{"id":400954,"date":"2015-04-30T22:00:00","date_gmt":"2015-04-30T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=400954"},"modified":"2015-04-30T22:00:00","modified_gmt":"2015-04-30T22:00:00","slug":"muveszeti-aktivizmus-es-agonisztikus-terek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/muveszeti-aktivizmus-es-agonisztikus-terek\/","title":{"rendered":"M\u0171v\u00e9szeti aktivizmus \u00e9s agonisztikus terek"},"content":{"rendered":"
\n

A sz\u00f6veget Tim\u00e1r Katalin javaslata alapj\u00e1n ford\u00edtottuk.

\nEredeti megjelen\u00e9si helye:
<\/I>Art&Research \u2013 A Journal of Ideas, Contexts and Methods, Volume 1. No. 2, Summer 2007
\nhttp:\/\/www.artandresearch.org.uk\/v1n2\/mouffe.html<\/a>\n

\n<\/I><\/p>\n

<\/p>\n

<\/div>\n<\/div>\n\n\n\n\n
\n\n\n

 <\/p>\n

J\u00e1tszhatnak-e m\u00e9g a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok kritikus szerepet egy olyan t\u00e1rsadalomban, ahol a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a rekl\u00e1m hat\u00e1rai elmos\u00f3dtak, \u00e9s ahol a m\u0171v\u00e9szek \u00e9s kultur\u00e1lis munk\u00e1sok a kapitalista termel\u00e9s elengedhetetlen eszk\u00f6z\u00e9v\u00e9 v\u00e1ltak? Luc Boltanski \u00e9s Eve Chiapello g\u00f3rcs\u0151 al\u00e1 vette \u201ea kapitalizmus \u00faj szellem\u00e9t,\u201d (1)<\/a> \u00e9s kimutatt\u00e1k, hogy a 60-as \u00e9vek \u00faj mozgalmainak auton\u00f3mi\u00e1ra val\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9seit hogyan haszn\u00e1lta ki a kialakul\u00f3 posztfordista h\u00e1l\u00f3zati gazdas\u00e1g, hogy az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s \u00faj form\u00e1iv\u00e1 alak\u00edtsa azokat. Az ellenkult\u00fara eszt\u00e9tikai strat\u00e9gi\u00e1i: a hiteless\u00e9g keres\u00e9se, az \u00f6nmenedzsel\u00e9s eszm\u00e9nye, illetve az antihierarchikus k\u00e9nyszer ma arra szolg\u00e1lnak, hogy a kapitalista szab\u00e1lyoz\u00e1s jelenlegi m\u00f3dj\u00e1hoz elengedhetetlen felt\u00e9teleket hirdess\u00e9k, felv\u00e1ltva a fordista korszakra jellemz\u0151 rendszab\u00e1lyoz\u00e1s kereteit. Manaps\u00e1g a m\u0171v\u00e9szeti \u00e9s kultur\u00e1lis termel\u00e9s k\u00f6zponti szerepet j\u00e1tszik a t\u0151ke valoriz\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban, \u00e9s az \u201e\u00faj menedzsment\u201d \u00e1ltal a m\u0171v\u00e9szeti kritika a kapitalista termel\u00e9s fontos elem\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt.<\/p>\n

Emiatt n\u00e9h\u00e1nyan azt \u00e1ll\u00edtj\u00e1k, hogy a m\u0171v\u00e9szet elvesztette kritikai erej\u00e9t, mert a kapitalizmus a kritika b\u00e1rmely form\u00e1j\u00e1t azonnal kompenz\u00e1lja \u00e9s semleges\u00edti. M\u00e1sok azonban elt\u00e9r\u0151 n\u00e9z\u0151pontot k\u00e9pviselnek, \u00e9s az \u00faj helyzetben az ellen\u00e1ll\u00e1s \u00faj strat\u00e9gi\u00e1inak lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t l\u00e1tj\u00e1k. Ezt a n\u00e9zetet t\u00e1mogatja Andre Gorz megfigyel\u00e9se is: \u201eAmikor az \u00f6nkizs\u00e1km\u00e1nyol\u00e1s k\u00f6zponti szerepet kap a valoriz\u00e1ci\u00f3 folyamat\u00e1ban, a szubjektivit\u00e1s termel\u00e9se v\u00e1lik a k\u00f6zponti konfliktus terep\u00e9v\u00e9 \u2026 Az \u00e9rt\u00e9k, a verseng\u0151 individualizmus \u00e9s a piaci csere szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l kicsusszan\u00f3 t\u00e1rsadalmi viszonyok politikai dimenzi\u00f3jukban, a t\u0151ke hatalm\u00e1nak kiterjeszt\u00e9sek\u00e9nt l\u00e1ttatj\u00e1k ezeket a viszonyokat. Ezzel a hatalommal szemben lehet\u0151v\u00e9 v\u00e1lik a tot\u00e1lis ellen\u00e1ll\u00e1s, amely sz\u00fcks\u00e9gk\u00e9ppen t\u00faln\u0151 a tud\u00e1stermel\u00e9s terep\u00e9n az \u00e9letvitel, a fogyaszt\u00e1s \u00e9s a k\u00f6z\u00f6s terek, illetve a h\u00e9tk\u00f6znapi kult\u00fara kollekt\u00edv kisaj\u00e1t\u00edt\u00e1s\u00e1nak \u00faj gyakorlatai fel\u00e9.\u201d (2)<\/a><\/p>\n

