{"id":401118,"date":"2021-12-28T23:00:00","date_gmt":"2021-12-28T23:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/exindex.hu\/?p=401118"},"modified":"2022-03-24T13:48:23","modified_gmt":"2022-03-24T12:48:23","slug":"modernista-festeszet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/nem-tema\/modernista-festeszet\/","title":{"rendered":"Modernista fest\u00e9szet"},"content":{"rendered":"
\r\n

M\u00e9lyi J\u00f3zsef: El\u0151sz\u00f3<\/a><\/p>\r\n<\/div>\r\n\r\n

\r\n\r\n\r\n

 <\/p>\r\n

A modernizmus nemcsak a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetre \u00e9s az irodalomra vonatkozik; mostanra szinte mindent mag\u00e1ba foglal, ami kult\u00far\u00e1nkban igaz\u00e1n elevennek mondhat\u00f3. Mindez azonban t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00fajdons\u00e1gnak tekinthet\u0151. A nyugati civiliz\u00e1ci\u00f3 nem az els\u0151, amely visszafordul \u00e9s saj\u00e1t alapjait k\u00e9rd\u0151jelezi meg, m\u00e9gis ez a civiliz\u00e1ci\u00f3 jutott ebben a legmesszebbre. A modernizmust az \u00f6nkritikus tendenci\u00e1nak azzal a feler\u0151s\u00f6d\u00e9s\u00e9vel, hogy ne mondjam ki\u00e9lez\u00e9s\u00e9vel azonos\u00edtom, amely Kanttal vette kezdet\u00e9t. Minthogy \u0151 volt az els\u0151, aki mag\u00e1nak a kritik\u00e1nak az eszk\u00f6zeit kritiz\u00e1lta, Kantot tekintem az els\u0151 igazi modernist\u00e1nak.<\/p>\r\n

A modernizmus l\u00e9nyege v\u00e9lem\u00e9nyem szerint abban \u00e1ll, hogy egy bizonyos diszcipl\u00edn\u00e1t saj\u00e1t jellemz\u0151 eszk\u00f6zeinek felhaszn\u00e1l\u00e1s\u00e1val tesznek kritika t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1, nem az al\u00e1akn\u00e1z\u00e1s c\u00e9lj\u00e1val, hanem hogy alkalmaz\u00e1si ter\u00fclet\u00e9t m\u00e9g er\u0151teljesebben k\u00f6r\u00fclb\u00e1sty\u00e1zz\u00e1k. Kant a logik\u00e1t haszn\u00e1lta fel a logika kereteinek meghat\u00e1roz\u00e1s\u00e1ra, s mik\u00f6zben sok mindent kivont kor\u00e1bbi illet\u00e9kess\u00e9gi k\u00f6r\u00e9b\u0151l, a megmaradt ter\u00fcleten a logika biztosabban \u00e1llt a l\u00e1b\u00e1n.<\/p>\r\n

A modernizmus \u00f6nkritik\u00e1ja a felvil\u00e1gosod\u00e1s kritikai szeml\u00e9let\u00e9b\u0151l n\u0151 ki, de nem azonos azzal. A felvil\u00e1gosod\u00e1s k\u00edv\u00fclr\u0151l kritiz\u00e1lt, \u00fagy, ahogy azt a bevett \u00e9rtelmez\u00e9s szerint a kritika teszi; a modernizmus bel\u00fclr\u0151l kritiz\u00e1l, mag\u00e1nak a kritiz\u00e1lt t\u00e1rgynak az elj\u00e1r\u00e1sain kereszt\u00fcl. Term\u00e9szetesnek t\u0171nik, hogy ennek az \u00fajfajta kritik\u00e1nak a filoz\u00f3fi\u00e1ban kellett megjelennie, amely per definitionem kritikus, de a XIX. sz\u00e1zad el\u0151rehaladt\u00e1val sz\u00e1mos egy\u00e9b ter\u00fcletre is behatolt. Minden szab\u00e1lyozott t\u00e1rsadalmi tev\u00e9kenys\u00e9ggel szemben felbukkant a racion\u00e1lisabb megokol\u00e1s k\u00f6vetelm\u00e9nye, s a kanti \u00f6nkritik\u00e1t, amely a filoz\u00f3fia ter\u00fclet\u00e9n els\u0151sorban erre a k\u00f6vetelm\u00e9nyre adott v\u00e1laszk\u00e9nt sz\u00fcletett meg, a filoz\u00f3fi\u00e1t\u00f3l messze t\u00e1vol es\u0151 ter\u00fcleteken kezdt\u00e9k k\u00f6vetni \u00e9s \u00e9rtelmezni.<\/p>\r\n

Tudjuk, mi t\u00f6rt\u00e9nt a vall\u00e1ssal, amely \u00f6nmaga igazol\u00e1s\u00e1ra nem folyamodhatott a kanti, immanens kritik\u00e1hoz. Els\u0151 pillant\u00e1sra \u00fagy t\u0171nhet, hogy a vall\u00e1s\u00e9hoz hasonl\u00f3 volt a m\u0171v\u00e9szetek helyzete. Miut\u00e1n a felvil\u00e1gosod\u00e1s minden olyan feladatot megtagadott t\u0151l\u00fck, amit komolyan vehettek volna, \u00fagy t\u0171nt, mintha beolvadn\u00e1nak az egyszer\u0171 \u00e9s puszta sz\u00f3rakoztat\u00e1sba, mik\u00f6zben maga a sz\u00f3rakoztat\u00e1s a vall\u00e1shoz hasonl\u00f3an felolvadni l\u00e1tszott a ter\u00e1pi\u00e1ban. A m\u0171v\u00e9szetek ett\u0151l a lemin\u0151s\u00edt\u00e9st\u0151l csak \u00fagy menek\u00fclhettek meg, ha megmutatt\u00e1k: az \u00e1ltaluk lehet\u0151v\u00e9 tett tapasztalat saj\u00e1t jog\u00e1n k\u00e9pvisel \u00e9rt\u00e9ket, \u00e9s semmif\u00e9le m\u00e1s tev\u00e9kenys\u00e9g r\u00e9v\u00e9n nem el\u00e9rhet\u0151<\/p>\r\n

