munka elad\u00e1s\u00e1n kereszt\u00fcl teremtik el\u0151. Mindig meglep, mikor egyes kifinomult l\u00e9nyek \u00fagy v\u00e9lik, hogy ez az igen komoly v\u00e1llalkoz\u00e1s egyszer\u0171 sz\u00f3rakoz\u00e1s volna. M\u00e9g hogy sz\u00f3rakoz\u00e1s! Christ\u00f3\u00e9k projektjei az eleny\u00e9sz\u0151 sz\u00e1m\u00fa sikeres k\u00eds\u00e9rlet k\u00f6z\u00e9 tartoznak, amelyeknek siker\u00fcl a huszadik sz\u00e1zad j\u00f3 r\u00e9sz\u00e9nek m\u0171v\u00e9szeti retorik\u00e1j\u00e1b\u00f3l valamif\u00e9le konkl\u00fazi\u00f3t kisajtolni. Az ut\u00f3pia k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t feszegetik abban az \u00e1llamban, amely egykor maga volt Ut\u00f3pia. Ezzel m\u00e9rik le a t\u00e1vols\u00e1got a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6rekv\u00e9sei \u00e9s a t\u00e1rsadalom enged\u00e9kenys\u00e9ge k\u00f6z\u00f6tt. T\u00e1vol a halad\u00f3 t\u00e1rsadalom\u2013halad\u00f3 m\u0171v\u00e9szet orosz \u00e1lm\u00e1t\u00f3l, Christ\u00f3\u00e9k egy t\u00f6k\u00e9letlen t\u00e1rsadalom m\u00f3dszereit, \u00e9s a szabad v\u00e1llalkoz\u00e1st illet\u0151 m\u00edtosz\u00e1t alkalmazva visznek kereszt\u00fcl egy er\u0151teljes akaratot, amit b\u00e1rmely nagyv\u00e1llalati vezet\u0151 megirigyelhetne. Sz\u00f3 sincs itt k\u00f6nnyelm\u0171sk\u00f6d\u00e9sr\u0151l. Ezek a projektek gigantikus parabol\u00e1k: szubverz\u00edvek, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171ek, didaktikusak.<\/p>\r\n

Christ\u00f3\u00e9k \u00e9s van der Marck sz\u00e1nd\u00e9kainak m\u00e9ly komolys\u00e1g\u00e1t bizony\u00edtja, hogy \u00e9ppen a Modern M\u00fazeum becsomagol\u00e1sa mellett<\/a> d\u00f6nt\u00f6ttek; meg\u00e9rezt\u00e9k, hogy a m\u0171v\u00e9szetet fojtogatja az int\u00e9zm\u00e9ny, amely, az egyetemhez hasonl\u00f3an, ma egyre ink\u00e1bb \u00fczleti v\u00e1llalkoz\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lik. Gyakran elfelejtj\u00fck, hogy Christ\u00f3\u00e9k a m\u00fazeum becsomagol\u00e1s\u00e1val szimbolikusan a szem\u00e9lyzetet \u00e9s annak funkci\u00f3it is becsomagolt\u00e1k \u2013 a kereskedelmi r\u00e9szleget (ezt a kis brikol\u00e1zs-lerakatot), a m\u00fazeumpedag\u00f3gusokat, a karbantart\u00f3kat (idegen hitet szolg\u00e1l\u00f3 k\u00e9kgall\u00e9rosokat), \u00e9s \u00edgy, k\u00f6zvetve, az igazgat\u00f3tan\u00e1csot. A m\u0171k\u00f6d\u00e9s megb\u00e9n\u00edt\u00e1sa azt is megk\u00f6vetelte, hogy becsomagolj\u00e1k a padl\u00f3t \u00e9s a l\u00e9pcs\u0151ket<\/a>, teh\u00e1t \u00edgy is tettek. Csak a t\u00fal\u00e9rz\u00e9keny\u00edtett falak maradtak \u00e9rintetlen\u00fcl. Hogy milyen volt a csomagol\u00e1s, arr\u00f3l kev\u00e9s sz\u00f3 esett. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt prec\u00edz; kont\u00e1rmunk\u00e1nak t\u0171nt. K\u00f6telek \u00e9s zsinegek lengedeztek, hatalmas, \u00fcgyetlen csom\u00f3k minden\u00fctt. A t\u00f6k\u00e9letes munka nem mondana v\u00e9lem\u00e9nyt a dolgok \u2013 \u00e9s persze emberek \u2013 becsomagol\u00e1s\u00e1ban mutatkoz\u00f3 amerikai g\u00e9niuszr\u00f3l. \u00cdgy h\u00e1t Christ\u00f3\u00e9k (explicite) becsomagolt m\u00fazeuma \u00e9s (implicite) becsomagolt szem\u00e9lyzete a meg\u00e9rt\u00e9s szinonim\u00e1jak\u00e9nt k\u00edn\u00e1lkozik. A m\u00fazeum becsomagol\u00e1s\u00e1val vajon megny\u00edlik az \u00fat a meg\u00e9rt\u00e9s el\u0151tt?<\/p>\r\n

