Hommage á Kovásznai

„Akad-e még harminc animátor, aki akár élete árán is vállalja, hogy kitör a létbe?” – tette fel a kérdést Szülőföld animáció című 1982-es esszéjében Kovásznai György, a magyar képző- és animációs műuvészet negyed százada elhunyt kimagasló tehetsége, a Habfürdő – zenés trükkfilm szívdobbanásra című egész estés rajzfilm és számos animációs rövidfilm rendezője.

A szervezők szerint Kovásznai – a fiatalabb generációk emlékezetében is – a volt rendszer egyik legendásan szabad, kísérletező szellemiségű művészeként él tovább. Miben áll e rejtélyes alkotói szabadság? Nyitott szemlélete, az animáció, a képzőművészet és a filmkészítés viszonyáról alkotott elképzelése mára vált igazán aktuálissá.

Az Hommage á Kovásznai – Animáció a képzőművészet és a film határterületén című csoportos kiállításon (a művész filmjeihez kapcsolódóan) olyan alkotók szerepelnek, akik az animációt e kísérletező, autonóm szellemben folytatják a képzőművészeti és a filmes műfajok határterületén, távol a Disney és a Pixar világától.