Minden bizonnyal fel kell hagynunk az avantg\u00e1rd modernista eszm\u00e9j\u00e9vel, \u00e1m ez nem jelenti azt, hogy a kritika minden form\u00e1ja ellehetetlenedett. A m\u0171v\u00e9szeti intervenci\u00f3 terep\u00e9nek kiterjeszt\u00e9s\u00e9re van sz\u00fcks\u00e9g, min\u00e9l t\u00f6bbf\u00e9le t\u00e1rsadalmi t\u00e9rbe val\u00f3 beavatkoz\u00e1sra annak \u00e9rdek\u00e9ben, hogy szembesz\u00e1lljunk a kapitalizmus tot\u00e1lis t\u00e1rsadalmi mobiliz\u00e1ci\u00f3j\u00e1val. A c\u00e9l a mobiliz\u00e1ci\u00f3 terjed\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges imagin\u00e1rius k\u00f6zeg al\u00e1\u00e1s\u00e1sa kell, hogy legyen. Ahogy Brian Holmes fogalmaz: \u201eA m\u0171v\u00e9szet es\u00e9lyt adhat a t\u00e1rsadalomnak, hogy kollekt\u00edven reflekt\u00e1ljon azokra a k\u00e9pzelet sz\u00fclte sz\u00e1m\u00edt\u00e1sokra, amikt\u0151l alapjaiban, \u00f6nmeg\u00e9rt\u00e9s\u00e9ben f\u00fcgg.\u201d (3)<\/a><\/p>\n

Egyet\u00e9rtek azzal, hogy a m\u0171v\u00e9szeti folyamatoknak hozz\u00e1 kell j\u00e1rulniuk a kapitalista uralom elleni k\u00fczdelemhez, de ehhez a demokratikus politika dinamik\u00e1j\u00e1nak megfelel\u0151 ismeret\u00e9re van sz\u00fcks\u00e9g; olyan meg\u00e9rt\u00e9sre, ami \u00e1ll\u00e1spontom szerint csak akkor j\u00f6het l\u00e9tre, ha elismerj\u00fck a politika antagonisztikus oldal\u00e1nak l\u00e9tez\u00e9s\u00e9t, illetve mindenfajta t\u00e1rsadalmi rend esetlegess\u00e9g\u00e9t. Csup\u00e1n egy ilyen szemsz\u00f6gb\u0151l ragadhat\u00f3 meg a demokratikus politik\u00e1ra jellemz\u0151 hegem\u00f3ni\u00e1\u00e9rt folytatott k\u00fczdelem, amelyben kulcsszerepet j\u00e1tszhatnak a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok.<\/p>\n

 <\/p>\n

Politika mint antagonizmus<\/p>\n

Az al\u00e1bb kifejtett elm\u00e9leti reflexi\u00f3k kiindul\u00f3pontja az, hogy jelenleg nehezen vagyunk k\u00e9pesek politikai szempontb\u00f3l megfogalmazni t\u00e1rsadalmi probl\u00e9m\u00e1inkat. Azzal szemben, amit a neoliber\u00e1lis ideol\u00f3gusok szeretn\u00e9nek vel\u00fcnk elhitetni, a politikai k\u00e9rd\u00e9sek nem puszt\u00e1n szakmai probl\u00e9m\u00e1k, amelyek megold\u00e1s\u00e1t szakemberekre kell b\u00edznunk. Az igaz\u00e1n politikai k\u00e9rd\u00e9sek mindig olyan d\u00f6nt\u00e9seket vonnak maguk ut\u00e1n, amelyek \u00fctk\u00f6z\u0151 alternat\u00edv\u00e1k k\u00f6z\u00f6tti v\u00e1laszt\u00e1st ig\u00e9nyelnek. Ez a politikai gondolkod\u00e1sra val\u00f3 alkalmatlans\u00e1g nagyban k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 a liberalizmus vit\u00e1n fel\u00fcli egyeduralm\u00e1nak. A \u201eliberalizmus\u201d abban az \u00e9rtelemben, ahogy itt haszn\u00e1lom, egy sz\u00e1mtalan v\u00e1ltozatban l\u00e9tez\u0151 filoz\u00f3fiai diskurzust jelent, amit nem a k\u00f6z\u00f6s l\u00e9nyeg, hanem a Wittgenstein \u00e1ltal \u201ecsal\u00e1di hasonl\u00f3s\u00e1gnak\u201d nevezett jelleg sokf\u00e9les\u00e9ge kapcsol \u00f6ssze. Mindenk\u00e9ppen t\u00f6bbf\u00e9le liberalizmus l\u00e9tezik, n\u00e9melyik\u00fck progressz\u00edvebb, \u00e1m n\u00e9h\u00e1ny kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve a liber\u00e1lis gondolkod\u00e1s uralkod\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1t egyfajta racionalista \u00e9s individualista szeml\u00e9let jellemzi, amely nem k\u00e9pes megfelel\u0151en megragadni a t\u00e1rsadalom pluralizmus\u00e1t a vele j\u00e1r\u00f3 konfliktusokkal egy\u00fctt, melyekre sosem l\u00e9tezett racion\u00e1lis megold\u00e1s \u2013 innen ered az emberi t\u00e1rsadalmakra jellemz\u0151 ellens\u00e9gesked\u00e9s. A pluralizmus tipikus liber\u00e1lis felfog\u00e1sa szerint olyan vil\u00e1gban \u00e9l\u00fcnk, amelyben bizony sz\u00e1mos perspekt\u00edva \u00e9s \u00e9rt\u00e9k tal\u00e1lhat\u00f3, \u00e9s empirikus korl\u00e1taink miatt sosem lesz\u00fcnk k\u00e9pesek mindegyiket magunk\u00e9v\u00e1 tenni, viszont egy\u00fcttesen harmonikus eg\u00e9szet alkotnak. Ez\u00e9rt van az, hogy az ilyen fajta liberalizmusnak tagadnia kell a politika antagonisztikus dimenzi\u00f3j\u00e1t. Val\u00f3ban, e liberalizmus egyik f\u0151 tant\u00e9tele az \u00e9sszer\u0171s\u00e9gen alapul\u00f3 egyetemes konszenzus lehet\u0151s\u00e9g\u00e9be vetett racion\u00e1lis hit. Nem csoda, hogy ennek a tannak a vakfoltja \u00e9ppen a politika. A liberalizmusnak tagadnia kell az antagonizmust, hiszen az\u00e1ltal, hogy el\u0151t\u00e9rbe helyezi a d\u00f6nt\u00e9s elker\u00fclhetetlen momentum\u00e1t \u2013 abban az \u00e9rtelemben, hogy egy eld\u00f6nthetetlen terepen kell d\u00f6nt\u00e9st hozni \u2013, az antagonizmus b\u00e1rmilyen racion\u00e1lis konszenzus korl\u00e1tait felfedi.<\/p>\n

