{"id":401027,"date":"2017-04-25T22:00:00","date_gmt":"2017-04-25T22:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=401027"},"modified":"2022-06-21T14:28:14","modified_gmt":"2022-06-21T13:28:14","slug":"az-ido-tarsai","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/az-ido-tarsai\/","title":{"rendered":"Az id\u0151 t\u00e1rsai"},"content":{"rendered":"
\r\n

Diz\u00e1jn \u00e9s m\u0171v\u00e9szet.<\/i> Boris Groys mappa<\/b><\/p>\r\n

Erhardt Mikl\u00f3s: El\u0151sz\u00f3<\/a><\/p>\r\n<\/div>\r\n

 <\/p>\r\n

\r\n

 <\/p>\r\n

1.<\/p>\r\n

A kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet akkor \u00e9rdemli meg a nev\u00e9t, ha manifeszt\u00e1lja a kort\u00e1rss\u00e1g\u00e1t \u2013 \u00e9s ez nem egyszer\u0171en arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy mostan\u00e1ban csin\u00e1lt\u00e1k vagy mutatt\u00e1k-e be. A k\u00e9rd\u00e9s teh\u00e1t, \u201eMi a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet?\u201d, mag\u00e1ban foglal egy m\u00e1sikat: \u201eMi a kort\u00e1rs?\u201d. Hogyan lehet megmutatni a kort\u00e1rsit mint olyat?<\/p>\r\n

Kort\u00e1rsnak lenni \u00e9rthet\u0151 \u00fagy, mint k\u00f6zvetlen\u00fcl jelen lenni, itt \u00e9s most. Ebben az \u00e9rtelemben a m\u0171v\u00e9szet akkor val\u00f3ban kort\u00e1rs, ha autentikusnak \u00e9szlelj\u00fck, k\u00e9pesnek megragadni \u00e9s kifejezni a jelen jelenval\u00f3s\u00e1g\u00e1t, olyan m\u00f3don, amelyet nem korrump\u00e1lnak sem m\u00faltb\u00e9li hagyom\u00e1nyok, sem a j\u00f6v\u0151ben sikerre sz\u00e1m\u00edt\u00f3 strat\u00e9gi\u00e1k. Mindek\u00f6zben persze j\u00f3l ismerj\u00fck a jelen kritik\u00e1j\u00e1t, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen Jacques Derrida megfogalmaz\u00e1s\u00e1ban, aki el\u00e9g meggy\u0151z\u0151en demonstr\u00e1lta, hogy a jelent m\u00e1r eredet\u00e9ben korrump\u00e1lja a m\u00falt \u00e9s a j\u00f6v\u0151, hogy a jelenl\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n mindig a hi\u00e1ny \u00fcl, \u00e9s hogy a t\u00f6rt\u00e9nelem \u00e9s a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net nem \u00e9rtelmezhet\u0151, Derrida kifejez\u00e9s\u00e9vel \u00e9lve, mint \u201ejelenek felvonul\u00e1sa\u201d. (1)<\/a><\/p>\r\n

\u00c1m ahelyett, hogy tov\u00e1bb elemezn\u00e9nk a Derrida-f\u00e9le dekonstrukci\u00f3 m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t, szeretn\u00e9k eggyel h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9pni, \u00e9s feltenni a k\u00e9rd\u00e9st: Mi is van a jelenben \u2013 az itt \u00e9s mostban \u2013, ami annyira foglalkoztat minket? M\u00e1r Wittgenstein sokat \u00e9lcel\u0151d\u00f6tt azokon a filoz\u00f3fus koll\u00e9g\u00e1in, akik egyre-m\u00e1sra hirtelen a jelen szeml\u00e9l\u00e9s\u00e9be fordultak, ahelyett, hogy egyszer\u0171en a maguk dolg\u00e1val t\u00f6r\u0151dtek volna, \u00e9s \u00e9lt\u00e9k volna a mindennapjaikat. A jelen, a k\u00f6zvetlen\u00fcl adott passz\u00edv szeml\u00e9l\u00e9se Wittgenstein sz\u00e1m\u00e1ra ugyanis term\u00e9szetellenes foglalatoss\u00e1g, amelyet a metafizikai hagyom\u00e1ny dikt\u00e1l, \u00e9s ez a hagyom\u00e1ny nem ismeri a mindennapi \u00e9let \u00e1raml\u00e1s\u00e1t \u2013 az \u00e1raml\u00e1st, amely mindig t\u00falfolyik a jelenen, an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmi m\u00f3don el\u0151nyben r\u00e9szes\u00edten\u00e9. Wittgenstein szerint a jelen ir\u00e1nti \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s egyszer\u0171en filoz\u00f3fiai \u2013 esetleg m\u00e9g m\u0171v\u00e9szi \u2013 szakmai \u00e1rtalom, egyfajta metafizikai betegs\u00e9g, amelynek gy\u00f3gym\u00f3dja a filoz\u00f3fiai kritika. Ez\u00e9rt is tal\u00e1lom jelen t\u00e9m\u00e1nk (2)<\/a> szempontj\u00e1b\u00f3l k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen relev\u00e1nsnak az al\u00e1bbi k\u00e9rd\u00e9st: Hogyan mutatkozik meg a jelen a mindennapi tapasztalatban \u2013 miel\u0151tt m\u00e9g metafizikai spekul\u00e1ci\u00f3 vagy filoz\u00f3fiai kritika t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1 v\u00e1lna? (3)<\/a><\/p>\r\n

Nekem \u00fagy t\u0171nik, a jelen legel\u0151sz\u00f6r is olyasvalami, ami akad\u00e1lyoz mindennapi (vagy nem mindennapi) terveink v\u00e9grehajt\u00e1s\u00e1ban, valami, ami nem engedi, hogy z\u00f6kken\u0151mentesen \u00e1tcs\u00fasszunk a m\u00faltb\u00f3l a j\u00f6v\u0151be, akad\u00e1ly teh\u00e1t, amely rem\u00e9nyeinket \u00e9s terveinket id\u0151szer\u0171tlenn\u00e9, idej\u00e9tm\u00faltt\u00e1 teszi, vagy egyszer\u0171en ellehetetlen\u00edti. Id\u0151r\u0151l-id\u0151re azt kell mondjuk: igen, remek projekt, de pillanatnyilag nincs p\u00e9nz\u00fcnk, id\u0151nk, energi\u00e1nk, stb. megcsin\u00e1lni. Vagy: val\u00f3ban csod\u00e1latos hagyom\u00e1ny, de jelenleg nem \u00e9rdekel senkit, senki sem akarja tov\u00e1bb vinni. Vagy: ez az ut\u00f3pia gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, de sajnos ma m\u00e1r senki sem hisz az ut\u00f3pi\u00e1kban, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. A jelen az id\u0151 azon pillanata, amelyben \u00fagy d\u00f6nt\u00fcnk, lejjebb sz\u00e1ll\u00edtjuk a j\u00f6v\u0151vel szemben \u00e1ll\u00edtott elv\u00e1r\u00e1sainkat, vagy odahagyjuk a m\u00falt n\u00e9mely sz\u00edv\u00fcnknek kedves hagyom\u00e1ny\u00e1t, hogy \u00e1tjuthassunk az itt-\u00e9s-most sz\u0171k kapuj\u00e1n.<\/p>\r\n