Mint kider\u00fclt, ezt a bizony\u00edt\u00e1st minden m\u0171v\u00e9szeti \u00e1gnak a maga erej\u00e9b\u0151l kellett v\u00e9grehajtania. Nemcsak azt kellett felmutatni, hogy a m\u0171v\u00e9szetben \u00e1ltal\u00e1ban mi az egyedi \u00e9s a tov\u00e1bb nem reduk\u00e1lhat\u00f3, hanem azt is, hogy az egyes m\u0171v\u00e9szeti \u00e1gakban mi az, ami egyedi \u00e9s tov\u00e1bb nem egyszer\u0171s\u00edthet\u0151. Minden m\u0171v\u00e9szeti \u00e1gnak saj\u00e1t elj\u00e1r\u00e1sain \u00e9s alkot\u00e1sain kereszt\u00fcl kellett meghat\u00e1roznia azokat a hat\u00e1sokat, amelyek csak r\u00e1 jellemz\u0151k. Ezzel mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151en lesz\u0171k\u00edtett\u00e9k a hat\u00f3k\u00f6r\u00fcket, ugyanakkor biztosabban uralhatt\u00e1k az adott ter\u00fcletet.<\/p>\r\n

Hamar vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt, hogy minden egyes m\u0171v\u00e9szeti \u00e1g egyedi \u00e9s saj\u00e1tos illet\u00e9kess\u00e9gi ter\u00fclete egybeesik mindazzal, ami m\u00e9dium\u00e1nak jelleg\u00e9ben egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3. Az \u00f6nkritika feladata az lett, hogy minden egyes m\u0171v\u00e9szeti \u00e1g specifikus hat\u00e1sai k\u00f6z\u00fcl kik\u00fcsz\u00f6b\u00f6lje mindazokat, amelyekr\u0151l elk\u00e9pzelhet\u0151, hogy b\u00e1rmely m\u00e1s m\u0171v\u00e9szeti \u00e1g m\u00e9dium\u00e1b\u00f3l vett\u00e9k k\u00f6lcs\u00f6n, vagy amelyeket egy m\u00e1sik m\u0171v\u00e9szet m\u00e9diuma nekik k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zhetett. \u00cdgy v\u00e1lhatnak az egyes m\u0171v\u00e9szeti \u00e1gak „tiszt\u00e1v\u00e1”, \u00e9s ebben a „tisztas\u00e1gban” tal\u00e1lhatnak r\u00e1 min\u0151s\u00e9gi m\u00e9rc\u00e9j\u00fck, illetve f\u00fcggetlens\u00e9g\u00fck garanci\u00e1j\u00e1ra. A „tisztas\u00e1g” \u00f6nmeghat\u00e1roz\u00e1st jelentett, az \u00f6nkritika alkalmaz\u00e1sa a m\u0171v\u00e9szetekben pedig szigor\u00fa \u00f6nmeghat\u00e1roz\u00e1ssal \u00e9rt fel.<\/p>\r\n

A realisztikus vagy a naturalisztikus m\u0171v\u00e9szet kor\u00e1bban leplezte a m\u0171v\u00e9szet m\u00e9dium\u00e1t, a m\u0171v\u00e9szetet a m\u0171v\u00e9szet elrejt\u00e9s\u00e9re haszn\u00e1lta fel; a modernizmus a m\u0171v\u00e9szetet arra haszn\u00e1lta, hogy r\u00e1ir\u00e1ny\u00edtsa a figyelmet a m\u0171v\u00e9szetre. Azokat a k\u00f6t\u00f6tts\u00e9geket, amelyek meghat\u00e1rozz\u00e1k a fest\u00e9szet m\u00e9dium\u00e1t — a s\u00edk felsz\u00edn, a hordoz\u00f3 alakja, a fest\u00e9kpigmentek tulajdons\u00e1gai —, a r\u00e9gi mesterek negat\u00edv t\u00e9nyez\u0151knek tekintett\u00e9k, amelyek csak implicit vagy k\u00f6zvetett m\u00f3don beismerhet\u0151k. A modernizmusban ugyanezeket a k\u00f6t\u00f6tts\u00e9geket pozit\u00edv t\u00e9nyez\u0151knek tekintett\u00e9k, amelyeket ny\u00edltan felv\u00e1llaltak. Manet k\u00e9pei az \u0151szintes\u00e9g\u00fck r\u00e9v\u00e9n v\u00e1ltak az els\u0151 modernista festm\u00e9nyekk\u00e9, azzal, hogy ny\u00edltan felv\u00e1llalt\u00e1k a s\u00edk felsz\u00ednt, melyre festett\u00e9k \u0151ket. Az impresszionist\u00e1k Manet-t k\u00f6vetve megtagadt\u00e1k az alapoz\u00e1s \u00e9s a fed\u0151lakk haszn\u00e1lat\u00e1t, semmi k\u00e9ts\u00e9get nem hagyva a szemnek afel\u0151l, hogy a sz\u00edneket, amelyeket haszn\u00e1ltak, tubusokb\u00f3l vagy t\u00e9gelyekb\u0151l kinyomott fest\u00e9kb\u0151l kevert\u00e9k ki. C\u00e9zanne a term\u00e9szeth\u0171 \u00e1br\u00e1zol\u00e1st, illetve a pontoss\u00e1got \u00e1ldozta fel az\u00e9rt, hogy a rajzot \u00e9s a kompoz\u00edci\u00f3t egy\u00e9rtelm\u0171en hozz\u00e1igaz\u00edtsa a v\u00e1szon sz\u00f6gletes form\u00e1j\u00e1hoz.<\/p>\r\n