A projektben, mint minden gesztusban, van valamif\u00e9le v\u00e1rakoz\u00e1s, nyitotts\u00e1g, amelynek kiel\u00e9g\u00edt\u0151 lez\u00e1r\u00e1shoz valamilyen reakci\u00f3 kell, mint egy k\u00e9rd\u00e9s vagy egy vicc eset\u00e9ben. Gesztusokat, defin\u00edci\u00f3 szerint, az\u00e9rt tesz\u00fcnk, hogy \u201egondolatokat, \u00e9rzelmeket, stb. hangs\u00falyozzunk\u2026 gyakran hat\u00e1svad\u00e1sz m\u00f3don\u201d. Ez a k\u00f6zvetlen hat\u00e1sra vonatkozik. A gesztusnak ugyanis t\u0151rbe kell csalnia a figyelmet, k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9tfoszlik an\u00e9lk\u00fcl, hogy tartalmat nyert volna. A gesztus idej\u00e9ben azonban mindig van egy bukkan\u00f3, \u00e9s ez a val\u00f3di m\u00e9diuma. Az id\u0151 \u00e9s a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek r\u00e9v\u00e9n megmutatkoz\u00f3 tartalma alkalmasint nincs fed\u00e9sben a bemutat\u00e1si form\u00e1j\u00e1val. Van teh\u00e1t egy k\u00f6zvetlen \u00e9s egy t\u00e1voli hat\u00e1s. Az els\u0151 tartalmazza a m\u00e1sodikat, de t\u00f6k\u00e9letlen\u00fcl.<\/p>\r\n