 <\/p>\n

Politika mint hegem\u00f3nia<\/p>\n

Az \u00e9n felfog\u00e1somban az antagonizmus mellett a hegem\u00f3nia a politikai probl\u00e9ma feszeget\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges m\u00e1sik kulcsfogalom. Ahhoz, hogy elismerj\u00fck a \u201epolitikai\u201d mint az antagonizmus mindig jelenlev\u0151 lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek dimenzi\u00f3j\u00e1t, el kell fogadnunk a v\u00e9gs\u0151 k\u00f6z\u00f6s nevez\u0151 hi\u00e1ny\u00e1t, illetve a minden rendben benne rejl\u0151 eld\u00f6nthetetlens\u00e9get. M\u00e1s sz\u00f3val arra van sz\u00fcks\u00e9g, hogy felismerj\u00fck mindenfajta t\u00e1rsadalmi rend hegem\u00f3n term\u00e9szet\u00e9t, valamint azt, hogy minden t\u00e1rsadalom egy sor olyan gyakorlat eredm\u00e9nye, amelyek az esetlegess\u00e9g kontextus\u00e1ban k\u00eds\u00e9relnek meg rendet teremteni. A politikai a hegem\u00f3nia int\u00e9zm\u00e9ny\u00e9nek aktusaihoz kapcsol\u00f3dik, \u00e9s ebben az \u00e9rtelemben kell k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tenni a t\u00e1rsadalmi \u00e9s a politikai k\u00f6z\u00f6tt. A t\u00e1rsadalmi a le\u00fclepedett gyakorlatok terepe, teh\u00e1t olyan gyakorlatok\u00e9, amelyek elrejtik saj\u00e1t esetleges politikai int\u00e9zm\u00e9ny\u00fck l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9nek aktusait, \u00e9s amelyeket term\u00e9szetesnek vesz\u00fcnk, mintha \u00f6nmagukban gy\u00f6kerezn\u00e9nek. A le\u00fclepedett t\u00e1rsadalmi gyakorlatok b\u00e1rmely lehets\u00e9ges t\u00e1rsadalom alkot\u00f3elemei \u2013 ugyanakkor nem minden t\u00e1rsadalmi k\u00f6tel\u00e9k k\u00e9rd\u0151jelez\u0151dik meg. A t\u00e1rsadalmi \u00e9s a politikai \u00edgy egyar\u00e1nt a Heidegger \u00e1ltal egzisztenci\u00e1lnak nevezett st\u00e1tusszal, azaz b\u00e1rmilyen t\u00e1rsadalmi \u00e9let sz\u00fcks\u00e9ges dimenzi\u00f3ival b\u00edr. Ha a politikai \u2013 annak hegemonikus \u00e9rtelm\u00e9ben \u2013 mag\u00e1ban foglalja a t\u00e1rsadalom int\u00e9zm\u00e9ny\u00e9nek aktusait, lehetetlen annak a priori meghat\u00e1roz\u00e1sa, hogy mindenf\u00e9le kontextu\u00e1lis referencia n\u00e9lk\u00fcl mi sz\u00e1m\u00edt politikainak \u00e9s mi t\u00e1rsadalminak. A t\u00e1rsadalmat nem egy saj\u00e1t mag\u00e1n k\u00edv\u00fcl \u00e1ll\u00f3 logika kibontakoz\u00e1sak\u00e9nt kell felfognunk, b\u00e1rmi is ennek a logik\u00e1nak a forr\u00e1sa: a termel\u00e9si er\u0151k, a Szellem fejl\u0151d\u00e9se, a t\u00f6rt\u00e9nelem t\u00f6rv\u00e9nyei, stb. Minden rend az esetleges gyakorlatok ideiglenes \u00e9s k\u00e9tes kifejez\u0151d\u00e9se. A t\u00e1rsadalmi \u00e9s a politikai k\u00f6z\u00f6tt h\u00faz\u00f3d\u00f3 hat\u00e1rvonal alapvet\u0151en instabil, \u00e9s a t\u00e1rsadalmi \u00e1gensek folyamatos elmozdul\u00e1s\u00e1t \u00e9s \u00fajrat\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1t ig\u00e9nyli. A dolgok mindig lehetn\u00e9nek m\u00e1sk\u00e9nt, ez\u00e9rt minden rend felt\u00e9tele az egy\u00e9b lehet\u0151s\u00e9gek kiz\u00e1r\u00e1sa. Ebben az \u00e9rtelemben nevezhet\u0151 \u201epolitikainak\u201d, hiszen a hatalmi viszonyok egy bizonyos strukt\u00far\u00e1j\u00e1nak a kifejez\u0151d\u00e9se. A hatalom a t\u00e1rsadalmi alkot\u00f3eleme, hiszen a t\u00e1rsadalmi nem l\u00e9tezhet a neki form\u00e1t ad\u00f3 hatalmi viszonyok n\u00e9lk\u00fcl. Amit egy adott pillanatban \u201eterm\u00e9szetes\u201d rendnek tekint\u00fcnk \u2013 a vele j\u00e1r\u00f3, k\u00f6zmegegyez\u00e9sen alapul\u00f3 \u201ej\u00f3zan \u00e9sszel\u201d egy\u00fctt \u2013, az a le\u00fclepedett hegemonikus gyakorlatok eredm\u00e9nye, sohasem egy, az azt l\u00e9trehoz\u00f3 gyakorlatokon k\u00edv\u00fcl \u00e1ll\u00f3 m\u00e9lyebb objektivit\u00e1s megtestes\u00fcl\u00e9se.<\/p>\n