Az elj\u00e1r\u00e1sok k\u00f6z\u00fcl, amelyek r\u00e9v\u00e9n a modernizmusban a fest\u0151m\u0171v\u00e9szet \u00f6nmag\u00e1t kritiz\u00e1lta \u00e9s defini\u00e1lta, m\u00e9gis b\u00e1rmi m\u00e1sn\u00e1l alapvet\u0151bb maradt a fel\u00fclet elker\u00fclhetetlen s\u00edkszer\u0171s\u00e9g\u00e9nek hangs\u00falyoz\u00e1sa. Ugyanis egyed\u00fcl a s\u00edkszer\u0171s\u00e9g jellemezte egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lagos m\u00f3don a fest\u00e9szetet. A k\u00e9p behat\u00e1rolt form\u00e1ja olyan korl\u00e1toz\u00f3 adotts\u00e1g vagy norma volt, amelyben a fest\u00e9szet a sz\u00ednh\u00e1zm\u0171v\u00e9szettel osztozott; a sz\u00edn mint norma \u00e9s eszk\u00f6z pedig nemcsak a sz\u00ednh\u00e1zm\u0171v\u00e9szetnek, hanem a szobr\u00e1szatnak is saj\u00e1tja volt. Minthogy az alkot\u00e1s s\u00edkszer\u0171s\u00e9ge volt az egyetlen jellemz\u0151, amelyben a fest\u00e9szet nem osztozott semmilyen m\u00e1s m\u0171v\u00e9szeti \u00e1ggal, a modernista fest\u00e9szet minden m\u00e1sn\u00e1l ink\u00e1bb a s\u00edkszer\u0171s\u00e9gre t\u00f6rekedett.<\/p>\r\n

A r\u00e9gi mesterek \u00e9rezt\u00e9k, hogy meg kell \u0151rizni azt, amit a k\u00e9ps\u00edk integrit\u00e1s\u00e1nak neveznek, vagyis hogy jelezni kell a s\u00edkszer\u0171s\u00e9g folytonos jelenl\u00e9t\u00e9t a h\u00e1romdimenzi\u00f3s t\u00e9r m\u00e9goly eleven ill\u00fazi\u00f3ja alatt \u00e9s felett. Az ebb\u0151l ad\u00f3d\u00f3, szemmel l\u00e1that\u00f3 ellentmond\u00e1s elengedhetetlen volt m\u0171v\u00e9szet\u00fck, ak\u00e1rcsak \u00e1ltal\u00e1ban a fest\u0151m\u0171v\u00e9szet siker\u00fclts\u00e9g\u00e9hez. A modernist\u00e1k ezt az ellentmond\u00e1st nem ker\u00fclt\u00e9k ki, \u00e9s fel sem oldott\u00e1k; ink\u00e1bb megford\u00edtott\u00e1k a felt\u00e9teleit. K\u00e9peik s\u00edkszer\u0171s\u00e9g\u00e9re nem azut\u00e1n, hanem m\u00e1r azel\u0151tt felfigyel a n\u00e9z\u0151, hogy tudatosodna benne mit tartalmaz a s\u00edk. M\u00edg egy r\u00e9gi mester k\u00e9p\u00e9n hajlamosak vagyunk el\u0151sz\u00f6r azt megl\u00e1tni, ami t\u00f6rt\u00e9nik benne, \u00e9s csak azut\u00e1n mag\u00e1t a k\u00e9pet, a modernista k\u00e9pet mint k\u00e9pet l\u00e1tjuk els\u0151k\u00e9nt. Persze ez a legjobb m\u00f3dja b\u00e1rmilyen k\u00e9p megtekint\u00e9s\u00e9nek, legyen az r\u00e9gi mester vagy modernista fest\u0151 alkot\u00e1sa, csakhogy a modernizmus ezt k\u00edn\u00e1lja fel az egyed\u00fcli lehets\u00e9ges \u00e9s sz\u00fcks\u00e9ges megk\u00f6zel\u00edt\u00e9si m\u00f3dk\u00e9nt, \u00e9s mivel \u00edgy tesz, a modernizmus sikere egyben az \u00f6nkritika siker\u00e9t is jelenti.<\/p>\r\n

A modernista fest\u00e9szet elvben a legut\u00f3bbi f\u00e1zis\u00e1ban sem mondott le a felismerhet\u0151 t\u00e1rgyak \u00e1br\u00e1zol\u00e1s\u00e1r\u00f3l. Amir\u0151l elvi szinten lemondott, az a felismerhet\u0151 t\u00e1rgyakkal ben\u00e9pes\u00edthet\u0151 t\u00e9r \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa volt. Az absztrakci\u00f3 vagy a nonfigurativit\u00e1s \u00f6nmag\u00e1ban egyel\u0151re nem bizonyult a fest\u0151m\u0171v\u00e9szet \u00f6nkritik\u00e1j\u00e1hoz elengedhetetlen\u00fcl sz\u00fcks\u00e9ges momentumnak, m\u00e9g ha olyan kiv\u00e1l\u00f3 m\u0171v\u00e9szek gondolt\u00e1k is ezt, mint Kandinszkij vagy Mondrian. Az \u00e1br\u00e1zol\u00e1s vagy a lek\u00e9pez\u00e9s mint olyan nem befoly\u00e1solja a fest\u0151m\u0171v\u00e9szet egyedis\u00e9g\u00e9t; erre az \u00e1br\u00e1zolt dolgok keltette asszoci\u00e1ci\u00f3k k\u00e9pesek. Minden felismerhet\u0151 entit\u00e1s (\u00edgy maga a k\u00e9p is) h\u00e1romdimenzi\u00f3s t\u00e9rben l\u00e9tezik, \u00e9s a felismerhet\u0151 t\u00e1rgyra val\u00f3 legcsek\u00e9lyebb utal\u00e1s is elegend\u0151 ahhoz, hogy t\u00e9rrel kapcsolatos asszoci\u00e1ci\u00f3kat keltsen. Ehhez elegend\u0151 m\u00e1r egy emberi alak vagy egy te\u00e1scs\u00e9sze t\u00f6red\u00e9kes sziluettje is, ami a k\u00e9pi teret elidegen\u00edti a sz\u00f3 szerint vett k\u00e9tdimenzionalit\u00e1st\u00f3l, a fest\u00e9szet mint m\u0171v\u00e9szeti \u00e1g \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1g\u00e1nak garanci\u00e1j\u00e1t\u00f3l. A harmadik dimenzi\u00f3 ugyanis, ahogy azt m\u00e1r eml\u00edtett\u00fck, a szobr\u00e1szat territ\u00f3riuma. Auton\u00f3mi\u00e1ja el\u00e9r\u00e9s\u00e9hez a fest\u00e9szetnek mindenekel\u0151tt meg kellett szabadulnia mindent\u0151l, amiben a szobr\u00e1szattal osztozhatott, \u00e9s ez ir\u00e1ny\u00fa t\u00f6rekv\u00e9s\u00e9vel — ism\u00e9tlem, nem pedig az\u00e9rt, hogy kiz\u00e1rja \u00f6nmag\u00e1b\u00f3l az \u00e1br\u00e1zol\u00e1st vagy az irodalmit — tette mag\u00e1t absztraktt\u00e1.<\/p>\r\n