A bemutat\u00e1si forma nem probl\u00e9mamentes. Kapcsol\u00f3dnia kell bevett gondolatok valamely l\u00e9tez\u0151 csoportj\u00e1hoz, ugyanakkor k\u00edv\u00fcl is kell rajtuk helyezkednie. A n\u00e9z\u0151k eleinte \u00e1ltal\u00e1ban valahol a ny\u00edlt ellens\u00e9gess\u00e9gt\u0151l a j\u00f3 buliig terjed\u0151 spektrumon \u00e9szlelik \u2013 vagy \u00e9rtik f\u00e9lre. Itt a munka \u201em\u0171v\u00e9szetszer\u0171s\u00e9ge\u201d ink\u00e1bb tehert\u00e9tel. Amennyiben egy l\u00e9tez\u0151 kateg\u00f3ri\u00e1n bel\u00fcl l\u00e1tj\u00e1k, a kateg\u00f3ria megpr\u00f3b\u00e1lja megem\u00e9szteni. A sikeres gesztusok \u2013 azok, amelyek t\u00fal\u00e9lik bemutat\u00e1si form\u00e1jukat \u2013 \u00e1ltal\u00e1ban kiszak\u00edtj\u00e1k a dial\u00f3gust a bevett diskurzus-univerzumb\u00f3l. J\u00e1t\u00e9kokban ezt nevezik szab\u00e1lym\u00f3dos\u00edt\u00e1snak. A m\u0171v\u00e9szetben azonban a m\u00f3dosul\u00e1s fokozatosan t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s bizonytalan \u2013 val\u00f3j\u00e1ban kisz\u00e1m\u00edthatatlan \u2013 eredm\u00e9nyre vezet. A gesztusokban van teh\u00e1t valami sarlat\u00e1ns\u00e1g \u00e9s j\u00f6vend\u0151mond\u00e1s. Egy t\u00f6k\u00e9letlen\u00fcl \u00e9szlelt \u2013 de v\u00e1gyott \u2013 j\u00f6v\u0151re teszik fel a t\u00e9tet. Ilyen \u00e9rtelemben a gesztusok a leg\u00f6szt\u00f6n\u00f6sebb m\u0171vek, amennyiben nincsenek teljesen a tudat\u00e1ban annak, ami kiv\u00e1ltja \u0151ket. Val\u00f3j\u00e1ban tud\u00e1sv\u00e1gyb\u00f3l sz\u00fcletnek, olyan tud\u00e1s v\u00e1gy\u00e1b\u00f3l, amit az id\u0151 rem\u00e9lhet\u0151leg megad majd. Egy m\u0171v\u00e9sz karrierje (m\u00e1r ha a m\u0171v\u00e9szeknek van olyan) nem visel el sokat bel\u0151l\u00fck, mert furcsa ugr\u00e1ndoz\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edtik. A gesztus antiform\u00e1lis (szembe megy a k\u00f6zmegegyez\u00e9ssel, hogy a m\u0171v\u00e9szet maradjon meg a kateg\u00f3ri\u00e1j\u00e1n bel\u00fcl), \u00e9s alkalmasint hadil\u00e1bon \u00e1ll a l\u00e9trehoz\u00f3ja egy\u00e9b munk\u00e1it vez\u00e9rl\u0151 sima teleol\u00f3gi\u00e1val. A m\u0171v\u00e9sz nem \u00e9p\u00edthet gesztusokb\u00f3l karriert, hacsak, mint On Karawa eset\u00e9ben, nem az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 gesztus maga a karrier.<\/p>\r\n

Christ\u00f3\u00e9k projektje ritka mad\u00e1r, amennyiben itt a bemutat\u00e1si forma \u00f6sszecseng a k\u00e9s\u0151bbi tartalommal, b\u00e1r kezdetben persze a \u201ebuli\u201d aspektus\u00e1t hangs\u00falyozt\u00e1k. Christ\u00f3\u00e9k szipork\u00e1z\u00f3 humor\u00e1hoz k\u00e9ts\u00e9g nem f\u00e9r, ugyanakkor annak komplexit\u00e1sa (a nevet\u00e9s nem egyszer\u0171 dolog) messze van az \u00f6nfeledt sz\u00f3rakoz\u00e1st\u00f3l. A projekt biztosan seg\u00edtett m\u00e9lyebben meg\u00e9rteni a hatvanas-hetvenes \u00e9vek egyik f\u0151 t\u00e9m\u00e1j\u00e1t, amely nem m\u00e1s, mint izol\u00e1lni, le\u00edrni \u00e9s k\u00f6zszeml\u00e9re tenni a strukt\u00far\u00e1t, amelyen a m\u0171v\u00e9szet \u00e1thalad, \u00e9s hogy ek\u00f6zben mi t\u00f6rt\u00e9nik vele. A gal\u00e9ri\u00e1ra ez id\u0151 t\u00e1jt rengeteg k\u00e9pmutat\u00f3 t\u00e1mad\u00e1s ir\u00e1nyult, mik\u00f6zben a m\u0171v\u00e9szek hasadt l\u00e9t\u00fckben tov\u00e1bbra is haszn\u00e1lt\u00e1k, figyelembe v\u00e9ve az alapvet\u0151 t\u00fal\u00e9l\u00e9si szempontokat. Ez, persze, a halad\u00f3 m\u0171v\u00e9szet egyik jegye a posztkapitalista rendszerben. Megadni a m\u0171v\u00e9szetnek, ami a m\u0171v\u00e9szet\u00e9, a Gy\u0171jt\u0151nek meg azt, amit megv\u00e1s\u00e1rol, gyakran szerencs\u00e9sen egybeesik. A t\u00fal sok tudatoss\u00e1g zavarba ejt\u0151, a h\u00e1l\u00f3szoba-forradalm\u00e1r belepirul. K\u00fcl\u00f6n dics\u0151s\u00e9ge n\u00e9h\u00e1ny m\u0171v\u00e9sznek a hatvanas-hetvenes \u00e9vekb\u0151l, k\u00f6zt\u00fck Christ\u00f3\u00e9knak, hogy v\u00e1llalt\u00e1k saj\u00e1t megl\u00e1t\u00e1saik \u00e9s ellenv\u00e9lem\u00e9ny\u00fck k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit.<\/p>\r\n