Ernst J\u00fcnger sz\u00e9pen mondja, hogy a modernit\u00e1s \u2013 a projektek \u00e9s tervek par excellence ideje \u2013 megtan\u00edtott minket k\u00f6nny\u0171 poggy\u00e1sszal (mit leichtem Gep\u00e4ck<\/i>) utazni. A modernit\u00e1s, hogy jobban haladhasson a jelen sz\u0171k \u00f6sv\u00e9ny\u00e9n, eldob\u00e1lt mindent, ami t\u00fal neh\u00e9znek, t\u00fal jelent\u00e9stelinek t\u0171nt: a mim\u00e9zist, a mesters\u00e9g hagyom\u00e1nyos krit\u00e9riumait, meg\u00f6r\u00f6kl\u00f6tt etikai \u00e9s eszt\u00e9tikai konvenci\u00f3kat \u00e9s a t\u00f6bbit. A modern redukcionizmus olyan strat\u00e9gia, amellyel t\u00fal\u00e9lhet\u0151 a jelenen \u00e1tvezet\u0151 neh\u00e9z utaz\u00e1s. A m\u0171v\u00e9szet, az irodalom, a zene \u00e9s a filoz\u00f3fia az\u00e9rt volt k\u00e9pes t\u00fal\u00e9lni a huszadik sz\u00e1zadot, mert minden kolonc\u00e1t\u00f3l megszabadult. Ugyanakkor ezek a radik\u00e1lis redukci\u00f3k fel is t\u00e1rtak valamif\u00e9le rejtett igazs\u00e1got, amely meghaladja k\u00f6zvetlen hat\u00e9konys\u00e1gukat. Azt mutatj\u00e1k, hogy az ember ennyi mindent feladhat \u2013 hagyom\u00e1nyokat, rem\u00e9nyeket, k\u00e9szs\u00e9geket \u00e9s gondolatokat \u2013, \u00e9s m\u00e9gis tov\u00e1bb viheti a m\u0171v\u00e9t, ebben a reduk\u00e1lt form\u00e1ban. Ez az igazs\u00e1g adta a modernista redukci\u00f3k transz-kultur\u00e1lis hat\u00e9konys\u00e1g\u00e1t is \u2013 a kultur\u00e1lis hat\u00e1rok \u00e1tl\u00e9p\u00e9se sokban olyan, mint \u00e1tl\u00e9pni a jelen korl\u00e1tj\u00e1t.<\/p>\r\n

\u00cdgy h\u00e1t a modernit\u00e1s id\u0151szak\u00e1ban a jelen hatalma csak k\u00f6zvetett m\u00f3don, a redukci\u00f3 nyomain kereszt\u00fcl \u00e9rz\u00e9kelhet\u0151, amelyeket a m\u0171v\u00e9szet test\u00e9n, vagy \u00e1ltal\u00e1nosabban a kult\u00fara test\u00e9n hagyott maga ut\u00e1n. A jelent mint olyat a modernizmus kontextus\u00e1ban legink\u00e1bb negat\u00edv dologk\u00e9nt l\u00e1tjuk, mint valamit, amit a j\u00f6v\u0151 nev\u00e9ben meg kell haladnunk, valamit, ami lass\u00edtja a terveink megval\u00f3sul\u00e1s\u00e1t, valamit, ami k\u00e9slelteti a j\u00f6v\u0151 elj\u00f6vetel\u00e9t. A szovjet \u00e9ra egyik jelszava az \u201eItt az id\u0151, el\u0151re!\u201d volt. Ilf \u00e9s Petrov, a h\u00faszas \u00e9vek k\u00e9t szovjet \u00edr\u00f3ja e modern \u00e9rz\u00fcletet az \u201eElvt\u00e1rs, aludj gyorsabban!\u201d szlogennel figur\u00e1zta ki igen pontosan. Val\u00f3ban, abban az id\u0151ben az ember sz\u00edvesebben aludta volna \u00e1t a jelent \u2013 elaludni a m\u00faltban, \u00e9s csak a fejl\u0151d\u00e9s v\u00e9gpontj\u00e1n, a sug\u00e1rz\u00f3 j\u00f6v\u0151ben \u00e9bredni fel.<\/p>\r\n

2.<\/p>\r\n

\u00c1m mikor k\u00e9telkedni kezd\u00fcnk a terveinkben, mikor \u00fajrafogalmazzuk \u0151ket, a jelen, a kort\u00e1rsi id\u0151 fontos, s\u0151t, nagyon fontos lesz nek\u00fcnk. Ez az\u00e9rt van, mert a kort\u00e1rsi id\u0151t val\u00f3j\u00e1ban k\u00e9ts\u00e9g, ingadoz\u00e1s, bizonytalans\u00e1g, hat\u00e1rozatlans\u00e1g alkotja \u2013 a tov\u00e1bbi reflexi\u00f3, a k\u00e9sleked\u00e9s sz\u00fcks\u00e9ge. El akarjuk halasztani a d\u00f6nt\u00e9seinket \u00e9s a tetteinket, hogy t\u00f6bb id\u0151nk legyen elemz\u00e9sre, t\u0171n\u0151d\u00e9sre, m\u00e9rlegel\u00e9sre. \u00c9s a kort\u00e1rs id\u0151 \u00e9ppen ez: az elh\u00faz\u00f3d\u00f3, s\u0151t, esetleg v\u00e9gtelen k\u00e9sedelem ideje. Soren Kierkegaard k\u00e9rdezi, mit jelentene Krisztus kort\u00e1rs\u00e1nak lenni. A v\u00e1lasza: azt jelenten\u00e9, hogy habozunk Krisztust elfogadni Megv\u00e1lt\u00f3nak. (4)<\/a> A kereszts\u00e9g elfogad\u00e1sa Krisztust sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en a m\u00faltban hagyja. Val\u00f3j\u00e1ban m\u00e1r Descartes is a k\u00e9ts\u00e9g idejek\u00e9nt hat\u00e1rozta meg a jelent \u2013 olyan k\u00e9ts\u00e9g idejek\u00e9nt, amely v\u00e1rhat\u00f3an vil\u00e1gos, \u00e9les \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171 gondolatokkal teli j\u00f6v\u0151t nyit meg el\u0151tt\u00fcnk.<\/p>\r\n

Nos, elmondhat\u00f3, hogy a mostani t\u00f6rt\u00e9nelmi pillanatban \u00e9ppen ilyen helyzetben vagyunk, mert olyan id\u0151ket \u00e9l\u00fcnk, amikor fel\u00fclvizsg\u00e1ljuk \u2013 nem elhagyjuk, nem elvetj\u00fck, hanem elemezz\u00fck \u00e9s fel\u00fclvizsg\u00e1ljuk \u2013 a modern terveket. A fel\u00fclvizsg\u00e1lat legk\u00f6zvetlenebb oka term\u00e9szetesen az, hogy Oroszorsz\u00e1g \u00e9s Kelet-Eur\u00f3pa odahagyta a kommunista projektet. Politikai \u00e9s kultur\u00e1lis \u00e9rtelemben a huszadik sz\u00e1zadot a kommunista projekt uralta. Volt a Hidegh\u00e1bor\u00fa, voltak kommunista p\u00e1rtok Nyugaton, ellenz\u00e9ki mozgalmak Keleten, progressz\u00edv forradalmak, konzervat\u00edv forradalmak, vit\u00e1k a tiszta \u00e9s az elk\u00f6telezett m\u0171v\u00e9szetr\u0151l \u2013 e projektek, programok \u00e9s mozgalmak a legt\u00f6bb esetben az egym\u00e1ssal val\u00f3 szemben\u00e1ll\u00e1suk r\u00e9v\u00e9n k\u00f6t\u0151dtek egym\u00e1shoz. Most azonban fel\u00fclvizsg\u00e1lhat\u00f3k, \u00e9s fel\u00fcl is kell vizsg\u00e1lnunk \u0151ket, a maguk teljess\u00e9g\u00e9ben. Ily m\u00f3don a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet tekinthet\u0151 \u00fagy, mint olyan m\u0171v\u00e9szet, amely a modern projektek fel\u00fclvizsg\u00e1lat\u00e1val foglalkozik.<\/p>\r\n

Mondhatjuk, hogy a hat\u00e1rozatlans\u00e1g, a k\u00e9sleked\u00e9s idej\u00e9t \u00e9lj\u00fck \u2013 unalmas id\u0151t. Nos, Martin Heidegger az unalmat \u00e9ppen mint azon k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnk el\u0151felt\u00e9tel\u00e9t \u00e9rtelmezte, hogy megtapasztaljuk a jelen jelenval\u00f3s\u00e1g\u00e1t \u2013 hogy az\u00e1ltal tapasztaljuk meg a vil\u00e1got a maga teljess\u00e9g\u00e9ben, hogy minden n\u00e9zete egyar\u00e1nt untat, s nem az\u00e9rt, mert ez vagy az a c\u00e9l mag\u00e1val ragad minket, ahogy az a modern projektek eset\u00e9ben t\u00f6rt\u00e9nt. (5)<\/a><\/p>\r\n