Ez\u00e9rt teh\u00e1t minden rend politikai, \u00e9s valamilyenfajta kirekeszt\u00e9sen alapul. Mindig vannak elnyomott, \u00e1m \u00fajra aktiv\u00e1lhat\u00f3 lehet\u0151s\u00e9gek. A tagol\u00f3d\u00e1s azon gyakorlatai, amelyek \u00e1ltal megteremt\u0151dik egy bizonyos rend \u00e9s r\u00f6gz\u00fcl a t\u00e1rsadalmi int\u00e9zm\u00e9nyek jelent\u00e9se, \u201ehegemonikus gyakorlatok\u201d. Minden hegemonikus rend ki van t\u00e9ve a hegem\u00f3nia-ellenes gyakorlatoknak, amelyek megk\u00eds\u00e9rlik \u00edzekre szedni a fenn\u00e1ll\u00f3 rendet, hogy a hegem\u00f3nia \u00faj form\u00e1j\u00e1t rendezz\u00e9k be.<\/p>\n

Nem m\u00e1s forog kock\u00e1n az \u00e1ltalam \u201eantagonisztikus\u201d k\u00fczdelemnek (4)<\/a> nevezett j\u00e1t\u00e9kban – amely szerintem egy pezsg\u0151 demokr\u00e1cia veleje -, mint azon hatalmi viszonyok konfigur\u00e1ci\u00f3ja, amelyek k\u00f6r\u00e9 egy adott t\u00e1rsadalom \u00e9p\u00fcl. Szemben\u00e1ll\u00f3 hegemonikus t\u00f6rekv\u00e9sek k\u00f6zti k\u00fczdelem ez, amelyet lehetetlen racion\u00e1lis alapon kiegyez\u00e9sre juttatni. A demokr\u00e1cia agonisztikus felfog\u00e1sa tudom\u00e1sul veszi a t\u00e1rsadalom egy adott konfigur\u00e1ci\u00f3j\u00e1t meghat\u00e1roz\u00f3 hegemonikus politikai-gazdas\u00e1gi kifejez\u0151d\u00e9sek esetlegess\u00e9g\u00e9t. Bizonytalan, gyakorlati konstrukci\u00f3k ezek, amelyek az ellenfelek k\u00f6zti ellens\u00e9gesked\u00e9s eredm\u00e9nyek\u00e9ppen felbomlanak \u00e9s \u00e1talakulnak. A k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le liber\u00e1lis modellekkel szemben az \u00e1ltalam t\u00e1mogatott agonisztikus szeml\u00e9let felismeri, hogy a t\u00e1rsadalom mindig politikailag int\u00e9zm\u00e9nyes\u00fclt, \u00e9s sosem felejti, hogy a hegemonikus beavatkoz\u00e1sok terepe mindig a kor\u00e1bbi hegemonikus gyakorlatok eredm\u00e9nye, ez\u00e9rt soha nem semleges. Ez\u00e9rt tagadja a nem ellens\u00e9gesked\u0151 demokratikus politika lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t \u00e9s kritiz\u00e1lja azokat, akik a \u201epolitikai\u201d dimenzi\u00f3j\u00e1nak figyelmen k\u00edv\u00fcl hagy\u00e1s\u00e1val a politik\u00e1t v\u00e9lhet\u0151en technikai jelleg\u0171 l\u00e9p\u00e9sek \u00e9s semleges proced\u00far\u00e1k sor\u00e1ra reduk\u00e1lj\u00e1k.<\/p>\n

 <\/p>\n

A nyilv\u00e1nos t\u00e9r<\/p>\n

Milyen k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel j\u00e1r az im\u00e9nt felv\u00e1zolt demokratikus politika agonisztikus modellje a nyilv\u00e1nos t\u00e9r v\u00edzi\u00f3inak tekintet\u00e9ben? A legfontosabb k\u00f6vetkezm\u00e9ny, hogy k\u00e9ts\u00e9gbe vonja azt az elterjedt elk\u00e9pzel\u00e9st, amely, b\u00e1r elt\u00e9r\u0151 m\u00f3dokon, a nyilv\u00e1nos t\u00e9r legt\u00f6bb v\u00edzi\u00f3j\u00e1t olyan terepk\u00e9nt jelen\u00edti meg, amely alkalmas a konszenzus l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9re. Ezzel szemben az agonisztikus modellben a nyilv\u00e1nos t\u00e9r a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 hegemonikus t\u00f6rekv\u00e9sek konfront\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak harctere, a v\u00e9gs\u0151 kiegyez\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9nek teljes hi\u00e1ny\u00e1ban. Eddig nyilv\u00e1nos t\u00e9rr\u0151l besz\u00e9ltem, de r\u00f6gt\u00f6n le kell sz\u00f6geznem, hogy nem egyetlen t\u00e9rr\u0151l van sz\u00f3. Az agonisztikus szeml\u00e9let szerint a nyilv\u00e1nos terek mindig plur\u00e1lisak, \u00e9s az ellens\u00e9ges konfront\u00e1ci\u00f3 a diskurzus sz\u00e1mtalan fel\u00fclet\u00e9n j\u00f6n l\u00e9tre. Ezen fel\u00fcl egy m\u00e1sik fontos szempontot is lesz\u00f6gezn\u00e9k. Mik\u00f6zben a terek e sokf\u00e9les\u00e9g\u00e9nek nincs k\u00f6z\u00e9ppontja, nem h\u00faz\u00f3dik m\u00f6g\u00f6tte az egys\u00e9g elve, mindig megtal\u00e1lhat\u00f3ak k\u00f6zt\u00fck a tagol\u00f3d\u00e1s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le form\u00e1i, \u00e9s nem a n\u00e9h\u00e1ny posztmodern gondolkod\u00f3 \u00e1ltal elk\u00e9pzelt sz\u00e9tsz\u00f3rts\u00e1g jellemzi \u0151ket. Nem is a Deleuze \u00e9s k\u00f6vet\u0151i \u00e1ltal megfogalmazott \u201esima\u201d t\u00e9rrel \u00e1llunk szemben. A nyilv\u00e1nos terek mindig bar\u00e1zd\u00e1ltak \u00e9s hegemonikusan struktur\u00e1ltak. Minden adott hegem\u00f3nia a terek sokf\u00e9les\u00e9g\u00e9nek egy konkr\u00e9t tagol\u00f3d\u00e1s\u00e1b\u00f3l j\u00f6n l\u00e9tre, \u00e9s ez azt jelenti, hogy a hegemonikus k\u00fczdelem a nyilv\u00e1nos terek tagol\u00f3d\u00e1s\u00e1nak \u00faj form\u00e1it l\u00e9trehozand\u00f3 is zajlik.<\/p>\n