Ugyanakkor a modernista fest\u00e9szet \u00e9ppen a szobr\u00e1szatival szembeni ellen\u00e1ll\u00e1s\u00e1val vil\u00e1g\u00edt r\u00e1 arra, hogy minden ellenkez\u0151 l\u00e1tszat ellen\u00e9re mennyire szorosan k\u00f6t\u0151dik tov\u00e1bbra is a hagyom\u00e1nyhoz. A szobr\u00e1szatival szembeni ellen\u00e1ll\u00e1s ugyanis j\u00f3val a modernizmus megjelen\u00e9se el\u0151tti id\u0151re ny\u00falik vissza. A nyugati fest\u00e9szet, amennyiben naturalisztikus, sokat k\u00f6sz\u00f6nhet a szobr\u00e1szatnak, t\u0151le tanulta meg m\u00e1r a kezdetekben, hogyan kell \u00e1rny\u00e9kolni \u00e9s form\u00e1zni a plasztikus ill\u00fazi\u00f3 felkelt\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben, s\u0151t azt is, hogy ezt az ill\u00fazi\u00f3t hogyan lehet be\u00e1gyazni a t\u00e9rm\u00e9lys\u00e9g ezt kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 ill\u00fazi\u00f3j\u00e1ba. A nyugati fest\u00e9szet legnagyobb teljes\u00edtm\u00e9nyeinek egy r\u00e9sze m\u00e9gis annak az er\u0151fesz\u00edt\u00e9snek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, amellyel az elm\u00falt n\u00e9gy \u00e9vsz\u00e1zadban a szobr\u00e1szatit\u00f3l megszabadulni igyekezett. Ez a t\u00f6rekv\u00e9s, amely a XVI. sz\u00e1zadi Velenc\u00e9ben vette kezdet\u00e9t, majd Spanyolorsz\u00e1gban, Belgiumban \u00e9s Hollandi\u00e1ban folytat\u00f3dott a XVII. sz\u00e1zad folyam\u00e1n, eleinte a sz\u00edn nev\u00e9ben haladt el\u0151re. Amikor David a XVIII. sz\u00e1zadban megk\u00eds\u00e9relte fel\u00e9leszteni a szobr\u00e1szi fest\u00e9szetet, ezzel r\u00e9szben att\u00f3l a dekorat\u00edv ellaposod\u00e1st\u00f3l igyekezett meg\u00f3vni a fest\u0151m\u0171v\u00e9szetet, amely a sz\u00edn hangs\u00falyoz\u00e1sa miatt l\u00e1tszott kialakulni. M\u00e9gis, David legjobb k\u00e9peinek – melyek t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9t a nem megrendel\u00e9sre k\u00e9sz\u00fclt festm\u00e9nyei jelentik – ereje legal\u00e1bb annyira a sz\u00ednekben rejlik, mint b\u00e1rmi m\u00e1sban. H\u0171 tan\u00edtv\u00e1nya, Ingres pedig, noha sokkal k\u00f6vetkezetesebben szor\u00edtotta h\u00e1tt\u00e9rbe a sz\u00ednek jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t, mint David, olyan portr\u00e9kat k\u00e9sz\u00edtett, amelyek a Nyugat legkifinomultabb fest\u0151inek legs\u00edkszer\u0171bb \u00e9s legkev\u00e9sb\u00e9 szobr\u00e1szi festm\u00e9nyei k\u00f6z\u00e9 tartoztak, eg\u00e9szen a XIV. sz\u00e1zadig visszatekintve. \u00cdgy a XIX. sz\u00e1zad k\u00f6zep\u00e9re, a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gek ellen\u00e9re a fest\u00e9szetben jelenl\u00e9v\u0151 valamennyi ambici\u00f3zus t\u00f6rekv\u00e9s a szobr\u00e1szati elutas\u00edt\u00e1s\u00e1nak ir\u00e1ny\u00e1ba tartott.<\/p>\r\n

A modernizmus, mik\u00f6zben tov\u00e1bbhaladt ebben az ir\u00e1nyban, \u00f6nmag\u00e1ban tudatos\u00edtotta is ezt. Manet \u00e9s az impresszionist\u00e1k idej\u00e9n a k\u00e9rd\u00e9s t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem a sz\u00edn \u00e9s rajz ellent\u00e9tek\u00e9nt fogalmaz\u00f3dott meg, a tiszt\u00e1n optikai tapasztalattal szemben a taktilis asszoci\u00e1ci\u00f3k \u00e1ltal \u00e1t\u00edrt vagy m\u00f3dos\u00edtott optikai tapasztalat ellent\u00e9tek\u00e9nt. Az impresszionist\u00e1k a tiszta \u00e9s a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben vett optikai tapasztalat, nem pedig a sz\u00edn nev\u00e9ben k\u00f6telezt\u00e9k el magukat az \u00e1rny\u00e9kol\u00e1s, a form\u00e1z\u00e1s \u00e9s minden olyan t\u00e9nyez\u0151 kiiktat\u00e1sa mellett, ami a fest\u00e9szetben \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben \u00e1llhatott a szobr\u00e1szatival. C\u00e9zanne \u00e9s \u0151t k\u00f6vet\u0151en a kubist\u00e1k szint\u00e9n az \u00e1rny\u00e9kol\u00e1st \u00e9s a form\u00e1z\u00e1st alkalmaz\u00f3 szobr\u00e1szati nev\u00e9ben fordultak szembe az impresszionizmussal, ahogyan kor\u00e1bban David fordult szembe Fragonard-ral. De ahogy David \u00e9s Ingres reakci\u00f3ja paradox m\u00f3don a kor\u00e1bbin\u00e1l is kev\u00e9sb\u00e9 szobr\u00e1szati jelleg\u0171 festm\u00e9nyeket eredm\u00e9nyezett, a kubist\u00e1k ellenforradalma is olyan fest\u00e9szethez vezetett, amely s\u00edkszer\u0171bb volt, mint a nyugati fest\u00e9szetben b\u00e1rmi a Giott\u00f3t \u00e9s Cimabue-t megel\u0151z\u0151 id\u0151szak \u00f3ta #8212; val\u00f3j\u00e1ban annyira s\u00edkszer\u0171, hogy felismerhet\u0151 mot\u00edvumokat szinte nem is tartalmazott.<\/p>\r\n