A modern projektekkel szembeni haboz\u00e1sunk j\u00f3r\u00e9szt annak tudhat\u00f3 be, hogy egyre kev\u00e9sb\u00e9 hisz\u00fcnk az \u00edg\u00e9reteikben. A klasszikus modernit\u00e1s hitt abban, hogy a j\u00f6v\u0151 k\u00e9pes bev\u00e1ltani a m\u00falt \u00e9s a jelen \u00edg\u00e9reteit \u2013 m\u00e9g Isten hal\u00e1la ut\u00e1n, s\u0151t, a l\u00e9lek halhatatlans\u00e1g\u00e1ba vetett hit elveszt\u00e9se ut\u00e1n is. Az \u00e1lland\u00f3 m\u0171v\u00e9szeti gy\u0171jtem\u00e9ny fogalma mindent elmond: a lev\u00e9lt\u00e1r, a k\u00f6nyvt\u00e1r \u00e9s a m\u00fazeum vil\u00e1gi \u00e1lland\u00f3s\u00e1got \u00edg\u00e9rt, materi\u00e1lis v\u00e9gtelent, amely a felt\u00e1mad\u00e1s \u00e9s az \u00f6r\u00f6k \u00e9let vall\u00e1si \u00edg\u00e9rete hely\u00e9be l\u00e9pett. A modernit\u00e1sban az \u201e\u00e9letm\u0171\u201d v\u00e1ltotta fel a lelket, mint az \u00c9n potenci\u00e1lisan halhatatlan r\u00e9sze.<\/p>\r\n

Foucault heterot\u00f3pi\u00e1knak nevezte az olyan modern helyeket, amelyekben felhalmoz\u00f3dik az id\u0151, ahelyett, hogy egyszer\u0171en elsziv\u00e1rogna. (6)<\/a> Politikai \u00e9rtelemben besz\u00e9lhet\u00fcnk \u00fagy a modern ut\u00f3pi\u00e1kr\u00f3l, mint a felhalmozott id\u0151 poszt-historikus tereir\u0151l, amelyekben a jelen v\u00e9gess\u00e9ge \u00fagy jelent meg, mint amely\u00e9rt lehet\u0151s\u00e9g szerint k\u00e1rp\u00f3tol a megval\u00f3sult terv \u2013 legyen az m\u0171alkot\u00e1s vagy politikai projekt \u2013 v\u00e9gtelen ideje. Persze az ilyen megval\u00f3sul\u00e1s el is t\u00f6rli a megval\u00f3s\u00edt\u00e1sba, az adott term\u00e9k el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1ba \u00f6lt id\u0151t \u2013 mikor a v\u00e9gterm\u00e9k el\u0151\u00e1ll, az el\u0151\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1hoz felhaszn\u00e1lt id\u0151 elt\u0171nik. Mindazon\u00e1ltal a term\u00e9k megval\u00f3s\u00edt\u00e1sakor elveszett id\u0151\u00e9rt a modernit\u00e1s olyan narrat\u00edv\u00e1val k\u00e1rp\u00f3tolt, amely azt valahogy m\u00e9gis visszaemelte \u2013 azzal, hogy olyan m\u0171v\u00e9szek, tud\u00f3sok vagy forradalm\u00e1rok \u00e9let\u00e9t dics\u0151\u00edtette, akik a j\u00f6v\u0151\u00e9rt dolgoztak.<\/p>\r\n

Azonban a v\u00e9gtelen j\u00f6v\u0151 \u00edg\u00e9rete, amely meg\u0151rzi a munk\u00e1nk eredm\u00e9ny\u00e9t, m\u00e1ra elvesztette az \u00e9letszer\u0171s\u00e9g\u00e9t. A m\u00fazeumb\u00f3l id\u0151szaki ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sok helysz\u00edne lett, nem \u00e1lland\u00f3 gy\u0171jtem\u00e9nyek tere. A j\u00f6v\u0151t folytonosan \u00fajratervezik \u2013 a kultur\u00e1lis trendek \u00e9s divatok \u00e1lland\u00f3 v\u00e1ltoz\u00e1sa val\u00f3sz\u00edn\u0171tlenn\u00e9 teszi a stabil j\u00f6v\u0151 \u00edg\u00e9ret\u00e9t b\u00e1rmely m\u0171alkot\u00e1s vagy politikai projekt sz\u00e1m\u00e1ra. R\u00e1ad\u00e1sul a m\u00faltat is folytonosan \u00fajra\u00edrj\u00e1k \u2013 nevek \u00e9s esem\u00e9nyek t\u0171nnek fel, t\u0171nnek el, ker\u00fclnek el\u0151, majd vesznek el \u00fajra. A jelen t\u00f6bb\u00e9 nem a m\u00faltb\u00f3l a j\u00f6v\u0151be \u00e1tvezet\u0151 pont, ink\u00e1bb m\u00falt \u00e9s j\u00f6v\u0151 \u00e1lland\u00f3 \u00e1t\u00edr\u00e1s\u00e1nak helysz\u00edne \u2013 a t\u00f6rt\u00e9nelmi narrat\u00edv\u00e1k folytonos burj\u00e1nz\u00e1s\u00e1\u00e9, amelyben az egy\u00e9n minden pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sa, hogy megragadja, net\u00e1n ellen\u0151rz\u00e9se alatt tartsa \u0151ket, megbukik.<\/p>\r\n

Csak abban lehet\u00fcnk bizonyosak a jelen\u00fcnkkel kapcsolatban, hogy e t\u00f6rt\u00e9nelmi narrat\u00edv\u00e1k holnap ugyan\u00fagy burj\u00e1nzanak majd, mint ma teszik \u2013 \u00e9s mi ugyanazzal a hitetlens\u00e9ggel fordulunk majd fel\u00e9j\u00fck. Bele vagyunk ragadva a jelenbe, amint an\u00e9lk\u00fcl termeli \u00fajra mag\u00e1t, hogy b\u00e1rmif\u00e9le j\u00f6v\u0151h\u00f6z vezetne. Egyszer\u0171en elvesz\u00edtj\u00fck az id\u0151nket, an\u00e9lk\u00fcl, hogy biztosan befektethetn\u00e9nk, felhalmozhatn\u00e1nk, ak\u00e1r ut\u00f3pikus, ak\u00e1r heterot\u00f3pikus \u00e9rtelemben. A term\u00e9ketlen, elvesztegetett id\u0151 jelens\u00e9g\u00e9t a v\u00e9gtelen t\u00f6rt\u00e9neti perspekt\u00edva hi\u00e1nya gener\u00e1lja. De az elvesztegetett id\u0151t pozit\u00edvabban is lehet \u00e9rt\u00e9kelni: mint f\u00f6l\u00f6s id\u0151t \u2013 olyan id\u0151t, amely az \u00e9let\u00fcnket mint tiszta id\u0151ben val\u00f3 l\u00e9tet \u00e1ll\u00edtja, t\u00fal azon, hogy milyen m\u00f3don haszn\u00e1ljuk fel a modern gazdas\u00e1gi \u00e9s politikai projektekben.<\/p>\r\n

3.<\/p>\r\n

P\u00e9ldak\u00e9nt vegy\u00fck Francis Al\u00ffs Dal Lupit\u00e1nak<\/i> (Song for Lupita<\/i>, 1998) c\u00edm\u0171 anim\u00e1ci\u00f3j\u00e1t. Ebben a m\u0171ben olyan tev\u00e9kenys\u00e9get tal\u00e1lunk, amelynek nincs eleje \u00e9s nincs v\u00e9ge, nincs v\u00e9gleges eredm\u00e9nye vagy term\u00e9ke: egy n\u0151 \u00f6nt vizet egy ed\u00e9nyb\u0151l egy m\u00e1sikba, majd vissza. Az id\u0151 veszteget\u00e9s\u00e9nek tiszta repetit\u00edv r\u00edtus\u00e1val \u00e1llunk szemben \u2013 vil\u00e1gi r\u00edtussal, amely semmif\u00e9le m\u00e1gikus er\u0151t nem k\u00f6vetel mag\u00e1nak, \u00e9s t\u00fal van minden vall\u00e1si hagyom\u00e1nyon vagy kultur\u00e1lis konvenci\u00f3n.<\/p>\r\n