Mindezek a gesztusok a gal\u00e9ri\u00e1t \u00fcress\u00e9gk\u00e9nt fogj\u00e1k f\u00f6l, amely azzal a tartalommal terhes, amely valaha a m\u0171v\u00e9szet\u00e9 volt. A m\u0171v\u00e9szet transzformat\u00edv kegyelm\u00e9t leny\u00fal\u00f3, eszm\u00e9ny\u00edtett hellyel val\u00f3 k\u00fczdelem egy sor v\u00e1ltozatos strat\u00e9gi\u00e1t h\u00edvott \u00e9letre. A m\u00e1r eml\u00edtettekhez \u2013 a metafora hal\u00e1la, az ir\u00f3nia feler\u0151s\u00f6d\u00e9se, a haszontalannak val\u00f3 \u00e9rt\u00e9ktulajdon\u00edt\u00e1s boh\u00f3zatai, \u201evissza-alkot\u00e1s\u201d \u2013 adjuk m\u00e9g hozz\u00e1 a destrukci\u00f3t. Ahogy az opci\u00f3k sebesen sz\u0171k\u00fcl\u0151, ajt\u00f3k \u00e9s t\u00fckr\u00f6k szeg\u00e9lyezte folyos\u00f3v\u00e1 z\u00e1rulnak, a frusztr\u00e1ci\u00f3 a k\u00e9s\u0151modern m\u0171v\u00e9szet robban\u00e1svesz\u00e9lyes \u00f6sszetev\u0151je lesz. Kisebbfajta apokalipszis borul f\u00f6l\u00e9nk; dilemm\u00e1i k\u00f6nnyen \u00f6sszekeverednek a vil\u00e1g dilemm\u00e1ival. Csak k\u00e9t ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s adott form\u00e1lisan hangot ennek a leveg\u0151ben l\u00f3g\u00f3 d\u00fchnek. Az \u201eEr\u0151szak a jelenkori amerikai m\u0171v\u00e9szetben\u201d a chicag\u00f3i Museum of Contemporary Artban, 1968-ban, a van der Marck \u00e9r\u00e1ban; Varian pedig a New York-i Finch College-ban rendezett \u201eDestruction Art\u201d c\u00edmmel ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st 1968-ban, amelyhez a m\u00fazeum terei igen kedvetlen\u00fcl assziszt\u00e1ltak. M\u00fazeumot senki sem rombolt le, b\u00e1r egyes alternat\u00edv bemutat\u00f3terek megkapt\u00e1k a maguk\u00e9t. De v\u00e1ltozatos m\u00f3dszerek ker\u00fcltek bevet\u00e9sre, hogy lecs\u00f6kkents\u00e9k a gal\u00e9ria hiszt\u00e9rikus cell\u00e1j\u00e1nak \u201ehelytelens\u00e9g\u00e9t\u201d \u00e9s id\u0151tlens\u00e9g\u00e9t. Alkalmasint ak\u00e1r mag\u00e1t a gal\u00e9ri\u00e1t is ki lehetne venni a k\u00e9pb\u0151l, \u00e9s \u00e1ttenni m\u00e1shov\u00e1.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s (2013, 1023)<\/p>\r\n

\r\n

[1]<\/a> Az id\u00e9zet forr\u00e1sa ismeretlen.<\/p>\r\n

[2]<\/a> V.\u00f6. Harold Rosenberg: Az amerikai akci\u00f3fest\u0151k<\/em> (1952), exindex: https:\/\/exindex.hu\/nem-tema\/harold-rosenberg-az-amerikai-akciofestok\/<\/a><\/p>\r\n