Az \u00e9n szeml\u00e9letem teh\u00e1t egy\u00e9rtelm\u0171en k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik a J\u00fcrgen Habermas \u00e1ltal t\u00e1mogatott n\u00e9zett\u0151l, aki a politikai nyilv\u00e1nos teret (amelyet \u201enyilv\u00e1noss\u00e1gnak\u201d nevez) olyan t\u00e9rk\u00e9nt k\u00e9pzeli el, amely a racion\u00e1lis konszenzust c\u00e9lz\u00f3 tan\u00e1cskoz\u00e1s sz\u00edntere. Habermas mindenesetre m\u00e1r elfogadja, tekintettel a t\u00e1rsadalmi \u00e9let korl\u00e1taira, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen egy ilyen konszenzus l\u00e9trej\u00f6tte, \u00e9s ide\u00e1lis kommunik\u00e1ci\u00f3s helyzet\u00e9t \u201eregulat\u00edv eszm\u00e9nek\u201d tekinti. Azonban az \u00e1ltalam k\u00e9pviselt n\u00e9z\u0151pontb\u00f3l a habermasi ide\u00e1lis kommunik\u00e1ci\u00f3s helyzet besz\u00e9dhib\u00e1i nem empirikus, hanem ontol\u00f3giai t\u00e9nyez\u0151k, \u00e9s az \u00e1ltala regulat\u00edv eszmek\u00e9nt felv\u00e1zolt racion\u00e1lis konszenzus val\u00f3j\u00e1ban elvi lehetetlens\u00e9g. Bizony, ehhez a kirekeszt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli konszenzus lehet\u0151s\u00e9g\u00e9re lenne sz\u00fcks\u00e9g, \u00e1m az agonisztikus szeml\u00e9let \u00e9ppen ezt mutatja lehetetlennek. Azt is szeretn\u00e9m jelezni, hogy a hasonl\u00f3 terminol\u00f3gia ellen\u00e9re az \u00e9n felfog\u00e1somban az agonisztikus nyilv\u00e1nos t\u00e9r elt\u00e9r a Hannah Arendt \u00fajabban n\u00e9pszer\u0171 elm\u00e9let\u00e9ben foglalt t\u00e9rt\u0151l. Szerintem az \u201eagonizmus\u201d arendti felfog\u00e1s\u00e1nak legf\u0151bb b\u00f6kken\u0151je di\u00f3h\u00e9jban az, hogy ez \u201eantagonizmus n\u00e9lk\u00fcli agonizmus\u201d. Ezalatt azt \u00e9rtem, hogy mik\u00f6zben Arendt nagy hangs\u00falyt fektet az emberi pluralit\u00e1sra \u00e9s ragaszkodik ahhoz, hogy a politika a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 emberi l\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9vel \u00e9s reciprocit\u00e1s\u00e1val foglalkozik, sosem ismerte el, hogy \u00e9ppen ebben a pluralit\u00e1sban gy\u00f6kereznek az antagonisztikus konfliktusok. Arendt szerint a politikus gondolkod\u00e1s abban \u00e1ll, hogy az ember kifejleszti annak k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t, hogy sokf\u00e9le szemsz\u00f6gb\u0151l l\u00e1ssa a dolgokat. Mivel Kantra \u00e9s az \u0151 \u201ekib\u0151v\u00edtett gondolkod\u00e1s\u00e1ra\u201d val\u00f3 hivatkoz\u00e1sa arr\u00f3l tan\u00faskodik, hogy az \u0151 pluralizmusa alapj\u00e1ban v\u00e9ve nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik a liber\u00e1list\u00f3l, hiszen az interszubjekt\u00edv egyet\u00e9rt\u00e9s horizontj\u00e1n mozog. Amit \u0151 Kant eszt\u00e9tikai \u00edt\u00e9l\u0151er\u0151vel kapcsolatos doktr\u00edn\u00e1j\u00e1ban keres, az val\u00f3j\u00e1ban annak a m\u00f3dja, hogy megbizonyosodjunk a nyilv\u00e1nos t\u00e9rben val\u00f3 interszubjekt\u00edv egyet\u00e9rt\u00e9sr\u0151l. Felfog\u00e1suk jelent\u0151s k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gei ellen\u00e9re Arendt Habermashoz hasonl\u00f3an v\u00e9g\u00fcl konszenzu\u00e1lisan k\u00e9pzeli el a nyilv\u00e1nos teret. Mint arra Linda Zerilli r\u00e1mutatott, (5)<\/a> az \u0151 eset\u00e9ben a konszenzus a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 hangok \u00e9s v\u00e9leked\u00e9sek cser\u00e9j\u00e9nek eredm\u00e9nye (a g\u00f6r\u00f6g doxa \u00e9rtelm\u00e9ben), nem pedig a habermasi racion\u00e1lis \u201eDiskurs\u201d-\u00e9. M\u00edg Habermas sz\u00e1m\u00e1ra a konszenzus a Kant \u00e1ltal \u201edisputieren\u201d-nek nevezett, logikus szab\u00e1lyok k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtott vita \u00e1ltal j\u00f6n l\u00e9tre, Arendt felfog\u00e1s\u00e1ban annak el\u0151mozd\u00edt\u00f3ja a \u201estreiten\u201d, melyben az egyet\u00e9rt\u00e9s meggy\u0151z\u00e9s, \u00e9s nem megc\u00e1folhatatlan bizony\u00edt\u00e9kok eredm\u00e9nye. Azonban egyik\u00fck sem k\u00e9pes elfogadni azt, hogy mindenfajta konszenzus hegemonikus term\u00e9szet\u0171, illetve, hogy az antagonizmus elt\u00f6r\u00f6lhetetlen, azaz a \u201eWiederstreit\u201d momentum\u00e1t, amire Lyotard \u201ediffferend\u201d-k\u00e9nt utal. Annak ellen\u00e9re, hogy Kant filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1nak k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 aspektusaiban tal\u00e1lnak ihletet, Arendt \u00e9s Habermas egyar\u00e1nt el\u0151nyben r\u00e9szes\u00edti Kant eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1ban a sz\u00e9ps\u00e9g aspektus\u00e1t, \u00e9s nem vesznek tudom\u00e1st a fens\u00e9gessel kapcsolatos gondolatair\u00f3l. Ez k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl azzal f\u00fcgg \u00f6ssze, hogy elker\u00fclik a \u201edifferend\u201d fogalm\u00e1t.<\/p>\n