Id\u0151k\u00f6zben, a modernizmus bek\u00f6sz\u00f6nt\u00e9vel a fest\u0151m\u0171v\u00e9szet m\u00e1s sarkalatos norm\u00e1it kev\u00e9sb\u00e9 l\u00e1tv\u00e1nyos, de ugyanennyire m\u00e9lyrehat\u00f3 fel\u00fclvizsg\u00e1latnak vetett\u00e9k al\u00e1. Nem \u00e1ll rendelkez\u00e9semre elegend\u0151 id\u0151 annak bemutat\u00e1s\u00e1ra, hogy a k\u00e9p befoglal\u00f3 form\u00e1j\u00e1ra, vagy a keretre vonatkoz\u00f3 norm\u00e1t hogyan t\u00e1g\u00edtott\u00e1k, majd sz\u0171k\u00edtett\u00e9k, majd t\u00e1g\u00edtott\u00e1k ki ism\u00e9t, hogy azut\u00e1n elhat\u00e1rolj\u00e1k \u00e9s ism\u00e9t sz\u0171k\u00edts\u00e9k a modernista fest\u0151k egym\u00e1st k\u00f6vet\u0151 gener\u00e1ci\u00f3i. Vagy hogy a fed\u0151r\u00e9teg \u00e9s a fest\u00e9k text\u00far\u00e1j\u00e1nak szab\u00e1lyait, illetve a t\u00f3nus- \u00e9s a sz\u00ednkontraszt norm\u00e1it hogyan vizsg\u00e1lt\u00e1k fel\u00fcl, hogy azt\u00e1n azt is revide\u00e1lj\u00e1k. E norm\u00e1kkal \u00fajabb kock\u00e1zatokat v\u00e1llaltak, nemcsak a kifejez\u00e9s lehet\u0151s\u00e9gei tekintet\u00e9ben, hanem az\u00e9rt is, hogy mint norm\u00e1kat m\u00e9g vil\u00e1gosabban l\u00e1that\u00f3v\u00e1 tegy\u00e9k. Azzal, hogy felmutatj\u00e1k, egy\u00fattal al\u00e1vetik \u0151ket a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlens\u00e9g pr\u00f3b\u00e1j\u00e1nak is. Ez a tesztfolyamat m\u00e9g egy\u00e1ltal\u00e1n nem z\u00e1rult le, \u00e9s az, hogy el\u0151rehaladva egyre m\u00e9lyebbre hatol, \u00e9pp\u00fagy magyar\u00e1zza a legut\u00f3bbi id\u0151szak absztrakt fest\u00e9szet\u00e9ben l\u00e1that\u00f3 radik\u00e1lis egyszer\u0171s\u00edt\u00e9seket, mint az ugyancsak tapasztalhat\u00f3 radik\u00e1lis bonyol\u00edt\u00e1sokat.<\/p>\r\n

Egyik v\u00e9glet sem a szesz\u00e9llyel vagy az \u00f6nk\u00e9nyess\u00e9ggel f\u00fcgg \u00f6ssze. \u00c9pp ellenkez\u0151leg, min\u00e9l pontosabban defini\u00e1lj\u00e1k egy diszcipl\u00edna norm\u00e1it, azok ann\u00e1l kevesebb szabads\u00e1got hajlamosak enged\u00e9lyezni t\u00f6bb ir\u00e1nyban. A fest\u00e9szet alapvet\u0151 norm\u00e1i vagy konvenci\u00f3i ugyanakkor azokat a korl\u00e1toz\u00f3 felt\u00e9teleket is jelentik, amelyeknek meg kell felelnie egy k\u00e9pnek ahhoz, hogy k\u00e9pk\u00e9nt tapasztaljuk. A modernizmus felfedezte, hogy ezek a hat\u00e1rok korl\u00e1tlanul visszatolhat\u00f3k — m\u00edgnem a k\u00e9p megsz\u0171nik k\u00e9pnek lenni, \u00e9s esetleges t\u00e1rggy\u00e1 v\u00e1ltozik; ugyanakkor arra is r\u00e1j\u00f6tt, hogy min\u00e9l ink\u00e1bb visszatol\u00f3dnak ezek a hat\u00e1rok, ann\u00e1l hat\u00e1rozottabban kell betartani \u00e9s jelezni \u0151ket. Egy Mondrian-festm\u00e9ny egym\u00e1st keresztez\u0151 fekete vonalai \u00e9s sz\u00ednes t\u00e9glalapjai alig t\u0171nnek elegend\u0151nek ahhoz, hogy egy k\u00e9pet alkossanak, azonban a k\u00e9pet keretez\u0151 form\u00e1t \u00faj er\u0151vel \u00e9s a maga teljess\u00e9g\u00e9ben emelik szab\u00e1lyoz\u00f3 norm\u00e1v\u00e1, mivel gondosan megism\u00e9tlik ezt az alakzatot. Mondrian m\u0171v\u00e9szete t\u00e1vol \u00e1ll az \u00f6nk\u00e9nyess\u00e9g fenyeget\u00e9s\u00e9t\u0151l, s az id\u0151 haladt\u00e1val ink\u00e1bb bizonyos vonatkoz\u00e1sokban szinte t\u00fal fegyelmezettnek bizonyul, mintha t\u00fals\u00e1gosan k\u00f6t\u0151dne a hagyom\u00e1nyokhoz, a konvenci\u00f3khoz; ha hozz\u00e1szoktunk v\u00e9gletes absztrakts\u00e1g\u00e1hoz, felismerhetj\u00fck, hogy p\u00e9ld\u00e1ul sz\u00edneiben vagy a kerethez val\u00f3 idomul\u00e1s\u00e1ban konzervat\u00edvabb, mint Monet utols\u00f3 festm\u00e9nyei.<\/p>\r\n