[3]<\/a> Val\u00f3j\u00e1ban Gene Swenson 1969-ben elhunyt egy aut\u00f3balesetben.<\/p>\r\n

[4]<\/a> Eredeti megjelen\u00e9s 1967., magyarul \u201eA cs\u00f6nd eszt\u00e9tik\u00e1ja\u201d (ford\u00edtotta V\u00e1rady Szabolcs), k\u00f6tetben: S. Sontag: A pusztul\u00e1s k\u00e9pei. <\/em>(szerk. Osztovits Levente), Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3, Budapest-1971. 14-15.o<\/p>\r\n

[5]<\/a> Jacques Vach\u00e9 (1895-1919), fiatalon, \u00f3piumt\u00faladagol\u00e1sban elhunyt francia k\u00f6lt\u0151, Andr\u00e9 Breton bar\u00e1tja, a sz\u00fcrrealizmus egyik f\u0151 inspir\u00e1l\u00f3ja. Hal\u00e1l\u00e1t Breton \u00f6ngyilkoss\u00e1gk\u00e9nt \u00e9rtelmezte, ami \u00f6sszecsengett Vach\u00e9 h\u00edresen radik\u00e1lis k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g\u00e9vel mindennel szemben.<\/p>\r\n

[6]<\/a> Robert Moses\u00a0(1888 \u20131981), amerikai v\u00e1rostervez\u0151 \u00e9s k\u00f6ztisztvisel\u0151 a 20. sz\u00e1zad els\u0151 fel\u00e9ben, New York v\u00e1ros \u00e9s New York \u00e1llam t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek egyik legbefoly\u00e1sosabb szem\u00e9lyis\u00e9gek\u00e9nt tartj\u00e1k sz\u00e1mon. \u00d3ri\u00e1si l\u00e9pt\u00e9k\u0171 infrastruktur\u00e1lis projektjei \u00e9s v\u00e1rosfejleszt\u00e9si filoz\u00f3fi\u00e1ja m\u00e9rn\u00f6k\u00f6k \u00e9s v\u00e1rostervez\u0151k egy eg\u00e9sz gener\u00e1ci\u00f3j\u00e1ra volt\u00a0\u00a0 \u00a0hat\u00e1ssal Amerika-szerte. (Wikipedia<\/em>)<\/p>\r\n

[7]<\/a> Joseph Stella 1920-22-es The Voice of the City of New York Interpreted<\/em> c\u00edm\u0171 poliptichonj\u00e1nak a Brooklyn hidat \u00e1br\u00e1zol\u00f3, 5. darabja inspir\u00e1lta Hart Crane 1930-ban megjelent The Brooklyn Bridge <\/em>c\u00edm\u0171 \u00f3d\u00e1j\u00e1t; mindkett\u0151 a sz\u00e1zadel\u0151 amerikai m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek ikonikus darabja.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\r\n

Ut\u00f3sz\u00f3<\/a><\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

  Egy gondolat \u00e9rt\u00e9k\u00e9t az bizony\u00edtja, hogy mennyire k\u00e9pes megszervezni a t\u00e1rgy\u00e1t. [1] Goethe   A h\u00faszas \u00e9vekt\u0151l a hetvenes \u00e9vekig a gal\u00e9ria t\u00f6rt\u00e9nete \u00e9ppen olyan j\u00f3l k\u00f6vethet\u0151, mint a benne bemutatott m\u0171v\u00e9szet\u00e9. A m\u0171v\u00e9szetben egy v\u00e1ltoz\u00e1s-h\u00e1rmass\u00e1g \u00faj istent sz\u00fclt. A talapzat elolvadt, der\u00e9kig a falt\u00f3l-falig terjed\u0151 t\u00e9rben hagyva a n\u00e9z\u0151t. A keret lehullott, \u00edgy […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630885,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400938","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400938","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400938"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400938\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2030756,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400938\/revisions\/2030756"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630885"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400938"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400938"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400938"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}