 <\/p>\n

Kritikai m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok \u00e9s a hegem\u00f3nia<\/p>\n

Vajon milyen kapcsolat l\u00e9tes\u00edthet\u0151 e teoretikus eszmefuttat\u00e1s \u00e9s a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok k\u00f6z\u00f6tt? Miel\u0151tt erre r\u00e1t\u00e9rn\u00e9k, hangs\u00falyozni szeretn\u00e9m, hogy a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a politika viszony\u00e1t nem abban l\u00e1tom, hogy k\u00e9t k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 ter\u00fclet, egyr\u00e9szr\u0151l a m\u0171v\u00e9szet, m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l a politika k\u00f6z\u00f6tt sz\u00fcks\u00e9g lenne kapcsolatot l\u00e9tes\u00edteni. Ahogy a m\u0171v\u00e9szetnek van politikai dimenzi\u00f3ja, a politika is rendelkezik eszt\u00e9tikai dimenzi\u00f3val. Ez\u00e9rt nem tartom c\u00e9lravezet\u0151nek a politikus \u00e9s nem politikus m\u0171v\u00e9szet k\u00f6zti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gt\u00e9telt. A hegem\u00f3nia elm\u00e9let\u00e9nek perspekt\u00edv\u00e1j\u00e1b\u00f3l a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok szerepet j\u00e1tszanak az adott szimbolikus rend fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9ben \u00e9s fenntart\u00e1s\u00e1ban, illetve az azzal szembeni ellen\u00e1ll\u00e1sban, \u00e9s ez\u00e9rt sz\u00fcks\u00e9gk\u00e9ppen rendelkeznek politikai dimenzi\u00f3val is. A maga r\u00e9sz\u00e9r\u0151l a politikais\u00e1g a t\u00e1rsadalmi viszonyok szimbolikus rendj\u00e9re vonatkozik, amit Claude Lefort \u201emise en scene\u201d-nek nevez, az emberi egy\u00fctt\u00e9l\u00e9s \u201emise en forme\u201d-j\u00e1nak, \u00e9s \u00e9ppen ebben rejlik annak eszt\u00e9tikai dimenzi\u00f3ja.<\/p>\n