Camus Sziszifusza juthat esz\u00fcnkbe, ez a proto-kort\u00e1rsm\u0171v\u00e9sz, akinek c\u00e9ltalan, \u00e9rtelmetlen feladata, hogy egy k\u0151szikl\u00e1t g\u00f6rgessen fel a hegyre, tekinthet\u0151 a kort\u00e1rs id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet protot\u00edpus\u00e1nak. Ez a nem-produkt\u00edv gyakorlat, ez az \u00f6r\u00f6k ism\u00e9tl\u0151d\u00e9s nem-t\u00f6rt\u00e9nelmi mint\u00e1j\u00e1ban megragadott id\u0151t\u00f6bblet alkotja Camus sz\u00e1m\u00e1ra igaz k\u00e9p\u00e9t annak, amit \u201e\u00e9letid\u0151nek\u201d h\u00edvunk \u2013 olyan szakasznak, amely nem vezethet\u0151 vissza az \u00e9let semmif\u00e9le \u201e\u00e9rtelm\u00e9re\u201d, \u201eeredm\u00e9ny\u00e9re\u201d, semmif\u00e9le t\u00f6rt\u00e9neti jelent\u0151s\u00e9gre. Az ism\u00e9tl\u0151d\u00e9s fogalma itt k\u00f6zponti jelent\u0151s\u00e9gre tesz szert.<\/p>\r\n

A kort\u00e1rs id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szetet inherens repetitivit\u00e1sa \u00e9lesen megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti a hatvanas \u00e9vek happeningjeit\u0151l \u00e9s performanszait\u00f3l. A dokument\u00e1lt tev\u00e9kenys\u00e9g t\u00f6bb\u00e9 nem egyedi, elszigetelt performansz \u2013 azaz egy\u00e9ni, hiteles, eredeti esem\u00e9ny, amely itt \u00e9s most zajlik. Ink\u00e1bb arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy ez a tev\u00e9kenys\u00e9g maga repetit\u00edv \u2013 miel\u0151tt m\u00e9g dokument\u00e1lt\u00e1k volna, mondjuk egy vide\u00f3-loopban. \u00cdgy h\u00e1t az Al\u00ffs \u00e1ltal megtervezett gesztus programszer\u0171en szem\u00e9lytelen gesztusk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik \u2013 b\u00e1rki megism\u00e9telheti, felveheti, \u00e9s elism\u00e9telheti \u00fajra. Az \u00e9l\u0151 emberi l\u00e9ny itt t\u00f6bb\u00e9 nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik mediatiz\u00e1lt k\u00e9p\u00e9t\u0151l. \u00c9l\u0151 organizmus \u00e9s halott mechanizmus ellent\u00e9t\u00e9t eljelent\u00e9ktelen\u00edti a dokument\u00e1lt gesztus eredetileg mechanikus, repetit\u00edv \u00e9s c\u00e9ltalan jellege.<\/p>\r\n

Francis Al\u00ffs az ilyen elvesztegetett, nem teleologikus id\u0151t, amely nem vezet semmi eredm\u00e9nyre, se v\u00e9gpontja, se cs\u00facspontja, \u00fagy jellemzi, mint a gyakorl\u00e1s, a pr\u00f3ba idej\u00e9t. Ehhez k\u00edn\u00e1lt p\u00e9ld\u00e1ja \u2013 A pr\u00f3ba politik\u00e1ja<\/i> (Politics of Rehearsal<\/i> 2007) c\u00edm\u0171 vide\u00f3ja, amely egy sztript\u00edz el\u0151ad\u00e1s pr\u00f3b\u00e1j\u00e1t helyezi a k\u00f6z\u00e9ppontba \u2013 bizonyos \u00e9rtelemben a pr\u00f3ba pr\u00f3b\u00e1ja, amennyiben a sztript\u00edz \u00e1ltal felkeltett szexu\u00e1lis v\u00e1gy bet\u00f6ltetlen marad, m\u00e9g \u201eigazi\u201d sztript\u00edz eset\u00e9ben is. A vide\u00f3n a pr\u00f3b\u00e1t a m\u0171v\u00e9sz komment\u00e1rja k\u00eds\u00e9ri, \u00fagy \u00e9rtelmezve a szitu\u00e1ci\u00f3t, mint a modernit\u00e1s modellj\u00e9t, l\u00e9v\u00e9n, hogy a modernit\u00e1s is mindig bev\u00e1ltatlanul hagyja az \u00edg\u00e9ret\u00e9t.<\/p>\r\n

A m\u0171v\u00e9sz sz\u00e1m\u00e1ra a modernit\u00e1s ideje a folytonos moderniz\u00e1ci\u00f3 ideje, amely sosem igaz\u00e1n val\u00f3s\u00edtja meg c\u00e9lj\u00e1t, hogy igaz\u00e1n modern legyen, \u00e9s sosem el\u00e9g\u00edti ki a v\u00e1gyat, amelyet felkeltett. Ebben az \u00e9rtelemben a moderniz\u00e1ci\u00f3 folyamata kezd elvesztegetett t\u00f6bbletid\u0151nek t\u0171nni, amelyet dokument\u00e1lni lehet \u00e9s kell \u2013 \u00e9ppen az\u00e9rt, mert sosem vezetett semmi val\u00f3s eredm\u00e9nyre. Egy m\u00e1sik munk\u00e1j\u00e1ban Al\u00ffs egy cip\u0151pucol\u00f3 munk\u00e1j\u00e1t emeli az olyan munka p\u00e9ld\u00e1j\u00e1v\u00e1, amely marxista \u00e9rtelemben semmif\u00e9le \u00e9rt\u00e9ket nem termel, miut\u00e1n a cip\u0151f\u00e9nyez\u00e9sbe fektetett id\u0151 nem eredm\u00e9nyezhet semmif\u00e9le v\u00e9gterm\u00e9ket, ahogy azt Marx \u00e9rt\u00e9kelm\u00e9lete el\u0151\u00edrja.<\/p>\r\n

De \u00e9ppen, mert az ilyen elvesztegetett, felf\u00fcggesztett, nem-t\u00f6rt\u00e9nelmi id\u0151 nem halmoz\u00f3dhat fel, nem sz\u00edv\u00f3dhat fel a term\u00e9k\u00e9ben, meg lehet ism\u00e9telni \u2013 szem\u00e9lytelen\u00fcl \u00e9s potenci\u00e1lisan v\u00e9gtelen\u00fcl. M\u00e1r Nietzsche is azt tartotta, hogy Isten hal\u00e1la, a transzcendencia v\u00e9ge ut\u00e1n az egyetlen lehet\u0151s\u00e9g elk\u00e9pzelni a v\u00e9gtelent ugyanannak \u00f6r\u00f6k visszat\u00e9r\u00e9s\u00e9ben tal\u00e1lhat\u00f3. Georges Bataille pedig \u00fagy tematiz\u00e1lta a repetit\u00edv id\u0151t\u00f6bbletet, az id\u0151 term\u00e9ketlen elveszteget\u00e9s\u00e9t, mint egyed\u00fcli lehet\u0151s\u00e9get elmenek\u00fclni a halad\u00e1s modern ideol\u00f3gi\u00e1ja el\u0151l. Persze mind Nietzsche, mind Bataille term\u00e9szett\u0151l adottnak \u00e9szlelte az ism\u00e9tl\u0151d\u00e9st.<\/p>\r\n