Rem\u00e9lem, vil\u00e1gos, hogy a modernista fest\u00e9szet alapvon\u00e1sainak felv\u00e1zol\u00e1sa sor\u00e1n k\u00e9nytelen voltam egyszer\u0171s\u00edteni \u00e9s t\u00falozni. A k\u00e9p s\u00edkszer\u0171s\u00e9ge, amely fel\u00e9 a modernista fest\u00e9szet t\u00f6rekszik, sohasem lehet abszol\u00fat s\u00edk. Lehet, hogy a k\u00e9ps\u00edk ir\u00e1nti fokozott \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g t\u00f6bb\u00e9 nem engedi meg a szobr\u00e1szi ill\u00fazi\u00f3t vagy a trompe l’oeil<\/I>-t, de megengedi \u00e9s meg kell, hogy engedje az optikai ill\u00fazi\u00f3t. A v\u00e1sznon elhelyezett els\u0151 ecsetvon\u00e1s megsemmis\u00edti a k\u00e9p t\u00e9nyleges \u00e9s abszol\u00fat s\u00edk volt\u00e1t, \u00e9s m\u00e9g egy Mondrianhoz hasonl\u00f3 m\u0171v\u00e9sz ecsetvon\u00e1sai is olyan ill\u00fazi\u00f3t keltenek rajta, ami egyfajta harmadik dimenzi\u00f3ra utal. Ebben az esetben azonban szigor\u00faan k\u00e9pi, szigor\u00faan optikai harmadik dimenzi\u00f3r\u00f3l van sz\u00f3. A r\u00e9gi mesterek a t\u00e9rm\u00e9lys\u00e9g olyan ill\u00fazi\u00f3j\u00e1t teremtett\u00e9k meg, amelyr\u0151l el lehetett k\u00e9pzelni, hogy bes\u00e9t\u00e1lhatn\u00e1nk, m\u00edg a modernista fest\u0151 \u00e1ltal teremtett, ezzel anal\u00f3g ill\u00fazi\u00f3ba csak belen\u00e9zni tudunk; azt sz\u00f3 szerint vagy k\u00e9pletesen csak a tekintet tudja bej\u00e1rni.<\/p>\r\n

A legut\u00f3bbi id\u0151szak absztrakt fest\u00e9szete az impresszionist\u00e1k\u00e9hoz hasonl\u00f3an igyekszik ragaszkodni az optikaihoz, mint az egyetlen olyan \u00e9rzethez, amit a kiz\u00e1r\u00f3lagosan \u00e9s esszenci\u00e1lisan k\u00e9pekben megnyilv\u00e1nul\u00f3 m\u0171v\u00e9szet k\u00e9pes el\u0151h\u00edvni. Ezt bel\u00e1tva az is bel\u00e1that\u00f3, hogy az impresszionist\u00e1k, vagy legal\u00e1bbis a neoimpresszionist\u00e1k, \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben nem l\u00e9ptek t\u00e9v\u00fatra, amikor a tudom\u00e1nnyal kac\u00e9rkodtak. A kanti \u00f6nkritika, mint most kider\u00fcl, legteljesebben nem annyira a filoz\u00f3fi\u00e1ban, mint ink\u00e1bb a tudom\u00e1nyban jutott kifejez\u00e9sre, \u00e9s amikor a m\u0171v\u00e9szetben alkalmazni kezdt\u00e9k, akkor a m\u0171v\u00e9szet igaz\u00e1b\u00f3l minden kor\u00e1bbin\u00e1l k\u00f6zelebb ker\u00fclt a tudom\u00e1nyos m\u00f3dszerhez — k\u00f6zelebb, mint Alberti, Uccello, Piero della Francesca vagy Leonardo eset\u00e9ben a renesz\u00e1nsz idej\u00e9n. Azt az elgondol\u00e1st, hogy a vizu\u00e1lis m\u0171v\u00e9szetnek kiz\u00e1r\u00f3lag arra kell szor\u00edtkoznia, amit a vizu\u00e1lis tapasztalat ny\u00fajt, \u00e9s nem is utalhat semmire, ami b\u00e1rmely m\u00e1s tapasztalat \u00fatj\u00e1n nyerhet\u0151, csak tudom\u00e1nyos k\u00f6vetkezetess\u00e9ggel lehet igazolni.<\/p>\r\n

Egyed\u00fcl a tudom\u00e1nyos m\u00f3dszer k\u00f6veteli vagy k\u00f6vetelheti meg, hogy egy szitu\u00e1ci\u00f3t ugyanazon k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt elemezz\u00fcnk, mint amelyek k\u00f6zt megjelent. Ez a fajta k\u00f6vetkezetess\u00e9g azonban nem \u00edg\u00e9r semmit az eszt\u00e9tikai min\u0151s\u00e9gre vonatkoz\u00f3an, \u00e9s az a t\u00e9ny bizony\u00edtja ennek ellenkez\u0151j\u00e9t, hogy az elm\u00falt hetven vagy nyolcvan \u00e9v legjobb m\u0171vei egyre jobban k\u00f6zel\u00edtenek ehhez a k\u00f6vetkezetess\u00e9ghez. \u00d6nmag\u00e1ban a m\u0171v\u00e9szet szempontj\u00e1b\u00f3l a k\u00f6zeled\u00e9s a tudom\u00e1nyhoz puszta v\u00e9letlen, \u00e9s sem a m\u0171v\u00e9szet, sem a tudom\u00e1ny nem ny\u00fajt, \u00e9s nem garant\u00e1l semmivel sem t\u00f6bbet a m\u00e1sik sz\u00e1m\u00e1ra, mint valaha kor\u00e1bban. Azt viszont val\u00f3ban megmutatja ez a k\u00f6zeled\u00e9s, hogy a modernista m\u0171v\u00e9szet milyen messzemen\u0151en ugyanahhoz a saj\u00e1tos kultur\u00e1lis tendenci\u00e1hoz k\u00f6t\u0151dik, mint a modern tudom\u00e1ny, s ennek jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t t\u00f6rt\u00e9nelmi t\u00e9nyk\u00e9nt nem lehet t\u00falbecs\u00fclni.<\/p>\r\n