A val\u00f3di probl\u00e9ma a kritikai m\u0171v\u00e9szet lehets\u00e9ges form\u00e1it illeti, a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u00f3dokat, amelyekkel a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok hozz\u00e1j\u00e1rulhatnak az uralkod\u00f3 hegem\u00f3nia megk\u00e9rd\u0151jelez\u00e9s\u00e9hez. Amint elfogadjuk, hogy az identit\u00e1sok sohasem el\u0151re adottak, hanem mindig az identifik\u00e1ci\u00f3 folyamat\u00e1nak eredm\u00e9nyei, \u00e9s diszkurz\u00edv konstrukci\u00f3k, felmer\u00fcl annak a k\u00e9rd\u00e9se, hogy milyen t\u00edpus\u00fa identit\u00e1s kialak\u00edt\u00e1s\u00e1ra kellene t\u00f6rekedni\u00fck a kritikai m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatoknak. Nyilv\u00e1nval\u00f3an azok, akik az agonisztikus nyilv\u00e1nos terek megteremt\u00e9s\u00e9t t\u00e1mogatj\u00e1k, ahol a c\u00e9l az uralkod\u00f3 konszenzus \u00e1ltal elfojtott dolgok leleplez\u00e9se, teljesen m\u00e1sk\u00e9nt fogj\u00e1k elk\u00e9pzelni a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok \u00e9s azok k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ge k\u00f6zti viszonyt, mint azok, akik c\u00e9lja a konszenzus megteremt\u00e9se, m\u00e9g ha ezt a konszenzust kritikainak l\u00e1tj\u00e1k is. Az agonisztikus szeml\u00e9let szerint a kritikai m\u0171v\u00e9szet disszenzust sz\u00edt, l\u00e1that\u00f3v\u00e1 teszi azt, amit az uralkod\u00f3 konszenzus elfedni \u00e9s elt\u00f6r\u00f6lni igyekszik. Sz\u00e1mtalan olyan m\u0171v\u00e9szeti gyakorlat alkotja, amelyek arra t\u00f6rekednek, hogy hangot adjanak mindazoknak, akiket a l\u00e9tez\u0151 hegem\u00f3nia kereteiben elhallgattatnak. N\u00e9zetem szerint ez az agonisztikus szeml\u00e9let k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen alkalmas arra, hogy megragadjuk a m\u0171v\u00e9szeti aktivizmus \u00fajabban felbukkant \u00faj form\u00e1inak term\u00e9szet\u00e9t, amelyek a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb m\u00f3dokon t\u00f6rekednek a l\u00e9tez\u0151 konszenzus megk\u00e9rd\u0151jelez\u00e9s\u00e9re. Ezek a m\u0171v\u00e9szeti-aktivista gyakorlatok mer\u0151ben k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u00edpus\u00faak, a brit \u201eVissza az utc\u00e1kat\u201d, vagy az olasz \u201eTute Bianche\u201d mozgalmakhoz hasonl\u00f3 \u00faj urb\u00e1nus harcokt\u00f3l a francia \u201eLe a rekl\u00e1mokkal\u201d, \u00e9s az osztr\u00e1k \u201eNikeplatz \u2013 a t\u00e9r \u00fajragondol\u00e1sa\u201d rekl\u00e1mkamp\u00e1nyokig. Tov\u00e1bbi p\u00e9ld\u00e1t tal\u00e1lunk a Yes Men \u201eidentit\u00e1s-korrekci\u00f3s\u201d strat\u00e9gi\u00e1j\u00e1ban, akik k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 identit\u00e1sokat felv\u00e9ve \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul, a Kereskedelmi Vil\u00e1gszervezet k\u00e9pvisel\u0151ik\u00e9nt \u2013 a neoliber\u00e1lis ideol\u00f3gia igen hat\u00e9kony szat\u00edr\u00e1j\u00e1t alkotj\u00e1k meg. (6)<\/a> Olyan int\u00e9zm\u00e9nyeket c\u00e9loznak meg, amelyek a neoliberalizmust az emberek j\u00f3l\u00e9t\u00e9nek rov\u00e1s\u00e1ra t\u00e1mogatj\u00e1k; felveszik azok identit\u00e1s\u00e1t, ennek seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel pedig korrekci\u00f3s lehet\u0151s\u00e9geket k\u00edn\u00e1lnak. P\u00e9ld\u00e1n\u00e1nak ok\u00e1\u00e9rt, 1999-ben a k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00f6veg volt olvashat\u00f3 a WTO honlapj\u00e1t parodiz\u00e1l\u00f3 weboldalon: \u201eA Kereskedelmi Vil\u00e1gszervezet egy gigantikus nemzetk\u00f6zi b\u00fcrokr\u00e1cia, melynek c\u00e9lja, hogy az \u00fczleti vil\u00e1got a \u2019szabadkereskedelem\u2019 kik\u00e9nyszer\u00edt\u00e9s\u00e9vel t\u00e1mogassa, azaz szabads\u00e1got ad a multiknak, hogy \u00fagy \u00fczleteljenek, ahogy csak akarnak. A WTO ezt a szabads\u00e1got minden m\u00e1s szabads\u00e1g, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt az ev\u00e9s, a v\u00edziv\u00e1s, a bizonyos \u00e9telekt\u0151l val\u00f3 tart\u00f3zkod\u00e1s, a betegek ell\u00e1t\u00e1sa, a k\u00f6rnyezetv\u00e9delem, a h\u00e1zt\u00e1ji gazd\u00e1lkod\u00e1s, a szakszervezetek, a szoci\u00e1lis int\u00e9zm\u00e9nyek, a korm\u00e1nyz\u00e1s, \u00e9s a k\u00fclpolitika szabads\u00e1ga f\u00f6l\u00e9 helyezi. Mindezeknek a szabads\u00e1g\u00e1t t\u00e1madj\u00e1k a \u2019szabadkereskedelem\u2019 leple alatt tev\u00e9kenyked\u0151 nagyv\u00e1llalatok, nek\u00fcnk pedig azt mondj\u00e1k, hogy ez a titokzatos jog minden m\u00e1s jog felett \u00e1ll.\u201d (7)<\/a> N\u00e9h\u00e1nyan ezt a hamis weboldalt hitt\u00e9k az eredetinek, \u00e9s a Yes Men a WTO k\u00e9pvisel\u0151inek \u00e1lc\u00e1zva sz\u00e1mos nemzetk\u00f6zi konferenci\u00e1ra is bejutott, ahol egyik szatirikus intervenci\u00f3juk abb\u00f3l \u00e1llt, hogy egy, a dolgoz\u00f3k megfigyel\u00e9s\u00e9re alkalmas telematikus eszk\u00f6z bevezet\u00e9s\u00e9t ind\u00edtv\u00e1nyozt\u00e1k, melynek form\u00e1ja egy m\u00e9retes arany falloszra eml\u00e9keztetett.<\/p>\n