Gilles Deleuze azonban, Difference and Repetition<\/i> (1968) c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9ben, a sz\u00f3 szerinti \u00e9rtelemben vett ism\u00e9tl\u0151d\u00e9sr\u0151l mint radik\u00e1lisan mesters\u00e9gesr\u0151l besz\u00e9lt, amely, ilyen \u00e9rtelemben, konfliktusba ker\u00fcl minden term\u00e9szetes, \u00e9l\u0151, v\u00e1ltoz\u00f3 \u00e9s fejl\u0151d\u0151 dologgal, k\u00f6zt\u00fck a term\u00e9szeti \u00e9s az erk\u00f6lcsi t\u00f6rv\u00e9nyekkel. (7)<\/a> Ebb\u0151l az k\u00f6vetkezik, hogy a sz\u00f3 szerinti \u00e9rtelemben vett ism\u00e9tl\u00e9s gyakorl\u00e1sa tekinthet\u0151 \u00fagy, mint szakad\u00e1st elind\u00edtani az \u00e9let folyamatoss\u00e1g\u00e1ban azzal, hogy a m\u0171v\u00e9szeten kereszt\u00fcl nem-t\u00f6rt\u00e9nelmi id\u0151t\u00f6bbletet hozunk l\u00e9tre. \u00c9s ez az a pont, ahol a m\u0171v\u00e9szet val\u00f3ban kort\u00e1rss\u00e1 v\u00e1lhat.<\/p>\r\n

4.<\/p>\r\n

Szeretn\u00e9m itt a kort\u00e1rs (\u201econtemporary<\/i>\u201d) kifejez\u00e9snek egy n\u00e9mileg elt\u00e9r\u0151 jelent\u00e9s\u00e9t mozg\u00f3s\u00edtani. Con-temporary<\/i>nak lenni nem sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en jelenti azt, hogy jelen vagyunk, itt \u00e9s most; azt jelenti, hogy az \u201eid\u0151vel\u201d vagyunk, semmint az \u201eid\u0151ben\u201d. \u201eCon-temporary\u201d n\u00e9met\u00fcl \u201ezeitgen\u00f6ssisch\u201d. Mivel a Genosse<\/i> t\u00e1rsat jelent, \u201econ-temporarynak\u201d lenni \u2013 zeitgen\u00f6ssisch<\/i> \u2013 \u00fagy \u00e9rthet\u0151, mint az \u201eid\u0151 t\u00e1rs\u00e1nak\u201d lenni \u2013 egy\u00fcttm\u0171k\u00f6dni az id\u0151vel, seg\u00edteni neki, ha bajban van, ha neh\u00e9zs\u00e9gei akadnak. \u00c9s a jelenlegi, term\u00e9k-orient\u00e1lt civiliz\u00e1ci\u00f3nk teremtette felt\u00e9telek k\u00f6z\u00f6tt az id\u0151nek bizony vannak bajai, p\u00e9ld\u00e1ul mikor term\u00e9ketlennek, elvesztegetettnek, \u00e9rtelmetlennek tal\u00e1ltatik. Az ilyen term\u00e9ketlen id\u0151t kil\u00f6kik a t\u00f6rt\u00e9neti narrat\u00edv\u00e1kb\u00f3l, a teljes kit\u00f6rl\u00e9s r\u00e9m\u00e9vel fenyegetik. Ez az a pillanat, mikor az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet az id\u0151 seg\u00edts\u00e9gre siethet, egy\u00fcttm\u0171k\u00f6dhet vele, t\u00e1rs\u00e1v\u00e1 lehet \u2013 mert az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet val\u00f3j\u00e1ban nem m\u00e1s, mint m\u0171v\u00e9szetalap\u00fa id\u0151.<\/p>\r\n

Id\u0151alap\u00fanak val\u00f3j\u00e1ban ink\u00e1bb a hagyom\u00e1nyos m\u0171vek (festm\u00e9nyek, szobrok \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb) voln\u00e1nak tekinthet\u0151k, mivel azzal az elv\u00e1r\u00e1ssal k\u00e9sz\u00fcltek, hogy lesz idej\u00fck \u2013 s\u0151t, rengeteg idej\u00fck, ha beker\u00fclnek valamely m\u00fazeumba vagy jelent\u0151s mag\u00e1ngy\u0171jtem\u00e9nybe. De az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet nem \u00fagy alapul az id\u0151re, mint valami szil\u00e1rd fundamentumra, eleve garant\u00e1lt perspekt\u00edv\u00e1ra; az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet ink\u00e1bb azt az id\u0151t dokument\u00e1lja, amely az elt\u0171n\u00e9s vesz\u00e9ly\u00e9vel k\u00fczd, term\u00e9ketlen jelleg\u00e9nek \u2013 tiszta \u00e9let jelleg\u00e9nek, vagy, Giorgio Agamben szav\u00e1val, \u201epuszta \u00e9let\u201d jelleg\u00e9nek \u2013 k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en. (8)<\/a><\/p>\r\n

De m\u0171v\u00e9szet \u00e9s id\u0151 viszony\u00e1nak ilyet\u00e9n megv\u00e1ltoz\u00e1sa megv\u00e1ltoztatja mag\u00e1nak a m\u0171v\u00e9szetnek az id\u0151belis\u00e9g\u00e9t is. A m\u0171v\u00e9szet t\u00f6bb\u00e9 nincs \u201ejelen\u201d, nincs \u201ejelen-hat\u00e1sa\u201d \u2013 de egyben nincs t\u00f6bb\u00e9 a \u201ejelenben\u201d sem, az itt \u00e9s most egyszeris\u00e9g\u00e9nek \u00e9rtelm\u00e9ben. Ehelyett a m\u0171v\u00e9szet ink\u00e1bb elkezdi dokument\u00e1lni a repetit\u00edv, hat\u00e1rozatlan, esetleg v\u00e9gtelen jelent \u2013 olyan jelent, amely mindig volt, \u00e9s kivet\u00edthet\u0151 a hat\u00e1rozatlan j\u00f6v\u0151be.<\/p>\r\n

Hagyom\u00e1nyosan \u00fagy \u00e9rtelmezik a m\u0171alkot\u00e1st, mint olyasvalamit, ami teljesen megtestes\u00edti a m\u0171v\u00e9szetet, azonnali l\u00e1that\u00f3 jelenl\u00e9tet k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6z neki. Ha elmegy\u00fcnk egy m\u0171v\u00e9szeti ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sra, \u00e1ltal\u00e1ban azt felt\u00e9telezz\u00fck, hogy b\u00e1rmi, amit ott ki\u00e1ll\u00edtanak \u2013 festm\u00e9ny, szobor, rajz, fot\u00f3, vide\u00f3, ready-made vagy install\u00e1ci\u00f3 \u2013, biztosan m\u0171v\u00e9szet. Az egyes m\u0171vek persze \u00edgy vagy \u00fagy hivatkozhatnak olyan dolgokra, amelyek rajtuk k\u00edv\u00fcl val\u00f3k, esetleg a val\u00f3s\u00e1g t\u00e1rgyaira vagy egyes politikai k\u00e9rd\u00e9sekre, de azt nem gondoljuk, hogy a m\u0171v\u00e9szetre hivatkozn\u00e1nak, l\u00e9v\u00e9n \u0151k maguk m\u0171v\u00e9szet.<\/p>\r\n

Azonban ez a hagyom\u00e1nyos felt\u00e9telez\u00e9s egyre ink\u00e1bb f\u00e9lrevezet\u0151nek bizonyul. A mai m\u0171v\u00e9szeti helyek a m\u0171alkot\u00e1sok mellett m\u0171v\u00e9szeti dokument\u00e1ci\u00f3kat is bemutatnak. K\u00e9peket, rajzokat, fot\u00f3kat, vide\u00f3kat, sz\u00f6vegeket \u00e9s install\u00e1ci\u00f3kat l\u00e1tunk \u2013 m\u00e1s sz\u00f3val ugyanazon form\u00e1kat \u00e9s m\u00e9diumokat, amelyekben \u00e1ltal\u00e1ban a m\u0171v\u00e9szetet prezent\u00e1lj\u00e1k. De a m\u0171v\u00e9szeti dokument\u00e1ci\u00f3 eset\u00e9ben a m\u0171v\u00e9szetet ezeken a m\u00e9diumokon kereszt\u00fcl nem prezent\u00e1lj\u00e1k, hanem csak hivatkoznak r\u00e1. Mert a m\u0171v\u00e9szeti dokument\u00e1ci\u00f3 per definitionem<\/i> nem m\u0171v\u00e9szet. A m\u0171v\u00e9szeti dokument\u00e1ci\u00f3, \u00e9ppen az\u00e1ltal, hogy puszt\u00e1n hivatkozik r\u00e1, meglehet\u0151sen vil\u00e1goss\u00e1 teszi, hogy a m\u0171v\u00e9szet t\u00f6bb\u00e9 nincs k\u00f6zvetlen\u00fcl jelen, hanem ink\u00e1bb t\u00e1vol van, rejt\u0151zk\u00f6dik. Ez\u00e9rt azt\u00e1n igen tanuls\u00e1gos \u00f6sszevetni a hagyom\u00e1nyos filmet \u00e9s a kort\u00e1rs id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szetet \u2013 amelynek gy\u00f6kere a film \u2013, hogy jobban meg\u00e9rts\u00fck, mi is t\u00f6rt\u00e9nt a m\u0171v\u00e9szettel, \u00e9s persze az \u00e9let\u00fcnkkel.<\/p>\r\n