Azt is l\u00e1tnunk kell, hogy a modernista m\u0171v\u00e9szetben az \u00f6nkritika kiz\u00e1r\u00f3lag spont\u00e1n \u00e9s nagyr\u00e9szt tudatalatti m\u00f3don zajlott. Mint m\u00e1r jeleztem, az \u00f6nkritika gyakorlati k\u00e9rd\u00e9s volt, a gyakorlat immanens r\u00e9sze, \u00e9s sohasem az elm\u00e9let t\u00e1rgya. A modernista m\u0171v\u00e9szettel kapcsolatban sokszor emlegetnek programokat, holott a modernizmusban val\u00f3j\u00e1ban sokkal kevesebb volt a programszer\u0171s\u00e9g, mint a renesz\u00e1nszban vagy az akad\u00e9mikus fest\u00e9szetben. N\u00e9h\u00e1ny kiv\u00e9telt\u0151l eltekintve — mint p\u00e9ld\u00e1ul Mondrian — a modernizmus mestereinek \u00e9pp oly kev\u00e9ss\u00e9 voltak szil\u00e1rd elk\u00e9pzel\u00e9sei a m\u0171v\u00e9szettel kapcsolatban, mint Corot-nak. Bizonyos hajlamok \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9se, bizonyos meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sok \u00e9s hangs\u00falyok, illetve bizonyos elutas\u00edt\u00e1sok \u00e9s tart\u00f3zkod\u00e1sok, mintha egyszer\u0171en az\u00e9rt v\u00e1ltak volna sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9, mert rajtuk kereszt\u00fcl vezet az \u00fat egy er\u0151teljesebb, kifejez\u0151bb m\u0171v\u00e9szet fel\u00e9. A modernist\u00e1k k\u00f6zvetlen c\u00e9ljai els\u0151sorban szem\u00e9lyesek voltak \u00e9s azok is maradnak, alkot\u00e1saik igaza \u00e9s sikere is mindenekel\u0151tt szem\u00e9lyes. Sz\u00e1mtalan szem\u00e9lyes ind\u00edttat\u00e1s\u00fa festm\u00e9ny gy\u0171lt fel t\u00f6bb \u00e9vtizeden \u00e1t, m\u00edg ennek r\u00e9v\u00e9n a modernista fest\u00e9szet \u00e1ltal\u00e1nos \u00f6nkritikus tendenci\u00e1ja vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt. Egyetlen m\u0171v\u00e9sz sem volt \u00e9s ma sincs ennek tudat\u00e1ban, ahogy ebben a tudatban egyetlen m\u0171v\u00e9sz sem lenne k\u00e9pes szabadon alkotni. A m\u0171v\u00e9szet a modernizmus keret\u00e9ben ennyiben — teh\u00e1t meglehet\u0151sen nagy m\u00e9rt\u00e9kben — ugyan\u00fagy folyik tov\u00e1bb, mint kor\u00e1bban.<\/p>\r\n

Nem hangs\u00falyozhatom el\u00e9gg\u00e9, hogy a modernizmus soha nem jelentett, \u00e9s most sem jelent szak\u00edt\u00e1st a m\u00falttal. Jelentheti a hagyom\u00e1ny lebont\u00e1s\u00e1t, felfejt\u00e9s\u00e9t, de ugyanakkor annak tov\u00e1bbfejleszt\u00e9s\u00e9t is. A modernista m\u0171v\u00e9szet a m\u00faltat h\u00e9zag vagy t\u00f6r\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl folytatja, \u00e9s b\u00e1rhol k\u00f6t is ki, csak a m\u00falt keretei k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1lik meg\u00e9rthet\u0151v\u00e9. Ami\u00f3ta k\u00e9pk\u00e9sz\u00edt\u00e9s l\u00e9tezik, azt az \u00e1ltalam eml\u00edtett norm\u00e1k szab\u00e1lyozz\u00e1k. A k\u0151korszak fest\u0151je vagy v\u00e9s\u0151 embere csak az\u00e9rt tekinthetett el a keret norm\u00e1j\u00e1t\u00f3l, \u00e9s az\u00e9rt munk\u00e1lhatta meg a fel\u00fcletet sz\u00f3 szerint szobr\u00e1szi m\u00f3don, mert sokkal ink\u00e1bb k\u00e9pm\u00e1sokat k\u00e9sz\u00edtett, mintsem k\u00e9peket, illetve mert olyan hordoz\u00f3fel\u00fcleten — sziklafalon, csonton, szarun vagy k\u00f6v\u00f6n — dolgozott, amelynek hat\u00e1rait \u00e9s felsz\u00edn\u00e9t esetleges m\u00f3don a term\u00e9szet hat\u00e1rozta meg. A k\u00e9pk\u00e9sz\u00edt\u00e9s azonban t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9ppen egy s\u00edk fel\u00fclet k\u00f6r\u00fcltekint\u0151 kiv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1t vagy megteremt\u00e9s\u00e9t, illetve annak \u00e1tgondolt k\u00f6r\u00fclhat\u00e1rol\u00e1s\u00e1t, korl\u00e1tainak tudatos kijel\u00f6l\u00e9s\u00e9t jelenti. A modernista fest\u00e9szet pontosan erre a tudatoss\u00e1gra helyezi a hangs\u00falyt: arra a t\u00e9nyre, hogy a m\u0171v\u00e9szetet korl\u00e1toz\u00f3 t\u00e9nyez\u0151k \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben emberi t\u00e9nyez\u0151k.<\/p>\r\n