\u00dagy v\u00e9lem, ahhoz, hogy megragadjuk a m\u0171v\u00e9szeti aktivizmus e fajt\u00e1inak politikai jelleg\u00e9t, hegem\u00f3nia-ellenes intervenci\u00f3knak kell \u0151ket tekinten\u00fcnk, melyek c\u00e9lja a nyilv\u00e1nos t\u00e9r elfoglal\u00e1sa annak \u00e9rdek\u00e9ben, hogy felkavarj\u00e1k a nagyv\u00e1llalati kapitalizmus \u00e1ltal terjesztett l\u00e1tszatharm\u00f3ni\u00e1t, felfedve annak elnyom\u00f3 jelleg\u00e9t. Az ilyen intervenci\u00f3k politikai dimenzi\u00f3j\u00e1nak elismer\u00e9se annak az elk\u00e9pzel\u00e9snek a felad\u00e1s\u00e1t felt\u00e9telezi, miszerint a politikuss\u00e1ghoz tot\u00e1lis szak\u00edt\u00e1sra van sz\u00fcks\u00e9g a dolgok fenn\u00e1ll\u00f3 rendj\u00e9vel, hogy valami teljesen \u00faj j\u00f6hessen l\u00e9tre. Manaps\u00e1g a m\u0171v\u00e9szek m\u00e1r nem tehetnek \u00fagy, mintha radik\u00e1lis kritik\u00e1t k\u00edn\u00e1l\u00f3 el\u0151\u0151rs\u00f6t alkotn\u00e1nak, de ez nem ad okot arra, hogy kijelents\u00fck: politikai szerep\u00fck v\u00e9get \u00e9rt. M\u00e9g mindig fontos szerepet j\u00e1tszhatnak a hegemonikus k\u00fczdelemben az\u00e1ltal, hogy felforgatj\u00e1k az uralkod\u00f3 hegem\u00f3ni\u00e1t \u00e9s \u00faj szubjektivit\u00e1sok konstrukci\u00f3j\u00e1hoz j\u00e1rulnak hozz\u00e1. Tulajdonk\u00e9ppen mindig is ez volt a szerep\u00fck, \u00e9s csak a m\u0171v\u00e9sz privilegiz\u00e1lt helyzet\u00e9nek modernista ill\u00fazi\u00f3ja hitette el vel\u00fcnk, hogy m\u00e1sk\u00e9nt lett volna. Amint felhagyunk ezzel az ill\u00fazi\u00f3val, \u00e9s vele egy\u00fctt a politika forradalmi felfog\u00e1s\u00e1val, felismerj\u00fck, hogy a kritikai m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok a demokratikus politika fontos dimenzi\u00f3j\u00e1t alkotj\u00e1k. Ez azonban, egyesek hiedelmeivel ellent\u00e9tben, nem azt jelenti, hogy egyed\u00fcl \u0151k lenn\u00e9nek k\u00e9pesek az \u00faj hegem\u00f3nia l\u00e9tes\u00edt\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges v\u00e1ltoz\u00e1sok megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1ra. Ahogy kor\u00e1bban (8)<\/a> \u00e9rvelt\u00fcnk, a radik\u00e1lis demokratikus politika a harc k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 szintjeinek tagol\u00e1s\u00e1\u00e9rt ki\u00e1lt, hogy ekvivalencia-l\u00e1ncot alkothassunk k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Ahhoz, hogy a \u201epoz\u00edci\u00f3harc\u201d sikeres legyen, elker\u00fclhetetlen, hogy kapcsol\u00f3djunk a politikai intervenci\u00f3 olyan tradicion\u00e1lis form\u00e1ihoz, mint a p\u00e1rtok \u00e9s a szakszervezetek. Komoly t\u00e9ved\u00e9s lenne azt gondolni, hogy a m\u0171v\u00e9szeti aktivizmus \u00f6nmag\u00e1ban k\u00e9pes v\u00e9get vetni a neoliber\u00e1lis hegem\u00f3ni\u00e1nak.<\/p>\n\n

 <\/p>\n\n

Ford\u00edtotta: Sipos D\u00e1niel<\/p>\n

\n

[1]<\/a> Luc Boltanski \u00e9s Eve Chiapello: The New Spirit of Capitalism<\/I>, London: Verso, 2005.<\/p>\n

[2]<\/a> Interview with Andr\u00e9 Gorz, Multitudes<\/I>, No. 15, 2004, p. 209.<\/p>\n

[3]<\/a> Brian Holmes: Artistic Autonomy<\/I>, www.u-tangente.org (jelenleg nem el\u00e9rhet\u0151)<\/p>\n

[4]<\/a> Az \u201eagonisztikus\u201d szeml\u00e9let kialakul\u00e1s\u00e1hoz l\u00e1sd Chantal Mouffe: The Democratic Paradox<\/I>, London: Verso, 2000, 4. fejezet<\/p>\n

[5]<\/a> Linda Zerilli: Feminism and the Abyss of Freedom<\/I>, University of Chicago Press, 2005, 4. fejezet<\/p>\n

[6]<\/a> L\u00e1sd pl. a k\u00f6nyvet: The Yes Men. The True Story of the End of the World Trade Organization<\/I>, The Disinformation Company Ltd, 2004<\/p>\n

[7]<\/a> A Yes Men weboldala: http:\/\/www.theyesmen.org<\/a><\/p>\n

[8]<\/a> Ernesto Laclau \u00e9s Chantal Mouffe: Hegemony and Socialist Strategy. Towards a Radical Democratic Politics<\/I>, London: Verso, 1985, m\u00e1sodik kiad\u00e1s 2001.<\/p>\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A sz\u00f6veget Tim\u00e1r Katalin javaslata alapj\u00e1n ford\u00edtottuk. Eredeti megjelen\u00e9si helye:Art&Research \u2013 A Journal of Ideas, Contexts and Methods, Volume 1. No. 2, Summer 2007 http:\/\/www.artandresearch.org.uk\/v1n2\/mouffe.html   J\u00e1tszhatnak-e m\u00e9g a m\u0171v\u00e9szeti gyakorlatok kritikus szerepet egy olyan t\u00e1rsadalomban, ahol a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a rekl\u00e1m hat\u00e1rai elmos\u00f3dtak, \u00e9s ahol a m\u0171v\u00e9szek \u00e9s kultur\u00e1lis munk\u00e1sok a kapitalista termel\u00e9s elengedhetetlen […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630901,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-400954","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400954","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=400954"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/400954\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630901"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=400954"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=400954"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=400954"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}