A film kezdetekt\u0151l fogva \u00fagy tett, mintha k\u00e9pes volna \u00fagy dokument\u00e1lni \u00e9s reprezent\u00e1lni az \u00e9letet, ahogy a hagyom\u00e1nyos m\u0171v\u00e9szetek nem. Mint a mozg\u00e1s m\u00e9diuma, a film gyakran hangot is adott a t\u00f6bbi m\u00e9diummal szembeni fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9g\u00e9nek \u2013 amelyek legnagyobb eredm\u00e9nyeit mozdulatlan kultur\u00e1lis kincsek \u00e9s m\u0171eml\u00e9kek \u0151rzik \u2013, azzal, hogy elj\u00e1tszotta \u00e9s \u00fcnnepelte e m\u0171eml\u00e9kek elpuszt\u00edt\u00e1s\u00e1t. A filmnek e hajlama egyben jelzi is ragaszkod\u00e1s\u00e1t a tipikusan modern hitt\u00e9telhez, mely szerint a vita activa<\/i> el\u0151bbre val\u00f3, mint a vita contemplativa<\/i>.<\/p>\r\n

Ilyen \u00e9rtelemben a film manifeszt\u00e1lja cinkoss\u00e1g\u00e1t a praxis<\/i>-filoz\u00f3fi\u00e1val, a Lebensdrang<\/i>, az \u00e9lan vital<\/i>, \u00e9s a v\u00e1gy filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1val; demonstr\u00e1lja, hogy \u00f6sszej\u00e1tszik olyan gondolatokkal, amelyek Nietzsche \u00e9s Marx nyom\u00e1n felt\u00fczelt\u00e9k az eur\u00f3pai humanist\u00e1k k\u00e9pzelet\u00e9t a tizenkilencedik sz\u00e1zad v\u00e9g\u00e9n \u00e9s a huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9n \u2013 \u00e9ppen abban az id\u0151szakban teh\u00e1t, amikor a film mint m\u00e9dium megsz\u00fcletett. Ez volt az az id\u0151szak, amikor a passz\u00edv szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s addig uralkod\u00f3 attit\u0171dje hitel\u00e9t vesztette, \u00e9s az anyagi er\u0151k er\u0151teljes mozg\u00e1s\u00e1nak \u00fcnnepl\u00e9se l\u00e9pett a hely\u00e9be.<\/p>\r\n

Mik\u00f6zben a vita contemplativ\u00e1t hossz\u00fa id\u0151n \u00e1t az emberi l\u00e9tez\u00e9s ide\u00e1lis form\u00e1j\u00e1nak tartott\u00e1k, a modernit\u00e1s id\u0151szak\u00e1ban elkezdt\u00e9k len\u00e9zni, majd elvetni mint az \u00e9letgyenges\u00e9g, az energiahi\u00e1ny megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1t. \u00c9s a vita activa \u00faj kultusz\u00e1ban a film vitte a pr\u00edmet. Sz\u00fclet\u00e9s\u00e9t\u0151l fogva azt \u00fcnnepelte, ami nagy sebess\u00e9ggel mozog \u2013 vonatokat, aut\u00f3kat, rep\u00fcl\u0151g\u00e9peket \u2013, de azt is, ami a felsz\u00edn al\u00e1 hatol \u2013 peng\u00e9ket, bomb\u00e1kat \u00e9s t\u00f6lt\u00e9nyeket.<\/p>\r\n

Mindazon\u00e1ltal, m\u00edg a film mint olyan, \u00f6sszevetve a hagyom\u00e1nyos m\u0171v\u00e9szeti form\u00e1kkal, a mozg\u00e1s \u00fcnnepl\u00e9se, a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9t paradox m\u00f3don a fizikai mozdulatlans\u00e1g \u00faj magass\u00e1gaiba ragadja. M\u00edg olvas\u00e1s vagy ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sn\u00e9z\u00e9s k\u00f6zben a test\u00fcnket viszonylag szabadon mozgathatjuk, a moziban s\u00f6t\u00e9tben \u00fcl\u00fcnk egy sz\u00e9khez sz\u00f6gezve. A mozil\u00e1togat\u00f3 k\u00fcl\u00f6nleges helyzete olyan, mintha a film \u00e1ltal v\u00e1dolt vita contemplativa nagyszab\u00e1s\u00fa par\u00f3di\u00e1ja volna, mivel a mozi \u00e9ppen \u00fagy testes\u00edti meg a vita contemplativ\u00e1t, ahogy azt annak legradik\u00e1lisabb kritikusa \u2013 egy megalkuv\u00e1smentes nietzschei\u00e1nus, mondjuk \u2013 l\u00e1tn\u00e1: mint a frusztr\u00e1lt v\u00e1gy term\u00e9ke, a szem\u00e9lyes v\u00e1llalkoz\u00f3kedv hi\u00e1ny\u00e1nak k\u00f6vetkezm\u00e9nye, mint k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1s \u00e9s vigasz az egy\u00e9n \u00e9letre val\u00f3 alkalmatlans\u00e1g\u00e1\u00e9rt. A film sz\u00e1mos modern kritikusa is \u00e9ppen ebb\u0151l indult ki. Szergej Eizenstein munk\u00e1ss\u00e1ga p\u00e9lda\u00e9rt\u00e9k\u0171 abb\u00f3l a szempontb\u00f3l, ahogyan azt eszt\u00e9tikai sokkhat\u00e1st a propagand\u00e1val kombin\u00e1lta, megk\u00eds\u00e9relve kimozd\u00edtani a n\u00e9z\u0151t passz\u00edv, szeml\u00e9l\u0151d\u0151 \u00e1llapot\u00e1b\u00f3l.<\/p>\r\n

A modernit\u00e1s ideol\u00f3gi\u00e1ja \u2013 minden form\u00e1j\u00e1ban \u2013 a szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s, a n\u00e9z\u0151sdi, a modern \u00e9let spekt\u00e1kulum\u00e1t\u00f3l megb\u00e9n\u00edtott t\u00f6megek passzivit\u00e1sa ellen ir\u00e1nyult. A modernit\u00e1s teljes id\u0151szak\u00e1ban megfigyelhet\u0151 a konfliktus a t\u00f6megkult\u00fara passz\u00edv fogyaszt\u00e1sa \u00e9s az annak val\u00f3 aktivista ellen\u00e1ll\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt \u2013 ak\u00e1r politikai, ak\u00e1r eszt\u00e9tikai term\u00e9szet\u0171 ez a konfliktus, esetleg a kett\u0151 kever\u00e9ke. A progressz\u00edv, modern m\u0171v\u00e9szet az ilyen passz\u00edv fogyaszt\u00e1ssal szemben t\u00e9telezte mag\u00e1t, lett l\u00e9gyen az a politikai propaganda, vagy a kommersz giccs fogyaszt\u00e1sa. Ismerj\u00fck az idev\u00e1g\u00f3 aktivista reakci\u00f3kat a huszadik sz\u00e1zad elej\u00e9nek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 avantg\u00e1rdjait\u00f3l Clement Greenbergig (Avantg\u00e1rd \u00e9s giccs), Adorn\u00f3ig (Kult\u00faripar), vagy \u00e9ppen Guy Debord-ig (A spekt\u00e1kulum t\u00e1rsadalma), mely ut\u00f3bbi t\u00e9mafelvet\u00e9sei \u00e9s sz\u00f3noki alakzatai a mai napig rezon\u00e1lnak a kult\u00far\u00e1t illet\u0151 vit\u00e1kban. (9)<\/a> Debord szerint az eg\u00e9sz vil\u00e1g moziv\u00e1 v\u00e1ltozott, amelyben az emberek teljes m\u00e9rt\u00e9kben elszigeteltek egym\u00e1st\u00f3l \u00e9s a val\u00f3 \u00e9lett\u0151l, k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9pp l\u00e9t\u00fck v\u00e9gs\u0151 passzivit\u00e1sra \u00edt\u00e9ltetett.<\/p>\r\n