Szeretn\u00e9m azonban megism\u00e9telni, hogy a modernista m\u0171v\u00e9szet nem elm\u00e9leti bizony\u00edt\u00e1sokat ny\u00fajt. Azt lehetne ink\u00e1bb mondani, hogy elm\u00e9leti lehet\u0151s\u00e9geket alak\u00edt empirikus lehet\u0151s\u00e9gekk\u00e9, s ek\u00f6zben sz\u00e1mos m\u0171v\u00e9szetelm\u00e9leti te\u00f3ri\u00e1t kipr\u00f3b\u00e1l, megvizsg\u00e1lva, mennyiben relev\u00e1nsak a m\u0171v\u00e9szet t\u00e9nyleges gyakorlat\u00e1ra \u00e9s t\u00e9nyleges tapasztalat\u00e1ra vonatkoz\u00f3an. A modernizmus kiz\u00e1r\u00f3lag ebben a tekintetben tekinthet\u0151 szubverz\u00edvnek. Olyan t\u00e9nyez\u0151kr\u0151l, amelyeket kor\u00e1bban a m\u0171v\u00e9szeti alkot\u00f3munk\u00e1hoz \u00e9s a m\u0171v\u00e9szet tapasztal\u00e1s\u00e1hoz elengedhetetlennek hitt\u00fcnk, kider\u00fclt, hogy m\u00e9gsem azok, hiszen a modernista fest\u00e9szet ezeket mell\u0151zve tov\u00e1bbra is k\u00e9pes volt a m\u0171v\u00e9szet tapasztalat\u00e1t ny\u00fajtani annak minden l\u00e9nyegi aspektus\u00e1val egy\u00fctt. Emellett az a t\u00e9ny, hogy mindez t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9rintetlen\u00fcl hagyta r\u00e9gi \u00e9rt\u00e9k\u00edt\u00e9leteinket, csak m\u00e9g meggy\u0151z\u0151bb\u00e9 teszi a bizony\u00edt\u00e1st. A modernizmusnak r\u00e9sze lehetett Uccello, Piero della Francesca, El Greco, Georges de la Tour, s\u0151t Vermeer tekint\u00e9ly\u00e9nek \u00fajj\u00e1\u00e9leszt\u00e9s\u00e9ben, \u00e9s eg\u00e9szen biztosan meger\u0151s\u00edtette, ha nem egyenesen megalapozta Giotto n\u00e9pszer\u0171s\u00e9g\u00e9t, ugyanakkor ezzel mit sem cs\u00f6kkent Leonardo, Raffaello, Tiziano, Rubens, Rembrandt vagy Watteau megbecs\u00fclts\u00e9ge. A modernizmus azt mutatta meg, hogy noha a m\u00falt joggal becs\u00fclte nagyra e mestereket, \u00edt\u00e9let\u00e9t gyakran hamis vagy irrelev\u00e1ns indokokra alapozta.<\/p>\r\n

Bizonyos \u00e9rtelemben ez a helyzet m\u00e1ra alig v\u00e1ltozott. A m\u0171v\u00e9szetkritika \u00e9s a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net ugyan\u00fagy kullog a modernizmus ut\u00e1n, ahogy a premodernista m\u0171v\u00e9szet ut\u00e1n is kullogott. A modernista m\u0171v\u00e9szetr\u0151l sz\u00fclet\u0151 legt\u00f6bb \u00edr\u00e1s m\u00e9g mindig ink\u00e1bb a zsurnalisztika, mintsem a kritika vagy a m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net-\u00edr\u00e1s k\u00f6r\u00e9be tartozik. A zsurnalisztika k\u00f6r\u00e9be tartozik az is — \u00e9s annak az ezred\u00e9ves komplexusnak a r\u00e9sze, amelyt\u0151l oly sok \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 \u00e9s \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 \u00e9rtelmis\u00e9gi szenved manaps\u00e1g — hogy a modernista m\u0171v\u00e9szet minden \u00faj szakasz\u00e1t a m\u0171v\u00e9szet egy teljesen \u00faj korszak\u00e1nak kezdetek\u00e9nt \u00fcnnepelik, amely l\u00e1tv\u00e1nyosan szak\u00edt a m\u00falt szok\u00e1saival \u00e9s konvenci\u00f3ival. Minden alkalommal olyan m\u0171v\u00e9szetet v\u00e1rnak el, amely annyira elt\u00e9r minden kor\u00e1bbi m\u0171v\u00e9szett\u0151l \u00e9s annyira kev\u00e9ss\u00e9 k\u00f6t\u0151dik a gyakorlat vagy az \u00edzl\u00e9s norm\u00e1ihoz, hogy b\u00e1rki, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy mennyire t\u00e1j\u00e9kozott vagy t\u00e1j\u00e9kozatlan, v\u00e9lem\u00e9nyt form\u00e1lhasson r\u00f3la. Ezek az elv\u00e1r\u00e1sok pedig minden alkalommal csal\u00f3d\u00e1shoz vezetnek, mert a modernista m\u0171v\u00e9szet adott szakasza v\u00e9g\u00fcl megtal\u00e1lja a maga hely\u00e9t az \u00edzl\u00e9s \u00e9s hagyom\u00e1ny j\u00f3l felismerhet\u0151 folytonoss\u00e1g\u00e1ban.<\/p>\r\n

Mi sem \u00e1ll t\u00e1volabb napjaink autentikus m\u0171v\u00e9szet\u00e9t\u0151l, mint a folytonoss\u00e1g megt\u00f6r\u00e9s\u00e9nek gondolata. A m\u0171v\u00e9szet — t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt — maga a folytonoss\u00e1g, an\u00e9lk\u00fcl elgondolhatatlan. A m\u00falt m\u0171v\u00e9szete, a kvalit\u00e1s\u00e1ra vonatkoz\u00f3 m\u00faltbeli m\u00e9rce meg\u0151rz\u00e9s\u00e9nek ig\u00e9nye \u00e9s parancsolata n\u00e9lk\u00fcl maga a modernista m\u0171v\u00e9szet v\u00e1lna lehetetlenn\u00e9.<\/p>\r\n

[1961]<\/p>\r\n \r\n

 <\/p>\r\n\r\n

T\u00f6r\u00f6k Patr\u00edcia ford\u00edt\u00e1s\u00e1t \u00e1tdolgozta M\u00e9lyi J\u00f3zsef<\/p>\r\n\r\n<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

M\u00e9lyi J\u00f3zsef: El\u0151sz\u00f3   A modernizmus nemcsak a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetre \u00e9s az irodalomra vonatkozik; mostanra szinte mindent mag\u00e1ba foglal, ami kult\u00far\u00e1nkban igaz\u00e1n elevennek mondhat\u00f3. Mindez azonban t\u00f6rt\u00e9nelmi \u00fajdons\u00e1gnak tekinthet\u0151. A nyugati civiliz\u00e1ci\u00f3 nem az els\u0151, amely visszafordul \u00e9s saj\u00e1t alapjait k\u00e9rd\u0151jelezi meg, m\u00e9gis ez a civiliz\u00e1ci\u00f3 jutott ebben a legmesszebbre. A modernizmust az \u00f6nkritikus tendenci\u00e1nak azzal […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2021647,"parent":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-401118","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-nem-tema"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401118","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=401118"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401118\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2021649,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/401118\/revisions\/2021649"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2021647"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=401118"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=401118"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/exindex.hu\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=401118"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}