\u00c1m a huszonegyedik sz\u00e1zad fordul\u00f3j\u00e1n a m\u0171v\u00e9szet \u00faj korszakba l\u00e9pett \u2013 a m\u0171v\u00e9szeti t\u00f6megtermel\u00e9s, nem csak a t\u00f6meges m\u0171v\u00e9szetfogyaszt\u00e1s kor\u00e1ba. Vide\u00f3t k\u00e9sz\u00edteni, azt az Interneten bemutatni egyszer\u0171 m\u0171velet, amit szinte b\u00e1rki elv\u00e9gezhet. Az \u00f6ndokument\u00e1l\u00e1s gyakorlata m\u00e1ra t\u00f6meggyakorlatt\u00e1, s\u0151t, t\u00f6meghiszt\u00e9ri\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. A kort\u00e1rs kommunik\u00e1ci\u00f3s eszk\u00f6z\u00f6k \u00e9s h\u00e1l\u00f3zatok, mint a Facebook, a YouTube, a Second Life \u00e9s a Twitter, megadj\u00e1k a lehet\u0151s\u00e9get a bolyg\u00f3 lak\u00f3inak, hogy a fot\u00f3ikat, vide\u00f3ikat \u00e9s sz\u00f6vegeiket oly m\u00f3don mutass\u00e1k meg, hogy azok semmiben nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6znek b\u00e1rmely poszt-konceptu\u00e1lis m\u0171alkot\u00e1st\u00f3l, bele\u00e9rtve az id\u0151alap\u00fa m\u0171veket. Ez pedig azt jelenti, hogy a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet m\u00e1ra t\u00f6megkultur\u00e1lis gyakorlat lett.<\/p>\r\n

Felmer\u00fcl teh\u00e1t a k\u00e9rd\u00e9s: Hogyan tudja a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9sz t\u00fal\u00e9lni a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet popul\u00e1ris siker\u00e9t? Avagy, hogyan tud a m\u0171v\u00e9sz t\u00fal\u00e9lni egy olyan vil\u00e1gban, amelyben v\u00e9g\u00fcl is mindenki lehet m\u0171v\u00e9sz? Hogy l\u00e1that\u00f3v\u00e1 tegye \u00f6nmag\u00e1t a m\u0171v\u00e9szeti t\u00f6megtermel\u00e9s kort\u00e1rs kontextus\u00e1ban, a m\u0171v\u00e9sznek olyan n\u00e9z\u0151re van sz\u00fcks\u00e9ge, aki k\u00e9pes eltekinteni a m\u0171v\u00e9szeti termel\u00e9s m\u00e9rhetetlen nagys\u00e1g\u00e1t\u00f3l, \u00e9s olyan eszt\u00e9tikai \u00edt\u00e9letet megfogalmazni, amely \u00e9ppen \u0151t emeli ki a m\u0171v\u00e9szek t\u00f6meg\u00e9b\u0151l. Nos, egy\u00e9rtelm\u0171, hogy ilyen n\u00e9z\u0151 nincs \u2013 illetve Isten ugyan lehetne az, de \u00fagy t\u00e1j\u00e9koztattak minket, hogy Isten halott. Ha teh\u00e1t a kort\u00e1rs t\u00e1rsadalom tov\u00e1bbra is a spekt\u00e1kulum t\u00e1rsadalma, akkor \u00fagy t\u0171nik, olyan spekt\u00e1kulum ez, amelyben nincsenek n\u00e9z\u0151k.<\/p>\r\n

M\u00e1sfel\u0151l, ma a n\u00e9z\u0151s\u00e9g \u2013 vita contemplativa \u2013 szint\u00e9n meglehet\u0151sen m\u00e1s, mint azel\u0151tt. A kontempl\u00e1ci\u00f3 alanya megint csak nem t\u00e1maszkodhat t\u00f6bb\u00e9 v\u00e9gtelen id\u0151tartal\u00e9kokra, v\u00e9gtelen id\u0151beli perspekt\u00edv\u00e1kra \u2013 ami pedig l\u00e9nyegi elv\u00e1r\u00e1s volt a szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s platonikus, kereszt\u00e9ny vagy buddhista hagyom\u00e1ny\u00e1ban. A kort\u00e1rs n\u00e9z\u0151 mozg\u00e1sban van; els\u0151sorban is utaz\u00f3. A kort\u00e1rs vita contemplativa egybeesik a folytonos, akt\u00edv cirkul\u00e1ci\u00f3val. M\u00e1ra maga a szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s aktusa is repetit\u00edv gesztusk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik, amely nem vezethet \u00e9s nem is vezet semmilyen eredm\u00e9nyre \u2013 p\u00e9ld\u00e1nak ok\u00e1\u00e9rt semmif\u00e9le v\u00e9gleges \u00e9s j\u00f3l megalapozott eszt\u00e9tikai \u00edt\u00e9letre.<\/p>\r\n

Kult\u00far\u00e1nkban a szeml\u00e9l\u0151d\u00e9snek hagyom\u00e1nyosan k\u00e9t, alapvet\u0151en elt\u00e9r\u0151 m\u00f3dja \u00e1llt rendelkez\u00e9s\u00fcnkre, hogy uralhassuk a k\u00e9pek n\u00e9z\u00e9s\u00e9vel t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151t: az egyik a k\u00e9p mozdulatlann\u00e1 dermeszt\u00e9se a ki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9rben, a m\u00e1sik \u00f6nmagunk mozdulatlann\u00e1 dermeszt\u00e9se a moziban. De mindk\u00e9t m\u00f3d \u00f6sszeomlik, ha a mozg\u00f3k\u00e9peket \u00e1temelik a m\u00fazeumokba vagy a ki\u00e1ll\u00edt\u00f3helyekre. A k\u00e9p tov\u00e1bbra is mozog \u2013 de a n\u00e9z\u0151 is. Egy szab\u00e1lyszer\u0171 ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sl\u00e1togat\u00e1s sor\u00e1n rendszerint lehetetlen elej\u00e9t\u0151l a v\u00e9g\u00e9ig megn\u00e9zni egy vide\u00f3t vagy egy filmet, ha azok viszonylag hossz\u00faak \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha ugyanazon ki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9rben t\u00f6bb ilyen id\u0151alap\u00fa m\u0171 is van. \u00c9s az ilyen pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s val\u00f3j\u00e1ban nem is hely\u00e9nval\u00f3. Ha az ember v\u00e9gig akar n\u00e9zni egy filmet vagy egy vide\u00f3t, menjen moziba, vagy \u00fclj\u00f6n le sz\u00e9pen a kompj\u00fatere el\u00e9. Id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szeti ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st n\u00e9zni annyit tesz, hogy itt meg ott belen\u00e9z\u00fcnk a m\u0171vekbe \u2013 de nem n\u00e9zz\u00fck v\u00e9gig \u0151ket. Azt mondhatn\u00e1nk, hogy itt maga a kontempl\u00e1ci\u00f3 aktusa van loopolva.<\/p>\r\n

Az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet h\u0171v\u00f6s m\u00e9diumk\u00e9nt jelenik meg a ki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9rben, hogy a Marshall McLuhan \u00e1ltal bevezetett fogalmat haszn\u00e1ljuk. (10)<\/a> McLuhan szerint a forr\u00f3 m\u00e9diumok t\u00e1rsadalmi fragment\u00e1ci\u00f3hoz vezetnek: mikor k\u00f6nyvet olvasunk, egyed\u00fcl vagyunk, \u00f6sszpontos\u00edtjuk a figyelm\u00fcnket, a hagyom\u00e1nyos ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sokon pedig szint\u00e9n egyed\u00fcl bolyongunk t\u00e1rgyt\u00f3l-t\u00e1rgyig, ugyan\u00fagy \u00f6sszpontos\u00edtva \u2013 elk\u00fcl\u00f6n\u00fclve a k\u00fcls\u0151 val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l, bels\u0151 elszigetelts\u00e9gben. McLuhan \u00fagy v\u00e9lte, hogy csak az elektronikus m\u00e9dia, mint a telev\u00edzi\u00f3 k\u00e9pes feloldani az individu\u00e1lis n\u00e9z\u0151 elszigetelts\u00e9g\u00e9t.<\/p>\r\n

De McLuhan elemz\u00e9se nem \u00e1llja meg a hely\u00e9t korunk legfontosabb elektronikus m\u00e9diuma, az Internet eset\u00e9ben. Az Internet els\u0151 pillant\u00e1sra \u00e9ppolyan h\u0171v\u00f6snek, ha nem h\u0171v\u00f6sebbnek t\u0171nik, mint a telev\u00edzi\u00f3, mivel aktiv\u00e1lja a felhaszn\u00e1l\u00f3it, becs\u00e1b\u00edtja, s\u0151t, belek\u00e9nyszer\u00edti \u0151ket az akt\u00edv r\u00e9szv\u00e9telbe. Ugyanakkor a kompj\u00fater\u00fcnk el\u0151tt internetezve egyed\u00fcl vagyunk \u2013 \u00e9s sz\u00e9ls\u0151s\u00e9gesen \u00f6sszpontos\u00edtunk. Ha az Internet r\u00e9szv\u00e9telre \u00e9p\u00fcl\u0151, ugyanabban az \u00e9rtelemben az, mint az irodalmi t\u00e9r. Itt is, mint ott, b\u00e1rmit, ami az adott t\u00e9rbe bel\u00e9p, a t\u00f6bbi r\u00e9sztvev\u0151 is \u00e9szleli; reakci\u00f3kat provok\u00e1l, amelyek \u00fajabb reakci\u00f3kat sz\u00fclnek, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb. Azonban ez az akt\u00edv r\u00e9szv\u00e9tel kiz\u00e1r\u00f3lag a felhaszn\u00e1l\u00f3 k\u00e9pzelet\u00e9ben zajlik le, a test\u00e9t nem mozgatja meg.<\/p>\r\n

Ezzel szemben az olyan ki\u00e1ll\u00edt\u00f3t\u00e9r, amely id\u0151alap\u00fa m\u0171veket is bemutat, az\u00e9rt h\u0171v\u00f6s, mert az egyes ki\u00e1ll\u00edtott t\u00e9telekre val\u00f3 \u00f6sszpontos\u00edt\u00e1st sz\u00fcks\u00e9gtelenn\u00e9, s\u0151t, egyenesen lehetetlenn\u00e9 teszi. Ez\u00e9rt van, hogy az ilyen t\u00e9r k\u00e9pes mindenfajta forr\u00f3 m\u00e9diumot \u2013 sz\u00f6veget, zen\u00e9t, egyedi k\u00e9peket \u2013 is mag\u00e1ba foglalni, \u00e9s ezzel leh\u0171teni \u0151ket. A h\u0171v\u00f6s szeml\u00e9l\u0151d\u00e9snek nem c\u00e9lja eszt\u00e9tikai \u00edt\u00e9letet alkotni vagy v\u00e1lasztani. A h\u0171v\u00f6s szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s egyszer\u0171en a n\u00e9z\u00e9s gesztus\u00e1nak folytonos ism\u00e9tl\u00e9se, annak tud\u00e1sa, hogy nincs id\u0151nk \u00e1tfog\u00f3an szeml\u00e9l\u0151dve megalapozott \u00edt\u00e9letet alkotni. Itt az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet demonstr\u00e1lja az elvesztegetett, a n\u00e9z\u0151 \u00e1ltal be nem \u00e9p\u00edthet\u0151 t\u00f6bbletid\u0151 \u201erossz v\u00e9gtelenj\u00e9t\u201d.<\/p>\r\n

Ugyanakkor azonban le is veszi a vita contemplativ\u00e1r\u00f3l a passzivit\u00e1s modern stigm\u00e1j\u00e1t. Ebben az \u00e9rtelemben elmondhat\u00f3, hogy az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet dokument\u00e1ci\u00f3ja elt\u00f6rli a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get vita activa \u00e9s vita contemplativa k\u00f6z\u00f6tt. Az id\u0151alap\u00fa m\u0171v\u00e9szet megint csak id\u0151t\u00f6bblett\u00e9 teszi az id\u0151hi\u00e1nyt \u2013 \u00e9s \u00fagy mutatkozik, mint az id\u0151 egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u0151 partnere, a kor igazi t\u00e1rsa.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

Ford\u00edtotta: Erhardt Mikl\u00f3s<\/p>\r\n

\r\n

(Jelen ford\u00edt\u00e1s forr\u00e1sa: Comrades of Time<\/a>, e-flux Journal<\/i> #11 – April 2009)<\/p>\r\n

(1)<\/a> Jacques Derrida, Marges de la philosophie<\/i> (P\u00e1rizs: Editions de Minuit, 1972), 377.<\/p>\r\n

(2)<\/a> What is Contemporary Art?<\/i> az e-flux journal 11.<\/a> sz\u00e1m\u00e1nak f\u00f3kusza (2009.dec)<\/p>\r\n

(3)<\/a> Ludwig Wittgenstein, Tractatus Logico-Philosophicus<\/i>, ford. C.K. Ogden (London: Routledge, 1922), 6.45.<\/p>\r\n

(4)<\/a> Lsd. Soren Kierkegaard, Training in Christianity<\/i> (New York: Vintage, 2004).<\/p>\r\n

(5)<\/a> Lsd. Martin Heidegger, \u201cWhat is Metaphysics?\u201d in Existence and Being<\/i>, szerk. W. Brock (Chicago: Henry Regnery Co, 1949), 325\u2013349.<\/p>\r\n

(6)<\/a> Lsd. Michel Foucault, M\u00e1s terekr\u0151l<\/i> \/index.php?page=3&id=253<\/a><\/p>\r\n

(7)<\/a> Lsd. Gilles Deleuze, Difference and Repetition<\/i>, ford. Paul Patton (London: Continuum, [1968] (2004)<\/p>\r\n

(8)<\/a> Lsd. Giorgio Agamben, Homo Sacer: Sovereign Power and Bare Life<\/i> (Stanford: Stanford University Press, 1998).<\/p>\r\n

(9)<\/a> Lsd. Guy Debord, A spekt\u00e1kulum t\u00e1rsadalma<\/i> (Budapest:MTA MTKI-Balassi, 2006)<\/p>\r\n

(10)<\/a> Marshall McLuhan, Understanding Media: The Extensions of Man<\/i> (Cambridge, MA: The MIT Press, 1994)<\/p>\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Diz\u00e1jn \u00e9s m\u0171v\u00e9szet. Boris Groys mappa Erhardt Mikl\u00f3s: El\u0151sz\u00f3     1. A kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet akkor \u00e9rdemli meg a nev\u00e9t, ha manifeszt\u00e1lja a kort\u00e1rss\u00e1g\u00e1t \u2013 \u00e9s ez nem egyszer\u0171en arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy mostan\u00e1ban csin\u00e1lt\u00e1k vagy mutatt\u00e1k-e be. A k\u00e9rd\u00e9s teh\u00e1t, \u201eMi a kort\u00e1rs m\u0171v\u00e9szet?\u201d, mag\u00e1ban foglal egy m\u00e1sikat: \u201eMi a kort\u00e1rs?\u201d. Hogyan lehet megmutatni a […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":630972,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-401027","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401027","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=401027"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401027\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2024073,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401027\/revisions\/2024073"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/630972"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=401027"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=401027"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=401027"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}